Erai Rei emlékei

**Erai Rei** Szer. 13 Okt. 2010 - 16:02

Minden olyan jól ment és valóban úgy gondolhattuk, hogy a dolgaink jobban már nem is alakulhatnának. De mint minden jónak, ennek is vége szakadt egyszer, csak mi nem láttuk előre. Aka-Bara hosszan szárnyalt és gyarapodott. Én voltam az alvezér, ami a gyakorlatban a vezért is jelentette ezekben az időkben. Ha én nem lettem volna, sokkal korábban szétszéled az egész csoport. A bajok azzal kezdődtek, hogy egyszerűen lehetetlen volt egy időben, egy helyen tudni mindenkit. A tagok járkáltak össze-vissza és teljesen kaotikussá tették az irányítást. Egyszerűen semmire sem lehetett rendesen odafigyelni. És ekkor elkezdődött minden... Az emberek fokozatosan eltűntek és semmilyen módon nem lehetett megtalálni őket, végül egyre kevesebb hír jutott el a bázisra. Tettem egy utolsó kétségbe esett kísérletet, hogy megmentsem, de be kellett látnom, hogy amiért küzdöttem, amit felépítettem, kártyavárként omlik össze. El kellett ismernem: Elbuktunk. Szélnek eresztettem az embereket és porig romboltattam a bázist. Vetettem egy utolsó pillantást a romokra, majd elindultam, hogy választ leljek a kérdéseimre. Vajon hol rontottuk el? Mikor került homokszem a gépezetbe? Hová tűnt mindenki? Bujkálni kezdtem és nem akartam embereket látni és hallani. Csalódtam bennük. Maradtam a Démonok Országában, felszrelésemet egy fa alá rejtettem egy ládában és egyszerű földművesként jártam a falvakat. Hamarosan elegem lett ebből és végleg eltávolodtam az emberektől. Magányban és önmegtartóztatásban telt ez az időszak, miközben minden időmet a súlyos veszteség felett érzett fájdalomnak szenteltem....

/2. Hónap, avagy a Bánat hava és az út a megújulás felé/

Két hónap alatt szinte semmit nem csináltam, csak meditáltam és gondolkoztam, hogy vajon mi történt? A lelki békémet nem sikerült visszanyernem, ahogy a válaszokat sem találtam meg, de egy dolgot megtanultam: Soha nem bízzak másban, csak önmagamban. Nem követem el mégegyszer ezt a hibát. A folyamatos önmarcangolás és a világ gyűlölete mély nyomot hagyott rajtam. Hajam fokozatosan feketéből, hófehérbe váltott és húsz évesen úgy néztem ki, mintha harminc lennék. Lassan felismertem, hogy az egyhelyben ücsörgés nem segít sem feledni, sem válaszokat lelni. Utánuk kell mennem. De hová? Így csak újra elkezdtem gyakorolni, hogy formában maradjak. Rövidesen elegem lett mindenből és menni akartam, de még nem tudtam hová? Túl sok volt a fájdalmas emlék, csak az volt biztos, hogy az Országot el kell hagynom. A Víz Országa felé vettem az irányt, abban a reményben, hogy szülőhazám földjére lépve visszatalálhatok a helyes útra és önmagamhoz...

Shikaku Szer. 13 Okt. 2010 - 16:15

Habár a dolgok mögött nincs játék, örülünk, hogy visszajöttél. A visszatérőkek adott lehetőségünk szerint ez így is 15 pontnyi bónuszt jelent, és remélem a játékodban látjuk a csalódás tapasztalatait, mint fejlődést is! Üdv újra a Gundanon!

Összesen 191 chakraszint

Erai Rei emlékei

Erai Rei emlékei

Re: Erai Rei emlékei