Kaz Kunora Fegyverkereskedés

Ahogy súlyos szatyrommal botladozva lecammogtam a bolthoz vezető lépcsőn, egy hírvivő lépett oda hozzám, meglepő üzenetet hozva. Shizune, akivel már többször is találkoztam az Akadémián és a Hokage épületében, magához hívatott. Mivel az elmúlt másfél napban semmi visszhangot verő bolondságot nem csináltam, így gyanítottam, hogy talán valamilyen küldetése lehet a számomra, amitől rögtön felvidultam. Lehet, hogy egyből pótolhatom is az elköltött ryokat.
- Köszönöm, sietek. – feleltem boldogan a hírvivőnek, majd el is indultam, noha az irányban nem teljesen voltam biztos.
Először szatyrostól akartam odarohanni, de az talán illetlen lett volna. Nem szerettem volna lemaradni sem, még végül valaki más kapja a küldetést, vagy csak elkönyvelik, hogy lassú és megbízhatatlan vagyok. Ugyanakkor a kolibrik nélkül semmiféle küldetésre nem lennék hajlandó elmenni, és a szatyornyi pakk is bizonyosan akadályozna a feladatomban. Persze az egyik frissen vásárolt tekercsbe lepecsételhettem volna a dolgokat, de ehhez is idő kellett, amim jelenleg nem biztos, hogy volt.
Így végül átöleltem a szatyrot és rohanva haza indultam, ahol is csak az övtáskát húztam magamra, beledobtam egy marék véletlenszerű cuccot, majd megkerestem a két kolibrit. Nem volt nehéz, amikor csak tehették, rajtam lógtak, így igazából ők találtak meg engem, és már indulhattunk is közösen tovább. A két apróság szárnyaikat sebesen verdesve követett a konohai utcákon, élvezve hirtelen kapott szabadságuk. A Hokage rezidenciát céloztuk meg, ugyan a hírvivő nem mondta, de Shizunét legtöbbször ott lehetett megtalálni.

A mesélőre bízom, hogy szeleburdiságomban felszerelésem mely részét helyeztem el övtáskámban.