Hara Akahito

Név: Hara Akahito
Ország:Konohagakure
Rang: Genin
Osztály: Amit a tanács ítél
Kor: 20
Nem: Férfi
Elsődleges csakra típus: Katon (Tűz)
Vércsoport: 0+

Kinézet:
Haja: Hosszú és barna
Szeme: Kék
Magasság: 195 cm
Testalkat: Átlagos
Súly: 80 kg

Testfelépítés: Átlagos

Megjelenés: Átlagos kimono, ami kettő részből ál, egy felső, és egy alsó részből. Fehér színű. A kettő rész között egy nagy fekete öv van. A fej pántját is öv ként hordja a másik felett, ezzel erősíti magához a katanáját és a wakazashi-ját.

Jellem: Múltja miatt visszahúzódó, mondhatni erős jellem. Ravasz legbelül önző, és magán kívül nem érdekeli más. Hogy leplezze, saját jellemét sokszor sokat beszél néha értelmetlenül , és szeret sokat röhögni. Szívében nincs túl sok hely érzelmeknek. Mindezek ellenére rendkívül lojális és ha valaki kivívta tiszteletét akkor azt a hálába is követné, bármenyire nem szereti ezt beismerni.

Felszerelések:
1db katana (ball oldalamon)
1db wakazashi (hátamnál)
1db kunai (a wakazashi alá rejtve)
5db shuriken
5 db robbanójegyzet
1 db övtáska (jobb oldalamon)


Mi előtt elkezdeném az előtörténetemet szeretném jelezni szeretném a moderátor hölgyek, és urak felé hogy, erősebb karakterrel szeretnék kezdeni, és remélem megengedik nekem.



Ha kérdeznéd márpedig kérdeznéd akkor én csak annyit mondanék: nos ha az életemet egy szóval kéne jellemezni, akkor azt mondanám hogy: bizonytalanság. Mindennap ezzel a fogalommal kellek, ez volt a múltam, és ez lesz a jövőm. A bizonytalanság vesz körül, ezt eszem, iszom, halom, látom, érzem, egy szó mint száz, körül vesz, és irányít. Ha az emberek rám néznek azt mondják hogy egy szamuráj vagyok, ha hinnék nekik akkor most mit kellene tennem ? Gyilkolnom az úgy nevezet igazságért, jóért, ha valaki mást kérdeznénk egy ellenséges faluból akkor számára az lenne a legjobb ha magamat és az engem körül vevőket ölném, ezért , nem is fogalakoztat hogy mi miért kell, teszem mert tennem kell. Sokan mikkor meglátják a kardomat csak röhögnek, hogy minek az egy sinobinak, de én csak vissza röhögök, ők meg azt mondják hogy őrült gyilkos vagyok. Már megint a gyilkolás, öltem mér, de nem másért, nem is magamért, hanem az éltemért, mert még is csak édes, de sajnos savanyú dolgokat kell ennünk, hogy élhessünk, és más vérénél csak a miénk savanyúbb azt meg nem akarjuk. Ha valaki tudná hogy így gondolkodom, akkor azt mondaná hogy be kéne zárni, de mér annyiszor mondtam, hogy mások hogy lassan érdekel hogy mit gondolnak. Egy valamit tudok biztosan, hogy semmi sem biztos, és hogy sehol sincs kolbászból a kerítés, pedig de jó lenne, ja és a leg fontosabb minden embert ugyan olyan büdöset sz…

Születésem:

Nos ha valakit anyának kéne neveznek akkor Arakawa Baiko-t szólítanám így, nem azért mert az ő vére vagyok hanem azért mert szellemünk már már születésünk előtt össze kötődött, mint anya és fiú. Röviden csak annyit mondhatok amit én is tudok. Kinek vagyok fia, ki az anyám, ki az apám, ki lehet a testvérem nem tudom, talán senki sem. Amit viszont tudok az úgy nevezet nagy 3. shinobi háború végén születtem, valahol egy konohanai sérülteknek menedéket nyújtó korházban. Egy szép este bizony nem is volt annyira szép, a korházat porig rombolták ismeretlenek. Nekem nem is kellet volna túl élnem, de pár visszavonuló konohanai shinobi furcsa zajokat hallottak a korház romjai alól, és pár perc ásás után egy gyermeket találtak és rajta egy nőt. Bizony életem végéig hálás lehetek nekik.
A történet innentől már kissé kellemesebb, a nő volt Baiko, egy Chuunin volt. Háborús veterán 20 éves ellenére. Hasi sérülései miatt viszont meddő lett, és úgy gondolta hogy örökbe fogad.
Örök optimista, gondolta hogy a mások számára csapásnak számító esemény alapján nevez él, még pedig Hara ez lett a nevem mert ez „hasi”-t jelent, a keresztnevemet Akahito-t pedig egykori mesterétől kaptam. Mi után meg tudta a szörnyű hírt, mellé kapta még azt is hogy utolsó élő rokon az apja meg halt, ez után eldöntötte anyám hogy nagyapám helyét veszi át. És hát így kezdtük utunkat mi ketten árván.

Menet az akadémiáig:

Folytatnám is tovább: Baiko-val egy farmra költöztünk konohától egy kőhajításnyira. Első szavam az anya volt, aminek fogalma gyorsan is fájdalmas emlékévé vált. 4 éves lehetem amikkor Baiko maga elé ültetett és elmondta a születéssel kapcsolatos dolgokat amit már említettem, engem nem érdekelt , így őt továbbra is anyának szólítottam. 5 éves koromra következett a következő nagy kérdés, szeretnék e shinobi lenni, én valamiért erre igent mondtam. Az akadémiára felvettek, anyám ajándékot adott nekem. Egy wakazashit ami nekem akkor még inkább egy kard volt. Azt mondta nekem hogy mellettünk találták, de nem az övé volt, kiéleztette és úgy gondolta nekem adja.

Akadémia: (kicsit más írási stílusban)

Otthon ültem, borús nap volt mint ha az ég is azt sugallná hogy ma nekem bizony rossz napom lesz. A házunk kicsi volt, de nem is kellet nagyobb lakás ekkora kert mellé, volt saját szobán. Általában nincs az a katonás, rend az asztalon mindig van valami könyv, papír és ceruza szétszórva, az ágyam sosincs össze pakolva, és a ruhás szekrényem előtt is mindig van valami ruha. Most nem így volt, mert kettő hete volt a felvételim , azóta nem volt más dolgom hogy takarítsak, pedig nem szeretem, de mást nem bírtam csinálni mindenhol csak takarítottam, ma nem ma nem bírtam felkelni és csak az ágyamba feküdtem. A szobám körülettem lévő szoba egyik pillanatban a végtelen űr volt, a másik pillanatban pedig egy aprócska pohárban éreztem magamat. Nem is bírtam ezt tovább így a konyhába igyekeztem és ittam egy pohár vizet amikkor anyám be jött egy levéllel a kezében.
A levél fel volt bontva és szomorúan nézett rám. Anyám általábban munkás ruhát veszfel egy rossz bakancsot ami több sarat látott mint egy disznó, abba volt bele tűrve egy közepesen bő fekete nadrág majd rajta egy barna színű póló, egy öreg vastag szövetű kesztyű, az időjárástól fuggően pedig egy bő szürke pulóver. A házunk egy szűk résszel kezdődik az ajtó után ahol a csempén egy szék volt hogy a mocskos lábbelit le lehessen venni könnyebben . A szék után fogas volt. ez a rész körülbelül 2,5 m széles. Baikón most viszont nem volt munka ruha, abban a ruhában volt amibe a faluba szoktunk menni amikkor eladjuk amit megtermeltünk, vagy amikkor vásárlunk. Hajnalban eset kicsit és azért az itteni föld utak feláztak a hideg miatt pedig nem száradtak meg, a cipője ezért volt sáros. A szűk „előszoba” után egy nagy szoba volt amiből az én és anyám saját szobája nyíl, továbbá egy fürdő szoba. A nagyszoba közepén egy kisebb asztal volt. Az asztalnál négy szék, de mi csak kettőt használtunk, mert soha nem volt vendégünk. A három szoba a bejárati ajtóhoz képest ballra volt a bejárati ajtóval szembe a szoba legvégén volt egy öreg hűtő ami mellet a beépített szekrények és a konyha pult sorakozott. Ott álltam én is és éppen vizet szürcsöltem. Anyám bejött a sárra nem figyelt majd kihúzta az egyik széket leült és így szólt:
- Gyere ülj le velem szembe beszédem van veled.
Én engedelmesen úgy tettem leültem majd nyeltem egyet, gondolkodni nem volt idő mert anyám folytatta:
- Tudod mi van áll ebben a levélben ???
- Nem … (mondtam vékony hangon)
- Hát az hogy fel vettek az akadémiára
Nem értettem hogy akkor meg miért szomorú, és miért néz rám dühösen fekete szemével. Fekete vállig érő hajából egy tincs a szeme elé lógott, meg fogta és a hátra simította és meg köszörülte a torkát majd folytatta:
- Ez az jelenti hogy shinobi lehetsz, akarod ezt ??? (kérdezet dühösen)
- Igen ! (válaszoltam kissé határozottabban mint előzőleg)- Akkor jó … ( válaszolt csalódottan)
- Bár engem tönkre tett ez a lét.
- Erre szükséged lesz, majd !!!
Azután az asztalra csapot, nagy hangzavart csapot ezzel pedig nem tette ezt akkora erővel, de ahogy így ezen elgondolkoztam, akkor vettem észre hogy egy wakazasi volt a kezében. Mi után elmondta a történetét én a szobába indultam. Vasárnap volt így ez azt jelentette, hogy holnap kezdek az akadémián. Szépen lassan lépkedtem, majd kinyitottam az ajtót. Baiko még mindig az asztalnál ült. Felém fordult, majd olyan lágy hangon így szolt hozzám:
- Gratulálok
Bementem a szobámban becsuktam az ajtót. Az ágyamhoz mentem, nem ágyaztam meg bele feküdtem olyan délután 4 óra lehetett, de én beállította az órámat és a fal felé fordultam.
Nehezen keltem, mert nem aludtam semmit felöltöztem, egy egyszerű barna nadrágot és egy fekete pólót vettem fel. Ki mentem anyám ekkor ételt és inni valót csomagolt.
- Jó reggelt. (mondta ahogy szokta minden reggel)
- Jó reggelt. (válaszoltam)
A tegnapi nap történéseire csak a fekete tokban lévő wakazasi emlékeztetett. Gondolkozni sem volt időm mert menni kellet.
- Nincs időd reggelizni, mert indulnunk kell!
- Tessék itt egy pohár telj, idd meg mert különben nem nősz nagyra !!!
Hosszú volt az út, és én már amúgy is fárad voltam. Az akadémián el voltak Baikóval az útjain. Rögtön az első terembe kísértek. Idáig nem izgultam. Amint kinyitottam az ajtót és megláttam a rajtam kívül 28 gyereket ahogy zsivajognak nagyot dobbant a szívem, igazából soha nem beszéltem anyámon kívül senkivel, és még soha nem láttam ennyi gyereket elsőre. Fogalmam nem volt hogy mit kellene tennem leghátul láttam egy asztalt három székkel ahol egy gyerek ült egyedül az asztal szélén. Föl mentem a kisebb lépcsőn aminek a fokai szélesek voltak oda mentem az egyedül ülő fiúhoz, majd meg a kezemet nyújtottam és bemutatkoztam, úgy ahogy tanytották:
- Szervusz a nevem Hara Akahito!!!
Az ismeretlen nagy erővel pattan fel és így szólt:
- Nagyon örvendek a nevem: Amagawa Kaito !!!
- Leszünk barátok ???
Erre a kérdésre nem tudtam a választ és nagyot nyeltem és a következőt mondtam:
- Hát űűűűűűűűűűűűűűűű óóóóóóóóóóóóó
- Felőlem igen, szeretnék egy barátot, szóval lehetsz te az első, bár nem tudom milyen az !!!
- Naaaa ne nevettess már tényleg nincs egyetlen barátod ???
Mondta a körülbelül velem egy magas normál testalkatú kopasz gyerek. Mi előtt válaszolni tudtam volna egy lány hangját halottam a hátamnál.
- Elnézést uraim nem türtőztetnék magukat !!! (mondta határozottan)
- Ez itt egy komoly oktatási intézmény !!! Nem mellesleg le szeretnék ülni, és te előttem el foglalod mind a két helyet !!! (folytatta hangosabban)
Mikkor hátra fordultam egy gyönyörű arcú lányt, fekete kék szemű lányt láttam, és meg történt velem nagyon fiatalon ami mással talán soha. Első látásra szerelembe estem . Meg sem tudtam szólalni amikor az ajtót valaki becsapta, hírtelen mind a hárman leültünk és előre figyeltünk.
Egy igen öreg férfi chuunin jött be. Tipikus chuunin öltözékében volt, annyi különbséggel hogy a fejpántját a jobb combjához kötötte. Be mutatkozott, de én esküszöm nem értettem meg a nevét, de lehet hogy csak a szívem heves dobbanása miatt. Bár mondjuk az utóbbi nem volt igaz ugyan is a nevét később sem érettem. A napot gyorsan zártuk miután kiértünk a teremből Kaito-val az udvarra mentünk. Hangos léptekre lettünk figyelmesek és hátra fordultunk mind a kettőnk és a csodaszép lányt láttam. Ő futott miután utolért minket meg hajolt, és így szolt:
- Bando Eijivagyok !!! Bocsánat hogy goromba voltam, örülök a találkozásnak és majd holnap találkozunk!!!
Mi is meg hajoltunk, de nem tudtunk meg szólalni mert már el is rohant a haj, sima volt tovább ért egy kicsit a vállánál, ami szét volt engedve, tipikus kislányos egy részes ruhát hordott aminek szoknya vége volt. A szüleihez futott. Szülők szóval ilyen egy család, egy egész teljes család. Szinte ragyogott a szemem mikkor ezt mondtam.
- Szóval te sem tudod milyen egy normális család.
Mondta Kaito tőle szokatlan halk hangon.
- Hát nem! (válaszoltam)
- Akarsz ninjásat játszani ???
- Hát igen, de nem kellenének többen ???
- Nem ketten jobb ! (mondta mosolyogva)
Innentől így teletek a napjaim. A suli után mindig Kaitóval játszottam, aztán otthon anyám segített a tanulásban ami bár annyira nem érdekelt. A hangulat idilli volt amíg meg nem kaptam az első jegyeimet.
Az asztalnál ültünk, anyám a kertből jött. Megnézte e jegyeimet és így szólt, rettentően idegesen:
- Ez meg mi mindenből kettes és hármas, kunai dobásból meg 1-es !!! Jó el kéne téged fenekelnem !!!
- Haj mire ez a nagy fel hajtás, lehetek shinobi kunai nélkül, és sőt a kard, még jobb minek kell meg tanulnom mindent ??? (kérdeztem meg gondolatlanul)
- Azért hogy ne haj meg mint egy szalma bábú !!! (mondta halkabban és komolyabban)
- Nem fogok !!!
Ekkor pofon vágott, nem elpirultam, és annyira meg lepődtem hogy még könnyem se fakadt, majd berohantam a szobámba. Napokig nem szóltunk egymáshoz. Majd Baiko, törte meg a csendet, és azt mondta:
- Jó legyen nem kell ötösnek lenned, de egyes nem lehetsz ezért gyakorlunk minden nap !!!
- Igen is !!!! (kiáltottam hangosan)
Ismét szép volt minden, jó volt suliba járni, utána játszani a legjobb barátommal, és utána edzeni.
Egyetlen dolog volt ami bántott, és vissza vetette a jegyeim, még pedig az hogy Kaito jobb volt mindenbe népszerű volt, és ő volt az osztály első. Emiatt féltékeny voltam rá, lehet hogy jobb vagyok, de nem akartam megmérkőzni és feleslegesen hajtani. Egyetlen dologban voltam talán jobb nála még pedig abba hogy Eiji engem jobban kedvelt. Majd 4 év után végeztünk az akadémián.

A nagy csapat:

Emlékszem amikkor meg mutattam Baikónak a csapat beosztást. Hárman egy csapatba kerültünk, de anyám csak mosolygott és csak annyit mondott hogy „majd meg látod”.
Az első csapat találkozásomon nagyon ideges voltam. A jounin-unk egy öreg 60 éves nő volt tipikus shinobi öltözékben (fekete testhez simuló ruha és egy taktikai mellény). Rendkívül feminista volt, és állandóan azt hajtogatta hogy a shinobi legfőbb erénye a megtévesztés!!! A bemutatkozásnál ordított rám hogy „ Ismerem anyádat te hím !!!”. Fukuzawa Gyukudo volt a neve, nem értettem miért ez elvileg a kereszt nevemet utána kaptam. Amikkor megkérdeztem ő csak ennyit mondotta : „ Te hülye ez a volt férjem neve, akit mellesleg úgy hasba rúgtam hogy ki köpte a heréit, na jó nem csak majd nem” Majd ezek utún vagy 10 percig röhögött.
Ennek ellenére kedveltem és ő is mindig többet foglalkozott velem, persze úgy hogy a többiek ne vegyék észre és azt is egyből észre vette hogy fülig szerelmes vagyok Eiji -be. Igazából nem történt velem ekkor semmi érdekes kis genin munkákat végeztünk álmodoztunk arról hogy legendás shinobik leszünk, és majd meg alítjuk az időközben újra kitörő világ méretű háborút.

16 évesként

Teltek az évek és mi is cseperedtünk egyre szebb és szebb lett, de én még mindig nem mertem neki szerelmet vallani, bár már Kaito is észrevette.
Közeledet a születésnapot még hozzá a 16. nem voltam annyira izgatott, inkább az volt anyám, aki azzal volt meg őrülve, hogy , én már férfi vagyok, meg hogy őőő menyire öreg.
Legelsőnek Baiko, köszöntött fel aki, ezen alkalomra egy baromi nagy katanát vett nekem és mellé csak ennyit mondott:
- A magasságodhoz kell hogy igazítsák és te 180 cm magas vagy és még mindig nőhetsz szóval vigyáz vele magadra !!! Boldog Születésnapot !!!
Mikkor kiértem Kaito fogadott:
- Éjfélkor találkozzunk az akadémia előtt !!! Loptam egy üveg szakét anyámtól, úgy is annyi van neki hogy nem fogja észre venni, az alkoholista!!!
Mikkor utóbit kimondta gúnyosan mosolygott, bár az tény hogy az anya soha nem fogta fel ami az apjával történt, és inni kezdet, bár jobban bele gondolva nem tudtam hogy mi történt az apjával össze szedtem a bátorságomat és meg kérdeztem:
- Te Kaito bocsi hogy kérdezem, de kiváncsi vagyok mi történt az apáddal ???
- Nos ez fura hogy soha nem kérdezted, de el mondom. Nos ő meg halt a csapat kapitánya ölte meg. Még régen kaptak egy küldetést, pont miután meg születtem, elvileg veszélyes volt és a fater bekattant hogy nem akar meg halni mert hogy csak most született meg a fia. A küldetés helyéhez tartottak mikkor le akart lécelni pont amikkor ő volt az őr és a többiek aludtak. Csak hogy a női társa ezt észlelte és beszélni akart vele, viszont a fater ekkor mér tényleg nem volt 100-as és egyből rátámadt, erre a második társa meg rá puszta kézzel hogy lefogja, apámat ez nem érdekelte és torkon szúrta őt. A vezetőjük ekkor nem látott jobb meg oldást és kivégezte egy jutsu-val.
- De ne félj barátom most halottam a hírt hogy ez a kapitánynak nevezet patkány most halt meg a fronton.
Nem ismertem Kaito-ra soha nem volt még ilyen, de csak lehet hogy a történet miatt, én szégyelltem maga, hogy meg kérdeztem.
- Ne feled éjfélkor az akadémia előtt ne késs !!!
Ezt a mondatott mondta miközben visszafelé futott a faluba. Utána mesterembe ütköztem aki a következőre kért meg:
- Tessék itt ez a papír zárd össze így, és koncentrálj bele chakrát !!! Nem bámészkodj csináld !!!
- Tessék itt ez a papír zárd össze így, és koncentrálj bele chakrát !!! Nem bámészkodj csináld !!!
Abba hagytam a bámészkodást és megcsináltam.
- Most nyisd ki a tenyered !!!
Kinyitottam a tenyeremet, de csak hamu volt benne.
- Gratulálok tűz elemű vagy !!! Boldog Születésnapot !
- Hogy mi ? (kérdeztem bambán)
- Majd később elmagyarázom viszlát !
Majd kedves Gyukudo mesterem eltűnt. Nem tudtam sohasem feldolgozni hogy tűz elemű lettem én mindig azt hittem hogy víz, vagy föld elemű vagyok. Majd Eiji -vel találkoztam akitől egy gyönyörű sötétkék kimonót kaptam, és egy csókot az arcomra amitől teljesen ódáig voltam meg vissza.

Pontos akartam lenni, nem akartam meg várakoztatni Kaitot, de még is késtem pár perecet, tök sötét volt így nehéz volt tájékozódni. Az akadémia kapuja előtt kettő embert láttam nem voltam benne biztos hogy Kaito e az ezért óvatosan közeledtem. Amikor közel értem akkor vettem az hogy ő az Eiji -vel. Közelebb mentem volna, de a holdfénybe tökéletesen meg világított pároshoz, amikkor Kaito hirtelen átölelte a lányt és megcsókolta. A csók heves volt és hosszú. A Eiji hirtelen eltolta magától, majd elrohant.
Én nem tudtam mire vélni az egészet. Össze rogytam nem hittem el amit láttam, túl hülye voltam látni a nyilván valót, mondhatnám azt hogy nem láttam az avart a levéltől. Mindent csak véletlennek hittem, a másodpecek pedig éveknek tünetek, amíg haza értem az maga volt az örökké valóság.

Csak egy pillanat az egész

Másnap úgy keltem mintha mi sem történt volna, mint ha a tegnap éjszaka történései csak egy rém állom lett volna. Igyekeztem hogy el ne késsek a csapat gyűlésről. Sajnos a valóság gyorsan utolér, a meg beszélt helyre érkeztem. Egy ideges jounin és egy andalgó genin párt találtam, ez a szörnyű kép emlékeztetet a dolgokra, hogy nem én vagyok a tündérfi, nem is tudtam hogy létezik kopasz 175 cm-s tündér, mert most már Kaito is az volt mert hogy Eiji tündér volt az biztos legalábbis olyan szép. Nem voltam szomorú sőt, inkább boldog voltam hogy a szerelmem boldog, még ha nem is velem. Esténként pedig azt álmodtam hogy én vagyok Kaito.

Egyik este viszont nem tudtam aludni és kimentem sétálni a kertbe. Ahogy sétáltam gondolkoztam ám egyszer csak sötétség fogott el.
Másnap vagy később nem tudom, de egy székhez kötözve tértem magamhoz. Az hogy alaposan meg kötözve tértem magamhoz abból már tudtam hogy elraboltak. Később zajokra lettem figyelmes, jobban figyeltem és nagy nehezen a következőt vettem észre:
- Miért kellet ez tennünk ???
- Kussolj már ezt kellet, mert így cselekszünk jót!
Egy barlangban lehetem nem tudom hol, én a végén lehettem, ahogy közeledtek a hangok úgy láttam fényt is. Majd kettő ismerő kanyarodott be Eiji és Kaitó.
- Eiji oldozd el Akahitót ! Meg akarok vele küzdeni !
- Hogy micsoda ???
- Igen ki akarlak nyírni. Emlékszel még arra hogy apámat a társa megakarta állítani, az a társ a te úgy nevezet anyád, és igen apám miatt lett meddő, hát nem mókás, csak hogy te miattad boldog, én úgy gondoltam hogy tönkre teszlek azzal hogy elcsábítom életed szerelmedet és ezzel Baikót teszem tönkre közvetetten.
Ekkor meg szűntem létezni, a harag vette át az irányítást. Kaito nekem rontott puszta kézzel én elkaptam az öklét a ball kezemmel , ő erre csak mosolygott, az én arcom még mindig kifejezéstelen volt ezután az övembe rejtett kunai előkaptam a másik kezemmel hasba szúrtam. Vért köpött fel és annyit mondott hogy:
- Ez lehetetlen te utálod a kunai-t …
Engem nem érdekelt hogy mit mondott a kunai az öve felt szúrtam bel, majd hirtelen feltoltam a bordájáig, majd holtan eset össze. Ahogy a véres kezembe lévő kunai bámultam ki józanodtam.
- A shinobi legfőbb ereje a megtévesztés, és nem akarok meghalni mint egy szalma bábú.
- Miért kelet ennek így sikerülnie ???
Ezzel együtt sírta el magát Eiji. Nem értettem hogy „sülhetett” volna el ez jól. Néha látunk, mert látnunk kell, és halunk, mert halnunk kell, akkor meg hát mire az egész élet. Már tudom ő látni akart és hallani, nem azért mert kellet neki, csak mart akarta, azt látni és hallani amit akart. Rájöttem hogy a szerelem nem vak, hanem kegyetlen. Annyit átéltem idáig, de most jöttem rá hogy most kezdtem el élni, nem éltem hanem álmodtam, hogy minden lehet szép és jó, bizony tényleg igaz a mondás, hogy „az álmok az élet megrontói”, ekkor elhatároztam hogy csak céljaim lesznek. Józan voltam, most először. Át öleltem a lányt.
- Miért ???
Kérdezte majd vért hányt fel, el löktem haldokló testét magamtól és haza felé indultam, mai napig nem tudom miért de ismét össze estem.

Intermezzo

Egy korházban voltam, én ezt még nem tudtam mert a látásomat fehérség vakította el. Csak egy mellettem lévő fekete paca törte meg a fehérséget. Mikkor ki tisztult a látásom akkor vettem észre egy nagy fekete köpenyt és fekete ruhát viselő férfialakot, a nemére a testméretéből és tartásából következtettem. Az arcát jobban meg akartam nézni, de nem tudtam mert, nagy csuklyája és egy fekete sál teljesen eltakarta.
- Ki vagy te ? (kérdeztem)
- Kaito ! (JK karakter)
- Sóval vissza tértél a hálból hogy magaddal vigyél a pokolba ?
- Nem tudom mit beszélsz én Taidana Kaito vagyok a falunk kívül edzettem amikkor arra jártál és össze estél, az avar jelből az öveden, tudtam hogy te is konohanai ninja vagy ezért behoztalak a kórházba. Remélem jól vagy !
- Köszönöm !
Mire ki mondtam az ajtó csapódott és a mesterem érkezet meg.
- Magunkra hagynál, kérlek!
- Igenis asszonyom!!!
Mondta a fura fekete ruhájú fickó. Gyukudo meg várta míg kimegy az ismeretlen.
- Csak annyit mondok nem tudom mi történt, de sejtem hogy a lányt meg ölni felesleges, volt miután behoztak meg előztem az ANBU osztagot és átrendeztem kicsit a terepet, így majd a lány halálát ön gyilkosságnak hiszik majd. Nem tudom miért tetted, de kérlek tarts valamit észbe ha bosszúból, vagy haragból akkor ne keres meg még egyszer !!! Nem érdekel hogy meg holt a lány, talán jobb is így neki nem mindenki tudná ezt fel dolgozni, bár ő szerintem tényleg nem tudta volna.
Befejezte és kiment. Majd Baiko, jött be, tudta hogy akit régen szeretet fia már halott, és másvalaki fekszik a korházi ágyban. Tudta ezt és én is tudtam azért rá sem bírtam nézni. Könnyezet, én nem tudtam mert már felesleges is volt bármi éreznem .
- A kimonód tiszta vér lett nem hiszem hogy újra feltudnád venni. Milyen ruhát hozzak be.
- Fehér kimonót !
- Fehéret ?
Majd anyám is elment. Estéig maradtam a kórházban, aztán hazamentem. A fehér kimonó kellet a fehér az ártatlanságot jelzi, de én már nem voltam az, ez a tény néző ponton felül ált. Akkor miért ? Megtévesztésből nem, talán a fehéret szeretem nem. Szánalomból ! A világ is rohad belül, de ezt kívülről tagadja hát én is így teszek. Jövő héten megkerestem Gyukudo aki csak annyit mondott:
- Örülök kölyök, szerintem sem a te stílusod az értelmetlenség, örülök hogy túl élted !

Konoha no shiroi ha (Konohana fehér levele)

Idáiig rövid történetem háborúval kezdődött és háborúval végződik. 4 év telt el azóta, soha nem gondoltam arra a napra, de ha gondoltam volna, sem bánnám meg. Ezen pár év során nem történt semmi más kaptam kettő csapat társat aki velem egy idős volt. Edzetünk keményen, háborúra és gyilkolásra. A kettő társam egy iker páros volt Hajime, Hachiro. Teljesen hasonlítottak egymásra kb 176 cm magasak voltak és kicsit véknyabbak mint én fekete hajuk volt. A hajam megnőtt bár azóta, valamiért nem vágattam. Gyukudo volt a kapitányunk és szét hajtott minket.

Meg jött az első parancs megyünk a front közelébe, egy tanyát fogunk védeni. A tanya egy dobbon ált 3 családnak a házával, körülötte pedig a kisebb épületek. Háromszög alakzatot vettünk fel. A tanya köré csapdákat és jelző csapdákat telepítettünk Gyukudo segítségével. Három ponton vettünk fel pozíciót a mester pedig középen volt hogy minél előbb tudjon segíteni. Az én pozícióm egy fánál volt a fától vagy 3 lépésre egy öreg pajta volt, valamiért azt is feldrótoztam robbanójegyzettel.
A második éjszaka zajt hallottam. Egy 4 fős csapat shinobi érkezet. A fejt pántjukból ítélve Kumogakurei ninják voltak. Nem lehettek rosszak mert kicselezték a csapdákat. A vezetőjük egy jounin lehetett, a többiek pedig a viselkedésükből ítélve geninek. Ételről beszéltek és arról hogy elegük van mindenből, a kapitányuknak csak a célban nem sikerül össze fogni őket. Mielőtt meg tehette volna közbe léptem. Leugortam a fáról. A három genin persze egyből nekem rontott. A pajtán keresztül menekültem meg vártam míg utol érnek amint én kiugrottam ők belétek viszont rossz helyre és robbantak is a jegyzetek. Tovább menekültem volna, de a jounin utól ért. Nekem rontott egy wakazashi-val és hasba talált, milyen ironikus. A mesterem közbe lépet és oldalba döfte, az ellenség ezután elmenekült Gyukudo pedig ellátta a sebemet.

A sérülésem miatt haza küldtek a Konohanai hadi kórházban szállásoltak el. Hirtelen egy nap levelet kaptam mesteremtől. Időközben halottam az ichiraku ramen bárról ami állítólag a legjobb, így gondoltam meg látogatom. Így is tettem, kimehettem az utcára mivel jobban voltam és a korházi koszt sem a legjobb. Időközben anyám is vissza ált shinobinak, így ő sem volt otthon. Rendeltem egy extra disznó húsos rament. A levelet kibontottam és a következő ált benne:

Kedves Akahito!

Sajnos rossz hírem van. Nem tudunk rád várni, kaptunk egy új tagot, mellesleg rohat idegesítő. Remélem gyorsan meggyógyulsz !!! Ha készen leszünk a küldetéssel akkor újra látjuk egymást!

És van egy viccem. A jounin aki ellátta a bajadat, elnevezet téged Konoha fehér levelének !!!
Hát nem vicces valószínűleg nem merte be vallani az igazat ezért kitalált valami kemény ellenfelet hangzatos névvel.

Na mindegy legyél jó! Majd találkozunk

Tisztelettel: Fukuzawa Gyukudo

Közben elkészült a ramen-em. Valamennyire tükröződőt bennem az arcom. Konahana fehér levele mi ? Miközben a ramen-t szürcsöltem elgondolkoztam egy időre mi lett volna ha ! Inkább nem butítottam ezzel a gondolattal, és ettem tovább a rament mikkor …

Folytatása következik !

Remélem a célnak megfelel a történet! Nem vagyok egy nagy író, de ha bármi baj van akkor szóljatok és javítom!

Shikamaru írta:Szia!

Elnézésedet szeretném kérni a kései válaszért, sajnos az ünnepek bezavartak egy csöppet. A ninja tanács elfogadta a kérelmed erősebb karakterre.

150 chakra, 1800 ryou.

Ajándék jutsu: Konoha Dai Senpuu // Nagy Levél Forgószél

Egy adatlapot még kérek, aztán pedig jó játékot kívánok!

Köszönöm szépen !!! és BUÉK !!!