Yamori

Shikyaku no Jutsu // Négy Lábú Technika

Szörnyű napnak ígérkezett. Esett, mintha dézsából öntenék, és villámlott is elég rendesen. Yunaro halálra unta magát, én nemkülönben. De aztán felmentem a padlásra, arra a részre, ahol a könyveket meg a tekercseket tartottuk. Yunaro talált egy érdekes tekercset.
- Hé, bátyó! – mondta – Ezt figyeld! Egy tekercs az állathasználatról!
- Ne mondd!
- Dede! Kíváncsi vagyok, hogy kerülhetett ide!
Leszaladtam.
- Okatsu, nincs jobb ennél a napnál! – Válaszul csak odafeküdt az ágyamra, és nagy unalmában be is aludt. Rohantam le – Anyu! Majd jövök! Okatsu, gyere ide, indulunk!
És a zuhogó esőben rohantunk az erdőbe, a kis faházamhoz. Nem ázott be, eleget szenvedtem a tetővel. Elkezdtem motyogni magamban:
- A technikához próbáljuk a chakra eloszlásunkat a társunkéhoz igazítani… Mellékelt ábrák az 57. oldalon… Megvagy… Több az orrba, egyenletesen a kézbe és a lábba, fog, köröm, pluszba… Először csak kis mértékben próbálkozzunk…
És nekiálltam. Elsőre semmi változás. Nem ment. Egész álló nap gyakoroltam. Este a zuhogó esőben, morcosan értem haza, Yunaro kedvét is elrontva, ugyanis Okatsuriku előtte rázta le magáról a vizet, őt is bőrig eláztatva, nem kis ázott kutyaszag kíséretében. És természetesen jött is:
- Yamori! Ez a dög bőrig áztatott! Nézz ide! – És odanéztem. Természetesen elfogott a röhögőgörcs a kinézetétől. (Nagyon komikus, hogyha Yunaro elázik, és dühös lesz. És nem tudtam ellenállni…)
- Mit röhögsz, bátyó?! Na, mondd el, hadd nevessek én is!
- Szeretsz magadon röhögni? Egyre jobb… - Újabb röhögőgörcs fogott el. Yunaro még dühösebb lett, és toporzékolt mérgében. (Ez már végleg kihozza mindenkiből a rekeszizomlázat…) És egy nagy „Vacsora! Gyertek enni!” kiáltás közepette anyu is odajött, ő sem állhatott ellen ennek a komédiának. Apa küldetésen volt, ezért ő nem örülhetett a látványnak.
- Még egy ilyen családot… Megyek, megszárítkozom – dünnyögött el Yunaro, röhögésünk kíséretében. Megvacsoráztunk, elmentünk aludni, Okatsuriku szokás szerint a lábamnál foglalt helyet. Reggel a nap sugaraira ébredtem. Kivirult az ég. Itt az ideje a gyakorlásnak. Leszaladtam, csináltam egy szendvicset, evés közben átöltöztem, elkészültem, akarom nyitni az ajtót, nagyban nyámmogva el a reggelit, senki sincs ébren, csak 7 óra. Erre apa kinyitja az ajtót, akkora lendülettel, hogy engem a falnak nyom, (hisz ez az ajtó befelé nyílik!) egy hatalmas „Megjöttem!” Kiáltás közepette. A reggeli a képemen landol, míg nyöszörgök ki:
- Apa… én meg elmentem volna…
- Jaj! Yamori, édes fiam! Jól vagy?! Többet ilyet légyszi ne csinálj! Rám hozod a frászt!
- Te meg kinyomod belőlem a szuszt apa! Legközelebb kisebb lendülettel, légyszi! Ja, és segítenél megtanulni a Shikyaku technikát?
- Persze! – Mondta, én pedig csináltam még egy szendvicset.
- Inkább leülök.
- Jó ötlet. Többiek?
- Ágyban, Yunarot a toporzékolás, anyut a röhögés fárasztotta le.
- Röhögés?
- Yunarot eláztatta Okatsu, és toporzékolt dühében – mondtam vigyorogva.
- Nem semmi…
- Az… oké, leülsz egy kicsit pihenni, vagy most álljunk neki az edzésnek?
- Először alszom egy kicsit, addig pihenj te is, hisz még Okatsu sem kelt fel.
- Oké, mostanra már biztos megszáradt a kendője, rákötöm a nyakára.
9-kor indultunk útnak. Mondtam apunak, hogy menjünk a faházba, aki meg volt róla győződve, hogy beázott. De amikor odaértünk, minden száraz volt.
- Jut eszembe, van egy tekercs a padláson, kellene a tanuláshoz – mondta apa.
- Semmi gond, itt van – mondtam, majd elővettem a táskámból – Szerinted honnan jött az ötlet?
- Ahaaaa, értem. Szóval akkor nem mentél semmire?
- Nem…
- Hadd lássam. – mondta. Nekikezdtem a technikának. Ott álltam, és próbáltam a chakra aurámat úgy formálni, ahogy az ábrán volt. Apa intett, hogy hagyjam abba, és ennyit mondott:
- Rossz a pozíciód. Ehhez a technikához vagy a Tigris jelét, vagy összetett kezeket szoktak használni, és a technika során fokozatosan lejjebb hajolni, hisz a kutyák nem járnak két lábon. Gondolkozz. Nem elég a chakrád eloszlását változtatnod, hanem a pozíciót is változtatnod kell, hiszen a végére „négylábú” leszel. Így nem mész semmire. Megmutatom, hogy kell.
Összetette a kezeit, nem mondott semmit, csak látni lehetett a körmei növekedését, és azt, hogy megváltozik a testtartása. Meglepődtem. Apa nem volt állathasználó, de ez mégis ment neki.
- Régen állathasználó voltam. - mondta visszaváltozás közben – De meghalt a társam, és lemondtam erről. Viszont ha kell segítség, itt vagyok. De most próbáld meg te.
Megpróbáltam. Lejjebb hajoltam, és megpróbáltam apát utánozni, de csak kis mértékben változtattam a testemen.
- Remek, ha sikeres a gyakorlat, nyugodtan fejlesztheted tovább! Tizenöt fokozatban szokták tanítani az átváltozást Getsugakurében, egy nap maximum három fokozatban. Te máris a harmadikat érted el, úgyhogy most ennek a kitartását és az ebben való mozgást fogjuk gyakorolni. – mondta, és közben ő is csak ugyanabban a mértékben változott át – Puszta kezet használj, nem használhatsz fegyvert.
Először nem ment jó, de edzettem apával, keményebben, mint valaha. El akartam sajátítani ezt a technikát. Másnap is kijöttünk.
- Akkor folytassuk, próbáld egy kicsivel jobban eloszlatni a chakrád úgy, hogy az olyan legyen, mint amilyennek lennie kell a következő szinten – mondta, és nekiálltam. Intenzívebb volt, mint az ezelőtti, chakrát túlságosan is, körmeim megnőttek, és „négylábú” lettem. Mindennek éreztem a szagát 500m-en belül, mindent be tudtam pozícionálni, tudtam, hogy hol van, a nagyobb vagy szagosabb dolgokat messzebbről is. „Véletlenül” elértem a teljes fokozatot. Apám csak nézett, és ennyit mondott:
- Állathasználó leszel. A véredben van. Védd magad!
Átalakult, és el is kezdődött az edzés. Természetesen legyőzött, de mégis, soha nem voltam még olyan boldog, mint azon a napon. Megtaláltam ninja ként azt az ágat, amit használni fogok. Megtaláltam az erősségem. Éjjel örömmel teli szívvel mentünk haza, az ablakon át surrantunk be,mindenki a maga szobájába (Nyitva hagytuk őket), És én mosolyogva néztem a csillagos égre. Telihold volt. Okatsu ott feküdt a lábamnál. Előrehajoltam, megsimogattam a fejét, és mire hátradőltem, már az álmok országában jártam. Másnap reggel arra ébredtem, hogy apa egyenesen rám néz. Felültem gyorsan, és kérdően felvontam az egyik szemöldököm.
- Utolsó próba: Győzd le a testvéredet. Nem használhatsz fegyvert, csak a négy láb technikát. Készülődj, reggelizz, és legyünk túl rajta, rendben?
- Rendben – mondtam, és hamarosan ott álltunk a kiképzőterepen. Yunaro fegyvereit fa gyakorlócuccokra cseréltük, a biztonság kedvéért. Yunaro az alapokon kívül egy technikát ismert: a Hana Shuriken: Hikarakuyou-t , azaz a Virág Shurikent. Volt is mit használnia, ugyanis késő tavasz volt, mindenhol csak virágok, virágok és virágok. De ezt most nem használta, mert apróra vagdal, ha egy óvatlan pillanatomban talál meg. Először használtam a négy láb technikát, majd egy csomó klónt. Valamint előkészítettem a helycserét, ha engem találna el. Nekiálltunk a rohamnak, 5-en voltunk. Ütött mindannyiunkat, és először engem talált el, a fatuskóval pedig a többieket. Egy fán voltam, és egy gyors Utsusemi no Jutsu kíséretében kérdeztem meg:
- Nem találsz meg?
- Gyere elő, bátyó
- Oké – válaszoltam, és a háta mögött termettem, kézenállásban, és hátba rúgtam. Elég erősen ahhoz, hogy belerepüljön a fába egy méterrel előtte. De egy tuskó volt. Mögöttem termett, de a szagát éreztem, tehát simán kivédtem az ütést, de a fakardjával arcon talált, én pedig viszonzásul adtam neki egy remek jobbegyenest. Mindketten repültünk egy jó métert, most én mentem a fára, a tuskók után. Yunaro mosolygott. Hiába volt az ütés, de eltalálta a bátyját. ez tetszett neki. A nagy örvendezésben pedig odamentem, és felrúgtam kézenállásból, aztán gyorsan vissza négy lábra. Ez a technika remek az ilyen támadásokhoz, állapítottam meg. A rúgás elég erős volt, ezért Yunaro egy lombkoronában találta magát, ahonnan egy balegyenes repítette ki. A küzdelemnek vége volt. Apa azt mondta, hogy győztem, és az öcsi is elismerte. Én nem voltam elragadtatva, hogy el kellett vernem egy gyereket, de hát, ez van. Jobbat nem tudok mondani. De, végül is, megtanultam a technikát, és ez töltött el büszkeséggel, és boldogsággal. Boldogan telt el a nap további része. Együtt sétálgattunk és beszélgettünk Yunaroval és apuval, este boldogan tértem az álmok földjére.