Barlangok és környékük

Hatake Kakashi(Inaktív) Vas. Feb. 19 2012, 15:04

A hegyvidék középső szakaszán, elég gyakoriak, a különböző barlangok. Van, hogy foglalt, van hogy nem...

**Nireiko Kai** Pént. Ápr. 20 2012, 19:32

//Akkor ide; Musato, Kakashi//

Tehát megindultunk, követve egy kisebb elkerülő utat. Kicsit morogtam is emiatt. Akárhogy is, két pont között a legrövidebb út az egyenes, akárki akármit mond. De annak a két vagy több szerencsétlennek köszönhetően ez most nem volt kivitelezhető. Hacsak nem akarunk ideje korán beszerezni néhány sérülést. A jelek szerint ehhez sem a konohainak, sem a kumoi-nak (vagyis nekem) nem volt kedve. Szóval haladtunk a célunk felé, még ha kissé görbe vonalat is rajzolva. Időről időre elővettem a térképet, hogy számon tartsam rajta, mégis merre lehetünk. Ilyenkor a körmömmel ejtettem egy kis heget a papíroson, éppen annyira, hogy meglátszódjon, de ne lyukasszam át. Még jó, hogy nem vágtam körmöt, mielőtt eljöttem.

Ám az idő ellenünk dolgozott, ahogy elkezdett lemenni a Nap. A táj kissé megváltozott közben. Megmaradtak a fák, de a földre nézve láttam, hogy a homok monotonitását olykor valami sziklás képződmény töri meg. Vagyis az erdős részen úgy ahogy áthaladtunk. A társam volt az első, aki hangot adott a folytatás lehetőségeinek. Én pedig osztottam a véleményét. Lassan járj, tovább érsz, tartja a mondás.
- Igen, igazad van. Legjobb lesz, ha letáborozunk.
Viszont mielőtt még elindult volna, rászóltam.
- Várj. Előbb döntsük el, hogy táborozunk le. Ha nyílt színen tábort verünk és még tüzet is gyújtunk, az oda is csalja a vadállatokat, vagy akár egy ártóbb szándékú vizsgázót is. Ráadásul a sötét miatt a végén még eltévedünk fagyűjtés közben. Két lehetőségünk van, ahogy én látom. Vagy keresünk egy fedett helyet és ott nyugodt szívvel lehet tüzet gyújtani, vagy a fákon töltjük az estét - lenézek a földre. - A terep kicsit sziklásnak tűnik. Talán lehet egy barlang a közelben.
Várom a reakcióját.

**Shirogane Shiro** Szer. Ápr. 25 2012, 00:54

//Elnézést az internetkapcsolatom kissé instabil volt az elmúlt pár napban, aztán pont estefelé halt meg mindig, mikor lett volna időm írni -.-"//

[Kakashi]

Szerencsémre nem vettek észre, s pár fegyvernek használható "tárgyat" is sikerült zsákmányolnom, amelyek közül a husángnak örültem a legjobban, mert így arra koncentrálnak, nem a többire, ami még nálam van. Valahogy amiatt is jobban érzem magam, hogy a nyomukban haladhatok. Persze ebben megvan a rizikó, hogy ha még időben is beérnek, esetleg én már nem, meg hát az sem biztos, hogy beérnek, mert bármi közbe jöhet, de jó érzéssel tölt el, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Fura dolog ez nálunk, embereknél, mert ha még veszélyt is jelent ránk más emberek jelenléte, akkor is jobban szeretünk együtt lenni másokkal, mint teljesen egyedül kóborolni. Ahogy most én is, nem tudom, mit várhatok tőlük, de jó, hogy itt vannak. Kihasználom őket, ezt tudom, de nincs más választásom, hogy kikerüljek innen élve, és ne is valljak akkora szégyent.
Az idő azonban estébe fordult, ha nem állnak meg, sokkal nehezebb lesz őket követnem, mert a sötétben csak közelebbről fogom látni őket, ami növeli a lebukás rizikófaktorát. Ráadásul hegyvidéki részhez értünk, itt már kevesebb a rejtek is. S okés, hogy elsajátítottuk az akadémián a rejtőzködés alapjait, de azt is, hogyan lehet felfedezni valakit, aki rejtőzik. S valljuk be, sokkal többet nem finomítottam a dolgon.
A két genin, akiket követtem, egy barlangban húzódott meg. Na igen, itt jön a probléma. Mert nekem is meg kellene húznom magam, de nem köszönhetek be, hogy sziasztok, eddig is követtelek benneteket, nem haragudnátok, ha én is leheverednék itt valamelyik sarokban, nem zavarok, de tényleg. Ha nagyon elcsászkálok, akkor meg nem veszem észre, ha távoznak, s idekinn maradni sem feltétlen előnyös, mert így igencsak könnyű célpontot jelenthetek. Az éjszakázás pedig szinte kizárva, mert még sosem maradtam fenn egy huzamban 24 órát vagy többet, így biztos vagyok benne, hogy az álom óhatatlanul elnyom majd. Fogós kérdés. S még mindig nem vagyok benne biztos, hogy örülnének nekem, főleg most, hogy már jó ideje követem őket. Bizonyára magam is úgy érezném, kihasználtak, és nem lennék túl barátságos...
Bátorságom nincs, így Akihikora pillantva inkább megpróbálunk körülnézni csendesen valami olyan hely után, ami védettebbnek tűnik, és még láthatjuk a barlangot, amelyben a két genin szállásolta el magát éjszakára. HA nem találok, akkor a lehető legkedvezőbbnek tűnő hely következik a rangsorban, ha végképp semmi, akkor majd elücsörgöm valahol megpróbálva minél éberebben bóbiskolni.

Hatake Kakashi(Inaktív) Pént. Május 04 2012, 20:28

//Kai, Musato mehet még egy kör amiben döntötök a búvóhelyről, közben a nap már majdnem lement teljesen//

//Shiro//

A két követett Genin valóban megpihent egy barlangban, ahol nem biztos hogy szívesen fogadnának vendégeket, még a honfitársak közül sem. A rizikófaktor így a kevésről, erős közepesre emelkedett, nem tudni meddig maradnak itt és honnan tudnád őket megfigyelni biztonságosan és kényelmesen. Míg ezen tanakodtál és nézelődtél a közelben a nap már egyre lemenőben volt és beköszöntött az éj. A hőmérséklet is csökkent, míg a szél erősödött ha nem is veszélyesen. Végül egy fák között meghúzódó pár nagyobb sziklákból álló üreget pillantottál meg, ami alkalmas volt a rejtőzködésre és a rálátása is a barlangara tűrhető volt. Sok helyed nem lenne benne de azért elférnél, még ha nem is olyan hangulatos mint a tűzrakás körül ülni egy tágas barlangban...

**Kitori Musato** Pént. Május 04 2012, 23:47

Ideiglenes csapattársam Kai is beleegyezett a letáborozás ötletébe. Örülve annak, hogy milyen szépen letudtuk ezt a dolgot két röpke mondattal, már indultam volna fáért, amikor elmondott néhány lényeges érvet.
- Igen, igazad van. Én barlangra gondoltam, csak ezt elfelejtettem mondani. Gomenasai! - a megszokott zavart fejvakarós jelenet, majd folytatás - Viszont ugye nem is ártana találni egy ilyen barlangszerű természeti "lakást", ezért arra gondoltam, hogy, amíg én fát keresek, addig Te esetleg a barlangot.
Egy pillanatnyi hatásszünet, aztén megfontolt hangon folytatás:
- Persze ebben az esetben benne van a pakliban az is, hogy nem fogjuk megtalálni egymást és kiabálni sem lenne okos dolog, főleg itt, ahol az akusztika miatt valószínűleg visszhang keletkezne...
A nap nevű égi lámpa akumulátora sajnos már a végét járja, ami esetünkben a sötétség majdnem teljes beáltát jelenti. Persze mindig ilyenkor megy le a nap...
- Nos, ez esetben én azt tanácsolom, hogy gyorsan szedjük fel a közelben található - és meggyújtaható - gallyakat, aztán menjünk és keressünk egy barlangot és így ha útközben találunk fát, azt is fel tudjuk venni...
Ha Kainak ez így megfelel, akkor nincs is probléma, de így talán a famennyiséggel lesznek problémák, vagy ugye a tűzgyújtással. Mindenesetre a barlang megtalálása elsődleges priorítású, ezért nem nagyon késlekedhetünk!
Amint megtaláltuk a barlangot és megoldottuk az egyéb problémákat megemlítem az őrködés kérdését is. Ha Kai is beleegyezik, akkor én szívesen kezdem a dolgot.

**Shirogane Shiro** Szer. Május 09 2012, 23:34

Míg gondolkodtam, az egyre hűlő levegő pirosra csípte az arcom, s olyan fájdalmasan mardosta - mivel nem voltam én ehhez szokva, hiába vagyok elvileg ninja - hogy legszívesebben elbőgtem volna magam, de jobban féltem attól, hogy valahogy, valami úton-módon meghallják hüppögésem, így elnyomtam magamban a késztetést, s csak pár könnycseppet töröltem le az arcomról lopva, hogy Akihiko ne vehesse észre. Körbenéztünk, s végül úgy találtuk, a legjobb hely a fél közt megbúvó üreg lesz, ahonnan azért látni is lehetett a barlangot, meg nem is volt nyitott, bár - nem is én lennék, ha nem aggodalmaskodnék - megfordul a fejemben, hogy ha valaki elállja a kijáratot, akkor csúnyán pofára estem...
Sóhajtva, de ennek ellenére elfoglalom ideiglenes szállásom. Tüzet nem rakhatok, mert akkor észrevesznek, így összekucorodom, amennyire tudok, hogy kevésbé fázzak, de az idő múlásával ez egyre kevésbé vigasztal. Kezdem érteni, miért nem ajánlotta még a sensei a vizsgát, az én tapasztalatommal, azzal az egy szem küldetéssel, meg a bizonytalankodásommal, a képzetlenségemmel. Valahogy tudtam, hogy nagy falat lesz, de mégsem gondoltam, hogy ekkora. Most, idekinn ücsörögve a sziklák közt, falubéli társaim figyelve, akik jelenleg potenciális ellenségnek számítanak, kezdem csak igazán megérteni, mit jelent ez az egész, s hogy mit is jelent valójában kunoichinek lenni.
Akihiko, kezdem azt hinni, hogy képtelen leszek megvalósítani az álmaid. Kérlek, ha valóban így alakul, ne haragudj meg érte.
Keze végigsimít az arcomon, s bár nem enyhíti a szelet, amely enyhén feltámadt, sem az éjszaka hűvösét, a lelkemnek jól esik, s nem érzem magam olyan végtelenül egyedül. S bár nem terveztem sokat pihenni, az álom lassan elnyom, s csak reménykedni tudok abban, hogy ha mozdul valami, reflexszerűen ébredek majd fel. Agyban nagyon erre koncentrálva alszom el, s ha egy időpontban való felkelésre gondolok, akkor beválik, remélem így is sikerül annyira ébernek maradnom álmomban, hogy a legkisebb neszezésre felriadjak. Pihennem viszont kell, így vállalnom kell a rizikót. Jobban mondva, nem kérdés, vállalom-e, mert az álom erősebb még az elhatározottságtudatomnál és félelmeimnél is.

**Nireiko Kai** Szomb. Május 12 2012, 21:59

Oké, ez sok mindent segített egyenes be tenni. Bólintottam.
- Rendben van, pártolom az elgondolásodat. De előre szólok, engem nem az erőm miatt tartanak becsben - ezzel utalva arra, hogy nem fogok talán túl sok fát elbírni.
Mondjuk... Marishokát is gond nélkül elbírtam és azért egy rakat fa talán felér az ő súlyával. Oké, szóval sikerült egy bődületes hülyeséget mondanom egyből. Na mindegy, ideje munkához látni, mielőtt kialszik az izzó. Nem is szórakoztam az idővel, nekiálltam tüzifát keresni, hogy minél előbb elkezdhessük a menedékhely felkutatását. Igyekeztem viszont nyitva tartani ám a szememet. Eléggé kiszolgáltatott helyzetben vagyunk ugyanis. A harcosok egyik legkiszolgáltatottabb helyzete az, ha tábort építenek. Mi ugyan csak tüzifát gyűjtünk, de igazából a lényeg ugyanaz. A figyelmünk megoszlik a terep és az avarban levő fák között, ami könnyebb sebezhetőséget biztosít az esetleges erre járónak. Szóval csak óvatosan igyekeztem mozgolódni a fák között.

Hatake Kakashi(Inaktív) Vas. Május 13 2012, 18:52

// Kai, Musato //

Tehát elhatároztátok hogy óvatosabbak lesztek és együtt indultok, keresni egy búvóhelyet miközben tűzifát is tudtok gyűjteni persze halkan. A nap már szinte teljesen lement, a hőmérséklet csökkent, beköszöntött az éj és ezzel is megnövekedett a rizikófaktor. A látási és érzékelési viszonyok egyre nehezebbé váltak, ti pedig mer benne voltatok a hegység szívében. Lassan már azon gondolkoztatok, hogy visszafordultok, amikor feltűnt előttetek egy barlang. No igen ám de ne tudni, hogy foglalt e vagy nem. Mindenesetre ez az utolsó esélyetek a normális pihenőhelyre, különben maradnak a fák és a hideg szél társasága, valamint egy két vadállat is benézhet látogatóba. Az ellenfelekről pedig nem is beszéltem, ki tudja merre járhatnak és milyen közel a vetélytársak.

// Shiro //

Az üregnek sok előnye volt, például hogy jó rálátásra van a barlangra, könnyen elférsz benne és miután egész délután rejtőzködtél és követted a két Genint, eléggé hívogatott benne az álom is. Hiába vagy shinobi, te is emberből vagy és pár perces párbaj után az álom győzött feletted. Szemeid lecsukódtak, fejed az üreg oldalának dőlt finoman. Mindenféle képek és idegen tájak jelentek meg álmodban a vizsgáról, a két honfitársadról akiket követtél, a múltról és a jövőről. Éppen ezért keltél fel riadtan, amikor pár madár szállt fel hirtelen egy közeli fáról. Azt nem tudtad mennyit aludtál, pár percet vagy órákat de még mindig éjszaka volt, az eget csupán a csillagok világították be és a barlangból kiszűrődő gyenge fény. -Gyerünk! Ott van valaki!- Hallottad tőled jobbra pár méterre, majd két alakot láttál, akik a barlang felé igyekeztek. A sötétben nem tudtad kivenni hogy kikről is van szó, de ez volt a te szerencséd is, hogy nem buktál le. Mindenesetre a két másik kumogakurei már nem volt ilyen szerencsés...

**Kitori Musato** Kedd Május 15 2012, 17:54

A barlang keresése és közben fagyűjtés, vagy fordítva? Lényegtelen, a fontos, hogy sok-sok gyaloglás és cipekedés után találtunk egy barlangot. A sötétség már teljesen beállt és a veszély megnőtt. Természetesen alapból sem kicsi a veszély, de most talán - sőt biztos - nagyobb...
A barlang sötéten meredt az éjszakába. Látni pedig már luxusnak számít, ami nem jelent semmi jót. Rátekintettem Kaira, majd a mai napot megunva és türelmetlenül letettem a kezemben tartott fát. Elővettem a két kő egyikét - amit még a találkozáskor vettem fel és raktam el -, majd egy gyors mozdulattal behajítottam. Kockázatos lépés volt, de én már nem bírom tovább ezt a várakozást. És különben is: az átgondoltság nem erényem!
Ezek után feszülten figyeltem. A legkisebb mozgolódást is megpróbáltam érzékelni. Hogy mi lesz a reakcióm, abban az esetben, ha valami elkezd kifelé jönni a barlangból, azt - pontosan - nem tudom, de annyi biztos, hogy, ha gyorsan közelít, akkor a másik követ is elhajítom, méghozzá a kifelé haladó lény felé. Ha lassabban mozog, akkor várok, hátha diplomáciát akar alkalmazni, de a lényeg, hogy mindenképpen be kell jutnunk abba a barlangba, ezért az esetleges harcot - ha szeretném is elkerülni, de - bevállalom. Ha nem mozdul semmi, akkor valószínűleg kicsit beljebb megyek és bedobom a második követ is, utána feszült figyelem. Ezek a legvalószínűbb esetek.
De mint már említettem: minden attól függ, hogy mi fog történni...

**Shirogane Shiro** Szomb. Május 19 2012, 15:08

[Kakashi]

Amitől féltem, bekövetkezett, csak épp nem úgy, ahogy az én rémségektől terhes gondolataimban zajlott, mert a célpont láthatólag nem én voltam. De mi is történt?
Zajra ébredtem egy pár pillanattal ezelőtt, s beszélgetés foszlányát csíptem el kis zugom belső falához húzódva reszketőn. A két alak kinézett maguknak valakit, de ahogy elhaladnak a zugom mellett, pedig már marokra fogtam a husángom, egyértelművé vélik, nem én vagyok a célpont. Már majdnem megnyugszom, mikor álmoskás agyamig eljut, ha nem én vagyok figyelmük tárgya, akkor csak és kizárólag a másik kettő lehet, akiket eddig követtem!
Akihikora pillantok. Sebesen járnak az agykerekeim, szinte darálva fogaskerekeiket. Megtehetném, hogy nem mozdulok, hogy végignézem a harcuk, megvárom, míg eltűnnek, és akkor jó eséllyel nem esik bántódásom, de erre az ötletre azonnal megszólalt bennem a lelkiismeretem. Kihasználtam azt a kettőt, s most magukra hagyjam őket a saját boldogulásomért? Ha nem olyan lennék, amilyen, talán menne, de így érzem, ez nem lenne helyes. Lehunytam a szemem, majd fújtam egy halkat, s a husángom magamhoz véve, kövek és homok a zsebemben, halkan mozdulok a barlangból. Igyekszem rejtve maradni, mégis úgy helyezkedni, hogy a két ellenségnek kinevezett, újonnan felbukkant geninre jól ráláthassak, mondhatni ideális "lövőhelyet" keresek magamnak, gyors mozdulatokkal, s mielőtt még a barlanghoz érhetnének, elhajítom az első követ, az egyik ellenséges genin fejét véve célba, majd gyors mozdulattal hajítanám el a következő követ is a másik genin fejét véve célba, s végül egy harmadikat, amelyet a barlang elülső homlokzatának céloztam, hogy ha nem ébredne fel a zajokra a másik két kumogakurei, erre biztosan felugorjanak riadtan.
Persze az iszonyat nagy pofáraesés lesz, ha inkább lelécelnek, mint nekem segítenének, mert akkor nem tudom, mi lesz velem. Mindenesetre, ha minden jól alakul, újabb köveket veszek elő tüzelésre, husángom a lábamnak támasztva, s közben igyekszem valami Kawarimi eszköz után is nézni, ha netalán menekülni kellene, nem árthat, mert már így is eléggé benne vagyok a trutyiban, köszönhetően a lelkiismeretemnek, amely nem hagyta, hogy végignézzem a pusztítást, pedig biztos vagyok benne, hogy akkor lett volna a legnagyobb esélyem a túlélésre és a terepről való kijutásra, még akkor is, ha a kumogakurei fiú, aki állítólag ismeri a terepet, megsérül vagy életét veszti. S csak reménykedni tudok benne, hogy jól döntöttem, nemcsak erkölcsileg helyesen.

**Nireiko Kai** Szomb. Május 19 2012, 18:05

A tüzifa szépen lassan összegyűlt mindkettőnknél, szóval már nem volt semmi akadálya a meghúzásnak. Igaz, a fényviszonyok hamarosan a lehető legrosszabbra változtak. Ilyen körülmények között kellett szállást keresni éjszakára. Igaz, nem tartott soká a botorkálás. Hamarosan egy jókora barlang nyílásánál álltunk. Idekint is sötét volt, de odabent aztán már főleg. Vettem egy mély lélegzetet, ahogy leraktam a földre a tüzifát. Oké, itt egy barlang, a jelek szerint használható is lenne a célra. A baj csak az, hogy tudja a fene, mi lehet odabent. Kis valamicskétől a behemót állatig jöhet bármi. Már éppen azon kezdek filózni, hogy hogyan nézzük meg, van-e bentlakónk, amikor Musato behajít pár követ a nyíláson. Ügyes, ha eltalálja azt, aki bent lehet, akkor valszeg ki fog jönni körbenézni... ha meg a falat találja el, akkor ricsajt kelt odabent, szóval megint ki fog jönni a lakó körbenézni... hacsak nem alszik úgy, mint akit leütöttek. Kezeimet felemelve, készen arra, hogy bármikor kézjeleket tudjak vetni, ha támadás érne minket az ingerült bentlakó által. Csendben álltam és vártam.

Hatake Kakashi(Inaktív) Vas. Május 20 2012, 18:37

// Musato, Kai //

Végre találtatok egy éjszakázós helyet, ám meg kellett bizonyosodni, hogy szabad e a terep, vagy foglalt az üreg. Erre egy egész egyszerű módszert találtatok ki, ami akár még be is válhat. Repül a kő és ki tudja kit talál el. A másodpercek lassan telnek, ti pedig egyre izgatottabbá váltok. Végül hallani egy koppanást a falon, még egyet a földön, majd egy kisebb zaj, ahogy a kavics még kacsázik pár métert a porban. Élőlénynek tehát semmi nyoma. A barlang a tiétek, így el is foglaljátok gyorsan. Nem kényelmes, de pár órára megteszi. A tüzet pár másodperc alatt összedobjátok, két shinobinak ez gyerekjáték. Végül minden jól alakult és már egész messzire is jutottatok, egész jó időn belül.

// Shiro //

Lelkiismereted rád szólt és lehet hogy ez lesz a veszted? Ezt nem tudhatod, mindenesetre elérkezettnek láttad az időt, hogy ne kémként hanem shinobiként cselekedj. Az első kő telibe találta egyik ellenfeledet, aki hal kiáltással esik össze, de egy kis szédülésen kívül és egy nagy púput leszámítva kutya baja lesz holnapra. A másik már képzettebb vagy csak szerencséje volt, de ügyesen lehajolt a lövésed elől. A harmadik lövés viszont ismét elérte a célját és felkeltette a ház népét úgymond. -Mi a franc?- Kérdezte a kunoichi nem túl nőiesen, amikor kirontott a barlangból, míg társa inkább az ellenséget kémlelte, végül pedig tekintete feléd tévedt. A véletlen műve vagy sem egyértelműen kiszúrtak téged. -Túlerő, bakker. Ezért megfizettek még!- Mondta az ismeretlen, majd társát a vállára kapva tűnt el a sötétben. -Követnünk kéne őket!- Fakadt ki a lány, de csendre lett intve hamar. -Felesleges és még itt is van dolgunk. Gyere elő és mutasd magad! Miért segítettél nekünk?-Kérdezte feléd szólva a fiú.

**Shirogane Shiro** Szer. Május 23 2012, 21:15

Őszintén szólva kissé meglepődtem, hogy milyen sikere volt a támadásomnak, ami mindennek volt nevezhető, csak kimondottan elsöprő erejűnek nem, mégis hatékonynak bizonyult, és ez a lényeg, nem igaz? Igen ám, de az ellenfelek eltűnése azelőtt, hogy közösen megküzdöttünk volna velük, felvetette a félelem másra, azaz rám való kivetítését, s az ellenséges érzelmek hullámait azonnal meg is éreztem saját magamon a feltörő bizalmatlanság képében. A lány számára nem volt annyira nyilvánvaló hogy most inkább engem kellene utálni, de a fiú egyértelműen kifejezte, hogy egyelőre többet akar tudni, és egyáltalán nem bízik. Ami persze érthető, akarhatok én is rosszat, ha az ő csizmájában lennék, én is így gondolnám. Így igyekeztem minél kevésbé ellenségesnek tűnő vagy hirtelen mozdulatot tenni, miközben előrébb léptem, hogy jobban láthassanak, majd lassan, bizonytalanul megtöröm a csendet.
- Én csak... egész nap követtelek... nem tudtam, hogy mit szólnátok... féltem... de hallottam, hogy te ismerős vagy a terepen... gondoltam szerencsés lehet követni benneteket... és nem lett volna fair, ha végignézem, ahogy megtámadnak benneteket... hiszen így is kihasználtalak benneteket... meg a lelkiismeretem sem engedte volna...
Na nem mintha nagyon kigondoltam volna a dolgokat. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék, tényleg csak spontán cselekedet volt, egyszerűen úgy éreztem, hogy segítenem kell, még ha lebukok is.
- Én nem akarok ártani nektek. Csak hagyjatok elmennem legalább - nem szeretnék harcot, nem is hiszem, hogy kettejükkel elbírnék így, hogy szemtől szemben állunk egymással. Persze tök jó lenne, ha csatlakozhatnék hozzájuk, de ebben annyira nem reménykedem, de bízom benne, hogy legalább elvonulnom engednek, ha úgy alakul.

**Kitori Musato** Pént. Május 25 2012, 21:20

A kő repül és koppan, majd kacsázik és ez mégegyszer. Élőlénynek semmi nyoma így hát beljebb megyünk. Meggyújtjuk a tűzet és elkezdhetünk gondolkodni a továbbiakon.
Kis várakozás után felvetem az ötletem, miszerint állítsunk őrt, mert nem tudni, hogy mikor botlik belénk egy másik genin, vagy esetleg egy-egy vadállat. Napkeltéig nem nagyon indulhatunk tovább az meg még hat-nyolc óra, ezért addig pedig nyugodtan pihenhetünk is. Mivel én vetettem fel a strázsálás ötletét, ezért természetesen vállalom az őrködés elkezdését, ha az Kainak is megfelel.
Mivel a barlang nem túl kényelmes és nem is valami nagy, de éppen ezért könnyen védhető. A bedobott köveket összeszedem és már csak a társam beleegyezésére van szükségem.
Reményeim szerint a barlang nem csak azért üres, mert a benne lakó élőlény vadászni ment. Valamint arra is kiváncsi vagyok hogy egyáltalán megtaláljuk-e a célt, ha innen tovább indulunk. Ez a vizsga talán a taktikázásról és egyéb hasonló dolgokról szól, főképpen még a kitartásról is. Ám ennek is meg van a maga jutalma, mert ugyebár a chunnin rang már eléggé megbecsülendő!

**Nireiko Kai** Szomb. Május 26 2012, 16:56

A barlangon szerencsére kint van a lakás kiadó tábla, szóval hamarosan már berendezkedtünk. Persze csak azután, hogy újfent felnyaláboltam a farakást és bevittem őket a barlang mélyére. Egész jó kis kégli. Kicsi, de szélvédett, szabad, egy bejárata van, tehát védhető, kell ennél több? Egy ingatlankereskedő is megirigyelné. Na mindegy, felállítottuk a tüzet, mely hamarosan vígan lobogott előttünk. Kényelembe helyeztem magam, hátamat nekivetve a barlang amúgy hideg falának. Először töltöm az éjszakát ilyen területen, de nem panaszkodok. Még mindig jobban jártam, mint drága nővérem, amikor egy pöcegödör mellett kellett töltenie az estét, azon egyszerű oknál fogva, mert oda voltak rendelve. Kuncogtam egyet ezen, ha már akkor nem mertem, amikor mondta nekem. Nem volt kedvem összeveretni magam.

Musato hamarosan felajánlja, hogy vállalja az első őrséget. Ez ellen nem is ellenkezem, elvégre ez az egyetlen járható út, ha a következő napon úgy akarunk kinézni, mint ha valóban emberek és nem zombik lennénk. Az viszont meghagytam neki, hogy csak pár óráig hagyjon aludni. Elég sokat aludtam a vizsga előtt és amúgy is az a fajta voltam, aki bírja az éjszakát. Hiába, a gyermeki szervezet már csak olyan, hogy könnyen alkalmazkodik. Szóval úgy ahogy voltam, ültömben álomra hajtottam a fejemet. Nem volt annyira megerőltető ez a nap. Azzal a tudattal aludtam el, hogy elég lesz tényleg az a pár óra szieszta.

Hatake Kakashi(Inaktív) Vas. Május 27 2012, 19:41

// Shiro //

Gorou és Hikari végighallgatta a mondandódat és bár a lány kételkedő pillantásokat vetett feléd. Végül a fiú szólalt meg. -Úgy tűnik köszönettel tartozunk mert megvédtél minket és nem is támadtál ránk, pedig a legtöbben ezt tették volna. Okosan kihasználtad, hogy nem figyeltünk!- Mondta mosolyogva, miközben a kunoichi mellette majdnem felrobbant a dühtől. -Még dicséred amiért követett minket? Mi van akkor ha a másik kettővel volt? - Tette fel a kérdéseket, miközben a nála egy fejjel magasabb fiú gallérját ráncigálta. -Na nyugi Hikari! Ha velük lett volna, egyszerűen kivégeznek minket és én is azt csináltam volna, mint ő, ha tudja hogy ismerem a terepet. Van egy ötletem! Mi lenne ha velünk jönnél az utolsó szakaszig, amit már egyszerű kiismerni? Így megköszönném a szívességed és Hikari sem őrülne bele, hogy továbbjuttatunk téged. - Ajánlotta fel a shinobi mosolyogva, míg társa egy "na jó legyen" pillantást vetett mindkettőtökre.

//Kai, Musato//

Jól megoldottátok a lakberendezést erre a pár órára és az őrködés felosztása is sikeresen ment. Az éjszaka nyugodtan ment, az órák gyorsan pörögtek az alvó félnek és lassabban az ébren lévőnek, de ez ezzel jár. Jött az első váltás majd a második, és az utolsó. Az éj amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott számotokra, beköszöntött a hajnal. Végül felkeltetek és bár nem voltatok 100%-os kipihentségi szinten de mindenképpen jót tett a szieszta. Azonban ideje megtervezni a további stratégiát és elindulni a végső győzelem és a Chuunin rang felé!

**Shirogane Shiro** Pént. Jún. 01 2012, 01:06

A stressz már épp kezdett remegés formájában kijönni rajtam, mikor végre megszólalt a fiú. Szavain megdöbbentem kissé, s bár tény, iszonyatosan jól esett a dicséret, nem tudtam mit kezdeni vele. Most ez nekem jó, vagy nem jó? Mi lesz a sorsom ezek után? A lányra pillantva nem sok reményem marad, hiába mosolyog a fiú barátságosan. Így nem csoda, ha hatalmas kő esett le a szívemről Gorou ítéletének és Hikari morgós beleegyezésének hallatán.
- Igazán nagyszerű lenne - pirulok ki a lelkesedéstől, és lopva Akihiko felé pillantok. Mert valljuk be, iszonyatos plusz nyomást helyez az emberre, ha teljesen egyedül kell keresztülvágnia a terepen, sokkal barátságosabb csapatban, mert így már majdnem olyan, mintha küldetésen lennénk és a sensei épp elkóricált volna valamerre. Így valahogy barátságosabb ez a sziklatáj is, és talán kevesebben mernek belénk kötni, mivel már hárman vagyunk együtt, nem pedig valamelyikünk teljesen egyedül. - Annyira hálás vagyok - fűzöm még hozzá, mert tudom, nagy gesztus ez tőlük, hogy megbíznak bennem, mert hiába vagyok falubéli, most akkor is kicsit ellenfél is vagyok, mégis segítenek, mert segítettem. Talán tényleg működik ez a jó tett helyébe jót várj dolog.
- Viszont... - bújik elő belőlem megint a paranoia, ahogy oldalra pillantok, arrafelé, ahol a két ellenség eltűnt. - Jó lenne továbbállni, nem? Mármint... lehet, visszajönnek - súgom halkan, de azért annyira hallhatóan, hogy két újdonsült társam is hallhassa. Mert az a két másik most minden bizonnyal mérges, és lehet, felszívják maguk annyira, hogy ismét előmerészkedve kössenek belénk, s valahogy még mindig nem fűlik a fogam a harchoz, mégha már hárman is vagyunk. - Szerintetek? - érdeklődöm meg a véleményük is, kifejezve, nem érzem magam parancsnoknak, csupán egy egyszerű felvetést fogalmaztam meg, és elfogadom, bármit határoznak, elvégre én vagyok a befogadott harmadik, aki csak úgy odakeveredett, nincs jogom túlságosan felülbírálni a döntéseiket, de magam sem tagadhatom meg és az örökös aggodalmam miatti állandó bizonytalanságom sem.

**Kitori Musato** Szomb. Jún. 02 2012, 17:14

Kai és én eddig remek csapatnak bizonyulunk. Az őrséget én kezdem és társam befejezi. Ez az ötlet el is lett fogadva.
Az éjszaka lassan telt és kicsit horrorisztikusan hatott, de az álom édes - ám rövid - percei kárpotóltak az őrségben töltött idő miatt.
A hajnal kicsit túl gyorsan érkezett el. Ennek nem örülök kifejezetten, de tenni sem tudok ellene semmi különöset. Valamilyen szinten ki bírtam pihenni magam és ez a lényeg. A zsebembe benyúlva elkezdtem eszegetni a bogyókat. Terveim szerint most nem az összeset, hanem csak a "készlet" háromnegyedét eszem meg, hogy maradjon még egy kevéske az út további részére.
Amint befejeztem az evést és látszólag Kai is útra kész állapotba került megszólaltam:
- Én azt mondom, most jussunk végig ezen a sziklás vidéken és folytassuk az utat úgy, ahogy elterveztük. Te vagy a csapat térképésze, ezért ezt rád bízom. Amíg Te tájékozódsz én figyelek, nehogy rajtunk üssenek és így meg is lenne osztva a munka...
Felkaptam az én két kis kövecskémet és elmosolyodva elindultam kifelé a barlangból. Természetesen mindezt halkan és óvatosan, mert ki tudja mi változott odakint egy éjszaka alatt...

Hatake Kakashi(Inaktív) Vas. Jún. 03 2012, 03:10

// Shiro //

-Igazad van. Amúgy is mindjárt reggel van, ideje indulni! Csak felvesszük a cuccunkat és mehetünk is.- Mondta a fiú majd Hikarival visszament a barlangba és összecsomagoltak minden lényegesebb dolgot. Mikor visszajöttek Gorou két nagy almát nyomott a kezedbe. -Tessék, kell az energia. Csak a csutkát ne dobd el, mert ránk akadhatnak.- Adta a jó tanácsot a fiú, mire Hikari csak pufogott egyet halkan. Végül elindultatok és elhagytátok a barlangokat. Gorou tényleg eléggé ismerte a terepet így könnyedén elértétek az emelkedőket, amiket bár nehezen és jó pár pihenővel de sikerült átvészelni. A fiú közben folyamatosan kérdezgetett rólad és az eddigi kalandjaidról, mire te félénken és röviden válaszoltál pár mondatot. Ő bezzeg szívesen hencegett a hőstetteivel, amíg Hikari meg nem jegyezte, hogy ezeknek a fele sem igaz. Úgy tűnt közös utatok vége felé a lány is kezdett elfogadni így a mászás is könnyebben ment, hiszen tudtatok segíteni egymásnak. Pár óra múlva aztán, mikor a nap már bőven az égboltot díszítette elérkeztetek az utolsó szakaszhoz. Szinte túl szép hogy igaz legyen.

// A Lejtőhöz írj! //

**Nireiko Kai** Csüt. Jún. 07 2012, 11:36

Nem aludtam túl sokat, igazából csak pár percnek tűnt, mire rámkerült megint a sor. Ásítottam egyet, majd miután dobtam néhány tüzifát a tűzre, nekiálltam tervezni. Olyan távolságban raktam le a térképet a földre, hogy még véletlenül se pattanhasson rá egy szikra, majd nekiálltam tanulmányozni a térképet. Kunai híján egy apró kaviccsal jelölgettem meg a térkép egyes területeit, picit benyomva a papírt. Ahogy elnéztem, a hegy túlodalán egy újabb sík terület kezdődik, de persze oda le is kell jutni valahogy. Pontosabban, el kell jutni oda valahogy. Mindenesetre az égtáj az adott, ha követjük, akkor kis szerencsével még a határidő előtt be tudunk toppanni a célegyenesbe. Jobb esetben. Rosszabb esetben találkozunk Mr. Nagylábbal. Na sebaj, legalább megdöntöm a rekordomat rövidtáv, ha nem hosszútávfutásban. Nagyjából megszerkesztettem a menetrendet, mire elkezdett feljönni a nap. A tűz addigra már csak gyengén lobogott, az utolsó tüzifát is rádobtam. A térképen végignéztem, még egyszer ellenőrizve az utat. A jelek szerint szép kis hegyi menet lesz ebből, de valószínűleg kikerülni nem igen tudnánk. Maradt hát ez. Az élelmem jó része már elfogyott, de annyi maradt, hogy éhségcsillapításra jó legyen. Miután kialudt a tűz, a botommal szétbontottam a rakást, nehogy újra lángrakapjon, majd jeleztem a társamnak, hogy oké, mehetünk.
- Remélem hozzá vagy szokva a hegyi levegőhöz - mondtam, miután kiléptünk.
Én könnyen beszélek. Kumo egy hegy tetején van, az ott élők hozzá vannak szokva a más levegő és nyomásviszonyokhoz. Ellenben tudtommal Konoha valahol egy sík terepen van. Na mindegy, annyira azért nem vészes, kb egy óra után megszokja az ember a változást. Szóval így indult el ez a nap, ahogy sürgetett minket az idő.

Hatake Kakashi(Inaktív) Hétf. Jún. 11 2012, 19:10

Habár a hegyi levegőtől nem kellett tartania a két shinobinak, a fránya idővel viszont harcot kell vívniuk. Ennek megfelelően kapkodtátok is magatokat. Rövid térképolvasás és már mehet is a menet. Pár perces futkározás után meg is érkeztetek egy keményebb szakaszhoz. A chakrátokat is használva kezdtetek el mászni így sokkal jobban haladva a vártnál. Hosszú mászásokkal és rövid pihenőkkel operáltatok, de a hegy egy végtelen akadálynak tűnt egészen addig amíg egész jó időt futva el nem értétek a lejtőket és átjutottatok az ádáz sziklákon. Ezt nyugtázva próbáltatok leülni és pihenni egy viszonylag nagyobb pihenőhelyen, amikor üvöltést hallottatok a hátatok mögül. Egy barna medve lépett elő lassan, és nézett farkasszemet veletek. Elég kifejlett példány volt, de nem ez volt az egyetlen probléma vele. Bal első lábába egy hegyes bot fúródott és mint ragadozó sebesülten csak még nagyobb veszélyt jelentett rátok.

**Nireiko Kai** Vas. Jún. 17 2012, 01:10

Az út lassan a végéhez ért. Jó volt végre látni, hogy az út átment lefelé menőbe. Kissé monoton volt, hogy csak megyünk és megyünk és megyünk, de folyamatosan felfelé. Nem azért, szép volt a táj meg minden, de legközelebb azért inkább kirándulni megyek. Igaz, nekem a hegyvidék nem újdonság. Elvégre, magaslati levegőn élek nap mint nap. Szóval számomra az erdősség volt inkább érdekes. Így hát kissé egykedvűen szemléltem a terepet. De ez nem jelentette azt, hogy nem voltam ugrásra kész, ha baj van. De a baj az valahogy megint elkerült minket, ami eléggé furcsa volt nekem. Mindenki azt mondja, hogy a chunin vizsgán sok a haláleset, de eddig nem kerültünk ilyen helyzetbe. Eddig. Most ugyanis, amint hátranéztünk, egy eléggé mérges medvét láthattunk. Ösztönszerűen hátráltam pár lépést, ahogy szemléltem a szemmel láthatóan dühös állatot. Ajjaj. Ez most bizony probléma. Hátra néztem a lejtőre, majd újra a medvére, szemmel tartva minden mozdulatát, ugrásra készen.
- Nos... szerintem ideje lenne lelépni innen... egyetértünk?

**Kitori Musato** Hétf. Jún. 18 2012, 14:39

A társam valamit megjegyzett a "hegyi levegőről", de nem igazán figyeltem oda rá. Jobban érdekelt az időjárás és a vizsga további szakasza. Természetesen sietősre vettük a dolgot, elvégre jó lenne már biztonságosabb helyre húzódni és végezni az első feladattal. Kai átnézte a térképet és, amint eldöntötte melyik a megfelelő írány, már mentünk is. Csupán néhány percig kellett futnunk, hogy megérkezzünk a terep legkeményebb részéhez, amin bizony végig kell mennünk, ha el akarunk jutni a célig. A mászáshoz természetesen a chakránkat is használtuk, így könnyebbé és egyszerűbbé téve a feladatot. Sajnos a művelet még chakrával is megeröltető.Viszont ennek ellenére remekül haladunk és ez talán az eddigi legjobb hír.
Rövid pihenőket tettünk a mászás közé. A hegy kegyetlen akadály. Nem is csoda hát, hogy rendesen megizzadtunk vele, de végül mégis elértünk a lejtőkhöz, legyőzve - vagy legalábbis megmászva - ezzel a hegyet.
Leültünk pihenni. Bekaptam egy-két bogyót. A szél süvítését egy üvőltés törte meg. Mögülünk jött. Hátrapillantottam. Egy barnamedve lépett elő és vérengző tekintettel nézett ránk. Tökéletes korban lévő példány.Tökéletes a gyilkoláshoz. Sebesült a lábán és ez nem a legjobb dolog.
- Nos... szerintem ideje lenne lelépni innen... egyetértünk? - mondta Kai.
Rövid teketóriázás után bólintottam és válaszóltam:
- Igen ez jó ötlet. Használjuk a shunshint...
Három bogyót dobtam a medve elé és kézpecséteket kezdtem el formálni.

// Gomen a késésért //

Hatake Kakashi(Inaktív) Csüt. Jún. 21 2012, 03:06

A medve csorgó nyállal közelített felétek lassan. A bogyók nem hatották meg, hiszen nem élelemre hanem bosszúra fájt a foga. Lehet hogy már több ninját ki is ejtett a vizsgából hiszen még mindig talpon volt, más shinobinak viszont nyoma sem volt rajtatok kívül. Hirtelen ritmust váltott a fenevad és gyorsan indult meg felétek, aminek a vége az lett, hogy nagyon gyorsan kellett alkalmaznotok a Fürgébb Test nevezetű technikát, amit sikeresen meg is tettetek. A nagy lendülettel érkező állat pedig a sziklafalnak csapódott de ti mindezt már csak a távolból láttátok. Ezt a szituációt is jól oldottátok meg, már egész jó csapattá kovácsolódva ezalatt a rövid idő alatt. Eldöntöttétek hogy már nincs értelme annyira spórolni a chakrán és még egy ideig gyors tempóban haladtatok egészen az utolsó szakaszig.

// Lejtők //

Ajánlott tartalom

Barlangok és környékük

Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük

Re: Barlangok és környékük