Yamori Előtörténet

Név: Yamori
Ország: Hold Országa
Rang: Genin
Kor: 15
Nem: Férfi
Felszerelés:
Hátizsák: (2db. ha az egyik elveszne, vagy valami)
Shuriken tartó
Széles Övtáska
Shuriken (5)
Kunai (5)
Fuuma Shuriken (2)
Füstbomba (5)
Senbon (10)
Drót (2x10m)
Wakizashi
Egy sima vándorbotnak álcázott Shirasaya-Katana


Kisállatom: Okatsuriku: Farkaskutyakölyök

Magasság: 175cm
Súly: 75kg
Testalkat: Átlagos, de kissé izmos
Haj: Égnek álló szőke
Szemszín: Zöldes-Barnás
Ruházat: Vöröses-Bordó ing, fekete nadrág, Barna ninja szandál, fejpántját az övén hordja.

Jellem:

Barátságos, néha be nem áll a szája, máskor harapófogóval kell egy szót is kihúzni belőle. Alapból nagyon kedves ember, akinek tud, segít, de ha kell, rideg gyilkossá is válik. "Fegyverhordozónak" is becézik néha, ha meglátják, mennyi fegyvert hord magánál. De valójában inkább a speciális jutsuk érdeklik, és nem a fegyverek.


Előtörténet:

Utolsó emlékeim egy erdőről szólnak, 3 éves koromból, amikor egy Motsuro Korasu nevű ninja rám talált. Felesége, Tsukuma terhes volt. Kis idő után már szüleimnek tekintettem őket, anyunak és apunak hívtam őket. Néhány hónappal később megszületett az öcsém, Yunaro, akit édestestvéremként szerettem. A szüleimmel is nagyon jó volt a kapcsolatom. Yunaro mindig is azt hitte, hogy született testvére vagyok, és rövid idő után el is feledtem, hogy talált gyerek vagyok. Anyuék ninják voltak, és ezért jelentkeztem az Akadémiára. Az Akadémián mindig is jól teljesítettem, főleg a chakra irányítása és az elmélet ment jól. Yunaro-val mindig versenyeztünk, de mivel idősebb és erősebb voltam nála, nem tudott legyőzni. A szüleink viszont valamit nem értettek meg: Különös vonzódásomat a természethez és ahhoz az erdőhöz, ahol rám találtak. Ugyanis vissza-visszajártam, főleg egy, az erdő mélyén lévő, hatalmas fához jártam vissza. Még egy kis faházat is építettem rá, és ott gyönyörködtem a természetben, a növényekben, az állatokban, az erdőben. Szüleim sosem féltettek, nem azért, mert találtak, hanem azért, mert tudták, hogy tudok vigyázni magamra, hogy az erdő gyermeke vagyok. Ellenben Yunaro-val. Yunaro sosem jöhetett velem, őt visszatartották. Ha nem az erdőben voltam, akkor játszottam a többi gyerekkel. Ha társaságban voltam, előfordult, hogy be nem állt a szám, de ez sosem okozott problémát. Ha kellett, mindig be tudtam fogni a szám. Képességeim miatt a játékokban nem volt könnyű legyőzni, de azért összejött néha. Egyszer viszont nagy baj történt. Yunaro utánam jött az erdőbe. Anyuék agyba-főbe keresték, és sehol sem találták. Én pedig nem vettem észre, hogy követ. És a faházban vettem csak észre hogy utánam jött. Persze, jól leszidtam, erre megsértődött, és engem hibáztatott, amikor hazavittem. Kaptam is a fejemre, és ezután egy ideig Yunaro színét nem akartam látni. Ebben az időben nem csináltam mást, csak tanultam, vagy az erdőben voltam, de nagyon figyeltem, hogy nem jön-e utánam Yunaro, az a kis bajkeverő. Nagyon visszahúzódtam, és egyedül szerettem lenni. A barátaim nem értették, hogy miért nem állok szóba senkivel, és egyszer el is jöttek hozzánk, hogy megkérdezzék, mi van velem, és jöttek volna a szobámba, de az ajtó zárva volt. Miután anyu kinyitotta nekik az ő kulcsával, én gyorsan eltűntem az ablakon át. Yunaro tudta, hogy mi a bajom, és nagyon bántotta, és ekkor mondta el nekik az igazságot. Anya és apa kikelt magából, és nagyon leszidták Yunaro-t. Én eközben az erdőben voltam, és találtam egy kis elkóborolt farkaskutyát. Felvittem a faházba, és néhány óra múlva hazamentem, és vittem a kutyát is. Apa és anya beleegyezett, hogy megtartsam a kutyát, akit elneveztem Okatsuriku-nak. Okatsuriku elkísért a küldetéseimre, nagyon hűséges kutya, és sosem bántam meg, hogy hazahoztam. Idővel újra javolt a kapcsolatom az öcsémmel. Hamarosan elkövetkezett a vizsga napja. Nagyon izgultam, hogy mi lesz. Sajnos, elsőre nem ment. Annyira izgultam, hogy nem tudtam figyelni. Ezek után nagyon sokat eddzettem, gyakoroltam, hogy sikerüljön. Másodjára már összejött, és ez nagyon feldobott. Yunaro is nagyon örült annak, hogy átmentem a vizsgán. Azóta nagyon sok fegyvert szedtem össze, és gyakorlom a forgatásukat, de inkább jutsukat szeretnék tanulni.