Nosaru Kyoya

Név: Nosaru Kyoya
Ország: Villámok országa
Kor: 13
Nem: Férfi
Felszerelések: 3 robbanó jegyzet, 5 kunai, 5 shuriken, 10 m dróthuzal
Kinézet: Rövid barna haj, zöld szem fűzöld inget visel és fekete nadrágot. 183cm magas és 75 kg
Jellem: Laza srácnak próbálja mutatni magát, de valójában folyton idegeskedik minden miatt és törődik az emberekkel habár a legtöbb csak idegesíti.

A villámok földjén születtem egy őszi éjjel és a születésemről magam se tudok többet.
Életem első éveiben nem volt túl sok gondom.
Anyám szakács volt az apám pedig építkezéseken dolgozott. Azt gondolná az ember, hogy így azért meg lehet élni, de a szüleimnek valahogy sohasem sikerült. Pláne hogy apám inkább a kocsmába hordta a fizetését. Néha még ételre se tellett, ezért a szüleim nagyon idegesek voltak. Sokszor az én fejem ordították le, amitől én elégé csöndes gyerekké váltam.
Kiskoromban nem voltak barátaim és nem volt semmi hobbim, ami sokáig lekötötte volna a figyelmemet.
Az időm nagy részében csak bambultam és ostoba történeteket találtam ki, amiben persze én voltam a főhős és legyőztem a gonoszokat.
A shinobik élete mégsem vonzott engem sokáig.
Aztán amikor öt éves lettem a nagybátyám jött hozzánk látogatóba.
Ő volt az első ember, akivel igazán jól kijöttem.
Olyannyira hogy elvitt a chuunin vizsga döntőjére, ami épp akkor került megrendezésre.
Annyira tetszett a geninek harca, hogy aznap eldöntöttem én is shinobivá fogok válni.
Amint hazamentem el is mondtam a szüleimnek az új célomat.
Ők kétkedve fogadták, azt mondták túl gyenge és félénk vagyok ehhez az élethez.
Csak a nagybátyám bízott bennem, de neki pár héttel később haza kellett utaznia, mert már hiányzott neki a családja így támogatók nélkül maradtam.
Mindenesetre sikerült rávennem a szüleimet, hogy írassanak be a ninja akadémiára.
Eleinte úgy tűnt, hogy én tévedtem a shinobi élet nem nekem való.
Az osztály legrosszabb tanulói között voltam ráadásul itt se sikerült barátokat szereznem.
Sokáig csak csendben szenvedtem, nem reménykedte benne, hogy jobb lesz az életem.
Aztán egyik nap sétálni indultam, hogy ne halljam a szüleim ordibálását.
Az utam egy erdőbe vezetett ahol egy fura embert pillantottam meg nagyon hasonlított a tanáromra csak az orra szinte nagyobb volt, mint a feje és olyan görbe volt mintha már legalább fél tucatszor eltörte volna. Ami még ennél is feltűnőbb volt, hogy míg a senseinek dús szőke haja volt ennek alig volt haja és az is teljesen szürke volt. Még életemben nem láttam ilyen fura teremtést és egyszerűen nem tudtam levenni a szemem róla. Bámultam mintha attól rájönnék ki ez.
Aztán füst borította be a fickót és hirtelen a nagyorrú ronda alak helyett egy sokkal szebb állt ott. Kyoko volt az, egy lány az osztályból.
Lassan de csak leesett, hogy a henge jutsut gyakorolta.
Az volt az egyetlen, ami rosszul ment neki és érdekes módon az volt az egyetlen jutsu, ami nekem tökéletesen ment.
Odamentem és felajánlottam a segítségemet a jutsu megtanulásában nehezen, de belement, viszont csak akkor volt hajlandó elfogadni a segítséget, ha cserébe én is elfogadom az ő segítségét a többi tananyagból.
Telt múlt az idő és Kyoko tökéletesen tudta használni a hengét én pedig az osztály leggyengébb tanulójából nagyjából a középmezőnybe jutottam.
Nem is ez volt a lényeg, hanem hogy ez alatt az idő alatt nagyon jó barátok lettünk, sőt talán több is nem tudom.
Az idő ismét telt tovább és Kyoko megbetegedett nem tudom pontosan mi volt a baja, valami tüdejével, de annyit tudtam, hogy bármelyik nap meghallhat.
Jobb orvosi ellátás miatt el kellett hagynia a falut, de mielőtt még elment megígértette velem, hogy helyette is nagyszerű shinobivá fogok válni.
Miután elment persze nagyon le voltam törve és semmi kedvem nem volt készülni a genin vizsgára, de tartanom kellett magam az ígéretemhez úgy hogy tanultam.
Hamarosan elérkezett a vizsga napja mivel készültem nem voltam nagyon ideges a kezem is csak az akadémia felé vezető úton remegett. Mikor odaértem az akadémiához csak annyit mondtak, hogy a vizsga két részből áll
Az első fele tulajdonképpen egy dolgozat volt, az évek során elsajátított elméleti tudást kérte számon.

A sok tanulás meghozta a gyümölcsét és simán átmentem.
A második részen be kellett mutatni egy szabadon választott jutsut, én persze a henge no jutsut választottam és a sensei-é változtam át akivé Kyoko próbált az első találkozásunkkor, amikor ez eszembe jutott olyan nagyorrú és kopaszodó lettem, pont mint mikor Kyoko próbálta.
A vizsgáztatok tudták, hogy ez menni szokott nekem úgy, hogy megpróbálhattam még egyszer és akkor már tökéletesen sikerült.

Átmentem a vizsgán és már genin voltam.

Amikor hazaértem láttam, hogy a házunk fel van díszítve, és hogy sok vendég van bent, de senki nem volt ünnepi hangulatban.
Apám magyarázta el a helyzetet, elmondta, hogy egy kis ünnepséget akartak rendezni nekem és meghívták az összes rokont csakhogy nemrég kapták a hírt, hogy a nagybátyámat az úton ismeretlenek elrabolták.
Három hónapig otthon maradhattam, hogy rögtön tudjak róla, ha van valami fejlemény a nagybátyám ügyében, de a három hónap letelt és semmi hírt nem kaptunk.

Elindultam a Raikage palotájába hogy megkezdjem a shinobi életemet, miközben a szeretteim élete veszélyben forgott…

Üdv! A sztorival nincs bajom, viszont a helyesírásod hát... Gyakran kihagysz névelőket és külön írsz olyan szavakat, amiket egybe kellene. Javaslom a word használatát. Ha kijavítod el fogom fogadni.

Elfogadva!

Chakra: 100
Pénz: 1800 r.
Ajándék jutsu:

Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika

Egy rendkívül egyszerű jutsu ennek segítségével képes a ninja kiszabadulni a bonyolultabb csomókból, kötésekből, békjókból a kötelékekbe vezetett chakra irányításával meglazítva, kioldva a csomókat, kötéseket.
Pont: 1
Charaszint: 55
Szint: D

Hev ö nájsz déj!

Rendben, kösz