Nosaru Kyoya

Ez még azelőtt történt velem, hogy csapatba osztottak volna. Egy átlagos nap volt, nem történt semmi eget rengető semmi nagy ünnep vagy évforduló, vagy ha mégis nekem senki se szólt róla. Egy dolog azért mégis történt, aznap voltam hivatalos a Raikage palotájában hogy rám bízzanak egy küldetést.
Amint megérkeztem a palotába egy középkorú chuunin rögtön odalépett hozzám és mondta, hogy menjek vele az irodájába, hogy ott beszéljük a küldetésem részleteit, hát mit tagadjam kissé csalódott voltam, amiért nem a Raikage adta ki nekem a feladatot, de persze neki biztosan nem volt ideje hogy kölykökkel foglalkozzon. Végül is mindegy, mert a chuunin is tökéletes volt, hogy elmondja nekem, hogy meg kell sétáltatnom egy németjuhászt. Persze a feladat ismertetése után ismét a csalódottság érzése fogott el mivel azt hittem ennél fontosabb dolgom lesz.
Hiába ellenkeztem a küldetés nem változott, úgy hogy elmentem a megbízó házához, hogy elhozzam a kutyát. Egy elégé kövér nagyjából ötven éves nő fogadott, akinek a ruhája többe került, mint egy átlagember háza, mikor elmondtam miért vagyok itt rögtön ment is a kutyáért csak hát nem volt éppen formába ezért várnom kellett néhány percet. Az eb sokkal jobb formában volt, mint ő, szóval ebben nem hasonlított a gazdájára, az öltözködésében annál inkább mivel a nyakán egy gyémántberakásos nyakörv virított.
Gyorsan elköszöntem a megbízótól és elmentünk az egyik erdőbe, hogy ne kelljen végig pórázon vinnem. Aztán egy darabig botokat dobáltam neki, amiket ő boldogan vissza is hozott, de aztán az egyik botot egy túl messzire dobtam a kutya persze utána futott csakhogy aztán nyoma veszett. Én persze rendkívül ideges voltam, nem engedhettem meg magamnak, hogy egy ilyen egyszerű küldetést elbukjak. Szerencsére nagyjából öt perc múlva megpillantottam az állatot, de volt két fekete ruhás alak. Az ebet nem pórázon vezették, és amikor észrevettek engem az egyikük gyorsan lekapta a nyakörvet a kutyáról és a másik fickó pedig eldobott egy gumilabdát, amit a kutya örömmel követett.
Valószínűleg azt gondolták, hogy én meg a kutyát követtem és ők addig nyugodtan leléphetnek, de nem jött össze a tervük.
Használtam a shunshin no jutsut és így könnyedén utolértem őket és mivel fegyvertelenek voltak és harcban képzetlenek, egy-egy jobb horoggal leterítettem és egy kis dróttal összekötöztem őket. A tolvajok és a nyakörv meg volt már csak a kutya hiányzott, őt se kellett sokáig keresnem még mindig ugyan ott játszott a labdájával. Azt hittem győztem, hogy már csak vissza kell vinnem a kutyát a gazdájához a tolvajokat meg mondjuk a palotához, de ellőtte várt még rám egy ellenfél, mert amikor közel kerültünk a németjuhászhoz az egyik tolvaj azt ordította, hogy „csibész” és a kutya rögtön rám vetette megát.
Az első támadás váratlanul ért úgy hogy sikerült leterítenie, de mielőtt még megharapott volna sikerült félre löknöm és aztán felkelnem. Ezután patt helyzet alakult ki mivel az a dög folyton támadott, de én mindig sikeresen félre ugrottam az útjából. Azonban ezt nem játszhattuk a végtelenségig, ha győzni akartam nekem kellett támadnom.
Létrehoztam egy klónt, hogy csalinak használjam, a tervem be is vált miután a kutya megtámadta a másolatomat én oldalról megtámadtam a kutyát, lefogtam és aztán gyorsan megkötöztem a lábait és a száját, így sikerült túl járnom egy kutya eszén.
Most már tényleg nem volt több ellenségem, így már elmehettem a palotába, útközben persze a tolvajok próbáltak megvesztegetni még könyörögni is, de én nem figyeltem rájuk.
Néhány nappal később felkeresett a chuunin, aki a küldetést adta. Elmondta, hogy kiderült a tolvajok valójában a kutya gazdájának férje és az ő fiúk volt. Az utóbbi időben elégé elfogyott a pénzük ezért el akarták adni azt a gyémántberakásos nyakörvet, de az nem hozott volna elég pénzt ezért biztosítást kötöttek a gyémántokra és a kutyára, hogy ne keveredjenek gyanúba olyankor akarták elvinni, amikor a nyakörv valaki más felügyelete alatt van.
Gondolom azt hitték könnyen elbánhatnak egy geninnel, így jártak, az első küldetés le volt tudva ezek után csak is egy pihenő nap következhetett.