Nigori Soyakusha
5 posters
1 / 1 oldal
Nigori Soyakusha
Nigori Soyakusha Szomb. Ápr. 03 2010, 08:00
A legőrültebb hónap (március)
Egy újabb őrült nap után, egyedül, Akazuni nélkül, összegyűrve és kimerítve. A fürdő vize nem volt igazán jóleső, és az éjjeli ég sem volt a szokásos. Az őrült hónap végén a megszokott fürdőzés közben végre átgondolhatta a hónap történéseit, de ez sem segített semmit. A hónap őrültebbnél-őrültebb volt. A Mizore-channal való edzés, és az első találkozás óta, ami mostanra már csak egy enyhe bevezetésnek tűnt, a hónap elrajtolt, és teljes gőzzel felforgatta Soya életét.
A Nesumika tetején látott lidérc-románc, az a pár percnyi igéző jelenség, ami még Akazuni szerint sem csak egy álom, vagy illúzió volt, mégsem tudott más jelentőséggel bírni. A kislány, a törékeny test, ami olyan igézően bújt meg Soya ölében még most is ott érződött és az agyában is végig ott hagyta a nyomát, minden korábbi, és további vágyat elnyomva bármilyen nő vagy lány felé. Soya nem tudta magyarázni, hogy ki is lehetett a lány, sem azt, miért is volt annyira borzongatóan közeli, hogy akár szavak nélkül is, pár apróságból azonnal érződjön, hogy nagyon hasonlóak. Talán vannak még olyanok Sunagakuréban, akik hasonló dolgokat éltek át?
Talán a legőrültebb dolog volt a hónapban a Nesumika tetején látott álom, de ami követte sem volt kevésbé felkavaró. Akazuni és a csapata eltűnt egy küldetésre, ami átdolgozott napokat jelentett Soyának. Unalommal és gondolatokkal teli, amik így folyton a megtörténtek körül forogtak. Soya, hogy a változatlan, csendes állapotot megtörje, elkezdett saját ötletén dolgozni. Egy a Nesumika számára általánosan rendelt doboznyi bambusz szívószál alkotta az ötlet alapját, illetve korábbi beszélgetései Akazunival. Elkezdett rövid, kihegyezett pálcikákat gyártani a Youji jutsu használatához. Ezekbe a tervek szerint robbanó jegyzeteket csavar majd, és elömítve tökéletes rejtett csapdákat köpködhet, ha megtanulja a jutsut.
Akazuni távozásával egy másik mester, Ayamaru jött, hogy tanítsa. Soya a végre megváltozó kedvében, a tanulás előtti izgalomban beleszaladt saját önbizalmába, amire az érkező Ayamaru egy kisebb próbával válaszolt. A versenyfutás az edzőterepig az első jó benyomásért sikeres volt, de ezután az edzésterv egy addig előreláthatatlan tervvel ment tovább. Soyának meg kellett tanulnia a lábába koncentrált chakrával felmászni egy fatörzsön. A feladat órákra izzasztó, és agyát is megfeszítő feladat volt. Mire kifigurázta a technikát kimerült, és gondolataival olyan távolságokig jutott, amik először megijesztették, és ő maga sem akarta felvállalni, hogy talán a chakrairányítás elméletének genjutsukig menő szintjeit taglalgathatta magában.
A hozzáállása csak lassan változott, és amíg a technikákat, amikhez ő maga ragaszkodott eleinte nem átallta apróságoknak titulálni, a hozzáállása lassan visszaalakult az eredeti irányba. Saját magát végiggondolva, izgalma és az ismeretlen mélységek felfedezése talán eltúlozta az érzelmeit. Nem akart objektíven látni, amikor nem volt képes megfejteni egy elméletet, egy metódust, és annak önmagában való működtetését, ami egy lépcsőfokot jelenthetne -felfelé. Később már a felfelé mutató irányt is megkérdőjelezte; miért lenne a bonyolult mindenképpen fejlődés, mitől jobb az, amit nehezebb felismerni és megtanulni, irányítani? Nem pont ettől lesz egyszerre gyengeség is? Ugyanakkor más nem pont attól lesz mindig a legsikeresebb végül, hogy olyan egyszerű, és olyan könnyed, hogy bármikor képes vele az ember újabb ötleteket megvalósítani, hogy alkalmazkodásra képes azzal az aprósággal, amit kívülről belülről megismert? Míg valami, ami olyan nehéz, hogy még sok-sok évnyi tanulás sem feltétlenül elég a kihasználához, és talán ekkor sem lehet tökéletesen elsajátítható, mert születni kell rá, nem pont attól lesz sebezhető, és korlátolt, hogy létre kell hozni a neki megfelelő helyzetet és környezetet?
A gondolatokból Soya félálomban, szédelegve eszmélt fel. A forró forrásvízben már nem érezte jól magát, így kiszállt, és egy hosszas, néma, gondolatokat emésztő száradás után öltözködni kezdett. Vajon mi kell, hogy megtalálja ennek a békésnek és rendezettnek tűnő káosznak az értelmét? Mi az, amiért megéri odakötnie magát egy változathoz, egy gondolkodásmódhoz?
-Milyen az, amikor már a saját gondolataimat is kétségbe vonom, mielőtt továbbmennék... - A kérdést az öltözés fejet csóváló magányában felejtette ki a száján, és még válasza sem volt, amikor jött a szekrénysor túloldaláról egy, öregesen, és egyszerűen.
-Változni nehéz, fiam. - Igen, változni nehéz. A némán álló Soya kapott egy választ. A választás, mint mindig, az övé. A változás, akár akarja, akár nem, viszont jönni fog. Hát akkor akármi jöjjön, megy tovább úgy, ahogyan eddig ment, és visz magával mindent, ahonnan jött. Ha lesz jutsuja, akkor akármilyen 'szintű' is lesz az, attól lesz erős, hogy ő hogyan fogja kihasználni azokat...
Egy újabb őrült nap után, egyedül, Akazuni nélkül, összegyűrve és kimerítve. A fürdő vize nem volt igazán jóleső, és az éjjeli ég sem volt a szokásos. Az őrült hónap végén a megszokott fürdőzés közben végre átgondolhatta a hónap történéseit, de ez sem segített semmit. A hónap őrültebbnél-őrültebb volt. A Mizore-channal való edzés, és az első találkozás óta, ami mostanra már csak egy enyhe bevezetésnek tűnt, a hónap elrajtolt, és teljes gőzzel felforgatta Soya életét.
A Nesumika tetején látott lidérc-románc, az a pár percnyi igéző jelenség, ami még Akazuni szerint sem csak egy álom, vagy illúzió volt, mégsem tudott más jelentőséggel bírni. A kislány, a törékeny test, ami olyan igézően bújt meg Soya ölében még most is ott érződött és az agyában is végig ott hagyta a nyomát, minden korábbi, és további vágyat elnyomva bármilyen nő vagy lány felé. Soya nem tudta magyarázni, hogy ki is lehetett a lány, sem azt, miért is volt annyira borzongatóan közeli, hogy akár szavak nélkül is, pár apróságból azonnal érződjön, hogy nagyon hasonlóak. Talán vannak még olyanok Sunagakuréban, akik hasonló dolgokat éltek át?
Talán a legőrültebb dolog volt a hónapban a Nesumika tetején látott álom, de ami követte sem volt kevésbé felkavaró. Akazuni és a csapata eltűnt egy küldetésre, ami átdolgozott napokat jelentett Soyának. Unalommal és gondolatokkal teli, amik így folyton a megtörténtek körül forogtak. Soya, hogy a változatlan, csendes állapotot megtörje, elkezdett saját ötletén dolgozni. Egy a Nesumika számára általánosan rendelt doboznyi bambusz szívószál alkotta az ötlet alapját, illetve korábbi beszélgetései Akazunival. Elkezdett rövid, kihegyezett pálcikákat gyártani a Youji jutsu használatához. Ezekbe a tervek szerint robbanó jegyzeteket csavar majd, és elömítve tökéletes rejtett csapdákat köpködhet, ha megtanulja a jutsut.
Akazuni távozásával egy másik mester, Ayamaru jött, hogy tanítsa. Soya a végre megváltozó kedvében, a tanulás előtti izgalomban beleszaladt saját önbizalmába, amire az érkező Ayamaru egy kisebb próbával válaszolt. A versenyfutás az edzőterepig az első jó benyomásért sikeres volt, de ezután az edzésterv egy addig előreláthatatlan tervvel ment tovább. Soyának meg kellett tanulnia a lábába koncentrált chakrával felmászni egy fatörzsön. A feladat órákra izzasztó, és agyát is megfeszítő feladat volt. Mire kifigurázta a technikát kimerült, és gondolataival olyan távolságokig jutott, amik először megijesztették, és ő maga sem akarta felvállalni, hogy talán a chakrairányítás elméletének genjutsukig menő szintjeit taglalgathatta magában.
A hozzáállása csak lassan változott, és amíg a technikákat, amikhez ő maga ragaszkodott eleinte nem átallta apróságoknak titulálni, a hozzáállása lassan visszaalakult az eredeti irányba. Saját magát végiggondolva, izgalma és az ismeretlen mélységek felfedezése talán eltúlozta az érzelmeit. Nem akart objektíven látni, amikor nem volt képes megfejteni egy elméletet, egy metódust, és annak önmagában való működtetését, ami egy lépcsőfokot jelenthetne -felfelé. Később már a felfelé mutató irányt is megkérdőjelezte; miért lenne a bonyolult mindenképpen fejlődés, mitől jobb az, amit nehezebb felismerni és megtanulni, irányítani? Nem pont ettől lesz egyszerre gyengeség is? Ugyanakkor más nem pont attól lesz mindig a legsikeresebb végül, hogy olyan egyszerű, és olyan könnyed, hogy bármikor képes vele az ember újabb ötleteket megvalósítani, hogy alkalmazkodásra képes azzal az aprósággal, amit kívülről belülről megismert? Míg valami, ami olyan nehéz, hogy még sok-sok évnyi tanulás sem feltétlenül elég a kihasználához, és talán ekkor sem lehet tökéletesen elsajátítható, mert születni kell rá, nem pont attól lesz sebezhető, és korlátolt, hogy létre kell hozni a neki megfelelő helyzetet és környezetet?
A gondolatokból Soya félálomban, szédelegve eszmélt fel. A forró forrásvízben már nem érezte jól magát, így kiszállt, és egy hosszas, néma, gondolatokat emésztő száradás után öltözködni kezdett. Vajon mi kell, hogy megtalálja ennek a békésnek és rendezettnek tűnő káosznak az értelmét? Mi az, amiért megéri odakötnie magát egy változathoz, egy gondolkodásmódhoz?
-Milyen az, amikor már a saját gondolataimat is kétségbe vonom, mielőtt továbbmennék... - A kérdést az öltözés fejet csóváló magányában felejtette ki a száján, és még válasza sem volt, amikor jött a szekrénysor túloldaláról egy, öregesen, és egyszerűen.
-Változni nehéz, fiam. - Igen, változni nehéz. A némán álló Soya kapott egy választ. A választás, mint mindig, az övé. A változás, akár akarja, akár nem, viszont jönni fog. Hát akkor akármi jöjjön, megy tovább úgy, ahogyan eddig ment, és visz magával mindent, ahonnan jött. Ha lesz jutsuja, akkor akármilyen 'szintű' is lesz az, attól lesz erős, hogy ő hogyan fogja kihasználni azokat...
Nigori Soyakusha- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 159
Re: Nigori Soyakusha
Namikaze Minato(Inaktív) Csüt. Ápr. 15 2010, 21:05
Egész pofás kis bővítmény! 
Szépen van részletezve minden, bár én egy kicsit kevésnek találom, de akkor is jól sikerült! ^^ Jutalmad: +13 Chakraszint!
Szépen van részletezve minden, bár én egy kicsit kevésnek találom, de akkor is jól sikerült! ^^ Jutalmad: +13 Chakraszint!Yondaime
Namikaze Minato(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: IV. Hokage
Chakraszint: It's over 9000!!! @_@
Re: Nigori Soyakusha
Nigori Soyakusha Kedd Május 11 2010, 18:16
Két és fél hónap
Két hosszú hónap telt el Soya egyedülmaradása óta, és semmi sem akart változni. Az edzések unalmassá váltak, főleg azért, mert nem volt mit és nem volt miért kigondolni közben. Nem voltak új lehetőségek, és hetekig még a kinézett jutsuk megtanulására is várni kellett. Nem volt idő az egyre csökkenő idejű edzések és a Nesumika nyitvatartása közben, hogy valakit kereshessen magának, így teljesen leállt a fejlődésben, ami nem kissé kedvetlenítette el.
A változás akkor állt be az állapotában, amikor végre valaki észre vette, hogy Soyában egyre kevesebb az életkedv, és egy délután, amikor valamilyen szerencsés égi állásnak köszönhetően nem maradt senki a Nesumikában, Soya egyszer csak azt vette észre, hogy valaki megcsipkedi az arcát. Hatalmasat esett volna hátra, ha a reflexei nem lettek volna elég gyorsak ahhoz, hogy még megfogja a pult szélét, mielőtt a széke egyensúlya túlbillen, így viszont a meglepettségében nem is mozdulva csodálkozott rá a kunoichire, aki csak nevetni tudott Soya idétlenségén. Persze végül kiderült, hogy a lány is egyedül maradt egy időre, Soya is emlékezett rá sok más alkalomról, de akkor mindig a csapatával, vagy barátaival volt a Nesumikában. Az unalomból persze hamar fecserészés lett, azaz Soya hallgatta a lányt a nap lemenéséig, majd amikor laposakat pillantva kiment, hogy bezárja a Nesumikát, csak jókora késéssel vette észre, hogy a lányt, mintha nem is lenne "idegen" bezárta a hellyel együtt. Lelemit, mert, hogy így hívják a hölgyeményt, ez cseppet sem zavarta, ha egyáltalán érzékelte a változást, ahelyett egyszerűen benyúlt a pulhoz, és kipakolt jó pár üveg sakét, majd a legkényelmesebb fotelekhez huppant. Az éjszaka, amiben Soyának jó ideje nem volt része, a lehető legtermészetesebben kezdődött el; Soya csak megvonta a vállát, lehuppant a lányhoz, és megbontották az üvegeket.
Soya szerette a részegséget, szerette, és gyűlölte is, amiért uggyanúgy gondolkodott, mint egyébként bármikor, viszont ezek a gondolatok, akárhogyan is üvöltötték tele a fejét, el is száguldottak valamerre másfelé, hogy majd másnap jöjjenek vissza mindig. A gondolatok pedig persze visszajöttek, amint a fotelekben ébredtek fel másnap reggel: Soya egyedül volt, teljesen egyedül, még ki tudja pontosan meddig, Lelemi pedig különösebb feladat és csapat nélkül maradt, még ki tudja pontosan meddig. Mindkettejük sorsa a meghatározatlan jelen idejére ugyan az, tehát mindkettő megélheti, ami hiányzik neki, illetve tehet olyat, amit máskor nem tudna megtenni.
Amint Soya beleereszkedett a vízbe később, Lelemi is helyet kért benne, és amint Soya edzeni ment, Lelemi is megnézte magának a tetőt - habár ő már koránt sem azon a szinten járt, amint a fiú. Furcsa volt mondani és rá gondolni, de együtt lógtak, mint két haver, akik mindenben kiegészítették egymást. Mások voltak tapasztalatban, testben, felfogásban, anyagiakban, de az egyenleg szára végül mindig a nullán kötött ki, éppen ezért nem volt soha indíttatás arra, hogy azt mondja valamelyikük, hogy nem jó, ami van. Ettől persze ami volt, nem is lett semmivel több annál, ami volt.
Soya így állt fel újra a lábára; Lelemi edzette, fürdette, volt a párnája, míg ő etette, ellátta, és tanította a lányt, aki addig nem sok érdeklődést és figyelmet fordított az olyan részletekre, amikre Soya mindig is akart, vagy éppen nem volt más választása Sunagakure előtt. Soya haladt, és fejlődött, új dolgokat taktikákat, mozdulatokat talált ki, amik a lehető legteljesebben kiegészítették azt, amit tanult. Nem zavarta ha heteket töltött egy apróságnak nevezett technikával, ha közben kitapasztalta, hogy mi mindenre is használhatja azt, hogy lássa mi is a technika igazi potenciálja.
Először természetesen a Youjit tanulta meg, várakozásai befejezéseként, majd nyomban alkalmazta is, természetesen próbaként saját találmányát, a jiyout is tesztelte, majd erre következett az egyenes rátanulásként alkalmazott Fukumi Hari, amivel már bőven meggyűlt Soya baja, mire végül megszokta a torkába zárt senbonokat és jiyoukat.
Később, amikor már teljesen más terveken dolgozott, holmi meglepetésként, vagy inkább "piszkos" fantáziálásként "kellett" megtanulnia a szabaduló technikát, nehezített környezetben, folyamatosan ingerelve Lelemi aprólékosan odafigyelő jelenlétével, a szoba csendes magányában, majd ahogy az újdonság és egymás iránti hév kielégült, a tényleg egyszerű technikából egy bonyolultabb lett, egyszerű továbbgondolással, és tovább hergeléssel folyt az oktatás, a korábban visszafogásra használt kötelékek Soya "menekülését" akadályozták meg, egészen amíg ő is képes volt ugyanerre.
A hetek lassan, és még lassabban teltek, a csendes kettesnek pedig egyáltalán nem látszott vége lenni, a Nesumika újra életre kelt, az éjjelek egyre sűrűbben lettek hatalmas bulik színhelyei, és a pletykák szálldostak a vendégek között. Soya jól érezte magát, akár a shinobi, akár az üzleti életre gondolt, magát-magukat pedig mindig kikerülte, pont azzal a tapintatossággal, amivel sosem várt vagy akart semmi többet Lelemitől annál, amit a lány akart és várt.
[123 chakraszint]
Nawanuke no Jutsu (1p)
Ayatsuito no Jutsu (5p)
Fukumi Hari (10p)
Youji (3p)
További engedélyezést kérek erre:
35 robbanó jegyzet vásárlása (-3500 ryu)
Két hosszú hónap telt el Soya egyedülmaradása óta, és semmi sem akart változni. Az edzések unalmassá váltak, főleg azért, mert nem volt mit és nem volt miért kigondolni közben. Nem voltak új lehetőségek, és hetekig még a kinézett jutsuk megtanulására is várni kellett. Nem volt idő az egyre csökkenő idejű edzések és a Nesumika nyitvatartása közben, hogy valakit kereshessen magának, így teljesen leállt a fejlődésben, ami nem kissé kedvetlenítette el.
A változás akkor állt be az állapotában, amikor végre valaki észre vette, hogy Soyában egyre kevesebb az életkedv, és egy délután, amikor valamilyen szerencsés égi állásnak köszönhetően nem maradt senki a Nesumikában, Soya egyszer csak azt vette észre, hogy valaki megcsipkedi az arcát. Hatalmasat esett volna hátra, ha a reflexei nem lettek volna elég gyorsak ahhoz, hogy még megfogja a pult szélét, mielőtt a széke egyensúlya túlbillen, így viszont a meglepettségében nem is mozdulva csodálkozott rá a kunoichire, aki csak nevetni tudott Soya idétlenségén. Persze végül kiderült, hogy a lány is egyedül maradt egy időre, Soya is emlékezett rá sok más alkalomról, de akkor mindig a csapatával, vagy barátaival volt a Nesumikában. Az unalomból persze hamar fecserészés lett, azaz Soya hallgatta a lányt a nap lemenéséig, majd amikor laposakat pillantva kiment, hogy bezárja a Nesumikát, csak jókora késéssel vette észre, hogy a lányt, mintha nem is lenne "idegen" bezárta a hellyel együtt. Lelemit, mert, hogy így hívják a hölgyeményt, ez cseppet sem zavarta, ha egyáltalán érzékelte a változást, ahelyett egyszerűen benyúlt a pulhoz, és kipakolt jó pár üveg sakét, majd a legkényelmesebb fotelekhez huppant. Az éjszaka, amiben Soyának jó ideje nem volt része, a lehető legtermészetesebben kezdődött el; Soya csak megvonta a vállát, lehuppant a lányhoz, és megbontották az üvegeket.
Soya szerette a részegséget, szerette, és gyűlölte is, amiért uggyanúgy gondolkodott, mint egyébként bármikor, viszont ezek a gondolatok, akárhogyan is üvöltötték tele a fejét, el is száguldottak valamerre másfelé, hogy majd másnap jöjjenek vissza mindig. A gondolatok pedig persze visszajöttek, amint a fotelekben ébredtek fel másnap reggel: Soya egyedül volt, teljesen egyedül, még ki tudja pontosan meddig, Lelemi pedig különösebb feladat és csapat nélkül maradt, még ki tudja pontosan meddig. Mindkettejük sorsa a meghatározatlan jelen idejére ugyan az, tehát mindkettő megélheti, ami hiányzik neki, illetve tehet olyat, amit máskor nem tudna megtenni.
Amint Soya beleereszkedett a vízbe később, Lelemi is helyet kért benne, és amint Soya edzeni ment, Lelemi is megnézte magának a tetőt - habár ő már koránt sem azon a szinten járt, amint a fiú. Furcsa volt mondani és rá gondolni, de együtt lógtak, mint két haver, akik mindenben kiegészítették egymást. Mások voltak tapasztalatban, testben, felfogásban, anyagiakban, de az egyenleg szára végül mindig a nullán kötött ki, éppen ezért nem volt soha indíttatás arra, hogy azt mondja valamelyikük, hogy nem jó, ami van. Ettől persze ami volt, nem is lett semmivel több annál, ami volt.
Soya így állt fel újra a lábára; Lelemi edzette, fürdette, volt a párnája, míg ő etette, ellátta, és tanította a lányt, aki addig nem sok érdeklődést és figyelmet fordított az olyan részletekre, amikre Soya mindig is akart, vagy éppen nem volt más választása Sunagakure előtt. Soya haladt, és fejlődött, új dolgokat taktikákat, mozdulatokat talált ki, amik a lehető legteljesebben kiegészítették azt, amit tanult. Nem zavarta ha heteket töltött egy apróságnak nevezett technikával, ha közben kitapasztalta, hogy mi mindenre is használhatja azt, hogy lássa mi is a technika igazi potenciálja.
Először természetesen a Youjit tanulta meg, várakozásai befejezéseként, majd nyomban alkalmazta is, természetesen próbaként saját találmányát, a jiyout is tesztelte, majd erre következett az egyenes rátanulásként alkalmazott Fukumi Hari, amivel már bőven meggyűlt Soya baja, mire végül megszokta a torkába zárt senbonokat és jiyoukat.
Később, amikor már teljesen más terveken dolgozott, holmi meglepetésként, vagy inkább "piszkos" fantáziálásként "kellett" megtanulnia a szabaduló technikát, nehezített környezetben, folyamatosan ingerelve Lelemi aprólékosan odafigyelő jelenlétével, a szoba csendes magányában, majd ahogy az újdonság és egymás iránti hév kielégült, a tényleg egyszerű technikából egy bonyolultabb lett, egyszerű továbbgondolással, és tovább hergeléssel folyt az oktatás, a korábban visszafogásra használt kötelékek Soya "menekülését" akadályozták meg, egészen amíg ő is képes volt ugyanerre.
A hetek lassan, és még lassabban teltek, a csendes kettesnek pedig egyáltalán nem látszott vége lenni, a Nesumika újra életre kelt, az éjjelek egyre sűrűbben lettek hatalmas bulik színhelyei, és a pletykák szálldostak a vendégek között. Soya jól érezte magát, akár a shinobi, akár az üzleti életre gondolt, magát-magukat pedig mindig kikerülte, pont azzal a tapintatossággal, amivel sosem várt vagy akart semmi többet Lelemitől annál, amit a lány akart és várt.
[123 chakraszint]
Nawanuke no Jutsu (1p)
Ayatsuito no Jutsu (5p)
Fukumi Hari (10p)
Youji (3p)
További engedélyezést kérek erre:
35 robbanó jegyzet vásárlása (-3500 ryu)
Nigori Soyakusha- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 159
Re: Nigori Soyakusha
Karin Csüt. Május 20 2010, 12:52
Ha jól látom, nem kérted a D szinten adódó + 10 ch szintet, hanem inkább levásároltad a mind a 20 pontodat
A technikák elfogadva!! De a maradék +1 ch szintett nem kapod meg! Nézd át a két hónapos bővítmény szabályzatátt! Illetve erre nem kapsz ch szintet sem! Ingyen megkaptad a jutsukat!!!
Vásárlás elfogadva.
A technikák elfogadva!! De a maradék +1 ch szintett nem kapod meg! Nézd át a két hónapos bővítmény szabályzatátt! Illetve erre nem kapsz ch szintet sem! Ingyen megkaptad a jutsukat!!!
Vásárlás elfogadva.
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
Re: Nigori Soyakusha
Nigori Soyakusha Vas. Aug. 29 2010, 14:01
Egy új barátság hosszas kezdete
Soya már majdnem hozzászokott a napi rutinhoz, és Lelemi távozása óta már-már kezdte egyedül érezni magát, de még erre az egyszerű gondolatra is csak kevés ideje maradt. A Nesumika állandó munkává vált, hétből hét napon, és állandó fáradtságot is hozott, többet is, mint csupán pár óra, minden egyes napra. A délutántól hajnalig tartó vendéglátás, az ezután tartó takarítás, a fürdés, aztán alvás csak annyi időt hagyott neki, hogy dél körül egyen valamit, és a tetőn eddzen, amíg kényelmesen ki nem fárad. Az ez utáni fürdő és a sziesztázás már csak addig tartott, amíg a vendégek nem gyűlnek elég sokan, hogy hangosak is legyenek az ajtó előtt, és már el is jutott a kör elejére, ahonnan a következő nap ugyan így megy körbe és körbe. Ebbe a karikába zavart bele az új mester, aki az egyik már nem is számon tartott napon toppant be a Nesumikába, Soya munka utáni álmát megzavarva (az egyébként egy átlagember számára kellemes délelőttön).
Az arisztokratikus, nem csak mondhatni, úriember betessékelte magát a jobb modorát ekkor egyáltalán nem használó Soya mellett a házba, majd, mivel a Nesumika volt gyakorlatilag a ház alsó szintje, itt körbenézve jelentette be, miként is fog zajlani a kettejük kapcsolata. A félálmos Soyát persze a koránt sem közvetlen modor nem hatotta meg, és afféle reflexként érveket sorakoztatott fel az egyébként teljesen elfogadható mester-diák kapcsolat ellen, ami semmi féle ellenállásba sem ütközött. Habár későbbi felkelésekor átgondolva kissé megkérdőjelezte saját módszereit, örült, hogy az új mester minden további nélkül képesnek mutatkozott Soya napirendjét követni.
Később a könyvtárban találkoztak, ahol Soya az újdonsült mestere, Zakki, mutatta meg sajátos környezetét a fiúnak, majd hirtelen távozott, már-már túlságosan is filmávszonra illő fordulattal; családja egyik szolgálója értesítette fontos teendői miatt. Ezután, habár Soya lassan tisztában volt vele, hogy a sensei és közte levő kapcsolat egyáltalán nem a szokásosan alakul, legközelebb ismét a Nesumikában találkoztak, ezúttal viszont a sensei vendégként jött, Soya pedig a munka közben beszélgetett vele néha. Zakki figyelme teljesnek tetszett, Soya pedig még fáradtan is azon agyalt, hogy a mestere vajon mit szűr majd le a tapasztalatból, amit ő maga is meg akart szerezni. A fárasztó éjszaka utáni záráskor Zakki nem távozott, hanem maradni akart, segíteni a fennmaradó munkában, seprűt ragadott, majd munkához látott, Soya pedig magában elkönyvelte, hogy végre kapott egy olyan mestert, akinek a megértés fontosabb mint saját egója.
Soya már majdnem hozzászokott a napi rutinhoz, és Lelemi távozása óta már-már kezdte egyedül érezni magát, de még erre az egyszerű gondolatra is csak kevés ideje maradt. A Nesumika állandó munkává vált, hétből hét napon, és állandó fáradtságot is hozott, többet is, mint csupán pár óra, minden egyes napra. A délutántól hajnalig tartó vendéglátás, az ezután tartó takarítás, a fürdés, aztán alvás csak annyi időt hagyott neki, hogy dél körül egyen valamit, és a tetőn eddzen, amíg kényelmesen ki nem fárad. Az ez utáni fürdő és a sziesztázás már csak addig tartott, amíg a vendégek nem gyűlnek elég sokan, hogy hangosak is legyenek az ajtó előtt, és már el is jutott a kör elejére, ahonnan a következő nap ugyan így megy körbe és körbe. Ebbe a karikába zavart bele az új mester, aki az egyik már nem is számon tartott napon toppant be a Nesumikába, Soya munka utáni álmát megzavarva (az egyébként egy átlagember számára kellemes délelőttön).
Később a könyvtárban találkoztak, ahol Soya az újdonsült mestere, Zakki, mutatta meg sajátos környezetét a fiúnak, majd hirtelen távozott, már-már túlságosan is filmávszonra illő fordulattal; családja egyik szolgálója értesítette fontos teendői miatt. Ezután, habár Soya lassan tisztában volt vele, hogy a sensei és közte levő kapcsolat egyáltalán nem a szokásosan alakul, legközelebb ismét a Nesumikában találkoztak, ezúttal viszont a sensei vendégként jött, Soya pedig a munka közben beszélgetett vele néha. Zakki figyelme teljesnek tetszett, Soya pedig még fáradtan is azon agyalt, hogy a mestere vajon mit szűr majd le a tapasztalatból, amit ő maga is meg akart szerezni. A fárasztó éjszaka utáni záráskor Zakki nem távozott, hanem maradni akart, segíteni a fennmaradó munkában, seprűt ragadott, majd munkához látott, Soya pedig magában elkönyvelte, hogy végre kapott egy olyan mestert, akinek a megértés fontosabb mint saját egója.
Nigori Soyakusha- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 159
Re: Nigori Soyakusha
Hidan Hétf. Aug. 30 2010, 11:24
Üdv!
Tőled is kérném, hogy legközelebb a bővítmény végére írd be az aktuális ch szinted illetve a játékterek linkjét. Erre most +8 ch-at kapsz.
Tőled is kérném, hogy legközelebb a bővítmény végére írd be az aktuális ch szinted illetve a játékterek linkjét. Erre most +8 ch-at kapsz.
Hidan- Adminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: ⎊
Re: Nigori Soyakusha
Nigori Soyakusha Vas. Okt. 10 2010, 18:59
Rejtvény
Miután végre véget ért az egymás megismerésének szentelt oda és vissza tett látogatás, egy kicsit reméltem, hogy vissza is eshetek a magam ritmusába, de a Zakki hagyott nekem feladatot bőven. Nem mintha sok lett volna, vagy éppen túlon-túl bonyolult, de ahhoz mindenképpen elég, hogy az agyam ne állhasson meg nyugodtan pihengetni a napi átlagos munkák közben.
Egy kis zárt könyvet kaptam, ami mellé egy rejtvény mondókáját tartalmazó mondat került: "Magad erején fess megfelelő színre, előbb jöjjön a vörös, aztán sorban kék, sárga, barna és méz, aszerint, hogy meddig mész!" A feladvány egyszerűnek tűnt, egyből a chakraelemekre gondoltam a színek alapján, ami végül rossz megoldásnak bizonyult, és ki is derült, hogy a legkézenfekvőbb megoldás az igazi megoldás: a színek tényleg a könyvecskén megjelenő színeket jelentik: annak öt kis ujjlenyomatot mintázó vájatában a fedőjén chakra belevezetésére megváltoztak a szinek. Innentől nem tartott sokáig a kibogozás, a nap során elő-elővett füzet kiadta a titkát, ami egy újabb rejtvényszerű feladvány volt: "S az ő vállára adom a Dávid házának KULCSát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki."
Ezúttal azonban egyértelmű volt az útirány: Zakkival a könyvtárban találkoztam, a kérdéseiben gyakran jelent meg a kultúra és az olvasás, és a kis idézet végén valamiféle címzés volt található, ami bizonyára egy a könyvek, vagy az efféle művek terén tájékozottak számára egyértelmű lehet - éppen ezért vezetett a következő utam a könyvtárba is a következő edzés helyett.
Talán ennyi idő elég lett volna számára, hogy megismerjen? Talán, hiszen megmutattam neki az életem fontos darabját, és beszéltünk is vele arról, ahogyan érzek és élek. Látta a mindennapjaim legfontosabb teendőit, és már ismeri a napi rutinomat is, tehát képes lehet leszűrni, hogy kulturálódni soha nincs időm, vagy energiám. Erre jött talán a feladat, ami felmérné, vagy talán csak ellenőrizné, hogy milyenek a képességeim. A megoldásához mind ész, mind chakrakontroll kellett, tehát egy bizonyos szintet el kellett már érni hozzá. Talán maga a fára mászás is lényeges pont? Talán az nagyban megkönnyíti egy ilyen, chakrát tárgyba vezető feladat szintjét. Erre a rejtvény megoldásakor nem is gondoltam, mivel a készséget már-már természetes chakra-adottságként kezelem, viszont ez kifelé információértékű: Soya már erre is képes, tehát ezen felül kell folytatni az okítást.
A kis könyv viszont, ami a belevezetett chakrára színek előtűnésével és változásával reagált Soyának is adott értékes darab információkat. Chakra bevelezetésére képesek változni tárgyak, azaz létre lehet hozni olyan eszközöket, amelyek képesek chakra mennyiségét és minőségét megkülönböztetni. Ez Soya számára olyan értéknek tűnt, amit a megismerés pillanatában le akart vetni a papírjaira, és amik azóta is a fegyverműhelyként szolgáló asztalon fekszenek, várva, hogy egy újabb tervbe kerüljenek, vagy egy újabb fegyvertílust szüljenek meg az elméjében.
Miután végre véget ért az egymás megismerésének szentelt oda és vissza tett látogatás, egy kicsit reméltem, hogy vissza is eshetek a magam ritmusába, de a Zakki hagyott nekem feladatot bőven. Nem mintha sok lett volna, vagy éppen túlon-túl bonyolult, de ahhoz mindenképpen elég, hogy az agyam ne állhasson meg nyugodtan pihengetni a napi átlagos munkák közben.
Egy kis zárt könyvet kaptam, ami mellé egy rejtvény mondókáját tartalmazó mondat került: "Magad erején fess megfelelő színre, előbb jöjjön a vörös, aztán sorban kék, sárga, barna és méz, aszerint, hogy meddig mész!" A feladvány egyszerűnek tűnt, egyből a chakraelemekre gondoltam a színek alapján, ami végül rossz megoldásnak bizonyult, és ki is derült, hogy a legkézenfekvőbb megoldás az igazi megoldás: a színek tényleg a könyvecskén megjelenő színeket jelentik: annak öt kis ujjlenyomatot mintázó vájatában a fedőjén chakra belevezetésére megváltoztak a szinek. Innentől nem tartott sokáig a kibogozás, a nap során elő-elővett füzet kiadta a titkát, ami egy újabb rejtvényszerű feladvány volt: "S az ő vállára adom a Dávid házának KULCSát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki."
Ezúttal azonban egyértelmű volt az útirány: Zakkival a könyvtárban találkoztam, a kérdéseiben gyakran jelent meg a kultúra és az olvasás, és a kis idézet végén valamiféle címzés volt található, ami bizonyára egy a könyvek, vagy az efféle művek terén tájékozottak számára egyértelmű lehet - éppen ezért vezetett a következő utam a könyvtárba is a következő edzés helyett.
Talán ennyi idő elég lett volna számára, hogy megismerjen? Talán, hiszen megmutattam neki az életem fontos darabját, és beszéltünk is vele arról, ahogyan érzek és élek. Látta a mindennapjaim legfontosabb teendőit, és már ismeri a napi rutinomat is, tehát képes lehet leszűrni, hogy kulturálódni soha nincs időm, vagy energiám. Erre jött talán a feladat, ami felmérné, vagy talán csak ellenőrizné, hogy milyenek a képességeim. A megoldásához mind ész, mind chakrakontroll kellett, tehát egy bizonyos szintet el kellett már érni hozzá. Talán maga a fára mászás is lényeges pont? Talán az nagyban megkönnyíti egy ilyen, chakrát tárgyba vezető feladat szintjét. Erre a rejtvény megoldásakor nem is gondoltam, mivel a készséget már-már természetes chakra-adottságként kezelem, viszont ez kifelé információértékű: Soya már erre is képes, tehát ezen felül kell folytatni az okítást.
A kis könyv viszont, ami a belevezetett chakrára színek előtűnésével és változásával reagált Soyának is adott értékes darab információkat. Chakra bevelezetésére képesek változni tárgyak, azaz létre lehet hozni olyan eszközöket, amelyek képesek chakra mennyiségét és minőségét megkülönböztetni. Ez Soya számára olyan értéknek tűnt, amit a megismerés pillanatában le akart vetni a papírjaira, és amik azóta is a fegyverműhelyként szolgáló asztalon fekszenek, várva, hogy egy újabb tervbe kerüljenek, vagy egy újabb fegyvertílust szüljenek meg az elméjében.
Nigori Soyakusha- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 159
Re: Nigori Soyakusha
Sai Pént. Okt. 22 2010, 01:03
Hmm, olyan ismerős a sztori xD
A chakraszintet tüntesd fel, baba, mert különben elfenekellek ^^ (Bár így belegondolva, én úgyis feltűntetem :O ez esetben: kis lusta.... xD)
Nyah, hát itt aztán adtunk az inaktivitásnak részemről is két pofont -.-' Hahh, hahh, nehéz döntés (ha nem én lennék a mesélő, nyugodt szívvel bírálnék, de így...)
De sajnos a szabály, az szabály, így legyen +8 chakra
Így az új chakraszinted: 139 chakra
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.