Re: Amegakure csatornarendszere

**Fusino Karasu** Csüt. Május 03 2012, 20:55

Miután végig néztem a tragikomikus jelenetett és miután képes voltam abba hagyni a röhögést. Gondoltam, hogy a poénból én is dobok neki egy surikent de nem akartam pénz t ki dobni egy újra. Vigyorogva oda fordultam a két takaréklángelméhez és egy gyors „god jobb” kézjelet mutattam. Mosolyogva mondtam a többieknek, hogy: Ha legközelebb meg próbáljátok ölni Kei-t akkor szóljatok, előre mert akkor én is beszállok. Ez után még fetrengtem kicsit a röhögéstől majd gondoltam, hogy az a sebhelyes kezű épen elvérzik a túloldalt. Mondtam is a többieknek hogy: "Jobb, ha utána megyünk, és még bele rúgunk, kettőt mivel a végén még túléli a szegény pára." Ekkor megint elkezdtem hangosan röhögni. Miután ki röhögtem maga és letöröltem a könnyeket a szememről gondoltam, hogy jobb, ha most már mi is át megyünk. Kicsit beljebb álltam a csőbe és belekoncentráltam a chakrámat a lábamba úgy hogy ne szívjon, hanem taszítson. miután úgy éreztem, hogy elegendő van. Neki futódtam és a szélénél egy jó nagy adag chakrát nyomtam a lábamba és ugródtam.

**Fusino Kei** Csüt. Május 03 2012, 22:17

Nekifutottam és ugrottam. Mikor a levegőben voltam már éreztem, hogy az ugrás sikeres lesz azonban valami hirtelen megváltozott, némi nedvességet éreztem a hátamon és egyre előrébb és előrébb kúszott a testemen. Végül egy vízoszlopban találtam magamat."Ez már megint toge egyik viz jutsuja" gondoltam magamban. Szerencsémre élve kikecmeregtem a vízből és valahogy átjutottam a túloldalra. Ekkor azonban a felszívódó jutsu árnyékából feltűnt egy Fuuma shuriken szerencsére sikerült kikerülnöm de a shuriken árnyékában megjelent egy másik mintha csak egy árnyék shuriken jutsu lett volna. A másodikkal már nem voltam ilyen szerencsés és végighasította a jobb kezemet. Ezek után mivel életben maradtam vártam a következő csapást esetleg ezernyi senbon alakjában. De nem történt semmi, úgy gondoltam társaim lemondtak a megölésemről és megkímélik az életemet igazán kedvesek. Azonban a sérülésem nem maradhatott úgy ahogy volt, elővettem egy kunait és egy nagyobb darabot lehasítottam a zubbonyomból. Majd alaposan bekötöztem vele a karomat.
Mivel a többiek érkezésére még várnom kellett, természetesen miután átértek saját kezűleg dobom be őket a sötét feneketlen szakadékba. Miután kicsit lecsillapodtam megfordultam, hogy megnézzem mi van velük. Ekkor Karasu már nagyban készülődött az ugráshoz. Átszóltam Togénak és Sunekunak, hogy dobják át a felszerelésüket, úgy könnyebb lesz átugrani. Majd vártam a többiek érkezését. Addig is kicsit jobban körülnéztem a cső még felfedezetlen szakaszaiban, természetesen óvatos voltam és figyeltem a rejtett csapdákra és különböző aknákra.

**Fusino Toge** Hétf. Május 07 2012, 22:50

Kei szerencsésen átjutott. Megnyugodtam kicsit, hogy hallom a hangát. Én is megtanultam egy életre, hogy Suiton: Mizurappa-t csak végső esetben használom segítségre, inkább támadásra...
Örültem, hogy Kei megúszta az átugrás és nem lett nagyobb baja. Az egyik legnagyobb chakra szinttel rendelkező a kis csapatunkból. Nem lenne jó elveszítenünk őt...
Kei átordította nekünk, hogy dobjuk át a felszerelésünket, mert úgy könnyebb lesz nekünk átugrani. Ez egy nagyon jó és előnyös ötlet volt. Átszóltam Kei-nek, hogy készüljön föl, mert átdobáluk a cuccaink és kapja el őket. Le is vettem magamról a nehezebb cuccokat és egyenként átdobáltam Kei-nek. Ezután megnézve újra a távot, amit át kell majd ugranom a cső végéhez léptem és lenéztem. Hátráltam pár métert. Gondoltam, elöbb a többiek ugorjanak át, mert ha valami probléma lenne, akkor innen még talán tudok segíteni nekik. Úgy gondoltam, amit mindenki átugrott én jövök és egy erőteljes nekifutásból én is átugrok...

**Fusino Suneku** Csüt. Május 10 2012, 19:02

Nagyon megkönnyebbültem, amikor megláttam, hogy Kei túlélte a „segítségnyújtás”. Nem nyírtam volna ki majdnem, ha esetleg látom, hogy szerencsésen landol a túlparton. Toge Mizurappás ügyeskedése már elsőre sem tetszett, de most már főleg elegem volt belőle. Ki tudja, még hányszor akarja hátba lőni egyikünket. Miután Karaszu abbahagyta a röhögést gondoltam mondok valamit, mert mindenki csak szó nélkül hagyta volna az esetet. Még inkább a feladatomnak éreztem ezt, mert részben én okoztam a veszélyes helyzetet.
- Ezentúl, mindig egyeztessünk, mielőtt valamit csinálunk, akkor talán nem nyírjuk ki egymást a jövőben!
Karaszu nem nagyon figyelt se arra, amit én, se arra amit Kei mondott és már az ugráshoz készülődött teljes menetfelszerelésben. Toge mindenáron utolsó akart lenni, hogy tudjon segíteni nekünk. Ettől majdnem annyira tartottam, mint az ugrástól. Izgalmamat tetézte, hogy a falról mindenhol víz csöpögött, az égő növények fénye bevilágított mindent és még nyálkásabbnak és csúszósabbnak tűnt kedves falunk "sokat ápolt" csatornarendszere. Nem vagyok izgulós típus biztos, hogy csak az első küldetés miatt van az egész. Persze sejtettem, hogy félelmeim alaptalanok és nem lesz nagy mutatvány az átkelés. Mindenesetre levettem a cuccaimat, hogy át tudjam dobni Keinek ha Karaszu - aki már neki is iramodott - már átért. A segítségnyújtásról most letettem, nehogy Togéval megint túlbuzgók legyünk Elég, ha ő próbálkozik segítségnyújtással. Karaszu ugrását tanulmányozva próbáltam információkat szerezni, hiszen én jövök utána…

Darui Pént. Május 11 2012, 11:39

Hogy is tartja a mondás, vékony vonal választja el a vakmerőséget az idiótaságtól? Kei igencsak vakmerőnek bizonyult jelen esetben bár most jóval azon a bizonyos vonalon belül maradt és sikeresen földet is ért a túloldalon, pusztán csapattársai lépték át a határokat a fuuma shurikenjeivel. Míg Kei ellátta sérüléseit addig a többiek felkészültek az ugrásra. Először Karasu ugrott teljes felszerelésben és az általa használt segítséggel lazán földet ért Kei mellett. Őt követte soron Suneku aki már nem volt olyan bátor mint csapattársai és a felszerelését előbb átdobta és csak azután ugrott át sikeresen, majd az ő példáját követve Toge érkezett utoljára. A csapat ismét együtt volt, bár talán valaki nem örült ennek ennyire, egy bizonyos sérülés miatt, de ezt majd ő maga lerendezi az út további részében, mert igen az út folytatódott tovább. A cső amiben haladtak szintén sötét volt azonban nem annyira mint az előző, ugyanis némi fény szűrődött be abból az irányból amerre haladtak. Óvatosan ám de magabiztosan haladt előre a csipetcsapat míg végül véget nem ért a cső és egy hatalmas fallal találták szembe magukat mely az utukat állta. Karasu alaposabb megfigyelés után észrevette, hogy a fal mely előttük áll nem érintkezik a plafonnal és azon a résen mely fent van, fény szűrődik ki. Talán ez az út vezeti tovább őket a céljuk felé ám volt egy aprócska gond mely megnehezítette a küldetést. A fal annak ellenére hogy repedések és kisebb mélyedések voltak benne, végig nedves moha és penész borította mely meggátolta abban őket, hogy a chakrájuk használatával jussanak fel. Innentől kezdve, hogy mit tesznek és milyen tervet ötlenek ki a feljutásra az csakis rajtuk áll, de azt nem felejthetik el, hogy Kei karja sérült, igaz nem volt túlságosan komoly a seb, de egy ilyen mászásnál nagy hátrányt jelenthet.

**Fusino Kei** Pént. Május 11 2012, 20:25

Mikor megláttam a megmászandó falat úgy gondoltam, hogy sima ügy lesz. Hiszen chakra segítségével egyszerűen felsétálunk rajta. Azonban a faltat olyan vastag moharéteg borította, hogy ne m tudtam megmaradni a falon így hát új tervet kellett kieszelnem. Kezdtem érezni, hogy ezzel a fallal meg fog gyűlni a bajunk hiszen a cél rettentően magasan volt. Karasu ügyesen észrevette, hogy a fal telis tele van repedésekkel és bemélyedésekkel, "ezzel biztosan tudunk kezdeni valamit"gondoltam. Megvizsgáltam a falat és azt a részt kerestem ahol a legtöbb olyan felület van amit kapaszkodónak használhatok. Jó néhány percnyi megfigyelés után kezdtem felfedezni egy utat amin érdemes lehet próbálkozni. Mivel a falak mindenütt csúszósak voltak biztos voltam benne, hogy nem lesz egyszerű fogást találni még a repedésekben sem. Így hát belenyúltam az övtáskámba elővettem a szerszámaimat,2 shurikent, 2 kunait és a 10 méter drótomból levágtam 2 fél méteres darabot. A shurikeneket a cipőm orrára erősítettem a drótokkal majd kipróbáltam, hogy sikerült-e stabilan rögzíteni. A rögzítések stabilnak tűntek de a mászás közben bármi megeshet. A legjobban reménykedtem. Majd elpakoltam szerszámaimat és a maradék 9 méter drótot. Megfogtam a kunaiaimat és a falhoz sétáltam. Szorosan a fal mellé álltam, hogy a súlypontom a lehető legközelebb legyen a falhoz majd lassan elkezdtem mászni. A leges legfontosabb szabály amit be kellett tartanom, hogy egyszerre csak egy végtagomat mozgathatom míg a másik 3-al megpróbálom magamat a falon tartani. Továbbá vigyáznom kellett a kilazult kövekkel. A mászás nagyon fárasztó volt és a folyamatos koncentrálás és a rossz látásviszonyok mit sem segítettek rajta továbbá a fájós karom is megnehezítette a dolgomat. Egyik alkalommal mikor éppen bal kezemmel kerestem új fogást a falon belenyilallt a fájdalom alig bírtam megtartani magamat csak a puszta szerencse mentett meg a zuhanástól. Azonban minden fájdalmam ellenére lassan de biztosan haladtam felfelé és csak reménykedni tudtam, hogy nem zuhanok le és zúzom magamat halálra.

**Fusino Karasu** Vas. Május 13 2012, 04:45

Végre át jutunk egy akadályon és rögtön egy másikba ütközünk. Már nagyon elegem van ebből a helyből. Egy nagy fal ellőt álltunk, aminek a tetején láttuk a tovább jutást. Én miután jobban megvizsgáltam, észrevettem, hogy tele van repedésekkel a fal. Ezt azonnal közöltem a társaimmal. A sebhelyes kezűnek nem is kellet több azonnal elkezdett mászni, hegymászó módjára. Én vigyorogva néztem mivel tudtam, hogy nem fog egykönnyen feljutni a keze miatt. Egy sanda vigyorral rá is néztem Togéra. Gondoltam, hogy most is beveti fantasztikus tervét a Mizurappa-val. De reméltem, hogy most megkímél minket. Ezért csak oda szóltam a másik kettőnek hogy: „Álljatok Kei alá, és ha leesne, akkor kapják el.” Valamint azt is mondtam, hogy: „Ha valamelyikünk valahogy feljut, akkor az dobjon le dróthuzalt és húzza fel a többieket vagy kössétek oda valamihez.” Ezek után a szavak után úgy tettem, mint a bölcs hadvezért és önelégülten álltam. De miután kiélveztem magam, észrevettem, hogy még mindig alul vagyok. Végig néztem a falon, amin fel kell másznom. Ekkor észrevettem egy rusnya pókot, aki épen fel akart mászni. De aztán szomorúan kellet konstatálnom, hogy ez a Kei. Pedig úgy megöltem volna valamit. Ekkor vigyorogva oda fordultam másik két társunkhoz, akik szintén meg akartak ölni valami (valakit). Kei bár nem a legokosabb módon cselekedett, hogy ö kezdett el mászni, de gondoltam csak elkapjuk, ha leesne. Úgy éreztem, hogy nekem kell megmásznom ezt a falat és a többieket felsegíteni. A fal tetején a fény valamilyen lámpából vagy fáklyából jöhet. Valószínűbb hogy fáklya, mivel az előző teremben is az volt. És bizonyára kell leni egy tartójának is, amin van a fáklya. Vagyis ha feljutok a falon, akkor hozzá kötözhetném a dróthuzalt a fáklya tartójához és azon fel tudnának mászni a többiek. Keit pedig a derekához kötné a huzalt és mi hárman fent pedig felhúznánk. Már ha, nem tudna felmászni. Gondolkodtam, hogy hogyan tudnék felmászni. Jó ötletnek látszót hogy egy fuuma surikenhez hozzá köttök egy drótot és feldobóm hátha bele akad valamibe, de egyrészt lehet, hogy nem akadt volna bele semmibe másrészt nem valószínű, hogy elbírt volna, egy embert, harmad részt lehet, hogy eltaláltam volna Keit. Tehát nem jó ötlet. Sokáig gondolkoztam, de nem találtam más megoldást csak amit Kei csinál. Meg várhatnám itt a földön, de sértené az önérzetemet ha Kei mászná meg a falat. És egyébként is én vagyok most a legalkalmasabb erre a feladatra. Kei keze meg van sebesülve Toge meg már elhasznált jó sok chakrát. Suneku meg… ööö… mindegy ö Suneku. Kerestem egy jó helyet ahol mászhatok, ahol lehetett látni, hogy sok a lyuk. Nem akartam Kei után mászni, mivel ha feladja a karja, akkor letarolna engem is. Ezért kerestem egy másik helyet ahol lyukasabb. Ha lyukas akkor a legjobb mivel akkor csak simán bele kapaszkodom és kész. Minden felesleges cuccomat oda adtam Togénak hogy tegye be a hátizsákjába. Így könnyebb lesz a mászás. A táskát majd külön felhúzzuk. Nagyjából ugyan azt csináltam, mint Kei csak annyiban fejlesztetem tovább, hogy a dróthuzalt hozzá kötöttem a kezemben lévő kunai hoz, onnan a derekamhoz kötöttem majd a derekamtól a lábamhoz-amikhez surikenek voltak kötve. Nem vágtam el, mivel ha feljutok, akkor szükségem lesz még a drót huzalra. És különben is csak ott lóg. Az hogy teljesen össze voltam kötve azért jó, mivel ha véletlenül elengedem a kunait, akkor talán meg tart. Nem a legmegbízhatóbb megoldás, de a minimális védelmet is ki kell építenem. Miután készen álltam odaléptem a falhoz és elkezdtem mászni. Lassan és biztosan, hiszen nem sietünk sehova.

**Fusino Suneku** Vas. Május 13 2012, 12:22

Miután szerencsésen átjutottunk a szakadékon. Egy magas fal állta utunkat, ezen kellett volna feljutnunk. A chakránkat persze megint nem használhattuk, mert a fal nagyon síkos volt. Ez nem tűnt olyan vészes feladatnak, mivel a falat repedések, mélyedések szabdalták. És én sokat szoktam fára mászni szóval volt már gyakorlatom a dologban. Persze ez most teljesen más helyzet volt. A mászást Kei kezdte ezen már szinte meg sem lepődtem. Ki a fene kezdené, ha nem a sérült? Őt Karaszu követte, aki megmutatta milyen „jó” vezető lenne, ezen kívül félrecsúszott önismeretéről is tanúbizonyságot tett. Azzal, hogy közölte vagy legalábbis utalt rá, hogy szerinte ő a legalkalmasabb a mászásra. Ezt közvetlenül azután tette miután shurikeneket előkapva célba vette a falon mászó Keit. Majd ezeket gyorsan inkább a lábához erősítette mintha amúgy is azt akarta volna csinálni. Togéval nekünk kellett volna elkapni Keit ha esetleg leesne. Én ilyen szempontból Karaszut jobban féltettem, de titokban reménykedtem, hogy pár esés után jobb belátásra bír. Kei elkapását Togéra bíztam, hiszen erre egyedül is képes. Karaszu alá pedig oda terítettem pár pokrócot, nem akartam, hogy túlságosan megüsse magát, mégis csak csapattárs és családtag. Ezután lepakoltam a cuccaimat és a Kei-féle (annál jobb nekem sem jutott eszembe) megoldást alkalmazva pedig felszerelkeztem a mászásra. A maradék dróthuzalt inkább elraktam, hogy le tudjam ereszteni, ha kell. Láttam, hogy Karaszu még jól össze is kötözi magát, ezt nem tudom miért tette, de én ezt a lépést kihagytam. Nem volt kedvem kötözött sonkaként lecúgni a falról.
- Én is megpróbálok mászni, szerintem Keit egyedül is könnyen elkapod. Lehet, hogy jobb esélyekkel indulok a mászásnál, mert gyerekként sokat másztam fákra és sziklákra, már van egy kis gyakorlatom– mondtam Togénak
Ha valamit megtanultam ezekből az az volt, hogy mindig könnyebb elrugaszkodni és elkapni a legalsó ágat, vagy valamilyen kiálló követ, mint a 0-ról kezdeni. Ha elvéted (ami általában nehezebb, mint elkapni) akkor sem esel nagyot így mindenképpen egy jó plusz, kezdésként. Ezt próbáltam meg átültetni a jelenlegi helyzetre. Kiválasztottam egy jónak tűnő „utat” ahol fel lehet mászni a falra. Keiétől és Karaszuétől biztonságos távolságban persze. Majd hátrébb mentem, nekifutottam és elrugaszkodtam. Az előbb használt módon chakrával segítettem az ugrást. A tervem az volt, hogy a kezeimben tartott kunaiokat és a lábamra erősített shurikeneket beleállítom a falba és utána a hagyományos módon folytatom a mászást. Az ugrás jónak tűnt, az előre kinézett pont felé közeledtem, így hát felkészültem a becsapódásra.

**Fusino Toge** Pént. Május 18 2012, 16:01

Egy nagy fal torlaszolta el az utunkat. Amit teljesen befedett a nedves moha és a penész. De repedésekkel is tele volt és ez adott egy kis reményt a tovább jutásra. Amint Kei, Suneku és Karasu meg látták a repedéseket azonnal elkezdtek felmászni a falon. Mindegyikük kihívásnak érezte azt, hogy melyikük ér el elsőnek a falon. Ezen elmosolyodtam. De eszembe jutott a feladatom amit Karasu és Suneku is mondta, hogy kapjam el Kei-t ha leesne. Kei a sebesült karjával próbált mászni ezért muszáj volt öt figyelnem. Karasu valami furcsa tervel állt elő a mászással kapcsolatban, de én semmi értelmet nem láttam benne. De ez Karasu-ra jellemző. Suneku Minden erejét bele adta a mászásba és úgy éreztem, hogy neki fog elsőként sikerülni. Én sem akartam lustálkodni ezért Kei alá álltam és elkezdtem ugyan azzal a módszerrel mászni amivel Suneku de én nem akartam az első lenni. Kei alatt másztam, hogy ha leesne, akkor elkaphassam. Az egész mászás alatt Kei-re koncentráltam, hogy ha leesne, akkor elkaphassam. A Mizurappa-m után kötelességemnek éreztem, hogy megmentsem, ha bajba kerülne, hiszen miattam csak nehezen tud mászni.

Darui Csüt. Május 31 2012, 18:13

//Bocsá a késésért! Most már vége minden vizsgámnak szal aktív leszek Very Happy

//

Az amegakurei genineket nem kellett félteni, hamar feltalálták magukat, ugyan a chakrájukat nem használhatták a tanult módon a sikamlós fal miatt, de a régi jó mászó technikák ezúttal sokat segítettek. Kei volt az első aki megcélozta a falat és nekiiramodott a sebesült karja ellenére ami hatalmas felelőtlenségre vall, elvégre megvárhatta volna míg a társai felmásznak, majd egy drótot leengedve felhúzzák őt. Kei után Karasu volt az aki nekigyürkőzött a falnak a saját egyedi és talán buta ötleteivel. A mászási módszere biztonságos volt, de nagyon lassú, ugyanis a drótok amik körülvették igencsak lelassították, mert ha sietett volna a mászással könnyen belegabalyodhatott volna saját magába. Karasut követve Suneku is megindult a saját útján egy nagyobb ugrással indítva ami tökéletesre sikeredett, jókora magasságba sikerült felugrania és megkapaszkodnia a falon, szinte majdnem Kei mellett haladt a mászásba holott az utolsók között indult. Legalulról Toge tekintett fel a többiekre akik szorgosan mászták a falat és úgy döntött, hogy eltér a tervtől és nem várja meg míg felhúzzák, ő is mászni kezdett pontosan Kei alatt.
Közel öt-tíz percig mászott a csipet-csapat míg végül Suneku elsőként jutott fel a fal csúcsára ahol a fény kiszűrődött és utuk tovább vezet. Sunekut Karasu követte a sorrendben, majd Kei lett a harmadik a sérült karjával amin a sérülés nagyobbra nyílt mint eddig az erőfeszítések miatt, végül Toge zárta a sort.
- Uha-uha-uha... el sem hiszem. Amegakure képes volt ellenem pár friss suhancot küldeni akik még csak most keltek ki a bölcsőből? Ez sértő a számomra... Uha-uha-uha... Köhécselt, krákogott egy öreg feje búbja simább volt mint egy tekegolyó, tarkóját vállig érő őszhaj borította, orra abnormálisan hosszú, szemei kidülledtek voltak. A kezében lévő fáklyával végigvilágította mind a négy genint, hogy alaposan szemügyre tudja venni őket. - Húzzatok vérbe anyuhoz srácok. Semmi dolgotok nincs velem! Mondta miközben a fal oldalán futó csövekhez lépett, majd robbanójegyzeteket helyezett el rá.

Amegakure csatornarendszere - Page 2 3576-407284806

**Fusino Karasu** Csüt. Jún. 07 2012, 20:03

Végre felértünk azon az átkozót falon. Legnagyobb sajnálatomra nem én voltam az első. Annyira elszomorodtam, hogy búbánatomban le szeretem volna rúgni Sunekut a fal tetejéről, de erre nem került sor. Mivelhogy mikor felértünk előttünk állt egy öreg vénember. Aki nem lehetett más, mint akit már jó ideje keressük. Szomorú hangulatom légterébe egy napocska kúszót be mivel végre kitölthetem valakin a dühömet. Az öreg nem nézet ki túl veszélyesnek, de akkora orra volt, hogy én egy hevenyészett röhögő görcsöt kaptam. De ezt gyorsan leküzdöttem és gyorsan elvágtam a magamra erősített vas drótot. Mivel ezekkel rajtam nem igazán tudnék harcolni. Na, nézzük a helyzetet. Az öreg nem néz ki túl veszélyesnek, de van nála robbanó jegyzett, ami veszélyes lehet. Ha szemből támadok, rá akkor elfuthat és ránk robbanthatja, amit most lerakót. De nincs túl nagy, hely a csőben. Ha el tudnánk torlaszolni valahogy a menekülő útját, akkor nem valószínű, hogy önmagára robbantaná a saját bombáját. Viszont nem tudhatjuk, hogy menyire fanatikus az öreg és valószínű, hogy több robbanó jegyzete is van lerakva. Tehát akármi is történik nem szabad hagyni, hogy felrobbantsa őket. Előnyünknek számít hogy az öreg lebecsül minket és nem tart jelentős veszélyforrásnak. Valamint mi négyen vagyunk ö meg egyedül. Na tehát a tervem a következő. Neki rontok az öregnek. Ha ki kerüli a támadásomat, akkor a társaim támadnak rá. Ha azokat is ki kerüli, akkor én megint visszatámadok és ennek már sikerülnie kell, hiszen nem lehet, hogy két hátba támadást is ki kerüljön. A kezét kell támadni, hiszen ha össze tudja tenni, akkor ránk robbanthatja az egész csatornát vagy elvégezhet egy jutsut. Miután végig gondoltam a tervemet megszorítottam a kezemben lévő kunaiokat amik a mászás óta a kezemben voltak és neki rohantam. És csak remélni tudtam, hogy társaim is rájönnek a tervre.

**Kowarii Zion** Szer. Feb. 08 2017, 18:45

Hattori Arata - Túl mély alagsor

Zion egymagában ücsörgött, s kacsáztatta apró köveit, mikor léptek zajára lett figyelmes. Gyorsan fordult oldalra, majd megtámaszkodott, hogy részletesebben szemügyre vehesse az érkező személyt. Amegakurei fejpántot viselő, chunnin taktikamellényt hordó férfi közeledett. Zion a férfi szemébe nézett, majd elmosolyodott. A mester fiatal volt, ám arcára úgy tűnt, kiült rendesen az elmúlt néhány évének terhe. Öregesebb, s borostás mosolygós arca azonnali szimpátiát eredményezett. Zion még jobban mosolygott.

- Menőőh! - szólalt fel, majd felpattant, s leporolta öltözetét. A férfi köszöntésére kihúzta magát, miközben mosolygott.

- Kowarii Zion, szolgálatára. Kééészen állok - ugrott a magasba a fiú, öklét az ég felé emelve. Be is ütötte a híd aljába. Zion kiegyenesedett, miután kellően fájlaltatta csuklóját. A fiú ezután csendesen, mégis izgatottan hallgatta végig az elkövetkezendő feladat beszámolóját. Száját kitátotta a beszámoló végére. Gyermeki fejével megpróbálta értelmezni mindazt, amit hallott.

- Csatorna. Sötét. Alvilági bűnözők? Mester, nem lesz ez kicsit erős az elején? - vakarja meg a fejét némiképp, ám ismét mesterére tekintve, látta azt a bizakodó tekintetet, a magabiztosság erejét a férfiban. Zion megragadta a fejére kötött fejpántot, majd erősen összehúzta. Mosolya a füléig ért, s az összes görbe fogával együtt vicsorgott szinte.

- De ha a vezetőség ezt akarja, akkor mire várunk még? Rúgjuk szét azoknak a csatornapatkányoknak a seggét! - Zion erősen csapott bele a férfi tenyerébe, az elfogadó pacsija hatalmasat csattant. Immáron ő maga is magabiztosságtól duzzadva haladt mestere oldalán a folyópart mentén, hogy elérjék a kívánt célterületet. Ugyan kívülről Zion maga volt a megtestesült magabiztosság, belül még mindig gyermeki aggályok között sodródott. Tomashi bá szerint a hősök azok, akik félelem nélkül mernek harcba szállni. Az út elején csendesen haladt előre mestere mögött, ám ahogy egyre közeledtek, Zionban újabb kérdések sorakoztak fel.

- Mikre képes Menő-senpai? Milyen elemmel tud harcolni? Bicebóca senpai biztos mesélte, hogy én víz elemű vagyok, nem is annyira rossz. Ha jól hallottam, azt beszélik, egészen ügyes vagyok - mosolyodott el ismét, kezeit tarkója mögött átfűzve. Ez a magabiztos arc mindaddig tartott, amíg el nem érték a csatorna bejáratát, s Zion meglátta, valamint megérezte a helyszínt. Nem is tudta pontosan eldönteni, mi okozhatta azt a hirtelen fagyossá vált döbbent arckifejezését, mikor először megpillantotta.

A sötét veremből szél sikoltott ki, s olyan bűzt árasztott magából, melytől jobban felfordult a gyomra, mint a Szirup hányás közben. Remegő kezét felemelte, majd mutatóujjával a csőrendszer bejárata felé mutatott.

- I..I..Ide jöttünk? Ki az, aki képes ilyen büdösben élni? Ugye nem nekem kell előre mennem? Lámpát hozott magával, menő senpai, mert nekem senki sem szólt róla, hogy kelleni fog. Úgy értem, még egyet - mosolyodik el a fiú, majd nehezen de követi a férfit a sötét alagútba.

**Uchiha Kagami** Hétf. Feb. 13 2017, 01:00

/Zion/

Felkerekedtél hát újdonsült - és ez úton is alkalmi - mestereddel egy kis túrára, pontosabban egy nem éppen kellemes szagokból álló tortúrára. Amikor feltetted a kérdést, hogy mire képes mégis Kama-senpai, akit magadban - nem csak magadban... - Menő-senpai néven illettél. A férfiú elmosolyodott a megszólításra, közben már a lámpását gyújtogatta, hogy lássatok rendesen a bűzlő alagutakban, mielőtt még belépnétek. - Alapvetően víz elemmel operálok, de másodikként konyítok a villámhoz is. Tudod, rezgős meglepi a rosszfiúknak. Tudtommal te egyelőre még csak a vízzel tudsz bánni, de azzal kifejezetten jól, legalábbis a számomra Nobu által átadott információk alapján, tehát majd jól ki fogjuk egészíteni egymást. És nem úgy! - tette hozzá nagy komolyan, majd a tolvajlámpás hosszú, egyenes fényt ontott ki magából, amint meggyulladt. A tipikus csatornakép tárult a szemed elé - miután valószínűleg sikerült kitisztítanod azt a szag által okozott könnyeidtől - nem volt benne semmi különleges. Félköríves, hangárszerű alagút, folyó szennyvíz, két oldalon épphogy egy embernek elég szélességű járdaszegélyek; ezekből állt az eléd táruló látkép, az alagút fala nagy valószínűséggel erős téglából készült, bár itt-ott már kikezdte az idő. Patkányok rohangásztak mindenfele, nem győzhetted még a legyeket is lecsapni, amik körülötted lebegtek.

- Hogy a többi kérdésedre is válaszoljak, nem lesz még túl erős ez neked, azért is vagyok itt ahelyett, hogy otthon enyeleghetnék az asszonnyal. Meg le kell tesztelni a képességeidet, meg a... szokásos blabla, csapatba osztás előtt. Ha jól hallottam, jó csapattársad lesz, ő víz és szél elemű, de egyelőre még ahelyett, hogy jól érezné magát, éppen tanulgat, vagy mifenét csinál. De kettőkhöz nagy reményeket fűznek páran, hogyha társultok majd. És nem úgy! Hát... itt képes élni minden patkány és nem csak az állatokra gondolok, hanem azokra is, akiket ki kell iktatnunk. Jó kis meló lesz. Nos, gyors taktika; csinálok egy vízklónt, ami előre megy, mi szorosan, nem túl közelről de nem túl távolról követni fogjuk. Ahogy a vízklón megsemmisül, tudni fogjuk, hogy baj van és fel tudunk készülni a várható dolgokra. Rendben van így? - Szinte meg sem várta a válaszodat, rögvest csinált egy vízklónt és közben ingatta a fejét. - Szarléből sem csináltam még Mizu Bunshint... szerinted ha az ellenfél belerúg és ettől döglik meg, akkor mit fog szólni, amikor betyárkörték hullanak az arcába? - röhögött fel, majd kiadta az indulási parancsot.

Mentetek és jó darabig csak a falat láttátok magatok előtt, meg Kama Mizu Bunshinját, ami a sarkokon fordult be mindig előbb, de egyelőre nem történt semmi probléma. Igaz... lehet, hogy csak váratott magára. A szagot már-már kezdted megszokni, amikor egyszer csak Kama megállított. - Légzőkészüléket fel - közölte veled és felvette a sajátját, majd az egyik sarkon óvatosan fordult be. A vízklón hiánya hamar feltűnt és nemsokára egy nagyobb termet láttál magad előtt, amin összesen két járható út volt; a falakon lévő nagy csövekből zúgott lefele a szennyvíz, viszont láttad, hogy zöldes füst párolgott felfele a bugyborékoló vízből. A hőség még épphogy súrolta az elviselhetőség határát, ez pedig csak egyet jelentett; elértetek az egyik fő gyűjtőbe, ahonnan többfelé is elfutott a csatorna. Kama intett neked és lassú léptekkel indult el a túloldalra, ahol a ti alagutatoknak kellett folytatódnia.

//A következő posztodat ott fejezd be, hogy elindulsz Menő-senpai nyomában a túloldalra. A hókamóka elkezdődött ^^//

**Kowarii Zion** Csüt. Feb. 16 2017, 23:02

Elpirult arccal mosolyodik el, majd vakarja meg fejét.
- Hehe, annyira nem is vagyok még ügyes. De örülök, ha ekkora hírnévre tettem szert Bicebóca senpainál. - nevet fel őszinte gyermeteg mosolyával. Felvillanyozta a tudat, hogy menő mesterrel mehet küldetésre. A férfi valóban minden téren menőnek számított Zion szemében. Mind megjelenése, a beszéd stílusa, és az a menő, mert másképp le nem írható arc, amelyet vágott, miközben azt mondja: Rúgjunk szét pár bűnözősegget, felpumpálta a gennin adrenalinszintjét, ki összeszorított ököllel nyúlt a mester pacsija felé. Remélhetőleg Menő mester időben észreveszi, s nem kezdenek el bénázni egy tenyérbe csapott ököl sorrendjének cserélgetésével. A feladat besorolása ugyan a félelem csíráit megvetették a fiú szívében, mégsem érezte úgy, hogy bármitől is félnie kellene egy ilyen szuper mester mellett.
Az út alatt Zion végig a mestereitől hallott új társon kezdtett el elmélkedni. Az már biztos, hogy profi a suitonba ezt mind Bicebóca, mind Menő senpai alátámasztotta. Vajon Zion suitonképessége, s a mesterektől hallott pozitív elbírálása után mennyire lehet majd képes felrázkózni a legendás társhoz? Vajon megtalálják e majd az összhangot? Zion mindig is egy barátkozó és könnyen beilleszkedő típus volt, ám társáról korántsem tudhatott meg még semmit a Víz elemű mesterségén kívül. S ugyan nem igazán szereti azt mondani, Majd meglátjuk, de...majd meglátja. Gondolatai egészen a folyó medrének oldalába vájt nagyobb bejárat felé vezetett. Zion egyre jobban izgult s ezáltal egyre tovább nőtt benne az adrenalin.
Ahogy azonban elérték az alagútrendszert, Ziont elkapta a hányinger. Kezét automatikusan emelte szája elé, mikor egy mélyebbről szökött köhögést indított. S ugyan elfordult, talán a hang végigjárta a sötét és gyomorforgató járatot. Végül a fiú képes volt ismét uralkodni magán, s egy nagy, utolsó tiszta és friss levegővétellel, bevetette magát mestere után a csatornarendszerbe. A barlangszerű járatban élesen a fal mellett haladt, nem akart még a felszínére sem lépni a mellettük csorgadozó Nioi (bűzös) folyónak. Lassan haladtak előre a vékony perem mentén.
menő senpai egy elterelő technikát alkalmazott, méghozzá a Bunshin no jutsut, hogy megelőzhesse a csatornában leselkedő veszélyektől a kis csapatot. Zseniális ötlet. Még ha a helyszín nem is nyerte el a gennin tetszését, menő senpai okosabb volt, mint bárki más. Legalábbis Zion így gondolta. Az azonban, hogy a mester honnan szerzett vizet a technikájához, újbóli gyomorgörcsbe szorította a fiatal amegakureit. Ahogy a szaftos víz sodródni kezdett, s kiemelkedni, úgy tört elő a szag is a felbomlott réteg mögül, s lepte el be az atmoszférát. A szagoktól ugyan védve volt, a látvány sajnos eleget tett ahhoz, hogy a fiú az érzett ingertől levesse álarcát. Ekkor érezte meg a gyomorremegtető és bélfacsaró szagot.
- Blööööeeh - dobta ki az ebédjét a fiú. Nem volt képes tovább viselni a szagot, s a végső inger megadta az ürítésre a lehetőséget. Most csak reménykedhet, hogy a recsegő ételkijuttatás visszhangja nem jutott el az ellenségig. Vagy hússzor fejet hajtva kért bocsánatot, miután visszahelyezte letörölt arcára a maszkot, majd megpróbálta türtőztetni érzéseit, s úrrá lenni az ingereken. *Szedd már össze magad te balfácán. nem úszni kell benne, csak nézni* csillapította magát, miközben tovább haladtak a csatornában.
Ahogy egyre messzebb jutottak a friss levegő és eső áztatta város felszínétől, biztonságban érezte magát. Kissé kevésbé Menő senpai és bűzös klónja biztosították a terepet, s kellően felmérhették azt, mielőtt személyesen is újabb kanyart vettek volna be. Menő senpai azonban egyik pillanatban megállt. Óvatosan tekintett kifelé a kanyarból, majd még óvatosabban kanyarodott is be rajta. Zion félve követte őt, kezével az övén lógó kunaiok felé emelve, érzékeit pedig a hangokra élezve. Mikor befordult, feltűnően csak egy menő senpai állt ott, s csak reménykedett, hogy ez nem a szaros fajtája. Körbetekint a nagyobb termen. A fal oldaláról ömlött a koszos és ürülékes víz, valamint az eddigi egyirányúságot megakasztotta a terem végében lévő két járat felbukkanása.
- És most merre mester?

**Uchiha Kagami** Szomb. Feb. 18 2017, 01:14

/Zion/

- Ne becsüld alá se az ellenfelet, de főleg nem önmagadat. Mindenkiben ott a potenciál, amit ki lehet hozni, csak kell hozzá egy jó útmutató - válaszolt neked Kama-senpai arra a megjegyzésedre, amelyben azt mondtad, hogy nem vagy túl ügyes; mindezek után nekiállt vakarni a fejét, majd felnevetett. - Lehet, hogy filozófusnak kellett volna mennem shinobi helyett, ha már ilyeneket zagyválok itt össze neked. Na, rúgjuk szét a seggüket ezeknek a barmoknak - mosolygott rád. Már javában benne voltatok a csatornában, - de még nem értetek oda a gyűjtőhöz - amikor a szennyvízből álló Mizu Bunshin miatt sikeresen kidobtad a taccsot. Kama-senpai felnevetett és hátbaveregetett, majd egy rongydarabot nyújtott neked oda. - Töröld meg a szádat rendesen, bocsánatot meg nem kell kérni. Bárkivel megeshet. Na gyerünk, ki akarok innen menni minél hamarabb, hogy utána megfürödhessek rendesen, bár az asszony így is egy hétig a kanapén fog altatni szerintem, ráadásul nyitott ablakoknál, ahogy ismerem őt. Tényleg, neked van barátnőd? - kérdezte vigyorogva, majd beleöklözött a válladba egyet, csak úgy, barátian. Tényleg elég vidám srácnak tűnt, ahhoz képest, hogy Amegakure milyen lehangoló helynek nézhetett ki egy külső szemlélő számára. Kama-senpai életkedve egy kicsit felvidíthatott téged is, főleg az, ahogy a dolgokhoz hozzáállt. Mintha... semmi sem érdekelte volna őt a világon, csak a feladat és az asszony, de az utóbbi prioritást élvezett.

Amikor a légzőkészülék felvételére kaptad a parancsot, elindultatok a kis szegényen át a túloldalra. A bőrödön érezted a hőt, ráadásul a szemedet is csípte egy kicsit a kiáramló gőzszerű valami, ami a víz felett szálldogállt. - Le ne vedd a maszkot, hacsak nem akarod, hogy kocsonya legyen a tüdődből - közölte veled Kama-senpai, hangja pedig a maszk miatt elég torzan hangzott. Most válhatott világossá számodra igazán, hogy az amegakurei shinobik számára a légzőkészülék miért is tartozik a legalapabbnak számító felszereltségek közé. Mindenesetre sikeresen átértetek a túloldalra, ahol az előző járathoz hasonlón mentetek, azonban a falakon itt már kihunyt fáklyákat is láthattatok. Alkalmi társad gyorsan készített egy új vízklónt, amelyet előre küldött a szokásos módon, majd intett neked, hogy kövessed; a légzőkészülék levételére parancsot nem adott, ha pedig megpróbáltad volna levenni, akkor határozottan jelzett neked, hogy ne tedd. Nagyjából fertályórán át kutyagoltatok, amikor Kama megálljt jelzett neked az egyik forduló előtt, majd előhúzta ninjato-ját és intett neked, hogy te is tegyél így. A járatból fényt láthattál kiszűrődni, fáklyafénynek tűnt első ránézésre, méghozzá annak folyamatos vibrálása miatt. Kama kézjelekkel a tudtodra adta, hogy várj a parancsra, majd nemsokára lépteket hallottál és egy alak árnyéka derengett fel a fényben. - Esküszöm vízcsobbanást hallottam és láttam egy furcsa alakot is... - jegyezte meg egy mély tónusú férfihang, amely a léptekkel együtt egyre közelebb és közelebb jött.

//A következőkben rád van bízva, hogy mit fogsz tenni. Kama mindenképp ki fogja adni a támadási parancsot, amint a a hang tulajdonosa kisétál a ti részetekre. Sok sikert! ^^//

**Kowarii Zion** Szomb. Feb. 18 2017, 02:05

A kis gennin csak haladt senseie nyomában. Az egyre sötétebb, s egyre büdösebb járatok végül a fiú taccsolásához vezetett, ezután maszkját nem vette le többé. Ahogy haladtak egyre beljebb a város alatt futó csatornarendszerének sűrű labirintusában, Kawa senpai, vagy ahogy a fiú hívná, Menő senpai (ki kezd nem menő lenni) mintha a világ legkönnyebben megközelíthető városi üzlete felé indult volna. Úgy ismerheti már a járatokat, mint a tenyerét. Mégis csak menő volt a senpai.
- Senpai. Mondja csak, mennyit volt maga eddig a csatornában? Minden shinobi itt éli le az életét? - Zion őszinte kérdésére csak remélte, hogy a válasz nem lesz, s ez az egész csak a mester egy beteges hobbija. Elvégre ki mászkálna itt szabad idejében, ha nem egy olyan, akinek sajnos hiányzik egy kereke. Zion jobban szeretné a shinobi életét a városban tölteni, s az utcákat járni, finom illatokkal csábító üzletek és vidám emberek. meg eső. Már hiányzott az eső számára. Furcsa volt, hogy nincs meg az az alap zaj és érzés, amihez hozzászokott az elmúlt másfél évtizedben. A frissítő eső illatát és a sütödék és étkezőkből áramló illatokat felváltotta az ürülék egy roppant mód erőteljes szaga.
Zion álarcához nyúlt, ám mestere óvva intette, le ne merje venni.
- Dehogy veszem. Csak még jobban meghúzom, le ne essen a végén. - Zion érezte bőrén az egyre jobban növekvő hőmérsékletet, ahogy már a bőrét is kikezdte. Szemét megtörölte ruhájába, majd folytatta az utat a senpai mögött és újonnan létrehozott klónja mögött. A fiú ezután a mester egy újabb kérdésén kezdett el agyalni. Nem a válaszon, hanem a miértjén.
- Nincsen még. Mester, még csak tizenöt vagyok. És shinobi. Nekem nincs időm nőkkel foglalkozni. Nincs bajom velük, meg anya és a nővérem is aranyos, de a suliban...ott csak sminkeltek, meg magukkal foglalkoztak. A nők bonyolultak, vagy nem? - teszi fel gyermeki hangján, eltorzítva az álarc által kérdését, majd merengő szemekkel nézi Menő senpait - A senpainak biztos valami bombázóval lébecol együtt. Hihi - mosolyodik el a légzőmaszk mögött. A kis pihenő után folytatva útjukat, Menő senpai ismét lassítani kezdte a menetet. Talán elérték a célállomást?
Úgy tűnt ige. Az egyik kanyarban az út folytatásával szemközti falon lassan mozgó lángok fénye vetett fényt. Tűz lehet. Majd egy sötét árnyék emelkedett és haladt át a fényen. Mély hang szólt a másik oldalról.
Zionban megállt az ütő, mikor a mély hang feldörrent, s tisztán kivehető volt lépteinek tocsogó hangja, valamint az egyre növekvő árnyékból, az alak az alagút fordulója felé indult. Kawa senpai lassan húzta elő tőrét, azonban Zion nem volt képes reagálni. Még sohasem volt efféle helyzetben. Nem ismerik az ellenség erejét és létszámát sem. Talán Menő senpai egyedül elbánna ezekkel? Zion nem akart kockáztatni, s mielőtt az árnyék még elérte volna a fal mögötti járatot, a fiú cselekedett. S jó amegakurei shinobi módjára azt tette, amihez a legjobban értett. Elrejtőzött.
Lehúnyta két szemét, majd magában néhány * Te hülye vagy Zion. Megáll az ész. Pont oda? Na ne. Na ne! Neee!* gondolatbéli vita után maszkján keresztül vett egy mély levegőt, s a lehető leggyorsabban ugrott szinte neki a csatorna vizába. A tökéletes elrejtőzés érdekében alkalmazta a Mizugakure no jutsut, hogy elfedje a csobbanást és zajmentesen elmerülhessen a chakraja segítségével. Ezzel a technikával talán azt is elérheti, hogy a szagon kívül más ne tapadjon rá. Végül óvatosabban merült alá egy magában kiáltott *Merüléééés!* után teljesen a vízben. Ugyan nem tudta, Kawa senpai hatástalaníthatja e vagy elkerülheti e az érkező ellenfelét, Zion azonban megindult a csatorna folyásában a járatban, hogy némiképp kikémlelhesse a területet. Mivel eddig meg sem fordult volna a fejében, hogy akár csak közel is hajoljon a vízhez, innen talán senki sem várhat támadást.

**Uchiha Kagami** Hétf. Feb. 20 2017, 01:48

/Zion/

- Dehogy éltem le itt az életemet! Azt csinálom, amit a fejesek mondanak, és a fejesek szerint jól tájékozódom, no meg a két elemem éppenséggel passzol ehhez a patkánylyukhoz. Mondjuk úgy, itt mindig lesz meló sajnos, mert valaki mindig képes bűzben tengetni a nyomorult, életnek nem nevezhető létezését, hogy elrejtőzhessen a törvény elől. Régen, amikor az Isten még köztünk járt, akkor nem volt ennyi gond, figyelő szemei idáig is elláttak - válaszolt neked arra a kérdésedre, ami arra irányult, hogy miért ismerte ennyire jól a csatornákat. A Pein-samára tett utalás egy kicsit elszomoríthatott, de láttad alkalmi társad arcán, hogy ő is erős nosztalgiával gondolt arra az időre, amikor még Amegakure az Isten uralma alatt állt. No nem, mintha az Angyalával gond lett volna, de mégis... ha igaz volt, amit Kama-senpai mondott, akkor régen még itt sem voltak problémák. Később, amikor azt mondtad, hogy nincs barátnőd, mert még csak tizenöt éves vagy, akkor halkan felkuncogott. - A tizenöt pedig bőven jó kor. Már csak öt év és alkoholt is ihatsz, bár nem éppen sok élvezet van benne. Rizslötty és kész. Képzeld el, rizst zabálsz és alkoholos riszlevet iszol hozzá. Változatos étrend, nemde? - nevetett fel Kama-senpai, majd nemsokára elértetek ahhoz a ponthoz, ahol előkészültetek a támadásra. Meghallottad az ismeretlen hangot, amely egyre közelebbről hallatszott, majd nemsokára - az önmagaddal való gyors vita után - beugrottál a vízbe és közben alkalmaztad a Mizugakure no Jutsut, amely által még könnyebben el tudtál rejtőzni a vízben a chakrád segítségével.

Bár vizes nem lettél - nem érezted, hogy az lennél - sejthetted, hogy nem leszel éppen rózsaillatú ennek a kis kalamajkának a végén. Ahogy elkezdted kikémlelni a területet a víz alól a haladás közben, tompán zajokat hallhattál fentről; majd egy erőteljesebb csobbanást nem messze tőled. Sajnos a víz túlságosan zavart volt ahhoz, hogy rendesen láthassál, ráadásként egyedül a chakrád védett attól, hogy mindened... nos szennyvizes legyen. Ahogy haladtál, nemsokára, alig pár centire az arcodtól egy termetes méretű ürülékdarab úszott el, épphogy nem súrolta azt; nem volt éppen szép látvány, de nem ez volt az egyetlen. Ráadásként nem csak végtermékek úszkáltak a csatornákban, hanem láthattál ott sok mindent... foszlott papírdarabokat, késeket, dobócsillagokat, egyéb rozsdás eszközöket. Szépen haladtál, amikor a víz alól is érezhetően több fényt érzékeltél, valószínűleg nem kevés fáklya világíthatott odafent. - Mi a fene lehetett ez? - hallottad tompán fentről, ha pedig jobban erőltetted a szemedet egy elmosódott alakot véltél észrevenni, valami hosszúkás tárggyal a kezében, ami ugyanúgy lehetett kard, mint bot, ezt innen nem tudtad megállapítani. A kérdés már csak az volt, hogy mit fogsz tenni?

//A következőkben úgyszintén rád van bízva, hogy mit teszel, mivel Kama-senpai egyelőre éppen hatástalanítja az előző ellenfelet//

**Kowarii Zion** Csüt. Feb. 23 2017, 01:17

Zion lassan haladt előre a csatorna árkában úszva. Sohasem látott rémálomnak hatott az ifjú shinobi számára. A vízben úszkáló ürülékdarabok és az egyéb, régóta a fostos lében pácolódott eszközöket vélt felfedezni. S nem kívánta, hogy bármelyik akár csak a testéhez érjen. Az árban való úszás alatt egy méretesebb kuladarab úszott el arca előtt. Zion majdhogynem kinyitotta a száját, hogy kimutathassa ellenzését az érintkezéssel kapcsolatban. Mélyebbre úszott, hogy elkerülhesse, ám némiképp megzavarhatta s ezzel felkavarhatta a vizet is. A csatorna alja felé igyekezett, hogy ne látszódjon ki felülről. A fiú lehunyta szemét, s átgondolta a terv további részét. Már ha volt terve. Jelenlegi helyzete bármennyire is előnyös, nem előre számolt művelet volt, hanem vészhelyzetből fakadó automatikus ösztön. Talán ez az ösztön fogja segíteni őt továbbra is.
A víz felszínén sötét folt rajzolódott ki, s elnyomott, torz hangon szólalt fel valaki.
Zionban felkavarodott a chakra, ahogy adrenalinszintje megugrott a lebukás félelmétől. Talán ismét egy ösztönös jele a tehetségnek, vagy végre használta a fejét is, még talán ő maga sem tudná megmondani, keze a hangra reagálva egy pecsétet formált, majd a vízből alkotva két hasonmást, kiugrasztotta őket a csatornából. Az egyikük gyorsan rántotta a vízbe a vizet kémlelő alakot, míg a másik védve őt mérte fel a területet. Valószínűleg Kawa sama is már akcióba léphetett, úgyhogy nem volt már értelme tovább várni.
A vízbe ragadt embert a valódi Zion lefogja, s várja, hogy az ellenfele kifáradjon az erőlködéstől. *Menő senpai azt mondta, kiiktatni jövünk ide, nem elfogni. Nem szeretek ölni, de ha én nem teszem meg, akkor majd a senpai fogja. Vagy talán ez a mihaszna, szaros fickó fogja kitörni a nyakamat, ha életben hagyom. Tomashi bá azt mondta, az országot csak vérrel tudjuk megóvni. A vér köti az embert az otthonához. Nem szabad, hogy a saját vérünk hulljon. Nem Zion, Most vagy soha.
A fiú egy kunait ragadna elő övéről, majd elvágná az elfogott férfi nyakát. Amennyiben sikerül, ő maga is kiugrik a vízből, már ha a klónok képesek voltak addigra felmérni a területet és bebiztosítani a "partot". A három gennin fegyverekkel rontana rá a megmaradt bűnözőkre, s dobófegyverekkel hatástalanítanák őket. Amennyiben képzettebbek az efféle támadás ellen, abban az esetben a csatorna vizét kihasználva, közelebb csalogatnák az ellenfeleket, és kihasználva shinobi gyorsaságukat, valamint a shunshin no jutsut, lehajolva futnának ellenfeleik mögé, majd három hátába fegyvert szúrva próbálnák a vízbe lökni őket. Nyílt sebbel a több méteres, ürülékfolyadékban talán örök pihenőre térhetnek. Zion a tervét akkor is tartja, ha idő közben a klónok valamelyike, vagy mind a kettő megsemmisülne idő közben. Az első támadása után pedig a túlpartra szökkenne, s várná mesterének támogatását.

**Uchiha Kagami** Szer. Márc. 01 2017, 00:40

/Zion/

Az akció beindult, ahogy azt mondani szokták. Az események gyorsan beindultak, érzékeid tán még túl is működtek az adrenalinfröccs miatt, amit kaptál; most végre minden tagodban érezhetted az akadémiai kiképzés hatásait. Végre érezhetted, hogy értelme volt azoknak a vég nélküli chakragyakorlatoknak, ninjutsu és taijutsu tanításnak, amelyek eddigi éveidet kitették. Tán még az is eszedbe juthatott, hogy azok a társaid, akik csak lustálkodtak és alig-alig mentek át a vizsgán, egy ilyen helyzetben mit is kezdhettek volna magukkal, mindazonáltal most dolgod volt. Igyekeztél, hogy ne bukjál le, majd reflexeidnek és ösztöneidnek köszönhetően időben és ügyesen cselekedni tudtál. Kézpecséteket formáltál és a két vízklón nemsokára megjelent a szennyvíz felszínén. A terved sikerült, ugyanis a vizet kémlelő alakot a klón sikeresen lerántotta a mocskos folyamba, továbbá ügyesen le is tudtad fogni, hiszen eléggé meglepődhetett, hogy hipphopp a víz alatt találta magát, ezt láthattad is rajta. Egyszer-kétszer úgy érezted, megpróbált kiszabadulni a szorításodból, de a levegőhiány bizony megtette a hatását. Míg a másik klónod felmérte a terepet, te addig odalent birkóztál önmagaddal, hisz először kerültél ilyen szituációba, ahol bizony nem babra ment a játék, sőt, nem is volt játék. Ez már éles szituáció volt, ahol úgy kellett helytállnod, ahogy azt megkívánták tőled... vagy legalábbis túlélned a dolgot. Eszedbe ötölhetett az, amit még régen az Akadémián a fejedbe vertek: "Ha harcra kerül a sor, akkor vagy te, vagy ő, köztes megoldás nincs!"

Végül, mikor eldöntötted magadban, hogy mit fogsz tenni, sikeresen el tudtad vágni a férfi torkát, aki igazából... nos, a kezedben már nem igazán kapálózott, ugyanis azon kívül, hogy levegőt nem igazán kapott, megbénította őt a jeges félelem, ami akkor érte, amikor hirtelenjében csobbant egyet a szennyvízben. A tőr átvágta a bőrt és az ereket, nemsokára pedig a mocskos szennyvízbe belevegyült az a tengernyi vér, amely annak nyaki verőeréből áramlott ki; éles érzékeiddel érezhetted azt is, hogy minden egyes szívpumpálásnál több és több vér jött ki belőle, szinte ütemre hagyta el a férfi testét. Bár pillanatok alatt elszállt belőle az élet, abban a pillanatban, ahogy átvágtad a torkát, azonnali hatállyal elkezdett össze-vissza rángatózni, mintha ezzel késleltethetné az elkerülhetetlent. Mielőtt végleg kilehelte volna a lelkét, szemeitek találkoztak és az övéről a végtelen düh, szomorúság, élni akarás és feladás keverékét tudtad leolvasni, majd... mind a két szem fennakadt, a férfi pedig nem mozdult többé, ott a kezeid között merevedett meg. Az utolsó löketnyi vér egyenesen az arcodnak csapódott, s mikor becsapódott, a chakrád ellenére is szétkenődött rajtad a vöröslő, sikamlós lé. Szerencsére rajtad volt a maszkod, így nem érezhetted annak sós-fémes ízét, továbbá a szagát sem, de egy pillanatra elvakított.

Miután valószínűsíthetően letörölted a vért az arcodról, már nem sokáig "csodálhattad" életed első áldozatát, ugyanis a tettek mezejére kellett lépned, mivel a klónod egy erősebb dobbantással jelzett számodra, hogy harc alakult ki odafent. Kivágódtál a vízből és két banditával találtad szembe magadat; ahogy te is, ők is elhatározták, hogy ezt a partszakaszt biztosítani fogják az ellenségtől. A klónjaid viszonylag ügyesen tartották magukat, és nemsokára te is becsatlakoztál a harcba. Három a kettő ellen volt a felállás, a két, zsíros hajú és eléggé rossz szagot árasztó férfi pedig a rozsdás kardokkal nem igazán ment sokra ellenetek, bár viszonylag jól harcoltak, dobófegyvereidet sikeresen hárították, annak ellenére, hogy egyszerű civilek voltak. Második terved jött be, amelyben közelebb csalogatást követően a Shunshin no Jutsu segítségével a hátuk mögé kerültél és sikeresen beléjük tudtál szúrni a klónokkal együtt. Mikor belelöktétek őket a vízbe, az egyik még egy utolsó csapással megsemmisítette az egyik klónodat, ámbátor ez sem akadályozta meg abban, hogy csobbanjon a szennyvízben a társával együtt.

Átszökkentél a túlpartra és épp azon gondolkozhattál, hogy milyen fertőzéseik lesznek a nyílt sebektől, amikor Kama-senpai felkiáltott. - Zion, menj a víz mellől! - hallhattad hangját, majd ezt követően egy újabb kiáltást, amely ezúttal egy jutsu neve volt. - Raiton: Jibashi! - ahogy kimondta, a hajad égnek állt a töltéstől, a levegőben ózonszag terjengett, nemsokára pedig láttad, amint egy elektromos hullám futott végig a vízen; gyilkos technika volt, ezt abból is észrevehetted, hogy amint elmúlt, több test is élettelenül, ráadásul egy kicsit... nos, a víz ellenére, égési sérülésekkel került fel a víz felszínére. Pár pillanat múlva Kama-senpai ugrott melléd, majd megveregette a válladat, azonban furcsa arcfkifejezése volt, mintha valami nem stimmelt volna. Jobb kezében egy összehajtogatott tekercset tartott, amelyet átadott neked is. Ha kihajtogattad és elolvastad, akkor a következő állt rajta: "Parancs: védeni a bekötőt bárminemű ellenséges aktivitás esetén. Többlépcsős védelem kiépítése a központi gyűjtő körül az üzletkötés megtörténtéig, amely a parancs keltezésétől számított négy nap." Most már érthetted, hogy miért volt Kama-senpai olyan nyugtalan. Láthattad, amint kézpecsétekbe kezdett és levágta tenyerét a földre, melynek nyomán azon kígyózó jelek futottak végig, majd hamarost megjelent egy nagyobbacska, félszemű patkány. - Nezu, vidd ezt el az illetékeseknek és közöld velük, hogy a gyanújuk beigazolódott. Zárják le a csatornakijáratokat, a többit pedig megoldjuk a szörphányó kissráccal - közölte vele Kama-senpai, a patkány pedig egy szó nélkül hagyta, hogy a hátára kötözzék a megszerzett és az elolvasás után tőled visszakért tekercset, majd elnyargalt.

- Küldetésünk ezennel B szintre emelkedett - közölte veled alkalmi vezetőd, majd elmosolyodott és beleöklözött a válladba. - Na, örülj neki! Több lóvé, több tapasztalat és, ha túléled a csajok is bukni fognak rád! - nevetett fel, azonban komolyabb hangon folytatta. - Nos, kiderült, hogy nem egy aranyos fejeshölgy menstruációs ciklusának feljegyzéseit lovasították meg, hanem egy, a falu számára is értékes dokumentumot, ami bár nem bír akkora értékkel, hogy veszélybe kerüljön tőle Amegakure, viszont okozhat némi kellemetlenséget, hogyha éppenséggel illetéktelen kezekbe jut. A tekercsen lévő keltezési és a mostani dátum alapján még két napunk van megoldani a dolgot, de a főgyűjtő felé nem lesz épp leányálom az út. Ahogy én érzem, csapdák tömkelegén kell majd átverekednünk magunkat, nem beszélve az ellenségek számáról. Remélem felkészültél... Viszont, pihennünk kell egy kicsit, ha nem más, akkor legalább két órácskát. Gyere, mutatok egy helyet - szólt társad, hogy kövessed, miután felvázolta a további teendőiteket. Bejött az, amit mondott a kezdetekkor... a küldetés átválthat B szintűbe. Ahogy követted őt - ezúttal is egy vízklón ment előre - pár perc múlva megálltatok egy falnál, amire a férfi ráhelyezte a kezét néhány kézjel után. A falon pecsétszerű jelek futottak végig, majd megjelent rajta egy cetli, amelyet társad letépett onnan és nemsokára egy ajtó tárult fel előttetek.

- Meghatározott pontokon vannak ilyen búvóhelyeink a csatornában, ahol meg tudunk pihenni, ha a szükség úgy hozza és a készleteinket is fel tudjuk tölteni. Szükségünk van rá, mivel vagyunk páran olyanok, akiket többségében itt szoktak bevetni, de csak a csapatvezetők tudják, hogy merre találhatóak, mégpedig... nos, a biztonság kedvéért, gondolom érted. Szerencsére azok a fekáliaszagú bugrisok nem képesek kinyitni, vagy, ha tudnák, akkor sem találnák meg egyiket sem - közölte veled, majd bement az ajtón. Ha követted, akkor odabent nemsokára fény gyulladt, az ajtó pedig visszailleszkedett a helyére. Sejthetted, hogy kívülről úgy nézhetett ki megint, mintha fal lenne, azaz, mintha egy állandó Kakuremino no Jutsu lett volna alkalmazva a felületen. Odabent az első, amit megérezhettél az az volt, hogy nem szaglott úgy, mint a csatorna, hanem... nos, dohos és áporodott, de tiszta levegő fogadott téged. Kama meggyújtott két lámpást és egy egyszerű, négyszer négy méteres szoba tárult eléd, két priccsel, két székkel és egy polccal, amelyen kunai-ok és shurikenek voltak elhelyezve vegyesen. Társad leült a székre, nyújtott egy kört, majd a polc alsó részéből elővett egy kis csomagot, amely sózott halat tartalmazott. - Jó étvágyat. És ne aggódj, a vízklón kint van őrködni. Azonnal tudni fogjuk, ha baj van - mondta és feléd nyújtotta a csomagot, hogy vegyél egy halat.

//A következő posztban csak az erre való lereagálást kérném, akció most nem fog történni, egyelőre van egy kis időtök, hogy kipihenhessétek magatokat és visszanyerjétek az erőtöket ^^//

**Kowarii Zion** Csüt. Márc. 09 2017, 00:11

A fiú az akció után hátraszökkent, hogy a csatorna másik partjára érhessen, némiképp fedezékbe, de legalábbis kellő távolságba jutva a támadás után ellenfeleitől. Menő senpai kiáltására lesz figyelmes, ám nem érti a parancsot. Tekintete bután kémleli a csatornavizet, mintha valamiféle kulaszörny úszna benne. Legalábbis a senpai hangja erre adott okot. Hirtelen az egész vájat felsistereg, ahogy Kama senpai egy villám elemű technikát alkalmaz. Zion, mivel túlságosan is közel volt a vízhez, némiképp eléri őt is a sistergő áram, majd megrázva testét, az égnek állítja és megsüti némiképp a haját. Teste sokkos állapotba kerül, ám inkább tűnik gyermeteg szórakozásnak, mintsem komoly sérülésnek. Zion megúszta az akciót, s a mestere technikáját. A banditák nem mondhatták el ugyanezt magukról. Ahogy a mester az utolsót is a vízbe taszítja, Zion a csatorna széléhez áll, majd letekint. Szemében kétség fénye gyulladt, mikor a felszínre bukkanó testeket figyeli. Emlékeztette őt a tettére. Gyilkolt, ölt. Elvágta a férfi nyakát, mint egy disznóét. Szája lekonyult, az eddig vidám arcú fiúnak a bűnbánat jelei formázták át mimikáját. Zion elnézve a testeket, leült a földre. Hirtelen elfelejtette, hogy hol is foglalt helyet. Talán az ölés váltotta ki belőle? Tudja jó, hogy shinobi, ez a feladatainak egyike. Talán az egyik legfőbb, mégis...oly különös érzés. Azt hitte könnyebb lesz. Ugyan a tőr oly könnyedén siklott át a férfi torkán, felszakítva a gigáját, mintha sajtot szelt volna egy bárddal. Az érzés mégis oly nehéz volt utána, hogy a fiúnak pihenőre volt szüksége. S ugyan ezt nem mondta el mesterének, amennyiben állapotáról érdeklődne, annyit mondana
- Csak elfáradtam.
Kama ezután egy jelentést adott át a fiúnak, amit a banditáknál talált. A mester sem mutatta épp azt a vidám arcát, talán a papíros választ adhat erre a hirtelen jött reakciójára. A jelentés valamiféle üzletről írt, ami pár nap múlva fog megköttetni. Vajon ki az az elvetemült, aki ide hívatná az üzleti partnerét? Zion számára az üzletkötők mind elegánsan öltöznek, díszes öltönyüket biztos nem mocskolnák be itt. Ha egyszer kijutnak végre a csatornából, talán a ruháit elégeti és meztelenül megy haza. A szag, amely már rátapadt is elviselhetetlen lehet, nemhogy még az, ami rá fog rakódni. Kama senpai valamiféle technikába kezdett, majd némi füst tört elő a keze alól kirajzolódó jelekből. Egy fél szemű patkány állt ott, mikor a füst tovaszállt. Zionnak kikerekedett a szeme. Mintha valamiféle űrlényt látna.
- Eh...ehzt...Ezt meg hogy csinálta senpai? Wooow! Ez a rágcsáló az előbb még nem volt itt. Mi a? Aztaaaa! - ragyogott a szeme a csodálatos látványtól. Kama senpai még mindig menő senpai, még ha a küldetése nem is tűnik annak. Zion örömében tapsolt egyet, lenyűgözte ez az eddig ismeretlen technika. Majd Kama a küldetésük további részletezésébe és a változások összefoglalásába kezdett. Ahogy a mester a csapdák és veszélyek fontosságára hívta el a figyelmet, Zion ismét elfehéredett. Részben reménykedett, hogy ezért a néhány figuráért kellett csak jönniük, mire kiderül, még szinte el sem kezdték a küldetésük. Két nap? Az rengeteg idő. Főleg itt. Mit fognak enni? És vajon aludni fognak e?
Szerencséjére a mester vezénylésére a kis csapat továbbindult, majd néhány perc után megálltak. Ugye nem itt fogunk aludni? Csak reménykedni tudok, hogy nem a csatornából akar majd élelmet vadászni a mester. Zion gondolatai közben azonban Kama tenyerét a falnak nyomta, mire a keze nyomán egy cetli kezdett kirajzolódni. A fal megremegett, majd végül egy ajtó nyílt ki. Ugyan nem egy ötcsillagos lakosztály, jobb, mint a nyirkos járat kőzete. Némi eszköz és élelem volt az aprócska búvóhelyen. Az egyik széken helyet foglalt az amegakurei gennin, majd óvatosan levette az álarcát. Mélyet szívott a dohos, mégis oly pezsdítően friss levegőből, majd egy elégedett Áhh-t elengedve elfogadta a mester által nyújtott ételt és mohón falatozni kezdett. Éhes volt. A hal jólesett a fiúnak, s ugyan meg tudott volna enni még egy adagot, tudta, hogy nem vakációzni tértek be. Miután elfogyasztotta az ételt, hátradőlt a székén, majd hasára téve a kezét pihent egy keveset. Bízott Kama senpai képességeiben, talán ezért is volt hajlandó lehunyni szemeit egy fél órára. A pihenés jóleső érzéssel töltötte őt el, s a kényelmetlen helyzet ellenére, kipihenve érezte magát. Zion mestere elé állt, majd ragyogó szemekkel meredt az övéire.
- Menő senpai tanít nekem is valami nagyon menő technikát? Én is olyan ügyes akarok lenni, mint maga.

**Uchiha Kagami** Szomb. Márc. 18 2017, 00:38

/Zion/

Bár egy kicsit elkapott téged alkalmi mestered villám elemű technikája, nem lett komolyabb bajod szerencsére egy kis hajfelálláson és égett szőrszagon kívül. Ezek után megtudtad, hogy mi is lett a pontos feladatotok és Kama-senpai bevezetett téged egy búvóhelyre, ahol végre kényelembe helyezhetted magad és ehettél is. A dohos, de korántsem szarszagú levegő szinte üdítően hatott a szervezetedre, a hal pedig, még ha sózott és rágós is volt egy kicsit, csillapította éhségedet. Az étel, a jó levegő és a kis nyugodt légkör megtette a hatását, két fertályórára be tudtad hunyni a szemedet anélkül, hogy bárki is zaklatott volna téged; társad árgus szemekkel figyelt és tudtad, hogy minden apró jelre azonnal mozdulni fog. Nem hiába, fiatal voltál még, s bár shinobi, egy olyan ember, akit ölésre és a minden helyzetben való életben maradásra képeztek - tán még eszedbe is jutott régi, akadémiai tanárod mondata, miszerint "Mindig, minden körülmények között a legjobbat kell kihoznunk magunkból, testünk tűrőképességének határait a végletekig feszíteni, s át is lépni, mert csak akkor maradhatunk életben - mégis... A folyamatos csatározás, az egymást követő események és életed első emberölése megtette a hatását. Tán úgy gondolhattad, - persze ebben csak te lehettél biztos - hogy fordulópont érkezett el az életedben, de sosem lehetett tudni, hogy mit fog hozni a jövő.

Mikor kinyitottad a szemed, akkor Kama-senpai éppen nyújtott egy kicsit, majd rád nézett. - A lehetőségekhez mérten kipihented magad? - ha bólintottál, akkor egy tablettát nyomott a kezedbe; felismerted, átlag shinobi felszerelés volt, elűzte a fáradtságot, de hatásának lejártával még nagyobb tört rád, legalábbis így tanították. - Vedd be, szükség lesz rá. Ó, és igen, kint nem válaszoltam, mert nem volt idő; amit használtam, az a Kuchiyose no Jutsu volt. Majd te is meg fogod tanulni valószínűleg, hogyha eljön az ideje. Most viszont... bármennyire is kívánod, ne egyél még egy halat, mert a tabletta és a szilárd étel ilyen közvetlenül egymás után nem szeretik egymást. Ha fáradnál, szólj, bár ez még csak szimpla energiatabletta. - Ha bevetted a tablettát, akkor hamar azt érezhetted, hogy fáradt tested - hisz' hiába az alvás, két fertályóra semmire sem elég, ha egy harc után teljesen fel akarsz töltődni - újra aktivizálta magát, izmaidból eltűnt a legapróbb fájdalom is. Úgy érezted, mintha most keltél volna fel egy nagyon pihentető alvás után, bár tudtad, hogy ez csak átmeneti lesz. Mikor teljesen feltöltődve érezted magad, akkor odaálltál a férfi elé és megkérted őt, hogy tanítson neked valamit.

Kama-senpai egy darabig csak vakargatta az állát, majd tapsolt egyet. - Rendben! Tanítok neked egy nagyon hasznos technikát. Gyorsan elsajátítható, ráadásul most, hogy bevetted a tablettát, le sem fog terhelni. A hely egy kicsit szűk, de legalább nem kell a tűk után menni - közölte veled és megveregette a válladat. Ezek után elővett néhány tucat senbont az övtáskájából és ledobta azokat a földre. - Gondolom ismered a Jouro Senbon technikát, még az én időmben is alapvető, elsajátítandó jártasságnak számított az Akadémián. Szóval, kiszórod az esernyőből százával a tűket, viszont ez a technika segít abban, hogy utána is tudjad őket használni. Mutatom - mondta, majd néhány kézjel után a tűk enyhén felemelkedtek a földről és kilőttek, egyenesen bele a falba. - Nagyon egyszerű technika, a neve elég beszédes: Gyorai Shin, azaz torpedó tűk. Lényegében a földön lévő tűket tudod használni anélkül, hogy hozzájuk érnél. Hogy pontosan ki fejlesztette ki, azt nem tudni, de hasznos tudást hagyott hátra nekünk, hiszen így nem kell az esernyőkből kiszórt tűkért sajnálkoznunk.

No. Gondolom tanultál a chakra testen kívüli tárgyba való irányításáról az Akadémián... pontosabban a Kakuremino no Jutsu-ról, ugyanis ezt a részt azzal szemléltették. Lényegében itt is arról van szó, hogy a chakrádat a testeden kívül lévő tárgyba kell irányítanod. A kézjelek segítenek koncentrálni a chakrádat, amelyet a lábadon keresztül áramoltatsz ki, majd bele a tűkbe; fontos, hogy minél több tűvel kerülj közvetlen kapcsolatba. Ha a kapcsolat megvan, akkor egy erősebb lökettel kiengeded magadból, lehetőleg egy adott területet becélozva. A finomítás egy kis plusz gyakorlást is fog majd kívánni, de egyelőre bőven elég lesz az, amit itt meg tudsz tanulni. No, hadd lássam - fejtette ki neked a technika működését, majd az előző tűket lehelyezte a lábad elé és várakozóan nézett rád. - Oh, igen. Ha megtanultad, indulunk.

//Zionnak nagyjából 4 órájába telik megtanulni a technikát, lévén kifejezetten egyszerű. Ebben a négy órában 3 sikertelen próbálkozást követően, a negyedik próbálkozásra fogja tudni rendesen kivitelezni. Tekintve, hogy egy nem túl nehéz technikáról van szó, továbbá a tűkbe való chakraáramoltatást Zion ismeri a Jouro Senbon miatt, 15-20 sor között kérnék leírást a tanulásról, a próbálkozások közül pedig kettő sikertelen és egy sikeres legyen feltüntetve, a maradék egy sikertelen említés szintjén elég. A buktatók itt egyszerűek lehetnek, nem sikerülhet azonnal az összes tűbe irányítani a chakrát, utána a célzással lehetnek gondok majd. Jó munkát ^^//

**Kowarii Zion** Hétf. Márc. 20 2017, 22:59

Zion felült. Hosszasnak ugyan nem mondható, de ráférő pihenése alatt homlokát alaposan benyomta a támaszkodó kezével, így kesztyűjének lenyomata egy ideig a homlokának bőrébe égett. Nagyot ásított, miközben kinyújtóztatta fáradtas végtagjait, majd mesterére nézett. Kissé el is felejtette, hol is van, majd tudatosult benne a szó szerinti büdös valóság.
Kawa senpai valamiféle tablettát nyújtott át, melyet a kisfiú bevett. Érezte, ahogy testhőmérséklete egy pillanatra megugrik, s a benne keringő chakra most indokolatlanul zavart és gyors tempóban kezdett benne áramolni. Kezei szinte remegésbe kezdtek, ahogy az energia szinte irányíthatatlanul folyt át rajtuk. Jobb kezét maga elé emelte, tenyerét pedig a csatorna mennyezete felé fordította. Gyermeki szemével végigvizsgálta a kezét, mintha szabad szemmel láthatná a chakraját. Ez természetesen csak a különleges érzés kiváltása volt.
Kawa senpai úgy tűnt, meghallgatta a fiú kérését, s a megmaradt pihenőidejükben valamiféle technikát fog neki tanítani.
Ugyan Zion nem túlságosan gyakran alkalmazza a mester által említett technikát, legfőképp mert az esernyőt ő lányos fegyvernek érzi, vagy talán még csak nem találkozott oly férfi shinobival, akinél jól nézett volna ki, mégis tudta jól, hasznos egy technika lehet. Menő senpai elmondása szerint Zion az elszórt tűket képes ismét felhasználni, s akár döntő csapást mérhet az ellenfélre. A technika azonfelül, hogy az elmondottak alapján egy könnyen elsajátítható eszköz, roppant mód cseles és váratlan támadásra ad lehetőséget. Zion végiggondolta a Jouro Senbon technikáját, ennek az új képességnek a felhasználásával, s hamar rájött, hogy a célba nem érő tűket lényegében az ellenfél háta mögül is képes lehet aktiválni, ezzel nagy meglepetést okozva.
- Ezzzazzzz! Huhúúú! - csappant ki örömében a fiú - Menő senpai tanííít, menő senpai tanííít - énekelte. A tudat, miszerint a mester ilyen klassz dolgot tanít neki, felpumpálta a boldogsághormonját, s az adrenalinszintét is a fiúnak, aki azonnal neki is látott a dolgoknak. A Jouro Senbont kihagyja most a történetből, s az övtáskájába pakolt senbonokat veszi elő, s szemével az ujjai között szorongatott tűket figyeli elégedetten.
- Most már nem lesz baj akkor sem, amikor átesve a saját lábaimon elejtem őket - szorítja össze fogsorait mosolygása közben. Zion visszaemlékezett, amikor az akadémián gyakorolták a célba dobást a különböző shinobifegyverekkel. Zion néhányszor már elesett a kihelyezett táskákon és bábukon, amelyeket az edzésre cipeltek el. S ezen edzések néhánya abból állt, hogy mire a fiú összeszedte az elhullajtott fegyvereit, addig társai bőven gyakorolhattak. ~Na majd ha hazaérek, direkt el fogok esni, és ezzel fogom meglepve lenyűgözni Naot.
Zion a földre hullajtotta a tűket, majd egy lépéssel hátrébb állt, s vagy hárommal oldalazott, hogy még véletlenül se keljen a csatornából kihalászni a senbonokat. Jobbnak látta, ha a csatorna falán gyakorol. ~ Hogy is kezdte Menő senpai...?
Zion, a benne duzzadó chakrat összpontosítani kezdte, s egyre nagyobb mennyiséget koncentrált a lábai felé. Mivel a tűkhöz az a testrésze van a legközelebb, így célszerű arra az irányba terelni a chakraját. Ezt is Naotól tanulta. Ahogy...eddig szinte mindent nővére tanított eddig neki, egészen mostanáig. Amióta elindult otthonról, a szakadó esőben, azóta úgy tűnt, belecsöppent a shinobilét tejszínes, habos életébe, csak a tejszínhab járt le vagy négy hónapja. Az eddigi D besorolású feladatai után a mostani B magasságig ugrott, mely meghaladta magának Zionnak a besorolási mércéjét is. Ez azonban csak félig lombozta le kedvét, s ejtette kétségek közé. Eleinte kisebb, mostanra pedig egyre nagyobb részében azonban pont emiatt, s talán valamiféle bizonyítási vágyként égve benne hajt azért, hogy megfeleljen a küldetésén. Nao után ő maga is valódi shinobinak akar számítani, akit anya és apa majd megjutalmaz. Lehetőleg sok finomsággal. ~Hm, de ennék most egy jó húsos rament, amilyet apa csinál. - elmélkedett el kissé más tájakon a fiú, majd hirtelen visszakapcsolódott a valóságba. Feladata van, menő senpai pedig brutál jó technikát tanít éppen neki. nem gondolhat a hasára. De az a ramen...
Zion a chakraját a talpán keresztül kibocsátotta, s láthatatlanul hálózta be a tűket. Először az azok alatti betonrészen terítette szét, majd rájuk folyatva, bevonta őket. Zion ezt mindig is úgy képzelte el, mint a csokiba mártott gyümölcsöket. A csoki a chakra, mely minél jobban körbeöleli és befedi a gyümölcsöt vagy épp eszközt, annál jobb hatást érhet el. valahol, a gyermeteg fantáziája, mégis hasonlóságokat vont maga után az elméletet figyelve.
Zion a chakrajával körbevett tűket próbálta először megmozdítani. A tíz senbon közül kettő megmozdult, s néhány szöggel elfordult, egy harmadik azonban kissé túlságosan sok chakrat kaphatott, ugyanis meghajlott. Zion koncentált, kézpecsétet formázott a tisztább áramoltatás végett, ahogy Nao tanította. Mostanra négy tű zörrent meg a földön, melyet további három követett rövid időn belül. A tűk egyre nagyobb számmal rezzentek meg, s kezdtek kisebb ugrálásba a földön. Ahogy teltek a percek, úgy koncentrált egyre több chakrat a fiú, mire végül a kilenc és fél senbon mindegyike pár centiméteres ugrálásba kezdett. Ezután a fiú megállt, s pihent egy keveset, a chakraösszeköttetést azonban továbbra is fenntartotta. Fújt néhányat, majd újra összeszorítva fogait, puha gyermeki arcán összerándult bőrrel feszült neki a feladatnak. A senbonok közül kettőt választott ki, s némiképp tovább adagolta bennük a chakrat. Miután a két senbon ismét megrezzent, a beléjük áramló kékes erőtől, Zion megpróbálta egy lendülettel kilőni őket.
- Előre, Senbon támadááás! - mutatott előre ujjával, azonban a hatás elmaradt. Az egyik alig tíz centit siklott előre, míg a másik meg sem mozdult. Zion zavartan tekintett, hol a senbonra, hol pedig a falra. ~ Ez nagyon gáz volt - süllyed el szégyenében. Újra chakrat koncentrált beléjük, ezúttal kissé még többet, majd az előző próbálkozásnál hallatott győzelmi kiáltást hanyagolva, ő maga is jobban koncentrált a feladatára. A Jouro Senbonhoz hasonló módszerrel lőtte el a senbonokat, melyek immáron előre ugrottak, akár egy béka, s nekikoccantak a betonfalnak. Zion elmosolyodott. Két kezével ökölbe szorítva tartotta maga mellé, s csípőjének előre hátra mozgatásával, bár a pontos jelentését még nem ismeri, kezdett táncba.
- Oh yeee! - a fellelkesült fiú mostanra sokkal nagyobb chakrat koncentrált a tűkbe, s megpróbálta immáron néggyel. Próbált számolni az előző próbálkozásba fektetett értékekkel, s azt megduplázni. A négyből három senbon el is érte a falat. A következőnél már mind a négy csattanthatott. Zion örömében oly gyorsan vett levegőt, hogy teljesen behomályosult az álarcának lencséje. Kissé visszavett az örömből, s még vagy négyszer megpróbálta a négy senbont ellőni. Ezután csak egyel emelte a résztvevő ezsközök számát. Miután végül az öt senbonnal is begyakorolta, s tartott két kisebb pihenőt, végül egyszerre kezdett neki mind a tíznek. A senbonokat egymás mellé állította sorjában, volt hogy chakrajával forgatta el, ám volt egy kettő, mely valahogy sohasem akart tökéletes szögben megállni, ezeket néhol kézzel segítette irányba. Chakrat koncentrált, majd bevonta a tűket vele. Végül két kezét összetette a koncentráció nagyobb hatásának eléréséhez, s szájával kimondta a technika nevét.
- Gyorai Shin!

**Uchiha Kagami** Kedd Márc. 28 2017, 19:58

/Zion/

//Szeretném elnézésedet kérni, hogy pár nappal megkéstem, sajnos néhány IRL gond olyan hirtelen ütött be, hogy nem lehetett őket kivédeni. A tanulást szépen vezetted le, a technikát természetesen felírhatod az adatlapodra! ^^//

Gyakorlás teszi a mestert, ahogy azt valószínűleg az Akadémián is mondták neked. Nos, ez igaz volt a mostani helyzetre is, hiszen egy egyszerű, ámde kifejezetten hasznos technikát sajátíthattál el Kama-senpai által. Kitörő örömödet és kis éneklésedet egy mosollyal nyugtázta, majd intett neked, hogy kezdheted a dolgot. Kezdetben az egyszerűsége ellenére is megakadozgattál, hiszen evidensen nem sikerülhetett azonnal, minden tűbe beleirányítanod a chakrádat úgy, hogy az kellő módon a hasznodra váljék. Persze, ehhez is tudtál ezt-azt társítani az emlékeid közül, amikor pedig hangosan megjegyezted, hogy már akkor sem lesz gond, hogyha te ejted el őket úgy, hogy átesel rajtuk, Kama-senpai hangosan felnevetett. - Megesik, hogy a Zion néha elesik - közölte, aztán újfent elnevette magát és figyelte tovább a gyakorlásodat, amely egyre jobban folyt. Igaza volt alkalmi útitársadnak, ez nem egy nehéz és túlzottan bonyolult technika volt, de a hasznosságára már az első pillanatokban rájöhettél. A kezdeti sikertelenségeket és részsikereket végül felváltotta a teljes siker, legalábbis, amikor már hangosan kimondtad a technika nevét, akkor sikerült megfelelő mértékben és mennyiségben áramoltatnod a chakrádat, majd a tűk a te általad meghatározott helybe álltak bele. Kama-senpai elismerően bólintott egyet feléd. - Mondtam, hogy egyszerű technika lesz. No... nézzük csak... - szólt, majd kihajtogatott egy térképet, méghozzá a csatorna térképét és rámutatott egy pontra. - Itt vagyunk mi, és ide kell eljutnunk - mondta, majd arrébb húzta az ujját... sokkal arrébb. Mintha egész Amegakure csatornarendszerét be kéne járnotok, nagyon olybá' tűnt a helyzet.

- A központi gyűjtőbe megyünk, és nagyon igyekeznünk kell, mivel a megszerzett információ alapján többlépcsős védelmi rendszert építettek fel. Ez járőröket jelenthet, továbbá esetleges csapdákat. A fő feladatunk, hogy időre elérjük a megadott helyet és ott visszaszerezzük a dokumentumot a falu számára. Azonban, a részfeladataink közé fog tartozni az információgyűjtés is, tehát, az eliminált ellenségektől a lehető legtöbb információt kell megszereznünk a védelmi rendszerrel kapcsolatban. Nos... remélem felkészültél. Úgy néz ki, ez lesz életed első, valódi megmérettetése, hacsak eddig nem volt más. De mosolyogj, mondtam, hogy bukni fognak rád a csajok! Légzőkészüléket fel, és indulás - adta ki a parancsot és miután kellően informált téged, kinyitotta az ajtót. A vízklónt a tanulásod idejére eltüntette, hiszen csak feleslegesen fogyasztotta volna a chakráját a folyamatos fenntartása, de most létrehozott egyet és az előző metódus alapján vágtatok neki a bűzös folyosóknak... ugyanis a kis kamra dohos, de üdítően friss illatától búcsút kellett venned és itt volt az ideje újra belevetnetek magatokat a fekáliaszagba, amely a légzőkészülék ellenére is orrfacsaró volt... tán bele sem mertél gondolni, hogy mi lett volna, ha le találtad volna venni.

Olybá tűnhetett, mintha körbe-körbe jártatok volna, hiszen a falak és még a folyó szennyvíz is ugyanolyan képet árasztottak mindenhol. Ezúttal már újfent be kellett gyújtanotok Kama-senpai tulajdonában álló tolvajlámpást, ugyanis a csata helyszínén lévő fáklyák fénye ide már nem ért el. Már vagy két-három fertályóra is eltelt, amikor vezetőd egyszer csak feltartotta a kezét, amely egyértelműen a megállás jele volt. Aggódva nézett körbe a helyszínen, amely ezúttal egy olyan alagút volt, amelyet "szárazföldnek" lehetett nevezni, ugyanis itt nem folyt szennyvíz, pusztán átjárást biztosított két fő folyam között. - Valami nagyon nem jó... - hallottad Kama-senpai hangját, majd éles csattanás üthette meg a füledet a hátad mögül. Ha hátranéztél, akkor azt láthattad, hogy egy leeső kőfal zárta el teljesen azt az utat, ahonnan jöttetek. - Futás! - kiáltott fel társad és meglódult előre, de bármennyire is futottatok, nem értetek el a túlvégre. Még egy éles csattanás és be voltatok zárva az alagútba. A tolvajlámpás fénye a fejetek fölötti területet pásztázta, a plafont, amely öt méterre volt tőletek. Mielőtt még bármit is kiötölhettetek volna, nemsokára zúgó víz hangja ütötte meg a füledet, és a plafon két oldaláról nemsokára sugárban ömlött rátok a víz. - Ez rohadtul nem lesz jó... rohadtul nem jó... - mondta társad és odafutott az egyik lezáró kőfalhoz. - A víz csobogásából és a lezárt hely területéből ítélve, nagyjából két óra alatt fog megtelni csurig. Ami azt jelenti, hogy ennyi időnk van kijutni - közölte veled, mintegy tényként, majd összevonta a szemöldökét. - Vizsgálj meg mindent a bal oldalon! Én a jobb oldalra megyek. Kiálts, ha találtál valamit!

//A következő posztodban fejtsd ki, hogy Zion mit és hogy keresne a lezárt "teremben", majd ott fejezd be, hogy a lezáró kőfal aljánál, olyan térdmagasságban talál egy hosszú és mély repedést azon. Jó munkát! ^^//

**Kowarii Zion** Vas. Ápr. 16 2017, 11:52

A tűk valódi torpedóként indultak meg, s csattantak hangosan a falnak. Fémes felületük visszhangozva ütközött neki a kemény falu csatornajáratnak, majd még néhány, egyre halkabb ütés hangja követte azt, mikor is a tűk leestek a földre. Végül Zion, ökölbe szorított kézzel mutatva a magasba, felugrott.
- Ez az! Látta Kawa senpai, látta? Huhúúú - örült, mint az a bizonyos majom a farkának. Fiatal hősünknek azonban nem adatott meg túlságosan is sok idő az ünneplésre, ugyanis menő senpai egy térképet vett elő, s vázolta az előttük álló feladat útvonalát.
- Hát ha maga ki tud bogozódni ezen...nagyonn a káosz a térképen, mint Bara szekrényében.
Tudniillik Bara, Zion volt akadémiás osztálytársa nagy gyűjtő volt. Élete volt a gyűjtögetés. Az iskolában lootolt eszközök, rovarok és egyéb, megmagyarázhatatlan tárgyi relikviája gondosan volt a szekrényébe helyezve. Kész labirintus volt az is.
- Ezért is ön a vezető, mert én tuti eltévednék az első folyosón. Induljunk senpai, verjünk szét néhány hátsót - nyújtotta előre kezét, hüvelykujját felfelé emelve, arcán édes és határozott, bátor mosollyal. Zion meg is indult mestere után, s továbbindultak a fényben úszó csatornarendszer, egyre sötétülő, egyre mélyülő és még annál is egyre kuszább rendszerén. Zion leginkább némán követte mesterét, nem akarta feltartani őt, ám néha kérdései nem várhattak tovább.
- Mester, mégis hányan lehetnek ezek a banditák? Mennyire rossz arcúak? Bár aki egy ilyen helyen él, az épeszű nem lehet. Vajon az ő idejében is voltak ilyen emberek? - tette fel kérdéseit, a másodikat inkább csak úgy magának. Zion sokat tanakodott a helyzetükön, amíg pihent, s nem tudta eldönteni, hogy a rendszer, amiről drága tanára, Tomashi bá mesélt, a Béke időszaka, amikor az Isten őrizte a rendet valós lehetett, vagy csupán akkor még nem járt senki sem a csatornában. Ez a hely tök gáz volt, a szó szoros értelmében, és Zion, bármennyire is hajtotta a küldetésvágy és a shinobiénjében szunnyadó harci morál, félt a helytől és az egész szituációtól. Vajon sikerül rálelniük a rossz fiúkra és vajon Kawa mesterrel az oldalán képesek lesznek e kijutni innen élve? Ebben a fiú nem kételkedett. Menő senpai képességeit szinte emberfelettinek képzelte a fiú, amelyhez hozzájárult a férfi könnyed jelleme is. Zion egy percig sem kételkedett a sikerben, gyermeki szemei előtt valóságos hősként ábrázolta elméjében őt. A gondot a sötét alagút és a maszkon keresztül is orrfacsaróan ható szag jelentette. Zion kissé rákapcsolt a tempóra, s néha beleütközve Kawa senpai hátsójába és derekába lassított csupán le. Fel akarta gyorsítani az eseményeket, túlságosan is régóta másztak már a csatornában.
Talán egy óra telhetett el, vagy talán öt, a fiú nem tudhatta. Azonban ahogy a tolvajlámpás halovány és szűk területi fénye lehetőséget adott, a fiú észrevette, hogy eltűnt mellőlük a szennyvíz. Kawa senpai körbevilágított a termen, mely úgy tűnik, csatornaelvezetőmentes volt. Ez némiképp jóleső érzéssel fogta el a fiút, ám tudta jól, az orrfacsaró szag még most is erősen dominál. Amíg a csatornából ki nem érnek, addig a maszk a fején marad. Ha kell, még enni is megtanul benne.
Zion a háta mögül egy erőteljes zajt hallott. Ahogy megfordult, s a mestere tolvajlámpásának fénye is elérte a hátuk mögött térséget, a férfi jajveszékelésével egyidejűleg láthatták, amint egy hatalmas fal csapódott le, elzárva őket a visszaúttól.
- Oh banyek. Mit tegyünk? - tette fel kérdését a fiú, ám mestere túlságosan is gyorsan reagált, magára is hagyva a fiút. - Hé, ne fuss olyan gyorsan. Nem akarok itt maradni. Nem hallod, várj már meg - szólt mestere felé a fiú. Ám még Menő senpai sem volt olyan gyors, hogy elérhesse a verem kijáratát, mielőtt az is lezárulna. A két beeső ajtó bezárta őket a terembe, csapdába ejtve az amegakurei párost. Mikor Zion megjegyezte volna, hogy ennél rosszabb már nem lehetne, hirtelen a feje fölül csobogó hangot kezdett hallani. Rémülten tekintett fel, s nem volt ideje lereagálni az eseményeket, így megtorpant és gyökerezett lábakkal állt a lefelé folyó szennyvíz alatt. A víz erőteljesen sodródott lefelé, s telibe kapta a fiút. Zion, a hirtelen érkező undor által gerjesztett ingertől nem volt képes megmozdulni, lesokkolt a tudattól, s csupán annyit mondott
- Ez szar. - Két, talán három másodperc is kellett ahhoz, hogy a fiú odébb ugorjon a lefelé hömpölygő kulás vízesés alól. Az egyre emelkedő víz, vagy is ha nevezhető egyáltalán annak, lassan emelkedni kezdett, s kezdte megtelíteni a termet. Kawa senpai gyors számolási tudásáról tett tanúbizonyságot, s ezzel megbecsülte a verem csurig töltéséig hátramaradt idejüket.
- Két óra? Mester én egy percet sem vagyok hajlandó tovább itt tölteni. Indulok is! - fogadta el a feladatát, majd a lehető leggyorsabban, magasba emelt lábakkal lépkedve a fostos vízben szökkent a bal oldali falig. Az ajtó melletti szélét vizsgálva tapogatta végig kezeivel, míg végül ujjai egy kisebb résre nem bukkantak. Amennyiben kezeivel képes kitapogatni bármiféle jelét is a szabadulás kulcsához, hangosan elkiáltja magát.
- Kawa senpai, van itt valamit!

**Uchiha Kagami** Szer. Ápr. 19 2017, 22:26

/Zion/

- Ez még semmi. Ennél nagyobb káosz is lesz. De, ahogy mondtad, rúgjunk szét pár hátsót! - válaszolt neked Kama-senpai még akkor, amikor a térképet böngésztétek... s ez olyan volt, mintha nagyon rég történt volna, ugyanis a víz csak zúgott és zúgott, s tudhattad, hogy megállni csak akkor fog, amikor véglegesen betelíti a termet. Az előző kis futásnál bár felhoborádtál, hogy mestered nehogy itt hagyjon, később jelezte számodra, hogy esze ágában sem volt, mindazonáltal nagyon nagy kutyaszorítóba kerültetek. A kialakult helyzet, amelybe belekerültél, nos... pszichikailag igen megterhelő lehetett számodra, hiszen a fekáliás lé csak jött és jött; nem úsztad meg szárazon, de szerencsére légzőkészüléked tompította a szagokat annyira, hogy ne kelljen menten kiadnod a gyomrod tartalmát, ahogy előbb is tetted. A hal finom volt, s nem biztos, hogy jót tett volna, ha most mindent kiadsz magadból, hiszen szükséged volt az energiáidra, mindre. És bár kaptál energiatablettát a pihenőhelyen a mesteredtől, a szilárd étel többet jelentett, hiszen éhségedet elverte, s ez volt a legfontosabb.

Ha eddig nem voltál klausztrofóbiás, most bizony kiütközhettek ahhoz hasonló tünetek rajtad. Az állandóan folyó víz, a sötétség és a falak közelsége új távlatokat nyithatott meg számodra a csapdákról; látszott, hogy az egészet úgy tervezték meg, hogy a hatókörbe eső ember totális pszichikai sokkot éljen át. Szerencsére azonban Te shinobi voltál, nem pedig egy egyszerű kis kölyök. A kiképzésed felidézése nyújthatta számodra az egyetlen reményt ebben a helyzetben, s csak ezért nem kettyóztál be a rossz látási viszonyoktól, a hömpölygő szennyvíztől, mert arra képeztek ki titeket, hogy minden helyzetben a lehető legjobban kell majd helyt állnotok. Persze... így is leblokkoltál egy ideig, ámbátor fiatal voltál még, s ez volt életed első, igazán éles bevetése, az első olyan, ahol megmérettettél, mint shinobi. Ilyen volt a világ, a shinobik világa, ebbe születtél bele. A gyerekeket ölésre képezték, s most a saját bőrödön tapasztalhattad meg, mennyire is veszélyes valójában ez az élet. Már harcoltál, már öltél... de most egy egész más élethelyzetbe kerültél, egy olyanba, amelynél még inkább hideg fejre és számító gondolkozásra volt szükség, mint eleddig bármikor.

Kutakodtál hát, hiszen megkaptad mesteredtől a parancsot. Nemsokára bele is akadtál egy repedésbe, s odahívtad a senpai-t, aki a lámpással a kezében, összehúzott szemöldökkel vizslatta azt. - Kevés lesz. Ki kell ötölnünk egy tervet, mivel kijutni nem biztos, hogy ki fogunk időben. A fal vastag, a robbanócetlik pedig csak súlyosbítanák a helyzetet. Reménykedjünk abban, hogy kintről kezelik a csapdát, mivel nem volt se botlódrót, se más egyéb. B-terv! - adta ki a parancsot, de, hogy mégis mi a fenéket takarhatott a B-terv, azt nem tudhattad, csak annyit láttál, hogy Kama-senpai belevetette magát a már térdig érő vízbe és eltűnt. Ott álltál egyedül a hömpölygő áradat kellő közepén, a víz pedig folyamatosan telítette be a termet. Cselekedned kellett, ha túl akartad élni, ámbátor a víz volt az elemed, s a harc során is jól használtad. A kérdés már csak az volt, hogy mitévő leszel ebben a helyzetben.

//A következő posztodban fejtsd ki kérlek, hogy Zion miként oldja meg a szorult helyzetet, amelybe belekerült. Útközben a lezárt terület meg fog telni vízzel, a megtelés után pedig öt perc múlva a falak felhúzódnak, tehát a sodrás elindít kifele. Posztodat ott fejezd majd be kérlek, hogy Zion meglátja, amint a víz gyorsan elkezd kiáramlani. Ne feledd, a megteléskor teljes sötétség fog majd honolni, a víz nagyon sűrű, és tele van... nos, emberi végtermékkel. Jó munkát! ^^//

Ajánlott tartalom