Hokoshita Kinta

Kirigakure no jutsu

Njk: Toroko (Kinta apja)
Kiri (Kinta anyja)
Hikata (Toroko öccse, Kinta nagybátyja)

A helyszín: A Hokoshita család háza, a Daizo elenni harc után.

“Megjöttem!” mondta Kinta, miközben levette a cipőjét az előszobában.
“Szia!” hallatszott Kiri hangja a konyhából.
“Üdv.” jött elő Toroko hangja a pincéből. Kinta a konyha felé vette az irány, mivel a harctól igencsak megjött az étvágya. Kiri a tűzhely fölé hajolt, és megfordult amikor fia belépett a szobába.
“Na milyen volt a…” kezdte el mondani Kiri, de amint meglátta fia orrát, torkán akadt a szó.

Kinta első napja az akadémián nem telt valami jól. Egy nagyobb gyerek belé kötött, és rendesen ellátta a baját. Amikor Kiri ezt megtudta, jól leordította a kölyköt amiért gonosz volt, a szüleit amiért így nevelték a gyereküket, na meg a senseit, mivel hogy az egész dolog az ő ügyelete alatt történt.

Kinta most is egy ilyen dührohamra számított. De ahelyett hogy Kiri azt kérdezte volna, Ki tette ezt veled?! Azonnal kivégzem!, oda ment Kintához, megvizsgálta az orrát, aztán odaadott neki egy konyha ruhát, meg egy jéggel teli zacskót.
“Rakd rá az orrodra.” mondta, majd vissza ment főzni.
‘Semmi dühroham?’ gondolta Kintá zavarodottan. Nem tudta mire vélje ezt, hiszen az anyja mindentől védte, még a széltől is. Amíg Kinta ezen gondolkodva leült, előjött a pincéből Toroko is. Kinta orra felé nézett.
“Oh.” mondta, majd Kintával szemben leült. “Nos amíg jegelsz” mondta “ addig meséld el milyen volt az eligazítás.”
“A végzősök száma miatt” kezdett el Kinta “nekem egyedül kell maradnom, legalábbis amíg nem találnak megfelelő embereket. De kaptam egy ideiglenes kiképzőt.”
"Hmm" mondta Toroko "Hogy hívják?"
"Gaisuke Daizonak." jött a válasz, rövid gondolkodás után. Toroko szemöldökei kissé megemelkedtek a név halatán. "Ismered?" kérdezte Kinta.
"Csak hírből." Toroko válaszát rövid, kínos csend követte.
“És öhm, mit tanított?” kérdezte Toroko egy idő után. Kinta nem tudta mire vélje ezt. Talán Daizo csinált valamit amiért az apja ismeri? Vagy mindenki így reagált a Daizo név hallatán? És ha igen akkor mi az amiért ismerik?
“Taijutsut.” válaszolt Kinta. Toroko a plafont nézte, majd kisidő múlva megkérdezte.
“Megtudtad az elsődleges elemedet?” Toroko ezzel a kérdéssel megakarta változtatni a témát. Kinta szeretett volna kérdezni Daizoról, de látta hogy ez nem volt a legjobb téma.
Kinta a fejét rázta. “Mindjárt jövök.” mondta Toroko. Ezzel felállt és kiment a konyhából.
'Vajon mit csinált Daizo?'
Toroko egy kis idő múlva egy darab papírral tért vissza. “Tessék.” mondta, majd Kinta kezébe nyomta a papírt. Kinta egyik kezével a jeges zacskót tartotta az orrán, a másikkal össze gyűrte a papírt, és a markában szorította. “Felejts el mindent.” mondta Toroko “Csak a papírra gondolj.” Kinta egyből megfeledkezett Daizoról, és kíváncsian várta hogy mi történik. De nem tudott teljesen a papírra gondolni...
Nem történt semmi, kivéve az hogy eleredt az orra vére. “A papírba irányítsd a chakrát,” mondta Toroko “ne az orrodba!”
“Hogy felejthetném el?” kérdezte Kinta “Pokolian fáj…”
“Nos” válaszolt Toroko “amíg a fájdalom eltereli a figyelmedet, addig nehezen tudsz csak a papírra gondolni. Megpróbáljuk vacsora után.” Kinta bólintott és lerakta a papírt. Közben Kiri megterített, és mindannyian elkezdtek enni.

Vacsora után Kinta újra kezébe vette a papírt, becsukta a szemeit, és koncentrált. Toroko figyelemmel nézte az eredményt. Kinta kinyitotta a szemeit. A papír enyhén nedves volt. “Hát” mondta Toroko “ akkor holnap találkozzunk Hikatánál.”
“Miért?” kérdezte zavarodottan Kinta.
“Tanítok neked egy két dolgot.” mondta Toroko, felállt és elment aludni.
“Talán neked is le kéne feküdnöd.” mondta Kiri. Kinta bólintott, és elindult a szobája felé.
Az ágyán feküdve gondolkodott a mai nap eseményein. Eltörték az orrát, az anyja megbarátkozott a ténnyel hogy ninja lett, ez elsődleges eleme a víz és holnap még a mai edzésnél is keményebb vár rá. Na és Daizo... vajon mit csinált? De gyorsan megfeledkezett erről. Minden bizonnyal csak túl spilázza a dolgot. ‘Hmm.’ gondolta, és lassan elaludt.

Reggel, Kinta egyik legádázabb ellenfele verte fel álmából: A vekker. Ráütött a tetejére, és újra csend lett. Elbóbiskolt, de nem sokáig, mivel a konyhából apja hangja jött elő.
“Kinta kellj fel! Idő van.” Kinta kikászálódott az ágyából. Felöltözött, megmosakodott, és lement a konyhába reggelizni. Gyorsan evett, mivel kíváncsi volt hogy mit fog tanítani neki az apja.

Hikata nem volt otthon, de ez nem volt baj, hiszen nem miatta, hanem a tó miatt jöttek. Leültek egy fa alá, körülbelül tíz méterre a víztől.
“Na most figyelj.” mondta Toroko, miközben elkezdett sétálni a tó felé, és mikor elérte a szélét egyszerűen tovább sétált a vízfelszínén. Kinta visszaemlékezett arra amikor először látta ezt a technikát. Hikatának csak nehezen ment, de az apja egyszerűen sétált a vízen, mintha még mindig talajon járna. Megállt a tóközepén, kezével a kos jelét mutatta és így szólt “Kirigakure no jutsu.” A tó hirtelen sűrű ködbe borult. Kinta nem lepődött meg különösen, hiszen a falu erről volt híres. A ködben való rejtőzködés. Toroko vissza lépet a partra, és oda ment ahol Kinta ült. Közben a köd eltűnt. “Ahhoz hogy használd ezt a technikát, meg kell találnod a víz chakrát a testedben." Letelepedtek egy fa alá, és leültek egymással szemben. "Csukd be a szemed” mondta Toroko. Kinta úgy tett. “És most képzelj el egy fojót. Milyen egy fojó Kinta?” Kinta nem válaszolt, apja hangjából tudta hogy ezt a kérdést ő fogja megválaszolni. “Erős” a szavak Kinta elméjében vízhangzottak ’Erős’ “Gyors” ‘Gyors’ minden szó beleégett Kinta elméjébe, és egy furcsa dolgot kezdett el érezni. “Megállíthatatlan” fojtatta Toroko. ‘Megállíthatatlan’ gondolta Kinta és egyre jobban érezte a furcsa szenzációt. “És végtelenül, szabad.” Valami elpattant Kinta elméjében. A beszélgetés a nagybátyjával, a bemutatkozás Daizonak, ezeket az eseményeket ismét tisztán látta. ‘Szabad akarok lenni.’ Gyors, erős, megállíthatatlan, szabad. Ez volt ő. A szabadság vágy benne van, csak arra várt hogy elő jöjjön.
“Megvan?” kérdezte Toroko. Kinta bólintott. “Helyes. Akkor kezdhetjük.”

Leoldották Hikata csónakjáról a kötelet és kieveztek a tó közepére.
“Na jó.” mondta Toroko miközben megállította a csónakot “Állj fel.” Kinta felált. Kezével a kos jelét mutatta, és bólintott Kintának hogy kövesse példáját. Miután Kinta ezt is megtette, Toroko elmagyarázta a lényeget “Ajánlom hogy csukd be a szemed, úgy jobban tudsz koncentrálni.” Kinta becsukta szemeit “Ha majd a technika jobban megy, akkor beszélés nélkül is menni fog, de mivel ez az első elemi jutsud mond ki a nevét. Úgy jobban árad szét a testedben az energia.” Kinta bólintott. “És most” a tavon hirtelen csend lett. Vagy legalább is Kinta nem hallott semmilyen zajt, csakis apja hangjára koncentrált. “Gondolj a tóra, ami körülötted van. Most pedig az érzésre, amit a víz chakrádnál éreztél.” Kinta követte az instrukciókat. Megint az az érzés fogta el, az erő, a szabadság vágy, a víz ereje. A tóra gondolt, teli azzal az erővel ami benne is megvolt.
‘Menni fog’ bíztatta magát Kinta ‘menni fog.’ “És most.” Adta ki a parancsot Toroko. Kinta becsukta a szemeit, és nem kiabálva, de határozottan így szólt “Kirigakure no jutsu.” Toroko fürgén nézett körül a tó felszínén. Nem. Semmi. Egy aprócska köd folt sem tűnt fel sehol. “Na jó…” mondta Toroko kissé bizonytalanul “Akkor most próbáld meg még egyszer…” Kinta mély levegőt vett, és ismét így szólt “Kirigakure no jutsu.” Semmi. “Kirigakure no jutsu!” Kiabálta Kinta nagyon bizonytalanul. Semmi. Össze szorította a kezeit “KIRIGAKURE NO JUTSU!!” Semmi. Semmi, egy nagy, semmi.

Egy órával később.

A kudarc után jött a másik kudarc. Toroko látta hogy a folyamatos, sikertelen próbálkozások, lassan elemésztik Kinta önbizalmát. Valamit tennie kellet. “Na jó” mondta Toroko “Tarts szünetet.” Kinta leült lihegve, mint aki öt métert sprintelt. ’A chakráját használja’ gondolt Toroko ’Azzal nincs baj. De mégis…’ Torokonak hirtelen eszébe jutott valami. De először megvárja amíg Kinta kifúja magát…
“Jobban vagy?” kérdezte Toroko, egy tizönet perces pihenő után. Kinta fujtatva, de bólintott. “Jól van.” mondta Toroko miközben Kinta felállt. És akkor csinált valamit amire Kinta nem számított… Toroko egy jutsuval eláztatta. Nem egy erős jutsu volt ami kilökte a csónakból, de elég volt ahhoz, hogy Kinta tetőtől talpig csurom vizes legyen. “Felejtsd el az egész tavat.” mondta Toroko "Egyelőre próbálkozz a vízzel ami a bőrödön van.” Kinta érezte a hideg, nedves folyadékot a bőrén. Becsukta a szemét, és csak a hidegre gondolt, ami teljesen beburkolta.
"Kirigakure no jutsu." mondta egészen halkan. A víz a bőrén lassan párologni kezdett. De nem mint forró gőz, hanem hűvös ködként emelkedett a levegőbe. A köd lassan terjedni kezdett. Mint egy fehér függöny, takarta el Kintát Toroko szemei elől. Ő csak mosolygott.
"Rendben van."

Két nappal későb.

A part közelében a víz szint nem volt túl magas. Toroko és Hikata a parton ültek, és néhány méterre Kinta állt, derékig vízben. Szemeit becsukta, a kos jelét mutatta, és enyhén reszketett. Amióta rájöttek hogy a vízben állás segít, egyre több és több időt töltött a vízben. Ma reggel pedig elég hűvös volt. Az elmúlt két napban a jutsut tökéletesítette. A technikát egyáms után csak kétszer tudta véghez vinni, a harmadik próbálkozás viszont mindig kudarc volt. Ezek mellet az apjának és nagybátyjának mindig volt valami kifogásuk. A köd nem volt elég sűrű, túl sok chakra, túl kevés, és megannyi más kifogás, amik már lassan Kinta agyára mentek.
"Kirigakure no jutsu!" mondta. A halvány köd azonnal megjelent, és lassan terjedni kezdett.
"Több chakrát" monda Hikata "legyen sűrűbb." Kinta kissé előre hajolt és szemeit össze szorította. A köd gyorsabban terjedt, de még mindig csak halványan. A több chakra megnövelte a jutsu hatótávolságát, de nem lett sűrűbb. Kinta feloldotta a jutsut. Mély levegőt vett, és a víz alá merült. Mikor újra feljött, elszántabbnak tűnt.
"Kirigakure no jutsu!" a köd ezúttal más volt. Általában Kinta volt a kezdő pont, és a köd körülötte terjedt. De most nem így volt.
A halvány köd egyszerre jelent meg az egész tavon. Nem csak egy kis részét, hanem az egészet betakarta. Kinta össze szorította a fogait, a szemeit, az erőlködés egyértelmű volt.
Most a ködre koncentrált, nem a tóra. Minél jobban erőlködött, annál sűrűbb lett a köd. Gyorsan kapkodta a levegőt. Megállt volna de nem tette. Megcsinálja ezt a jutsut, ha törik, ha szakad.
"Kinta" mondta Toroko "old fel a jutsut." Kinta a fejét rázta. De Toroko a sűrű ködtől ezt nem láthatta. Kinta egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. "Kinta!" mondta Toroko, ezúttal parancsolóan. "Old, fel, a jutsut!" Kinta egyre jobban erőlködött. Széttárta karjait, megfeldkezett mindenről, és hátradőlt a vízben. A jutsu egyből feloldódott.
"Jó" mondta elégedetten Toroko "És most csináld még egyszer."
'Mi van?!' gondolta Kinta. Hikata szót emelt Kintáért.
"Toro, ha kölyök így folytatja akkor végleg kidől."
"Eddig háromszor egymás után nem ment. Ha megteszi még egyszer, akkor képes lesz a jutsura." mondta Toroko "Állj fel Kinta. Még egyszer. Utoljára."
Kinta nem érzett gyűlöletet apja iránt. Ha nem dolgozol megérte, akkor nem érdemelsz semmit. Kinta nem tudta pontosan mi volt az amiért dolgozott. De egyvalamit tudott. Nem akart meghátrálni. Többre volt képes. Nem hátrál meg. Nem itt. Nem most.
"Kirigakure no jutsu." suttogta alig halhatóan. A köd egyből elő jött. Ezúttal ismét Kinta volt a középpont, a köd pedig felőle jött. De a ködfelhőben egyes részek sűrűbbek voltak mint mások. Torko mosolygott.
"Rendben van." Kintának nem maradt elég ereje hogy beszéljen. Ő is csak mosolygott.