Tisztások és környékük

Kiváló táborhelyek, tele gyógynövénnyel, kivéve, hogy könnyű célpontot nyújthatsz az ellenfeleidnek.

Gondolataimba mélyedtem amikor hirtelen megjelent a felügyelő a két vendéggel. Egy pillanatra meg is lepődtem aztán közölte mi a helyzet így visszafordultam a bejárat felé. A két srácot alaposan megfigyeltem, hiszen lehet, hogy a következő huszonnégy órában ők lesznek az ellenfeleim. Aztán egy hirtelen támadt gondolat miatt odasúgtam nekik.
- Ha tudjátok tartani a lépést jöhettek velem... Talán nem véletlen ez az egybeesés, hogy egy helyről indulunk...
Ennyit mondtam majd visszafordultam a bejárat felé. Rájuk bíztam a döntést. Persze hihetik azt is, hogy csapdába akarom csalni őket így rögtön az elején, de én inkább arra gondoltam, hogy gyűjtök magamnak szövetségeseket, hiszen együtt sokkal több az esélye, hogy túléljünk, mint külön.
Amint megszólalt a szabadulásunkat jelző hang mint ha egy börtönből engedtek volna ki tíz év után... Bár csak pár percet várakoztunk nekem mégis óráknak tűnt. Amint felcsapódott az ajtó én azonnal neki indultam és a tisztás felé vettem az irányt. Tudtam, hogy kell találnom egy tájékozódási pontot. Hogy a srácok velem jönnek-e vagy külön úton indulnak az természetesen rajtuk múlik, de én jobban örülnék személy szerint ha lenne társaságom.
Ha odaérek a tisztásra minden probléma nélkül előveszem a térképet és megpróbálok tájékozódási pontokat keresni. Amennyiben ezzel sikerrel járok utána elindulok és keresek magamnak egy erősebb botot és megpróbálom felmérni, hogy mennyi időm van még napnyugta előtt.
Induláskor megfordult a fejemben az is, hogy napnyugtáig találnom kell egy olyan helyet ahol el alhatok majd egy kicsit. Bár kibírok már egy napot alvás nélkül, de nem szeretném rögtön a vizsga elején kifárasztani magam...

A vizsga nem indult valami fényesen, már az indítókapuk csődöt mondtak, így két másik sráccal, a hozzám hasonló kusagakure-i, és egy konoha-ival együtt kellett mennem. A Kusagakurei Karu kérdezte, akarunk-e velük tartani. Mivel a pálya legelején vagyunk, és az idő is sürgetett minket, ezért követtem a két srácot. Ahogy átléptünk a kapun, egy mezős területen kezdtük meg utunkat, legelöl Karu, majd Mirubi, mögöttük pedig én. A konoha-i srácban volt valami furcsa, ami azt sugallta, ne nagyon keveredjünk beszédtémába, viszont a Kusagakure-iben talán még társra is lelhetek. Bár tudtam, nem lehet megbízni senkiben, hisz mégis csak egy versenyről, egy vizsgáról van szó, ahol mindenki az ellenfelem, de mégis úgy éreztem, jobb együtt indulni. "Engedd közel a barátaid, de még közelebb az ellenfeleid" vagy valami hasonló - gondoltam magamban, miközben a mezőn át sétáltunk. A lehető legegyszerűbb, mégis a legveszélyesebb területek kellett átkelnünk. Ahogy végigtekintettem, nem volt semmi, ami zavarná az utunkat, viszont nincs semmi, mely mögött takarásban lehetnénk, ha esetleg ránk támadnának. Karu említett egy tisztást, ahova el kell jutnunk. Útközben kicsit gyorsabbra vettem a tempót, megpróbáltam Karu mellé felzárkózni, majd felvenni vele a kapcsolatot. Mikor mellé kerültem, arccal előre nézve megszólítottam.
- Látom, egy országot képviselünk - szólítottam meg egyből, lényegre törően. - Láttalak már benn a kezdőépületben is. Elszánt tekintet, céltudatos arckifejezés. Ez tetszik. talán a végén még jól ki is jöhetünk egymással. Nem tudom, te hogy vagy ezzel? - kérdeztem, miközben egy nagyobb szél az arcomba fújt, szinte hófehér hajam az arcomba fújta, kabátom szárát pedig hátrakapta. Arccal végig előre néztem, csupán pár pillantást vetettem a srácra, aki egy kicsivel alacsonyabb volt nálam, de hasonlított is rám külsőleg. Nem tudtam, mit fog válaszolni, igazából lehet, hogy magányos farkas, és arrébb megy, majd kiderül.

Mire elértük a tisztást ki is szellőzött már a fejem a kezdeti izgalmak után annyira, hogy józanul tudjak gondolkodni. Az igazi meglepetés csak akkor ért amikor a kiszemelt tábor hely ahol reméltem meg tudunk beszélni mindent a szemünk előtt robbant fel. Mondanom sem kell, hogy eléggé meglepődtem. A robbanásnak olyan ereje volt, hogy a lökés hullám a földre is taszított...
Talpra ugrottam, és vártam a következő meglepetést, de egy következő orv támadás helyett csak káromkodásra és a lombok apró zörejére lettem figyelmes.
Az első gondolatom az volt, hogy valakinek talán mégis sikerült csalnia és behoznia robbanó jegyzetet?!?! Aztán rájöttem, hogy ilyeneken fölösleges gondolkodni, mert aki ilyen csapdát állít az nem lehet kispályás és ha egyszer megcsinálta akkor megfogja csinálni többször. Tudtam, hogy nem szabad megállnunk mert az idő sürget és amúgy is ha ez a tag kiszemelt magának minket akkor számíthatunk még csapdára! Mivel káromkodott és tovább indult ezért nem számítottam még egy támadásra, de azért inkább legyünk elővigyázatosak! Előkaptam a térképet és igyekeztem megvizsgálni hol is tartunk most közben lopva a többiekre pillantottam és végig mértem őket mert eddig nem volt alkalmam! A srác valóban Kusagakurei volt aki futás közben hozzám szólt. Kicsit zömökebb gyerek nálam, lehet hogy fizikumban is erősebb! A konohai taggal olyan egy súlycsoportban voltunk, bár ő is kicsivel köpcösebb volt nálam.
Miután levontam a konzekvenciát és a térképről igyekeztem megállapítani megér-e kerülni, vagy klón esetleg más technika meg is fogalmazódott bennem egykét megoldási lehetőség!
- Hát srácok ezek szerint végül megkaptuk a nem kívánt társaságot, én úgy látom, hogy két lehetőségünk van. - Fordultam feléjük majd folytattam a kis monológomat... - Szerintem abban egyetérthetünk, hogy ti sem akartok üldözöttek lenni, így inkább üldözzük őket mi. Arra gondoltam, hogy ha valaki esetleg tud klónokat idézni chakra elem használatával akkor átnézhetnénk a terepet, hogy várnak-e esetleg máshol csapdák! Ha a gyorsabb megoldás hívei vagytok, akkor akár kerülhetünk is egy kisebbet ami talán nem tart annyi ideig és remélhetőleg még eléjük is vághatunk és akkor jöhet egy kis meglepi! Na mit gondoltok? Persze ki is kerülhetjük őket, vagy ha külön akartok menni az is egy megoldás, de egyenlőre még többet ésszel mint erővel! Taktikailag nálunk az előny ha csoportban maradunk és ugye több szem többet lát! Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy a támadók többen vannak akkor viszont egyedül nem sok az esély, de ha menni akartok én nem tartok fel senkit...
Egy fél életen keresztül menekültem... Meguntam már az űzött vad szerepét, itt az ideje, hogy cselekedjünk is valamit ne csak ússzunk az árral! Gondoltam magamban elszántan.

A kis csapat csak haladt előre, a kusagakurei srác igen csak céltudatosan indult előre, és végig egy pont felé menetelt, talán tudja, hová kellene eljutnunk. Utunk csöndben haladt, kezdett unalmassá válni. Csak meneteltünk, meneteltünk, virágos mezőkön át. Majd végre elérkeztünk egy helyhez, ahol a kusagakurei srác megállt, felsóhajtott, arcára kiült a nyugalom. Valószínűleg ide kellett eljutnunk, mint első cél. De nem tarthatott sokáig ez a boldog állapot. A szemünk előtt egy pillanat alatt robbant fel az egész. A robbanás hátralökött mindenkit a földre, én hátraestem, majd ülve néztem a robbanás hatásait. A lángokat, ahogy égnek. Egyszerűen lebilincselő látvány volt számomra egy ilyen. Azonban ez a pillanatnyi mámor nem nyugtatta le dühömet, melyet az ellenfél akciója váltott ki. Láttam, hogy valaki elfut. Gyáva és még csak haszontalan is, egy támadást nem tudott rendesen véghez vinni, még ha az komolyabb bajokkal járt volna. Ki lehetett ez, hogy került hozzá fegyver, vagy esetleg technikához folyamodott? Valószínűleg ez a három kérdés járt most mindannyiunk fejében, miközben felálltunk, és leporoltuk magunkat. Láthattuk, hogy a támadó elmenekül, így remélhetőleg egy kis ideig nem fog újra támadni. A kusagakurei srác egy térképet kapott elő, majd igen belemélyülve nézegette, szemlélte. A szája is megnyílt, végre.
- Ha a gyorsabb megoldás hívei vagytok, akkor akár kerülhetünk is egy kisebbet ami talán nem tart annyi ideig és remélhetőleg még eléjük is vághatunk és akkor jöhet egy kis meglepi! Na mit gondoltok? – mondta, melyen elgondolkodhatunk. Igazából én most a fickó után akartam menni, ám volt egy mondata a fiúnak, mely miatt úgy éreztem, mégis csak jobb lesz összedolgozni vele.
- Dolgozzunk össze szerintem is. – mondtam hangosabban, miközben a másik kettő hangosan gondolkodott. – Igazad van, miért legyünk üldözöttek? Egy kicsit összedolgozunk, és megfordíthatjuk akár az egészet. Az üldözöttből vadász lesz. Úgyhogy a legjobb, ha továbbra is együtt megyünk tovább, de most már sokkal nagyobb óvatossággal. Éppen ezért menjünk két csapattal. – de válaszra nem vártam, hanem kezeim összetettem, majd a földből kinőtt 3 forma, melyek pillanatok alatt átalakultak, és az én formámat vették fel. Majd elindultak előttünk.
- Egy kis előcsapat, ha lesz egy újabb csapda, esetleg az előzőhöz hasonló, akkor arról tudni fogunk most már. – mondtam két utastársamnak, miközben a klónokat figyeltem. Ha a földön lesz valamiféle csapda, taposó jegyzet jelegű, akkor ha a klón rálép, aktiválja, és a klón megsemmisül.
- Szerintem ezen az úton beelőzhetjük a támadót – mondta a kusagakurei srác. Majd kiderült, konohai társunk képes felderíteni az ellenséget, képes hallani őket valamiféle technikával. Lehet, hogy egy érzékelővel van dolgunk. Akkor ezt használjuk ki, hogy van egy ilyen tag is a csapatban. Nem hinném, hogy most össze akarnak verekedni, úgyhogy az összetartás jobbnak is bizonyult. Ezt bizonyítja az is, hogy a konohai bemutatkozott. Ifu-nak hívják. Nem tudom, ez a vaódi neve, bár nem értem, miért ne mondaná el a rendes nevét, úgy se számít sokat. Kivéve, ha hazudik.
- Szerintem is induljunk el erre, itt tényleg behozhatjuk őket, a klónok pedig mindvégig előttünk lesznek, ha lenne valamiféle csapda az utunkban, esetleg egy újabb orvtámadásnál is jól jöhet. – mondtam a két srácnak, miközben a térképre pillantottam majd indultam tovább. Ifu is ezt tanácsolta, és a kusagakurei srác is rábólintott.
- Jah, amúgy Sendo vagyok. Sendo, a Djuka klánból. – válaszoltam Ifu-nak is, igaz, kicsit megkésve. Majd visszafordultam, és elindultunk azon az úton, amelyen a kusa-i srác húzott végig a térképen az ujjával. Most kiderül, ki áll a támadások mögött. A klónok épp annyira voltak előttünk, hogy ha valamiféle csapdát aktiváljanak, ne legyünk közvetlen közelben, ne érjen még egyszer egy ilyen támadás, de azért még látóhatárban voltak. Eközben megörültem, hogy az utunk további részén folytatódik a virágos terület, így ha harc lenne, a természetet fel tudom használni, hogy harcoljak. Reméltem, sokáig marad meg ez a mezős terület, nem megyünk más éghajlatra. Na lássuk hát, miféle titkokat rejteget előlünk a természet, mi fog ránk várni?

//Karu engedélyével irányítottam pár mondattal a karakterét:)//

Nem pocsékolhatunk el több időt! Nem érünk rá itt szórakozni! Ahogy a nap lassan lemenőben volt észre vettem, hogy még mindig alig haladtunk ahoz képest amekkora távot meg kéne tennünk, amíg látunk. A térképet tanulmányozva három eshetőséget láttam: egy nagy kerülőt teszünk és egy biztonságosnak tűnő hágón keresztül kerülünk, de így egész éjszaka is gyalogolnunk kéne, és mire a célhoz érnénk már nem maradna semmi erőnk. Másik eshetőség az volt, hogy egy barlangon keresztül megpróbálunk átkelni hátha a hegység másik oldalán jutunk ki, de ezt is elvetettem, mert itt is túl sok volt a kérdőjel. Harmadik lehetőségünk lehetett volna, hogy a hegyeken kelünk át és részben ezt is választottam...
- Figyeljetek rám amint ti is észrevettétek lassan le megy a nap mi meg alig haladtunk még valamit... Na most ahogy itt tanulmányoztam a térképet arra jutottam, hogy a kerülő túl nagy lenne nem érnénk oda, vagy ha netán mégis akkor is teljesen kifáradva ami ugye nem ajánlatos, mivel a felhívás úgy szólt, hogy harc képes állapotban kell odaérnünk. Viszont itt úgy látom, hogy van egy barlang a hegységrendszernél, tehát akkor a mai cél az lenne, hogy elérjük a barlangot, és ott megpihenünk pár órát aztán hajnalban indulunk és átkelünk a hegységen! Ez sem kockázatmentes, de jóval több az esélyünk mint a többi eshetőséggel. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szomjas lettem! - Elmutogattam a kézjeleket, majd halkan kimondtam: Suiton Mizu Jubiva no Jutsu!
Ahogy azt már jó párszor gyakoroltam Mosukéval itt is a talajvizet használtam, és igyekeztem minél kevesebb chakrát bele ölni, és a két vízoszlop helyett egy apró kis szökőkutat hoztam létre, majd lehajoltam és ittam amennyi belém fért! Megvártam, hogy a többiek isznak-e vagy nem, ha nem akkor megszüntetem a jutsut!
- Mellesleg a nevem Karu, és remélem jól bírjátok a futást!
Még gondolkodási időt sem hagyok a srácoknak a rövid megbeszélés után, hanem gyorsan el is indulok a fákon ugrálva, mert tudom, hogy késésben vagyunk!

A nagy tervezések után a kusagakurei újra elővette térképét, majd mélyen belemélyülve tanulmányozta. Hümmögött, gondolkodott, kereste a megfelelő utat. Mi pedig vártunk és vártunk, míg ki nem talált valamit. Majd egy kis idő elteltével elő is állt. 3 lehetséges útvonalon kellene eljutnunk, ám az útvonalakkal volt egy kis gond. A legelső egy igen csak meredek szikla oldalán vezetett fel, mely igen csak megterhelő lehet. Lehet, ez a leggyorsabb, de erőnk nem maradna a végére, ott, ahol az erőnkre lehet, hogy szükségünk lesz. A második út a hegylánc megkerülése lett volna, mely jóval egyszerűbb útvonalnak, ám az akkora kerülőt jelentett volna, hogy nem értünk volna időben a megadott helyszínre. Így ezt az útvonalat is el kellett vetnünk. Ekkor jött a harmadik útvonal, mely igen, csak komoly kérdések sorozatát indította el mindhármunk fejében. Egy barlang is jelölve volt a térképen. Vajon miért volt az az egy bejelölve? Miért volt bejelölve? Lehetséges, hogy csapdába akarnak csalni minket. De lehet, hogy ott lesz egy rövidebb út, mely gondolom tele lesz csapdákkal, de legalább rövidnek tűnik. A kusagakurei is hasonlóképp gondolkodott. Ő is a barlang felé akart menni. Így megerősítette a gondolatot, hogy a barlanghoz vezető úton kell mennünk. Ekkor a fiú egy kis vízoszlopot emelt, majd inni kezdett. Szólt, hogy ha akarunk, ihatunk. Bevallom kezdtem már eléggé szomjas lenni, így elfogadtam. Először kicsit félénken, de aztán egyre nagyobb kortyokban ittam a vizet. Felfrissített a víz, úgy éreztem, újra erőre kaptam.
- Köszönöm – mondtam neki. nem nagyon szoktam az ilyeneket megköszönni, de most úgy éreztem, meg kell.
A srác be is mutatkozott. Karu-nak hívják. Végre úgy éreztem, megnyílt ő is, most már képesek leszünk együtt dolgozni, így egyszerűbbnek tűnhet a vizsga, kevesebb dolgunk lesz, ha együtt működve tudunk dolgozni. Még egy pillantást vetettem a térképre, hogy merre is kell elindulni, majd Karu felé fordultam.
Megkérdezte, mennyire bírjuk a futást, majd elindult a fákon ugrálva. Követtem őt, hátrahagyva a konohai-t. elindultam egyenesen a barlang felé. Nem tudtam mi vár rám, szemeimmel végig a környező területet figyeltem, hallgatva a természet zaját, megpróbálom kiszűrni, ha esetleg más hang zavarna bele. Reméltem, nem futunk össze több ellenféllel, míg el nem érünk a barlangig. Hogy onnan mi következik és mi vár ránk, arról fogalmunk sincs. De egy biztos, kemény vizsgának nézünk elébe.

// Átvéve kérésre (05.13) Hatake Kakashi //

A kezdeti nehézségek során úgy tűnik végül is tudtatok egy pár percet pihenni és Karu technikájának hála még vizet is tudtatok szerezni egész könnyen. Az immár kusagakurei Genin azonban itt nem állt le és egy komplett tervel állt elő, amit senki sem vitatott, vagyis az első célotok az hogy elérjétek a barlangokat, ahol éjszaka letudtok pihenni egy kicsit. Mivel a nap lemenőben volt, így felgyorsítottátok a tempót és egész hamar elértétek a kitűzött célt, valamint egész simán is. Lehet hogy észrevettek titeket, de három határozott emberbe senki sem akart belekötni egyedül, vagy mégis? Már a kiszemelt üreget keresgéltétek, amikor hirtelen egy kopasz vékony és alacsony fiú lépett elétek. -Üdvözletem!- Mondta mosolyogva, ti persze egyből harci állást vettetek fel. -Ne kérlek ne támadjatok! Üzletet ajánlok fel nektek!- Mondta sipítva, majd tovább hadarta az ajánlatát.- A legtöbb barlang fogalalt, sőt már van amiért harcolnak is! De én tudok egy jó helyet elég közel! Viszont szükségem van védelemre , mivel elég kimerült vagyok. Na mit szóltok?- Kérdezte tőletek, miközben végigbámult rajtatok bizonytalanul. Mivel nem mutatkozott be, csak annyit láttatok a ruházatából hogy Sunagakure az otthona.

Tehát egy sunagakurei geninnel van dolgunk... Gyorsan végig gondoltam, hogy mit tudok a sunagakurei geninekről és rájöttem, hogy semmit! Tehát a következő lépésben azt kéne eldöntenünk, hogy adhatunk-e a szavára és vajon nem csak csapdába csal minket? Végig néztem a többieken és leengedtem a kezeimet, persze ha bármi történik azonnal harcállást veszek fel megint! Végig nézek a többieken még egyszer aztán megszólítom a fiút!
- Kezdésnek bemutatkozhatnál nyugodtan! Más különben pedig miért hinnénk neked? Mi van ha azt mondom, hogy most azonnal rád támadunk és neked itt vége a vizsgának? - Gondoltam ráijesztek a fiúra kíváncsi vagyok milyen a reakciója abból sokat meg lehet állapítani! Annyi féle emberrel volt már dolgom a fejvadászatok alkalmával is, hogy már könnyen kiismerem az embereket akár pár reagálásból is!. - Amúgy meg ha már így ismered a környéket kizárásos alapon itt vagy már egy ideje! Akkor viszont vagy jól rejtőzködsz, vagy elintéztél már más genineket! Mi nem szorolunk rá annyira a segítségre mint te! Ha tényleg igazat beszélsz akkor megállapodhatunk valamiben a félteleket azonban MI szabjuk és előbb meg kell beszélnem a többiekkel is, hogy mi legyen!
Vissza fordultam a többiek felé és kérdően meredtem rájuk. Nem tudom, hogy most bele sétálunk egyenesen a csapdába, vagy lehet, hogy most van akkora szerencsénk ami átsegíthet minket az első fordulón! A konohai genin véleményére is kíváncsi voltam, és a Djuka klán képviselőjét sem hagyhattam figyelmen kívül. Azonban nem hagyott nyugodni az a megérzés, hogy vajon hány csapatot állított már meg ez a fiú? És vajon a harctól ilyen kimerült ahogy állítja vagy aljas hazudozó?
- Szerintetek mi legyen fiúk? Ha valóban olyan kimerült akkor itt és most elintézhetné akármelyikünk egyedül is! Mi a véleményetek?

Ahogy haladtunk, hirtelen utunk során egy váratlan folyamat következett be, nem is akármilyen. Egy ismeretlen ninja, pontosabban Sunagakure-i genin jött közénk, hogy alkudozzon. Állítása szerint a barlangokért harcok mennek, de ha megvédjük őt, akkor segít nekünk szabad barlangot találni, ahol meghúzhatjuk magunkat. Nem tudtam, most komolyan beszél, bár eléggé csapdaszagot éreztem a dologban. Alapból már az furcsa volt, hogy odajött hozzánk, egyedül egy vizsgán, ahol bármikor kieshet az ember. Másfelől miért pont mi? És mégis mitől kellene őt megvédenünk, ha egyedül képes volt elrejtőzni a többi csapattól, hisz a környéket ismeri, állítólag, nem tudtam hova tenni a fiút. Karu szinte megkövetelte tőle, hogy mutatkozzon be. Majd felénk fordult, segítséget kérni, mi tévők legyünk? Elfogadjuk-e az ajánlatot, avagy itt helyben megöljük. Két társamhoz sétáltam, majd a lehető leghalkabban fülükbe súgtam az iménti gondolataimat, majd megismételtem, nekem túlságosan is különös az, hogy egyedül jött. Mikor befejeztem a mondanivalómat, visszafordultam a ráchoz.
- Hol vannak a társaid, és mégis miért kellene megbíznunk benned pont itt, ezen a vizsgán, ahol mindenki a másik kiejtésére pályázik? - vontam kérdőre az ifjút. Választ váltam tőle, de közben óvatosan hátranyúltam, mintha csak megvakarnám a hátam, de eközben a virágokat tartó tekercsemet fogtam meg. ha ez a fiú csapdába akar minket csalni, gondoskodom róla, hogy a vizsgával együtt a további élete is megszakadjon. Szerintem nem lehet megbízni egy másik országból jött shinobiban, leginkább azért, mert vizsgáról van szó. Személy szerint elleneztem a csatlakozást, de természetesen a többség véleménye dönt. Azért én felkészültem mindenre, remélhetőleg.
Két lehetőség vetődött fel: Egyik, hogy elfogadjuk, vele megyünk, azonban óvatosságból egy klónnal helyettesíthetnénk az egyik tagot, a valódi pedig követné a csapatot, és beavatkozna, ha bármi gikszer adódik. A másik, hogy a srácot itt azonnal megöljük, és egy ellenfelet letudhatunk.

A kis Genin kicsit megszeppent a sok kérdés és fenyegető tekintet láttán, de azért megpróbált épkézláb válaszokat adni. - Csapattársak? Nem mindenki talál társakat a vizsga során. Egyedül vagyok mióta beengedtek ebbe a vadonba. -Mondta kicsit szomorúan, majd összeszedte magát és határozottabb hangra váltott. -Nem az erősségem a harc én szenzor vagyok! Megérzem és azonosítani tudom a chakrákat egész nagy távolságból is. Így könnyedén eltudok időben bújni az ellenfelek elől és megtalálni a biztonságos helyeket, vagy éppen a barátokat. Ha nem hiszitek vajon miért jelentem meg egyből, amikor megálltatok nézelődni?- Tette fel a kérdést, amire nem tudtatok egyből válaszolni. - Nem ismerem a terepet, de tudom merre szabad a pálya és hol vannak az erős ellenfelek. És azért állítottalak meg titeket, mert engem is sürget az idő, mindjárt itt az éjszaka. Viszonylag erősek vagytok és nincs más választásom, mint a szövetségkötés. Ha nem fogadjátok el, egyszerűen elmenekülök ti meg kergethettek fél éjszakán át ha megakartok bukni. - A végére egészen belejött a beszédbe a kis shinobi, egy elégedett mosoly ki is ült a képére. Végül az utolsó rejtélyre is fény derült. - A nevem Otokaze és Sunagakure no Satoból érkeztem.

Egy ideig mérlegeltem figyeltem esetleg hátha konohai útitársunk akciója sikerrel jár, de miután nem vettük túl sok hasznát ennek a lépésnek dönteni kellett mert sürgetett az idő! Bár az érzékeim hevesen vitatkoztak a döntésemmel én úgy gondoltam, hátha most az egyszer szerencsénk lesz! Bár nem hittem benne, de hátha megkísérhetjük egyszer a sorsot ugyanis aki nem kockáztat az nem is nyer gondoltam magamban! Végül is ha mást nem harcolunk egyet és esetleg kiiktatunk egy-két ellenséges genint ez is benne van a pakliban végül is az egész első forduló erről szól! Kíváncsi lennét fegyverek nélkül, hogyan tudok harcolni így legalább kipróbálhatnám magam! Egy kis edzés úgy sem árt legalább nem rozsdásodom be!
- Rendben Otokaze veled megyünk! De figyelmeztetlek egyetlen kis apró hiba és a közös kis kalandunknak vége! lehet, hogy gyors vagy, de a számbeli fölény nálunk van ezt ne felejtsd el és a képességeinket sem tudod, maximum a chakra szintünket tudod meghatározni, de a technikáinkat nem érzékelheted, úgyhogy ajánlom neked, ne verj át minket!
Egy pillanatra odafordultam a többiekhez, és végig mértem őket! Bár konohai társunk is vitatkozott nem hiszem, hogy itt fog hagyni bennünket! Bár nem kötelező velünk tartani, de ahogy mondtam addig nálunk a taktikai előny amíg együtt vagyunk! Egy shinobi nagy előnye, hogy remek csapatjátékos!
- Figyeljetek! - mondom a többieknek halkabbra véve a szót. - Szerintem kövessük! DE legyetek résen minden irányból illetve egy óvatlan pillanatban én leválok és helyettesítem magam egy klónnal amikor nem figyel! Nem fogok eltávolodni túlzottan! És igyekszem figyelni titeket! Ha valóban szenzor meg fogja érezni és akkor legalább van egy kiindulási alapunk, hogy nem hazudik!
Azzal visszafordultam Otokaze felé!

A nagy dilemmát Karu döntötte el, vagy legalábbis javasolta, hogy menjünk el a fiúval. Számomra még mindig nem volt meggyőző a fiú, de hát, ha igazat mond, talán könnyedén átvészelhetjük. Ha majd nem lesz rá szükségünk, likvidáljuk a fiút. Viszont az, hogy mikor kell ezt megtennünk, persze, relatív. Ahogy Karu is mondta, a legelső kis mozzanatnál véget vetünk életének.
- Jól van, te tudod. De azért én mindvégig szemmel fogom tartani őt. - mondtam fűbeli társamnak. Majd visszafordultam a fiúhoz.
- Egyetlen egy lehetőséged van. - mondtam igen csak határozott tekintettel. Ilyenkor szinte a szemeimmel is ölni tudtam volna. Mindvégig készen álltam arra, hogy közbelépjek. Virágos mezőn is álltunk, úgyhogy nem is kellett fegyver a számomra. ha kell, az egész mezőt rárobbantom, de egy idegen nem fogja kockáztatni a küldetésünk sikerét.
- Remélem, tudod, mit csinálsz... - fordultam vissza, majd halkan megjegyeztem Karu-nak. Nem vártam választ, bíztam benne, hogy tisztában van vele, ha bármiféle baki közbejön. Még mindig nem tetszett ez a terv, de hát...legyen, belementem.

//off: bocs, az előző postomban nem nyúltam semmiféle tekercshez, mivel nincs nálam:) Csak nem tudtam már javítani.//

A Genin elégedett mosollyal nyugtázta, hogy elfogadtátok az ajánlatát, bár azt maga is tudta, hogy nem fogtok megbízni benne, legalábbis nem egy könnyen. Karu és Sendo nem keltett benne valami mély benyomást, Mirubi azonban manőverével felhívta a shinobi figyelmét. -Érdekes technikát alkalmazol, még sosem láttam ilyesmit. Izgalmas túránk lesz!- Mondta a hamiskás mosolyt viszonozva, majd a többieken is végig nézett. -Utánam! Nincs messze az a hely, amiről beszéltem! Mellesleg ti is bemutatkozhatnátok.- Mondta miközben elindult ti pedig követtétek őt. Alig negyedórás séta után meg is pillantottatok egy jól eldugott barlangot, szűk bejárattal. Kicsit vonakodtatok a bejáratnál, de mivel Otokaze szó nélkül előrement, így ti sem vesztegelhettetek sokáig az éjszakában. Bent egy kisebb tűzrakó hely fogadott titeket és elegendő hely négy személynek. A Sunagakurei kivett pár almát a zsebéből és az egyiket elkezdte jóízűen elfogyasztani. -Na ki vállalja hogy beizzítja a tüzet?- Kérdezte, majd lehuppant az egyik kőre.

Otokaze még jobban megnyílt, majd megkért, mutatkozzunk mi is be előtte. Én még nem akartam válasolni erre a kérdésre, majd meglátjuk, mit fog hozni a jövő. El is indultunk, majd el is értünk az általa említett barlanghoz, melybe előre ment, mi pedig követtük. Mielőtt bementünk volna, Karu vállát fogtam meg
- Azért nem árt, ha szemmel tartjuk ezt a srácot - szóltam, majd mélyen a szemébe néztem. Még egyszer körbenéztem, hátha figyel valaki. Azután pedig a barlang belsejébe mentem. Igazat mondott, legalábbis reméltem. Egy kis tűzrakó hely fogadott minket. Ideális búvóhely az estére, a bejárat is elég szűkös, úgyhogy ha valaki be akar jönni, remélhetőleg észre fogjuk venni. Ekkor Otokaze megkérdezte, hogy ki akar elmenni fáért. Ha senki sem jelentkezik egyből, akkor magamra vállalom, valamint egy kicsit kihívom Karu-t is beszélni, ha a távollétemben valami baj történne, valahogy jelezzük egymásnak.
- Nos, elmegyek majd én. - szóltam a többieknek. Átgondolva a dolgot, lehet, hogy jobb lenne, ha karu is velem jönne, többet tudnánk bezsélni a jövőbeli tervekről, valamint elnézve a srácot, kettőnk ellen nem lenne sok esélye éjszaka egy esetleges támadásnál. Ezen gondolkodva intettem fejemmel Karu-nak, hogy jöjjön ki.

Ahogy a kis genin elkezdett beszélni egyből világossá vált előttem, hogy nem lesz szükség klónozós trükkökre. Hamar odaértünk a barlanghoz amiről beszélt és valóban egy nagyon jól védhető helyről volt szó ami jól el van rejtve. Viszonylag szűk bejárat ami veszély esetén könnyen lehet nagy negatívum is ha támadnak és beszorulunk a barlangba!
Amikor beléptünk be kellett mutatkozni, gondoltam abból nem lehet semmi baj ha elmondom hogy hívnak! Nem hiszem hogy ismerne régebbről.
- Az én nevem Karu. És mond csak van ennek a kis barlangnak másik kijárata? Minden esetre fel kellene állítani egykét csapdát! Remélem valamelyikőtök ért a csapdakészítéshez! - Bár én valamikor régen csináltam már csapdát, de most nem akartam ezzel vesztegetni az időt. - Azon gondolkoztam, hogyan legyenek az őrségek, ti mit gondoltok? Illetve vadászni is kéne!
Amíg a kis monológom után a gondolataimba süllyedtem Sendo föl alá járkált aztán közölte, hogy ő elmegy tűzifát keresni. Ez valóban nem egy rossz ötlet mert így talán lesz egy kis időnk megbeszélni, hogyan tovább. Konohai útitársunk meg férkőzzön csak a közelébe nyugodtan a legújabb tagnak hiszen a kis jelenetével sikerült megpuhítani a srácot! Legalábbis kívülről ez látszott!
- Rendben akkor én elmegyek Sendoval szerzünk tűzifát, és vadászunk is valamit ha úgy van! Addig ti állítsatok fel csapdát 3 és 6 méteres távolságban a barlangtól, de jelöljetek ki nekünk egy ösvényt amin visszatudunk jönni és lehetőleg ne túl feltűnően!
Amint kimentünk a barlangból ránéztem Sendora és amikor már halló távolságon kívül értünk csak ennyit mondtam neki!
- Nekem ez nagyon nem tetszik!

Sendo és Karu tehát elment megbeszélni a talán kicsit beképzelt kétségeiket és nem utolsósorban fát is gyűjtöttek össze közben, a barlang közvetlen közelében. Otokaze értetlenül állt a csapdakészítésének ötlete előtt, hiszen feleslegesnek tartotta és még azokhoz is el kellett volna menniük alapanyagokat gyűjteni az éjszaka közepén. -Ez csak egy kis barlang nem egy alagút, nincs más kijárata és jól eldugott helyen van, nem kell erre a pár órára biztonsági rendszert felállítani. -Mondta halkan, mikor már éppen távozott a két kusagakurei. Ezután Mirubi kérdései bombázták meg, amire pár másodperces szünet múlva válaszolt. - A célt is ugyanúgy érzem, mint az itteniek erejét, bőven időben vagyunk. Ha tovább mennénk, akkor csak egy új menedéket kéne találnom, ráadásul lehet hogy követne a két idióta is. Nem mondtam, hogy nem értek, csak ehhez nagyon és lehet hogy harcolnom kell egyszer, de a vizsga nem a harcról szól főleg. Vagy Konohában ezt nem mondták el? Itt azt nézik, mennyire gondolkodsz Chuunin fejjel. Például, az hogy én beszerveztelek titeket egy jó pont lenne, de ha most egymásnak ugranánk, az csak zajjal járna és hamar levadásznának. -Fejezte be és ezzel hamar le is zárta a témát. -Jó lenne ha bejönnének, ha nem akarnak másokat idevonzani.