Hokoshita Kinta

Név: Hokoshita Kinta
Ország: Víz Országa
Rang: Genin
Kor: 13
Nem: Hím
Felszerelés: Egy húsz cm hosszú tanto
Tíz méter drót
Szerszámos doboz (tekercsben)
Elsősegély készlet (tekercsben)
Tíz darab robbanó pecsét
Öt darab füst bomba
Öt darab kunai
Három kisméretű (chakra) tekercs
Övtáska
A tantója a csípője bal oldalán van az övébe dugva. Öv táskája a csípője jobb hátsó (pontosan a jobb far pofa felett) részén van az övére rögzítve. Minden felszerelését ebben tárolja.

Kinézet: Kinta magas és atlétikus. Világosbarna haja az orrát verdesi, ami elégé megnehezíti számára a látást. Evésközben haja mindig bele ér a tányérba. Ha a haja nem takarná el az arcát, akkor az ember láthatná hogy szeme szürke mint a hamu. Arcán mindig csukott szájú mosoly feszít de nevetni csak ritkán szokott. Amióta genin lett folyton csak a ninja overáljában jár. Balkezén ujjatlan ninja kesztyű, melynek acéllemezébe a falu szimbóluma van bevésve. Fejpántját a homlokán viseli.


Jellem: Kinta nem barátkozik sokat. Számára a magány teljesen megfelel. Legjobb ötletei mindig akkor jönnek ha a plafont, vagy az eget bámulja.


Előtörténet: Apja neve Hokoshita Toroko, egy ködbéli chunnin. Anyja Kazumi Kiri, a helyi fegyver kovács leánya. Toroko sokszor megfordult a kovács műhelyben. Ez érthető is, hiszen az öreg mester remekül ért a különböző ninja fegyverek elkészítéséhez. De egy idő után már nemcsak a fegyverekért jött. Mindig valami ürügyet keresett hogy lemehessen a műhelybe. Ez egy idő után a kovács mesternek is feltűnt. Egy nap Toroko bement a műhelybe, Kiri elé térdelt és megkérte a kezét. Kiri habozás nélkül igent mondott. Az öreg áldását adta rájuk, és lám kilenc hónap múlva megszületett Kinta.

Négy évesen: “Kinta! Kicsim, lassíts nem tudok ennyi szatyorral futni!” kiabálta Kiri a fia után, aki előre szaladt a ház felé. Mivel Toroko, Kinta apja, gyakran volt küldetésen, Kirinek muszáj volt Kintát magával vinnie a piacra. Az apját nem kérte meg hogy vigyázzon Kintára, egyrészt mert a kovács műhely veszélyes, másrést pedig az apja is elég elfoglalt volt. Torokonak volt egy öccse, Hikata, aki imádta Kintát és minden bizonnyal szívesen vigyázott volna rá, de ő is ninja volt és éppen annyira elfoglalt mint Toroko. Így hát Kinta sok időt töltött az anyjával.
Kinta hirtelen megállt a ház előtt. Egy két emeletes, zöldre festett ház amit fadeszkákból építettek. Felül két ablak volt, alul a bal oldalon egy ablak, a jobb oldalon pedig a bejárati ajtó. A ház nem az út szélén volt, hanem az elején egy kis kert, abban pedig egy fa állt. A felső emeleten a fürdőszoba és Kinta szobája, alul pedig a konyha és a szülei hálószobája van.
A dolog ami megállította Kintát nem volt más mint egy nagy, fehér szőrű macska, aki a fán ült. Ez nagy érdeklődéssel nézte Kintát, ő pedig hasonlóan viselkedett.
“Kinta!” hangzott Kiri hangja a távolban. A fehér macska a hang felé fordította a fejét, majd leugrott a fáról és elfutott. Kiri végül oda ért a házhoz.
“Kicsim” mondta Kiri “ne szaladj el anyutól. Mi van ha bajod esik?” Kinta, mint ha nem is hallotta volna az anyja hangját, a fára mutatott,majd így szólt.
“Tita.”
“Hm?” nézett Kiri arra a helyre ahova Kinta mutatott. “Egy cicát láttál?” Kinta bólogatott.
“Nos” mondta Kiri “a cica elment, szóval mennyünk be, oké?” Kinta megint csak bólogatott, majd követte anyját a házba. Kiri három halat rakott egy serpenyőbe. Ezeket a tűzhelyre rakta hogy süljenek, aztán felrakott főni egy fazék rizst. Kinta a konyha sarkában játszott. A konyha ablak nyitva volt.
Hirtelen, az ajtón kopogott valaki. Kiri kiment hogy megnézze ki az. Amint kilépett a konyhából az ablakon beugrott a fehér macska. Kinta most jobban szemügyre vette. A macska kicsit nagyobb volt az átlagnál. Hófehér szőre nem tapadt a bőréhez, hanem minden irányba elállt, mint egy kéményseprű.
“Hello, kölyök.” mondta a macska halkan, hogy Kiri meg ne hallja. Hangja öreg volt és kedves, olyan mint Kinta nagyapjáé. Kinta, mint ha egy beszélő macska a legtermészetesebb dolog lenne a világon, integetett és nézte a macskát amint az elvesz
egy halat a serpenyőből, majd távozik az ablakon. Kiri éppen most jött vissza.
“Az ajtónál nem volt senki.” mondta Kiri. Megnézte a serpenyőt a halakkal, és csodálkozva állapította meg, hogy hiányzik egy hal. Először Kintára nézett, de ő túl pici, nem tudta volna kivenni a halat.
“Kinta” mondta Kiri “volt itt valaki amikor elhagytam a szobát?”
“Egy tita, egy tita!” mondta boldogan Kinta.
“Egy cica?” kérdezte Kiri, majd gondolkodni kezdett. De nem sokáig gondolkodhatott, mert újra kopogtak. Kiri ismét kiment, a macska pedig ismét beugrott.
“Mond csak” suttogta a macska “apukád itthon van?”
“Küldetés, küldetés!” mondta Kinta boldogan.
“Áhh. Értem.” mondta a macska, majd ismét ellopott egy halat és az ablakon távozott. Kiri ismét vissza jött, és azonnal a serpenyőért ment. Egy hal ismét hiányzott, és Kintára nézett.
“A cica?”
“Tita, tita!” bólogatott Kinta. Az ajtón ismét kopogtak, és Kiri újra kiment megnézni ki az. A macska most nem állt meg hogy Kintával beszélgessen, egyenesen a serpenyőhöz ment. Már éppen a szájában volt a hal, amikor Kiri hirtelen elő ugrott.
“Áhá!” kiabálta Kiri. A macska annyira meglepődött hogy kiesett a szájából a hal, és kimenekült az ablakon.
“Aaajjj.” mondta Kinta duzzogva az anyjának “Tita.”
“Nos” mondta Kiri, miközben felvette a halat amit a macska kiejtett a szájából “ebbe már beleharapott, szóval akár meg is eheti.” ezzel rárakta a halat az ablak párkányra. A macska felugrott az ablak párkányra és megette a halat. Kiri mosolyogva nézte ahogy a macska oda ballag Kintához, és hadja hogy megsimogassa.
“A tita beszél!” mondta Kinta.
“Tényleg?” kérdezte Kiri azzal a tetetett kíváncsisággal amivel egy felnőtt beszél egy kis gyerekhez. Aztán a macskára nézett. Ez nyávogott, mire Kiri elnevette magát. “Ha ennyire jól beszél” mondta nevetve “akkor elmagyarázhatja majd apunak,hogy miért csak rizset eszünk.” ezzel ki ment a konyhából. Kinta török ülésben ült, a macska lefeküdt az ölébe és dorombolt miközben Kinta simogatta.
“Mi a neved kölyök?” kérdezte a macska.
“Kinta” válaszolt Kinta.
“Az enyém Kagane” mondta és ezzel elaludt.


Toroko késő este ért haza. Amint belépett a konyhába, a macska észrevette a fejpántját. Az asztalra ugrott, és a szemébe nézett.
“Kicsim” mondta Toroko Kirinek anélkül hogy egy pillanatra levette volna a szemét a macskáról “fektesd le Kintát légy szíves.”
“De a tita.” mondta tiltakozás képen Kinta.
“Gyere kicsim” mondta Kiri és felvette Kintát “majd holnap játszhatsz a cicával.” Ezzel kiment a szobából és magával vitte Kintát is. Toroko elővett egy darab papírt majd e szavakat írta rá: Ha kellek a tetőn leszek. Ezt az asztalra tette, kilépett az ablakon és intett a macskának hogy kövesse. Felfutottak a falon a tetőig. A tető vízszintes volt, így hát megtudtak állni rajta.
“A nevem Kagane” mutatkozott be a macska “ A Felhők országából jöttem.”
“Mit keresel Kirigakuréban?” kérdezte Toroko.
“Azt rebesgetik háború készül.” mondta Kagane “Amikor a ninják legutóbb háborúztak, a feje tetejére állt a világ. A főnököm felakar készülni, ezért kémeket küldött minden országba, hogy figyeljék ki a gyanús eseményeket.”
“Háború?” mondta meglepetten Toroko “Miről gondolod hogy háború lesz?”
“Ó, nem is tudom.” mondta Kagane gúnyosan “Talán a Konohai Uciha mészárlás. Vagy az Akatsuki nevű titkos szervezet megjelenése. Ébredjen már fel! Itt napról napra forróbb lesz a talaj.”
“És mi köze ennek az egészhez nekem?” kérdezte Toroko.
“Semmi.” mondta Kagane “Csak azért jöttem az ön házába, hogy élelmet szerrezek.”
Toroko álla leesett. “Viszont a neje kedves volt hozzám, és a kölyke sem bánt velem rosszul. Ezért egy ajánlatott teszek önnek.”
“Hallgatom.” mondta Toroko.
“Vigyen el engem a Felhők országába.”
“Idáig eljutott magától is.” mondta Toroko.
“De hogyan?! Hogyan!?” fakadt ki Kagane. “Egy macska nem vehet egy hajó jegyet csak úgy! Felosontam egy hajóra, aztán fél úton ledobtak. A tengeren sétáltam a legközelebbi szigetig ami lakatlan volt. Aztán egészen egy Víz országi kikötőig sétáltam. Van fogalma róla milyen az ha vakit ledobnak egy hajóról, aztán egészen idáig baktat a víz felszínén? Ráadásul az én koromban?!” Toroko eddig észre se vette milyen öreg ez a macska. És most úgy zsémbelődött mint az apósa. De ha amit mondott mind igaz, akkor egy nagyon erős négy lábú shinobival állt szemben. “Tegyen úgy mint ha a gazdám lenne.” folytatta Kagane “Ketten elhajózunk a Felhők országáig, maga vissza jön és éli tovább az életét mintha misem történt volna.”
“És nekem ebből mi a hasznom?” kérdezte Toroko.
Kagane válaszképpen egy óriási tekercset idézett meg.
“Nos?” kérdezte Kagane. Torokonak nem kellet találgatnia a tekercset illetően.
“Rendben van.”

Másnap Toroko magával vitte Kaganét amíg Kinta aludt. A macska hiányzott neki, de egy idő után elfogatta azt a tényt hogy Kagane elment. Egy hét múlva Toroko vissza jött, és ezt mondta Kintának. “Ne légy szomorú. Találkoztok még.”
“Mikor, mikkor?” kérdezte Kinta.
“Majd ha nagy fiú lettél.”

A Vizsga napja: Az óra hangosan csörömpölt Kinta ágya mellet. A vekker tetejére vágott, és ezzel újra csend lett a szobában. Kikászálódott az ágyból, felvette a farmerját és hosszú ujjú pollóját. A fürdőszoba felé vette az irányt. Megmosakodott, és észre vette a tükörben hogy milyen kócos a haja. Vízzel lelapította a haját, majd lement a lépcsőn a konyha felé. Megreggelizet, kilépet az ajtón és a ninja akadémia felé sétált. Ez a reggel olyan átlagos volt mint a többi. Kivéve egy dolgot: ma volt a vizsga napja. Kintát nem különösebben érdekelte ez a tény. Belépett az akadémiába, és a hirdetőtáblát nézte. Alaposan elolvasta a papírt amin a vizsga részlettei voltak. A vizsga első része egy írott dolgozat lesz. A dolgozatot a tizenkettes szobán tartják meg. Kinta átlépte a szoba küszöbét. Körülnézett a szobában, de csak a tanár volt ott. Ez barátságosan bólintott feléje és Kinta hasonlóan viszonozta az üdvözlést. Leült és várt hogy a többi diákok is megérkezzenek. Lassacskán mindenki megérkezett és megkezdődött a vizsga. Az írott dolgozat egy része a ninja szabályokról szólt, aztán a chakra elmélet, végül pedig a falu hierarchiája és történelme. Utána jött a gyakorlati rész. Az összes eddig tanult ninjutsu és taijutsu technikákat kellet demonstrálni. Ezt persze egyesével, külön- külön kellet megtenniük. Végül felmérték az atlétikai képességeiket. Miután mindezzel végeztek, a diákokat kitessékeltét az udvarra. Itt kellett maradniuk amíg eldöntik kimehet át és ki nem. A diákok csoportokba verődtek és beszélgetni kezdtek. Kinta egy fa alá ült és bámulta az eget. Fél órával később a tanoncokat vissza hívták az iskola épületbe. Egy sorban felállították őket, majd egy tanár elővett egy tekercset és így szólt: “Akinek a nevét most felolvasom az tegyen egy lépést előre.” Abc sorrendben felolvasta a diákok neveit ,de néha átugrott egy nevet. Kinta az első sorban állt. “Akik az elsősorban állnak” mondta a sensei “gratulálok, vegyétek át a fejpántjaitokat. A többieknek több szerencsét jövőre.”

Kinta büszkén ballagott hazafelé, homlok pántjával a fején. Amikor benyitotta az ajtót hatalmas üdvrivalgás tört ki. Mindenki ott volt a konyhában: a nagyapja (az anyja apja), Hikata nagybácsi (az apja fivére), na és persze a szülei. Mindegyiknek egy ajándék volt a kezében: a nagyapjától egy tanto, amit ő maga kovácsolt; a nagybátyjától egy ujjatlan kesztyű, aminek a vas lemezébe a falu szimbóluma van bevésve. Az apjától és az anyjától felszerelést kapott. A férfiak sorra kezet ráztak vele
az anyja pedig a nyakába borult. Ez volt talán élete eddigi legfontosabb napja. Ninja lett!

A vizsga utáni nap: A vekker ismét felverte Kintát álmából. Felöltözött, de ezúttal a fekete ninja overálját vette fel. Felhúzta a kesztyűjét és a homlokpántját, majd az ablakon át távozott és ahogy az akadémia felé ballagott egy új érzés töltötte el Kintát. Nem volt többé kis ninja tanonc. Most már ninja volt. A falu haderejének egy részét képezte. Ez a gondolat sor hihetetlen büszkeséggel töltötte el. Átlépte az akadémia küszöbét. A hirdető táblán ez állt: HOLNAP, ELIGAZÍTÁS. MA, NINJA REGISZTRÁCIÓS ŰRLAP KITÖLTÉSE A TIZENKETTES SZOBÁBAN.
A tizenkettes szoba felé vette az irányt. Ott fényképet vettek róla, majd kérdéseket tettek fell. Neved, születési éved, apád neve stb. Egy ember tette fel a kérdéseket, egy másik pedig mindent pontosa lejegyzett. Amint ezzel végzett, hazament. Megreggelizett, aztán pedig csak ült és bámulta a plafont. ’ Talán.’ gondolta magában ‘úgysincs jobb dolgom.’ Felkelt, és elindult hogy felkeresse Hikata nagybátyját.

Hikata nagybácsi egy tóparti házban lakott. A ház egyik fele a szárazföldön volt, a másik fele pedig vízbe vert cölöpökön épült. Hikata nagybácsi éppen a tó vizén állt. Kezével a patkány jelét mutatta és a homlokát ráncolta. Kinta alig hitt a szemének. Lassan és csendesen a partra osont, onnan bámulta nagybátyját. Kinta nem volt egészen biztos benne hogy hogyan csinálja ,de volt egy elmélete.
“Azért jöttél ide hogy bámulj Kinta?” kérdezte a nagybátyja.
“Elnézést” mondta Kinta “de nem akartalak megzavarni az edzésed közepén.”
Nagybátyja egyetlen ugrással Kinta háta mögött termett.
“Apád küldetésen?” kérdezte Hikata. Kinta bólintott. “Leadtad a regisztrációs űrlapodat?” érdeklődött tovább Hikata. Kinta ismét bólintott. Hikata bement a házába és intett Kintának, hogy kövesse. Leültek az asztalnál és Kinta így szólt.
“Miért lettél ninja?”. Hikata egy pillanatra meglepődött a kérdésen.
“Miért akarod tudni?” kérdezte Hikata.
“Ma reggel” válaszolta Kinta “amikor az akadémia felé sétáltam a ninja mivoltomon töprengtem. És egyszerre csak azon kaptam rajta magam, hogy egyáltalán nem tudom miért lettem ninja. Apám és anyám sohasem kényszerített. Saját akaratomból mentem az akadémiára. De miért?”
“Nos, Kinta” mondta Hikata ”fiatal voltál amikor először ninja akartál lenni. Biztos tetszet neked a ninják kalandos élete.” Hikata a plafont nézte “Egy nyolcéves gyereknek csábító az ilyen kalandos élet. De amint idősebb leszel rájössz hogy az életünk nem csak kaland és izgalom. Katonák vagyunk, fegyverek akik meghalnak ha azt a parancsot kapják. A végén már nem is te irányítod magad” a szájába vett egy fogpiszkálót és a konyha egy sötétsarkára nézett “hanem a mizukage. De ezt egy nyolcéves nem veszi észre. És ha majd elég idős vagy hogy erre rájöjj akkor már nincs kiszállás.” A fogpiszkálót hihetetlen sebességgel és erővel a konyha sarka felé köpte. Egy kéz nyúlt ki a sötétségből és megállította a fogpiszkálót.
“Már rég láttad hogy ott állok” mondta egy női hang a sarokból “de befejezted a mondókádat, csak hogy halljam mit gondolsz a ninja életről?” A női hang gazdája kilépett a sötétségből. Egy karcsú, vörös hajú kunoichi, körülbelül egy idős Hikatával lépett elő a sötétségből.
“Azért tettem” mondta Hikata “hogy az unokaöcsém egy harmadik ember véleményét hallja. Kinta “Hikata Kinta felé fordult “Ez a kunoichi Asayuki Mei, a volt csapatársam. Mei” Hikata Mei felé nézett “ez itt Hokoshita Kinta.” Mei az ujjaival integetett Kinta felé.
“A véleményem?” mondta Mei “Szerintem békén kéne hagynod a köjköt. A mizukage nem fog örülni ha megtudja hogy genineket fordítasz ellene.” Egy tekercset vett elő a zsebéből, és Hikatának dobta. “C szintű. Benne vagy?” Hikata elolvasta a tekercset, majd vállat vont.
“Miért is ne?” mondta. Kintára nézett “Ne felejtsd el becsukni az ajtót ha elmész” Majd egy szempillantás alatt Mei és Hikata eltűnt, othagyva Kintát gondolkodni. A plafont bámulta és így szólt.
“Csak egy fegyver?”