A Gatto víztározó

Régóta el akartam látogatni a fegyverkészítők falujába, anyagi hátterem azonban ezidáig utamat állta. Talpraesett természetem azonban több küldetésen átsegített, így jelenleg vastag pénztárcával az övtáskámban sétálhattam, no úgy sejtettem, nem sokáig tart már eme állapot, számos dolgot akartam ugyanis venni. Egy kicsit járkáltam a falucskában, körbenéztem, majd kiválasztottam egy szimpatikusnak tűnő, közepes méretű boltot.
- Üdvözlet! - léptem be széles mosollyal, elvégre gyilkolóeszközöket vásárolni igazán mulatságos elfoglaltság volt. No igaz, nem csak fegyverek voltak találhatók bevásárlólistámon.
- Kérnék tíz robbanójegyzetet, öt füstbombát, valamint öt villanóbombát. Ezekből valahogy sosem elég. Továbbá szeretnék kettő fuuma shurikent is, egy pár precíziós kesztyűt, egy széles övtáskát, ötven méter drótot... Ó, egy elsősegélykészlet! Ezt is megveszem.
Körbejártam a polcokat, szórakozottan szemlélve azok tartalmát, de nagyjából már otthon eldöntöttem, miket akarok vásárolni és a pénzkeret se futotta kalandozásra.
- Még egy csomag energiatablettát, egy doboz szerszámot, egy nagy üveg chakraérzékeny tintát és három kisebb chakratekercset is.
Végül nem maradt más hátra, minthogy próbát tegyek kedvező üzlet kötésére. Nem véletlenül nem a legnagyobb boltba léptem be, az ilyenekben sokkal könnyebben lehetett alkudozni.
- Tudja mit? Ha ad tíz százalék kedvezményt, máskor is ide jövök. Mit szól?

Az öreg fickó, ki a boltot vezette, nem bírta követni tempómat. Ezt jó jelnek vettem, úgy sejtettem, nincs olyan sok vásárlója, így nagyobb esélyem van egy sikeres alkuhoz.
Sorra írta fel, amiket mondtam és igen hamar igen hosszú lista született a vásárolnivalókból. Ki gondolta volna, hogy ennyi mindent fogok venni? Bár jobban belegondolva, ha több pénzem lett volna, legalább ennyit fel tudtam volna még sorolni, ha nem többet. Hiába a robbanójegyzetek, füstbombák és más finomságok egy nap alatt el tudtak fogyni, ha kiadósabb szórakozásra vágytam.
- Rendben - egyeztem bele az ajánlatba, mellyel némi kedvezményhez jutottam és noha egy ígéretet is tettem, arra nem tekintettem túlságosan komoly megkötésként. Ha jól számoltam olyan nyolc százalékot spóroltam, amit azért igen előnyösnek tekinthettem, ha figyelembe vesszük, hol sikerült kiviteleznem.
Kitettem a pultra kerek hatezer ryot, majd ketten az öreggel összeraktuk duzzadó csomagjaimat. A vásárolt övtáskát rögtön hasznosítanom kellett és a tekercsen is elvégeztem a szükséges technikát, hogy cókmókom egy részét befogadja magába. A kesztyűket kezemre húztam, egy tatyót a hátamra kanyarítottam, majd kiléptem az üzletből a napsütötte utcára.
- Majd jövök máskor is - intettem vissza az öregnek és becsuktam az ajtót. Azt csak gondolatban tettem hozzá, hogy a vásárolt termékek által meggyilkoltak vagyonából fogom finanszírozni a következő adagot, már ha tényleg ide jövök legközelebb is.
Fütyörészve szálltam be csónakomba, majd néhány perc múlva el is hagytam fegyverkészítők szövetségének területét és délután már a rejtekhelyemhez vezető ösvényen bandukoltam felfelé.

Takko Gatumi no Sakoban sétálgattam éppen, hátamon újonnan vett hátizsákommal, benne pedig az imént vásárolt fegyverekkel. Ahogy legutóbb megígértem a kopasz árusnak, most is betértem hozzá, ugyanakkor mindent nem tudtam ott beszerezni, így másik üzleteket is bejártam. Noha nem vettem sok dolgot, pénzem nagy része ismét elfogyott. Mennyivel egyszerűbb is lett volna kifosztani egy szekeret! Viszont minőségi árut nem lehet akárhol találni, így néha anyagi áldozatokat voltam kénytelen vállalni. Az jutott eszembe, húgom milyen sok kacatot vásárolt volna itt, mosolyom azonban hamar elhalt, hisz húgom már régen elhunyt, megölték a shinobik, örök bosszúmat vívva ki maguknak.
Megmarkoltam az övemre csatolt wakizashit. Az új fegyverem markolata is hűvös volt, hidegen és élesen csillant rajt a délelőtti nap fénye. Táskámban további két wakizashi foglalt helyet, valamint két harci legyező és húsz makibishi is. Sok minden mást is szívesen vettem volna, de a kereteim szűkösek voltak, így oda kellett figyelnem, hogy mi sürgősebb és fontosabb. Hanako bábom akartam kicsit fejleszteni ezekkel az eszközökkel, hogy hatékonyabb legyen, magamnak csak egy wakizashit vettem meg némi sós rágcsát. Utóbbi már elfogyott, a fegyvert pedig még nem nagyon tudtam használni, ezidáig nem sok dolgom volt közelharci fegyverekkel, főleg nem kardokkal, de hát valahol el kellett kezdeni. Egy bábmesternek is szüksége volt védelemre és közelharci tapasztalatra, eszközökre, hacsak addig is, míg meg nem idézi vagy elő nem készíti bábjait.
Elkanyarodtam és a főútra léptem, kifelé indulva a faluból. Reméltem, hogy hamar hazaérek, hiszen sok dolgot terveztem még mára.

3 wakizashi - 3x2000 = 6000 ryo
20 makibishi - 20x100 = 2000 ryo
2 harci legyező - 2x600 = 1200 ryo
1 hátizsák - 1x300 = 300 ryo
1 rágcsa - 1x50 = 50 ryo
Összesen: 9 550 ryo

u.i.: nálam lévő további felszerelés: Hanako tekercsben, 5 kunai, 3 füstbomba, 3 robbanó jegyzet, a precíziós kesztyűk rajtam, a speciális csengők és a kék szalagos tekercs