Shoytsu Negara

Az előző oldalakon elfogadott karaktert postolok be ismét.

Név:Shoytsu Negara
Kaszt: Hang Országában tábornok
Felszerelés: Egy míves katana, 3-3 fény-, és füstbomba, 5 kunai és shuriken, 4 db tekercs, 1 db 10 méteres drót, 20 db robbanócetli, 100 db makibishi tüske; egy köpeny, mely jóval nagyobb mint Negara, illetõleg a combnál egy lábbal aktiválható makibishi-tüskéket tároló szerkezet, tábornoki vállvéd, egyéb öltözökékek
Kinézet: Barna felállított haj, néhol világosabb tincsekkel, barnás-feketés szemek, kreolos bõr. Jellemzõ rá a rendkívül sötét, vagy semmitmondó pillantás, illetõleg a hideg hang
Kor: 24
Nem: Férfi
Jellem: Kegyetlen, hidegvérû, barátaival (nemsok van) azonban barátságosabb

Elõtörténet:
Egy öregedõ kovács, egy súlyos betegségben szenvedõ nõ… mi lenne a kettõ számára a legnagyobb csoda, ami megtörténhet velük a Villám Országában? Egyszerû. Az, ami nem sokára be is következett: ikreik születtek. Fura ikrek; az egyik fiú, míg a másik lány. Az úgy mond „ráadás” egy fõ azonban áldozatot követelt: az anyjuk elvérzett a szülés során…
Néhány évig viszonylag szerényen éltek. Egy nap azonban rendelés érkezett több, mint 300 megerõsített fegyverre. Nem volt ez véletlen; a Kumogakure ninják épp akkortájt kerültek összetûzésbe egy helyi lázadó-szervezettel. Kellettek a fegyver-utánpótlások. Nagy vagyon gyûlt össze, mire a két kisgyerek elérte a megfelelõ kort, folytatták (az egyébként apjuknál félbemaradt) klánuk szokását, és jelentkeztek a Ninja Akadémiára.
Ahogy teltek az évek, fokozatosan derült ki, hogy Niuga és Negara tehetségesek leendõ szakmájukban. Mindketten kaptak bõven anyjuk chakra-kontrolláló, és apjuk fegyver-szakértõ hozzáértésébõl. Akármelyik Jutsut is tanulták az Akadémián, egyik sem volt gond – legalábbis harmadik próbálkozásra mindig sikerült. Az elmélet pedig egyenesen nem volt kihívás: ott csak meg kellett tanulniuk a dolgot (mondjuk tény, hogy Negara egyre inkább kezdett leszokni a jó diákságról, és Niuga kénytelen volt segíteni neki).
Néhány évvel késõbb, nem sokkal 13. születésnapjuk után, elérkezett a genin-vizsga ideje. Mint az lenni szokott, most is ugyanúgy folyt a vizsga, ugyanazzal a céllal: a tanulókat összezárták egy hatalmas terembe, ahol ismét a Raikage akartára ezúttal sivatagi táj volt ábrázolva. Csak a homok volt igazi.
A tanulók összezárultak, várták, hogy megkezdhessék a futást. A cél egyszerû: minden diákot pontosan kettõ támadás fog érni. Aki kivédi mind kettõt, abból genin lehet. Majd a vizsga megkezdõdött.
A Shoytsu-k természetesen együtt haladtak. Futottak õk is valamerre, hely volt bõven. Azonban csak ekkor jött a fekete leves: hirtelen egy szél elemû jutsu csapott végig a termen; az eredmény egy sûrû homokvihar lett. Ezen körülmények mellett pedig jobb volt sétálni. Futva csak beleszaladnak valami ostoba csapdába. Nem messze tõlük egy lassan, dülöngélve közeledõ alak tûnt fel. Felismerték benne egyik osztálytársukat. Láthatóan õt már elérte egy sikeres támadás. Niuga aggódó pillantást vetett Negarára, majd elindult sérült barátjuk felé. Negara kicsit habozott – ez volt a szerencséjük. Észrevette a feléjük közeledõ apró tárgyakat a levegõben. Testvére után ugrott és a földre rántotta. Egy erõs koppanás hallatszott, majd még kettõ. Felnézve társukat látták. Bekapott néhány fa-kunait, ezt követõen a földre rogyott.
A két Shoytsu talpra ugrott. A süvítõ szél, a szemüket mardosó homok; mind-mind ellenük volt. Elõhúzták külön a vizsgára kapott kunaiukat. Hirtelen egy üvöltés törte meg a már-már monoton süvítést. Szintén gyerekhang. Negara odafordult. A tájat kezdte böngészni…
-Megvagy!
Niuga szólalt meg. A fiú odakapta tekintetét és felmérte a helyzetet. Követte testvére ujjának vonalát, és egy feléjük gyorsan közeledõ fekete árnyra bukkant.
-Niuga, foglald le egy kicsit. – Szólalt meg. – Kawarimi no Jutsu!
Nem sokkal odébb az egyik fa-kunai helyén nézhetett körbe újra. Meglátta a fekete alakot, és Niugát. Nem sokára összecsaptak.
-Shunshin no Jutsu!
Sebesen tartott felé. Nem akarta, hogy testvére egyedül maradjon. Niuga és az árny összeértek. A lány az elsõ vágás elõl kitért. Az idõ kevés. De már ott van. Behunyta szemeit, felugrott, kunait tartó kezét döfésre készen a magasba emelte. Nem érdekelte kit szúr le, de az õ nõvérét nem fogják bántani. Lassan eljött a pillanat… Ahogy lába egy homoknál keményebb dolgot érintett, már tudta, itt az idõ. Lesújtott…
Ahogy a kunai mélyen behatolt a testbe, sem vér, sem fájdalom hangja nem tûnt fel. Csak egy pukkanás, és az árnyék klón eltûnt. Egyen túl voltak. Legalábbis valamelyikük. Niuga. Ugyanis Negara felé nem sokára egy másik árny közeledett. Mikor Niuga elindult volna, hogy segítsen öccsének, az csak leállította. Hátratette kezeit, majd újra elõrakta. Jobb kezében a kunai markolata feküdt, balja pedig jobbjának csuklóján. Hamarosan az árny, valószínûleg az újabb árnyékklón elérte õt. Elsõ vágás. Negara keményen odatette fegyverét… majd, miután hárított beljebb fordult. Kitért a klón keze elõl, bal kezével ruhájának jobb szárába nyúlt, és kikapta belõle a másik kunait. Egyenesen a mellkasba döfte. Egy újabb pukkanás. A klón eltûnt.
-Készülj fel. – Szólt nõvéréhez hidegen. – Most már biztos, hogy egyszerre kettõ támad majd ránk.
Niuga bólintott. Elindultak óvatosan elõre. Hirtelen egy szorítás Negara bokáján; a fiú felnyögött, mire Niuga odakapott, és miközben belerúgott a kézbe, elkapta öccse karját, majd a magasba szökkent. A meglepettségtõl és fájdalomtól a szorítás engedett: nem sokára ismét mindketten szabadok voltak. A földbõl(mármint homokból) két ninja tûnt fel. Láthatóan nem tudták, hova tûnt a Shoytsu-duó. Ez nekik pont kapóra jött. Miközben lefelé estek, valahogy a kettõ fejére koordinálták magukat, miután mindkettõre osztottak egy-egy párosrúgást. A 2*2 test súlyosan zuhant a földre – meglehet, Niuga és Negara sokkal jobban jártak, ha már duplán puhára estek. Ráadásul megvolt mindkettejük 2. támadása is. Nekik már vége. Viszont még segíthetnek a többieknek.
Futva folytatták útjukat. Egy fekvõ tanuló, majd még egy… Összesen 36-an voltak vizsgázók. Egy újabb genin-jelöltet láttak összeesni a homokban. A klón, aki õt támadta, füstté vált. A homokvihar pedig lassan elült. Egy gépies hang hangzott fel a teremben, és verõdve vissza hallatszott újra és újra:
-Gratulálok, tanulók! Az osztály 36 tanulójából 24 sikeresen levizsgázott, és genin lett. Holnap reggel találkozhattok a sensei-etekkel…

Hát igen. A csapat hamar összeszokott. Niuga, Sameshi és Negara. Nem csak összeszokott, de tehetséges csapat volt. Niuga volt az ész, Negara az erõs, Sameshi pedig a taktikus. Senseiük, Hashi pedig összefogta õket. Azonban Negara ennél többet akart; minél erõsebb Jutsukat, jobb technikákat, hatásosabb taktikákat tanulni, és mindenek felett véresebb küldetéseket. Hashi-sensei azonban egyiket sem adta meg. A fákon futást és a vízen járást még megtanította nekik, de ennél tovább nem akart menni… pont Negara miatt. Ezt pedig a fiú piszkosul gyûlölte…

Egy nap pont egy újabb küldetésen voltak. Egyelõre csak annyit tudtak, hogy az ország dél-keleti részére kell utazniuk egy kis faluba. Már csak fél napnyi ugrándozás várt rájuk, mikor az egyik éjszaka Negara nem bírt aludni az erdõben. Felmászott egy magas fára, és onnan leste az éjszakai környéket. Hirtelen hangokra lett figyelmes.
-…Szerintem öljük meg õket.
-Nem. Nézd meg! Az egyikük Jounin. Rajta kívül pedig két genin, biztosan egy csapat Kumogakuréból. Még kiszedhetünk belõlük valamit…
-Állj! Mi az, hogy két genin? Hisz háromnak kell lennie…
Itt volt az ideje, hogy felfedje magát.
-Rólam beszéltek? – Lépett elõ a fatörzs mögül. Elõhúzta katanáját.
-Aha. – Két fiú állt Negarával szemben.
-Megölhetem? – Fordult az egyik a másikhoz.
-Ha akarod. Hajrá!
A jobb oldalt álló meglendült Negara felé. Õ csak visszarakta katanáját a hüvelybe. ~Erre nem lesz sükség~ Helyette inkább egy kunait dobott a támadó felé. Az könnyedén kitért elõle. Csak hát ugye milyen lenne egy genintõl ennyire támaszkodni?
-Kawarimi no Jutsu! – Suttogta Negara. A kézjelet a háta mögött lévõ kezeivel rakta ki. Pillanatok alatt helyet cserélt a kunai-jal, és azonnal elkapta a fiú ruháját, visszarántotta, szabad kezével pedig elõhúzott egy újabb kunait és a gerincbe döfte. Elengedve azt, a test tehetetlenül zuhant le jó 30 méter magasról.
-Ügyes. – Szólalt meg a másik idegen. Negara összehúzta szemeit. Már teljesen pókerarca volt. – De szerencsédre, én nem vagyok olyan hülye, mint az volt. – Az idegen ninja behunyta szemeit. Mire kitárta, ugyanúgy ott állt elõtte, tõle néhány méterre Negara.
A két test egymásnak készült feszülni: egyelõre csak elindultak az ágon egymás felé. Elõször az idegen ninja emelte kezét, hogy üthessen. Már lendült, mikor a vele szemben álló ellenfél semmivé foszlott, helyette egy ökölt, amiben valami van… mellette pedig egy nyitott, szabad kéz, amely megragadta az idegen alsó-állkapcsát, lerántotta, így Negara tisztán ellensége szájába vághatta a füstbombát. S amikor az szétrobbant a torok felett, a rajta lévõ robbanócetli is aktiválódott, de mire a fej szétrobbant, a Shoytsu ivadék már a fa törzsének másik oldalán volt. Két újabb véres gyilkosságot írhatott saját számlájára.
De valamivel nem számolt. Mivan, ha nem csak ketten voltak? A vele szemben lévõ fa tetején két sötét íriszt szúrt ki. Pislantott, de addigra eltûnt. Negara körbenézett. Sehol senki… egy suhanó árnyék, csupán… ami azonban pont elõtte termett. A négy szem mélyen egymásba fúródott.
-Úgy látom, tehetséges vagy. A nevem Orochimaru. Mondd, nem akarnál erõsebb lenni? – Szólalt meg az idegen. Hirtelen minden Negarára szakadt. Minden vágya, minden szeretete, minden utálata senseie iránt. Mire azonban átgondolta, mit is akar, már bólintott.
-Akkor bizonyíts. Öldd meg a senseied.
A hideg hang nem csak fejébe hatolt. Belefészkelte magát Negara tudatába. Nem tudott ellenállni neki… de nem is akart.
-Örömmel.
Két robbanócetlit hullajtott a táborra, az azt követõ durranás elõtt csak egy „aktiválás” szó hangzott el. A táborhely lángok martaléka lett. Miután a kettõ távozott, Niuga fejében még jó százszor lejátszódott Orochimaru és Negara párbeszéde. Örömmel…

Orochimaru keze alatt a Shoytsu minden vágya teljesült. Új, sokkal erõsebb jutsukat tanult, s emellett kifejlesztett egy sajátot is. Sebessége majdnem megtriplázódott, katanájával kétszer jobban bánt. Ráadásul gazdagabb lett egy átok pecséttel is, amelynek elsõ szintjét elõ tudja már hívni…

Az idő pedig telt és múlt. Negara, ahogy Orochimaru keze alatt fejlődött, egyre inkább elvesztette azt, ami emberré tette. Népszerű szavak és még népszerűbb sablon, de a helyzet akkor is ez volt. És lehetett a fiú akármilyen hataloméhes és dühös, idővel rádöbbent, hogy ha folytatja a háborgó útját, gondolkodás nélkül gyilkolászik csupán egy ember parancsára, azzal semmi jót nem ér el sem magának, sem senki másnak. De ez az észrevétel különösebb változást nem hozott az életében, leszámítva azt, hogy ezentúl beiktatta napirendjébe a meditálást is, amely során kitisztíthatta fejét, és aminek segítségével képes volt elejét venni dührohamainak, melyek nem kevés alkalommal okozták bajtárs halálát is.
Azonban az ereje és gyorsasága továbbra is nőttön-nőtt. Kardját már kevésbé használta ugyan, de még így is tudta, hogy kell. Egyre gyilkosabb technikákkal ismerkedett meg, melyeket taktikus jelleméből adódóan egyre magabiztosabban használt és épített bele bizony harci terveibe, amelyek így hatásosabbak lettek, ami nehezebb küldetéseket és nagyobb elismeréseket eredményezett végsőfokon, abból pedig az következett, hogy egyre nagyobb erejű technikákat sajátíthatott el különböző személyektől. Innen pedig a kör folytatódott, és pár év lefolyása alatt Shoytsu Negara Orochimaru legfőbb tábornokainak sorába került. Aztán Kabuto elsőszámú tábornokává vált, és már a második szint feloldására is képes, illetve három elemet tud feloldani.

Örömmel látunk viszont! Tessék adatlapot írni...