Matsuko Kiyomi
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Matsuko Kiyomi
Matsuko Kiyomi Szer. Szept. 14 2011, 18:56
Jelenleg orvos tanonc rangom van és szeretném rangom orvosra változtatni.
Történet jelenleg zajló játékom után történne.
-Matsu kelj fel. Már megint alszol.
Nehezen, de magamhoz tértem. Felültem az ágyon és próbáltam ki pislogni az álomport szemeimből. Felnéztem édesanyámra, aki ott ált mosolyogva az ágy mellett és meg simogatta a fejem.
-Láttom még mindig nehezen ébredsz reggel. Gyere főztem kávét és készítetem reggelit.
Nem is tudom mióta vagy is mikor kezdtem el ezt az egészet. Kitaláltam, hogy én egyszer majd orvos leszek. Attól kezdve napjaim javát az emberi anatómia tanulása tette ki, de ez nem volt elég. Az egy dolog, ha tudom, melyik szerv hol van mivel álkapcsolatban és mi a szerepe. Tudni kell, hogy egyes szervek meg betegedése mi lehet. Különböző betegségek és sérülések ellátásának tudása se elhanyagolható. Felálltam és mezítláb egy ingben és egy vékony nadrágban sétáltam ki a konyhába. Egy kis kávét töltöttem egy csészébe majd az asztalra tettem reggeli mellé.
-Ma nem tudom, hogy mikor fogok haza érni. Szerintem sokáig bent leszek, mert rengeteg dolog van, ami csak rám vár.
Édesanyám rám mosolygót miközben reggelim már javában rágcsáltam, persze kávét szürcsölve.
-Rendben de vigyáz magadra, és ne hajszold túl magad.
Én csak bólogatok és intek, hogy értettem miközben nagyokat nyelek. Pár perccel később már az utcán sétálok a korház felé. Ösztönösen tudom, hogy merre kel mennem ezért nem is figyelek oda igazán. Gondolatban most messze járok, ott ahol talán még soha se jártam. Semmiből lépet be életembe egy ember. Soha nem kötődtem igazán senkihez sem, és nem tiszteltem az efféle kapcsolatokat. Ha volt is ilyen irányú kapcsolatom az inkább csak futó kaland a testi örömök élvezete. Pont most kellett ennek történnie mikor amúgy is nagy nyomás van rajtam. Bíztam önmagamban habár tudtam, hogy a jövöm, nem csak egyedül rajtam múlik most. Alig vettem észre, hogy korház előtt álok.
-Akkor hajrá kalandra fel.
Mély levegő és besétálok egyenesen az öltözőbe. Útközben természetesen barátságosan üdvözlök minden ismerőst. Felveszem fehér pólóm, nadrágom és köpenyem. Hajamat pedig egy szalaggal fogom össze, hogy ne zavarjon. Hamarosan meg kezdődik az emberáradat.
Reggel nyugodtan indult nem volt semmi vészes benne. Csak néhány házi balesetet kellett ellátni.
Egy háziasszony volt az első ember, akit rám bíztak, hogy önállóan kell ellátnom. Egy égési sérülés nem vészes, de jobb, ha alaposan el van látva.
-Csak egy pillanatvolt oldalra fordultam, hogy kisfiam megnézem. mikor visszafordultam nem figyeltem és a kezem hozzá ért a forró edényhez. Szerencsére a férjem nem volt otthon.
Miközben mesél és én oda adóan hallgatom, ellátom a sérülését. Seb ugyan nem vészes, de elfertőződhet. Az pedig sokkal komolyabb problémákat is szülhet. Ezért először a seb környékét fertőtlenítem. Egy kis pálcikával minek a végén nagy puha vattacsomó van. A vattát fertőtlenítő folyadékba mártottam. Direkt olyat választottam, ami ha sebe is kerül, nem fogja azt csípni.
-Mondja kedves magának van férje?
Nagyot nyelek és csak mosolygok, de elég ügyetlenül. Nem tagadom, zavarban vagyok.
-Nem nincs talán egyszer, ha képes valaki elviselni.
-Magácskát ugyan ne bolondozón. Gyönyörű teremtés, és mindene meg van, ami csak egy férfinak kell. Ráadásul még okos is, hogy ha ilyen szakmát űz.
Most már elpirosodok teljesen. Közben előveszek egy vatta lapot, amit fertőtlenítővel itatok át.
-Nagyon kedves, de én néha túl akaratos vagyok. Valamikor vad, tipikusan az az ember, aki csak bizonyos szabályokat tart be, de a többit meg szegi.
A gézlapot meg fogva finoman a sebre teszem és megtörölgetem óvatosan, hogy az is fertőtlenítve legyen. Majd ezután steril gézlapot teszek rá és finoman bekötöm.
-Két nap múlva jöjjön vissza majd. Akkor leveszi valaki a kötést. Muszáj védeni addig az égést, nehogy megfertőződjön. Mert akkor nagyobb baj is lehet belőle.
Hurrá igen tombolt az ego. Első ember, akit én láttam el önállóan. Mint később meg tudtam végig figyeltek, hogy mit csinálok. Kicsit bosszantó volt, de meg lehet érteni a dolgot. Évek és hónapok munkája talán lassan kezd eredményt hozni. Az egész napom kisebb nagyobb sérülések ellátására ment el. Volt törőt csont, vágás, horzsolás és minden, ami egy embernek nagyon rossz. De persze ezeket ellátni végül is még nem is olyan nehéz. Egy sebet fertőtleníteni, de egy csontot helyre rakni és begipszelni már nehezebb. Még mindig nem olyan nehéz, mint egy betegséget kezelni. Egyetlen hiba és kész a baj. Felkel tudni ismerni a betegséget felmérni mindent. Rossz gyógyszer nem, hogy javulást, hanem állapot romlását is eredményezheti. Este későn értem haza szüleim már aludtak. Csak gyorsan letusoltam és ágyba feküdtem. Az elmúlt nap eseményei újra végig pörögtek szemeim előtt. Egy síró fiú, aki karját babusgatja, egy vén perverz, aki folyton mellem bámulta és az a kedves házi asszony, akinek égését láttam el még reggel.
-Jó éjt Matsu.
Suttogtam a sötétben majd álomba merültem. Édes álom jöjj hozzám, légy az enyém.
Énekelhetem volna másnap reggel olyan jól aludtam. Gyors reggeli frissítő zuhany kávé és valami harapni való majd újra rohanás. Mai nap még fárasztóbb volt, mint az előző, ha lehet ilyet mondani.
Most egy orvos felügyelte a munkámat és javított, hogy ha tévedek. Most betegségek ellátása volt a feladat. Meg fázásra mentol kivonat, hogy légutak szabadok legyenek. Lázcsillapító, ha a beteg lázas lenne és sok-sok pihenés. Hasfájás, tüdőgyulladás, ízületi panaszoktól kezdve volt minden. Egyikre krémet, másikra pihentetés és borogatás. Másiknak lenne gyógyszer helyet egy jó csont kovács.
Osztottam a gyógymódot, mint más a cukorkát, de ez az én dolgom ez tett boldoggá. Sikerült egy idős férfit lebeszélnem a műtétről és azzal járó gyógyszerekről. Mondván jobb, ha előtte kipróbál más gyógymódot is. A műtét nem mindig megoldás. Elláttam néhány jó tanáccsal, és egy alternatív gyógymóddal, ami a műtétet helyettesíti. Még hálás is volt, hogy lebeszéltem róla. Hisz ha nem jön, be a másik gyógymód még mindig ott van a műtét. Habár külső szemlélő szerint jól vettem az akadályt. Még is úgy érzem, van még hova fejlődnöm. Elrendeztem minden szükséges papír munkát. Dokumentálni kell a betévedt betegek sérüléseit saját kartonjukba. Később, ha szükség van, rá vissza tudjam vagy tudja valaki nézni, hogy mivel kezelték eddig.
Két nap eltelt, nehéz két nap volt ez. Végig csak vizsga és próbatételek. Már hozzá szokhattam volna, hogy ez van. Most viszont az egész más volt. Tudtam, hogy ez remélhetőleg az utolsó ilyen hét. Nem az lesz, hogy nem dolgozok többet. Csak végre az álmom teljesülhet, hogy ha sikerrel zárom ezt a hetet. Első pár nap még könnyűnek nevezhető volt, de sejtettem a neheze most jön. Egy pihenő napot kaptam, de nem tölthettem lustálkodással. Készülnöm kellett a vizsgákra lehet eddig gyakorlatban jól teljesítettem, legalább is mások szerint. Nekem viszont nem elég ennyi, én többet akarok egy szimpla közepes eredménynél. Ezért is minden ébren töltött percem tanulásnak szenteltem, se barátok se család senki, csak a könyvek.
Amit csak tudtam újra át olvastam, kezdve jegyzeteimmel, majd könyvekkel és tekercsekkel folytatva.
Késő este sok olvasástól fáradt szemekkel és zsibongó fejel lezuhanyoztam. Felkészültem lélekben a holnapra.
Másnap reggel már korán fent voltam. Reggelit ismét kávézással egybe kötöttem valahogy ez mostanában szokásommá vált. Egyre jobban meg kedveltem ezt a fekete italt. Órákkal később a vizsga színhelyén álltam. Már többiek is mind ott sorakoztak. Yuzu, Riyu is alig bírt magával. Egyszerűen nem tudtak csendben maradni. Az ő hangjukat lehetet hallani az egész folyóson.
Kinyílt az ajtó, ami a menyei remény és a pokoli csalódás termébe vezet. A kis csapat pedig szépen helyet foglalt a teremben. Mindenki kapót, egy ceruzát és persze a vizsgatételeket. Elmondtak mindent, hogy mit szabad és mit nem. Szinte feleslegesen hisz úgy is tudja mindenki, viszont nekik ez a kötelességük.
Borítékok kinyíltak és az idő elkezdet ketyegni. Első pár kérdés viszonylag egyszerű volt. Bevezetés, hogy bemelegedjünk a keményebb kérdésekhez. Volt anatómiát, betegségeket, és sérüléseket érintő kérdések, ki fejtendő feladatok. Egy szóval próbáltak mindent bele sűríteni és a vizsgázok életét meg keseríteni.
-Figyelem és az idő lejárt. Kérem, tegyék le a ceruzákat. A papírokat pedig tegyék a borítékba.
A végszó, avagy a majom most ugrik a vízbe. Pár nap és kiderül minden, hogy megérte a sokévi munka. Vagy teljesen értelmetlen volt a sok tanulás. Mindenesetre a holnapi nap még hátra volt, nem elég írásban és gyakorlatban meg felelni. Szóban is ugyan úgy kell teljesíteni, sőt még jobban. Mi történne, ha egy riadt gyermeket nem tudna az orvos meg nyugtatni. Nem tudná elmagyarázni mit, csinál, és miért kell. Hazafelé megálltam egy falatozóban, lent valaki már nagyon követelt valami finomságot. Sima alap sült hús és melléje zöldség pici adag pont nekem való. Pálcikákat kezembe veszem és már alig birok magammal. Az első pár falat gyorsan el is tűnt, majd követte a többi is, jóval lassabban.
Nah szóval kiadós étkezés most csak ennyi kell a boldogsághoz. Meg persze korán lefeküdni, mert holnap van az utolsó nagy nap. Néha hihetetlen, de úgy el tud repülni egy hét, sőt akár hónapok is.
Másnap még hamarabb eltelt, mint reméltem. Egy gyors izzasztó szóbeli és kész.
Történet jelenleg zajló játékom után történne.
-Matsu kelj fel. Már megint alszol.
Nehezen, de magamhoz tértem. Felültem az ágyon és próbáltam ki pislogni az álomport szemeimből. Felnéztem édesanyámra, aki ott ált mosolyogva az ágy mellett és meg simogatta a fejem.
-Láttom még mindig nehezen ébredsz reggel. Gyere főztem kávét és készítetem reggelit.
Nem is tudom mióta vagy is mikor kezdtem el ezt az egészet. Kitaláltam, hogy én egyszer majd orvos leszek. Attól kezdve napjaim javát az emberi anatómia tanulása tette ki, de ez nem volt elég. Az egy dolog, ha tudom, melyik szerv hol van mivel álkapcsolatban és mi a szerepe. Tudni kell, hogy egyes szervek meg betegedése mi lehet. Különböző betegségek és sérülések ellátásának tudása se elhanyagolható. Felálltam és mezítláb egy ingben és egy vékony nadrágban sétáltam ki a konyhába. Egy kis kávét töltöttem egy csészébe majd az asztalra tettem reggeli mellé.
-Ma nem tudom, hogy mikor fogok haza érni. Szerintem sokáig bent leszek, mert rengeteg dolog van, ami csak rám vár.
Édesanyám rám mosolygót miközben reggelim már javában rágcsáltam, persze kávét szürcsölve.
-Rendben de vigyáz magadra, és ne hajszold túl magad.
Én csak bólogatok és intek, hogy értettem miközben nagyokat nyelek. Pár perccel később már az utcán sétálok a korház felé. Ösztönösen tudom, hogy merre kel mennem ezért nem is figyelek oda igazán. Gondolatban most messze járok, ott ahol talán még soha se jártam. Semmiből lépet be életembe egy ember. Soha nem kötődtem igazán senkihez sem, és nem tiszteltem az efféle kapcsolatokat. Ha volt is ilyen irányú kapcsolatom az inkább csak futó kaland a testi örömök élvezete. Pont most kellett ennek történnie mikor amúgy is nagy nyomás van rajtam. Bíztam önmagamban habár tudtam, hogy a jövöm, nem csak egyedül rajtam múlik most. Alig vettem észre, hogy korház előtt álok.
-Akkor hajrá kalandra fel.
Mély levegő és besétálok egyenesen az öltözőbe. Útközben természetesen barátságosan üdvözlök minden ismerőst. Felveszem fehér pólóm, nadrágom és köpenyem. Hajamat pedig egy szalaggal fogom össze, hogy ne zavarjon. Hamarosan meg kezdődik az emberáradat.
Reggel nyugodtan indult nem volt semmi vészes benne. Csak néhány házi balesetet kellett ellátni.
Egy háziasszony volt az első ember, akit rám bíztak, hogy önállóan kell ellátnom. Egy égési sérülés nem vészes, de jobb, ha alaposan el van látva.
-Csak egy pillanatvolt oldalra fordultam, hogy kisfiam megnézem. mikor visszafordultam nem figyeltem és a kezem hozzá ért a forró edényhez. Szerencsére a férjem nem volt otthon.
Miközben mesél és én oda adóan hallgatom, ellátom a sérülését. Seb ugyan nem vészes, de elfertőződhet. Az pedig sokkal komolyabb problémákat is szülhet. Ezért először a seb környékét fertőtlenítem. Egy kis pálcikával minek a végén nagy puha vattacsomó van. A vattát fertőtlenítő folyadékba mártottam. Direkt olyat választottam, ami ha sebe is kerül, nem fogja azt csípni.
-Mondja kedves magának van férje?
Nagyot nyelek és csak mosolygok, de elég ügyetlenül. Nem tagadom, zavarban vagyok.
-Nem nincs talán egyszer, ha képes valaki elviselni.
-Magácskát ugyan ne bolondozón. Gyönyörű teremtés, és mindene meg van, ami csak egy férfinak kell. Ráadásul még okos is, hogy ha ilyen szakmát űz.
Most már elpirosodok teljesen. Közben előveszek egy vatta lapot, amit fertőtlenítővel itatok át.
-Nagyon kedves, de én néha túl akaratos vagyok. Valamikor vad, tipikusan az az ember, aki csak bizonyos szabályokat tart be, de a többit meg szegi.
A gézlapot meg fogva finoman a sebre teszem és megtörölgetem óvatosan, hogy az is fertőtlenítve legyen. Majd ezután steril gézlapot teszek rá és finoman bekötöm.
-Két nap múlva jöjjön vissza majd. Akkor leveszi valaki a kötést. Muszáj védeni addig az égést, nehogy megfertőződjön. Mert akkor nagyobb baj is lehet belőle.
Hurrá igen tombolt az ego. Első ember, akit én láttam el önállóan. Mint később meg tudtam végig figyeltek, hogy mit csinálok. Kicsit bosszantó volt, de meg lehet érteni a dolgot. Évek és hónapok munkája talán lassan kezd eredményt hozni. Az egész napom kisebb nagyobb sérülések ellátására ment el. Volt törőt csont, vágás, horzsolás és minden, ami egy embernek nagyon rossz. De persze ezeket ellátni végül is még nem is olyan nehéz. Egy sebet fertőtleníteni, de egy csontot helyre rakni és begipszelni már nehezebb. Még mindig nem olyan nehéz, mint egy betegséget kezelni. Egyetlen hiba és kész a baj. Felkel tudni ismerni a betegséget felmérni mindent. Rossz gyógyszer nem, hogy javulást, hanem állapot romlását is eredményezheti. Este későn értem haza szüleim már aludtak. Csak gyorsan letusoltam és ágyba feküdtem. Az elmúlt nap eseményei újra végig pörögtek szemeim előtt. Egy síró fiú, aki karját babusgatja, egy vén perverz, aki folyton mellem bámulta és az a kedves házi asszony, akinek égését láttam el még reggel.
-Jó éjt Matsu.
Suttogtam a sötétben majd álomba merültem. Édes álom jöjj hozzám, légy az enyém.
Énekelhetem volna másnap reggel olyan jól aludtam. Gyors reggeli frissítő zuhany kávé és valami harapni való majd újra rohanás. Mai nap még fárasztóbb volt, mint az előző, ha lehet ilyet mondani.
Most egy orvos felügyelte a munkámat és javított, hogy ha tévedek. Most betegségek ellátása volt a feladat. Meg fázásra mentol kivonat, hogy légutak szabadok legyenek. Lázcsillapító, ha a beteg lázas lenne és sok-sok pihenés. Hasfájás, tüdőgyulladás, ízületi panaszoktól kezdve volt minden. Egyikre krémet, másikra pihentetés és borogatás. Másiknak lenne gyógyszer helyet egy jó csont kovács.
Osztottam a gyógymódot, mint más a cukorkát, de ez az én dolgom ez tett boldoggá. Sikerült egy idős férfit lebeszélnem a műtétről és azzal járó gyógyszerekről. Mondván jobb, ha előtte kipróbál más gyógymódot is. A műtét nem mindig megoldás. Elláttam néhány jó tanáccsal, és egy alternatív gyógymóddal, ami a műtétet helyettesíti. Még hálás is volt, hogy lebeszéltem róla. Hisz ha nem jön, be a másik gyógymód még mindig ott van a műtét. Habár külső szemlélő szerint jól vettem az akadályt. Még is úgy érzem, van még hova fejlődnöm. Elrendeztem minden szükséges papír munkát. Dokumentálni kell a betévedt betegek sérüléseit saját kartonjukba. Később, ha szükség van, rá vissza tudjam vagy tudja valaki nézni, hogy mivel kezelték eddig.
Két nap eltelt, nehéz két nap volt ez. Végig csak vizsga és próbatételek. Már hozzá szokhattam volna, hogy ez van. Most viszont az egész más volt. Tudtam, hogy ez remélhetőleg az utolsó ilyen hét. Nem az lesz, hogy nem dolgozok többet. Csak végre az álmom teljesülhet, hogy ha sikerrel zárom ezt a hetet. Első pár nap még könnyűnek nevezhető volt, de sejtettem a neheze most jön. Egy pihenő napot kaptam, de nem tölthettem lustálkodással. Készülnöm kellett a vizsgákra lehet eddig gyakorlatban jól teljesítettem, legalább is mások szerint. Nekem viszont nem elég ennyi, én többet akarok egy szimpla közepes eredménynél. Ezért is minden ébren töltött percem tanulásnak szenteltem, se barátok se család senki, csak a könyvek.
Amit csak tudtam újra át olvastam, kezdve jegyzeteimmel, majd könyvekkel és tekercsekkel folytatva.
Késő este sok olvasástól fáradt szemekkel és zsibongó fejel lezuhanyoztam. Felkészültem lélekben a holnapra.
Másnap reggel már korán fent voltam. Reggelit ismét kávézással egybe kötöttem valahogy ez mostanában szokásommá vált. Egyre jobban meg kedveltem ezt a fekete italt. Órákkal később a vizsga színhelyén álltam. Már többiek is mind ott sorakoztak. Yuzu, Riyu is alig bírt magával. Egyszerűen nem tudtak csendben maradni. Az ő hangjukat lehetet hallani az egész folyóson.
Kinyílt az ajtó, ami a menyei remény és a pokoli csalódás termébe vezet. A kis csapat pedig szépen helyet foglalt a teremben. Mindenki kapót, egy ceruzát és persze a vizsgatételeket. Elmondtak mindent, hogy mit szabad és mit nem. Szinte feleslegesen hisz úgy is tudja mindenki, viszont nekik ez a kötelességük.
Borítékok kinyíltak és az idő elkezdet ketyegni. Első pár kérdés viszonylag egyszerű volt. Bevezetés, hogy bemelegedjünk a keményebb kérdésekhez. Volt anatómiát, betegségeket, és sérüléseket érintő kérdések, ki fejtendő feladatok. Egy szóval próbáltak mindent bele sűríteni és a vizsgázok életét meg keseríteni.
-Figyelem és az idő lejárt. Kérem, tegyék le a ceruzákat. A papírokat pedig tegyék a borítékba.
A végszó, avagy a majom most ugrik a vízbe. Pár nap és kiderül minden, hogy megérte a sokévi munka. Vagy teljesen értelmetlen volt a sok tanulás. Mindenesetre a holnapi nap még hátra volt, nem elég írásban és gyakorlatban meg felelni. Szóban is ugyan úgy kell teljesíteni, sőt még jobban. Mi történne, ha egy riadt gyermeket nem tudna az orvos meg nyugtatni. Nem tudná elmagyarázni mit, csinál, és miért kell. Hazafelé megálltam egy falatozóban, lent valaki már nagyon követelt valami finomságot. Sima alap sült hús és melléje zöldség pici adag pont nekem való. Pálcikákat kezembe veszem és már alig birok magammal. Az első pár falat gyorsan el is tűnt, majd követte a többi is, jóval lassabban.
Nah szóval kiadós étkezés most csak ennyi kell a boldogsághoz. Meg persze korán lefeküdni, mert holnap van az utolsó nagy nap. Néha hihetetlen, de úgy el tud repülni egy hét, sőt akár hónapok is.
Másnap még hamarabb eltelt, mint reméltem. Egy gyors izzasztó szóbeli és kész.
Matsuko Kiyomi- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Orvos
Chakraszint: -
Re: Matsuko Kiyomi
Shikamaru(Inaktív) Szer. Szept. 14 2011, 19:10
Ez jó volt! 
Szavazásra berakva, pár nap múlva remélhetőleg értesíthetlek az eredményről.
Szavazásra berakva, pár nap múlva remélhetőleg értesíthetlek az eredményről.
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Matsuko Kiyomi
Shikamaru(Inaktív) Kedd Szept. 20 2011, 21:25
Elnézést a késlekedésért! A pályázatodat elfogadtuk, sok sikert az új munkakörödben! (Szegény betegek... vagy inkább szerencsések? Ki tudja... 
)
(Szegény betegek... vagy inkább szerencsések? Ki tudja... )
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.