A mély-mocsár vidék

A legáthatolhatatlanabb növényzettel rendelkező sűrű mocsárral borított területek, a hatalmas víz fedte területek közepén, amelynek közelébe kerülni az öngyilkosság számtalan verziójával ér fel egyszerre.

Szép lassan nyitogatni kezdem a szememet. Egy férfi van mellettem, de ahogy elnézem a testét biztosan nem halott. Körülnézek a tájon. Eléggé meglepő, hiszen eddig egy hajón voltam, most meg az isten háta mögött lehetek. Mindenhol növények, teljesen olyan, mint egy mocsár. A talaj sem a megszokott. Pikkelyes. A talpam alá nézek, majd kiderül, hogy egy aligátoron vagyok. Hirtelen hátrálni kezdtem egy kicsit, de még sem tettem sok lépést. ~Istenem hol a pokolban vagyok. Arra emlékeszem, hogy a hajón csatázok, majd egy ütést éreztem a tarkómon. Ezek után teljes sötétség. -gondoltam magamban, majd a fejemhez nyúlok, ami teljesen sajog. Hogy lehettem ilyen balfácán. Menekülnöm kellett volna, nem szembeszállni velük. Semmi esélyem nem lett volna. A mellettem fekvő férfira nézek. Megpróbálom kitapintani a pulzusát, de remélem, hogy nem halott. Biztos az én rovásomra írnák ezt is. Közben egy kunai-t tartok készenlétben, hát, ha szükséges lesz. Ha felkel az illető, akkor megkérdezem tőle, hogy mi módon kerültem ide, majd a nevét is megtudakolom. Ezek után én is válaszolok a kérdéseire, ha van. Ha nem kel fel, akkor meg feltalálom magam valahogyan.

Végighallgatom Ashura beszédét, majd lehuppanok az aligátorra. Teljesen elképedtem, mikor elmondta a sztorit. ~Szóval ő egy Unazaki és megmentett engem, az aligátor segítségével. Érdekes családnak nézek elé. -gondoltam magamban, majd Ashura-ra nézek. Elgondolkodtam azon, hogy most mit is mondjak neki, de hát nincs mit tennem, nem tudok sehova sem menni. Így legalább tudok valakinek a nyakán lenni, és ha kell, akkor meg is véd. Vagy nem. -A nevem.... Unazaki Noruberutsu, de utálom, ha úgy szólítanak. Jobban szeretem a Noru nevet. Jelentettem ki, majd töprengeni kezdek. ~Összeakarja szedni a klántagokat. Tehát többen is vagyunk. Ez elég meglepő. Vajon mekkora ez a klán. -merültek fel bennem a kérdések. Kis idő elteltével kérdezni kezdek. -És, ha szabd tudnom, akkor te honnan tudtad, hogy Unazaki vagyok? Különben meg, most hova fogunk menni, mert máris unom ezt a helyet. Várom Ashura válaszát.

Töprengeni kezdek Ashura válaszain. ~Nem egészséges, hogy a faluban maradjunk? Ez egyre érdekesebb család lesz. --gondoltam magamban. Legalább lesz néhány újonc is rajtam kívül, bár lehet, hogy nem is lesznek olyan jó fejek, mint gondolom. Ez az Ashura pedig egész ó fejnek tűnik. Legalábbis idáig. Nekem bejön a fickó, remélhetőleg tanítani fog néhány jutsu-t. Tehát még maradni fogunk, még az aligátor fel nem kel, hát remélem gyorsan kinyitja a szemeit, mert nincs kedvem itt lenni. Olyan borzalmas ez a hely. Nekem nem tetszik, akkor inkább visszamegyek Getsugakure-ba, mint, hogy itt töltsem életem hátralévő értékes perceit. Ashura-ra nézek, majd mikor megfelelőnek találom az időzítést megszólalok. -És, öhmm... melyik falukban lehetnek még Unazaki-k? És mikor fogsz nekem valami értelmes dolgot tanítani? Érdeklődöm a frissen szerzett családtagtól. Lehet hogy idegesítő vagyok, de mikor kérdezzem meg, ha nem most. Még mindig ülve vagyok, de meggondoltam magam és még várom a választ, addig a hátamra fekszek.