Dohánymező

/ Jiraiya /

A fiú, már kezdett volna bele egy beletörődő beszédbe, amikor is Sei rúgásának köszönhetően elájult. Sajnos a rúgás kicsit erősebbre sikeredett a vártnál, de ez most már nem lényeges... sajnos nem sikerült a terv szerint életre pofozni.
A mi istenségünk szorosan megkötözte a fiút. Eszébe jutott mit mondott a házigazdája a zsák dohányról: nem érdekli mi lesz vele. Sei leguggolt és átkutatta a fiút. Elvett mindent, amit talált nála. A fiúnál lévő pénzt és az érdekesebb dolgokat elrakta, a többit pedig eldobta.
A fiút felkapta a hátára és vitte magával, egészen a dohánymezőkig. Ott ledobta a földre és a drótnál fogva húzta a szemtelen kölyköt.
Yuudoku Omo páholyáig húzta, persze arra azért figyelt, hogy ne hagyjon egyértelmű nyomokat a vonszolás. Magyarul eltörölte azokat, ebből következik, hogy elég macerás volt a srácot vonszolni, de az ő hibája. Elvégre nem volt hajlandó felkelni.
A villánál bebocsátjtást kért és, amint azt megkapta Omo előtt eltörte az ifjú ellenség nyakát. Leszedte róla a drótot, majd eltette azt, és a házigazdájához fordult:
- Azt hiszem ez a pondró nem fog több fejfájást okozni! A hulláját a kutyáidnak hagyom - Sei eközben Omo testőreire pillantott és elmosolyodott.
Az istenek által elárult fiú rápillantott kérdőn a házigazdájára. Ezzel azt jelezte, hogy akar-e még valamit vagy pedig hősünk elmehet...


( Majd a fiúnál talált pénzt meg esetleges fegyvereket(egyéb tárgyakat) felsorolnád? Csak, hogy tudjam, mi közül választhatott Sei! Majd perzse leírom, hogy mi az, amit megtartott... Valamint Gome a rövid postért, most ennyi jött össze...)

A fiú holteste nehéz volt, de megbirkóztál vele. Félelmetes kegyetlenséggel bántál el a még élő embergyermekkel. Kizsebelted, majd ami kellett eltetted. Nem volt sokminden nála, csak az az 1000 ryo és a kése amit eldobott.

Látszott rajta, hogy egyedi darab, de sokat használt. Habár egy kis ráfordítással, egész jó kis fegyver lehet. Mikor megvolt a zsákmány és a trófeák beszerzése, elindultál, hogy leadd a fiút. Mire Yuudoku házához értetek, a fiú csuklója teljesen sebes volt a drótoktól. Már kezdett magához térni, és nyögött össze vissza. A ruhája koszos volt és szakadt. Gyorsan bebocsájtást nyertél a főnöködhöz, hiszen mindenki tudta, hogy kire és mire vár a Nagyúr. Mind mindig, most is egy fotelban ült, szivarozva. Nem volt kövér, sem pedig vékony. Olyan igazi, harc edzett figura. Szép kecses és nemesen egyszerű mozdulattal, kitörted a fiú nyakát. Pedig már magánál volt de a szemei csukva voltak. Tehát nem szenvedett sokat. Leszámítva azt a pár kilométert amit a földön húzva tettetek meg. A szavak, amik elhagyták az isteni szád () mosolyra csalták a főnököd arcát. És a tett mellé. Az is nagyon tetszett neki. Intett a "kutyáinak" akik elvitték a hullát. Persze ez nekik nagyon nem tetszett. Félnek, hogy kitúrod őket a helyükről. A főnök, felállt a trónjáról, és egy dobozt vett a kezébe. Nem volt nagy doboz, de nem is kicsi. Ékszerek tárolására teljesen alkalmas. Odasétált hozzád, az egyik kezét rátette a válladra. Közben végig sunyi mosolygott.
- Ez a jutalmad egy része.
Odaadta a doboz, kinyitva. Cigaretták voltak benne és egy doboz gyufa. Egészen vékony cigik. Olyan igazi kézzel tekert dohány.
- Egy igen hasznos technikát fogsz megtanulni! De ezt nem én fogom megtanítani. Meny hátra a kertembe. Ott vár téged valaki, aki majd tanít. Vidd a szivart is, mivel szükséged lesz rá. Aztán gyere vissza és mutasd meg, hogy mit tanultál.
Azzal a kimonóját összefogta, és visszafáradt a székébe. Intett neked, hogy távozhatsz. Most tudod a dolgod, csak KEMÉNYEN!!


// Rutinos kis játékos vagy Kizsebelni a tolvajt Ügyes A kést ha akarod megtarthatod, valamint a pénz írd fel az adatlapodra. Jah és a dohányt is. A kövi postot ide ^^ //

Sei a fiúnál talált dolgokat eltette.
A házigazda úgy látszódik elégedett volt a horzsolásokkal és egyéb sebekkel rendelkező fiú, gyors kivégzése miatt. Sei azért ölte meg ilyen gyors módszerrel, mert egészen jól türte a földön való hurcolást és egyéb kellemes dolgokat. Istenünk nagylelkűségéről tett ez is tanu bizonyságot, na meg persze nem akarta összekoszolni a fegyvereit, mert utána bajlódhatna a takarításukkal. Természetesen a második szempont sokkalta lényegesebb, mint az első.
A fotelében ücsörögve, magát főnöknek nevező alak, átnyújtott Seinek egy kisebb dobozt. Hősünk gyorsan meg is nézte mi van benne. Cigaretta és gyufa. Érdekes...
A főmufti közölte a kitaszított istennel, hogy meg fognak neki tanítani egy hasznos technikát és ehhez szükséges lenne, hogy kegyesen a hátsókertbe sétáljon. Sei már szinte reménykedett egy ilyen lehetőségben, ezért nem is tétovázott. Bólintott egyet és megfordulva elviharzott.
Menet közben rávigyorgott a pitbullokra, aztán folytatta útját. Mindössze három mmásodpercig kényeztette őket lenéző mosolyával. Ennél több jutalmat nem kapnak a hulla elszálítása miatt. Persze ez csak Sei szemében volt jutalom, valójában nagyon is sértő volt.
Azt a bizonyos valakit keresve Sei az új kését nézegette. Igazából Ő nem is kereste az illetőt. Úgy volt vele, majd az alak keresi meg őt. Hősünk egyszerűen csak hátrament és nekidőlt a falnak. Ha az a tag azt akarja, hogy Ő abban a kegyben részesítse, hogy megendedi neki azt, hogy tanítsa Seit, akkor jöjjön ő, mert ez a minimum ebben az esetben.
Mivel a kést már nem találta érdekesnek becsúsztatta a pólója alá, az egyik tekercs mellé, majd figyelte, hogy melyik alsóbbrendű fogja őt tanítani.


(Thanks a dolgok miatt. Felírtam őket! Ja és még valami: ne vedd sértésnek meg minden, de felfigyeltem rá - nem csak nálam, hanem más játékosoknál is, meg a Kito csapatban - hogy a MENJ szócskát Te MENNYNEK, vagy MENYNEK írod. Nos a MENNY az a pokol ellentéte nem pedig a MENJ szó. Csak gondoltam szólok )

// Há né'má. Kioktatnak chh... XD Köszi az észrevételt. Enyhe rossz beidegződés ^^' - Nyelvtan 1-es, ÜLJ LE! //

Báhh... A főnök csatlósai nem nézték jó szemmel a Te lenéző pillantásaid. Ezek az apróbb idegesítő dolgok, egyszer még komolyabb bajba keverhetnek. Ahogy nézegetted az a furcsa kést, szépen zökkenőmentesen hátrajutottál. Nekidőlve a falnak, vártad azt aki megtanítsa neked az a bizonyos technikát. Eltelt két perc, de csak nem jött senki. Unalmadban már nem tudtál mit csinálni, így kicsit megmozgattad a lábaidat. Sétálgatni kezdtél a kertben. Persze ez nagy megtiszteltetés volt a kertben élő növényeknek. Ahogy lassan sétáltál vissza, megpillantottál egy mozgó, és füstölgő valamit. Közelebb mentél, és láttad, hogy az a "valami" egy ember. Méghozzá szinte megtévesztésig hasonlít a főnöködre.

Egy hosszú szürke kanapén feküdt, cigit "szopogatva". Szőkés haja volt, és hunyorgó szeme. Egyenesen téged nézett, miközben szívott egyet abból a rákkeltő, legális méregből. Egy fehér kimonót viselt. Az egész teljesen gyűrött volt és kopott. A hőmérséklet kellően meleg volt, ezért nem kötötte össze a ruhadarabját, hanem csak úgy lógott, hogy még is legyen rajta valami. Látszott a szürke rövidnadrág is amit viselt. De nem volt rajta se papucs, se szandál, se cipő. Mezítláb mindig kényelmesebb. Ahogy egyre csak közeledtél felé, feltápászkodott a székéből. Szinte látható volt az arcán az a felemelő és kellemes érzés, amit a friss és puha fű okozott a talpánál.
- Szép is az élet. - sóhajtott fel a fickó, kifújva egy kis füstöt a száján - A nevem Yuudoku Hanawa. Omo ikertestvére vagyok. Megkért, vagy is inkább utasított, hogy tanítsak az újdonsült emberének egy használható technikát. Én a legalapvetőbb Kemuri technikát fogom neked megtanítani. A Kemuri Ninjutsu // Füst Ninja Technika, azon technikák közé tartozik, amit nem sokan ismernek. Alattomos technikák sokasága teremtődött ezen a földrészen. Jó kis dolgokra lehet használni. Meg is mutatom, hogy hogyan működik.
Ekkor a férfi bevette a szájába a cigit, majd nagyot szívott. Szinte az egész cigarettát egy szívással elintézte. Mikor ez megvolt kiköpte, majd egy nagyot nyögött és kifújta a sok füstöt. Gyorsan elmutogatta kézjeleket, majd létrehozott egy füstklónt. Immáron két hiányos öltözetű férfi állott előtted.
- Látod? Ennyi az egész... A Füst technikákhoz, mindig szükség van már létező füstre, lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Aztán chakrát kiáramoltatva a testedből a Tenketsu pontjaidon keresztül, megpróbálod a füstbe vezetni a chakrád. Ez kicsit bonyolult, de nem árulom el, hogy hogyan kell. Neked kell rájönnöd. Egyrészt mert túl sokat kellene beszélnem, másrészt így sokkal jobban kötődsz majd a technikához. Miután ez meg van, csak formáld át a Te képedre a klónt. Ugyan úgy kell, mint a Bunshin no jutsunál. Feltételezem, azt ismered. Ha viszont, erősebb támadás éri a klónod, akkor eltűnik... - ekkor belecsapott egy erőset a bábúba, ami, kis füstöt hagyva maga után eltűnt. - ... és füstöt hagy maga után, ami megzavarásra tökéletes. Viszont, csak annyi füst keletkezik, amennyi füstből létrehoztad a klónt. Ezért most csak ilyen átlátszó vacak fehér. Persze a Jutsut, végre lehet hajtani füstbombákkal is, vagy bármilyen más füsttel. De ha jól tudom, akkor kaptál Omo-tól valamit. Azok a cigik, igen ritkák. Különös fekete füsttel égnek, szóval nem éppen a legegészségesebb, de a technikához tökéletes. Nah van kérdésed?
A fickó nem törődve a válasszal, visszasétált a kanapéjához ami az egyik cseresznyefa alatt terült el, majd ledőlt. Elővette a cigis dobozát majd rágyújtott. Hátára feküdt, és nézte a szép virágokat.



// Nahy. Ha van kérdésed, akkor tedd fel neki, ha nincs akkor írhatod is a tanulást. Minimum 40 soros postot kérek. Legyenek benne következtetések és ilyesmi. Tudod ahogy kell. Minimum 3 próbálkozás kell ^^ //

A mindenki által imádott és istenített hatalmasság megjutalmazta a kert növényeit azzal, hogy sétál egy kicsit. Az alsóbbrendű nem jött, ezért így foglalta el magát. Ekkor hősünk egy füstölgő valamit pillantott meg. Nem sokkal később rájött, hogy az egy ember és pont úgy néz ki mint a házigazda. Magyarul itt valami nem stimmel, mert az a tüdőpusztító nem jött ki, hanem a házában maradt. Szóval itt valaki szórakozik vele, márpedig ezt senki sem teheti meg egy ilyen felsőbbrendűvel, mint Ő.
A fickó egy nagy szürke kanapén feküdt, mérgező füstöt szívogatva a szájában tartott - valószínüleg - nem régen csavart rúdból. Magyarán megmondva cigarettából, bár nem tudni ez milyen mértékben magyar, de hősünk japánul beszél, ezért ilyen dolgokkal nem foglalkozik.
A csávó egy egyszerű szürke rövidnadrágot meg egy fehér kimonót viselt. Biztosra lehet mondani, hogy nem vitte túlzásba az öltözködést, mert a lengén felvett ruh... de ez mégis kit érdekel? Hatalmasságunkat biztosan nem!
A vendéglátó doppergangare felállt és megszólalt:
- Szép is az élet. A nevem Yuudoku Hanawa. Omo ikertestvére vagyok. Megkért, vagy is inkább utasított, hogy tanítsak az újdonsült emberének egy használható technikát. Én a legalapvetőbb Kemuri technikát fogom neked megtanítani. A Kemuri Ninjutsu // Füst Ninja Technika, azon technikák közé tartozik, amit nem sokan ismernek. Alattomos technikák sokasága teremtődött ezen a földrészen. Jó kis dolgokra lehet használni. Meg is mutatom, hogy hogyan működik.
Sei-sama megtudta, hogy a tag a suttyógazda ikertestvére, akarom mondani házigazda...
Az iker csak egy hatalmas szívás után ... a cigarettájából való szívás után és néhány kézpecsét, majd a füstből létrejövő klón megteremtése után folytatta:
- Látod? Ennyi az egész... A Füst technikákhoz, mindig szükség van már létező füstre, lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Aztán chakrát kiáramoltatva a testedből a Tenketsu pontjaidon keresztül, megpróbálod a füstbe vezetni a chakrád. Ez kicsit bonyolult, de nem árulom el, hogy hogyan kell. Neked kell rájönnöd. Egyrészt mert túl sokat kellene beszélnem, másrészt így sokkal jobban kötődsz majd a technikához. Miután ez meg van, csak formáld át a Te képedre a klónt. Ugyan úgy kell, mint a Bunshin no jutsunál. Feltételezem, azt ismered. Ha viszont, erősebb támadás éri a klónod, akkor eltűnik... - ekkor belecsapott egy erőset a bábúba, ami, kis füstöt hagyva maga után eltűnt. - ... és füstöt hagy maga után, ami megzavarásra tökéletes. Viszont, csak annyi füst keletkezik, amennyi füstből létrehoztad a klónt. Ezért most csak ilyen átlátszó vacak fehér. Persze a Jutsut, végre lehet hajtani füstbombákkal is, vagy bármilyen más füsttel. De ha jól tudom, akkor kaptál Omo-tól valamit. Azok a cigik, igen ritkák. Különös fekete füsttel égnek, szóval nem éppen a legegészségesebb, de a technikához tökéletes. Nah van kérdésed?
A fickó kérdések híján visszament a kanapéjához. Hősünk pedig előkapta a jutalomként megszerzett dobozt és kivette belőle a gyufát és egy szálat. A dobozt letette a földre, majd meggyújtotta a cigit.
A szájához emelte és beleszívott. Már hónapok óta tartózkodik ebben a romlott - de egyenlőre a céljainak megfelelő - faluban és a dohányfüstöt egészen megszokta, de még sohasem élt ezzel az "élvezeti" cikkel. Így hát nem is meglepő, hogy az első alkalommal hatalmas köhögőhullámban tört ki. Ám ez nem csökkentette a "harci" szellemét. Kihívásnak tekintette a dolgot, ezért kezdte élvezni a feladatot. Érdekes volt számára az ismeretlen...
A második próbálkozás hatalmas fejlődést hozott, mert már arra is rájött hogyan kell kifújni a füstöt, ami tényleg fekete volt. Sietve újrapróbálkozott és fél perc alatt elszívta az egész szálat jó adag füstöt termelve maga elé. A csikk végét eldobta és megformálta a látott kézpecséteket.
A tenketsu pontokon való kiáramoltatást a bunshin no jutsuhoz hasonlóan tette. Ám azzal nem számolt, hogy itt a füstöt meg kell "fognia" a chakrájával, ezért a technika természetesen nem jött létre, de ez egy Sei-samához hasonló istenségnek nem okozott meglepetést. Már csak azért sem, mert a menekülése során rengeteg tapasztalatot szerzett és tudta: gyakran kell vesződni, hogy elérjük a célt. Természetesen ez nem jelent gondott elvégre van idő is meg mi egyéb...
A füst még mindig jelen volt megfelelő szinten. Seinek eszébe jutott egy lényeges dolog. Ő ismeri a kirigakure no jutsut, ami valamilyen szinten hasonló ehhez. Legalábbis a működési elve... Mind a kettőnél a chakrával egy elemet kell formázni - a kirinél a nedvekből kell ködöt készíteni, itt meg az elem a füst lenne ugyebár és azt kell egy helyre öszpontosítani és alakot adni neki...
A hatalmasság gyorsan megformálta a szükséges kézpecséteket és a tenketsu pontjain kivezette a chakrát, majd a kirigakure jutsunál már ismert módon a chakrájával "elkapta" az "elemet" és elkezdte mozgatni. A füst egy középpontban kezdett sűrűsödni. Egy nagyobb fekete pont volt látható jelenleg. A formázás egy újabb próbálkozásra vár, de ez már nem probléma. Sőt! Ennek a kisérletnek még olyan előnye is lett, hogy a füst egy helyre összpontosult és így nem kell újabb adagot "beletenni".
Istenünk újból megformálta azokat a bizonyos kézpecséteket - természetesen mindenkinél jobban - és megcsinálta azt, amit az előbb vitt véghez. Most már - mint az előbb említve lett - a formázással "bajlódott". A füst izgő-mozgó részecskéi lassan a megfelelő helyre érkeztek és egy emberformájú füstgomolyag jött létre. Sei úgy döntött itt hagyja abba és nyújtókodott egyett. Csupán ezért, hogy látszódjon egy ilyen piti technika megtanulása számára nem kihívás...
A füst még mindig a "helyén volt. Sei tökéletes kezeivel hihetetlenül istenien hozta létre a kézpecséteket és az eddigi dolgok után saját képmására formázta a füstöt. Az akadémián tanult Henge no jutsu eljárásához hasonlatos módon. Ezek után még kétszer elpróbálta a dolgot, csak a teljes siker miatt. Aztán hagyta a füstöt eloszlani.
- Azt hiszem ezzel megvolnék... - mondta komor hangon.
Várt még egy pillanatot és utána lehajolt a kis dobozkáért...

( Na, ezt sem vittem túlzásba, de szerintem ehhez a technikához ennyi elég...)

A fiú próbálkozásai meghozták számára a jól megérdemelt dicsőséget. Az eddig lusta és lassú fickó, most cigivel a szájában tapsolva közeledett feléd.
- Gratulaluk! - mondta kicsit furcsán, cigivel a szájában. - MENJ () ös mutasd meg a fönöknek, hogy müt sikerölt... - kiköpte a cigit. - Csinálnod! Aztán, ha pihentél, éjszaka kezdhetjük is a következő leckét. Nekem kell téged felkészíteni a csatákra. Ha pihentél, akkor gyere ismét hátra. Legkésőbb éjfélre itt legyél, mert ha nem akkor... akkor nem...
Mondta kissé határozatlanul. Látszott rajta, hogy nagyon beleéli magát a sensei szerepbe, de elfelejtkezik arról, hogy nem Ő a főnököd, tehát nem parancsolhat. Ismét felvette azt az unott természetét, majd szépen lassan visszasétált a kényelmes kanapéjához. Igen érdekes jelenség a szabadban egy kanapé. Vajon mit csinálhat ha esik az eső? Mondjuk azt érdekes lenne megfigyelni. Nos mint mondtam, visszasétált a kanapéhoz, majd letelepedett. Te viszont indultál volna a főnökhöz, amikor is megláttál valakit. Az a valaki, a házigazdád volt. Szép díszes kimonójában díszelgett. Egyenesen feléd tartott. Mindvégig a szemedet nézte. A legtöbb ember, ilyenkor lesütött szemmel elhalad a másik mellett, de látszott rajta, hogy Ő nem ilyen. Amolyan sunyi vigyor látszott az arcán. A bal kezében, egy Katana volt tokkal együtt. Szép aranyozott volt. Ám, volt ahol vérfoltok tarkították. A férfi megállt előtted, kardját feléd nyújtotta, majd megszólalt.
- Na?! Mutasd mit tanultál!
Azzal előkapta a szivarját, majd meggyújtotta. Várta a bemutatót.







// Hát nem lett valóban valami sok, de azért elfogadom. Mivel egy egyszerűbb technika, ezért nincs vele gond. Felírhatod az adatlapodra a jutsut. És akkor miután bemutattad a tanult technikát, leírhatod, hogy elmentél lepihenni, meg amit akarsz, csak éjfélre vagy előbb legyél a találkozási ponton. ^^ Elkezdjük a kövi tanulást. //

Sei mondandója után Hanawa tapshoz hasonlatos mozdulatot csinált és megszólalt:
- Örömmel hallom. Ez a technika taijutsunak mondható. Igazság szerint, nem igazán értem, hogy mi benne a különleges. Nem igényel semmilyen extra tudást a dolog. Gyakorlatilag ugyan olyan, mint a Shunshin no Jutsu. Az egészben a nehéz az időzítés, a pontosság, és az erő. A másodperc tört része alatt kell felgyorsulnod szemmel követhetetlen sebességre, álló helyzetből. Eddig ugyan olyan, mint a Sunshin. Ami ez után következik az a nehezebb része. A hirtelen megállás majd a cselekedet. Gyorsan kell reagálnod. Lehet, hogy még te sem tudsz olyan gyorsan cselekedni, mint amilyen gyorsan mozogsz. Ha nem állsz meg a kellő pillanatban, akkor nekimész az ellenfélnek. Az is egy jó lefegyverző megoldás, de fennáll a veszélye, hogy átszúr egy kunaival vagy valami mással. Ha meg van a megfelelő időzítés, akkor csapj le. Itt van ez a fa, - mutatott a mellettük lévő fára – ezzel gyakorolj. Ne feledd, számítsd ki, hogy körülbelül mekkora távolságra van a célpont. Ha megvan, akkor gyakorold különböző távolságokból. Jó munkát. Jah! És a technika neve: Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció. De ez már csak a körítés.
Sei ebből csupán annyit tudott meg, hogy a technika hasonlatos a Shunshinhoz. Hanawa szerint ez egyáltalán nem különleges jutsu, pedig Sei máris több extrát látott benne, mint a Shunshinban. Kezdjük azzal, hogy ehhez nem kellenek kézpecsétek és ezért taijutsunak minősül. Ebből adódik, hogy itt az erő és alapsebesség nagyobb hangsúlyt vesz igénybe, mint a chakra, bár mivel a chakra a fizikai és szellemi erő egysége, ezért ez így elég fura megállapítás volt. Pontosabban talán azt lehetne mondani, hogy több fizikai erőt vesz igénybe, mint szellemit. Egyelőre ennyit sikerült leszűrnie a fickó szövegeléséből meg a jutsu mutogatásából. Nem tűnik különlegesnek a technika és éppen ez teszi azzá. Persze ezt is csak a Seihez hasonló – bár ilyen egyének nem léteznek, hősünk az egyetlen – felsőbbrendű istenségek, vagy mondhatnám, istencsászárok ismerik fel. Ez már alapból megkülönbözteti hősünket a csőcseléktől, de amúgy is ostobaság lenne megkérdőjelezni az Ő hatalmasságát és dicsőségét.
Hanawa eltűnt miközben Sei végiggondolt bizonyos dolgokat. Szinte egy pillanat olt az egész. Valószínűleg ezt a technikát alkalmazta.
Sei eltávolodott a fától és gyorsan átpörgette az agyán a hallottakat, de új információt nem sikerült kicsikarnia a szavakból. Rápillantott a fára és hosszan kifújta a levegőt. Igazából Ő sem tudná megmondani, hogy miért, egyszerűen csak így csinált. Gyorsan kézpecséteket formált és halkan elsuttogott valamit – „Shunshin no jutsu” – és a tér körülötte egy pillanat alatt megváltozott. A fa mellett állt meg.
Pontosan tudta, hogy nem ezt kell gyakorolnia, de mivel Hanawa szerint hasonlít a két technika, ezért jónak látta átismételni ezt a jutsut. Lassan visszasétált a kiindulási ponthoz.
- Szóval – kezdte a gondolkodást – ha jól láttam az előbb és jól következtettek abból, hogy taijutsu, akkor ez olyan mint amikor egy ninja elugrik, csak sokkalta gyorsabb és folyamatosan fut. De az indulás hasonló, mert egyszerre nagy erőt kell kifejteni, hogy el lehessen érni azt a bizonyos sebességet. Ami azt jeleni, hogy az elugrást kell valahogy átvezetnem futásba és azt felpörgetni. Ahogy számítom ez nekem néhány óra alatt sikerülni fog, mert az akadémián is mindig a nyalizó zombik előtt végeztem nem is kevés idővel. Na akkor indulás! Végeznem kell mielőtt még az a barom bealszik a tóban. Elvégre lehet, hogy rá bírnám venni a testvére meggyilkolására, majd valamikor, de ehhez meg kell vele kedveltetnem magam. Ahogy figyeltem nem a legjobb közöttük a viszony.
Egy gyors elrugaszkodás és létre is jött az erőteljes ugrás. Ennek az elején megfelelő mennyiségű erőt adott bele egy gyors tempó elindításához. Természetesen ez még csak a lépcső eleje, de az elméleti kép összerakásához szükséges, mert ha már valahogy meg kell tanulni a technikát, akkor nem árt, ha össze is lehet hasonlítani egy-két dologgal a mozdulatot.
Sei-sama következő gyakorlási fázisa néhány perc múlva következett, miután végiggondolt néhány dolgot.
Az ugrás elején található sebesség létrehozását próbálta átvinni ugrásból nekifutásnak. Ezt a Shunshinból fakadó tapasztalatokkal kombinálva könnyedén sikerült elérnie. Esetünkben a könnyedén fél órát jelent. Ez már csak azért is ment neki ilyen gyorsan, mert az évek során elég sokszor kellett a sebességére hagyatkoznia és így nem teljesen akaratlagosan, de fejlesztette azt. Habár ez még így alapvetően nem elegendő, de azért kezdésnek megteszi. Valamint az akadémián mondhatni Ő volt a legjobb és a legtanulékonyabb és ez csak, már hab a tortán. Egyszerűen a tapasztalatait és a képességeit tekintve, már elvárható ennyi idő alatt az első fázis elérése. Mert Seit tekintve ez a minimum!
Nos, most, hogy ezzel megvolt nyújtózott egy kicsit, amolyan ráérős stílusban, mert ugye Ő nem siet, elvégre ezzel hamar végezni fog még akkor is, ha húzza egy kicsit az időt…
Elkezdte gyakorolni a tanulási tervének második fázisában eltervezett műveletet. Ez annyiból állt, hogy az indulásnál eltervezett sebességet meg is tartsa. Előszőr csak ide-oda próbált így cikázni és tartan, sőt emelni a sebességet. Majd ezek után körbe-körbe próbált meg futkározni. A chakra felgyorsította a testét, ám azt érezte, hogy ennek a technikának az is az előnye, hogy folyamatosan fejlődik majd a sebesség, az izomzattal együtt. Már persze, ha az izomzat fejlődni fog, de olyan körülmények között élve mint Sei, miért ne fejlődne? Igen, ez egy érdekes kérdés, habár választ nem igényel. A második fázist egy teljes órán keresztül gyakorolta. Ennyire azért szükség volt, hogy megszokja a teste, legalább olyan szinten, hogy a harmadik fázisban ne kelljen ezzel foglalkozni. Legalábbis ne ez vonja el a figyelem nagy részét.
Levette a kimonóját és ledobta a földre, majd a hátára akasztott katana is így járt. Sei lenyomott gyorsan negyven fekvőtámaszt, ezzel bemelegítve a felsőtestét is. Felpattant és egy szál boxerban nézett a fa felé. A harmadik fázis jön. Itt időben meg kell állnia!
Figyelt, elrugaszkodott és indult. Mint akit egy íjból lőttek ki, csak mégis gyorsabban hasította a levegőt és egy pillanat múlva, amikor a fához ért sikeresen meg is ált volna, ha a lendület nem vitte volna tovább. Így viszont orra esett. De ez is tapasztalat, ha azt nézzük. Sei mint ha mi sem történt volna felpattant és próbálta újra. Talán ez a fázis telt a legtöbb időbe, talán nem. Itt már teljesen elvesztette az időérzékét, de kit érdekel ez ilyenkor? Valószínűleg senkit! Sei felpattant és folytatta, majd elesett a lendületben vagy tovább repült. Egyik eset sem számított számára. Felállt és újra megpróbálta. Majd újra és újra. Nem vacakolt a horzsolások nyalogatásával. Különben is, puha a föld szóval túl sok seb nem keletkezett rajta.
Amikor már úgy érezte ezzel is megvan – ez azt jelenti, hogy meg tudott állni a fa mellett – akkor már rendesen lihegett. De nem állt le! Folytatta tovább a gyakorlást, a kanyarokat, az ütéseke, rugásokat és egyéb mozdulatokat ezzel a ebességgel.
Talán ezért van az, hogy ha valaki a felkelő nap fényében ki tekint a kertre, akkor a cseresznyefánál egy fiút lát, aki alszik és egy kard van a kezében, valamint a kimonó átvetve a vállán.
Amikor már érezte, hogy nem nagyon tud mozogni elmászott a kimonójáért – a katanával gyakorolt előtte, ezért van a kezében – és visszakúszott a fához. Persze kárt nem tett a növényben, az valószínűleg nem tetszene a házigazdának és egyelőre még jó kisfiúnak kell látszani, mert még kell egy kis idő, amíg itt kiismeri magát. Egy kevéske idő…

// Már csak annyi lenne a kérdésem, hogy ez a tanulás már áprilishoz van? Csak azért kérdezem, mert reménykedem, hogy még az előző hónaphoz számít, mert ugye akkor beszéltük meg. Mondjuk az más kérdés, hogy én csúsztam a posttal, de mindegy
Szóval a kérdés adott, habár nem tartom valószínűnek, azért bepróbálkozok vele //

// Jó kis feladatot találtam ki számodra //

Délkörül lehetett. A napocska meleg sugarai lágyan melengették a fiú arcát. A madarak csiripeltek, és az egész birtok csak úgy sürgött-forgott. Nem tudni, hogy mi van készülőben, de valami nagydolog. De nem zavartattad magad, Te csak aludtál. A sok munkás és őr, néha-néha bekukkantott hozzád, hogy mégis mi a fene van, de aztán hagytak aludni. Nem mertek veled semmit kezdeni, mivel tudták, hogy most a főnökük védelmében állsz. Egy nő zavarta meg a szendergésedet. Mezítláb topogott be a szobádba. Egy piros, virágmintás kimonót viselt. A haja fel volt tűzve egy kontyba, amit kettő hajtű tartott össze. Már majdnem szét is esett szegénynek, de megigazította. Az arca hófehér volt, egy kevéske pírral. Megköszörülte a torkát, majd megsimogatta a vállad. Nem történt semmi. Ekkor nem teketóriázott, meghúzta a hajadat, majd ismételten megköszörülte a torkát kissé erélyesebben. Megvárta, míg feldolgozod a történteket, majd megszólalt.
- A gazda látni akar! Egy újabb feladattal fog ellátni. Öltözz fel, és látogasd meg.
Majd ahogy jött, úgy el is ment. Szapora léptekkel, mezítláb. Közben végig a haját igazgattat. Kint nagy és izmos munkások cipekednek. Mindenféle építőanyagot pakolásznak erre-arra. Nem törődve azzal, hogy esetleg hangos lehet. Mért is törődnének, hisz már Dél van.

Miután felöltöztél, egyenesen a főnöködhöz indultál. Szerencsére egy gyanútlan építész sem állt az utadba. Még csak nem is ment el melletted. Teljesen kihalt volt minden. Messziről mulatozás zaja hallatszott. Poharak és serleges összezörrenése. Tányérok csörgése, és hangos, szőrös, izzadt férfiak önfeledt kacaja. Valószínűleg ebédelni ment el mindenki. De ez nem keltette fel az érdeklődésedet. Miért is keltette volna? Miért izgasson a por nép? Nem? De! Hát akkor meg?! Nah azért... Ahogy szoktál, szépen besétáltál a főnököd házikójába. Sokkal díszesebb és pompásabb volt mint a többi kuckó a környéken. Persze tükrözte a régi hagyományokat. A két goromba őr, ugyanott állt mint legutóbb. Lehet, hogy el sem mozdultak onnan? Nem lehet kizárni. Megvető pillantást vetettek rád. Nem féltek tőled. Mind a ketten egyenesen a szemeidbe nézett. Az egyik megszorította a kardját. Dörzsölgette a markolatát mint ha valami nyákos, csúszós, undi-bundi dzsuva lenne. De nem szemeztek veled sokáig, mivel jóval mögéjük kerültél. Tudják, hogy ha itt neked esnek, akkor semmi jó nemfog származni belőle. Omo ott ült a székében, valamiféle húscafatot rágcsálva. Persze nem csak úgy a kezébe vette aztán adjunk neki. Neeem! Szép aranyozott asztalocska, rajta terítő. Egy réztányéron volt rajta a sült, különféle gyümölcsökkel és zöldségekkel körítve. Hanawa is ott volt a szobában. De Ő, majdhogynem vigyázzban állt az ikertestvére mellett. Omo harapott egyet a dús levű piros szőlőszembe. A finom, édes lé, végigcsordogált a szájától egészen az álláig. De gyorsan letörölte egy anyagdarabbal.
- Áhh Sei! Hallom nagyon jó eredményeket értél el. - nézett ekkor mosolyogva Hanawára. - Ennek fényében, most egy új megbízást kapsz tőlem. Ez a fickó a megbízó. - Dobta át neked a fényképét, ami igencsak zsíros volt. (A kép) - Ő a Wagarashi család jelenlegi vezetője, akik a Tea Országában élnek. Ő a megbízó. Mivel a shinobi falvakban nem bízik, így az alvilághoz fordult segítségül. Régi jó barátom, így ne okozz csalódást. A feladatod majd Ő elmondja. Eddig annyit tudunk, hogy feltehetően egy személyt kell kiiktatni. Remélem ez nem jelent gondot. Habár legutóbb nem ezt bizonyítottad. A hajód, nemsokára indul. Innen nem messze van egy kis kikötő. Nincs rajta minden térképen, ezért tessék itt egy részletesen kidolgozott, kézzel megrajzolt térkép. - Dobta oda neked a papírt - Légy a piros ponttal jelölt területen három óra múlva. Keresd Muro-t. Ő fog téged elvinni a Wagarashi Kikötővárosba. Az út körülbelül egy napos lesz. Pakolj be rendesen! Most menj!
Intett neked, majd egy nagyot harapott abba a szerencsétlen húsdarabba. Hanawa pedig, csak állt és nézte ahogy távozol. A feladatodat most már tudod, ideje lesz cselekedni.


// A következő postot, Az elhagyatott Dokk-hoz. Reagáld le a történteket, majd írd le, hogy hogyan jutottál oda. //

Neked, ki elvállaltál, s nem tudtad mit teszel ezáltal

Brr, hideg van. Istenem, nem hiszem el, hogy nem tudom felvenni a hajráfomat, apa azt mondta, hogy vegyek fel sapkát. Mármint, értem én, nehogy megfázzak, de nem szokásom megfázni, senkinek se szokása megfázni csak a hidegtől, szimplán az segít rengeteg egyéb tényezőnek, hogy utána az ember ágyba dőljön és igya a forró teát, mely által leforrázza a teát és elege lesz az egészből és szíve szerint élve felboncolná végül azt, aki ezt az egészet kitalálta.  Dehát, ez van, nem minden nap lehet friss vért csalogatni elő másokból, én meg megértem ezt. Pedig olyan szép a látványa, és olyan finom az íze, jó kis friss, édes, életet adó nedű, melybe bele lehet fulladna, ha épp egy szépséges vágás van az ember torkán. Hihi, persze, ki tenne ilyet, meg ki nézné ki belőlem? Mármint, dehogy, én dehogyis csinálok ilyeneket, á neeeem, nem vagyok én Nashimaru, kicsi se.
Merengésemből Nono riaszt föl aki nemes egyszerűséggel a kezembe karmol. Hálátlan kis dög, nekem köszönheti az életét, erre meg megkarmol. Válaszul ráfújok, és támadó nyávogást adok ki magamból. Én vagyok az erősebb, és ne akarja, hogy megkarmoljam. Hajba túrok, ahogy ülök a dohány közt, gondolkozva, mit tegyek. Pulcsiban vagyok, sapka van a fejemen, melyen vannak macskafülek, én feltalálom magam. Unatkozom, annyira unatkozom, ki akarom próbálni valakin egy bizonyos féle kígyómérget, de még nincs meg hogy ki legyen az, és mikor tudom elkapni a grabancát. Nagy eséllyel nem halna bele, bár izgalmas lenne végig nézni, ahogy a kíntól eltorzul az arca, görcsbe rándulnak az izmai és vért okád, végül meghal. Gyönyörűséges lenne. Vagy csak végignézni, ahogy az inai megadják magukat. Minden egyes csontot eltörni, és hallgatni a káprázatos szimfóniát, mely megalkotásra kerültetett.
Vajon, ha macska mentát elkeverem egy kis dohánnyal és elszívattatom Nonoval, a fekete ciculival, mi történik?