Kami Nora (ellenőrizhető)

Név: Kami Nora
Ország: nincs állandó (ahol születtem az-az eső országa Amagakure)
Rang: ninja szerzetes
Kor: 23
Nem: férfi
Felszerelések: az alap 2 ninjato + kezdő tőkéből egy ninjato
Kinézet: 194 cm magas vagyok. Hosszú fekete hajam van, amit ki engedve hordok. Elegáns ruhákba járok. Mivel nem tartozom külön ninja faluhoz, ezért nem hordok fejpántot. Barátságos barna szemeim vannak.
Jellem: Viszonylag nyugodt és temperamentumosan viselkedem de, sok kis apróság miatt fel tudom húzni magát. Elég félelmetes tudok lenni, ha dühös vagyok. De az igazi haragomat különböző okokból mindig próbálom elfojtani. Ha épp nem idegeskedek, akkor nem szoktam nagyon foglalkozni a környezetemmel. Elég magamnak való alak vagyok. A dicséreteim még a napfogyatkozásnál is ritkábbak.

Előtörténet:
Sosem ismertem a szüleimet. A születésemkor azonnal elhagytak. Nem volt idejük foglalkozni velem vagy nem tudom. Nem is különösebben tud érdekelni. Egy szerzetes bácsi nevelt fel, aki egyedül élt egy furcsa kolostorban. Őt nevezhettem leginkább az apámnak. Ő adott nekem nevet ételt és mindent, amire szükségem volt. Megtanított mindenre, amit egy kisgyereknek tudnia kellett. Írni, olvasni, főzni is tőle tanultam. Nagyon sokat foglalkozott velem. Sosem értettem hogy miért hisz semmi pénze nem volt de mindent meg osztott velem. Kicsit később, amikor már idősebb lettem be avatott a vallásába is. Meg mutatta nekem, hogy ő valójában miben is hisz. Ő úgy hívta magát, hogy a fájdalom szolgája. Elmondta, hogy az istene mindennél jobban szereti, ha valakinek fáj valami. Legyen az akár a lelke akár a teste. Fel ajánlotta nekem azt a lehetőséget, hogy én is tagja legyek ennek a vallásnak. Én nem nagyon értettem akkor az egészet hisz nem voltam még olyan nagy max 8 éves. Azt mondtam, hogy inkább várnék még ezzel a dologgal egy picit de, addig is tanítson nekem valamilyen önvédelmet, hogy ha ne adj isten bajba, kerülnék, akkor meg tudjam védeni magamat. Erre ő azonnal jött nekem a tőr hajító művészetével. Esküszöm, hogy mindent meg próbáltam de valahogy sose sikerült rendesen eldobni azokat a gagyi tőröket. Másodlagos megoldásként jött az, hogy tanuljam meg az öreg által kifejlesztett egyedi kardforgató technikát. Ezt ő három kardos technikának vagy artista kardforgatásnak nevezte. Első látásra bele szerettem ebbe a művészetbe. A stílus maga olyan elbűvölő volt, hogy már azzal, hogy néztem le fegyverzett. Majdnem ugyan az volt ez egész, mint amikor az emberek három labdát dobálnak csak kardokkal. A kézben mindig csak kettő kard van és még a levegőben egy. Miért jó, hogy egy a levegőben van? Azt a kardot ami a levegőben van mindig úgy dobja el az ember, hogy az valamilyen fajta kárt okozzon az ellenfélben. Mondjuk úgy dobja az ellenfél felé a kardot, hogy a hegye épp az ellenfél feje felé tartson. Ha ne adj isten, kivédené akkor, pedig szabad foltot adjon a következő rohamnak. Rohadt nehéz volt ezt az egészet elsajátítani de tudtam, hogy nekem ez kell. Majdnem egy évtizedbe tellett tökéletesen elsajátítani minden egyes fortéját, de még így is van hova tovább fejleszteni. De ne szaladjunk ennyire előre. Körülbelül amikor 15 éves lettem újra felajánlotta a mester, hogy legyek a vallásának tagja. Megint elmagyarázott mindent az egészről. Sok idő volt, amíg a végére ért. De nem hiába szánta rám ezt a temérdek mennyiségű időt. Úgy tűnik, hogy csak meg kellett értenem az egészet. Rá jöttem, hogy nagyon sok igazság van az egészben. Sokat kérdeztem tőle, de minden kételyemre tudott megfelelő választ adni. Ugyan akaratlanul de én is elkezdtem hinni ebben a vallásban. Képtelen voltam ellent mondani neki csak annyi volt a gond vele, hogy ha igazán akarom szolgálni az istenemet, akkor áldoznom kell neki embert. A mester ezt a problémát is könnyen áthidalta. Fel világosított, hogy istennek nem a halál kell, hanem a fájdalom. Ha a saját fájdalmamat fel ajánlom neki azt is, elfogadja. Vagy ha ez a megoldás nem tetszik, akkor áldozzak csak olyanokat, akik elkövettek valami gonoszságot. Ezzel is el lehet érni isten kegyét. De ahhoz, hogy ez a kegy meg nyilvánulhasson el, kell sajátítanom pár dolgot. Első sorban, amit a mester chakrának hívott azt kell meg tanulnom uralni. Elég nehéz volt. Koncentrálnom kellet arra, amit nem is érzek. Az elmélet sokkal könnyebben ment, mint a gyakorlat. Pár évvel később már szinte gyerekjátékszerűen ment ez az egész. Akkor már a jutsu alakítással voltak gondjaim. Nagyon nehezen ment egy teljes technika megalkotás de kiderült, hogy ezt is csak gyakorolni kell és minden tökéletes. Pont akkorra amikorra megtanultam a három kardos technikát akkorra sikerült elsajátítanom a ninják alap technikáit. De akkor történt még valami. A mesterről ki derült egy fontos dolog, amit valamilyen okból kifolyólag eltitkolt előlem. Valójában halálos betegsége van. Amikor ez kiderült egyúttal arra is meg kért, hogy vele végezzem el az első szertartásomat. Nem akartam megtenni. Nagyon nem akartam. De annyira kérlelt, hogy képtelen voltam ellent mondani neki. Talán nem akkora bűn, ha már úgy sincs sok napja hátra. Meg ígértette velem, hogy mindent a szükséges eljárás szerint csinálok, és hogy amikor ő meghal, menjek el és keressek magamnak valakit. Igyekeztem minél gyorsabban befejezni a szertartást. Amikor végeztem azonnal összepakoltam a picike cókmókomat és azonnal útnak indultam. Fogalmam nem volt merre kellene mennem. Csak elindultam és kész. Nagyon sok helyen megfordultam már. Meg se tudnám számolni hány helyen jártam. Mindenhol csak vándor szerzetesként ismertek meg. Néha ha találtam egy-egy gyilkost, akkor azokat fel áldoztam az istenemnek, de az életem unalmasan telt. Leginkább gyümölcsökön éldegéltem de néha vadásztam is a kardjaim segítségével. Per pillanat a hozzám legközelebb található lakott település az Konoha. Nincs sok célom ott. Csak érdekelnek az ottani művészetek. Kíváncsi lennék a lányokra is és persze ha találok áldozni valót azt se hagynám ki semmi pénzért.

Üdv! Szép munka!

Chakra: 150
Pénz: 1800 r.
Ajándék jutsu: Genjutsu Kai