Masanume Raiden

Név: Masanume Raiden

Rang: Genin
Ország: Villám országa
Kor: 13
Nem: Férfi
Felszerelések: 5db kunai, 5db shuriken, 10 db robbanó jeygzet és hátizsák küldetésekre.
Kinézet: Barna rövid kócos haj. A szeme világos barna. A teste nem mondható se izmosnak se gyengének inkább a kettő közt van. Egy fekete, hosszú ujjú felsőt visel mellé egy kék nadrággal.

Jellem: A feladatait nagyon komolyan veszi éppen ezért van az, hogy nem tűri az idétlenséget a csapatában ha küldetésre megy. Ezen kívül elég mosolygós egyén. Még akkor is mosolyog mikor valaki már rég sírna. /apjától örökölte/. Ezenkívül barátkozó és haragtartó.
Előtörténet:

13 évvel ezelőtt születtem Kumogakure no Satoban. Éjszaka volt és viharos szél fújt. Egyik ember se gondolta volna, hogy van olyan család akinek ez a nap boldogabb lesz mint valaha. Az anyám két órán keresztül vajúdott mire sikerült megszülnie engem. Apám egyből elkezdte hajtogatni, hogy rá hasonlítok, de ezt mindenki észre vehette. De végül is nem az számít, hogy kire hasonlítok hanem az, hogy mire vagyok képes. A szüleim úgy neveltek ahogy az egy sima családtól várható volt, de azért nem voltak olyanok... Ugyanis az anyám és az apám shinobik voltak ráadásul elég jók. Ahhoz képest, hogy shinobik voltak engem kezdetekben nem úgy neveltek. Először míg be nem töltöttem a hatodik életévemet úgy kezeltek mint egy közönséges gyereket akit nem érdekel a shinobi harcművészet, de ez ügyben tévedtek ugyanis nagyon érdekelt hála a szüleimnek. Mikor betöltöttem a hatodik életévemet a szemükbe mondtam, hogy én is szeretnék shinobi lenni. Az anyám és az apám megpróbált lebeszélni róla, de nem hagytam magam. Elég sok ideig tartott mire belenyugodtak és elvittek az Akadémiára.

- Nos fiam ez lenne az Akadémia ahol megtanítják neked az alapokat.- Mondta majd kézen fogott és elvit beíratni. Én csak ámultam és bámultam a sok ninja láttán, hiszen életemben eddig csak két ninját láttam. Miután sikeresen be lettem íratva olyan boldog lettem, hogy nem is tudom azt szavakba önteni. Vége apám és anyám nyomdokaiba léphetek és én is erős harcossá válhatok. Éjszaka nem is tudtam aludni olyan izgatott voltam. Másnap reggel egyből kiugrottam az ágyamból, felöltöztem és megreggeliztem majd elindultam az Akadémia felé. Miközben sétáltam az épület felé azon gondolkoztam, hogy tényleg lehetek e olyan erős mint az apám. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy fel se tűnt mikor megérkeztem. Gyorsan bementem és felfutottam az úgynevezett osztályba. Mikor beléptem a sensei csak annyit mondott, hogy üljek le egy üres asztalhoz és maradjak csöndben. Körbenéztem és kerestem egy üres asztalt. Pont egyetlen egy volt. Gyorsan odamentem és leültem. Miután leültem körbenéztem, hogy milyen arcok is vannak itt. A szemem megakadt egy szőke hajú gyereken aki olyan szorgosan írta azt amit a tanár mondott, hogy már majdnem füstölt a papír. Mivel egy ideig csak nézelődtem semmit sem írtam le azokból a dolgokból amiket le kellett volna és ha ezt a tanár megtudta volna száz százalék, hogy letekerte volna a fejemet, éppen ezért gyors leírtam pár fontos dolgot és tovább bámészkodtam. Miután vége lett az órának az a gyerek odajött hozzám aki nagyon irkált.
- Szia. A nevem Akahito és ha jól tudom én vagyok a legjobb tanuló.- Mondta majd kinyújtotta a kezét, hogy kezet fogjon velem.
- Szia. Én Raiden vagyok.- Mondtam majd kezet ráztam Akahitoval. Az elkövetkezendő napokban úgy összebarátkoztam Akahitoval, hogy sokan azt hitték, hogy testvérek vagyunk, ugyanis szinte mindent együt csináltunk. Akahito az eszéről volt „híres” én pedig semmiről. Hála Akahitonak még azokon a feladatokon is sikert arattam, ahol ész kellett. A szüleim egy idő után már büszkék voltak rám és örültek, hogy engedték azt, hogy tanulhassam a shinobi harcművészetet.Teltek múltak a napok, hetek, hónapok és egyre erősebb és okosabb lettem. Akahito csak okos volt, de nem volt valami járatos a kunai és shuriken hajításban ezért én próbáltam neki valamennyire segíteni, úgy ahogy ő engem az elméletnél. Szegényke a kezdetekben elég bénácska volt, de ahogy teltek a napok úgy ügyesedett. Egy nap rátértünk az órákon a Bunshin No Jutsura. Ki gondolta volna, hogy ez az egyszerűnek tűnő jutsu valójában iszonyatosan nehéz? Először azt hittem, hogy egyből sikerülni fog, de tévedtem mert az első próbálkozásnál semmi sem történ csak egy nagy füst felhő keletkezett. Először mindenki nevetett ugyanis én volt az az első aki megpróbálta. Miután más embernek se sikerült mindenki abbahagyta a nevetést inkább azon bajlódtak, hogy megcsinálják az a nyamvadt jutsut. Már három hete gyakoroltuk a jutsut, de még így is csak három embernek sikerült.
- Ajjaj ahogy látom itt csak az a három ember lesz genin három hónap múlva.- Jegyezte meg a sensei miután a negyedik héten sem sikerült másnak mint annak a három embernek. Ennek nem nagyon örültem ugyanis az volt a célom, hogy olyan jó shinobi legyek mint az apám. Úgy döntöttem, hogy nem alszok és csak gyakorolok. Már vagy négy napja gyakoroltam mikor sikerült. Egyből felébresztetem apát és anyát és bemutattam nekik a csodálatos klónomat. Ezt azért tettem mert tudták, hogy nem nagyon tudtam megcsinálni. A szüleim nagyon boldogok voltak és azt mondták, hogy biztosan genin leszek. Még egy hónap volt hátra a vizsgáig és Akahito még mindig nem tudta megcsinálni a jutsut és ez nagyon elszomorította és egy idő után úgy tűnt mintha már nem is érdekelné a vizsga ezért megmondtam neki, hogy ha itt feladja soha sem lesz belőle sikeres shinobi, ugyanis a shinobik bármit megtesznek a cél érdekébe. Nagyon meglepte a hirtelen idegességem, de megértette és megkért arra, hogy tanítsam meg a jutsura. Ez a hozzá állás már tetszett ezért a maradék időt arra szenteltem, hogy őt segítettem. Elérkezett a vizsga előtti utolsó nap. Annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam aludni pont úgy mint mikor először mentem be az Akadémiára mint tanuló. Egész este csak gyakoroltam, hogy biztosan sikerüljön. Miután felkelt a nap felöltöztem és megreggeliztem. Miután mindkettő teendőmmel végeztem elindultam az Akadémiára. Azon gondolkoztam egész úton, hogy szegény Akahito át fog e menni. Mikor megérkeztem ő már az Akadémia előtt várt rám.
- Szia.- Köszönt. -Itt az ideje belevágni ebbe a nyamvadt vizsgába ha már itt vagyunk.- Mondta belelkesülten Akahito benyitott az Akadémiára. Együtt mentünk föl a terembe ahol már majdnem mindenki jelen volt. Leültünk a helyünkre és megvártuk míg mindenki meg nem érkezik. Miután mindenki megékezett a sensei elkezdte mondani a mai napot.
- Nos, mindenki egyenként behívunk a szomszéd terembe ahol kérjük a vizsga feladatot és ha sikerül akkor genin lesz, de ha elbukik akkor már csak jövőre vizsgázhat!- Mondta szigorúan majd kiment a teremből és helyette bejött egy fiatal srác. Tíz percenként mondott egy nevet, hogy kik menjenek át a terembe. Én amilyen szerencsés vagyok a névsor alján helyezkedtem ellenben Hitoval aki az elsők közül indult és jött vissza fejpán nélkül. Nem értetem a dolgot hiszen mikor gyakoroltuk sikerült neki, de amikor odajött hozzám elmondta mi történt.
- Annyira izgultam, hogy nem tudtam a jutsura koncentrálni és így nem sikerült egy klón se csinálnom.- Mondta elég szomorúan hiszen egy kiváló eszű shinobi növendékről volt szó.
- Nyugodj meg. Jövőre sikerülni fog.-Kezdtem el nyugtatni, de a nyugtatást félbeszekítota a fiatal srác hangja.
- Masanume Raiden.- Mondta majd körbenézet, hogy ki is fog elindulni.
~ Ha most elbukok akkor szégyent hozok anyámra és apámra.~ Gondoltam majd megálltam az ajtó előtt. Vettem egy nagy levegőt és benyitottam. A terem kisebb volt mint gondoltam. A vizsgáztatók a terem túlsó végében ültek egy asztal mögött ami tele volt fejpántokkal.
- Jó napot- Köszöntem majd beálltam a terem közepére és vártam, hogy mit mondanak a biztosok.
- Szervusz Raiden.- Köszönt a jobb oldalon ülő.- Gondolom tudod mi a feladat, de ha mégsem tudnád elmondom neked. Egy klónt kell készítened és összesen egyszer próbálhatod meg.- Mondta majd jelezte, hogy várja a produkciómat. Összetettem a két kezemet és felkészültem a jutsura.
~ Csak egy lehetőségem van a mai napon. Ha ezt elszúrom szégyent hozok a családomra.~ Gondoltam majd letöröltem a homlokomról az izzadságot és felemeltem fejemet.
- BUNSHIN NO JUTSU!!!!!- Ordítottam és éreztem, hogy rengeteg chakrát szabadítottam fel. Amint elvégeztem a jutsut körbenéztem és megláttam a saját hasonmásomat amint mellettem áll.
- Gratulálok. Mostantól Genin vagy.- Mondta a vizsgáztató és adott egy fejpántot amit egyből felkötöttem a homlokomra. Ahogy kiléptem a teremből olyan felszabadul és szabad volt mint még soha. Azon a napon rájöttem, hogy egy lépéssel közelebb kerültem a célomhoz ami nem volt más mint, hogy olyan erős harcos váljék belőlem mint az apám volt fiatalabb korában.

Értettem =]

Javítva!És köszönöm!

Köszönöm szépen a gyors reagálást