Hayata ház

Itt lakik a Hayata család már generációk óta. Ez egy kétemeletes ház. Egy kis udvarral elöl és hátul is, és egy kisebb dojoval.

[Shiruba Tsuki]

Már a ház elött voltunk, és még mindig fogtam Tsuki kezét. Olyan kellemes érzés volt. Ott volt mellettem, és nem akartam elengedni. Féltem, hogy ha elengedem a kezét akkor eltűnik. Mintha csak valami álom lenne. Bementünk a lakásba, és mint ahogy mondtam senki nem volt otthon. Felmentünk az emeletre, és benyitottam a szobámba. Nem volt semmi különös. Szép rendbe tartott szoba. Volt ott néhány szekrény, polc, asztal és egy ágy. Az ágy mellet volt egy fiókos szerény mely tetején a katanám volt elhelyezve amit Tsuki még nem látott. Odasétáltam az ágy mellé, és leültünk rá.
-Ha jól emlékszem akkor te még soha nem jártál itt igaz? Ez csak egy egyszerű kis szoba semmi különleges nincs benne ezért gondolom nem is nagyon érdekelt eddig.- mosolyogtam a lányra.

[Shiruba Tsuki]

Hm néha aprócska zaj ami származót azt én csaptam. Alaposan körbe néztem a lakásban de egyenesen húzót maga után a szobájába.
Nem ellenkeztem. Bár voltak kétségeim, hogy most ez tényleg komolyan gondolja.
A kíváncsiság ami felébredt bennem. Néha esszelös vad cselekedetekre sarkalt. Most hajtott előre Bakin után. ha nem fogta volna a kezem akkor is követtem volna. mit meg annyiszor már a multban. Nem szeretek senkinek se behódolni. De úgy érzem, hogy egyenlő félként tekint rám. Aki ha kell meg véd és ölel. De ha kell akkor távolságot tart. Ez a gondolat vele kapcsolatban nagyon tetszett.
Szobába belépve körbe néztem. Mintha othon lenék a katanához léptem.
Tudta, úgy is megengedné ha kérném. Ezért nem is szóltam csak meg érintettem le vettem a helyéről és kivontam. Kardot tartottam magam előtt meg csodálva a fényt ami meg csillan az élén. Szabad kezemmel meg fogtam a maszkom és kicsit lejeb húztam. Csak tükörképem akartam látni. De aztán teljesen lehúztam a maszkom. És végig simítottam a pengén.
- Tessék.... beléd szerettem te hűvös vonzó acél.
Majd mosolyogva vissza tettem a helyére a kardot. És kezem magától indult, hogy vissza huzam a maszkot.

Amint beléptünk a szobába Tsuki szeme rögtön a kardon akadt meg. Odalépett és kivonta. Valamit motyogott majd visszatette a helyére. Láttam, hogy nyúl a maszkjához, hogy visszahúzza. Én elkaptam minkét kezét. Ott álltunk egymással szemben. Mélyen a szemébe néztem, és valami furcsa érzés kapott el. A szívem nagyon hevesen vert. Leírhatatlan volt az érzés ami hatalmául kerített engem, mikor Tsuik szemébe néztem. Viszont az érzés kellemes volt, és eddig csak vele éreztem ilyet. Hirtelen közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Még mondig fogtam a két kezét, és egyre jobban szorítottam a csuklóját persze nem annyira, hogy az fájjon neki. Elkezdtem előrefele dőlni, és Tsukit ledöntöttem az ágyra. Még egy rövid ideig voltunk így, és hirtelen felpattantam.
-Sajnálom! Nem tudom, hogy mi ütött belém.- Ott ültem az ágyon az arcom vörös volt, és a lélegzésem is egy kicsit gyorsabb volt a megszokottnál.

Az egész annyira meg lepet, hogy reagálni nem volt időm. Ha tudtam volna akkor nem engedem, hogy ezt csinálja. De a meglepetés hatott.
Az ágyon feküdtem és arra eszméltem a révületből, hogy bakin már vörös és az ágyon ül. Egy szere voltam dühös amiért ezt művelte. Legszívesebben jól orrba vágtam volna. De a másik felem nem tiltakozott a dolog ellen annyira. Inkább egy puszit javasolt volna csak.
- Úgye azt tudod, ha ezt más próbálta volna. Csak a kezemhez érné és maszkom lehúzni. A csókol nem is beszélve. Azt most lehet kórházba kellene vinni mert egy kunai állna ki az oldalából.
Fel ülök én is de a távolságot meg tartva.
- Ha azt akarod, hogy vegyem le a maszkot arcom elöl. Csak kérned kellene. Tudod jól, hogy mindig szerettem veled lógni. mert te nem tartasz különcnek. Valami selejtnek aki így néz ki, hogy még a szemei se egyformák.
De a csók kicsit túlzás volt.
Kicsit bántott a dolog amit csinált mert tényleg csak kénije kellet volna. Mindig bármit akart csinálni én benne voltam. A sivatagban is pedig tudtam, hogy veszélyes.
- Néha furán viselkedsz. Nincs ellenemre de olyankor valamikor kényelmetlenül érzem magam.
Mondom és felállok, hogy eltereljem figyelmem újra a kardhoz lépek majd kivonom és kézbe veszem. Nem birok tőle elszakadni ez látszik.
Talán egy bimbózó örült szenvedély van kialakulóbán. maszkot vissza húzom. úgy gondolom amiért nem szépen kérte és erőszakkal vette el. nem érdemli meg, hogy maszk nélkül álljak előtte. A kard pengéjét csodálom újra.
- Egy kicsit olyan mintha magamat tartanám most itt. Úgy hiszem néhány dologban hasonlítok az ilyen szép dolgokhoz.

Kicsit bántott, hogy Tsuki ilyen elutasítóan viselkedett velem. Valamiért azt gondoltam, hogy a sivatagban történtek után már nem így fog reagálni. Bár a legfőbb gondja nem is az volt, hogy megcsókoltam hanem, hogy nem engedtem, hogy a maszkot visszahúzza. Hogy elterelje a figyelmét újra a kardhoz ment, és kihúzta azt. Ő beszél arról, hogy meg kellet volna kérnem, hogy nem vegye vissza a maszkot, de ő sem kérdezte meg, hogy hozzányúlhat a kardomhoz. Rosszul esett amit csinált, de valamilyen szinten igaza volt. Felálltam, és kiviharzottam a szobából. Bementem a fürdőbe, és becsuktam magam után az ajtót. Odaléptem a csaphoz, és engedtem egy kis hideg vizet. Miután elkezdte folyni a víz megmostam az arcomat, hogy kicsit lehűtsem maga. Mikor felnéztem magamat láttam a tükörbe. Az arcom vörös volt. Nagyon ideges letettem. A kezemet ökölbe szorítottam, és teljes erőmből megütöttem a tükröt ami rögtön szét is tört. Sok sok apró szilánk hullt le, némelyik még a kezemet is elvágta. Ott álltam az öklöm még mindig a falnak volt támasztva, és a vérzett a kezem. Valamiért arra számítottam, hogy Tsuki beront, de lehet, hogy csak egy álom, és már nem is érdekli, hogy mi van velem.

Bakin kiment én pedig meg probáltam a kard élét is meg nézni. Éles volt nagyon is. Az újaim alaposan elvágtam. Nem szisszentem fel és sikoltottam mert fáj. Nem is fintorogtam. Csak nézegettem az újaimat.
Szép az első vér. Gondoltam magamban és ruhám újába töröltem a kardot, hogy az tiszta legyen. Majd vissza tetem a helyére. És elindultam, hogy meg keresem a fürdőt. Bakint láttam áll egy össze tört tükör előtt. Én nem tudom mért de óda léptem és meg öleltem.
- Ne haragudj az előbbi ért. És ne haragudj, hogy kardod ontotta első vér az enyém.
Az orra alá dugtam az ujjaim de észre vettem, hogy mért van a tükör össze törve.
- Te normális vagy?
Fordítottam magam felé nem törődve az újaimmal. nem is érdekelt, hogy jól meg vágtam.
- Nem bocsánat nincs bocsánat haragszok rád mert ezt csináltad a kezeddel.
Meg fogtam és húztam magam után. A konyhába azt hiszem. Ahol meg próbálom ellátni. Látszik, hogy agodok és nem igazából vagyok mérges. Csak ezzel próbálom palástolni valódi érzelmem.

A tükör össze volt törve, és a vér folyt ki a kezemből. Néha megmagyarázhatatlan dolgokat tesz az ember, és ez most pont ilyen volt. Nem tudom, hogy miért törtem össze a tükröt. Ideges voltam, és valamit el kellet törnöm, és ez volt a legközelebb. Talán ez lenne a legésszerűbb magyarázatom. Csináltam már meggondolatlanságokat az életben, és íme egy újabb dolog került a sorba. Tsuki nemsokára bejött a fürdőbe, és bocsánatot kért, és utána meg is ölelt. Említette, hogy a kardom az ő vérét ontotta ki elsőként. Ettől még idegesebb lettem. Ellöktem magamtól a lányt, és ő ekkor látta meg először a kezemet ami csupa vér volt.
-Mi én vagyok őrült? Te vagdosod magadat az én kardommal. Persze, hogy baj. Az egy fegyver mely arra való, hogy bántsam vele az ellenségeimet, és védjem azokat akiket szeretek, és nem azért, hogy azokat bántsa akiket szeretek.- Nagyon dühös voltam, de épp nem volt semmi a közelbe amit össze lehetne törni. Tsuik mindenképpen a karommal volt elfoglalva, de én elrántottam előle.
Hagyj békén! Ez csak egy semmiség mondtam bár tudtam, hogy nem semmiség, hisz a vér ömlött a sebekből. Hirtelen a látásom elkezdett halványodni, és nagyon szédültem. Éreztem, hogy sok vért vesztettem. Elvesztettem az egyensúlyomat, és elestem. Nem tudom miért, de utolsó erőmmel megfogtam Tsuki maszkát, és lehúztam a lány arcáról. Csak egy halvány puffanást hallottam, és éreztem, hogy a testem fáj, és meg sem bírom mozdítani, Ezek után minden elsötétült.

- Te **** . Kitérdel az én kezem ha te egy ilyen kis sémiségtől is kidőlsz.
Haraggal fojtottam el a kétségbe esésem és aggodalmam. Ruhám úját egyszerűen letéptem. Nem finomkodtam és apróztam el a dolgokat. Találtam egy csipeszt. És egyszerűen kiszedtem a szilánkokat. majd találtam valami elkohol illatú valamit. Arcszesz volt rá írva. elolvastam a kis szöveget rajta. Meg felel gondoltam és ahogy volt le öntöttem vele bakin kezét. Majd a letépet ruhám ujjával amilyen szorosan csak tudtam bekötöttem a kezét. A lábaim magam alá húzva ültem. Bakin feje az ölemben pihent és fejét simogattam ép kezemmel. A másikon már a vérzés furcsa mód kicsit enyhült. Ha már meg tépáztam a ruhám teljesen mindegy. A maradék szövettel körbe tekertem kezem. Amivel nem is foglalkoztam tovább.

Miután elájultam furcsa álmot láttam, bár egészen az ébredésemig nem jöttem rá, hogy álom. Nem volt semmi körülöttem. Viszont a világ olyan furcsa volt, de mégsem fordítottam rá különös figyelmet. Mintha mindig is itt éltem volna, és ez lenne a természetes. A táj a fekete és a vörös árnyalatiból volt. Olyan volt minta festékek összefolytak volna, de nem keverednek egymással. Olyan kusza, és rendezetlen, de a maga módján szép volt ez az összevisszaság. Magam előtt megláttam Tsuikt. Háttal volt nekem és ment. Egyre távolabb volt tőlem. Utána akartam futni, de nem tudtam. A lábaim nem mozdultak. Utána nyúltam, de már nem értem el. A kezem mintha csak egy darab papír lenne cafatokra szakadt, és a szél elvitte a darabokat. Viszont ez engem egy cseppet sem érdekelt. Tsuik után kiabáltam, de ő mintha meg se hallotta volna ment tovább. Végül eltűnt a messzeségbe. Ekkor hirtelen felriadtam. Mikor kinyitottam a szememet elsőként Tsuki arcát láttam. Még nem húzta vissza a maszkot. Örültem, hogy nem ment el, és rámosolyogtam.
-Örülök, hogy nem mentél el- mondtam neki, és a kezemre pillantottam. Láttam, hogy be van kötözve. Tsuki a ruháját tekerte a karomra.
-Majd holnap kapsz egy új ruhát tőlem.- Mondtam, és elvigyorodtam. A kezemet a lány arcához emeltem és megsimogattam. Nem törődtem a fájdalommal ami minden egyes mozdulattal belém hasított. Nagyon örültem, hogy Tsuki mellettem maradt. Bár nehezen mutatja ki az érzéseit tudom, hogy szeret engem.

- Te majom mért mentem volna el?
Próbáltam mérgesnek tűnni. mint aki dühít az amit Bakin művelt és, hogy a ruhája elszakadt. Mikor fel nyúlt és meg simított az váratlan volt.
Kicsit meg lepődtem és el feledkeztem arról, hogy most mérges próbálok lenni. Halványan de ajkaim mosolyra húzódtak. Meg fogtam kezét de nem vetem el arcomtól. Csak kezem a kezén pihent.
- Álj fel had nézem meg a sebed rendesem, hogy eltudjam látni.

Mikor felemeltem a kezemet és megsimogattam Tsuki arcát egy apró kis mosolyt láttam rajta. Ennek örültem hisz annyira ritkán látni mosolyogni őt. Mindig eltakarja az arcát ami engem zavar. A kezemet megfogta, de nem vette le az acráról, csak fogta. Boldog voltam, hogy itt van velem. Az edzések után hosszú ideig nem találkoztunk, és azalatt az időben hatalmas úr volt az életemben. Valami hiányzott, és már tudom is, hogy mi az. Nem tudok úgy élni, hogy nem látom őt. Nem érzem bőre puha tapintását. Azt kérte, hogy álljak fel, hogy jobban elláthassa a sebeimet. Így is tettem. Bár nem volt valami könnyű dolog hisz elég gyenge voltam, és szédelegtem. Bal kezemmel az ajtófélfába kapaszkodtam.
-Ott a szekrénybe tartjuk a kötszert.- Mondtam neki, és próbáltam állva maradni.

Leültetem egy székre és elővettem a kötszereket. Kezemről előtte levetem a kötést amit ruhámból rögtönöztem.
Már nem vérzett ami Bakinak furcsa lehetett. Kezem véres de a seb nem vérzik. El vettem a kötszert és fintor nélkül hidegvérrel hozzá láttam, hogy elássam a sebet. Fertőtlenítővel letörölgettem. közben Bakinra néztem.
- Nem számít ne is foglalkozz vele csak egy kis semmiség.
Folyattam a seb kezelést. Nem vagyok egy professzor. De lehetőségekhez képest probáltam ellátni a sebet.

Tsuki épp a kezemet kötözte. A vérzés már elállt szerencsére, de elég sok vért vesztettem. Kapaszkodnom kellet, hogy állva tudjak maradni. Míg ő a kezemet kötözte, én gondolkoztam a dolgokon.
-Köszönöm, hogy elláttad a sérüléseimet, de lenne egy kérdésem. A csók miatt voltál ilyen ideges? Ami a sivatagba történt már el is felejtetted? Tudod, hogy én szeretlek téged, de mégis úgy érzem, hogy távolságtartó vagy velem szembe. Úgy állsz hozzám mintha csak barátok lennénk, de mindketten tudjuk, hogy többek vagyunk annál.- mondtam. Nem tudom, hogy a lány, hogy fog reagálni a dolgokra, de mindketten tudjuk, hogy igazam van. Mi többek vagyunk mint barátok, és ezt ő is tudja, de nem meri bevallani magának vagy ne tudom. Bár igaz én is hirtelen támadtam le őt, de szerintem akkor sem volt jó reakció egyikünk részéről sem.

- Néha nagyon nehéz veled lennem. Vagy mások közelében lenem. Néz csak végig rajtam. Egy kívülálló vagyok egy selejt. Nem hogy a szemeim nem egyformák. De még a bőröm és a hajam se hasonlít senkiére sem itt. Ezek miatt mindig minden honnan ki közösítettek.
Soha nem tudtam játszani másokkal. És mindig meg bántottak.
Hangom szomorú és vékony mint aki mindjárt elsírja magát.
- Nekem te vagy az első igazi. És amíg te vagy más kényelmes helyen látta meg a napvilágot. Én kint a sivatag közepén egy homok vihar tombolása alatt. Legalább is anyuék ezt állitják.
Nagyot sóhajtok és elfordulok Bakintol. Soha senkinek nem hagytam, hogy lása a könnyeimet.
- Ezért nem tudom, hogy néha hogy kellene viselkednem veled. Tudod én sokszor figyeltelek téged. Csak te soha nem láttál mert vagy jutsut használtam vagy csak az árnyak közt leselkedtem.

Fogaimat összeszorítottam, és bal kezemmel a falba ütöttem. Látszólag ideges voltam, de nem kockáztattam meg, hogy mégegy komoly sérülést szerezzek, így csak kicsit ütöttem a falba.
-Bolond vagy! Azért mert néhányan kiközösítettek úgy gondolsz magadra mint egy selejtre. Hidd el engem nem érdekel, hogy másmilyen a szemed színek meg, hogy fehér a hajad. Sőt szerintem pont ez benned a szép. Más vagy mint a többiek, és ne hallgas rájuk mikor bármit is mondanak. Tudod jól, hogy én itt vagyok neked, és szeretlek- mondtam neki, és a szemébe néztem. Remélem megérti, hogy én más vagyok, hogy én elfogadom őt olyannak amilyen valójában. Remélem, hogy elfogadja és viszonozza az érzéseimet. Mikor befejezi a kötözést odalépek hozzá, és átölelem.
-Egyvalamit nem feledj, ha más nem én mindig veled leszek. Bennem megbízhatsz és bármikor jöhetsz hozzám- elengedtem a lányt, és hátrébb léptem tőle.

- Te vagy a bolond mert mindig csapkodsz mindent.
Mondom és újra nagyot sóhajtok. Fejemet az asztalra támasztom amikor vissza ülök oda.
- Én ilyen vagyok.
Suttogom és csak ülök az asztalnál támaszkodva.


//A post túl rövid! Gondolatokkal, külsőségekkel, sugallatokkal (röviden bármivel még!) tessék ilyenkor megspékelni, biztos volna mit mondanod még, nem kell elsietni! A következő chakrajutalomból -1 pont.//

-Nem tudom, hogy miért kell ez. Nem értem, hogy miért nem bízol legalább bennem. Szerinted én olyan vagyok mint akik kigúnyolnak téged? Gondolod, hogy azért ültem melleted olyan hosszú ideig az akadémián, és csak bámulni mertem a szépségedet mert megszólalni nem mertem. Nem értem, hogy miért nem tudsz legalább engem elfogadni. Tudhatnád jól, hogy én szeretlek, és bármit megtennék érted, de félsz ettől, és nem tudom felfogni, hogy miért. Nagyon ideges voltam, de már nem csapkodtam semmit. Nem éri meg ha egyszer neki nem használ. Megforulok, és elindulok a szobám felé, de útközben térdre rogyok. Még mindig gyenge vagyok, és az idegesség sem tesz jót nekem.

- Én bízok benned. Ne csináld ezt hiszen veled mentem minden hová. Meg lestelek folyton amikor nem voltál a közelben.
Én nehezen tudom elmondani amit érzek. De te is tudod, hogy szeretem ha a közelemben vagy. Én szeretlek téged.
Nem hagyom, hogy elmenjen. Utána megyek és mikor térdre esik fel segítem.
- Buta én mindig is probáltam ki mutatni. De nem tudom hogyan kell csinálni az ilyent.
Fel segítettem és a szobájába kísértem. Majd az ágyra löktem és az ágy szélére ültem.
- Ne kínoz ezzel. Tudod, hogy szeretlek.... igen azt hiszem ez azt jelenti Csak nem tudom az ilyet hogy kell kezelni.
A szakadt ruha nem maradhat tovább rajtam. Levettem és az ágyra hajtogattam.
- Tudod honnan ered a nevem? Elárulom állítólag a vihar múltjával a holdnak ezüstöt színe volt. És, hogy a hajam is fehér volt adta az ötletet.
Szüleimnek akik később rájöttek menyire találó ez a név.

Nagyjából értem a problémáját, de kicsit fura viszont nem kínzom tovább ezzel. Az esés után felsegített, és bevitt a szobámba. Betett az ágyamba, és ott folytatta mondandóját. Tényleg nagyon találó a név. Elmosolyodtam, és örültem, hogy itt van vele. Mozdulni sem nagyon bírtam. Az egyetlen dolog amit képes voltam csinálni az a beszéd volt. Bár nem tudom miért, de egy igen érdekes kéréssel fordultam Tsukihoz.
-Kérlek hajolj közel, és csókolj meg!- Fura kérés lehetett, de remélem, hogy megteszi nekem. Már lassan beesteledett. Bár nem tűnt néhány óránál többnek ez a a kaland, de mégis sötét van, és mindketten fáradtak.
-Tsuki kérlek maradj itt velem az éjszaka. Feküdj be mellém- mondtam halkan. Bár nem vagyok biztos benne, hogy hajlandó lesz az ágyba befeküdni, de remélem, hogy legalább az éjszakát itt tölti velem.

NEm szolok semmit engedelmeskedem a vagy is teljesítem a kérést. Meg csókolom de meg lepetten elhúzódok a következő mondat hallatán.
- Illetlen dolog lenne. Meg még soha nem aludtam más ágyában. Inkább egy matrac.
Fel másztam az ágyra és lábaimat magam alá húztam. (török ülés)
- De itt maradok az ágyon amíg elalszol. Addig meditálok és chakrát őszpontosítók. Amit te is jól tennél gyakorláskép minden este.
Újaimmal mosolyogva meg böködöm. De végül hanyatt dőlök az ágyon.
- Nem alszok, nem alszok, nem alszok. Csak igy kényelmesebb.

Bár nem gondoltam, de tényleg megtette. Közel hajolt és megcsókolt. Kellemes volt. Az egész testem beleremegett egy pillanatra. Örültem, hogy megtette. Mikor eltávolodott rámosolyogtam. A másik dologgal szemben ellenkezett mert nem akart az én ágyamban aludni. Hát jó nem gond. Leült az ágy szélére, de hamar eldőlt, és azt bizonygatta, hogy így kényelmesebb és nem alszik. A fejünk egymás mellet volt. Gondolom, hogy a sok izgalomtól ő is kimerült, és mostanra már elaludt. Hamarosan én is aludtam már.
Másnap reggel
Erős fény szűrődött be a szobám ajtaján. A fény egyenesen az arcomra sütött, és erősen égette azt. Erre keltem reggel. Tsuki még aludt, és bár akármennyire nem akarat, de melletem aludt. Én csak mosolyogtam. A feje a mellkasomon, és jobb keze a vállamon volt. Megsimogattam a fejét, de úgy, hogy nem ébresszen fel. Hamarosan valami nagyon rossz dolog történt. Az ajtó kilincse lenyomódott, és Eisauk lépet be az ajtón.
-Meglepetés! Hamarabb értem haza mint...- Eisaku lélegzete teljesen elakadt amikor megláttam mellettem Tsukit. Megszólalni sem bírt annyira meg volt lepve.

Nem akartam elaludni az ágyon. De az álom elnyomott. Édes álmom volt minden perverz zaklatástól mentes kényelmes.
- Hm na jó.
Suttogtam álmomban miközben az ajtónak hátal fordultam. Fura de idegen helyen vagy is ágyban még soha nem tudtam elaludni. itt most a rokonoknál alvást értem. Ott is mindig a földön egy matracon aludtam. Most pedig az ágyban fekszek.
- A shuriken nem jó.... kunai jobb.
Éreztem, hogy valaki meg simít. Bakin volt tudom csak ő lehet. Az, hogy ilyen nyugodt vagyok az most kivételes alkalom.
Halok valakit benyitni a szobába és a nagy meg lepődés garantált. nem látom, hogy ki az de érzem a tekintetét. Felhúzom ruhám nyakát, hogy takarja az arcom. Majd Bakin felé fordulok.
- Jó reggelt.
Fel ülök az ágyon és ki bontom a kötést kezén, hogy megnézem a sebet. Majd elkezdem vissza kötözni. Viselkedésem mozdulataim. kimértek hidegek akár a sivatagi éjszaka. De ez nem Bakinak szol.
- Attól, hogy otthon vagy más szoba ajtaján illene kopogni.
Szemeim meglepőek lehetnek az idegenek. Egyik zöld másik kék. Mindkettő hideg és élettelen tekintettel rendelkezik. Felnézek rá majd vissza a kötésre amit újra kötöttem.

Nagy meglepetés volt ez mindenki számára. Eisaku Tsuki miatt lepődött meg, mi meg miatta. Hát nem jutottunk szóhoz. Tsuki hirtelen a kezemet kezdte babrálni. El akartam rántani, de már késő volt. A kötés lehullott a kezemről, és ott volt rajta azok a nagy sebek. Láttam, hogy a bátyám szemei kikerekednek, és rögtön jött is ide hozzám.
-Mi történt a kezeddel?. kérdezte. Én rögtön elrántottam előle.
-Semmi különös nem történt. Nem rád tartozik.- Látszott rajta, hogy nem törődik bele a dologba, de tudja, hogy ha valamiről nem akarok neki beszélni akkor nem is fogok.
-Hát mindegy. Lényegesebb, hogy ő mit keres itt?- mutatott Tsukira aki épp a kezemet kötözte.
-Itt aludt nálunk. Baj? Úgy tudtam nem kötelező szólnom ha felhívok valakit.- Eisakun látszott, hogy olyat mondtam, amire nem tud válaszolni.
-D...de akkori is egy lányt, és még egy ágyba is aludtatok.- Nagyon ideges volt, de nem értettem, hogy miért.
-Ne félj nem történt semmi, de most már menj ki a szobámból.- Bár nagyon nem akart lassan távozott a szobámból. Hátradőltem az ágyba, és Tsukira néztem.
-Sajnálom, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztalak- mondtam neki, és megsimogattam az arcát.

- Nem szeretem az olyan embereket akik még az alapvető dolgokat se tartják be. Tudod az élet velejárója a kin, és a boldogság. Ahogyan a halál is. Fény nélkül nincs sötétség. mondhatnám ezt is.
Lemásztam az ágyról és ott álltam a földön mezítláb. Majd Bakinra néztem de még mindig maszkban.
-Lehet el kellene mennem.
Öltözni kezdtem vagy is felvettem a cipőm. A ruhám egy része úgy is elszakadt.
- Oh a kezem miatt ne aggódj. Történt már máskor is hasonló. Különben is hogy csináltam maradjon az én titkom.
mutattam az újaim. A vágás már csak egy nem túl szép vörös csík volt ami jelezte a sérülést. Ami így nézve 2-3 napos de valójában csak 1 napja történt.
- Ha akarod maradhatok még egy kicsit. De a ránk törönek be kellene mutatnod. Vagy csak kísérj ki és később találkozunk.

Nem tudom, hogy mit mondjak. Tsuki menni készült, de én nem szeretném, hogy elmenjen, viszont nem szeretném újra ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. Végül úgy döntöttem, hogy inkább el megyek vele valahova. ez pont jó megoldás hisz nem fog senki ránk törni, de Tsukival maradhatok.
-Nem lenne kedved inkább valahova elmenni velem? Mondjuk veszünk neked új ruhát.- Az ötlet jónak tűnt, és remélem, hogy Tsuki is benne van. Ha elfogadja az ajánlatomat akkor elkezdek én is öltözködni, és már indulunk is ki a házból.