Kawanari Yuusuke

Név: Kawanari Yuusuke
Ország: Villám országa - Kumogakure
Rang: Genin
Kor: 14
Nem: Férfi
Felszerelések:
• 10 m drót
• 1 szerszám szett
• 5 db füstbomba
• elsősegély készlet
• 25 db energiatabletta
• 10 db robbanójegyzet
• 10 db tekercs
• 5 üvegcse tinta
• 1 hátizsák
• 1 széles övtáska
• 5 db kunai
• 5 db shuriken
• 2 db Fuuma shuriken
• 10 db senbon
• 1 db katana

Kinézet: Suke kócos, fekete üstöke gyakran kitűnik a tömegből, hiszen a fiú kicsivel magasabb, mint az átlag. Szálkás testalkatával csak úgy vonzza a csajok tekintetét, aminek kifejezetten örül. Az edzésnek köszönhetően korosztálya képviselőihez képest kifejezetten izmos, bár a kockahasra még gyúrnia kell. Világos, szinte szürke szemei átható tekintet biztosítanak számára. Öltözködését tekintve kissé különc. Ha úgy tartja kedve, inget és alkalmi nadrágot vesz fel, ám általában marad a szokásos utcai stílusnál (sportos viselet - laza nadrág, fehér póló).

Jellem: Ha valaki nehezen behatárolható jellem, hát Suke biztosan az. Ő a tipikus hangulatember megtestesítője, a bal és jobb lábas kelés legendás sanninja. Jó kedvvel ébredve még a legnagyobb ellenségével is képes lebratyizni, ha azonban rossz kedve támad, testvéreit is kiosztja mindenféle ellenérzés nélkül. Emiatt épp elég nehéz eligazodni rajta, nemhogy tökéletesen kiismerni. Ennek ellenére elég népszerű személyiség, és szeret is a középpontban lenni. Egóját szinte simogatja az emberek kitüntetett figyelme. Haverokban nem szűkölködik, igaz barátja viszont csak kevés van, őket nagyon megbecsüli, és bármilyen messzire elmenne értük - akárcsak családjáért. Elég hűséges és megbízható típus, ám van mikor apróbb füllentésekkel meg-megdöntögeti a megbízhatóságáról alkotott képzeteket. Összességében - hacsak nincs kimondottan jó napja - elég lusta és flegma tud lenni, szereti átruházni másra a felelősséget. Ezzel szemben parancsolgatni kifejezetten szeret, és a fölényeskedést sem veti meg. Ami a szívén, az a száján, és van, mikor előbb beszél, minthogy gondolkozna. Ebből már adódott gondja nem egyszer, nem kétszer. Kiáll véleménye mellett, határozott jellem. Elképzeléseit nagyon nehezen lehet megváltoztatni, ez szinte lehetetlen. Kicsit álmodozó típus, nem mindig áll két lábbal a földön. Mindent összevetve azonban elég könnyű vele jól kijönni a kezdetek kezdetén is, mert szívesen nyit mások felé. Az optimizmus és pesszimizmus között ingadozik, ezért nem lehet konkrétan megmondani, a világ napos vagy borús oldalát látja-e. Ez megint csak hangulatától függ. Szeret viccelődni, ironizálni, de ok nélkül nem jellemző, hogy bárkit is megbántana. Ha úgy tartja kedve, elég segítőkész is tud lenni. Nem mindig jó csapatjátékos, de éles logikája, gyors helyzetfelismerő képessége és viszonylag magas intelligenciája miatt értékes tagja lehet a csapatnak.

Előtörténet: Suke édesanyja alig tizennégy éve pottyantotta gyermekét világra. Még szerencse, hogy ez így történt, hisz' milyen is lenne nélküle az élet? Nos, erre azért vannak elképzelések, amik nem feltétlen biztos, hogy a fiú egójának jót tennének, ezért inkább maradjon ez egy költői kérdés. Mindenesetre mióta berobbant a világba, nem lehet mellette unatkozni.

Gyerekként elképesztő mutatványokkal változtatta ősszé szülei üstökét, a pláne azonban az volt benne, hogy élvezte is, hogy efféle trükkökkel táncoljon például édesanyja idegszálain. Erre egy kitűnő példa, mikor az izzó lábas felé menetelve elszántan, az volt a célja, hogy mindenképp magára rántsa a forró vizes edényt. Már épp nyújtózott volna, hogy meghúzkodja a tároló fülét, mikor anyja lépett be a konyhába, és párducokat megszégyenítő sebességgel és ügyességgel vetette magát a gyermeke mellé, hogy felkapja azt, s odébb vigye a tűzhely mellől. Eztán persze a büntetés nem volt kellemes, egy rövid fenekelés után indulhatott csak Suke ismét a dolgára. Ebből nem az lenne a tanulság, hogy a fiú anyja felelőtlen volt, mert egyedül hagyta gyermekét a készülő ebéd mellett - megjegyzem, csak krumpliért ugrott ki -, hanem az, hogy Suke volt nehéz eset.

Ahogy teltek az évek, semmi nem változott, pusztán az, hogy a fiú most már nem csak ön-, hanem úgymond közveszélyessé is vált. Bár ez elég erős túlzás, hiszen csak erejét fitogtatva, bunyózni szokott más srácokkal. A közveszélyest azért szúrtam be, mert körülbelül az összes, faluban levő gyerekkel megmérettette magát, igaz, hogy többször is alul maradt, és ő kullogott haza kék-zöld foltokkal. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy ilyen balhék alkalmával olykor sikerült haverokra is szert tennie, sőt egy komoly barátság is született egy verekedés miatt.

Új játékával korzózva az utcákon, egyszer csak egy mogorva, dagi gyerekbe ütközött, aki amint érzékelte a balesetet, morgott egyet, majd megrottyantotta ujjait. Ez a csatára való felhívás jele volt Suke szótárában. A kincsét táskájába rejtve azonnal rá is vetette magát a kölyökre, és leteperte a földre. Addig ütötte a fejét, míg az meg nem elégelte azt, és elkiáltotta magát, hogy feladja. Suke elégedetten mászott le róla, sőt kezet nyújtott, hogy felsegítse a srácot. Az értékelte a gesztust, és elismerte, hogy Suke jobb volt nála. "Ki ne akarna barátkozni az erősebbel?" alapon felajánlotta, hogy kössenek köphaverságot. Ez annyiból állt, hogy mielőtt kezet fogtak volna, még telecsulázták tenyerüket, s csak aztán estek túl a "szerződésen". Ez a köphaverság tartósnak bizonyult, hiszen ők ketten azóta is legjobb barátai egymásnak.

Alig telt el pár év, s hét évesen Suke akadémiára ment. Családi döntés volt, s ha még akart sem ellenkezhetett volna. Szülei az első fiúgyermekükből mindenképp shinobit akartak nevelni. A fiú eleinte nem volt oda az ötletért, ám az első tanítási nap után virító fejjel állított haza, s onnantól kezdve minden erejét a tanulásba, az edzésbe fektette - nem mintha más egyéb dolga lett volna. Az akadémián eltöltött idő alatt rengeteg jó és rossz tapasztalatot szerzett, barátokra és ellenségekre talált. A ninjalétben leginkább a taktikázás tetszett meg neki; rettentően szerette a stratégiai játékokat. Persze az sem volt utolsó, hogy kiélhette jelleme elenyésző, de azért létező, erőszakos hajlamait is.

Az akadémia utolsó évében elérkezett a genin vizsga is. Bár a tudatos készülés, és folytonos tanulás megalapozta a sikert, Suke a vizsga előtti nap semmit nem tudott aludni. Egész este csak forgolódott, s a pirkadat tágra nyílt szemekkel érte el őt. Átszellemülten ülte végig a családi reggelit, majd ájtatos léptekkel indult el a vizsga helyszínére. Egész úton azon filózott, mi lesz, ha nem megy át elsőre? Már látta magát a szégyenkalapban, egy padon ülve a város parkjában, ahol köznevetség tárgyává tétetett. Kirázta a hideg ettől a képzettől. Hezitált belépni az ajtón, mikor az akadémia elé érkezett. Arra gondolt, még visszafordulhat, ám ha belép, már nincs visszaút. Végül döntött a józan ész, ami azt diktálta, ilyen felkészültséggel képtelenség megbukni. Belépett az épületbe, ahol aztán megkereste vizsgája pontos helyét. Kár volt aggódnia a macera miatt, ugyanis feladata egy egyszerű klón létrehozása volt. Mivel a Bunshin no Jutsu jól sikerült, ezért a vizsga után, Suke egy vadonatúj fejpánttal a felkarján lépdelt hazafelé.

Az évek múlásával a fiú valamelyest bölcsebbé vált, s most félig beérett fejjel veszi az elé állított akadályokat. Bár agya még elég lágy, egyszer biztosan eljön a nap, mikor családja, s ő maga is büszke lehet magára.

Köszönöm szépen az elbírálást, annak pedig külön örülök, hogy voltak részek, amik igazán tetszettek benne!