Hasadék-kanyon

A kis faluban szó sem lehet róla, hogy a fél délelőttöt átaludja  bárki is. Bár Katsumi többször is próbálkozott az elmúlt hónapokban, viszont Kazuma bácsi sok megrendelést vállalt. A középkor végén járó kovácsmester nem teljesen önszántából kockáztatta masszív erőnlétét, értékes idejét. A Szövetség mindig is maradéktalanul és igazságosan próbálta kiosztani a munkákat, de ezek a hónapok a ninja háború miatt sok halált, küzdelmet hozott, s ennek egyik hatása; hogy a Szövetség tagjai irdatlan sok munkát vállaltak.  Sokkal több nyersanyagot termeltek ki, sok fegyver készült el, és sok szállítás is végbe ment! Igazat megvallva, mai nap is erről fog szólni. Amilyen helyzet fent áll, ez az időszak egykönnyen nem fog elmúlni.  Sok helyen már összebeszéltek a kovácsok és csoportokra oszlottak fel, hogy a faluszéli kohók és üzemek a nap huszonnégy órájában működjenek.

Kazuma bácsi viszont nem volt hajlandó titkait kiadni. Ez a reggel is úgy indult, hogy Katsumi a korai császkálódásra, a a rakodásra, pakolásra ébredt fel. Ennek ellenére nem hepciáskodott magában, sőt boldog volt, hogy hosszú idő után ez az első csodálatos nap; végre aludhatott hat óránál többet.
A kovácsmester inasaként ezekben a hónapokban sokszor túlhajtotta magát. Sokszor aludt a kohó mellett annak neki támaszkodva. Nem szabadott hagynia, hogy kialudjon a kohó.

A "hősnőnk" - ahogyan Kazuma is szokta megdicsérni az extrém kitartásáért - különösen könnyednek érezte a nap eme korai szakaszát. Nincs sürgés forgás, nem hallja a kalapács okozta nyüstölő hangot, de a kohó forró maradt, mintha pár perce rakták volna meg.
Nem hagyta nyugodni a hiányérzet, mégis inkább nem törődött vele. Minden reggeli feladatában. Ezek közé tartozott a víz forralás, a reggeli készítés, és a kicsiny ház takarítása. Mégis ez a pont volt a reggel fél hét tájt, amikor úgy érezte, hogy minden eltért a megszokottól. A kis lakás tiszta, nincs szemét, az ágyak, a szennyes és tiszta ruhák a helyükön szépen rendezetten, a kis asztalon szerény reggeli várta, de Kazuma bácsi sehol.
~ Valami történt! ~ Ez járt a fejében.
Katsumi a zavarodottság és kellemes csalódottság bár befolyásolta, nem akart tétlen maradni. Megmosakodott, fogat mosott, átöltözött, s neki állt a reggelinek. Utána tervezett csak egy kis bemelegítést, hogy amíg mestere vissza nem ér, addig neki kezd a kovácsolási feladatoknak, s gyárt annyi fegyvert, amennyit tud, s amihez ért.
Na de mielőtt ez bekövetkezett volna, új meglepetést tartogatott számára a nap. A tányér mellett nem messze egy pergamenen szöveget olvasott el, amin tisztán látszott mestere helyesírási hibái:




A levél tartama árasztja magából Kazuma mester stílusát. Titokzatosság és félmagyarázat lengi körül, mégis lényegre törő. Katsumi sejtette ennek ellenére, melyik irányba menjen, hiszen mesterét sokszor kísérte el az "erdő bolyongások" során. Megannyi alkalommal látta azt a szirtet, amely közelében egy-egy fát jelölt meg erős szalaggal.
Adott a feladat!


Másfél óra telt el azóta, hogy az inas útnak egy nagy, üres zsákkal., amelyet összehajtva a vállain hordott, valamint a két egymáshoz szomszédos, megjelölt fa között áll, de a  szokásos ösvényt nem találja.
Előtte csak egy nagy szikla fal emelkedett, mely talán a képzeletbeli harminc avagy negyven métert is karcolhatja. Katsumi mégse eredt neki. Először megvizsgálta a természetes képződményt.

Nem messze olyan tíz perces kitérővel rátalált egy hasadékra, ami vé alakban nagyobbodott a rés, de még elfogadható módon. Nem is kellett sok! Bemászott a hasadékba és ellent tartva mászni kezdett felfele. Igen ám de ezzel még csak negyed útig jutott el. Talán haladt a füves földhöz képest tíz métert, majd gondolkodóba esett. Elnézett maga mellé, s látta, hogy a hasadék másik irányában nincs fény. Szó sem lehet róla, hogy a hasadékon át kiérhet valamilyen helyre, akár az említett tisztásra. Arra fele csupán magasodó falat lát. Ott ér véget a hasadék!
Gondolkodott, mi veszi még körül? A fal nem teljesen sík felületű, viszont félúton már vannak kitüremkedések, csak még öt métert kell feljutnia, hogy fogásról fogásra feljebb jusson, de sosem olyan egyszerű, mint aminek látszik. Sajnos bele kellett törődnie, hogy nincs más útvonal.
Tudatosult benne, hogy a kellő távolságot talán redukálhatja, hogyha a kumogakurei Otome tanítását alkalmazza. A Shunshin jó ötletnek bizonyult elméletben. Nem is vacakolt! Összpontosította a Chakráját, sűrűsítette és gyorsabban áramoltatta gócpontról gócpontra egészen a talpáig, csakhogy azóta nem sűrűn használta. Mostanában nem volt sok ideje gyakorolnia. A talpában túl sok energia kavargott, s megroppantotta a sziklafalat. Megijedt, véletlenül fel is sikoltott, s remélte, hogy nem hallotta senki. ~De hát ki járna erre...~ gondolta ő.
Ez a kis baki ötletet adott neki.  
Rendesebben megtámaszkodott! Az egyik lábát a repedésen próbálta stabilizálni, míg a másik lábfejébe chakrát irányított szépen fokozatosan. A kezeivel ugyan ezen a megoldáson igyekezett a hasadék másik falán, csupán magasabban. Az igényes munkával bár kis időt vesztett, de sikerült két vájatot kialakítania.  Az alsóban jobban megtámaszkodott, majd elugrott, a következő lépésnél már a másik mélyedésből indíthatott. Így fel tudta mérni a két fal állapotát, de nem bízhatta el magát. A Shunshinok egymást követték egészen a fal legfelsőbb pontjáig, ahonnan éppen lóg két kézzel.
El nevette magát, most már  nyugodtan felhúzhatja magát. Igen ám de a természet is hordoz magában iróniát. Az a negyven méter... tény negyven méter, de utána egy kis sík terület ellenére még hat méter maradt hátra. Valahogy természetes, hogy kikapta a szirtek egyik legmagasabbikját.
"Hősnönk" dörzsölte a homlokát, majd mélyet sóhajtott!  Az a hat méter nem fog ki rajta. Egy újabb jutsu és némi mászás megoldotta a problémáját.

Az utolsó türemkedés, a szírt pereme reménnyel töltötte el Katsumit, ahogy a szélén ült - háttal az itt ücsörgő, kávé falónak. Legyező máris kézhez került, amivel nem restekelt legyezni magát. S a fáradtságban hátradőlt, miközben a két lábát - a térdhajlattól kezdve - lógatta a peremen. A kézmozdulatok ekkor sem szűntek meg. Így feküdvén vette észre, hogy nem messze tőle, pár méterre egy különös alak tartotta a sajátos reggeli szeánszát. A kéz mozdulat óvatosan le is állt. Ekkor csapta meg a kávé s valami más illat az orrát.
Egy illat mely számára jelezte is, hogy Kazuma mester feladatát valahol el tudja végezni. Nem ismerte a Nemophilia növényt, viszont azt tudja, hogy a tavasz eme korai szakaszában más virág nem bontakozik ki. Valahol látnia kell később egy kék tengert.
Na de...
Nem felejtheti el a könnyelmű társaságát sem, főleg, hogy egy egyszerű kéz mozdulat és köszönés az etikett és az illedelmes viselkedés hiányát jelzi. Ennél mégis nagyobb elgondolkoztató erő az a tudat, hogy mégis mit keres itt?
Ő is a különleges virág miatt? - már ha tényleg különleges.
Valahogy nem hitte el, hiszen az a ruházat és egyéb felszerelés, amelyet a férfi hord koránt sem virág szedésre alkalmas.
~ Ő egy shinobi! Egy azok közül, akiknek a fajtája miatt harcok, gyilkosságok, meggyötrőt emberi életek hírnökei, miközben megbújnak és hivatkoznak az "otthonuk védelméért" fogalom mögé. ~
Katsumi kisugárzása komorabbá vált. Ismerte a shinobik és földesurak hierarchikus rendszerét, s ismeri azt a fogalmat, hogy politika. A ninják szokványos politikai módszere az erőszak. A véleménye szerint a shinobik közt Háború pedig a Kagék emberi életeket csonkító viszálya. Ezért nem fogják soha elérni a megértés ösvényét. Nőszemélyünkben felgyulladt a kegyetlen lelkiismeret, s önmagát is okolta. Az egész Szövetséget okolta! Hiszen, ha tényleg békére vágynak az emberek, akkor miért fegyvert gyártunk?
Persze a helyzet bonyolultabb volt, mert a háborút nem egyszerű shinobi és faluja robbantotta ki, hanem a múlt egy híres személye, aki a háború művészetét tökéletesen érti, és műveli. A hantokból visszatért ninja miatt törik meg az a törékeny, felületes béke, ami eddig honolt.
Abból igazat kell adni, hogy ha nem Madara-dono, akkor valaki nagy hatalmú személy miatt később zajlani fog a IV. Ninja Háború.
Katsumi mindezzel tudatában van, s így vélekedik. Közel múltbéli morfondírozása mai napig is elgondolkodtatja nőszemélyünket; Mi az igazi célja Madara-dononak? S kik lehetnek csatlósai?

"– Yo! ... Hakkyou Katsumi, igaz? Na nem mintha olyan sokan túráznának pont erre, pont ilyenkor..."

S jelenleg mi a célja váratlan vendégének? Ez a kérdés háborgatta a hősnőnket. Főleg, hogy a shinobi ismeri az ő nevét. Őszintén nagyon elgondolkodott. Nem akart egyből következtetéseket vonni. Hiszen, ha itt egy gyilkolási szándékról lenne szó, már halott lenne valószínű.
~ Mégis mit akarhatna egy shinobi egy kovács egyszerű inasától? ~
Ideje kicsit kielemezni fele barátunkat, hogy ne maradjon teljesen inkognitóban. ~ Válaszolj te marha! ~ ösztökélte önmagát Katsumi.

- Hoy! - ha már ő is flegmán viselkedés, illem szerint megadjuk egy azon tiszteletet. - Mesterem szólt, hogy lehetséges lesz egy uton álló, aki ki akar rabolni. De hogy még az elrejtőzés fogalmát se ismeri...

Ennek elegendőnek kell lennie, hogy reakciót lássunk, bármennyire apró. A kétszínű, köpönyeg forgatók a hazugok, mindig először a bizalmadat akarják, s egyszerre túl sokat tudnak. Bármire is készül "vendégünk", Katsumi óvatos lesz, felkészült, s ha nem is nyerhet; de drágán adja az életét.

Ezeken a terveken gondolkodott nőszemélyünk, s hihetetlen, hogy éppen az elvei ellen cselekszik. Az ösztönös életben maradás tényleg ennyire erős, s nem mindig irányítható. Nem különb a többi emberhez képest!

Katsumink nehéz helyzetben van. A mélység egyenesen megrémisztette, de nem adta meg azt az örömöt az idegennek, hogy a rémületet láthassa. Különösnek tartotta, hogy a nyugodt, felsérthetetlen, flegma személyiség ellenére a shinobi ennyire lobbanékony. Ezt a lógatás megoldást túlságosan nagy túlzásnak érezte a nőszemély, de egyelőre örül, hogy a benne lakozó gonosz még nem reagált. Úgy tűnik nincs akkora nagy veszély, mint aminek látszik. A következő opció - ha tényleg megakarná ölni - kettévágás, vagy ledobás is lehetne, de eddig nem történt meg.
"–... nem a perem szélén kellene alaptalanul gyanúsítgatnod. Igen, jól hallottad; alaptalanul. Adósságomat törlesztem azáltal, hogy tanítalak, bár ha így folytatod, könnyű lesz előadni a történetet, hogy véletlenül lezuhantál a szakadékba, mert kiváltképp óvatlan voltál. Szóval... mi lesz? Tanulunk? Vagy szeretnéd megnézni, milyen a túlvilág?"

Egyértelmű, hogy a férfi szándékai egyáltalán nem a lopás, vagy gyilkosság, és nőszemélyünkben tudatosult a cselekedet lényege, viszont sosem szerette az elnyomókat, sem a bunkókat. Ennek fejében cselekedett úgy ahogyan a sorok említik.
A patthelyzetet koránt sem tétlenség itatja át. Katsumi bár haragra gerjedt, de elméje tiszta maradt, így át tudta gondolni, mit fog cselekedni. A férfi nem elemezte teljesen át a körülményeket, s ha a tapintás érzéke nem figyelmeztette - már pedig nem valószínű - akkor kis kaput teremtett.
Katsu súlypontját a férfi közelébe helyezte, kicsit még erőlködni kellett. Meg is lett a gyümölcse!
A levegőben ragadt műkarját; melyet a férfi tartott, chakrájával lecsatolta, hiszen egyedül a chakra rögzítette azt lendület közben. Fixen megmaradt az egyensúlya, viszont még mindig a szikla szélétől pár centiméterre állt. Nőszemélyünk kihasználta a rövidke meglepetést, így megfogta a férfi kulccsontját. Egyik lábával átfonta a masszív, férfias láb térdhajlatát, és a földre zuhantak. Katsumi a ninján feküdt megtámasztva magát, de nem érezte sem az előnyt, sem a biztonságot. Őszintén tudatosult is benne, hogy egyiknek sincs a birtokában.

- Egy nővel nem kellene így bánni. Nem egy tizenkét éves taknyos vagyok, aki bocsánatért esedezne. Elég lett volna, ha megmutatod a mesterem kéziratát, amit lehetőleg neked írt. Nem pedig az életemet veszélyezteted. Kettőnk közül akkor igazából ki a gyerek? Mi nálunk van az az illem, és normális viselkedés, amivel az emberek civilizáltan is képesek érvényesíteni érveiket... Tegyük fel, hogy tényleg tanítani akarsz, akkor viselkedj tanárként és ne a mellemet bámuld. Azt kapsz, amit adsz! De legyen, most én kezdeményezek.

Katsu leszállt a férfiról, megnyugodott, és japán ülésben ülve megigazította ruháját. Kicsit előre hajtotta fejét, majd így szólt kellemesebb hangon.

- A nevem Hakkyou Katsumi, Kazuma kovácsmester inasa és egyben a Fegyverkészítők Szövetségének ifjú tanulója. Örvendek! Illetve elnézést kérek a kellemetlenségekért. Ha kérhetem, mondja el pontosan, mik a szándékai!

Katsumi hirtelen stílus váltása kizökkentő. Mások szemszögéből talán gyerekes is, de női hősünknek fontos a műveltség. A Shinobiban - bár gyilkosnak tartja – látta a belátás esélyét. S talán Katsu visszatérítheti ezzel az eredeti tervek megvalósításának folyamatát. Tanulás! Ez az egyik kedvenc szava a nőszemélyünknek, amin mindig elmosolyodott.  

A figyelmes aktív hallgatás után Katsu gondolkodott, vajon mit tud a Chakráról. Összeszedte a gondolatait. Két technikát ismert, aminek a megtanítása után Okinamoto Kaburo Kazuma kovácsmester közre működésével nőszemélyünk még olvasott a Chakráról, a természetéről, és pár Jutsuról is, amit későbbiekben meg szeretne tanulni, de nem a harcok végett, hanem a hétköznapi életük megkönnyebbítésére akarja szolgálatába állítani.
Nagy érdeklődést mutat a Villámló Penge Készítés felől, aminek az alapelve Tobidogu technikán múlik, viszont nem működhet a Henge no jutsu nélkül, hiszen a testbe való csatolás során a test felületén való irányítást is kontrolálni kell.

- Ha jól olvastam a tekercsekből az úgy nevezett alap szintű technikákról is, az szűrtem ki, hogy a Chakra az élőlények testében rendszert alkot. Úgy kell elképzelni, mint az idegrendszert, amivel kapcsolatban áll. Ha túl sok energiát használsz jobb esetben kimerülsz, vagy akár össze is eshetsz és mozgásképtelenül fekszel kiszolgáltatottan, ezért kell csínjával bánni a technikákkal és jól kell időzíteni. A legrosszabb esetben akár halállal is járhat a túlzott használat. A technika pontos elsajátítása és gyakorlása szükséges, mert nem csupán a környezetedben, hanem önmagadban is akár maradandó károkat okozhatsz.
Az energia felhasználásának nagyon sokrétű módja van. Eddig a Tobidogu technika megtanított a chakra testen kívüli irányításával való átalakításra, amit szervetlen tárgyakon lehet kizárólag végre hajtani, hiszen a transzformáció során az élő sejt belehal, ezáltal maga az élőlény is.
Ehhez a jutsuhoz nélkülözhetetlen a tinta, de az egyszerű hétköznapi folyadék képtelen az átvitelt túlélni, ezért szükséges egyfajta speciális tinta. Ebből kanyarodhatunk a chakra érzékenységre.
A következő alkalommal a Shunshin elsajátításával foglalkoztam Kumogakure kiképzőterén, ahol rájöttem milyen szinten lehet a belső energiát a gócpontokon keresztül a talpukba vezetni. Chakrával rohamra vagy kitérési műveletre is alkalmas. A nem megfelelő mennyiséggel a technika környezetünket és a lábunkat is megsértheti.  
Megérkeztünk a chakra testen kivüli kicsapongásához, aminek kontroll gyakorlása a Bushin no Jutsu. A klón technika irányításával megtanulhatjuk azt a kicsapongó energiát sűríteni és alakot adni. Ha nem elegendő a mennyiség vagy túl sok, irányíthatatlanná válik a technika; a jutsu minősége és mennyisége függ tőle. Ki akar olyan klónt, ami nem hasonlít önmagára, vagy ha a helyzet úgy hozza a sok klón mihamarabbi kimerülést okozhat.
Egy Bushin létrehozása nagyon hasznos. Kiváló megtévesztésre, de sérülést nem tud okozni, sőt ha nem oszlatod el kellően a klónok közt a Chakrát, könnyen kiszemelhetővé válsz, sőt akkor is, ha a Chakra mennyiséged nem azonos a klónokéval.
Ezen három technikáról tudtam olvasni részletesebben, de mellettük szerepel még az energia testfelületi irányítása, testen kívüli tárgyban való irányítása.
 
A többi csupán fikció, de szívesen elmélkedek rajtuk. Hallottam, hogy a ninják képesek bármilyen felületen sétálni, felhasználni. A ninják tényleg érdekesek, de ha az emberben és állatokban fellelhető ez az energia, de mi van a természettel? Biztos vagyok, hogy létezik természeti chakra...

Katsumi feltekintett Eikichi arcára. Ekkor döbbent rá, mekkora átélés és izgatottság tört ki belőle. A shinobinak bár unalmas lehet ez a monologizálás, de egyértelmű, hogy a nőszemélyünk még nagyon az alapok elsajátításán kell fáradoznia. Viszont egyértelművé vált, hogy a Henge, Kakuremino, Bunshin, Kawarimi technikák maradtak oktatási anyagnak.

//Amúgy megfigyeltem, hogy Kawarimi no jutsu egyik alapköve Bábmozgató technika, viszont az engedély köteles. Így a testhelyettesítő technika Katsumi számára nem tanítható vagy tévedek?//

– Áh, helyes... – Vakarja a tarkóját, miközben lábait lótuszülés helyzetébe rendezi, ezáltal lazítva a formális testtartáson. – Sokan abba a hibába esnek, hogy nem mélyülnek el az írott világban; noha persze ez azért is lehet, mert sajnos nem mindenki kap oktatást. Persze azok, akik hivatásos képzésben, intézményesült oktatásban vesznek részt, tudnak írni és olvasni, valamint a régebbi családok is oktatják gyermekeiket, de sajna egyre több olyannal találkozni, főleg elveszett, vándor shinobik, civilek, akik mellőzik az írástudás adta lehetőségeket. – Az égre pillantva vesz mély levegőt, majd néz le ismét az előtte ülő fiatal nőre.
– Jól értesült vagy a chakrával kapcsolatban, viszont én úgy tudom, hogy az szellemi és fizikai aspektusokból épül fel, nem természetiből...¹ Kérlek, mutasd be azokat, amiket már ismersz; ha van valami, amin változtatni kell, szólok. De mivel már ismered a Shunshint, úgy gondolom, hogy a következő, egyben logikus lépés az, ha a Hengét tanítom neked, elvégre okkal oktatják ezeket egymás után a nevesebb akadémiákon. Az alakváltó technikával képes vagy a szervezetedben keringő chakrát mentálisan fókuszálni: elképzelsz magadnak egy külsőt, ami nemtől független, majd pedig ezt a pontosan meghatározott mentális képet megtartod, miközben a chakrádat koncentrált verzióban adod ki. Magyarán: először szükséged lesz egy külsőre, amit fel akarsz venni. Ez lehet már egy ismert személy külső megjelenése, viszont ebben az esetben ismerned kell minden olyan jellemzőjét, ami általában látható. A ruha takarása alatt lévő külső tulajdonságok ugyebár általában nem jönnek szóba – Vonja fel az egyik szemöldökét. –, ugyanis sajnos még a mi professziónkban is kevesen veszik a fáradtságot, hogy a felszín alá tekintsenek, de ami a ruházat vonalán túl látható, kifejezetten fontos. Képzelt személy külsejét is felveheted, de sajnos kevesen rendelkeznek olyan képzelőerővel, aminek segítségével egy teljesen új külsőt tudnak megalkotni; haj- és szemszín, magasság, izomzat, ruházat, arcvonások, egyebek. Úgyhogy elsőnek egy már ismert személy külsejét ajánlom, ugyanis fontos az, hogy a tudatodban egy egészként szerepeljen a külső; ha az elméd nem elég biztos benne, akkor valami csökevényes eredményed lesz, azzal meg aztán tényleg semmire nem mennél. Miután megvan a biztos kép, koncentrálnod kell a szervezeteden belül a chakrát; érdemes megjegyezni, hogy a különböző kellemetlen eshetőségek elkerülése, valamint a siker elérése végett ez az egyik legfontosabb lépése az összes technikának. Itt egyesíted a mentális képet, legyen az tűzgolyó egy tűz elemű technikánál, egy idézés, vagy éppen a Henge, a chakráddal. Sokan úgy fogják fel, hogy a chakra a shinobi eszköze, sőt, ezen túlmenően a shinobi szolgája. Én ezzel nem értek egyet: a chakra igenis olyan, mint egy szerető. A szervezetedben tehát bemutatod a szeretődnek az elképzelésedet. A chakra ezáltal a szándékodat tartalmazza, s ezt vetíted ki testfelületre, miközben megtartod mind a chakrakontrollt, mind pedig az elképzelt külsőt. Mutatom. – A földről feltápászkodva először leporolja magát, majd pedig lassított mozdulattal összeteszi kezeit kézjellé, s végül egy pukkanás keretében felveszi a fiatal nő alakját. – Amint láthatod, valóban a belső kontroll az, ami számít, hiszen a külvilágban csak az általad felvett külső manifesztálódik. – Szól a férfi eredeti hangján, majd int neki, hogy a bemutató után próbálja meg.




¹ A természeti chakra nem köztudott jelenség, kifejezetten ritka, féltve őrzött tudás, így jelenleg a karaktered sem hallhatott róla, valamint chakraelméletben sem annyira képzett ahhoz, hogy magától következtessen a létezésére.


//1. próba: teljesen sikertelen, 2. próba: csökevényes alak, amivel semmire nem mehet a valóságban, 3. próba: A ruházat vonalain túl lévő külső jó, a ruházat viszont nem alakult át. 4. próba: minden átalakul, viszont a színek nem megfelelőek. 5. próba: siker, rájön, hogy a fenntartásához folyamatos chakrabevitel szükséges.
A Kawarimi tanulható, csupán a chakra egyik alapműveletének alapvonását veszi át, nem az egész metódust adaptálja.  

Az igazi, karmazsin vörös ruhás lányunk szemei kirekedtek a látványon, mert nagyon pontosnak ítélte a mását. Nem gondolta, hogy még a magasságát is képes tanítója felvenni. Ezután látszott rajta, hogy a gondolataiba merült s már ki is találta kinek az alakját veszi fel.
Először az öreg Kazuma jutott eszébe, de végül egy számára különös személy mellett döntött; a Szövetség Pénzügyi Tanácsadó alakját fogja felvenni, mert ő hozzá hasonlít a legjobban a faluban.

Katsumi lelkiszemei előtt lebegett a kép, s elkezdett koncentrálni. Egyből el is kezdte a chakrát gyűjteni, de a jutsu aktiválásakor némi porfelhő kavarodott fel, s nem történt semmi. Eikichi-dononak igaza volt! Kényes a chakra, s ha nem adod meg a feltételeket a folyamathoz, csak kudarc fog érni.
Következőleg óvatosan adagolta, oszlatta szét az energiát a bőrfelszínen, s megpróbálkozott legalább a bőrszínén, az apróbb ráncokon dolgozni, s ez a rész eredmény már félsikernek mondható, de nem akarta ennyiben hagyni Katsumi az átalakulást. A szemszín is aranysárgáról egyre kék színben halványult. A hajkorona a bozontos, derékig érő, fekete haj kiszőkült, s rövidebb lett.
Ekkor szakította meg a folyamatot, de csupán a fején lévő kötés levétele miatt.
Újra neki rugaszkodott!
Most a ruhája formálódott. Új színt vett fel, de közel se sikerült olyan pontosan lemásolnia az eredetileg rózsaszínű kimonót. Annak alakját sem tudta rendesen felvenni. Nehezebb volt a technika, mint amilyen könnyűnek tűnik.
Bár már sikerült a testi vonásokat magára öltenie mégis, amint a ruházatra került volna a sor, a kiszemelt nőszemély testi adottságát elvesztette. Túlzottan belemerült az öltözék részleteiben s minden mást figyelmen kívül hagyott.
Kezdett ráérezni a technika ízéres némi átgondolás után újra alkalmazta a kézjelet.
Az alakfelvétel, az öltözék mind megfeleltek a kritériumoknak, egyedül a színek nem kompatibilitisek. Várható volt, hiszen még csak – ahogyan számolta - csak harmincegyszerre sikerült ilyen jó eredményt produkálnia annak ellenére, hogy nem tökéletes a technika.
Most hogy komplett testfelületén áramoltatta a chakrát, s gondoskodik a folyamatos ellátásról, harmincnegyedszerre sikerült teljesen lemásolnia Sakura küllemét. A chakra érzékeny műkar is átalakult, ami nagyobb meglepetést okozott számára.
Azon elmélkedett a siker után, hogy belepecsételi ezt a technikát egy jegyzetbe folyamatosan Henge illúziót tud akkor karjára szabadítani, s talán elég lenne éjszkánként feltölteni chakrával a jegyzetet. Amit még nem is sejt, hogy a pecsételési technikák tanulásáról gondoskodnia kell. Nem morfonírozott rajta, hiszen nincs itt az ideje. A gondolat épphogy átfutott rajta.
Most figyelt Tagawa Eikichi-donora, hátha megelégedett az eredménnyel. Utoljára azért - hogy gyakoroljon – felvette az öreg Kazuma alakját. Mire számíthatunk? Persze nem sikerült tökéletesen, viszont elfogadható a Henge no Jutsu, még szükséges a gyakorlás, s ezt Katsumi is így érezte.

A feladat érthető, s Katsumi egyértelműnek tekintette tanítója magyarázatát. Észre lehet venni, hogy a vélemény, melyet Eikichi-dono új perspektívában világítja meg a ninják természetét, ami nőszemélyünk ínyére vált, de a valóság igaz egyszerű, de a tényeket az emberek bonyolítják. Katsuminak eszében sincs általánosítani, s ahogy tanára szavait itta, rezzenéseit is figyelte, s már értette, hogy igen is vannak olyan shinobik, akik szeretteikért küzdenek így áhítozva az erőt. Ez a fa fényes lombkoronája, ami Katsuminak is tetszik, s meg is mutatkozott egy apró mosolyban.

A kis mosoly lekonyult, amikor hősnőnk meglátta önön alakját. S akkor rezzent gondolataiban egy alak, egy számára fizikálisan sosem látott, de ismerős személy, akiről egyből negatív érzelmei támadtak. Minimális kételj, az erőre való vágyakozásából kerülhetett ez az "emlék"? Vagy csupán az elméje viccelte meg.
Katsumi hallgatott tanítójára, így maga is felvett egy alakot!

[color=#ff3300]Ismeretlen Nőszemély[/color]:

A különös alakfelvétel ellenére Katsumi érezte, hogy bármi sikerülhet, de nem bízhatta el magát, s ekkor egy szúrós szempár villant be gondolataiba. Amiatt nyugodalmat érzett Katsumi. Érezte, hogy fenyegetően nem őt szuggerálja azok a szemek, hanem a különös nőszemélyt.



Hősnőnk ekkor vette észre a lendülő öklöt!
Már át is villant elméjében, hogy megragadja a támadó kart és átdobja a tanárt a saját teste függőleges, képzeletbeli tengelyéhez képest negyvenöt fokban. Katsu nem értette, hogy hogyan jutott feltétlen eszébe ez az ötlet, viszont emlékezett az oktatásra. Nem érintkezhet másokkal a technika alatt!

A női lábak izmai ellazultak, majd oldalazva ki akart térni. Nem volt ilyen könnyű, mert a hirtelen reakció nem volt elég gyors.  Ahogy balra húzódott Katsumi, annak következtében mégis eltalálta az ököl a jobb oldalát. Fel se tudta mérni az ütés gyorsaságát, és az apró részlet ki mozdította a koncentrációjából. Ott áll ő nagy füst közepette!
Amint a gáz halmaz állapotú anyag hamar szerte foszlott, úgy újabb mosoly tört elő Katsumiból. Értette, de most tapasztalta a technika lényegét, és célját.