Amegakure csatornarendszere

Darui Hétf. Szept. 19 2011, 23:03

//Team Fushino Very Happy

//

A csipetcsapat nagyszerűen és magabiztosan haladt előre a csatornában, teljesen addig ameddig sötét és nyálkás nem lett minden. Természetesen ez még csak egy kis ízelítő volt a rájuk váró rosszból, de páran még így is "ájuldozva" meneteltek előre töretlennek mutatva magukat. Eleinte Suneko haladt elől és mögötte a többiek teljesen addig ameddig el nem érték azt a bizonyos, nagyonszűk csövet. A csapat tanakodni kezdett, hogy mi legyen és hogyan tovább, míg egy halovány de jónak tűnő ötlet bukkant fel egy pillanatra de le is vetették azt. Pedig a drótos megoldás akár jó is lehetett volna. Így nem volt más választásuk, mint megindulni.
Elsőként Suneko préselte be magát a csőbe, melyben már szó szerint mint egy hernyónak, úgy kellett haladnia, és így tovább a követte őt Karaszu és Kei is, majd végül a többieket kicsit "ösztönözve" Toge is megindította a saját akcióját, mely meglepően jól sikerült. A hirtelen felszabaduló víz magával ragadta a három genint és őket átsodorta a cső másik oldalára, hol egy sokkal kényelmesebb, szárazabb, tisztább és szélesebb hálózatban találták magukat, azonban Toge, mivel ő indította a hullámot, így ő nem tudtam azt meglovagolni, tehát rá még várt az a nemes feladat, hogy átszenvedje magát azon a csövön. Mindeközben a többiek a csatornarendszerben már nagyon is jól láttak, mert itt-ott elvétve el voltak helyezve fáklyák melyek égtek és fényt adtak. Ez a jelenség jelezte is a csapat számára, hogy jó helyen járnak hiszen valakinek meg kellett gyújtania azokat.
Amint Toge is átért a cső túloldalára, a csapat ismét megindult együtt és egy jó öt perc gyaloglás után ismét beleütköztek egy igencsak súlyos akadályba. Ez az akadály nem olyan volt mint az előző, nem egy újabb szűkös csőről volt szó hanem egy egy vaszsilipről. A zsilip mellett a földön volt egy kisebb csőér (még a patkányok számára is átférhetetlen) ami átvezetett a zsilip alatt, melyben egy sötét, szúrós szagú anyag volt, mellette négy darab papírral. A fiúk egy kisebb kutakodás után a zsilipen észrevehettek egy szöveget mely két részből áll és így szól:
"Aki az életeszenciáját felajánlja tisztaság jelképének, azt a természet majd befogadja kegyébe" Állt az egyik, majd nemsokkal alatta a másik:
"Tűzből tüzet ne félj használni, ha a sötét fellángol, utad biztos jövőt nyer, de aki a fényt megfosztja helyétől, testét is megfosztja egyben lelkétől."

**Fusino Kei** Csüt. Szept. 22 2011, 15:29

//Köszi Bee-sama, mindig is arra vágytam, hogy a csatornában tekeregjek Smile

//

Mikor beértünk a nagyobb világosabb terembe mindenki fellélegzett, "végre nem kell az áporodott, koszos vízben lubickolnunk tovább".Kivéve Suneku, mert nekem nagyon úgy tűnt, hogy élvezte a csatornában való kúszást. Majd kicsit jobban körülnéztünk, a falakon néhol fáklyák voltak, ez arra utalt, hogy járt itt előttünk valaki. Majd kisvártatva találtunk egy furcsa ajtót. Az ajtón egy rejtvénynek tűnő szöveg állt továbbá találtunk négy darab 4cmX4cm es papír fecnit. Elolvastuk a szöveget, de mindenki tanácstalanul állt. Karaszu és én megbeszéltük a dolgokat és arra jutottunk, hogy a négy fecni chakra érzékeny papír lehet. Majd értelmeztük a rejtvényt:"Aki az életeszenciáját felajánlja tisztaság jelképének" azaz aki a chakráját belekoncentrálja a papírba "azt a természet majd befogadja kegyébe" az megtudja a chakra típusát. A második mondaton kicsit többet kellett gondolkodnunk, de ez sem fogott ki rajtúnk. "Tűzből tüzet ne félj használni, ha a sötét fellángol" Ha használód a chakra érzékeny papírt és tűz elemű vagy abban az esetben meggyullad, a szöveg arra utal, hogy az a tűz teljesen megfelelő a csőben lévő anyag meggyújtására."Utad biztos jövőt nyer, de aki a fényt megfosztja helyétől, testét is megfosztja egyben lelkétől" a szöveg utolsó része arra utal, hogy ha mindezt megtesszük tovább mehetünk, de a falakon lévő fáklyákat ne piszkáljuk mert a test lélektől való megfosztása rosszul hangzik. Miután ezt sikeresen prezentáltuk, felvettem az egyik papírt és erősen koncentrálni kezdtem bele a chakrámat, reménykedtem benne, hogy a papír ketté fog hasadni mivel az azt jelenteném, hogy az elsődleges chakra típusom a szél. Továbbá nagyon kíváncsi voltam, hogy van e tűz elemű köztünk és ha nincs akkor mi lesz? De az igazság, hogy mindenre fel voltunk készülve, ha esetleg nincs köztünk tűz elemű akkor Suneku kicsúszkál a csöveken és szerez némi tüzet, Sunekunak úgyis jól megy a szűk helyeken való közlekedés ki tudja miért?

**Fusino Karasu** Szomb. Szept. 24 2011, 00:41

Mikor Toge a hátsónkba lőtt egy vízcsóvát akkor legelőször az undor fogott el mivel effektív Toge nyálas vizében lubickoltunk egy ideig. Az már csak hab a tortán hogy én ebből a léből véletlenül jelentős adagot nyeltem mivel nem nagyon számítódtam rá hogy ez történik. Miután az ár ki lökőt egy nagyobb és fényesebb terembe és én öt ültem a földön tejesen vizesen, akkor azt határoztam el, hogy Toge-t álmában kasztrálni fogom egy életlen kenőkéssel. Ősszintén szólva azonnal megrúgtam volna párszol, hogy ha a kis akciója után nem ö lett volna az egyetlen, aki benn marat a csőben. De mire odaért hozzánk addigra már más kötötte le a figyelmemet. Ugyanis miután felálltam és körülnéztünk akkor találtunk egy zsilipet, ami mellé egy érdekes rejtvény volt felírva. Miután elolvastam elégé összezavarodott lettem. Mivel most akkor az a vén öreg hagyott nekünk a tovább jutáshoz segítséget? Vagy Amatera-sensei szórakozik velünk? Minél többször gondolom végig ezt az öreges dolgot annál valószínűtlenebb lesz. De ha már idáig eljutottunk, akkor már nem hátrálok meg. Miután mindenki elolvasta a szöveget azután tanakodni kezdtünk. Én és Kei ara jutódtunk hogy vezessük a chakránkat a közelben talált papírokba és akinek meg gyullad az bele dobja abba a kis lyukba a zsilip mellet. Miután ezt meg beszéltük azután fel kaptam az egyik papírt és elkezdtem bele koncentrálni a chakrámat. Majd érdeklődve figyeltem hogy mi történik.

**Fusino Toge** Vas. Szept. 25 2011, 19:18

Ezaaaaz!!! - kiáltottam fel. Sikerült a tervem, hogy egy vízlökettel átjuttatom a többieket a szűk csövön. Még milyen jól sikerült és még egy egészséges nevetés is kitört rajtam. Azok a meglepődött arcok még jó, hogy nem szóltam nekik előre. Igaz arra nem gondoltam, hogy én, hogy jutok át a csövön, ezután. Hát át kellet másznom, ami tartott egy kis időbe, de addig a többiek hasznosan töltötték az időt. Ahogy másztam egyre több fény szűrődött a csőbe ez azt jelentette, hogy jó helyen járunk hiszen valakinek meg kellett gyújtania azokat. Végre átjutottam...
Öt perc gyaloglás után beleütköztünk egy vaszsilipbe. Kei és Karaszu mentek legelöl, Suneku mögöttük és én leghátul kicsit pihenhetve, mert nekem mászni kellett a csőbe és hát nem volt egy egyszerű dolog. Mire odaértem és elolvastam a rejtvényt, addigra Kei és Karaszu már egy teljesen helytálló ötlettel rukkoltak elő! Amivel egyetértettem és örültem, hogy ilyen gyorsan kitalálták a rejtvényt a csapattagjaim...
Én már tisztába voltam azzal, hogy víz elemű a chakrám, szóval előre tudtam mi fog történni a papírral, ha ez a papír tényleg chakrapapir.
Elvettem egy papír fecnit és a chakrámat a papírba koncentráltam....

**Fusino Suneku** Vas. Szept. 25 2011, 21:34

Mikor Toge intenziv ellenkezésének hatására elvetettük a Karaszu, egész jónak hangzó drótos ötletét, már sejtettem hogy valami itt nem stimmel teljesen. Mindenesetre megindultam a csövön lefelé. A falak nyálkásak voltak és nagyon szűk volt a cső, de azért elég tűrhetően haladtunk előre és ha a számat összeszoritottam még a nyálkától is megkiméltem magam. Ez az állapot egészen addig tartott amig nem hallottam egy üvöltést magam mögül:
Suiton: Mizurappa!
és kaptam a nyakamba egy jó nagy adag vizet. Ekkor aztán szélsebesen a cső kijáratánál találtam magam, a szám pedig nyálkás vizzel telt meg. Végeredményben nem volt rossz ötlet, de nem bántam volna a Toge szól előtte. Amig ő is leért addig volt időnk körülnézni. Egy nagy teremben találtuk magunkat, ami fáklyákkal volt kivilágitva. Ez azt jelenti hogy közeledünk az öregapó rejtekhelyéhez. Mikor Toge is leért és mindenki megmondta neki a magáét, elindultunk a vélt helyes irányba. Mi Togéval egy kicsit lemaradva mentünk a többiek után. Utunk egy vaskapunál végződött ahol
egy rejtvény volt a falra költve,
hogy a továbbjutást megkönnyitse.
Mire odaértünk Togéval, a többiek már egy konkrét tervvel álltak elő. Mire én is átgondoltam volna tervüket, már a kezembe nyomtak egy papirlapot, igy nem volt más választásom, mint hogy megbizzak Kei és Karaszu itélőképességében. Kicst furcsállottam hogy kedves öregepám ilyen kifejlett beléptető rendszert rittyentett ide, de nem értem rá elméleteket gyártani oda kellett figyelnem arra amit csinálok. A chakrát a papirlapba koncnentráltam és próbáltam elképzelni ahogy az összegyűrödik és felfedi villám elememet.

Darui Kedd Szept. 27 2011, 08:09

A Fushino srácok egy komoly kihívás előtt állnak, mégpedig az előtt, hogy megbüntessék e Toget az előbbi akciója miatt, vagy megfejtsék a rejtvényt, mely egészen véletlenül az útjukat állta. A srácok nem is gondolkoztak sokáig, nekiestek a rejtvénynek, holott szerintem az a bizonyos büntetés is megért volna egy misét.
Forogtak az agytekervények és a csapat "okosabbik" fele, már ha lehet ilyet mondani, kitalált egyfajta magyarázatot, megoldást hogy hogyan is lehetne továbbjutni a zsilipen. A rémusz első részét tökéletesen értelmezték, aminek köszönhetően mindenki megtudta, hogy milyen is az elsődleges chakraeleme. Legelőször Suneko vezette bele a papírba a chakráját ami szinte azonnal összegyűrődött, ami azt jelezte, hogy villám, azaz Raiton beállítottságú. Sunekot követte a sorban Kei akinek a kis lapocskája nemes egyszerűséggel ketté szakadt majd a földre hullt, ennek jelentését még az akadémián megtanították a kis genineknek, így a fiú már tudta, hogy a szél a kegyeibe fogadta. Lassacskán Togera is sor kerül, viszont ő már tudta, hogy mi az elsődleges eleme, így nem érte nagy meglepetés amikor a kis papírfecni átázott a semmitől. Legvégül Karaszu volt az aki próbálkozott, és csakis kizárólag rajta múlott, hogy sikerül e tovább jutni a csapatnak. A charáját belekoncentrálta a papírba, ami szinte azonnal lángra kapott, aminek a fiú igencsak megörült, olyannyira hogy megfeledkezett magáról és az égő papírról, ami amúgy is rendkívül gyorsan égett. Mire Karaszu odáig jutott volna, hogy belerakja az égő papírt a kis csőbe, a papírból már csak kevéske élettelen hamu maradt mely a földre hullt. Na ez itt a dilemma, még mielőtt csinálhatott volna valamit a tűz elemmel megáldott Fushino, már a papírjának írmagja sem maradt, így nem maradt más választásuk mint újra a vers felé fordulni, mely talán rosszul értelmeztek, elvégre nem véletlenül lettek a fáklyák is beleírva rémuszba.

**Fusino Kei** Pént. Szept. 30 2011, 15:11

Biztos voltam benne, hogy a tervűnk működni fog, de sajnos nem így lett. Így hát új tervet kellett kidolgoznunk, mindnyájan törtük a fejünket azonban a rengeteg használhatatlan ötleten kívül semmi haszna sem volt. Végső elkeseredésemben lefeküdtem a földre és a fáklya pislákoló fénye mellett átgondoltam a helyzetünket. A fáklyát nem vihetjük a célhoz azonban a tüzet oda kell juttatnunk, de nincs semmink sem amit meggyújthatnánk, illetve van de a csatorna áporodott vize eláztatta. Mára leg elvetemültebb ötlet is az eszembe jutott, hogy megpróbálom odavinni a fáklyát hátha csak blöff, hogy meghalok. De ezt át kellett gondolnom és meghagyni végső lehetőségnek, hiszen nem akarok még meghalni vannak céljaim és teljesítenem kell őket. Végigtekintettem az elkeseredetten gondolkozó csapattársaimon. És ekkor beugrott valami, egész eddig edzettünk, hogy erősebbek legyünk. Semmilyen eszközzel nem tudjuk a tüzet a lyukhoz vinni, legalábbis semmilyen olyan eszközzel ami a birtokunkban lenne. De semmi nem gátolja meg, hogy megszerezzük pontosabban egy bizonyos személy megszerezze. A gondolatmenetem végéhez érve elkezdett körvonalazódni a megoldás. Odafordultam társaimhoz és így szóltam:" Toge, Suneku, Karasu edzenünk kell, legalábbis Karasunak, rá kell jönnie, hogyan használhatja a tűz elemet és nekünk segítenünk kell neki". Majd a felszólalásom befejeztével leültem és elgondolkoztam, miképpen vihetjük ezt véghez. Véleményem szerint karasunak meg kell próbálnia belekoncentrálni a chakráját a tűzbe és kényszeríteni a fáklya lángjait, hogy a cső irányába terjedjenek. Azonban Karasunak óvatosnak kell lennie hiszen a zsilipen lévő idézet megemlíti, hogyha elalszik a fáklya akkor végünk. Így hát Karasun a sor, hogy előre juttassa a Kis Fusino csapatunkat. Persze Karasut nem hagyhatjuk egyedül gyakorolni míg ő az elemi chakráját fedezi fel addig én a chakrakontrollomat fejlesztem.

**Fusino Karasu** Szomb. Okt. 01 2011, 15:54

Miután a kezemben hamuvá vált a papír kicsit meg lepődtem, mivel nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan fog elégni. Másrészről viszont azt hitem, hogy az általunk ki talált terv bomba biztos. Ezért el is nevetem a „Lehetetlen hogy ne sikerüljön” tervnek. Nos miután a „Lehetetlen hogy ne sikerüljön” terv nem sikerült, azután elégé hülyén álltam ott. Ez után megint elkezdtünk tanakodni, hogy mit tegyünk. A tanakodás elég rossz eredménnyel zárult mivel a végére már annyira nem volt ötletünk hogy már egy menyét elrablására majd közéjük való beépülésre is gondoltunk csak, azért hogy ki nyissuk azt az átkozót, zsilipet. Én személy szerint azt csináltam volna, hogy valamelyikünket rá vesszük, hogy vegye le a fáklyát és addig a többiek biztonságba húzódnak. De gondoltam jobb, ha nem mondom ezt a korszakalkotó ötletemet, mert gondoltam egyik sem akarta volna levenni. Abszolúte nem volt semmi ötletem. Illetve volt de azok nagy része használhatatlan volt vagy még nem létezik olyan technológia, amivel meg tudtuk volna csinálni. Úgy gondoltam, hogy csak nem lehet olyan nehéz rájönni, hogy mit takar a szöveg. Na szóval van két pont a teremben. Egyikből elkel juttatni valamit a másikba de azt a valamit csak valamivel lehet át vinni. És ez a valami nincs nálunk. Na nem is olyan nehéz ez egyszerű matematika… kár hogy sosem voltam benne túl jó. Szóval semmi ötletem sincs. Eben a bizonytalanságban álldogáltam ott amikor Kei azt mondta hogy: " Toge, Suneku, Karasu edzenünk kell, legalábbis Karasunak, rá kell jönnie, hogyan használhatja a tűz elemet és nekünk segítenünk kell neki". Ezt elégé nagy ostobaságnak tartódtam, hogy a küldetés közben azzal huzam az időt hogy edzünk amikor sietnünk kell. Legszívesebben megrúgtam volna Kei-t hogy-hogy jut ez az eszébe ilyen, de mivel senkinek nem volt jobb ötlete (különös módon nekem se) ezért nem volt más választásom. Az volt a terv hogy mivel nekem tűz elemű a chakrám ezért nekem valahogy át kéne jutatnom, a tűzet a fáklyából a lyukba. Nem igazán tudtam hogy-hogy kezdjek bele, mivel tudtommal a tűz elemi chakrások a tüdőjüket használják a tűz irányítására. De Kei azt mondta, hogy „Úgy csak teremtik nem irányítják!” Mikor még mindig értetlenül álltam akkor Kei azt mondta, hogy: „Csinálj úgy, mintha egy varázs gömb lenne a fáklya és próbáld meg irányítani a benne levő tüzet.” Ezután erőt vetem magamon és oda léptem a fáklyához. Úgy gondoltam hogy ha már csináljuk akkor már mindent bele adok hogy minél előbb tovább jussunk. A két kezemet a fáklyában égő tűzhöz, raktam úgy, hogy olyan távolságba legyenek, hogy még érezem a tűz melegét de ne égessen meg. Mikor beálltam a megfelelő pozícióba akkor behunytam a szemem és egy nagyobb mennyiségű chakrát küldtem a kezembe. Ez elég könnyen ment mivel még a csatornázás előtt Amatera-sensej megtanítót minket hogy hogyan ragaszuk fel magunkat a fára a kezünkkel és ennél a feladatnál elég sok chakrát kelet a kézbe áramoltan és mellesleg ott forgatni. Ott álltam a kezemben az elég nagy mennyiségű chakrával és próbáltam a lángokban lévő chakrát érzékelni. Azt akartam, hogy a bennem lévő tűz elemi chakrát a lángokban lévő chakrával vegyíteni. Ezt apránként csináltam mivel nem akartam eloltani a fáklyát. Lassan apránként egyre több chakrámat fordítódtam a feladatra. Amikor úgy éreztem, hogy van valami furcsa kötödés a kezem és a lángok között akkor azt próbáltam hogy ki tudom e nyújtani a lángtót vagy meg nagyítani. Az első próbálkozásokra szemel alig látható változások történtek. Jó néhány próbálkozás után már nagyjából ment és az után azt próbáltam, hogy hogyan tudnám a lángot két külön lángra szedni. Ezt is jó párszol próbáltam. Ezek után azt akartam, hogy a kettészedet lángok közül az egyiket az én chakrámal táplálni, mivel ha leszedem a fáklyáról, akkor nem lesz mit égetnie. Úgy terveztem, hogy ha sikerül ki emelnem egy darabját, akkor bele nyomom a lyukba. Mikor úgy éreztem, hogy kész vagyok, és képes vagyok egy nem túl nagy lángot a kezemben tartani akkor neki készültem és lassan elkezdtem emelni a lángot.

**Fusino Suneku** Szomb. Okt. 01 2011, 22:47

Amikor megtudtam az elememet, először nagyon boldog lettem, és azonnal ki is akartam próbálni. De akkor rájöttem hogy semmiféle Raiton technikát nem ismerek. Minél hamarabb el akartam kezdeni az edzést, és megtanulni egy új elemi technikát, de a küldetés közepe nem tűnt éppen alkalmas időpontnak. Szóval inkább elkezdtem agyalni egy megoldáson, hogy begyújtsuk a kátrányt, miután Karaszunak nem jött össze a papirlappal. Rengeteg rosszabnál rosszabb ötlet jutott eszembe, az egyik pl az volt hogy szépen leülök és begyakorlom a Chidorit, aztán átvágom magamat az ajtón. Végül Kei állt elő egy jónak tűnő megoldással. Karaszunak meg kellett próbálni a fáklya lángját úgy manipulálni, hogy azzal be tudjuk gyújtani a kátrányt. Karaszu azonnal neki is kezdett az edzésnek, és én ezt nem akartam tétlenül nézni.
- Lehet, hogy csak Karaszu tudja teljesiteni a feladatot, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell csinálnunk semmit, csak tétlenül néznünk. Nekünk is edzenünk kell, hogy erősebbek legyünk mikor átjutunk kapun és találkozunk öregapámmal! - Mondtam, bár nem lepődtem volna meg ha a túloldalon Amatera-sensei vár minket, nem kedvenc aszott vénemberünk
Miután ezt kimondtam azonnal el is kezdtem az edzést. Mivel nem tudtam milyen is a villám elem edzése, ezért csak chakrát koncentráltam a kezembe és elképzeltem ahogy elektromossággal töltődik fel. Ez persze semmi eredménnyel nem járt elsőre, de nem adtam fel és tovább próbálkoztam. Miközben Karaszu a fáklya lángját bűvölte és mintha már valamit sikerült volna elérnie. Egy idő után már úgy éreztem mintha valahogy más lenne a kezemben áramló chakra, de nagyon is lehetséges, hogy csak képzelődtem

**Fusino Toge** Hétf. Okt. 03 2011, 18:42

Örültem, hogy kiderült mindenkinek az elemi chakra típusa. Mindig azt hallottam a csapat többi tagjától, hogy találgatják, hogy vajon milyen az elemi chakra típusuk és fantasztikus történeteket gondoltak a chakra típusuk mellé. Karaszu és Suneku is lázban égett a gondolattól, hogy vajon milyen a chakra típusuk, míg Kei csak visszafogottan találgatott. Mindegyikőjük viszont egyhangúan kijelentette, hogy minden jó csak víz elemű chakra típust még véletlen se. Ami engem kifejezetten zavart, mert nekem víz elemű chakra típusom volt és nem értékelték a víz hatalmát. Másik pedig, hogy az Amegakure no Sato-ban az életünk fontos része volt a víz és az eső. Mindig is a víz elemű jutsuk iránt érdeklődtem és elkötelezett hívük voltam. Sok példaképem volt, aki víz elemű chakrát használt Amegakure no Sato-ban és családomban is voltak ilyen személyek. A legjobb víz elemű chakra használó akarok lenni a világon és minden víz elemű jutsut elakarok sajátítani. Lehet ez túl nagy vállalkozás, de amennyit csak tudok elsajátítok....
Kei azt tanácsolta, hogy: " Toge, Suneku, Karasu edzenünk kell, legalábbis Karasunak, rá kell jönnie, hogyan használhatja a tűz elemet és nekünk segítenünk kell neki ", ami nem volt rossz ötlet. Elmentem messze Karaszutól és a fáklyáktól. Leültem a vizes földre és eszembe jutott, hogy ez egy tökéletes hely egy víz elemű jutsu megtanulásához, mivel nagyon sok a víz körülöttem.
Egy víz elemű jutsut már elsajátítottam. Ami a Suiton: Mizurappa volt. Mindig is elakartam sajátítani ezt az alap víz elemű technikát mégpedig a Mizu Bunshin no Jutsu-t, amit már sokszor láttam, hogy használnak és a kézjelekkel is tisztában voltam. Családom tapasztalt tagjai is próbálták megtanítani nekem.
Karaszu a tűz irányításával bajlódott és láttam, hogy sok ideig eltart még ez. Így elhatároztam, hogy megtanulom a Mizu Bunshin no Jutsu. Chakrát gyűjtöttem és elképzeltem, hogy láttam másoktól és mit próbáltak tanítani nekem. Próbáltam a körülöttem lévő vízre koncentrálni, érzékelni a chakrámmal. Nagyon koncentráltam a chakrám. Kígyó, Madár, Tigris kézjelek után kimondtam, hogy Mizu Bunshin no Jutsu éreztem, hogy a körülöttem lévő víz tömeg megmozdult egy irányba, de ezt még gyakorolnom kellett a végleges elsajátításhoz.
Így tovább próbálkoztam, minden erőmet beleadva.....

Darui Csüt. Okt. 06 2011, 14:54

A fusino csapat bennrekedt egy kisebb helységben a csatornák között, mely nem volt kellemes érzés, egyedül a fáklyák fénye és a kis versecske a zsilipen volt az ami ösztönözte őket a továbbhaladásra, ugyanis a másik irányba, amerről jöttek, nem tudtak volna menni mert a víz hirtelen megeredt pontosan ott ahol bejöttek. Ez nem volt olyan zavaró a genineknek, sőt észre sem vették mindaddig amíg a bokáig a beérkező vízben álltak. Egy kis plusz motiváció, hogy tovább menjenek az utukon, különben nem csak a fáklyák kialvásának következményétől kell félniük, hanem egy euforikus fulladás is véget vethet szerény játszmájuknak.
Karasu minden tudását latba vetve próbálta meg formálni és irányítani a fáklya tüzét úgy, hogy az ki ne aludjon, azonban az elején nem volt túl sok sikerélményben része a fiúnak. A többi Fusino támogatta őt, sőt maguk is elkezdtek edzeni, kihasználva így az alkalmat, azonban az idő egyre jobban szorította őket, mert a beáramló víztömeg egyre magasabbra és magasabbra emelkedett, igaz nem volt gyors az emelkedése, sőt alig észrevehető, de amikor már azt a bizonyos csőnek az alját kezdte el verni a víz, amit meg akarnak gyújtani, hát igencsak szedniük kellett magukat, legalábbis Karasunak aki már bizonyos eredményeket el is ért. A fáklya lángjával már egész ügyesen manőverezett, chakrája segítségével már ki tudta terjeszteni valamelyest a lángot, vagy éppen lezsugorítani. Amint ezt elérte, megpróbálta a fáklya lángját két azonos részre választani, majd az egyik részt "bűvölni". A kezével lassan sikerült leemelnie egy kisebb lángcsóvát a fáklyáról, úgy hogy a fáklya ne aludjon ki, és lassan elindult a cső felé aminek már majdhogynem a tetejét verte a víz, de még éppen időben sikerült neki belehelyezni a lángot, amitől az kigyulladt. Maga a cső hatalmas lángra lobbant, körülötte a víz sisteregni kezdett és hatalmas gőzfelhő alakult ki. A feladat sikerült aminek köszönhetően a zsilip ki is nyílt, biztosítva a csapatnak a továbbjutást. A többiek abbahagyták a gyakorlást, azonban nem eredménytelenül Suneko míg a chakrájával bíbelődött, elérte azt a vicces állapotot, hogy csapattársait egy aprócska kis statikus feszültséggel megcsípje. Toge meg akarta tanulni a Mizu Bunshin no jutsut, azonban ez a terve nem sok sikerrel járt, de ő is elért eredményeket. Mivel már megtanulta irányítani a vizet, így képes volt a beömlő vízből egy oszlopot kiemelni, mely jó alapul szolgálhat majd neki a későbbiekben a Mizu Bunshinhoz.
A túloldalt már száraz volt, pusztán a zsilip kinyitása és becsukása közötti intervallumban folyt be némi víz. A geninek egy hatalmas csőben találták magukat mely hosszú és sötét volt, azonban vissza nem fordulhattak, így csak egy irány volt mely szóba jöhetett, de hogy hová lépnek, alaposan meg kell figyelniük, mert talán épp egy csapdába sétálnak bele a korom sötétségben.

**Fusino Suneku** Pént. Okt. 07 2011, 01:46

Miközben serényen próbáltam elektromossággal feltölteni a kezemben lévő chakrát, feltűnt hogy vizben tocsogok. Úgy rémlett , hogy érkezéskor még csak pár tócsa volt a padlón, de nem összefüggő viz. Gyorsan körülnéztem, hogy honnan is kerülhetett ide a viz, és hamar észrevettem, hogy a abból a csőből folyik a viz ahonnan jöttünk. Mivel nagyon lassan emelkedett a viz szint ezért nem fenyegetett a fulladás veszélye, sem az hogy a fáklyák kialszanak, mielőtt Karaszu sikerrel járna. Nyugodtan folytattam tovább az edzést egészen addig amig végre leesett, hogy nem a fulladástól kell tartanunk hanem, hogy a viz belefolyik a kátrányba és igy nem tudjuk meggyujtani azt. Karaszu lehet, hogy már rájött erre, de azért gyorsan elmondtam neki, nehogy már eszébe jusson leülni kempingezni edzés helyett. Mivel még nem volt közel a csőhöz a viz ezért tovább folytattam az "edzést". Sikerült annyi eredményt elérnem, hogy megcsiptem magam egy kis feszültséggel. Úgy éreztem ezt az eredményt muszáj "megosztanom" a többiekkel. Kei-en kezdtem a viccelődést, aki nem nagyon szorgoskodott azóta amióta előállt az ötletével. Aztán Togén is elsütöttem ezt a kivételes poént. Karaszut kihagytam hiszen ő most fontos munkát végzett. Amikor befejeztem a csipkelődést már nem sok hiányzott ahhoz hogy befolyjon a viz a csőbe. Abbahagytam az edzést és elkezdtem hangosan szurkolni Karaszunak aki már szét is tudta választani a lángot. Miután rájöttem, hogy ezzel csak zavarom átváltottam halk szoritásra. Végül sikerült begyújtani a kátrányt és a kapu kitárult. Miután beléptünk rajta azonnal be is csukódott, szerintem a viz befolyt a csőbe és eloltotta a tüzet. Egy töksötét teremben találtuk magunkat, ahol akkor sem láttunk volna sokkal többet ha a szemünk már hozzá van szokva a sötétséghez. Hamar átláttam, hogy nem kerültünk a legkellemesebb szituációba és, hogy ha vakon indulunk meg könnyedén meg is halhatunk.
- Szép volt Karaszu, de sajnos megint a te segitségedre lenne szükségünk. Meg kell próbálnod valamit begyujtani vagy egy tüzlabdát létrehozni a tenyeredben, hogy lássunk valamit, mert ha vakon megyünk tovább akkor könnyen belefuthatunk egy csapdába, vagy lecúghatunk egy szakadékba. Bizom benned, menni fog! - Mondtam és az utolsó mondat közben hátbaveregettem társamat és közben meg is ráztam árammal ez még járt neki.
- Nekem is folytatnom kell az edzést, mert egy elektromos kisüléssel én is tudnék valamennyit világitani, de nem hinném, hogy sikerülne rövid idő alatt akkora kisülést csinálnom amekkora a tűzhöz hasonló erősségű és folyamatos fényt adna - jelentettem be hangosan, nehogy azt higgyék én csak lazsálni akarok mint Kei a múltkor
Régebben is érdekeltek a villám elemű technikák igy utánanéztem a Raiton technikáknak. Koránt sem ismertem mindet, de egy hiresebb technika eszembe jutott ami nem is volt túl erős igy volt rá esélyem hogy, megcsináljam. Ez a Raiton: Kyuuden no Jutsu volt. A kézjelekre nem emlékeztem pontosan, vagy Madár, Majom, Kutya, és az utolsó kézjel vagy Vadkan vagy Madár. Mivel nem tudtam visszaemlékezni ezért pénzfeldobással döntöttem. Az eredmény fej lett igy már biztos volt hogy Vadkan az utolsó kézjel. Most a kezemen kivül kellett koncentrálnom a chakrát. Most jóval több chakrát szabaditottam fel és a tenyerem közepe feletti elképzelt pontba koncentráltam azt. Elvileg egy kis villámló gömbnek kell megjelennie a tenyerem felett, ez természetesen nem történt meg, de tovább próbálkoztam és egy idő után már láttam is ahogy egy hangyáni gömb pislákol a tenyeremben.

**Fusino Kei** Pént. Okt. 07 2011, 20:31

Miután mind elkezdtük begyakorolni a chakra elemeink irányítását, egyre sürgetőbb lett, hogy Karasu gyorsan végezzen hiszen a vízszint emelkedni kezdett. Biztos voltam benne, hogy Amatera senesi kacagva tölti fel vízzel a csövet és mindezt csak ösztönzésnek szánja. De a viccet félretéve, valóban veszélyben voltunk és a túlélésünk Karasun múlott. Én régóta ismerem Karasut és valóban néha meggondolatlan, szeleburdi és hebehurgya, de ha a dolgok komollyá válnak ő is megkomolyodik és teljesíti azt amit elvárnak tőle. Ahogy a vízszint egyre magasabb és magasabb lett Karasu arcán egyre inkább látszott az igyekezet melyet a feladta megoldására fordított.
Úgy koncentrált, hogy a megdagadt erek minden el nem takart testfelületén látszottak. Néha egy-egy izzadságcsepp gördült le az arcán és belecsobbant az egyre csak emelkedő vízbe. A csobbanás hatására apró de még látható koncentrikus körök jelentek meg a víz felszínén. Ahogy Karasu koncentrált egyre több és több ilyen apró csepp zuhant bele az ismeretlenbe és hozott létre maga körül koncentrikus köröket. Ezek az apró vízfelszínen keltett hullámok megtörték a fáklya lobogó fényét és egy apró előadást hoztak létre.
A vízszint már lassacskán elérte a csövet melyet meg kellett volna gyújtanunk . De Karasu még előtte sikerrel teljesítette a feladatot. Óvatosan le emelt egy lángcsóvát a fáklya lángjából és a csőhöz közelítette, mikor a láng elérte a csövet a benne lévő fekete anyag intenzív lángolásba kezdett. Még a körülötte lévő víz is hangos sistergéssel párolgott el. Majd a zsilip kinyílt, mi gyorsan átszaladtunk és mögöttünk be is záródott. Némi víz is érkezett velünk azonban nem vészes mennyiség.
A zsilip bezáródása után korom sötét lett, azt tudtuk, hogy egy csőben vagyunk hiszen mikor kinyílt a zsilip némi fény átszűrődött a másik teremből. Mivel itt már nem volt fény sejthető volt, hogy csapdákat azért találhatunk ezért alkalmaztam a senseitől tanultakat. Belekoncentráltam a talpamba a chakrámat majd óvatosan fellépdeltem a falon míg el nem értem a cső tetejét majd megemlítettem társaimnak, hogy szerintem ésszerűbb lenne így átkelni a csövön, majd megindultam za ismeretlen sötétség felé.

**Fusino Karasu** Szomb. Okt. 08 2011, 23:59

Mikor a fáklyát úgy mond „bűvöltem” legnagyobb dolog, ami zavart azok a hőn szeretet csapatársaim voltak. A fő probléma az volt hogy mindegyik engem bámult. Ami engem roppant mód irritált. Ez olyan, mint a húgyállás ott sem szereti az ember, ha mögötte három férfi bámul rá, mint hóember a homokra. Az csak hab volt a tortán hogy Suneku a fülembe ordítót, amikor én a legjobban akartam koncentrálni. Mikor a dobhártyám majdnem beszakadt akkor legszívesebben Lekaptam volna a helyéről a fáklyát és azzal vertem, volna agyon Sunekut. A már a cipőm alját verő víz ara késztetett, hogy fojtassam. Lassan bár de sikerült felemelnem a tűz darabkát és lassú mozdulatokkal elcsoszogtam a lyukig. Minden erőmmel ara koncentrálva, hogy el ne aludjon. Mikor oda értem a lyukhoz belenyomtam a tűz szemcsét mire legnagyobb meglepetésemre kinyílt. Őszintén szólva nem igazán hitem volna, hogy működni fog az ötlet de mikor a nyitót, zsilip mellet álltam és mindenki rám nézet akkor gyorsan úgy álltam be mint aki már a legelejétől tudta volna hogy ezt kell csinálni és csak azért nem mondta meg hogy a többieknek hagyja meg a dicsőséget. Mikor mindenki bemászott akkor nagy csattanással záródót be mögöttünk a zsilip.
Újra egy csőben voltunk azzal a különbséggel, hogy tejesen sötét volt. Én a sötétben kicsit forgolódtam, hogy hátha meg látok valakit vagy valamit, de abszolúte sötét volt. Mikor megláttam, azt hogy nem látok semmit, akkor minden képen minden mindegy alapon elkezdtem előre rohanni. Aminek az lett az eredménye hogy tejes erőmből neki rohantam annak a zsilipnek amin pár perce másztunk be. Az ütközés miatt seggel vissza estem oda ahol előbb álltam. A csőben ülve a fejemen nőtt púpot fogva eszembe jutót hogy talán mégsem olyan jó ötlet előre rohanni, mivel lehetnek csapdák is előttünk. Ere a társaim is rá jöhetek, mivel Suneku elkezdte magyarázni, hogy mit is kellene csinálnom. Az ötlete az volt hogy én egy kisebb tüzel világítsak. Viszont Kei azt preferálta, hogy inkább sétáljunk a plafonon. Én miután végig gondoltam hogy mit csináljunk ara jutódtam hogy mind két megoldásnak vannak hibái. Kei ötletében az volt a hiba hogy a plafonon is lehetnek csapdák, mivel gondolom, hogy ninják ellen állították fel azokat. Már ha egyáltalán vannak csapdák. Suneku ötletét azért tartódtam gyengének, mivel a fény sem garantálja, hogy ki szúrjuk a csapdákat. Kis idejű gondolkozás után ara jutódtam, hogy az lenne a legjobb, ha mind kettő megoldást vegyítenénk egybe. Japánul a plafonon sétálnánk kezemben a tűzgolyóval. Őszintén reméltem hogy Suneku sikerrel jár a fényteremtéssel, mivel nem voltam biztos, hogy képes leszek én megcsinálni. Miután megbeszéltük a részleteket akkor én a kezeimet összekulcsolva kezdtem koncentrálni a chakrám a tüdőmbe. Pár percnyi koncentrálás után úgy éreztem, mintha elég lenne a chakra a tüdőmbe. Az egyik kezemet a szám elé tettem és próbáltam óvatosan bele fújni a lángot. Mind eközben az egyik lábamat a falon tartódtam, hogy miközben próbálom begyújtani a lángot a kezembe, eközben belőjem, hogy menyi chakra kell, ahhoz hogy fent maradjak a falon. Éreztem, hogy nehéz dió lesz át jutni a végére de, mindent bele akartam adni, hogy sikerüljön ez a fura küldetés.

**Fusino Toge** Vas. Okt. 09 2011, 22:56

A gyakorlásom közben egyre több vizet éreztem magam körül. Kezdetben azt hittem, hogy ilyen jól megy már a jutsu, hogy ennyire összetudom gyűjteni a vizet körülöttem, de rájöttem, hogy a csőből folyik, amiből mi érkeztünk le. Így könnyebben gyakoroltam és rájöttem, hogy ha erősen koncentrálok a víz manipulációra, akkor felém gyűlik a víz és később folyik bele a csőbe, amibe Karaszu a tűzcsóvát próbálta belehelyezni.
Nagy örömmel töltött el, hogy jó eredményeket értem el a Mizu Bunshin no jutsu használatában és, hogy már a beömlő vízből egy oszlopot tudtam kiemelni. Karaszu szerencsére sikerrel járt és átjutottunk a zsilip túloldalára. A túloldalt már száraz volt, csak egy kis víz folyt át, amikor átjöttünk a zsilien. Meg kell vallanom jobban éreztem magam a víz közelében, mint egy száraz helyen. Főleg ott láttunk valamit a fáklyák fényétől, viszont a zsilipen túl semmit se láttunk.
Kei azt tanácsolta, hogy keljünk át a tanult módszerrel a fal tetején, ami nem is volt olyan rossz ötlet. Mielőtt Kei elindult volna a fal tetején és megbizonyosodtam, hogy csapattársaim mellettem vannak. Kivettem egy kunai-t a tartójából és előre dobtam a csőben teljes erőmből, mielőtt bárki valami hülyeséget csinálna és belesétálna egy csapdába. Így legalább ha van csapda akkor pár aktiválódhat a kunai hatására repülés és leérkezés közben is és a hangokból megtudhatjuk, hogy milyen messze van a cső vége vagy, hogy milyen irányba megy...

Darui Szer. Okt. 12 2011, 15:02

A Fusino jobbnál jobb helyzetekbe cseppennek bele. Először egy olyan kamrában találták magukat ahol csakis Karasu ügyességére bízhatták magukat, ami már alapból nem sugallt valami jó dolgot, de végül is csak sikerült neki megoldania a helyzetet. Amint a zsilipen átment mindenki, az bezárult és a nagyobb csővezeték melyben álltak, teljesen elsötétedett. Hiába van valakinek jó látása, vagy jobban átlát a sötétségen mint mások, mert alapjában véve a látáshoz fény kell, ami jelen helyzetben nem adatik meg nekik. Nincsen most az égen hold, vagy éppen csillagok melyek kevéske fényt adnának nekik, így olyan helyzetbe találták magukat a srácok, hogy az orrukig nem láttak el, sőt saját magukat sem látták. Az öt érzékszervből egy, a látás érzékszerve most teljesen használhatatlanná vállt, így a másik négyre kellett hagyatkozniuk. Karasu úgy döntött, hogy megtöri a tétlenséget és ahogyan csak a lába bírta, rohanni kezdett ám ez csakhamar csúnya csattanással ért véget, de még Toget is meglökte teljesen véletlenül. Kei javasolta, hogy másszanak fel a a vezeték felső oldalára és ott próbáljanak meg közlekedni, de hamar rá kellett jönnie a fiúnak, hogy ez csakhogy nem lehetetlen feladat. Amikor mászott volna fel, a talpa hirtelen megcsúszott így a teste nekivágódott a cső oldalának, keze pedig megtapinthatta azt a valamit ami miatt megcsúszott. Egy nyálkás szőrös valamit érzett, mely valójában nem más volt mint nedves penész, mely teljesen ellehetetleníti a Fusinoknak azt, hogy a cső tetején közlekedjenek. Így egyetlen megoldás maradt, minthogy alkalmazzák Suneku tervét és egy kisebb lángnyelvvel világítsanak maguk elé, ezzel visszakapva kis mértékben a látás képességét. Míg Karasu próbált magából kiadni egy kis tüzet, addig Toge előkapott egy kunait, majd azt eldobva próbálta meg felderíteni a cső hosszúságát és ha van csapda, akkor néhányat aktiválni, azonban amikor a fiú eldobta a kunait, szinte abban a pillanatban hatalmas csörömpölés kerekedett, melyet nem más mint az eldobott kunai adott ki, mivelhogy Toge nem tudta a helyes irányt, így a hozzá közelebb álló oldalfalnak vágta a kunait teljes erejéből, és ezt a fegyvert teljes bizonyossággal elnyelte a sötétség, lehetetlen volt megtalálni.
Karasu pár percnyi koncentrálás után sikeresen kiadott magából egy kis lángnyelvet, melyet a kezei között tartott. A lángocska maga nem adott elég fényt, hogy belássák az alagutat, csak az irányt tudták meghatározni, na meg valamennyire látták egymást. Egészen pontosan a láng annyit világított be, hogy egy lépésnyit előre tudjanak látni.
Lassan de biztosan a kis csapat megindult a helyes irányba ügyelve minden egyes lépésükre, hogy nehogy valami csapdába lépjenek. Óvatosan araszoltak előre és már körülbelül fél órán keresztül lépegettek egyesével úgy, hogy egyetlen egy csapdával sem találkoztak. Karasu ment legelöl és világított valamelyest a többieknek, míg leghátul Suneku próbálkozott kisebb kisülésekkel melyek némi fényt adhatnának, azonban nem járt túl sok sikerrel, még ha egyet-kettőt sikerült is létrehozni a fél óra alatt, azok sem voltak elegendőek arra, hogy felmérhessék a terepet, hiszen a fényt egy szempillantás alatt bekebelezte a végtelennek tűnő sötétség. Karasu ezúttal nem fejjel rohant a falnak, ami szerencse is volt, mert hirtelen megállította a lábát, a menetet is megállítva ezzel, ugyanis ha megtette volna azt a lépést, akkor kitudja mi történt volna, mert a cső hirtelen eltűnt a lába alól. A cső széléhez kimenve azt tapasztalták a geninek, hogy a cső melyben eddig haladtak vége szakad és nem lehet tudni mi fog történni. Karasu kicsit közelebb hajolt a fénnyel a cső aljához és egy kisebb mélységet vélt felfedezni, de biztos hogy csak kisebb?!

//Suneku, Karasu, kaptok tőlem egy mezei pirospontot amiért ilyen jól megnevetettetek Very Happy

//

**Fusino Karasu** Szomb. Okt. 15 2011, 14:23

A cső végéről nem volt túl rózsás a helyzet. Mikor ott álltam a cső végén végig futót a gondolat az agyamon, hogy nem lett volna túl okos ötlet végig rohanni a csövön. De ezt a gondolattót gyorsan el hessegetem, mivel tudtam, hogy én sosem tévedhetek és nem is vagyok egoista (csak kicsit). Mikor a mélységbe bámultam akkor eszembe jutott, hogy milyen hülye csatornarendszerben vagyunk. Az előző teremben egy zsilipen át kellet jutnunk, amit be kelet gyújtani. És közben emelkedett a víz arról nem is beszélve, hogy a szobában fáklyák voltak. Ki a franc tervezte így? Most meg egy leszakadt cső végén állunk. Amin nem, hogy mi de még a víz sem tud át jutni. Milyen csatornarendszer ez? Így mérgelődtem magamban, de már késő volt vissza fordulni, mert a zsilip már bezáródót mögöttünk. Ezért nem is nagyon gondolkoztam ezen tovább. De elég rossz elő érzetem volt. Ez után felálltam és elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan juthatnánk tovább. Szerintem az egyik legnagyobb probléma az volt hogy nem igazán látunk túl sok mindent. Ezért az jutott az eszembe, hogy ha meg tudnám növelni a lángom nagyságát még ha egy kis időre is akkor sokkal többet látnánk. Ezért megálltam egy helyben és próbáltam minél több chakrát a lángba koncentrálni. Sajnos minimális sikerrel. Mikor ott küszködtem a lángom erősítésével akkor megint eszembe jutott ez a nyakatekert csatornarendszer. Lehet, hogy már jó ideje egy Genjutsu-ban mászkálunk? Vagy valaki direkt így építették? Nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit higgyek. De nem is volt időm gondolkodni. Miközben azzal küzdöttem, hogy fel erősítsem a lángomat akkor Kei azt javasolta, hogy segít nekem a szél elemével, mivel a szél erősíti a tüzet. Eben nem igazán voltam biztos mivel nem igazán értetem hogy hogyan van ez a valami, erősít valamit, viszont valami gyenge, valami ellen dolgot. De mivel nem volt más választásunk ezért meg kelet próbálni. Úgy gondoltuk ki hogy én a lángot ki tartom a kezemben ö meg köré rakja a kezeit és próbál bele chakrát vezetni. Ezt elég sok ideig próbáltuk.

**Fusino Kei** Vas. Okt. 16 2011, 21:21

A cső végén várakoztunk és mindenki törte a fejét, hogy miképpen juthatnánk át. Karasu azzal volt elfoglalva hogy az általa létrehozott lángokat valamiképp megnövelje, miközben Karasut figyeltem eszembe jutott ahogy régen Amegakure erdeiben a leégett tűz mellett üldögéltünk és hallgattuk az erdő hangjait. Mi gyerekek azzal játszottunk, hogy különböző száraz ágakat dobáltunk az izzó parázsra és utána levegőt fújtunk rá ettől a parázs még inkább izzani kezdett és a gallyak lángra kaptak.
Ez az emlékem adta az ötletet, hogy Karasu lángjait felerősítsem a szél elemű chakrámmal. Nem tudtam mi fog történni ha megpróbálom azonban nem volt vesztegetni való időnk. Odaléptem Karasuhoz és felvázoltam neki a tervemet. Míg Karasu megpróbálja a tüzet egyenletes chakra mennyiséggel táplálni addig én lassan megpróbálom belevezetni a szél elemű chakrámat. És ha esetleg sikerülne belevezetnem a chakrámat akkor Karasu és én is egyenletesen növelni kezdjük a beleadott chakramennyiséget míg el nem érjük a kívánt hatást.
Odaléptem Karasuhoz és elkezdtük a műveletet. Eleinte semmi sem történt, pedig minden erőmet beleadtam. Majd némi próbálkozás után a tűz láthatóan változott a chakrám hatására, de mivel még sosem használtam a szél elemű chakrámat nagyon nehezen ment a dolog. Néha a kis lángocska teljesen úgy viselkedett mint egy zabolátlan ló néha pedig mint aki éppen a halálán van. Karasun is látszott, hogy minden erejével próbálkozik, de kezdtem úgy érezni, hogy ezt lehetetlen teljesíteni ekkor belenéztem Karasu szemébe és láttam, hogy nem adta fel hiszen biztosan ő is ezt érezte mikor először használta a tűz elemet. Ebből a gondolatból merítettem elszántságot és elkeseredettségem elillant, ezután újból teljes erőbedobással koncentráltam a feladat végrehajtására. Miközben próbálkoztunk néha-néha a kis tűzgolyó felvillant és egész nagy területet világított meg azonban még így sem láttuk a szakadék határait, de nem hátráltunk meg tovább próbálkoztunk. Elhatároztam, hogy olyan gyorsan megtanulom használni a szél elemet amilyen gyorsan csak tudom. De titokban reméltem, hogyha esetleg nem sikerülne a tervem Toge vagy Suneku előáll valami jó tervel.

**Fusino Toge** Szomb. Okt. 22 2011, 18:48

Tetszett nekem Karaszu és Kei ötlete, de ha minden akadálynál ilyen sok időt vesztünk el, akkor lehet, hogy a célszemély megszökik vagy eltűnik. Viszont a chakra típusaink összekombinált használat, sok újszerű lehetőséget vetített elénk. Például én egy tócsát hozok létre és ezután Suneku áramot vezet bele. Ezt és még hasonló kombinációkat felhasználhatjuk a későbbiekben...
A csőszéléhez álltam és én is lenéztem. Lehet, hogy nem lenne bajunk ha leugranánk, de ki tudja. Ahogy Karaszu s Kei próbálkozott néha több vagy kevesebb fényt alkottak együtt így nekem a cső szélén egyre jobb látási viszonyok adódtak. Nagyon hideg éspárás volt a levegő és még így se láttam elég jól. Viszont Kei és Karaszu egyre melegedtek így együtt ketten. Így már nem volt annyira hideg.
A megoldásokon járt az eszem. Sajnos a víz elemű chakrámmal most nem tudok segíteni nekik. Ha vízoszlopokat tudnék emelni, amin csak lesétálnánk hát az lenne maga a tökély. Fejembe is vettem egy ilyen vagy ehhez hasonló jutsu megtanulását, hogy a későbbiekben ilyen helyzeteket is megtudjunk oldani a csapattal.
De jónak láttam figyelni, hogy ha Karaszu és Kei megteremti a megfelelő lángot akár pár pillanatra is akkor én meglássam mit találunk legalul......

Darui Kedd Okt. 25 2011, 15:45

Egy újabb akadály a sok közül mely útját állta a kis csapatnak. Már körülbelül négy-öt órája időzhettek a csőrendszerben a különböző akadályok miatt, de még a célszemély közelébe se tudtak kerülni, még azt se tudták, hogy egyáltalán jó úton haladnak e. Egyetlen dolog amiben bízhattak az Amatera útmutatása volt, a nő azt mondta nekik, hogy ezen a csőrendszeren végighaladva eljutnak küldetésük célpontjához, Daizohoz. A legújabb akadály az volt, hogy egyáltalán nem láttak semmit, talán annyit mégis láttak, hogy hova lépnek, de amikor elérkeztek egy bizonyos ponthoz, igencsak kérdésessé vált az, hogy mit is tegyenek. A sötétség eltakarta a mélységet mely lábuk alatt húzódott, így egyetlen megoldásuk az volt, hogy valamiképp több fényt csikarjanak ki Karasu lángjából. A két fi hamar feltalálta egymást és hozzá is álltak kombinálni az elemüket, azonban volt ebben is egy bökkenő, Kei egyáltalán nem tudta még használni a szél elemét, így gyakorolnia kellett a saját és Karasu chakrjájának rovására.
Eleinte Kei a kezét Karasu lángja köré tette, majd megpróbálta beleirányítani a chakráját, azonban semmi sem történt egy jó darabig. Az egyik pillanatban a láng láthatóan felerősödött, majd azt jelezte a két fiúnak, de leginkább Keinek, hogy jó úton halad afelé, hogy rálátást nyerjenek a dolgokra, azonban a mostani kicsivel erősebb lánggal se lehetett messzebb látni, a sötétség egyszerűen magába kebelezte a fényt. Nem volt más választás folytatni, folytatni és folytatni kellett a dolgot, de a fény egy szemernyit sem erősödött. Kei már lehangoltság és a kétségbeesés határán volt, amikor erőt merített abból, ahogyan Karasu töretlenül emészti a chakráját és táplálja a lángot. Egy újabb próbálkozás következett a fiú részéről mely szó szerint kirobbanóan sikerült. Amint közel tette a kezét a fiú a lánghoz, az szokatlanul kezdett el viselkedni, majd egy lángnyaláb kerekedett mely elhagyta a csövet és egyenes vonalban haladt. A láng csakhamar el is érte a túlsó falat, majd azon megyújtott néhány lelógó száraz gyökeret, mely kellő fényt biztosított ahhoz, hogy mindent tökéletesen lássanak. A lábuk alatt húzódó "mélység" nem volt sokkal több mint egy feneketlen lyuk, azt még az égő gyökerek sem voltak képesek bevilágítani, olyan mélyre húzódott. Amikor a csapat még jobban körülnézett, a szembelévő falon, körülbelül 5-10 méterre tőlük találtak egy ugyanakkora csövet mint amiben álltak, már csak az volt a kérdés, hogy hogyan jutnak át oda. A körülmények még mindég ugyan olyanok mint eddig, falon nem tudnak mászni, mert a vastag moha és penészréteg miatt egyből lecsúsznának róla.

**Fusino Karasu** Szer. Nov. 02 2011, 01:44

Végre világos lett. Nehezen, bár de sikerült egy nagyobb fényt létre hoznunk nekem meg Kei-nek. De amit látunk az nem volt túl biztató. Alattunk egy szakadék és az egyetlen járható út az a néhány méterrel előrébb lévő cső. Amikor lenéztem a szakadékba egy enyhe tériszony fogót el. De azért kíváncsi voltam, hogy milyen mély ezért úgy döntöttem, hogy leköpök egyet, azt majd halom, ha leér. A gondolattót tett követe. A köpés jól sikerült csak sajnos a célzás nem. Ezért sikerült telibe találnom a mellettem álló Kei lábát. Szerencsémre nem vette észre én meg úgy mintha semmi sem történt volna odébb sétáltam. Még egyszer megpróbálni nem mertem, mert féltem, hogy ha észreveszik, akkor velem mérik, meg hogy milyen mély a szakadék. Kicsit hátrébb húzódtam és elkezdtem gondolkodni (igen néha szoktam). Az egyetlen út az a közelben lévő cső. De azelőtt van egy 5-10 méteres szakadék. A feladat, hogy megoldjuk ezt az 5-10 méter. Hirtelen sok ötlet jutott eszembe, de megpróbáltam ki szortírozni a legjobbakat. Első lehetőség az hogy valaki neki rohan és Toge egy erőseb Mizurappa –val nagyobb löketet ad neki. Korában is sikerült ez bár akkor a szűk csöveken lőtt át minket. Akit kilőnénk annak a kezében két kunanak kéne lennie és ara felkészülnie, hogy lehet, hogy meg kel ragadni a falón. Mivel nem biztos, hogy pontosan érkezne az egyén. A kunaiok ara lenének jók, hogy ha a falnak csapódna, akkor bele tudná szúrnia, és ha nem is tudna rajta meg maradni, akkor lassítani tudná az esését. Esetleg még a lábára is rá kötözhetnénk még két kunait. Ha ezt az opciót válaszuk, akkor viszont legvékonyabbnak kéne mennie úgy hogy minden sújt itt hagyna nekünk. Második lehetőség az, hogy fogjuk az egyik kunait vagy egy surikent ara rá kötünk egy drót huzalt majd a szemben lévő falba vagy abba a gyökérbe, amelyik előbb meg gyulladt, abba bele dobjuk, és ha biztonságosan tudtuk rögzíteni, akkor át lendülünk egyszerűen. Ebből a szempontból a suriken jobb lenne, mivel akkor nem bele dobnánk, hanem úgy kéne rá dobni, hogy négyszer-háromszor rá teker egyen a gyökére. Esetleg azt is megpróbálhatjuk, hogy egy valakit át juttatunk, és az megnézi, hogy mi van a túloldalon. Ha vannak ki álló csövek vagy akármi, amire rá lehet, kötni valamit akkor a nála lévő dróthuzalt rá köti. Ilyenkor az is lehet, hogy a másik vége nálunk lesz vagy vissza dobja, de ez lényegtelen. Harmadik lehetőség hogy valakit át dobunk. Very Happy

Én Sunekura szavaznék. Miután összeszedtem a lehetőségeket akkor oda fordultam társaimhoz majd elmondtam mind azt, amit ki gondoltam. Vártam, hogy eldöntsék, hogy mi legyen.

**Fusino Kei** Kedd Nov. 08 2011, 17:33

Mikor sikerült teljesíteni a kiszemelt feladaton, boldogan néztem végig a szakadék bevilágított területein, azonban rá kellett döbbennem, hogy ez a szakadék jóval mélyebb mint számítottuk. Mivel még az újonnan alkotott lángok sem voltak képesek bevilágítani a roppant méretű szakadékot. De szerencsénkre megpillantottuk a célunkat. A szemközti falon folytatódott a cső melyben éppen tartózkodtunk. Már csak meg kellett találni a módját az átjutásnak. Azonban bárhogy is törtük a fejünket képtelenek voltunk rájönni mit is kéne tennünk. Mondhatom Suneku nem sokat segített csak ott állt és vegetált nem mondhatnám, hogy információ özönt zúdított volna ránk. Karasunak támadt néhány remek ötlete amik még működhettek is volna azonban úgy éreztem, hogy van egy sokkal egyszerűbb módszer az átjutásra. Néhány percnyi elmélkedés és fejszámolás után elhátráltam a cső szélétől majd futni kezdtem egyenesen a cső vége felé. Felgyorsultam amennyire csak tudtam az izmaim megfeszültek, minden erőt ki akartam préselni magamból. Majd mikor elértem a cső végét elrugaszkodtam és már csak remélni tudtam, hogy átérek a másik csőbe. Nem tudom a többiek mit gondoltak, de én tudtam, hogy nem akarok meghalni csak valamiképp úgy éreztem, hogy ezt kell tennem. Míg a levegőben voltam csak reménykedni tudtam, hogy ösztöneim nem vezettek félre és valóban sikerülhet az ugrás, de már késő lett volna meghátrálni. A cső egyre közelebb és közelebb került hozzám úgy tűnt, hogy az ugrás sikerült.

**Fusino Suneku** Pént. Ápr. 20 2012, 19:03

Amikor a koromsötét csatornában elértünk a lyukig hirtelen teljesen leblokkoltam. Nem vagyok tériszonyos, de a sötét mélység hatására totál elkalandozott a figyelmem és nem tudtam produktívan hozzájárulni társaim ötleteléséhez. Próbáltam figyelmemet a problémára összpontosítani, de egyre csak arra gondoltam, hogy mi rejtőzhet a lyuk alján. Óriáspatkánytól kezdve sárkányig mindenre gondoltam, de leginkább attól féltem, hogy egy óriáspók fog kimászni a lyukból. Mindig is utáltam a pókokat és nagyon féltem tőlük, sokkal szívesebben vettem volna, ha egy sárkány jelenik meg előttünk.
Értelmetlen fantáziálgatásomból az zökkentett ki amikor Kei őrült módjára elkezdett sprintelni és a szakadék átugrásával próbálkozott. Először azt hittem, hogy Karaszu az, hiszen ilyen akciókkal ő szokott próbálkozni. Nagyon meglepődtem azon, hogy nem ő tart teljes sebességgel a lyuk széle felé. Bíztam Kei ítélőképességében, egészen eddig...
Az hogy, bajtársam esetleg meg is halhat egy adrenalin lökettel látott el és agyam azonnal újra működésbe lépett. Előkaptam egy Fuuma Shurikent és felkészültem, hogy Kei alá dobjam a falba, ha esetleg rövid lenne az ugrása. A Fuuma Shuriken elég nagy volt, hogy megálljon rajta főleg, ha még használja a tegnap a réten megtanult technikát is. Shurikenek hajításából mindig is jó voltam és a gyökerek szépen megvilágították a csatorna túlfelét. Ha dobásra kerül a sor nagy összegben mertem volna fogadni magamra ennek ellenére nagyon reménykedtem abban, hogy nem kell majd eldobnom Fuuma Shurikent abban meg még inkább, hogy nem a lábát szúrom át vele.

**Fusino Toge** Csüt. Ápr. 26 2012, 12:43

Fusino Kei lépése engem is meglepett. Karasu-ra volt ez jellemző, de hát akik sokat együtt vannak azok eltanulják egymás szokásait... vagy nem.
Kei bátorsága és vakmerősége mosolygása késztetett. Mint az a mosolygó ember, aki látja, hogy ellenfele egyre erősebb lesz és egyre nagyobb kihívás és örül a kihívásnak. Kei is kihívással nézett arra, hogy elérje a szembe lévő csövet. Bátorság vagy vakmerőség? Néha elmosódik a határ...
Láttam Suneku gyors reakcióját, hogy ha kell megmenti társát Fuuma Shurikennel. Kei lehet nem is vakmerő, hanem csak tudta, hogy bízhat önmagába és a társaiban. Jól érezte Kei, számíthat ránk, ahogy mi is számíthatunk rá.
Nem lehettem tétlen. Suneku reakcióját az én reakcióm követte. Gondoltam, hogy kicsit segítek Kei sebességén ha az ugrása nem lenne elég. Előrébb ugrottam és chakrát gyűjtöttem, miközben a megfelelő kézjel mozdulatok elvégzése után ezt ordítottam: Suiton: Mizurappa!!!
Kei-t vettem célba, hogy tovább lökjem, de ne billentsem ki egyensúlyából és haladási irányából. Ezután én is a Fuuma Shuriken-ért nyúltam. Hogy kellő esetben Kei-t segítsük előre...

Darui Csüt. Május 03 2012, 20:18

//Let's go boys Very Happy

//

Ahogyan az egyik genin is végiggondolta, vékony, szinte láthatatlan határ választja el a vakmerőséget az őrültségtől. Kei vakmerő volt és egyben őrült is, hogy ilyennel próbálkozott, de ez egy shinobi dolga, mérlegelni, majd meghozni azt a döntést ami előrébb viszi a csapatot. Az elrugaszkodás remekül sikerült, pláne mert egy kis chakrát is hozzáadott az ugráshoz így zökkenőmentesen, puhán landolt a másik csőben, ám a dolgok közel sem ilyen egyszerűek. Kei csapattársai akikre mindég lehet számítani, jelenleg is "segítették" őt, hogy biztosan átjusson... a halálba. Toge még az ugrást követően egy Mizurappával ajándékozta meg a levegőben lévő társát aki ettől vizet, nyálat nyelve vergődött az életéért a vízáramban ami sodorta őt a csőhöz, de ez még közel sem volt minden, mivel Toge és Suneku nem tudták biztosra a vízáradat miatt, hogy sikerült e az ugrás, ezért mindketten eldobták Kei felé Fuuma shurikenjüket, ami hát szép ívet írt leaz egyik csővége és a másik cső eleje között ahol Kei is elhelyezkedett. Az először eldobott fegyver elrepült a fiú mellett akinek a megsegítésére szánták azt, azonban a második végigszántotta a fiú karjának. Kei szerencsésnek mondhatja magát mert a shuriken csak a karja szélét kapta el így egy apróbb de fájdalmas felületi sebet hagyott maga után. Ez az eshetőség még mindég jobb mintha lekaszálta volna a kezét, bár Karasu biztos ebből is viccet csinált volna és elsütött volna egy félkarú rablós poént. De a lényeg az, hogy kisebb sérülésekkel, fulladásos halált elkerülve sikerült átjutni a másik csóbe, ahova egy szimpla elrugaszkodással is meg lehetett volna érkezni, bár ezt egyenlőre csak Kei tudja.

Ajánlott tartalom

Amegakure csatornarendszere

Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere

Re: Amegakure csatornarendszere