Védelmi övezet

**Daizo Tensei** Pént. Szept. 17 2010, 21:39

A falu védelmi övezete, ami a faltól átlagosan ötven méternyi területet fed le. Ezen a területen minden növényzet le van irtva, és csak kisebb földfalak emelkednek ki a talajból azokon a helyeken, ahol a szintkülönbségeket le kellett küzdeni az építkezések során.

Mosa-val az oldalamon rohanok a faluhoz. Az egyik közeli szirtfalon lehasalok és onnan kezdem el kémlelni a települést. Próbálom összeszámolni hányan lehetnek a falakon, illetve hogyan is tudnék bejutni. Minden lényeges információt elraktározok az elmémben
Ezután eltöprengek milyen technikákat ismerek. Sajnos nem nagyon akad olyan, ami megkönnyítené a dolgomat. A Kirigakure no Jutsu túl feltűnő lenne, korábban kellett volna használni. Lényegében arra jutok, hogy megpróbálhatnám lemészárolni az egész falut. Viszont ha ezt megteszem, akkor elég nagy "hírnevet" szereznék. Szinte biztos vagyok benne, hogy a tárgyaló felek küldtek shinobikat. Ami azt illeti, biztos találnék olyat, aki nálam sokkal erősebb. Éppen ezért nincs más dolgom, mint a lopakodás.
Körülnézek, hátha találok egy olyan szirtfalat, amiről be tudnék ugrani. Ha nincs, akkor marad a támadás. Viszont azt úgy kell megcsinálnom, hogy ne fújjanak azonnal riadót. Ez az amit nagyon nehéz lesz összehozni. Nagyon gyorsan összeszámolom a faluban bolyongó emberek számát, majd Mosa-hoz fordulok.
- Figyelj rám! Egyedül megyek be. Ha látod, hogy robban valami az égen, akkor azt én csinálom. Várd meg míg a megbízóink jönnek és velük együtt harcolj az őrséggel. Ha meg van a cucc, akkor felrobbantom az egyik épületet. Ez a jel egyedül neked fog szólni. Ha látod hogy felrobban valamelyik ház, akkor készülj fel a harcra. A kifelé úton szükségem lesz a segítségedre!

//Még nem indulok el. Érdekelne, hogy van-e olyan szirt, ahonnan képes lennék beugrani a faluba. Természetesen egy Shunshin-nal felgyorsítanám magam, tehát nem valószínű hogy észre tudnának venni. A másik dolog ami érdekelne: hány embert látok jelenleg a falakon és ha belátok az utcákra, akkor ott hányan vannak. Bocsi, asztali rpg-vel kezdtem, ott kicsit máshogy mennek a dolgok. Szükségem van az infókra, mielőtt eldöntöm hogy menjek be a faluba.//

Shikaku Hétf. Szept. 27 2010, 01:13

A falakon járőröznek, párosával, minden 20-30 méteren. Az előző utad óta megnövekedett a szigor, és láthatóan előbújtak még a tartalékból. Egy magaslatra menve láthatod is, ahogyan a szinte teljesen üres téren, amire belátsz, áthalad három ember, akik közül kettő egyértelműen kiüt az itteniek közül. Ők eltűnnek a fal takarásában, azonban az is valószínűsíthető, hogy a ninják érkeznek meg. A behatolásra vagy addig van időd, amíg még nincsenek sokan, vagy csak akkor, amikor meglepetésszerűen támadsz, ha ismered már a célodat.

//Kérnék egy taktikai elemzést a helyzetedben, amiben az összes lehetséges faktort végigméred egy támadás esetére.//

**Daizo Tensei** Kedd Okt. 05 2010, 09:59

//Ezt már pm-ben megbeszéltem Shikaku-val, de hogy mások is lássák, ezért itt is kiírom: a karakterem meggyilkolását ENGEDÉLYEZTEM! //

- Figyelj rám, Mosa! - mondom a kutyámnak. - Elmondom a tervemet, amivel betörünk és elhozzuk azt a fegyvert.
Ekkor végig nézek a falun. Szerencsére még elég szellősen mozognak, így van esélyem arra, hogy bejussak és megszerezzem a céltárgyat.
- Áttörjük a kaput(Gatsuuga), majd én ködöt idézek az utcára. Te végig legyél körülöttem és próbálj fedezni. Én megpróbálok túszul ejteni egy civilt, aki tudja hol lehet a célunk. Te végig legyél körülöttem és mindenkit hatástalaníts, aki meg akar támadni. Viszont csak akkor harcolj, ha közelre jönnek. A dobófegyvereket próbáld elkerülni. - ekkor szünetet tartok.
- Sajnos az is benne van a pakliban, hogy valaki egy szél technikával elfújja a ködömet. A lényeg, hogy szerezzünk valakit, aki elmondja hol a fegyver. Viszont térjünk vissza oda, ha nem fújják el a ködöt. Bemegyek az egyik épületbe és túszul ejtek egy civilt, majd megpróbálom megtudni a fegyver helyét. Ha ez megvan, a civillel oda megyek és elhozom azt az eszközt. Ezután közösen elhagyjuk a falut. A yakuzát csak akkor vonjuk be a harcba, ha nagyon muszáj.
Ekkor Mosa halkan nyüszít egyet. Valószínűleg már tudja mit tervezek.
- Nem adom át nekik a fegyvert, inkább megtartom magamnak. Nem lenne jó, ha azok az álnok kígyók szereznék meg.
Ezután felállok és jelzem Mosa-nak hogy kövessen. Egészen a falu kapujáig futunk, majd ott bele kezdek a tervem megvalósításába:
- Juujin Bunshin! - kezdem el az első fázist, így Mosa felveszi az én alakomat.
Ekkor négykézláb kezdek el szaladni, majd újabb technikát hozok létre(Shikyaku no Jutsu). Érzem ahogy kiélesednek az érzékeim. Az ujjaim végén karmok nőnek, illetve még gyorsabb is vagyok, mint korábban. Ezután elérjük a kaput, ezért elrugaszkodunk és jön a támadás:
- Gatsuuga!
Nagyon gyorsan kezdünk el pörögni, így olyanok vagyunk, mint az eleven fúrók. Ha áttörtük a kaput, akkor megalkotom a Kirigakure no Jutsu-hoz szükséges kézpecsétet. Erőteljesen koncentrálok, így viszonylag hamar egy nagyon sűrű köd borítja el a falu utcáját, ahol vagyunk.
Amint kész a köd, Mosa-val az oldalamon betörünk az egyik épületbe és az első embert, aki a közelünkben van elkapom. Előveszem a kardot, amit még az egyik korábbi küldetésemen szereztem, amikor még Kiri shinobija voltam. A cél személyt magamhoz szorítom, közben a kard élét a nyakához szorítom. Ezután elhagyom az épületet, közben faggatom a túszt, hogy merre van a fegyver...

//Ez gyengébb lett, mint amilyet akartam. Elnézést!//

Shikaku Szer. Okt. 13 2010, 21:57

Mivel tudod, hogy a gyorsaság és az elővigyázatosság másodperceket, pillanatokat nyer neked, a lehető leglágyabban suhantok el a kapuig, majd a megfelelő pontból, mint két megállíthatatlan ágyútöltelék törtök elő, hogy pár pillanat múlva becsapódjatok a kapuba. Az ütközés maga olyan kemény volt, amire még te sem számítottál, de biztosan nem remélted, hogy ilyen súlyos lehet. A kapu romjainál nem is visz túl a lendület, és a romok között hatalmas acélpántolásokat veszel észre, illetve pár embert, akik cipelték őket. Valószínűleg nemrég kinyitották a kaput, és még időben értél ide...
A romokra ülepedő porfelhő éppen elülni készült, amikor már hallottad is Mosa dühödt ugatását, amint az egyik közel kerülőre ugrik rá. Az talán meglepődöttségében, talán tapasztalatlanságában teljes mértékben eldőlt a kutya támadása alatt, és akkor sem mozdult, amikor ő már feléd tartott. Tudtad, hogy Mosa mindenképpen megtalál, így neki is kezdtél a ködtechnikának, aminek köszönhetően pár másodperc múlva elég sűrű köd ült az átjáróra, hogy akik nem szoktak hozzá, az orruknál tovább ne is lássanak a közelben.
Ahhoz, hogy csöndben juss ki ebből a kavalkádból, gyorsan és óvatosan kellett mozognod, előbb a falhoz, ahol a bejárókat láttad, majd kitapintva az utadba kerülő ajtót és annak nyitját. Nem kellett bíbelődnöd vele, az a kilincs lenyomására engedett, így mindössze fél perc leforgása alatt benn is voltál valahol. Egy félhományos, szegényesen berendezett helyen, ahol az egyetlen bútor, a pult mögött meglepetten állt fel az ott levő suhanc jöttödre. Neked innentől már minden gyerekjátéknak bizonyult: könnyedén kardot nyomtál a srác nyakához, és elkezdted faggatni, ám ő csak nevetett egyet.
-Ez tetszik. - És egyetlen pillanatnyi átmenet nélkül változott át azzá a kölyökké, akivel utoljára ott az erdei birtoknál találkoztál a vízesés országában, amikor megkaptátok a feladatot a yakuzától. A nyak és kar, amit szorítottál eltűntek, és a hasadig felérő kölyök két sápadt, fénytelen, aranyszínű tőrszerűséggel állt előtted. -Máris kezdünk? Mindenki itt van? Hogy tervezed kivitelezni, hogy megmaradjon az álcám?

**Daizo Tensei** Szomb. Okt. 16 2010, 20:06

Nagyon gyorsan és óvatosan közelítjük meg a kaput, majd sikerül áttörnünk. Sejtettem hogy nem lesz könnyű menet, de hogy ennyire, azt már nem.
Miután betörtünk, a füst és por felhőben Mosa ráveti magát az egyik őrre, én pedig ködöt idézek a falu ezen pontjára. Ezután óvatosan végig lopakodok az utcán, majd belépek az egyik házba. Ott szerencsére meg is találom a túszomat, aki nem vesz túlságosan komolyan. Már éppen arra készültem, hogy ejtek rajta egy vágást, de ekkor átalakul azzá a kölyökké, akit korábban láttam.
Meglepetten figyelem a kölyköt. A kérdéseire nem válaszolok egyből, csak bámulom. Végül Mosa kapargatni kezdi az ajtót, amire felfigyelek.
- Ami azt illeti, én vagyok az a bizonyos többiek. Nem várhatunk tovább, meg kell szereznünk azt a fegyvert és elvinni innen! Ami pedig az álcádat illeti, nem muszáj neked is jönnöd. Maradhatsz itt is! Másokkal amúgy sem számoltam. Az eddigi terv az volt hogy ejtek egy túszt, aki majd elvezet a fegyverhez. Ha a céltárgy meg van, akkor már könnyedén kitörök, azzal nincs gond. Viszont amíg nincs meg, addig nagyon óvatosnak kell lenni. Nos, hogy is döntesz? Jössz, vagy maradsz?

Shikaku Hétf. Nov. 01 2010, 14:57

-Talán jó is ez így. Maradok, és segítek neked egy kicsit. - Mondta elgondolkodva, majd gyorsan körbelépdelt, miközben egyre csak téged tapogatott le a szemével, végül pedig, újra előtted megállva felvette az alakodat. -Menj tovább, és keress egy túszt. Inkább javaslom viszont, hogy menj be a városba. Ha a ködöd átér a falon, könnyedén kislisszanhatsz az őrök között is, én pedig majd eltűnök miután sikertelen volt a behatolásom. A faluban neked könnyed célpontjaid vannak, és így nincs is rajtad zavaró pillantás. - A mondandóját befejezve megrpopgtatta pár csontját, és csak arra várt, hogy mit válaszolsz, amint viszont befejezted, egy biccentéssel eltűnik, és bele kezd a terve megvalósításába.
Amikor kimész az épületből, hallod is, ahogy az újdonsült társad hatalmas zajt és robajt keltve rombol. Az őrök egyre vadabb kiáltozásai minden másodperc előrehaladásával mélyítették a neked most kitűnően kellő káoszt, hogy előrehaladhass a tervvel, amit követni akarsz...

//Attól függően, hogy merre mész tovább, írhatsz a fogadó negyedbe vagy a lakónegyedbe is (esetleg máshová).
A játékok idősíkja végre párhuzamos, sajnálom, hogy ennyit kellett várnod.//

**Hyuuga Shakaku** Szomb. Nov. 06 2010, 18:24

Az ég szikrázóan kék volt a káosz felett. Az őrség még mindig megőrülve rohangászott fel és alá, jobbra-balra – na jó, azt igazándiból Nakus szokta csinálni az értelmi mivoltáért –, de a lényeg, hogy megbolygatták a hangyabolyt. És nem tudta, ki és miért. De nem is érdekelte – már nem. Ez neki valójában jót is tett, nem kellett bedobnia nőiességét azért, hogy lehengereljen pár kant – öhm…

<Pár perccel korábban>

Nakus kedve változó volt, mint mindig. Hol örült, mint macska a farkának – már ha van ilyen XD –, hol pedig fejeket nyesett volna le dühében. Máskor pedig mély letargiába süllyedt, bár ez most nem fenyegette, mivel nem volt közelben plüssbolt, ahol elkapkodhatnák előle a cunci cuccokat.
Az az izé, fent az égen – tudoood, az a lángoló micsoda, ami itt gurgulázik fel és alá nappal, éjjel meg bújócskát játszik –, pedig száz ágra szórta silány sugarait. Naka ragyogása mögött a Napinapocska bizony árnyékba bújhatna.
A mező gyönyörű volt. Rengeteg virág festette ezernyi színűre az unalmas zöld vásznat, és hosszú fűszálak szeletelték. Csakhogy. Tényleg hosszúak voltak: Naka nagy bosszúságára elmerült bennük. Az orra és a szemecskéi még épphogy kilátszottak, de minden más – a legkívánatosabb részek, ugyebár – takarásba kerültek. Még a szexisen vadító vörös hajába is nádszálasizémicsodák akadoztak, a kis mocskok >.<
A hullámzó horizonton azonban megjelent valami. Először azt hitte, hogy egy pláza körvonalai, de aztán rájött, hogy nincs az a nyomorék bevásárlóközpont //hiányzol, Ai XD//, aminek csak egy nyamvadt emelete lenne. Nah, nem nagy bajocska.
Egyre közeledett, s rájött, hogy az ott bizony valami falszerűűű… fal?
~ Azt mostan akkor ottan egy őőő… olyan őőő… izé? Jéééh, nézd, Mackó úr, milyen sok bácsi rohangálgat, de kis cukíííík. Anoooo… most hol is vagyok? ~
Felnézett az égre, majd le a földre, majd a fal felé, amelyen az emberek tevékenykedtek nagy sebesen.
~ Oké. Itt vagyok. Az ég alatt, föld felett, a fal előtt… ~

<Ismét a jelenben>

Nakuci odakommandózta magát a fal közelébe. Kinézett magának egy olyan helyet, ahol bizony csökkentették az őrséget, hogy a sérült részt pótolják ki. Igyekezett meglapulni, mint nyuszi a fűben, nehogy elkapják és börtönbe zárják. A dutyi kaja nem jó és még a maciját is elkoboznák a galádok. Hogy ezt megelőzze, gyorsan elrejtette jelenlétét az érzékek elől, majd pedig kivárva a megfelelő pillanatot – amikor egy másik őr vonta el a figyelmüket, hogy informálja a szolgálatosokat a károk nagyságáról, az esetleges következményekről, valamint a teendőkről –, Naka a fűben guggolva – mely állva is teljesen ellepte már, nemhogy guggolva –, halk kis hang után már ott sem volt. Igyekezett a lehető legészrevehetetlenebbnek lenni.

Shikaku Hétf. Jan. 31 2011, 04:16

[Zouo]

A terved, hogy kimenekülj a csatatérré alakult színtérről a falak alatt, sikeres volt, bár a folytogató vérszomj és a saját érzéseid is sugallják, hogy ez koránt sem a te ügyességeden múlott, hanem az ezt semmibe vevő feleken. Ahogy távolodtál a kapu közeléből úgy támadt viszont az az érzésed, hogy valaki mégis csak követ. Az érzés pedig addig erősödött, mígnem a védelmi sáv letisztított területeinek szélére sodródtál, hogy elrejtőzhess a közeli erdő fái között, azonban amikor behúzódtál volna ide, egy ninja lépett eléd. Egy pillanatnyi idő elég volt, hogy a tested megfagyjon, és ne tudd mozdítani egyetlen porcikádat sem, az ellenfeled mögül előbújó férfi hangját viszont nagyon is jól hallottad.
-Kusagakure ninjája. Remélem ebben az időben is kitartunk a békénk mellett, és nem egy kártékony elemmel találkozunk. Mit mondasz? - a testedet tartó erő megszűnik létezni, és a Konohaiak sem tesznek további lépéseket, a Konoha-han pedig arra érkezik a védelmi sáv szélére, az erdőt szegélyező fák takarásában, hogy Zouo a konohai követtel és a kapitányukkal beszél...

//Sai, csak nyugodtan.//

**Kaibutsu Hiroto** Szomb. Feb. 05 2011, 11:05

Miután elindulunk, figyelmesen nézem a környéket és megpróbálok minden fenyegetést észrevenni. Kicsit lemaradok a társaimtól, így őket is meg tudom figyelni.
Észre veszem, hogy Shui-t valami nyugtalanítja, ráadásul Noriko sem tűnik túl nyugodtnak. Azt hiszem jobb lesz, ha odafigyelek rájuk.
Miközben haladunk a cél felé, oldalra tekintek és meglátom a csata jeleit. A szívem hevesen kezd zakatolni. Kicsit félek a közelgő harctól, azonban mégis furcsa érzéssel tölt el, hogy hamarosan igazi akcióban lesz részünk. Majd hamarosan megérkezünk a megadott helyre, ahol a követünk és a kapitány egy új arccal társalog. Kicsit közelebb húzódok a lányokhoz, majd várom a fejleményeket.
- Ne aggódjatok, minden rendben lesz! - suttogom nekik. - Biztos lesznek nálunk erősebbek is a védőerőkben. Nem hiszem, hogy a mi feladatunk lesz a lehető legerősebb ellenfelek legyőzése. Szerintem nem fognak minket a biztos halálba küldeni. Majd megtalálják, miben segíthetünk nekik.
A szavaim után elmosolyodok. Remélem most az egyszer sikerült a megfelelő szavakat megtalálnom és nem lesznek sokkal idegesebbek.

**Shiawase Zouo** Szomb. Feb. 05 2011, 22:45

[Shi-sama, Konoha-han]

Ezúttal, a korábbi tervemmel ellentétben, sikerrel jártam, köszönhető volt ez annak, hogy számításaimnak megfelelően valóban egymásra koncentráltak. Számomra nem túl hízelgő, de jelen helyzetben kifejezetten hasznos volt, hogy olyannyira jelentéktelen kis senki vagyok, hogy senki nem tartott arra érdemesnek, hogy figyelemmel kövesse ténykedésem. Így még csak chakrát sem kellett pazarolnom felesleges Kawarimikre, vagy egyéb alternatív technológiák bevetésére. Figyelmem így arra irányul, hogy lehetőleg lekerüljem a további intermezzókat, és végre ráakadjak az "emberemre". Ennek elősegítése végett az erdőbe kívántam húzódni, főleg, mert volt egy olyan kellemetlen megérzésem, valaki figyel.
A sors azonban nem adja magát ilyen könnyedén, ismét sikerül belefutnom valamibe, amibe nem kellett volna. A férfi hirtelen bukkan fel előttem, pechemre mielőtt léphettem volna, egész testem megdermed. Fogságba estem. Ha tudtam volna, dühösen harapok az alsóajkamba, megint totojáznom kell a saját figyelmetlenségem miatt!
Ahogy enged a szorítás, jobban megnézem az érkezőket. A fejpántok száma szerint az egyikük civil, a nagydarab biztosan képzettebb, a három suhanc meg, ki tudja... A túlerő azonban még úgy is számottevő lenne, ha mindegyikük kezdő genin lenne, mivel én is az vagyok.
- Kényszer nélkül nincs cselekvés - felelem a lehető legtömörebben fogalmazva meg, hogy nekem nem áll érdekemben beléjük kötni, ha nem avatkoznak a dolgaimba. - Nekem most a küldetésem a fontosabb, amelyhez a faluba vezet az utam - pillantok a falak felé fél szemmel. Ezzel adtam is, meg nem is. Természetesen nem fogok többet elárulni a célomról, mert nem tudhatom, mennyire bízhatom bennük. Cserébe magam részéről cseppet sem érdekel, mi járatban vannak. Ha szövetségesként viselkednek, akkor valószínűleg nem ártanak majd a Léleknek, a parancsom pedig úgy szól, hogy az üzenetet mielőbb adjam át. Diplomáciáról nem rendelkezett, de úgy sejtem, nem szeretné, ha galibát okoznék bármivel is. Így bár viselkedésem közömbös, nem teszek semmi olyat, ami félreérthető lenne. Csak állok, és várom a reakciókat, miközben figyelek, és próbálok rejtett információkhoz jutni, benyomásokhoz és hasonlókhoz.

**Aburame Shui** Pént. Feb. 11 2011, 15:25

[Shi-sama, Konoha-han]

Ahogy megpillantottam a falakat, két gondolat jutott párhuzamosan az eszembe: Végre itt vagyunk! és Már itt is vagyunk?! A szívem most már tagadhatatlanul a tokromban dobogott, és minden egyes rezzenésre a frász jön rám, amit igyekszem titkolni, Ezzel egyidőben pedig tuningolni saját magam, hogy ne legyek már ennyire lehetetlenül feszült és ideges, nem sok sikerrel. A teljesen idegen szituáció olyan új érzelmeket váltott ki belőlem, amelyekre álmomban sem gondoltam volna. Például soha nem hittem volna el senkinek, hogy mennyire idegesítő tud lenni a csend, és hogy egyszer iszonytatóan fog zavarni. Most viszont csak azt érzem, határozottan idegtépő, és ha így haladok, lassan az őrület határára fog kergetni ez a nyomorék némaság. Mintha megfagyott volna minden, még az idő is...
A kapitányunk lassan mozdult meg, jelezve, balra kerülünk, s így is tettem. Akkor is követem, mikor tekintetem riadtan tapad a kapura, jobban mondva annak romjaira, és a gigászi harcra odalenn. Valakik már ölik egymást, ha közelebb mennénk, minden bizonnyal érezhetném a vér és a halál gyomorforgatóan émelyítő szagát is... Aprót rázok a fejemen, és eltépem a tekintetem. Ha nem veszek róla tudomást, legalább nekem nem fáj, mi történik odalenn.
Fellélegzés volt kijutni végre az erdős részből, bár nyílt terepen mi is jobban látszódunk, de legalább az ellenfél is, és nem kell lekushadnom, valahányszor megmoccannak bennem, a frászt hozva rám. Gyűlölöm őket, a bentieket is, a kintieket is, miért kell nekem egyáltalán kapcsolatban lenni velük.
Pedig sosem ártottak nekem...
Gondolataim azonban egy új fejlemény köti le. Ahogy megpillantom az ismeretlen alakot, idegesen kapok a kunaitartómhoz és rántok elő belőle egy fegyvert. A jounin azonban nem mozdul, és nem tűnik úgy, mintha genjutsu áldozata lenne, így bár még mindig a fegyvert szorongatva, de közelebb lépek, és szemügyre veszem a lányt, akinek csak a hitai atéja tanúskodik arról, fű falusi, kérdés, valóban az-e és hogy velünk van-e. Óvatosan súgok két társam felé: - Ez a lány förtelmesen néz ki, kiráz tőle a hideg, remélem, nem lesz dolgunk vele - méregetem kritikus szemekkel. Két opció van, vagy őrült, vagy hamarosan az lesz, máskülönben nem tudna ilyen hidegvérűen semmilyen lenni egy ilyen szituációban, mint egy elcseszett robot... Nem szimpatikus, határozottan nem!

**Haru Noriko** Vas. Feb. 27 2011, 15:01

Kezd kellemetlenné válni, hogy mindenki érti a körülöttünk zajló eseményeket, csak én nem. Minden esetre megpróbálok értelmes arcot vágni.
Ahogy lassan haladunk, kezdem felfedezni a harcok jeleit: vérfoltok, feldúlt utcák, a távolban kiáltások, és fémes csattanások foszlányai...
Hamarosan egy lány tűnik fel előttünk, akit mindhárman bizalmatlanul kezdünk el méregetni. Shui elég tömör megjegyzést tesz róla, de ennek most kifejezetten örülök-végre mással is van baja rajtunk kívül.
-igazad van, eléggé fura...vajon barát, vagy ellenség? -súgom neki, még mindig megtartva ezt az udvariasságomat, hogy nem csak úgy kiköpöm, amit gondolok. Teljesen felesleges szokás, végül is itt már nem fontos a finomkodás, életre-halálra megyünk...
Bár nem féltem a lánytól, feszültséget keltett bennem, ezért inkább nem szóltam semmit (ami nem jellemző rám), hanem inkább kivártam az új fejleményeket.

Shikaku Pént. Márc. 25 2011, 22:27

Az új fejlemények pedig a következők. A követ beleegyezik, hogy egyéb útvonalat találjatok a faluba, ez pedig az ANBU segítségével igen könnyen megy, sőt, a város falait megmászva már a ninja mondja is, hogy a harcok elülnek, valószínűleg vége a veszélyhelyzetnek.

Zouo szemei előtt az egyik ház udvara meglepetést tartogat. A Fűfalu egyik jounin hanchoja néz vele farkasszemet, a tábornok a híres-hírhedt Shabuka, a falu legnagyobb fegyverszakértője és egyértelműen a küldetésed célpontja. Míg a többieket az ANBU tovább vezeti, te nyugodtan leválhatsz és végbe is viheted a feladatodat, míg a Konoha-han folytatja útját.

A Konoha-han pedig rövid keresgélés után, a kaput elkerülő útvonalon mászik fel a belső városba, ahol az első csapatok már mozgolódnak: felfegyverzett osztagok járják a főutakat és pár hatalmas robbanás nyomait vizsgálják, illetve amint megjelentek, az egyik osztag felétek irányul, majd amikor a követ biztosítja őket a kilétéről elvezetnek titeket egy fogadóterembe, ahol egy diplomata meghallgatja a követetek beszámolóját. Idő közben több másik kisebb nemzet és Iwa követei is befutnak, akiket veletek együtt biztosítanak, hogy a fegyvert aktiválták, és az incidens fényében egyértelművé vált, hogy teljes titoktartás mellett semmisítik meg a veszélyessége miatt.

[Zouo mehet tovább ugyanitt a leírtak szerint, Konoha-han pedig egy bővítmény után hazatérhet, mert szünet nélkül folytatódik az edzésük!]

**Shiawase Zouo** Pént. Ápr. 01 2011, 23:57

Voltaképp szerencsésen jöttem ki a kialakult helyzetből. A konohaiak valóban szövetségesként viselkedtek, és nem kellett azzal törődnöm, hogy mihez kedzjek, ha mégis csak próbálkoznak valamivel. Néma megegyezésünk elég volt. Az ANBU jelenléte pedig azért volt előnyös, mert a legerősebb ellenfélként ismét őt támadnák először, figyelme és elővigyázatossága pedig már csak tapasztalatai miatt is kifinomultabbak voltak. Így egész végig, bár füleltem, tekintetem rajta függöt, hogy ha az arca csak egy kissé is rezdül, szemei enyhén megcsillannak, azonnal reagálhassak, mert akkor tudni fogom, valamit észrevett. A csapat többi tagja számomra nem volt érdekes, épp olyan senkiknek tűntek, mint amilyen én is vagyok. Igaz, ha akartam volna, felesleges szempárbajt vívhatta,volna a szőke hajú mitugrásszal, de éreztem, sokkal jobban bosszantja, hogy úgy kezelem, amennyit ér, azaz levegőnek nézem. Mindig is kerültem a fajtáját, mert csak bajt hoz az ember fejére hevességével.
Azonban a harcok, úgy tűnik, elültek, vagy visszaszorították őket a falu erről a részéről, mert minden nyugodalmasságba borult immáron. S amikor megpillantottam egy férfit, fejvédőjén a falunk jelképével, szó nélkül váltam le a csapatról, hogy teljesítsem küldetésem.
A férfihez lépek azon nyomban, majd ráemelem üveges tekintetem. -Shabuka kapitány? - amennyiben nemleges a válasz, megérdeklődöm, merre van a férfi, amennyiben pedig igenlő választ kapok, azonnal meghajolok.
Sokat gondolkodtam, út közben, ahogy most is, volt időm elgondolkodni, hoyg miről beszélhet egy férfi és egy magamfajta kunoichi, amibe el lehetne rejteni a Lélek üzenetét. Jobb híján korábbi emlékekből tettem össze kis szövegem. A Lélek miatt minden tőlem telhetőt igyekeztem összekaparni.
- Shiawase Zouo - mutatkoztam be legelőször is, ezzel mintegy szolgálatra jelentkezve, majd még mindig lehajtott fejjel, bűnbánatszerűséget, vagy minek nevezik, imitálva folytatom: - Elnézést a késlekedésért. Kisebb túlerőbe botlottam a kapunál. Nagyapa mindig azt mondja "A robbanás szele szünet nélkül sújt majd mindenkit, nekünk inkább az alakulása vonalán kellene maradnunk." Tanácsát megfogadva úgy döntöttem, megkerülöm a falut, elkerülve a harcot, és emiatt csak most tudtam felvenni önnel a kapcsolatot - néztem fel a férfire. Talán hiteles lett volna, ha nem lenne olyan közömbös a hangom és az arcom porcelánbabákéhoz hasonlatosan érzelemmentes. Végül kinyújtottam a kezem, hogy a férfi kezébe adhassam a tablettákat, amik megmaradtak. - Fogadja bocsánatkérésem jeléül.
A küldetést elviekben teljesítettem, így most vártam a következő parancsra. Kicsit reménykedtem, tőlem szokatlan aprócska érzelem, hogy ismét haza kell térnem egy üzenettel a Léplek számára. mert akkor újra láthatnám, egy egészen röpke időre ismét mellette lehetnék, ha gond adódna.

Shikaku Csüt. Jún. 09 2011, 02:50

[Zouo]

+11 chakraszint
+1100 ryo mint sikeres küldetésért járó juss
Irány Kusa, ahol egy nap pihenő után jelentkezned kell az irodában újabb feladatra, tied a kezdőpost.

Ajánlott tartalom

Védelmi övezet

Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet

Re: Védelmi övezet