Matsuko Kiyomi

NÉV: Matsuko Kiyomi
ORSZÁG: A Tűz Országa

NEM: Nő
KOR: 20
VÉRCSOPORT: AB
KINÉZET:
Vörös haj mi a háta közepéig ér. Csalogatóan kedves zöld tekintet. Testalkata vékony sportos. Látszik, hogy szokót futni és törődik a testével. 175 magas és 63 kg. Munka helyén mindig hosszú fehér köpenyben jár. Vörös haját fehér szalaggal fogja össze. De a civil életben a munkán kívül csizmák bakancsok és szandálok is szerepelnek a lábbelik közt. Általában mindig máshogy öltözik fel. Néha kihívóan férfit meg vadító vagány ruhák. Vagy vissza fogót hétköznapi ruhákba.

JELLEM:
Külsőre kedves tekintet bájos arc. Belső viszont más. Kihívó viselkedés, kimondja amit gondol és nem habozik kijelenteni ha valami nem tetszik neki. Épp ezért nem az a csendes minta polgár. De életcélja, hogy másokon segítsen. Néha mintha két ellentétes jelem lenne. Vad és falja az élet örömeit. Máskor vissza fogottabb személyiség. Ha valakit meg kedvel, nagyon kedves is tud lenni vele. Másik fontos dolog szereti az állatokat. Szeret segíteni másoknak orvos tanonc ként dolgozik. ( szeretnék orvos lenni ha engeditek)

RANG: D

KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG: Csakrafogékonyság: (Könnyebben fel tudja mérni egy test állapotát mint egy átlag ember)

FELSZERELÉSEK:
Övtáska, 1 db elsősegély készlet, Fehér haj szalag, egypár ujjatlan kesztyű
VAGYON: Konohagakure no Satoban egy kicsi lakás, Sima fa karkötő Konoha jelképével, ( Ha engedélyezitek a házat vagyon ként a pénzt majd mondjátok meg, hogy így menyi lehet )


ELŐTÖRTÉNET:
Sablonos szöveg írója és tudója na az nem én vagyok. Most hol kezdjem hisz húsz év az húsz év. Talán a legjobb ha az elején kezdem. A tűz földjén születtem de évekig a szél földjén éltünk családommal.
Én is voltam gyerek talán egy kicsit még mindig valahol legbelül. Felesleges, hogy milyen idő volt amikor születtem nem ez a lényeg. Anyit tudok, hogy este volt sötét és nem könnyítettem meg édesanyám dolgát. nehéz eset voltam mint mindig egész eddigi életem során. Találgatás megint csak nem az én világom. Felesleges sorolnom, hogy négy évesen mit csináltam. Úgyse tudnák vissza emlékezni akkor sem ha akarnák. Azt tudom nem inkább érzem, hogy boldog időszak volt az a pár év. hála az égnek nem szegény családba születtem. Az igaz, hogy nem vetette fel a szüleimet a pénz. De soha nem voltak pénz szűkében. Ennek ellenére most sokan azt mondanák elkényeztetett csitrit neveltek. Ez nem igaz. Meg tehették volna de annak semmi értelme sem lett volna. Emlékszek mindig mondták, hogy pusztán pénzel nem lehet mindent megoldani. Sok dolgot ki kel érdemelni és meg kel küzdeni érte. Ezekkel az elvekkel neveltek fel szabályok sokasága közt. De ez nem tartott vissza attól, hogy azt tegyem amit akarok….

-Kiyomi nem szabad.
– De anya én akkor is akarom.
– Kincsem már ezerszer megbeszéltük. Ez hatalmas felelősség. Egy élőlény gondozása nevelése nem gyerek játék. tudom, hogy szeretnéd de még várj és gondold át alaposan.

Persze egy hatéves lány hogyan is érthetné meg amikor nagyon akar valamit és attól még is tiltják.
Sokkal később este amikor anyuék azt hiték, hogy már alszom meg fogtam a gyíkot és egy dobozba rakva eldugtam. Nem tudtam, hogy mit eszik. De ahogy kinéz biztos valami olyat, amit én soha nem vennék a számba. Ezért minden fele tücsköt bogarat össze fogdoztam titokban és mindig azzal tömtem a gyíkot. természetesen hatalmas nagy titoktartásban. Tudtam ha kiderül büntetést kapok amiért megint megszegtem egy szabályt.
Párnappal később természetesen feltűnt a mozgó doboz anyáméknak. és nem volt titok, hogy a gyíkot ki gyömöszölte bele és ki tette.

– Meg mondtam, hogy nem szabad.
– De mért? Adtam neki sok bogarat.
Jelentetem ki büszkén és vérig sértődötten. Anyám letérdelt mellém és meg simította az arcom.
– Rendben legyen. Ha már megtörtént változtatni nem tudunk rajta. De ha nem gondoskodsz róla. Vissza kell engedned oda ahol találtad.
Fellát anyu és kisétált a szobából de az ajtóban még megállt.
– Két hétig nem mehetsz játszani senkivel és nincs édesség.

Engem ez nem zavart. nem mehetek játszani a többi gyerekkel nem lényeg. nincs édesség na ez már nagyobb gond. Úgy gondoltam megérte. De egy hét után rájöttem azért egy kis cukorka nagyon jó lenne és barátokkal meg enni. Meg meg mutatni a kisállatom és dicsekedni. De ezzel még várnom kell.
Eltelt a két hét nagyon lassan és minden nap olyan volt mintha egy holnap lett volna. Meg mutattam a többieknek mit is találtam kint a kövek közt. De sajnos a gyík farka letört és én alig bírtam meg fogni.
Azonnal haza szaladtam sírva. Meg ijedtem, hogy fáj neki és nagyon beteg lesz most. Anyám és apám nem szolt semmit. Ellátták a gyíkot amennyire lehet. És szavatosságra intetek.
Ez volt a sok esemény közül az egyik életem során talán ami arra ösztönzőt, hogy az legyek ami most vagyok.
Pár évvel később lehetőségem nyílt egy shinobilehessek.. jelentkezhetem volna de a sok szabály a túlzott elkötelezettség.. Nem az én világom. Nem vagyok olyan, akit ketrecbe lehet zárni holmi szabályokkal. Nem vagyok olyan, akinek mindenki meg mondja, hogy mit csináljon szeretek a magam ura lenni. Az alap iskola után orvosira jelentkeztem. Magam se tudom, hogy mért csináltam. De ma már végig gondolva érettebb fejel tudom, a választ. Lehet nem tisztelem az összes szabályt és szeretek a magam ura lenni. De ugyan akkor nem bírtam elviselni azt amikor valaki megsérült vagy beteg volt. Túlzót jó szívűség erény vagy gyengeség ezt mindenki döntse el maga.

– Te mért választottad ezt a pályát Kiyomi? Úgy halottam az egyik junintol, hogy chakra fogékonyságod jó. És ahogy én tapasztaltam könnyeben fel tudod mérni egy test állapotát.
– Csak mert.
– Pontosan?
– Nem szeretem a sok szabályt. Túlsók van belőle ami keretek közé szorít lehetőségek nélkül.
Én jobban szeretem ezt csinálni, gyógyítani és másoknak segíteni.
– Csak kíváncsi voltam. És jobban szeretném meg ismerni az egyik legjobb diákomat.
Halkan hümmögtem és nyújtóztam egyet. Az nem baj csak ne várja azt, hogy oda és vissza leszek most ettől.
– Na jó az még senkinek sem ártott meg. Pontosan mit akar tudni?
– Közhely lenne ha azt mondanám, hogy mindent. De ki fejtenéd, hogy mért választottad az orvoslást.
– Jó kérdés tanárnő. Pontosan én sem tudom. Egy érzés volt volt csak, hogy nekem ez kell. Én ezt szeretném csinálni. Mintha egy belső Kiyomi mondta volna, hogy ezt kell csinálnom. Nincs annyi szabály a kórházon kívül ami be skatulyázna. A kórházban persze van de kell egy biztos pont ahol az ember azt csinálja amit úgy hisz, hogy jó neki és szereti.
– Értem akkor valahol a lelked választotta ezt az utat. Erős akaratú vagy de néha bizonytalan. Soha ne kételkedj magadban.

Hm régi diák évek. milyen régen is volt már az az idő. Na jó nem 30-40 éve csak pár év 2 azt hiszem. De nem is érdekel. Soha nem érdekelt igazán az idő múlása úgysem az határozza meg, hogy kik vagyunk és mivé válunk az utunk során. A jövő ki van jelölve számunkra vagy is meg van írva. Ez nem igaz szerintem. Mindenki a maga sorsának kovácsa. És én kezembe veszem az irányítását.
Ezt tettem amikor azzal álltam szüleim elé, hogy szeretnék egyedül élni. Próbára tenni magam, hogy milyen is az igazi élet.

– Anya, apa van egy kis ház Konohában. És szeretnék elköltözni ki próbálni, hogy milyen amikor csak magamra számíthatok. És magamnak kell segítség nélkül megélni.
Anyuék csak mosolyogtak. Tudhattam volna, hogy már várták mikor állok elő egy hasonló kérdéssel. Tudtam abból a mosolyból abból a tekintetből amivel rám néztek. Néha kicsit nehéz volt elfogadni. De végül is tudtam, hogy ők ismerik az észjárásom ismerik a vágyaim. Vagy legalábbis sejtik mit szeretnék. Még akkor is ha soha egy szót se szolok róla.
– Lányom jól meg gondoltad a dolgot?
– Persze, hogy át gondoltam. Igazából csak engedélyt akartam kérni. Na jó csak szólni szeretem volna.

Meg változtattam mondatom végét. Hirtelen szüleim ez nem lepte meg mindig is ilyen voltam. Furcsa kusza és néha még ők sem tudták kiszámítani, hogy mire gondolhatok. Én lettem a kiszámíthatatlan rejtélyes egyke gyermek. Aki most készül kiröppenni a családi fészekből, hogy meg kezdje saját életét.

( Ha túl sok a vagyon amit írtam szóljatok. De a házat mindenképp szeretném ha lehetséges. )

Remek kis kezdő történet, meg is felel a kívánalmaknak.

Civilként D szint, orvostanonc rangot adok neked, amit változtathatsz majd kedvedre, de a leíró jellege maradjon meg ha változtatsz is. A kis lakást megkapod illetve az ingóságokat is, amiket felírtál, de ez esetben nincs pénzjutalom (a megélhetéshez kellő összeg mindig megvan de ezt nem tüntetjük fel, amit adnánk az mondhatni a megtakarításod).

Üdv nálunk!