Nigori Soyakusha
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Nigori Soyakusha
Nigori Soyakusha Csüt. Júl. 21 2011, 02:35
Valami új volt a reggeli szélben. Lelemi* nem jött, ahogy az előző nap és az azelőtti nap sem. Soya csendesen megvonta a törlőkendőt az ablakon amint kinézett az ajtón, és csupán az álmos reggelt látta viszont, amint az átkergette a lusta narancsbundájú macskát a poros téren, ahogy valamiért mindig is tette. A Zugbéli reggel sosem túl meglepő, és most sem volt az. Soya továbbment a takarítással. Nem hanyagolt el semmit, hiszen egy ideje nem ő csinálta, és vissza kellett soknia rá. Volt egy olyan érzése. Később zavarták csak meg, ahogyan a reggel csendjét és rutinját is megzavarta a küldönc, aki valamiért most kitért ehhez a házhoz. Soya nem volt általános célpont a ninja központ küldöncei számára, így furcsálkodva nézett fel - amióta Akazuni otthagyta a boltot a küldetése miatt, nem kapott még semmit a köponttól...
- Már voltam itt a reggel, de a szomszédja javasolta, hogy most jöjjek vissza - szólalt meg a küldönc, felmérve Soya kevéssé rendezettnek mondható ábrázatát ás hiányos öltözetét.**
- Itthagyhatta volna...
- Az nem lehetséges. A küldemény C osztályú titkos információkat tartalmaz és vissza kell juttatni a köpontba a benne levő utasításoknak megfelelően.
- Értettem - Soya nem volt a modorok sem a rend embere, de a praktikus fogalmazás a rangok és parancsok uralta világban sokat segített, láthatólag meg is győzte a küldöncöt arról, hogy megértették, így a hivatalos alak tovább is állt. Soya az irattartóra meredt majd a pultra tette és befejezte a takarítást - előbb a munka, legalábis az egyik, hiszen a küldemény, ha váhatott amíg ő felébred, nem volt sürgős.
Később, amint a takarítás és egy fürdő is hatott Soyára, egymás után és ellenkező hatásokkal, csak a szobája csendjében gondolt rá, hogy kibontsa a csomagot. Egy irattartó volt, tízlapnyi dokumentumokkal, amik szinte követelőzően sorakoztak a tartóban, mind felcímkézve, szoros sorrendet diktálva. Soyának az a benyomása támadt, hogy egy ügybuzgó ember kezei munkáját nézi, és az érzékek amiket ehhez a benyomáshoz párosított, automatikusan a könyvtárat juttatták eszébe és az egyetlen embert akivel dolga volt eddig a könyvtár környékén.*** Érdeklődve nyitotta fel az első dokumentumot, majd -igen nagy meglepetésére- meglepődött. A dokumentum a Bábosztagok Központjából érkezett, a papirok pedig érdekesek voltak és sokat mondtak.
Egészen a ponttól, hogy Soya edzéseiről készült megfigyelések motiválták a Bábosztagok Központjának ninjáit arra, hogy az adot információkat a kezébe juttassák, a bábtechnika leírásáról és lehetőségeiről, a speciálisan bábokra fejlesztett teshnikák leírásain át a bábépítés szokásain és jellemzőin át egész sor olyan leírást kapott, amit az adott tudásával szinte teljesen megegyező irányúnak látott. Soya, talán életében először, úgy érezte, hogy zavar kerülgette. Nem a megkeresés, nem is a leírások kilogikázhatatlansága (az agya most is fogott, és az információ efogadásával egyre többet következtetett a még el nem olvasottakból) de valami más okozta a zavartságát, mégpedig az, hogy a társadalom, amiben élt szinte semmit sem tudott az egyik legerősebb fegyveréről, nem ismerte, nem volt tisztában az előnyeivel, de még csak előtérbe se helyezte azt.
Nem mintha a válasz nem lett volna hullaegyszerű, a logika kibuktathatatlanul az orra előtt. Nem az zavarta, hogy nincsenek okok, sokkal inkább az, hogy ezúttal ő volt az aki túl komplikáltnak és feleslegesnek érezte a magyarázatokat arra, miért nem a bábtechnika Sunagakure jelképe és ereje. Úgy tűnt ő maga is elérte azt a pontot, amikor már nem volt igazán kívülálló és élvezte, hogy megismerhette ezt a tényt, illetve kifejezetten szórakoztatta a tudat, hogy a saját konvenciói kialakultak és elérhetővé is váltak. Tudta, hogy rengeteg szokni és tanulnivalóval bővült azon a napon - annyi elég is volt az újdonságokból, ítélte, és egy másik napra hagyta annak a kiderítését miért is kapta meg mindezen iratokat.
A miért sosem derült ki konkrétan. A dokumentumok nem adtak leírást, sem okokat arra, hogy miért lettek kiküldve neki, de Soyában még mindig volt annyi logika, hogy rájöjjön, egy bevezetőt kapott. Egy bevezetőt a Kugutsu no Jutsu mély ismeretébe. Az aktában nem akadémiai tananyag volt, hanem részletes leírás arról, hogy hogyan és mint épült fel a bábtudomány, és a bábok milyen használatra, és milyen eljárásokkal készültek. Az iratok nem voltak túl nagy szószólók, sőt, ha Soya akart tovább gondolkodni, ha nem, az olvasott információk összeadódtak, és az agya elkezdte felépíteni a hiányzó elméletet - mindössze képtelen volt elbánni a chakraelmélet azon részével, amit nem ismerhetett. Ezért nem kedvelte a chakratudományt soha. Mindig volt benne valami, amihez új és elvonatkoztatott tudás kellett, amit nem lehetett egyszerűen kikövetkeztetni, és a részei voltak olyan tényezők, amikkel a logikus és racionális gondolkodás nem bírt el soha. Soya ismerte a népmeséket és az analógokat, és mindig is hamar felfogta az emberekre jellemző jellemzőket, de ezen túl ritkán látott, mert az emberek döntéseiben nem csupán ismeret, logika és dedukció játszott szerepet, hanem érzelmek, nyíltan és rejtve is. Az emberi psziché több részre bomlik, és ezek közül legalább egy van, ami még a saját tudat elől is rejtőzik, de mivel szerves része, erős hatással van rá. Soya ettől a faktortól tartott mindig is, és ezért örült, hogy nem akarnak sokan közösködni vele.
A papírok viszont tiszták és érthetőek voltak, addig a pontig, amíg... Nos valószínűleg pont addig, amíg a technika teljesen önállóan felépíthető lett volna, így viszont ha tudni akart róla bármit is, neki kellett utánanéznie, és erre meg is volt a megfelelő helye és ideje, a dokumentum visszaszállításának napján. Az olvasás végeztével rendezetlenül dobta le az asztalára a papírokat, és arra gondolt, vajon ez a fajta meghívás rutin, vagy valamiféle próba.. Az utóbbi sem lett volna meglepő, ha az előző kapitányára gondolt, aki egy sornyi feladvánnyal késztette Soyát gondolkodásra, logikára, és a saját környezetéből való kilépésre. Könnyed lélekkel gondolt az alaposságra és a megfontoltságra ami a faluban jelen volt, habár mindez a látszat, a felszín vastag rétegei alatt bőven el volt ásva...
A visszaszállítás napja csendesen jött el, már amennyire ez Soya átlagos napjaihoz képest az lehetett. A munka éjfél után ért véget, majd egy rövid alvás és egy kiadós fürdés után a dokumentumokkal a kezében Soya elindult a megadott cím felé. Az épület közel volt a központhoz, mégis eldugott, és kissé régies környéken, ahol többnyire jókora lakóépületek emelkedtek. A bejárat két másik épület árnyékában volt, és a kapun kívül semmi más nem nézett Soyára a hatalmas falról. Amint megközelítette a helyet, azonban elő is tűnt a jele, hogy nem csak egy régi lakóházról volt szó; egy őr jelent meg a semmiből, és némán állta az útját. Soya felé nyújtotta a dokumentumot, és várt. A ninja elvette azt, és pár pillantást vetett az oldalakra. Talán jól látta, talán nem, de Soya szemben az akta megvizsgálásának a módja is túl egyszerű volt. Mintha lett volna egy jel az aktában, amit a ninja kikeresett volna magának, mielőtt szinte azonnal rábólintott volna, hogy Soya jó helyen jár. Az őr a papírokkal együtt tűnt el, és a kapu a hűlt helye mögött kinyílt.
-Egy kicsit azért csalódott vagyok. Hallottam ezt-azt a jelentések mellé arról, hogy elég... Változatos a múltad és a viselkedésed is deviáns, de elég normálisnak tűnsz... Na gyere, kölyök - a kis köszönésnek is beillő monológ egy középkorú, vagy koravén embertől jött, aki a hagyományos ruházat alatt ropogó-recsegő léptekkel indult meg. Soya, habár a vastag ruhák alól nem lehetett kivenni semmit, le merte fogadni, hogy máris találkozott egy bábmesterrel. A tény el is vigyorította, bár azt nem tudta hova tenni, hogy ebben az esetben a báb és a használó mozog e együtt vagy a bábmester rejtőzik e valahol - ami elég lehetetlennek tűnt az ajtó és nyílások nélküli kopár folyosón. Egy percnyi lassú menet után érkeztek meg. Soya azalatt már már kezdett hozzászokni a kattogás ritmusához, és igazából arra figyelt fel, hogy a halk pattogás kissé deviált, majd az előtte haladó alak elfordult egy hirtelen nyíló járatba. A folyosó félhomályában a lejáró csak a legutolsó métereken vált láthatóvá, és a mögötte levő szoba sem rejtett meglepetéseket. Ugyanaz a félhomály, ugyanazok a kopár falak, a hangulathoz illő seszínű fabútorok, és pár szürke rongyok alól kikandikáló bábu. Soya körülnézett, és a négy bábu látható részleteit fürkészte ki gyorsan. Mind humanoidok voltak, de mindegyiknek volt valamije, amire egy a valóságtól elrugaszkodott harcos vágyna. Több (tucat) göbízület a tagokban, és persze sok kar, kettő plusz még pár szem minden irányban, és talán minden egyes nagyobb tagon nyílások, mintha a bábok kilövőszerkezetek és fegyverek összeboronálása lenne, hogy mimikálja az emberi formát, és egyszerre rejtse magába a ninják minden veszélyét. A fiúnak tetszett az ötlet, de...
-Ahogy látom nem éppen az ínyedre valók - szólalt meg egy új hang. Egy erőteljes, és talán arrogáns fiatal férfi hangja volt. A szoba tompasága legalább ebben segített; Soya körülnézve konstatálta, egyik bábtól, de az eddig követett alak felől sem jöhetett a hang. A tekintete az egyik, szinte feketéllő árnyékos sarokra szegeződött. - És ahogy látom a jelentés is megállja a helyét. Fiig/iyelsz, és fog az eszed is. Nem is beszélsz túl sokat. Ez is előny.
-Az ember hajlamos elárulni magáról kevésbé nyílt dolgokat is, ha nem tudatják vele, hogy figyelnek rá - mondta végül Soya, kijelentve az egyértelműt. Tapasztalata már volt, és még olvasott is erről a témáról; dedukció. Akazuni mindig is az erősségének tartotta, és fontosnak vélte hogy Soya képezze magát benne, habár Soyának soha nem volt kedve, és mivel Akazuni folyton túl egyértelmű kérdésekkel bombázta amikor "vizsgáztatni" akarta abból amit tanulnia kellett volna, soha sem bukott meg rajtuk.
-Hasznos tény. A korosztályod nem sűrűn figyel fel ilyesmire - mondta a láthatatlan idegen, Soya pedig arra gondolt, hogy e egy teljesen felesleges kijelentés volt. Vagy kitérő, vagy szóbeli próbatétel következett volna.
-Átléphetnénnk a témakört?
-Sietsz netán, vagy...
-Az egész témakört. Nem hinném, hogy tényleg szükségesek a kérdésfeltevések és a téma körüljárása. Érdekel a technika - Soya kissé feszélyezve érezte magát. Eddig soha nem vágott félbe ilyen helyzetekben senkit. A tanár hadd magyarázzon, a vizsgáztató hadd vizsgázzon, az előadó hadd aprózza el az összes részletet. Most, hogy nem kötelezően volt itt, és nem is akart túlzottan új terheket a vállára venni, ha csak lehetett úgy maradni ahogyan volt, nem is akart a fölösleges körökre időt szánni. Ha rájön, hogy tanulni akar, akkor majd miközben ő tanul, a tanítói is tanulnak róla eleget.
-Honnan vesze, hogy ez következett volna?
-Egyszerű - a kérdés kétélű volt. Ha a válasz kielégítő, akkor a kérdező mégis csak vizsgáztatta Soyát, de ugyanakkor megelégedhet vele, így tényleg elodázhatja a fölösleges köröket, így Soya válaszolt is. - Ha egy korlátozott információtartalmú aktát küldenek nekem minden előzetes kommunikáció nélkül, akkor bizonyára tudnak rólam eleget ahhoz, hogy ne nekem kelljen átmennem a rosták elején, így a következő lépés egy személyes találkozó, ahol személyiség és képességfelmérés során dől el, hogy mennyire lehetek alkalmas arra, amiért felfigyeltek rám. Eddig nyilvánvaló, ez minden adott szervezetben procedúra, és ezt mindenki tapasztalja a tanulmányai során. Az, hogy a felmérésnek milyen módját választják, azonban sokat elárul. Amyennyiben a felmérés egy nem formális beszélgetés, két fontos dologra sor kerülhet? a kiadott információ megértésének ellenőrzése, és a személyiség és intellektuális képességek megfigyelése. Namost, visszamondhatom az információanyagot, és meghallgathatom a kérdésekkel tűzdelt alapvető információkat, hogy válaszolgassak, de ez időt veszteget, és egyértelműen szükségtelen. Azért vagyok itt, mert érdekel mi van a leírt lehetőségek mögött. Nem csak az, hogy összerakhatok és irányíthatok egy bábot, hanem az is, hogy a technika hova vezet, milyen fejlesztési útjai vannak, és hol jár most a tudomány csúcsa...
-Úgy látszik veled sok sok időt meg fogunk spórolni - szólalt meg az idegen, és kilépett a sarokból. Egy fekete overall volt rajta, ami egy lehajtott kapucniban végződött, semmi más felszerelés nem látszott rajta, és elég egyszerű fazonnak is tűnt volna, ha nem lett volna az arca tele tetoválásokkal, amik szimmetrikusan átszelték a teljes képét. - Akkor térjünk is a tágyra. Nem válaszoltál, hogy miért is nem tetszenek a bábok...
A nap gyorsan telt el, és az este már későre hágott, amikor Soya kilépett az épületből. A férfi, Kankuro, rengeteget magyarázott neki a technikáról, és miután befoldozta Soyának az információs dokumentumok által hagyott fehér foltokat, elkezdtek a technika igazi mélységeibe menni. Kankurot elsőre nem nyűgözte le túlzhottan Soya hozzáállása, miszerint az emberi forma és a teljes emberi test átvétele, mint fejlődési út nem az, amit elképzelne a technikából, de ahogy egyre erőteljesebben velőzte ki a tmát Soya is összerakta a maga képét a saját bábtudományáról, és a Kankuronak felvázolt út bégül egy elmélyült tekintetet hagyott a férfiban; Soya, a tapasztalatlan és képzetlen, szinte kívülálló olyan ötlettel állt elő, amivel a bábmesterek addig nem is gondolkodtak, jellemzően, ahogy Soya később gondolta, a legegyszerűbb ötletet vette elő, és alkalmazta rá a bábtechnika legnagyobb előnyeit, és miután Kankuro a párosítás minden pontára rá tudott biccenteni, már ő is elgondolkodott a felállás megvalósíthatóságán. Soya úgy távozott, hogy már tudta, visszavárják a gyakorlati oktatás minél előbbi rajtjára...
* Lelemiről: http://narutohun.niceboard.org/t376-nigori-soyakusha#2431
** Az, amit Soya reggelként kezelt, azt mások a nap közepének, délidőnek szoktak, lévén Soya egyik munkája a Nesumika vezetése, ami tetemes éjszakai alváskieséssel jár. Azt, hogy ezt Soya még a számára általános mennyiségű alulöltözöttségével is megfejeli amikor neki reggel van és nem kell vendégeket látnia, számára kimondottan általános.
*** http://narutohun.niceboard.org/t376-nigori-soyakusha#5835
A pályázat tárgya, hogy Soyát felvegyék-e a Kugutsu Butai tanulói közé. Ha az engedélyt megkapom, akkor a gyengesége leírásával és a tanulással folytatnám.
- Már voltam itt a reggel, de a szomszédja javasolta, hogy most jöjjek vissza - szólalt meg a küldönc, felmérve Soya kevéssé rendezettnek mondható ábrázatát ás hiányos öltözetét.**
- Itthagyhatta volna...
- Az nem lehetséges. A küldemény C osztályú titkos információkat tartalmaz és vissza kell juttatni a köpontba a benne levő utasításoknak megfelelően.
- Értettem - Soya nem volt a modorok sem a rend embere, de a praktikus fogalmazás a rangok és parancsok uralta világban sokat segített, láthatólag meg is győzte a küldöncöt arról, hogy megértették, így a hivatalos alak tovább is állt. Soya az irattartóra meredt majd a pultra tette és befejezte a takarítást - előbb a munka, legalábis az egyik, hiszen a küldemény, ha váhatott amíg ő felébred, nem volt sürgős.
Később, amint a takarítás és egy fürdő is hatott Soyára, egymás után és ellenkező hatásokkal, csak a szobája csendjében gondolt rá, hogy kibontsa a csomagot. Egy irattartó volt, tízlapnyi dokumentumokkal, amik szinte követelőzően sorakoztak a tartóban, mind felcímkézve, szoros sorrendet diktálva. Soyának az a benyomása támadt, hogy egy ügybuzgó ember kezei munkáját nézi, és az érzékek amiket ehhez a benyomáshoz párosított, automatikusan a könyvtárat juttatták eszébe és az egyetlen embert akivel dolga volt eddig a könyvtár környékén.*** Érdeklődve nyitotta fel az első dokumentumot, majd -igen nagy meglepetésére- meglepődött. A dokumentum a Bábosztagok Központjából érkezett, a papirok pedig érdekesek voltak és sokat mondtak.
Egészen a ponttól, hogy Soya edzéseiről készült megfigyelések motiválták a Bábosztagok Központjának ninjáit arra, hogy az adot információkat a kezébe juttassák, a bábtechnika leírásáról és lehetőségeiről, a speciálisan bábokra fejlesztett teshnikák leírásain át a bábépítés szokásain és jellemzőin át egész sor olyan leírást kapott, amit az adott tudásával szinte teljesen megegyező irányúnak látott. Soya, talán életében először, úgy érezte, hogy zavar kerülgette. Nem a megkeresés, nem is a leírások kilogikázhatatlansága (az agya most is fogott, és az információ efogadásával egyre többet következtetett a még el nem olvasottakból) de valami más okozta a zavartságát, mégpedig az, hogy a társadalom, amiben élt szinte semmit sem tudott az egyik legerősebb fegyveréről, nem ismerte, nem volt tisztában az előnyeivel, de még csak előtérbe se helyezte azt.
Nem mintha a válasz nem lett volna hullaegyszerű, a logika kibuktathatatlanul az orra előtt. Nem az zavarta, hogy nincsenek okok, sokkal inkább az, hogy ezúttal ő volt az aki túl komplikáltnak és feleslegesnek érezte a magyarázatokat arra, miért nem a bábtechnika Sunagakure jelképe és ereje. Úgy tűnt ő maga is elérte azt a pontot, amikor már nem volt igazán kívülálló és élvezte, hogy megismerhette ezt a tényt, illetve kifejezetten szórakoztatta a tudat, hogy a saját konvenciói kialakultak és elérhetővé is váltak. Tudta, hogy rengeteg szokni és tanulnivalóval bővült azon a napon - annyi elég is volt az újdonságokból, ítélte, és egy másik napra hagyta annak a kiderítését miért is kapta meg mindezen iratokat.
A miért sosem derült ki konkrétan. A dokumentumok nem adtak leírást, sem okokat arra, hogy miért lettek kiküldve neki, de Soyában még mindig volt annyi logika, hogy rájöjjön, egy bevezetőt kapott. Egy bevezetőt a Kugutsu no Jutsu mély ismeretébe. Az aktában nem akadémiai tananyag volt, hanem részletes leírás arról, hogy hogyan és mint épült fel a bábtudomány, és a bábok milyen használatra, és milyen eljárásokkal készültek. Az iratok nem voltak túl nagy szószólók, sőt, ha Soya akart tovább gondolkodni, ha nem, az olvasott információk összeadódtak, és az agya elkezdte felépíteni a hiányzó elméletet - mindössze képtelen volt elbánni a chakraelmélet azon részével, amit nem ismerhetett. Ezért nem kedvelte a chakratudományt soha. Mindig volt benne valami, amihez új és elvonatkoztatott tudás kellett, amit nem lehetett egyszerűen kikövetkeztetni, és a részei voltak olyan tényezők, amikkel a logikus és racionális gondolkodás nem bírt el soha. Soya ismerte a népmeséket és az analógokat, és mindig is hamar felfogta az emberekre jellemző jellemzőket, de ezen túl ritkán látott, mert az emberek döntéseiben nem csupán ismeret, logika és dedukció játszott szerepet, hanem érzelmek, nyíltan és rejtve is. Az emberi psziché több részre bomlik, és ezek közül legalább egy van, ami még a saját tudat elől is rejtőzik, de mivel szerves része, erős hatással van rá. Soya ettől a faktortól tartott mindig is, és ezért örült, hogy nem akarnak sokan közösködni vele.
A papírok viszont tiszták és érthetőek voltak, addig a pontig, amíg... Nos valószínűleg pont addig, amíg a technika teljesen önállóan felépíthető lett volna, így viszont ha tudni akart róla bármit is, neki kellett utánanéznie, és erre meg is volt a megfelelő helye és ideje, a dokumentum visszaszállításának napján. Az olvasás végeztével rendezetlenül dobta le az asztalára a papírokat, és arra gondolt, vajon ez a fajta meghívás rutin, vagy valamiféle próba.. Az utóbbi sem lett volna meglepő, ha az előző kapitányára gondolt, aki egy sornyi feladvánnyal késztette Soyát gondolkodásra, logikára, és a saját környezetéből való kilépésre. Könnyed lélekkel gondolt az alaposságra és a megfontoltságra ami a faluban jelen volt, habár mindez a látszat, a felszín vastag rétegei alatt bőven el volt ásva...
A visszaszállítás napja csendesen jött el, már amennyire ez Soya átlagos napjaihoz képest az lehetett. A munka éjfél után ért véget, majd egy rövid alvás és egy kiadós fürdés után a dokumentumokkal a kezében Soya elindult a megadott cím felé. Az épület közel volt a központhoz, mégis eldugott, és kissé régies környéken, ahol többnyire jókora lakóépületek emelkedtek. A bejárat két másik épület árnyékában volt, és a kapun kívül semmi más nem nézett Soyára a hatalmas falról. Amint megközelítette a helyet, azonban elő is tűnt a jele, hogy nem csak egy régi lakóházról volt szó; egy őr jelent meg a semmiből, és némán állta az útját. Soya felé nyújtotta a dokumentumot, és várt. A ninja elvette azt, és pár pillantást vetett az oldalakra. Talán jól látta, talán nem, de Soya szemben az akta megvizsgálásának a módja is túl egyszerű volt. Mintha lett volna egy jel az aktában, amit a ninja kikeresett volna magának, mielőtt szinte azonnal rábólintott volna, hogy Soya jó helyen jár. Az őr a papírokkal együtt tűnt el, és a kapu a hűlt helye mögött kinyílt.
-Egy kicsit azért csalódott vagyok. Hallottam ezt-azt a jelentések mellé arról, hogy elég... Változatos a múltad és a viselkedésed is deviáns, de elég normálisnak tűnsz... Na gyere, kölyök - a kis köszönésnek is beillő monológ egy középkorú, vagy koravén embertől jött, aki a hagyományos ruházat alatt ropogó-recsegő léptekkel indult meg. Soya, habár a vastag ruhák alól nem lehetett kivenni semmit, le merte fogadni, hogy máris találkozott egy bábmesterrel. A tény el is vigyorította, bár azt nem tudta hova tenni, hogy ebben az esetben a báb és a használó mozog e együtt vagy a bábmester rejtőzik e valahol - ami elég lehetetlennek tűnt az ajtó és nyílások nélküli kopár folyosón. Egy percnyi lassú menet után érkeztek meg. Soya azalatt már már kezdett hozzászokni a kattogás ritmusához, és igazából arra figyelt fel, hogy a halk pattogás kissé deviált, majd az előtte haladó alak elfordult egy hirtelen nyíló járatba. A folyosó félhomályában a lejáró csak a legutolsó métereken vált láthatóvá, és a mögötte levő szoba sem rejtett meglepetéseket. Ugyanaz a félhomály, ugyanazok a kopár falak, a hangulathoz illő seszínű fabútorok, és pár szürke rongyok alól kikandikáló bábu. Soya körülnézett, és a négy bábu látható részleteit fürkészte ki gyorsan. Mind humanoidok voltak, de mindegyiknek volt valamije, amire egy a valóságtól elrugaszkodott harcos vágyna. Több (tucat) göbízület a tagokban, és persze sok kar, kettő plusz még pár szem minden irányban, és talán minden egyes nagyobb tagon nyílások, mintha a bábok kilövőszerkezetek és fegyverek összeboronálása lenne, hogy mimikálja az emberi formát, és egyszerre rejtse magába a ninják minden veszélyét. A fiúnak tetszett az ötlet, de...
-Ahogy látom nem éppen az ínyedre valók - szólalt meg egy új hang. Egy erőteljes, és talán arrogáns fiatal férfi hangja volt. A szoba tompasága legalább ebben segített; Soya körülnézve konstatálta, egyik bábtól, de az eddig követett alak felől sem jöhetett a hang. A tekintete az egyik, szinte feketéllő árnyékos sarokra szegeződött. - És ahogy látom a jelentés is megállja a helyét. Fiig/iyelsz, és fog az eszed is. Nem is beszélsz túl sokat. Ez is előny.
-Az ember hajlamos elárulni magáról kevésbé nyílt dolgokat is, ha nem tudatják vele, hogy figyelnek rá - mondta végül Soya, kijelentve az egyértelműt. Tapasztalata már volt, és még olvasott is erről a témáról; dedukció. Akazuni mindig is az erősségének tartotta, és fontosnak vélte hogy Soya képezze magát benne, habár Soyának soha nem volt kedve, és mivel Akazuni folyton túl egyértelmű kérdésekkel bombázta amikor "vizsgáztatni" akarta abból amit tanulnia kellett volna, soha sem bukott meg rajtuk.
-Hasznos tény. A korosztályod nem sűrűn figyel fel ilyesmire - mondta a láthatatlan idegen, Soya pedig arra gondolt, hogy e egy teljesen felesleges kijelentés volt. Vagy kitérő, vagy szóbeli próbatétel következett volna.
-Átléphetnénnk a témakört?
-Sietsz netán, vagy...
-Az egész témakört. Nem hinném, hogy tényleg szükségesek a kérdésfeltevések és a téma körüljárása. Érdekel a technika - Soya kissé feszélyezve érezte magát. Eddig soha nem vágott félbe ilyen helyzetekben senkit. A tanár hadd magyarázzon, a vizsgáztató hadd vizsgázzon, az előadó hadd aprózza el az összes részletet. Most, hogy nem kötelezően volt itt, és nem is akart túlzottan új terheket a vállára venni, ha csak lehetett úgy maradni ahogyan volt, nem is akart a fölösleges körökre időt szánni. Ha rájön, hogy tanulni akar, akkor majd miközben ő tanul, a tanítói is tanulnak róla eleget.
-Honnan vesze, hogy ez következett volna?
-Egyszerű - a kérdés kétélű volt. Ha a válasz kielégítő, akkor a kérdező mégis csak vizsgáztatta Soyát, de ugyanakkor megelégedhet vele, így tényleg elodázhatja a fölösleges köröket, így Soya válaszolt is. - Ha egy korlátozott információtartalmú aktát küldenek nekem minden előzetes kommunikáció nélkül, akkor bizonyára tudnak rólam eleget ahhoz, hogy ne nekem kelljen átmennem a rosták elején, így a következő lépés egy személyes találkozó, ahol személyiség és képességfelmérés során dől el, hogy mennyire lehetek alkalmas arra, amiért felfigyeltek rám. Eddig nyilvánvaló, ez minden adott szervezetben procedúra, és ezt mindenki tapasztalja a tanulmányai során. Az, hogy a felmérésnek milyen módját választják, azonban sokat elárul. Amyennyiben a felmérés egy nem formális beszélgetés, két fontos dologra sor kerülhet? a kiadott információ megértésének ellenőrzése, és a személyiség és intellektuális képességek megfigyelése. Namost, visszamondhatom az információanyagot, és meghallgathatom a kérdésekkel tűzdelt alapvető információkat, hogy válaszolgassak, de ez időt veszteget, és egyértelműen szükségtelen. Azért vagyok itt, mert érdekel mi van a leírt lehetőségek mögött. Nem csak az, hogy összerakhatok és irányíthatok egy bábot, hanem az is, hogy a technika hova vezet, milyen fejlesztési útjai vannak, és hol jár most a tudomány csúcsa...
-Úgy látszik veled sok sok időt meg fogunk spórolni - szólalt meg az idegen, és kilépett a sarokból. Egy fekete overall volt rajta, ami egy lehajtott kapucniban végződött, semmi más felszerelés nem látszott rajta, és elég egyszerű fazonnak is tűnt volna, ha nem lett volna az arca tele tetoválásokkal, amik szimmetrikusan átszelték a teljes képét. - Akkor térjünk is a tágyra. Nem válaszoltál, hogy miért is nem tetszenek a bábok...
A nap gyorsan telt el, és az este már későre hágott, amikor Soya kilépett az épületből. A férfi, Kankuro, rengeteget magyarázott neki a technikáról, és miután befoldozta Soyának az információs dokumentumok által hagyott fehér foltokat, elkezdtek a technika igazi mélységeibe menni. Kankurot elsőre nem nyűgözte le túlzhottan Soya hozzáállása, miszerint az emberi forma és a teljes emberi test átvétele, mint fejlődési út nem az, amit elképzelne a technikából, de ahogy egyre erőteljesebben velőzte ki a tmát Soya is összerakta a maga képét a saját bábtudományáról, és a Kankuronak felvázolt út bégül egy elmélyült tekintetet hagyott a férfiban; Soya, a tapasztalatlan és képzetlen, szinte kívülálló olyan ötlettel állt elő, amivel a bábmesterek addig nem is gondolkodtak, jellemzően, ahogy Soya később gondolta, a legegyszerűbb ötletet vette elő, és alkalmazta rá a bábtechnika legnagyobb előnyeit, és miután Kankuro a párosítás minden pontára rá tudott biccenteni, már ő is elgondolkodott a felállás megvalósíthatóságán. Soya úgy távozott, hogy már tudta, visszavárják a gyakorlati oktatás minél előbbi rajtjára...
* Lelemiről: http://narutohun.niceboard.org/t376-nigori-soyakusha#2431
** Az, amit Soya reggelként kezelt, azt mások a nap közepének, délidőnek szoktak, lévén Soya egyik munkája a Nesumika vezetése, ami tetemes éjszakai alváskieséssel jár. Azt, hogy ezt Soya még a számára általános mennyiségű alulöltözöttségével is megfejeli amikor neki reggel van és nem kell vendégeket látnia, számára kimondottan általános.
*** http://narutohun.niceboard.org/t376-nigori-soyakusha#5835
A pályázat tárgya, hogy Soyát felvegyék-e a Kugutsu Butai tanulói közé. Ha az engedélyt megkapom, akkor a gyengesége leírásával és a tanulással folytatnám.
Nigori Soyakusha- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 159
Re: Nigori Soyakusha
Sai Kedd Okt. 18 2011, 20:12
Megkapod az engedélyt a belépésre, a pályázatod elfogadtuk, lehet folytatni, kíváncsian várjuk
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Nigori Soyakusha
Nigori Soyakusha Szomb. Márc. 10 2012, 01:05
- Ááááh... Látod, Kankuro, nem képes irányítani. Nem tudom miért ragaszkodtál ennyire a képzéshez, de a kölyök nem megy messzire.
- És mi lenne, ha nem lenne ennyi részlet?
- Ennyi részlet? De ez a tökéletes gyakorlóbábu az emberi mozgások leutánzásához és begyakorlásához.
- És ha elfelejtjük a tényt, hogy emberi mozgást kellene begyakorolni, és egyszerűbb testben gondolkodunk?
- Értem hová lyukadsz ki. Én is olvastam a jelentést. Egy technikus típus. Valami hadigépet akar összerakni? - A kérdésre a Kankuronak nevezett férfi egy őszinte nevetéssel válaszolt, az oktató furcsálló tekintetére.
- Hadigépet, igen, de nem gépezetet.
- Valami lebegő kockát akar?
- Majdnem. Egy gömböt.
- Gömb... Nincsen oldala, és ha jók a borítás illesztései extrém nyomást is kibír, és kis fordulatok is elegek a rekeszek irányba helyezéséhez - a rögtönzött okfejtésre Kankuro csak bólogatva hallgatott, majd folytatta is azt.
- Nincs probléma karokkal, tagokkal, sem a mozgás és a fordulás semmilyen minőségben nem igényel extra tudást. Csak a rekeszek nyitására van szükség és az irányba állításra...
- Így még akkor is elhagyhatja a bábmozgató tag mozgáskódját, ha nincs ránevelve a bábtanra, és kiküszöböli a hiányosságát, hogy az életben nem lesz képes egyszerre szinkronizálni egy összetett báb mozgását és szétválasztani a koordinációt az ujjai között. Nézd... Most is csak a két kezét képes különválasztani...
Agyakorlat napjai fárasztó és cél nélküli robot voltak. Soya érezte, hogy a teste és elméje korlátait döngöli a nap mint nap próbált koordinációs gyakorlatokkal, a minden egyes ujjat külön mozgásra kódoló technika rémálom volt, ami nem akart véget érni. Soya valahol érezte, hogy ehhez kölyöknek kellett volna lennie, akinek az agya vevő még a kutyák ugatására is ha eleget hallja. Ő már nem érezte a változást a kezeiben, azok minduntalan a két irányt és csak az ujjak összetartását juttatták az eszébe amikor újabb próbát tettek.
A gyakorlat azonban, és szerencsére, nem tartott soká. A változást Kankuro maga hozta el, amikor az egyik nap ő maga, és az egyik bábja állítottak be a Nesumikába a tető felől. A férfi nem zavartatta magát, Soya pedig rezignált cinizmussal törődött bele, hogy a szobája és a saját munkaasztala Kankuro befolyása alá került, amikor az a bábja testét felnyitva egy nagy rakás alkatrészt és szerszámot szórt a táblákra.
- Építkezni fogunk! - Jelentette ki, majd neki is ült az asztalnak, Soya pedig elfoglalta a másodszéket és a másodhegedűs posztját. A saját asztalánál. A saját(?) bábja építésében. Nagyszerűek voltak a kilátások.
A munka majdnem két napon át tartott, mire a gömb készen volt, és habár koránt sem volt egy tökély, az érzése már az igazi volt. A gömb csupán egy gyakorlat volt, ahogy Kankuro emlegette, csupán egy eszköz más eszközök előtt, példának, mivel ő, sem más nem csinált még ilyet. Az egyszerűség minden esetre sütött a tervezés és a kivitelezés minden pontján: a gömb belseje egy chakravezető fémgömb volt, amiben számtalan csavarjárat volt fúrva már: egy, talán már többször is felhasznált báb "szíve" amire az egyszerűség kedvéért minden csuklót közvetlenül rögzítettek. A gömb felületét vastag törzsdarabokból vágták öt és hatszögletű pajzsokká, hogy aztán a sok kisebb darab egy felületté álljon össze. Ezeket a darabokat végül a szívre rögzített csuklókkal kapcsolták össze, hogy megkapják a végső formát, a kissé girbegurbának és ütött-kopott, elhasználtnak tűnő gömböt.
Az egész "báb" végül nem lett nagyobb, mint egy átlagos gyerek összekuporodva. A kész mű előtt állva, a kék ég alatt a tetőn, a páros csak nézte az eredményt. Kankuro nem igazán szerette bábnak hívni az alkotást.
- Nem mintha bajom lenne az ötlettel, vagy a tervezés logikájával. Sokkal inkább maga a kategória is különbözőnek érzik. Ez nem egy báb. A báb az egy mozgatott eszköz aminek a megtévesztés és csapdaállítás a támadási esszenciája, a védett támadás eszköze, ami bármikor könnyedén alakítható az ember formájára, elrejthető és álcázható. Ez az eszköz nem ilyen. Az egész nem csak taktikai, de stratégiai szinten más. Ez egy variálható fegyverforma ami az univerzalitásán és egyszerű kiismerhetetlenségére alapoz. Nincs szükség a rejtőzésre és rejtésre, csapdaállításra, nem kell megtévesztő taktikán gondolkodni, mert maga a fegyver kiismerhetetlen a maga ciklusán belül. Ez egy fegyverraktár, aminek harminckét nyílása van és mindegyik nyílás mögött csak a használó tudhatja mi van felsorakoztatva...
- Egy fegyverrendszer? De ez még csak a kezdet - vonta meg a vállát Soya.
- Na igen. Máris tovább gondoltál. Persze mindig lehet tovább gondolni, csupán ne felejtsd el, hogy mennyi mindent sajtolhatsz ki akár csak ebből a modellből is. Sokan hamar megállnak a bábjaik kreatív felhasználásával... - A férfi Soyára nézett, és fáradtan megvakarta a fejét, hátralökve a csuklyáját. - Nem. Nálad ez nem lesz gond. Azt hiszem túl sokat aggódom... Mutasd, mire vagy képes vele - Kankuro nekidőlt a falnak, és a fáradt tagjait dörzsölve nézte, ahogy Soya felemeli a gömböt. A fiú gondolkodásmódja a lehető legegyszerűbb volt. Eleve nem is alkalmazta az ujjakon át való chakrafonál-alkotást, helyette egyetlen áramba sűrítette a chakrát, ami a tenyere egészéből tört elő. A falmászás kézzel is való gyakorlata nem volt jellemző a friss geninekre, Soya viszont sosem volt a tipikus fiatal. A gondolkodása és a tettei eddig erre mindig rá tudtak cáfolni.
Az egyik kéz volt a felelős a mozgás irányításáért, míg a másik a percíz mozgást végezte, forgatta a gömböt, és nyitotta a rekeszeket. Soya terve már önállóan készen volt a gyakorlásra, így Kankuro meg sem szólalt, a falon ülve nézte a kölyköt, majd némán eltűnt - hogy kipihenje magát, vagy a dolgát végezhesse, ez nem derült ki Soya számára később sem.
Ami végül kiderült az az volt, hogy Soya engedélyt kapott a saját fejlesztései végzésére, ami végül egy igen váratlan és még annál is meglepőbb hírrel is szolgált: a saját fejlesztés saját fejlesztési kerettel járt, ami - Kankuro elmondása alapján lényegében azt jelentette, hogy amit csak kér a személyes fegyverrendszere fejlesztéséhez, azt meg is fogja kapni, de persze csakis miután engedélyt kapott rájuk.
Soyának ez azonnal mást is jelentett: jelentéseket, logikus, és kevéssé logikus papírmunkát, amit valószínűleg mindig a határnap előtt fog elkészíteni, és el sem olvassák, de ott van, hogy ha kell akkor legyen mire nézni...
- Legyen - mondta Soya legyintve, mire az előtte álló, majdnem mind már igen koros Kugutsu Butai tagok csak zavartan néztek körbe egymás között. Elvégre is a Soya elé tárt lehetőség igen csak jó hír lett volna bárkinek, sőt kinek ne lett volna az? Milyen Suna sinobi az, aki erre annyit mond, hogy "legyen" és legyint hozzá egyet? Az egyedüli, aki csak vigyorgott az egész jeleneten, az a kevés fiatal egyike volt, Kankuro.
- Láttuk a terveket, nem? A kész... "Bábot" is... Szerintem egyértelmű. És azt is mind tudjuk, hogy az éles ésszel vágós szokások is járnak, nemde?
- Ez a hozzáállás a Kugutsu Butaiban nem éppen jó ómen, fiam, neked kellene a legjobban tudnod.
- Ómen? Már vallásosak is vagyunk? Én csak egyet látok: fejlődést, és innovációt. Melyikünk próbált meg egy ilyen egyszerű gépet építeni, és belegondolni, hogy mennyi előnnyel is járhat? Egy gyerek kellett hozzá, hogy én is, vagy bármelyikünk is rájöjjön, hogy a legegyszerűbb sokszor lehet a legerősebb, a leggyorsabb, és a legjobb megoldás is.
- És mégis mi lesz az, amit nyer vele? Igen, bizonyára az egyszerűséggel behozza a gyakorlatát a bábkezelésben, de mitől lesz ettől jobb bábmester?
- Először én is pont így vélekedtem, de aztán belegondoltam, hogy mi is ma a bábtechnika tetőpontja. - Kankuro kilépett a sorból, és előhúzta az egyik tekercsét, majd kihúzta azt, és felmutatta azt a többiek előtt. A fiatalabbak eltátották a szájukat és az öregeik felé néztek, akiknek a tekintetéből pedig regényeket lehetett volna kiolvasni. - Emberi bábok. Mindenki, akinek elég logikája van rájön, hogy előbb utóbb minden bábmesternek eljön az idő, hogy legalább egy jutsutípusban újraspecializálódjon, ami újabb gyakorlattal teli éveket vehet el a hasznos, szolgálatban töltött időből. Soyakusha ezen fejlesztése, a bábtechnológia leegyszerűsítésével lehetővé teszi majd számára, hogy ne kelljen túl sok időt fektetnie a bábtechnika tökéletesítésébe, nem kell majd minden újabb tanhoz újabb bábra tréningeznie magát, és nem kell minden taktikához újabb báb, amihez újabb és újabb külön technikákat kell begyakorolnia... - A beszéd hosszas csendet hagyott, majd az osztag feloszlott és mindenki visszatért a maga dolgához vagy feladatához. Soya Kankuroval maradt, legalábbis amíg kiértek az épület kapujáig. A folyosó homályos csendjében lépkedtek kifelé, amikor Soya végül kimondta ami zavarta.
- Nem lesz túl nagy az ellenállás az ötleteim ellen?
- Hát, nem mondhatom, hogy egyszerű lesz. Minden olyan szervezetnek van ilyen problémája, ahol öregek a vezetők.
- De ha megakasztja a működést és a morált zavarja...
- Nincs olyan hátráltató tényező, ami az új fejlesztéseknél fontosabb. A fegyvergyártásban ez törvény. Láthattad, hogy mindegyiküknek befogta valami a száját. Ez volt az. Legyen elég ennyi, a többi nem is a te dolgod.
- Akkor mi az?
- Fejlessz és gyakorolj. Nemsokára bevetésre mehetsz. Már az új fegyvereddel.
Az új báb leírása:
Egy nagy chakravezető fémgömb (korábbi bábu központja) benne egyenletesen készített 36 furattal. Mindegyik furat egy a gömbből kiálló csuklóvégű chakravezető fémrudat tart. Mind a 36 csuklóhoz egy öt/hatszögű pajzselem tartozik, amik lezárt állapotban tökéletesen alkotnak egy gömbalakot. A pajzselemek megerősített külső oldalakkal rendelkeznek, és matt feketére vannak festve, a belsejükön pedig egy vésett idézőpecsét van. Az elemek a gömbcsuklós csatlakozószerkezetnek köszönhetően bármelyik irányba kinyílhatnak, így csökkentve az esélyét annak, hogy bárhogy előre lehessen jelezni mit is idéz meg velük Soya.
- És mi lenne, ha nem lenne ennyi részlet?
- Ennyi részlet? De ez a tökéletes gyakorlóbábu az emberi mozgások leutánzásához és begyakorlásához.
- És ha elfelejtjük a tényt, hogy emberi mozgást kellene begyakorolni, és egyszerűbb testben gondolkodunk?
- Értem hová lyukadsz ki. Én is olvastam a jelentést. Egy technikus típus. Valami hadigépet akar összerakni? - A kérdésre a Kankuronak nevezett férfi egy őszinte nevetéssel válaszolt, az oktató furcsálló tekintetére.
- Hadigépet, igen, de nem gépezetet.
- Valami lebegő kockát akar?
- Majdnem. Egy gömböt.
- Gömb... Nincsen oldala, és ha jók a borítás illesztései extrém nyomást is kibír, és kis fordulatok is elegek a rekeszek irányba helyezéséhez - a rögtönzött okfejtésre Kankuro csak bólogatva hallgatott, majd folytatta is azt.
- Nincs probléma karokkal, tagokkal, sem a mozgás és a fordulás semmilyen minőségben nem igényel extra tudást. Csak a rekeszek nyitására van szükség és az irányba állításra...
- Így még akkor is elhagyhatja a bábmozgató tag mozgáskódját, ha nincs ránevelve a bábtanra, és kiküszöböli a hiányosságát, hogy az életben nem lesz képes egyszerre szinkronizálni egy összetett báb mozgását és szétválasztani a koordinációt az ujjai között. Nézd... Most is csak a két kezét képes különválasztani...
Agyakorlat napjai fárasztó és cél nélküli robot voltak. Soya érezte, hogy a teste és elméje korlátait döngöli a nap mint nap próbált koordinációs gyakorlatokkal, a minden egyes ujjat külön mozgásra kódoló technika rémálom volt, ami nem akart véget érni. Soya valahol érezte, hogy ehhez kölyöknek kellett volna lennie, akinek az agya vevő még a kutyák ugatására is ha eleget hallja. Ő már nem érezte a változást a kezeiben, azok minduntalan a két irányt és csak az ujjak összetartását juttatták az eszébe amikor újabb próbát tettek.
A gyakorlat azonban, és szerencsére, nem tartott soká. A változást Kankuro maga hozta el, amikor az egyik nap ő maga, és az egyik bábja állítottak be a Nesumikába a tető felől. A férfi nem zavartatta magát, Soya pedig rezignált cinizmussal törődött bele, hogy a szobája és a saját munkaasztala Kankuro befolyása alá került, amikor az a bábja testét felnyitva egy nagy rakás alkatrészt és szerszámot szórt a táblákra.
- Építkezni fogunk! - Jelentette ki, majd neki is ült az asztalnak, Soya pedig elfoglalta a másodszéket és a másodhegedűs posztját. A saját asztalánál. A saját(?) bábja építésében. Nagyszerűek voltak a kilátások.
A munka majdnem két napon át tartott, mire a gömb készen volt, és habár koránt sem volt egy tökély, az érzése már az igazi volt. A gömb csupán egy gyakorlat volt, ahogy Kankuro emlegette, csupán egy eszköz más eszközök előtt, példának, mivel ő, sem más nem csinált még ilyet. Az egyszerűség minden esetre sütött a tervezés és a kivitelezés minden pontján: a gömb belseje egy chakravezető fémgömb volt, amiben számtalan csavarjárat volt fúrva már: egy, talán már többször is felhasznált báb "szíve" amire az egyszerűség kedvéért minden csuklót közvetlenül rögzítettek. A gömb felületét vastag törzsdarabokból vágták öt és hatszögletű pajzsokká, hogy aztán a sok kisebb darab egy felületté álljon össze. Ezeket a darabokat végül a szívre rögzített csuklókkal kapcsolták össze, hogy megkapják a végső formát, a kissé girbegurbának és ütött-kopott, elhasználtnak tűnő gömböt.
Az egész "báb" végül nem lett nagyobb, mint egy átlagos gyerek összekuporodva. A kész mű előtt állva, a kék ég alatt a tetőn, a páros csak nézte az eredményt. Kankuro nem igazán szerette bábnak hívni az alkotást.
- Nem mintha bajom lenne az ötlettel, vagy a tervezés logikájával. Sokkal inkább maga a kategória is különbözőnek érzik. Ez nem egy báb. A báb az egy mozgatott eszköz aminek a megtévesztés és csapdaállítás a támadási esszenciája, a védett támadás eszköze, ami bármikor könnyedén alakítható az ember formájára, elrejthető és álcázható. Ez az eszköz nem ilyen. Az egész nem csak taktikai, de stratégiai szinten más. Ez egy variálható fegyverforma ami az univerzalitásán és egyszerű kiismerhetetlenségére alapoz. Nincs szükség a rejtőzésre és rejtésre, csapdaállításra, nem kell megtévesztő taktikán gondolkodni, mert maga a fegyver kiismerhetetlen a maga ciklusán belül. Ez egy fegyverraktár, aminek harminckét nyílása van és mindegyik nyílás mögött csak a használó tudhatja mi van felsorakoztatva...
- Egy fegyverrendszer? De ez még csak a kezdet - vonta meg a vállát Soya.
- Na igen. Máris tovább gondoltál. Persze mindig lehet tovább gondolni, csupán ne felejtsd el, hogy mennyi mindent sajtolhatsz ki akár csak ebből a modellből is. Sokan hamar megállnak a bábjaik kreatív felhasználásával... - A férfi Soyára nézett, és fáradtan megvakarta a fejét, hátralökve a csuklyáját. - Nem. Nálad ez nem lesz gond. Azt hiszem túl sokat aggódom... Mutasd, mire vagy képes vele - Kankuro nekidőlt a falnak, és a fáradt tagjait dörzsölve nézte, ahogy Soya felemeli a gömböt. A fiú gondolkodásmódja a lehető legegyszerűbb volt. Eleve nem is alkalmazta az ujjakon át való chakrafonál-alkotást, helyette egyetlen áramba sűrítette a chakrát, ami a tenyere egészéből tört elő. A falmászás kézzel is való gyakorlata nem volt jellemző a friss geninekre, Soya viszont sosem volt a tipikus fiatal. A gondolkodása és a tettei eddig erre mindig rá tudtak cáfolni.
Az egyik kéz volt a felelős a mozgás irányításáért, míg a másik a percíz mozgást végezte, forgatta a gömböt, és nyitotta a rekeszeket. Soya terve már önállóan készen volt a gyakorlásra, így Kankuro meg sem szólalt, a falon ülve nézte a kölyköt, majd némán eltűnt - hogy kipihenje magát, vagy a dolgát végezhesse, ez nem derült ki Soya számára később sem.
Ami végül kiderült az az volt, hogy Soya engedélyt kapott a saját fejlesztései végzésére, ami végül egy igen váratlan és még annál is meglepőbb hírrel is szolgált: a saját fejlesztés saját fejlesztési kerettel járt, ami - Kankuro elmondása alapján lényegében azt jelentette, hogy amit csak kér a személyes fegyverrendszere fejlesztéséhez, azt meg is fogja kapni, de persze csakis miután engedélyt kapott rájuk.
Soyának ez azonnal mást is jelentett: jelentéseket, logikus, és kevéssé logikus papírmunkát, amit valószínűleg mindig a határnap előtt fog elkészíteni, és el sem olvassák, de ott van, hogy ha kell akkor legyen mire nézni...
- Legyen - mondta Soya legyintve, mire az előtte álló, majdnem mind már igen koros Kugutsu Butai tagok csak zavartan néztek körbe egymás között. Elvégre is a Soya elé tárt lehetőség igen csak jó hír lett volna bárkinek, sőt kinek ne lett volna az? Milyen Suna sinobi az, aki erre annyit mond, hogy "legyen" és legyint hozzá egyet? Az egyedüli, aki csak vigyorgott az egész jeleneten, az a kevés fiatal egyike volt, Kankuro.
- Láttuk a terveket, nem? A kész... "Bábot" is... Szerintem egyértelmű. És azt is mind tudjuk, hogy az éles ésszel vágós szokások is járnak, nemde?
- Ez a hozzáállás a Kugutsu Butaiban nem éppen jó ómen, fiam, neked kellene a legjobban tudnod.
- Ómen? Már vallásosak is vagyunk? Én csak egyet látok: fejlődést, és innovációt. Melyikünk próbált meg egy ilyen egyszerű gépet építeni, és belegondolni, hogy mennyi előnnyel is járhat? Egy gyerek kellett hozzá, hogy én is, vagy bármelyikünk is rájöjjön, hogy a legegyszerűbb sokszor lehet a legerősebb, a leggyorsabb, és a legjobb megoldás is.
- És mégis mi lesz az, amit nyer vele? Igen, bizonyára az egyszerűséggel behozza a gyakorlatát a bábkezelésben, de mitől lesz ettől jobb bábmester?
- Először én is pont így vélekedtem, de aztán belegondoltam, hogy mi is ma a bábtechnika tetőpontja. - Kankuro kilépett a sorból, és előhúzta az egyik tekercsét, majd kihúzta azt, és felmutatta azt a többiek előtt. A fiatalabbak eltátották a szájukat és az öregeik felé néztek, akiknek a tekintetéből pedig regényeket lehetett volna kiolvasni. - Emberi bábok. Mindenki, akinek elég logikája van rájön, hogy előbb utóbb minden bábmesternek eljön az idő, hogy legalább egy jutsutípusban újraspecializálódjon, ami újabb gyakorlattal teli éveket vehet el a hasznos, szolgálatban töltött időből. Soyakusha ezen fejlesztése, a bábtechnológia leegyszerűsítésével lehetővé teszi majd számára, hogy ne kelljen túl sok időt fektetnie a bábtechnika tökéletesítésébe, nem kell majd minden újabb tanhoz újabb bábra tréningeznie magát, és nem kell minden taktikához újabb báb, amihez újabb és újabb külön technikákat kell begyakorolnia... - A beszéd hosszas csendet hagyott, majd az osztag feloszlott és mindenki visszatért a maga dolgához vagy feladatához. Soya Kankuroval maradt, legalábbis amíg kiértek az épület kapujáig. A folyosó homályos csendjében lépkedtek kifelé, amikor Soya végül kimondta ami zavarta.
- Nem lesz túl nagy az ellenállás az ötleteim ellen?
- Hát, nem mondhatom, hogy egyszerű lesz. Minden olyan szervezetnek van ilyen problémája, ahol öregek a vezetők.
- De ha megakasztja a működést és a morált zavarja...
- Nincs olyan hátráltató tényező, ami az új fejlesztéseknél fontosabb. A fegyvergyártásban ez törvény. Láthattad, hogy mindegyiküknek befogta valami a száját. Ez volt az. Legyen elég ennyi, a többi nem is a te dolgod.
- Akkor mi az?
- Fejlessz és gyakorolj. Nemsokára bevetésre mehetsz. Már az új fegyvereddel.
Az új báb leírása:
Egy nagy chakravezető fémgömb (korábbi bábu központja) benne egyenletesen készített 36 furattal. Mindegyik furat egy a gömbből kiálló csuklóvégű chakravezető fémrudat tart. Mind a 36 csuklóhoz egy öt/hatszögű pajzselem tartozik, amik lezárt állapotban tökéletesen alkotnak egy gömbalakot. A pajzselemek megerősített külső oldalakkal rendelkeznek, és matt feketére vannak festve, a belsejükön pedig egy vésett idézőpecsét van. Az elemek a gömbcsuklós csatlakozószerkezetnek köszönhetően bármelyik irányba kinyílhatnak, így csökkentve az esélyét annak, hogy bárhogy előre lehessen jelezni mit is idéz meg velük Soya.
Nigori Soyakusha- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 159
Re: Nigori Soyakusha
Sai Szer. Dec. 26 2012, 14:41
Nem tudom, miért maradt el ennek az ellenőrzése, de elfogadom, kifejezetten tetszik ez a leegyszerűsített ötlet. Mondhatni, egyszerű és nagyszerű, ahogy az ötleteid általában
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.