Pedanchiku Chakkari

Név: Pedanchiku Chakkari

Ország: Kumogakure

Rang: Genin

Kor: 13

Nem: fiú

Felszerelések:
1 db elsősegély csomag, amit egy övtáskában hord, másrészt ebben a táskában van még 10 darab senbon. A bal alkarjára 5 db robbanójegyzet van felerősítve a gyorsabb elérésért. Ezeken kívül, a jobb combjára van erősítve egy shurikentartó amiben 5 db kunai és shuriken van. A hátán hordja a nagyapjától kapott wakizashiját aminek teljes hossza 60 cm.

Kinézet: 140 cm magas, a kortársaival nagyjából megegyező magasságú. Lila elöl a szemébe lógó haja és lila szemei vannak. Vékony testalkatú. Fekete nadrágot visel és egy ugyanolyan színű fekete atlétát, az alkarját fekete ruhák fedik, amiket fehér öv rögzít. Próbál divatosan öltözködni, de valahogyan nem tud kiszakadni a lila, fehér, fekete kombinációból.

Jellem: Ragaszkodó típusú fiatalember, aki nem szereti a változásokat, de hála a kissé érzelem mentes arcának el tudja titkolni, ha valami, zavarja. Önbizalomban nincs hiánya, mivel jó helyzet felismerő képessége, és pillanatok alatt észre tudja venni a kisebb részleteket is az emberekről és el tudja indítani a beszélgetéseket. Kevésbé barátságos, mint a többiek, de ez csak azért van, mert nem millió havert akar szerezni, hanem egy igaz barátot, akire még az életét is rábízná. Természetesen el tud röhögcsélni a kortársaival, csak nem kötődik hozzájuk különösebben. Általában mindig a legrosszabbra számít, hogy ne csalódjon, de azért próbálja kihozni a legjobbat a helyzetekből.

Előtörténet:
12 éve történt egy április 1. jei napon, bolondok napján, hogy a villám országában, egy eldugodt kis faluban Pedanchiku Nirou és felesége Hiránk megszületet első gyermekük Chakkari. Jól fogadták a kis jövevényt, lévén az első gyermek, a legtöbbet akarták neki adni, ami csak tőlük telt. Nem volt több 3 kg-nál a csecsemő, de a már akkor lila szemei és kis fürtjeivel magára vonta a figyelmet. Az évek során, ahogy növöget, egyre jobban felhívta magára a figyelmet a ragaszkodó stílusával. Igazi anyámasszony katonája gyereknek könyvelte el mindenki, egyfolytában az édesanyjával ment mindenhova, nem volt hajlandó elszakadni tőle. Ezért jobbára meg is bélyegezték mindenhol, mígnem a kis falucskából, elköltözött a szüleivel Kumogakuréba a nagy papájukhoz. Ekkor volt 6 éves, a nyüzsgő város zajosságát látszólag nem viselte meg, de belül igen zavarta ez a nagy zsibongás és zaj. Miután édesanyjával jobban megismerték a várost, édesanyja megpróbálta kicsit kreatívitásra ösztönözni így gyakran elvitte a játszótérre, hogy a többi gyerekkel játsszon. Amíg édesanyja ott volt nem volt sok probléma. Hira nem vette észre a gyermekek, hogy viszonyulnak egymáshoz. Mivel Chakkari volt az első gyermeke. Miután elment akkor a többi gyermek közül kitűnt egy két vagány legény, aki odament az újfiúhoz. Nekiállták mindenféle falusi suttyónak elmondani, ezeket a fiatal gyermek nem vette magára. Akkor lett dühös, amikor nekiállták öt ütlegelni, ekkor tűnt ki a társai közül először. A talaj tele volt kisebb nagyobb kövekkel, amikor padlóra került észrevétlenül felvett egy nagyobb követ. Mikor felalították, és nekiálltak ótvarul beszélni vele, lendületből halántékon vágta a kővel nagyobbik gyereket, aki ezután eszméletlenül zuhant a földre, ezután a többi gyermek nekiállt hátrálni, megtorpantak látván az eszméletlen haverjukat, majd pillanatok kérdése alatt neki akartak ugrani. Chakkarinak nem sok esélye lett volna ebben a helyzetbe, tudta, hogy vagy félholtra verik, vagy valami csoda történik. Lehunyta a szemét, és érkezett az első találat, ami földre terítette, ezután egy pukkanás hallatszott, és csak annyit hallott, hogy egy idősebb férfi küldi el a srácokat,akik közben összevakarták az ájjult barátjukat. Kinyitotta szemét és egy Kumogakurei jounint látot, aki éppen felé tartott, majd megszólalt:
- Miért hagytad magad kölyök? Ahogy elnéztem többre lettél volna képes../ a mondat végén elmosolyodott és leguggolt a fiúhoz. -
-Nem hagytam magam, csak tudtam, hogy ennyien úgyis megvernek, és gondoltam megspórolom az erőfeszítéseket./
- Feltartott kézzel nem megyünk csatába, nem tudtad?/ aztán még jobban mosolygott, kissé borostás volt, látszott az arcán több kisebb heg, de ez csak karakteresebbé tette a shinobi arcát, majd újra megszólalt/ hogy hívnak fiú?-
-Pedanchiku Chakkarinak, és megpróbáltam azt a nagydarab srácit legyőzni, hátha elfutnak / ezután lelógatta a fejét, és csak nézett maga elé/-
- Engem Shiku Kaznak, neked az akadémián a helyed, de most szedd össze magad, hazakísérlek és picit beszélgetek a szüleiddel is erről.-
Ez után Kara felsegítette Chakarit és a hazaúton kifaggatta, hogy nem-e akar shinobi lenni, és hogy mik a céljai az életben. A hazafele út gyorsan elment. Az ifjú Chakkarinak végre talált egy embert, aki képes másokat megvédeni, belegondolt, ha felnő és erősebb lesz, meg tudja védeni a szeretteit, és ez jó érzéssel töltötte el. Mikor hazaértek Chakkari elvonult a nagyapjával, míg a jounin a szüleivel beszélt, addig a nagyapja kicsit ápolgatta. Fél óra elteltével miután lehetett hallani, hogy, megbeszélték a dolgokat, Chakkari kisétált a nappaliba ahol csak annyit látott, hogy a szülei szótlanul ülnek, és Kara senpai az ajtón kisétálva, megáll egy pillanatra és széles vigyorral ezt mondja:
- Fiú, ne feledd, minél nagyobb valaki, annál nagyobbat esik. Jövőre találkozunk az akadémián./ Majd a következő pillanatban eltünt a jounin./-
Chakari nem hitt a fülének, egy ilyen borzalmas délutánt követően, ilyen hírt hallani nagy felüdülés volt a számára. Ránézett az apjára, aki csak ennyit mondott ezután:
- Úgy érzem, most te leszel az, aki megvéd minket Chakari, készülj fel. egy hosszú kaland veszi most kezdetét./mosolygott egyet majd megint megszólalt/ De ez nem mentesít attól, hogy rend essen, megvacsoráz és időben lefeküdjél aludnia-
Chakkari csak állt és nézett, majd elmosolyodott és ennyit mondott:
-Meg ígérem nem fogtok bennem csalódni/ ezután mosollyal az arcán ment el fürdeni és feküdt le./-
Gyorsan elrepültek a hónapok, Chakkari nem csak a testét edzette, hanem az elméjét és érzékeit is próbálta csiszolni. Érezte, hogy már nagyjából készen áll arra, hogy újra Kara senpaielé kerüljön, és hogy, megint találkozzon vele. A beiratkozás az akadémiára zökkenő mentessen zajlott, mikor már a tömeg el kezdett oszolni, megkérte édesanyját, hogy hadd kérdezzen még a felvételiző jouninoktól egy dolgot, anyukája mosolygott és csak annyit mondott, hogy siess.
Chakkari odarohant a legközelebbi Chuninokhoz majd megszólította őket:
- Elnézést mélyen tisztelt chuninok, nem tudják megmondani, hogy hol, van Shiru Kara senpai, mert amikor beszéltem vele utoljára, azt mondta, hogy, itt fogunk találkozni.
A Chuninok egymást nézegették, vakargatják a fejüket, csönd lett a folyosón, majd az egyik erőt vett magán és kimondta:
- Hát sajnálom kölyök, de Kara se napi küldetés közben meghalt. Ne kérdezd hogyan, mert nem mondhatjuk el, menj a dolgodra és törődj bele. -
Chakkarit sújtotta a hír, hazaúton, ha nem is mutatta ki, mélyen bántotta, hogy aki megmentette, aki megígérte neki, hogy, itt fognak találkozni, meghalt, elbukott. Egész este e gondolkozott, nem tudott aludni, majd arra az elhatározásra jutott, hogy, senki sem legyőzhetetlen, de a legjobbat kell kihozni a helyzetből, és eszerint kell cselekedni.

Genin vizsga

Az akadémiai évek során tartotta magát ezekhez a megállapításokhoz, és ha nem is volt a legerősebb, ő próbált a legokosabb lenni, hogy, ha nem is tud győzni, legalább a bajtársai ne haljanak meg, még láthassák azokat, akik fontosak nekik. Gyorsan elteltek az akadémiai évek, semmi más nem maradt, mint a jól ismert genin vizsga. Párokba hívták be az embereket. Senki sem tudta miért, 2 ajtó volt a teremben egyen be, másikon ki. Érthető volt, mivel hátha az akadémiai tanulók meg akarnék kérdezni egymástól milyen volt, mi volt a feladat, és ez által felmerülne a csalás lehetősége is. Az emberek egymás után mentek be, körülbelül a 7. párban volt bent Chakkari aki az egyik behemót jó fizikumú, de annál butább osztálytársával ment be. A vizsga biztosok beállították egymás mellé őket 3 méter távolságra, majd így szóltak hozzájuk:
-A feladat, taijutsuval legyőzni az ellenfelet, shuriknet, kunait, nem lehet használni, a küzdelem feladásig megy, vagy eszméletvesztésig, miután kimondom, hogy 3, kezdhetik.-
Chakkari fejében ez járt eközben"Na, remek, megint az egyik legnagyobb tuskót kaptam ellefelemnek, de nem baj, legalább megtudom mennyit fejlődtem".
A vizsga biztos hangja megszólalt: - 1.2.3-
A küzdelem elkezdődött. Miko, így hívták az ellenfelét egyből mozgásba lendült, méretéhez képest gyorsan mozgott, de annál kiszámíthatóbban, Chakkarit tudta, hogy nem kaphat be egy konkrét találatot, de ahhoz hogy földre vigye, minden lehetőséget ki kell használni, még ha kockázatos is. Miko ütéseit és rúgásait nem volt nehéz kikerülni, de egy idő után egyre fárasztóbb volt. Chakkari hiába került a háta mögé és próbálta kirúgni a lábát, a behemótnak fel se tűnt, és megtört a jég, Chakari védelme alább hagyott, és Mito egy jobb horoggal halántékon verte. A leendő shinobi elvesztette az egyensúlyát és elkezdett hátrafele dőlni, Mito következő ütése is közeledet. Chakari számára megállt az idő és Kara senpaial találta magát egy szobába:
- Hol vagyok Kara senpai? / kérdezte Chakkari aggódóan/-
- Hát azt pontosan én sem tudom, csak emlékeztetni jöttem./ majd elmosolyodott, ugyanazzal a mosollyal, mint amikor utoljára látta Chakari/-
- Mégis mire? Nem emlékszem, fája fejem, nem tudom, mi van velem, nem tudom, hol vagyok, annyit érzek, hogy fáj, és ez így nagyon nem jó/ Chakkari szeme könnybe lábadt, talán ezek voltak az első könnyei, még ha nem is az igaziak./-
- Nem emlékszel, feltartott kézzel nem megyünk csatába, ne feled mekkora az ellenfeled, nem a méret a lényeg, hanem a technika és a gyorsaság. megmondtam, hogy itt fogunk találkozni./ Majd elmosolyodott és eltűnt, újra, és végleg.-
Chakari a zuhanás lendületével csavar egyet a testén és arcon rúgja Mitót, mintha direkt így tervezte volna. Az ellenfél megtántorodott, Chakkari kihasználva a pillanatnyi gyengepontot, odaugrott hozzá és a két öklével, két oldalról halántékon csapta, az ellenfelét. Úgy burúlt el, mint egy darab fa, a medikusok, azonnal jöttek és elszállították, Mitót. Nem sok ideje maradt leülni, a vizsgabiztosok magukhoz hívták:
- Szép küzdelem volt, gratulálunk mától génin vagy, rég láttunk ilyen jó küzdelmet, reméljük nemsokára sikeres shinobiként tart számon a falu. A senseied majd felkeres, menj haza és pihend ki magad.-
Chakkari kilépve az akadémia ajtaján, felnéz az égre, a hegyek, és a kék ég. csodálatos látványt nyújt, és végre érezte. igaza volt az apjának
" Hosszú kaland lesz ez"