A Falu Vezető Palotája

Namikaze Minato(Inaktív) Szer. Márc. 31 2010, 21:05

Egy hatalmas palota, melyben az falu vezetője él. Eddig csak igen kevesen látták az igazi arcát, mert folyton rejtőzködik és ráadásul egy kisebb hadseregnyi testőr vigyázz rá.

Itt osztják ki a Shinobiknak a Küldetéseket. Gyakorlatilag egy Hivatalnoki Központ. Számos termében dolgoznak emberek. A Mit és Miért talán örök kérdés marad. Erős Tévhit, hogy Ashige itt él. - Szerkesztve. Danzou. 2014.09.06.

**Hazame Karou** Szer. Aug. 10 2011, 10:47

Ide fel menet csendesen nézelődtem a faluban. Több helyen is megálltam elolvasni a felíratokat mert nem siettem. Lassan-lassan megérkeztem. Néhány őr átkutatott, de mivel nem találtak semmilyen öngyilkos merénylőre utaló nyomokat ezért tovább mentem. Az egyik őr jött velem. Egy kis idő után intett. hogy forduljak le jobbra egy kis helyíségbe amit meg is tettem. Az őr megállt az ajtó előtt én meg beléptem. A szobbában nincsenek bútorok, egy férfi ül a földön közvetlen az ajtóval szemben és előtte papírok vannak.
- Miért jöttél?
- Azt akarom megtudni, hogy kik az új csapattársaim!
- Értem. - mondta és felemelt néhány papírt.

**Sakaki Toua** Szer. Aug. 31 2011, 09:43

Miután beért a palotába a járást már ismerve nyugodtan sétálgatott az éppen kihalt folyosókon majd megállt a hatalmas és impozáns ajtó előtt, ami feltehetőleg a vezető egyik mániáját jelenthette. Bekopogott de a választ meg se várva már be is nyitott, ahol a megszokott öreg és egy ismeretlen feltehetőleg újonc srác várakozott. Az öreg olyan volt már ott, mint egy régi bútordarab és tény hogy mindig arra várt mikor történik valami izgalmas, de mivel ilyen sose fordult elő az unalom nyomot hagyott az arcán. Köszönéseket és egyéb jólneveltségre utaló dolgokat kihagyott majd mindenkin átnézve közölte célját meg akkor már azt is, hogy miért van itt.
- Sakaki Toua. Levelet kaptam, hogy beosztanak az új csapatomba, azért vagyok, itt hogy ez megtörténhessen.
Mint mindig most is tömör és lényegre törő volt kissé már katonás, de ahogy a közlendőjét befejezte tekintete visszaváltott a jó öreg világot és csupa érdekességet keresgélő ábrándozó üzemmódba. Megszemlélte a mellette lévő srácot de mivel az nem csinált semmit csak bámult nem talált benne semmi érdekeset plusz a szoba se változott az évek alatt így csalódottan hagyta abba a nézelődést és fordította figyelmét a megszokott és megsavanyodott öregember felé.

Namikaze Minato(Inaktív) Szer. Aug. 31 2011, 13:40

[Karou & Toua]

A recepciós valamit az orra alatt morogva előkapott egy nagy rakás papírhalmot és egyenként elkezdte átnézni a lapokat. A mai világban már semmi sem a régi, a háború közeledtével a bevethető Ninja-k mennek a frontvonalra és akik nem igazán erősek vagy lesérültek, tologathatják az aktákat. Hirtelen egy férfi jelent meg egy füst keretében és rátenyerelt a papírhegyre.

A Falu Vezető Palotája Michael_shadath_woulfe__rough_by_migerusantte-d37znjd

A Füst falusi Jounin eléggé fiatalnak nézett ki, talán még 20 is alig volt. Szőke haja lágyan omlott puha bőrére és valamennyire eltakarta az azúrkék szemeket. Egy igazi szőke hercegnek lehetett volna mondani, ha nem csúfította volna el az a ronda gázmaszk az arcát. Ruházata pedig egy szürke kabát volt, mely alól néha kikukkantott egy két lánc és az éjfekete nadrágja
-Hagyd csak, Kukkako! Ők az enyémek...- és látni lehetett rajta, hogy valami nagyon ördögin gondolkozik.
-Ah...rendben...- mondta unottan a portás és szépen visszarakosgatta a papírhalmazt.
-Akkor hát menjünk ki!- javasolta a férfi és egy pillanat múlva már a palota előtt álltatok, a falu felé sétálva.
Egy ideig csendesen lépdeltetek a puha és füves talajon, ami talán megnyugtató is lehetett volna, de a Jounin eléggé hallgatag volt és a csendesség kezdett már fojtogató lenni.
-Szóval, a nevem Kan Furio! Csak szólítsatok Furi-senseinek. -szólalt meg hirtelen.- Csapjuk is a lecsóba! Szeretném megnézni, mit is tudtok, így rögvest egy külön edzőterepre megyünk! Mindjárt ott is vagyunk, szóval addig mutatkozzatok be és kérdezzetek...- tette még hozzá, majd elkezdett kotorászni a zsebeiben.

**Hazame Karou** Szer. Aug. 31 2011, 14:34

A férfi a papírjai között kutakodott amikor kopogás hallatszott majd válaszra sem várva egy fiú lépett be. Feltett az öreg férfinak egy kérdést és várt a válaszra. A férfi tovább keresgélt a papírjai között amikor megjelent egy füstfelhő és benne egy férfi. Az újonnan jött férfi elmagyarázta, hogy értünk jött és elindultunk a kifelé. Az utunk a kiképzőterepekre visz mondta a sensei és bemutatkozott. Vártam hátha a másik fiú kezdi a bemutatkozást de mivel nem reagált ezért én belekezdtem:
- Az én nevem Hazame Karou. Nem vagyok túl hangos személyiség. Nem tudom mit kéne még mondanom mert a többi nem sokára úgyis kiderül. - mondtam és közben a senseit néztem.
Mivel látszott a senseien, hogy nem egy egyszerű ninja ezért azon gondolkoztam megkérdezzem-e, hogy mennyi idejébe került ilyen erőssé válnia, de aztán úgy döntöttem mégsem kérdezem meg. Sétáltam tovább és vártam, hogy a csapattársam is bemutatkozzon...

**Sakaki Toua** Szer. Aug. 31 2011, 14:55

Amíg csendben várakoztak egyik pillanatról a másikra egy fiatal férfi jelent, meg aki az öreget megnyugtatva bejelentette ő az új főnök a házban vagy csak az új tanár. Lényegtelen dolgokkal nem foglalkozva tanáruk kérésére követték őt ki egészen messzi-messzi tájakra át a falun keresztül. Hősünk megszokott kis világában ábrándozott, amikor is a mester a csendet megtörve bemutatkozott majd kérte, hogy tegyék meg ezt ők is. Nem sok hangulata volt hozzá így csendben maradt de a szemei a tanárának nevére felcsillantak mintha valami új érdekességet tapasztalt volna, meg ami végső soron igaz volt jól megnézve a jounin kinézetét és ehhez hozzátéve még a nevét is. Újdonsült csapattársa bemutatkozása továbbra sem keltette fel érdeklődését végül is semmi érdekeset nem sikerült mondania. Ahogy Karounak nevezett egyén befejezte a bemutatkozását Toua is rátért sajátjára.
- Sakaki Toua vagyok 17 éves. Furi-sensei maga meg fura.
Ezek azok az események, amikor villámok repkednek minden felé és rengeteg manga csepp, jelenik meg a hallótávolságon lévő emberek fejénél. Való igaz hogy ragaszkodik, ahhoz hogy tömören és lehetőleg értelmesen fogalmazzon de, ha szóviccről van szó egyszerűen, nem hagyhatja ki és sajnos ez minden alkalommal pocsék. Fogalma sem volt arról mit mondjon magáról így csak annyit mondott amennyit mestere kért, aki pedig bemutatkozást és nem önéletrajzot várt így nem is mondott többet. Szemében továbbra is ott volt az a furcsa csillogás, amivel furcsa vagy inkább különc kinézetű és hozzá passzoló nevű tanárát csodálta. Nála a lényeg csak annyi volt hogy valaki vagy valami furcsa, érdekes, vagy izgalmas legyen és máris kíváncsian csillogóvá, és érdeklődővé válik a tekintete.

Sai Szer. Jan. 04 2012, 00:54

[Kaoru; Toua]

//Akkor átveszlek benneteket, azt hittem, kissé tovább jutottatok, azért kértem az összefoglalót XD//

- Sem bőbeszédűség, sem eredetiség nem sajátotok - állapította meg "kedvesen" Furi-sensei, összefoglalva azt, amit leszűrt abból, amit előadtatok neki. Nem mintha ő sokkal többet mesélt volna magáról, de azt nektek is be kellett látnotok, egyikőtök sem erőltette meg magát bemutatkozás néven. - remélem itt többet bizonyítotok majd - érkeztek meg lassan a kiképzőterepekre. Persze Furi-sensei két mondata között eltelt jó pár lépésnyi út és a megtételéhez szükséges idő is, de ez már részletkérdés igazán.
- Az első feladat egyszerű - néz rátok a sensei a közelebb álló Kaoru kezébe nyomva egy tekercset. - Kaoru, neked meg kell védened a tekercset, Toua, neked pedig meg kell próbálnod megszerezni, hajrá! - jelzi, hogy neki is kezdhettek.

//Majd a kiképzőterepekre írjatok választ ^^//

**Hazame Karou** Szer. Márc. 28 2012, 14:29

// Sai //

A hazajutásból nem túl sok minden maradt meg. Talán mintha egy idő után kuszásból átváltottam volna négykézláb mászásra - ami azért sokkal emberhez méltóbb, mint az előző folyamat - és után valahogy sikerült lábra állnom. Vagy lehet ezt csak képzelem.
A nap besütött az ablakon és erre ébredtem fel. Meg arra, hogy egy fiatal női hang próbál meg felébreszteni.
A szemem lassan kinyitottam és akit megpillantottam az Katsumi-chan volt.
- Na, végre! Már kezdtem azt hinni sosem kelsz fel... - kiáltotta a lány egy kicsit már ingerülten - Mit csináltál tegnap???
Én néhány percig még feküdtem és megpróbáltam felfogni, hogy mi is történt valójában velem, hol is vagyok meg ilyenek...
Ezek után egy hosszabb párbeszéd játszódott le kettönk között, amiben megtudtam, hogy Katsumi négy órával ezelőtt - reggel - a ház előtt talált rám és bevonszolt. Én meg elmeséltem neki tömören a történteket...
- Nos, mivel bűzlesz, ezért menj és fürödj le. Nekem mennem kell. - Katsumi már indult is ki a szobából, amikor még visszapillantott egy mondat erejéig - Ott a széken találsz ruhákat. Majd azokat vedd fel.
Katsumi elment én pedig jó kisfiú módjára úgy tettem, ahogy parancsolta. A széken egy kék rugalmas pulóver, egy piros nadrág, egy fehér öv nagy csattal, egy nyaklánc amin egy kisebb drágakő ( rózsakvarc) van.
Felöltöttem új öltözékem és gyorsan kajáltam valamit. Amint ezekkel megvoltam elindultam a sensei által kijelölt helyre és mivel időpontot nem adott meg, ezért vártam...

( Én így le is cserélném az öltözékem - a kép már lecserélve -, remélem ez megfelelő volt erre a dologra, ha nem akkor kérlek írd meg Sai és visszaállítom az előzőt )

**Sakaki Toua** Szer. Márc. 28 2012, 14:59

Valahol Kemuri mélyén egy dohánybolt egyik sötét szobájából halk egyenletes szuszogás szűrődött ki. Átlagos szoba, átlagos berendezés talán lakója a nyálát csorgató folyton ábrándozó Toua volt kissé különc. Hősünk az igazak álmát aludta, míg a kinti világban javában megindult az élet. Na de érthető volt ez a kimerültség a tegnapi események után ám pont itt volt az ideje annak, hogy magához térjen. Mr. álmos képű amolyan alig látok nem is hallok fejjel vánszorgott a fürdőbe némi hatásos ébresztőért, majd miután mind az ébredés és tisztálkodás is ki lett pipálva listán elindult reggelizni. Nagy szerencséjére, annyira nem volt szétszórt hogy ruháit fel ne húzta volna, így drága édesanyja se botránkozott meg jelenlétén. A könnyed kis ételbevitel végeztével visszatért szobájába és beengedte végre a Nap sugarait, na meg élvezte a lágy szellő simogatását az ablakpárkányon könyökölve. Az idő pont remek volt kedvenc időtöltése űzésére. Naná, hogy az álmodozásról és a semmibe bambulásról beszélek. Na szóval visszatérve, így múlatta az időt miközben eltelt egy majd két óra. De egyszer csak, mint valami isteni szikra valami motoszkálni kezdett a fejében, míg végül eszébe nem jutott tanárának utasítása. Meglepő módon attól függetlenül, hogy nagyon késésben volt mivel a reggel már jócskán elmúlt továbbra is fapofával vagy inkább famaszkkal nézett a világba. Mindenesetre felcsatolta övtáskáját, amiben minden benne volt, ami egy shinobinak kellhet. Egy könnyed ugrással átlendült a második emeleti nyitott ablakon és futásnak eredt a palota irányába, ahol nem kissé türelmetlen fej várta.

Sai Szomb. Ápr. 07 2012, 12:14

//Karou: rendben, amíg nincs nagy átalakulás, addig csak nyugodtan ^^//

Mind a ketten totál készek voltatok még a tegnapi "őrület" miatt, így nem voltatok túlságosan a toppon a megjelenést tekintve. Karou ért a kijelölt helyre előbb, aztán rájött, hogy vagy ő nem emlékszik az időpontra, vagy nem is mondták, így jobbára várakozott. A várakozás azonban senkinek nem tesz jót, így valószínűleg kevésbé volt rózsás a hangulata, mikor jóval később, utána vagy egy órával bukkant csak fel különc csapattársa, Toua. Igen ám, de a senseinek még mindig hűlt helye volt, meg legfőképp se illata se bűze semerre. Még csak egy apró anomália sem tanúskodott arról, hogy ott lenne, csak ti nem látnátok valami rejtélyes okból kifolyólag.
Az idő pedig múlt, emberek néha bementek a feluvezetőhöz, néha kijöttek, de többnyire csendes volt minden. Így ment el a délelőtt maradék része. A kérdés most már csak az, mihez kezdtek, és mire vélitek senseietek hiányát?

**Hazame Karou** Hétf. Ápr. 09 2012, 12:36

Tikk-takk tikk-takk - nem, nem a cukorka - telt az idő én meg már három perc után halálra untam magam, szóval el lehet képzelni, hogyan néztem ki egy teljes órával később, amikor is megérkezett maszkos csapattársam. Fel-alá járkáltam a találkozási pontként kijelölt épület előtt és abban a kis sávban, ahol járkáltam egy darab kavics nem volt jelen, mert mindegyik egy szörnyű rúgás áldozata lett. Természetesen egyenként rúgtam arrébb a kavicsokat, nem pedig egyszerre. Így legalább néhány perc erejéig le bírtam foglalni magam.
Legalább Toua megérkezett! De hol lehet a sensei? Több lehetőség is van. Egy: már régen lelépett. Kettő: még fel sem ébredt. Három: már régóta itt van a közelben, csak szórakozik az idegeimmel.
- Yo! - mondtam Touának normális hangnemet erőltetve magamra, ami nem volt egyszerű mert szívesen levezettem volna rajta a feszültséget úgy, hogy kicsit hangosabban mondom neki, de inkább nem... Sikerült visszafogni magam!
Ezek után, hogy ne látszódjak elmebetegnek abbahagytam a járkálást és mivel köszöntem, ezért odamentem a társamhoz és kezet nyújtottam neki.
- Gondolom Te sem tudsz semmit a senseiről...
Habár még mindig nem örültem annak, hogy a sensei késik ( vagy éppen én siettem), de most már legalább volt társaságom...
- Mit szólnál hozzá, ha bemennénk és megkérdeznénk, hogy nem látták-e esetleg ma a senseit?
Az igaz, hogy kérdeztem, de igazából a választ nem vártam meg, hanem elindultam befelé, hogy kiderítsem miért is kellett ide jönnünk...

**Sakaki Toua** Hétf. Ápr. 09 2012, 17:45

Sikeresen befutott annyi szent, sőt még csak idegbeteg fejeket sem látott lévén mindössze egyes számban lehetett beszélni. Elvégre csapattársa volt csak jelen, na meg ő inkább csendben magában tombolt, ami érezhető volt. Na de annyi baj legyen. A további várakozását megelőzően, mint ahogy azt egy kezdeti barátság építő fázisban lenni szokott, a két genin köszöntötte egymást, na meg kezeltek egyet elvégre még csak bunkó állatok. Toua mint aki zavart érez az erőben körbe kémlelt, ám senkit nem látott viszont valamiért úgy érezte valami nem stimmel, ám nála az ábrándozás és a paranoia egy és ugyan az. Mindeközben egy kérdés is befutott az üzeneteket feldolgozó központba valahol elméjének eldugott sarkába, amelyre hasból rávágta a választ.
- Nem látom sehol a furi Furi fazont.
És igen megint megcsinálta. Egy szörnyű szóvicc a nap elején édes jó Kami-sama töröld ki belőle ezt a kényszert. Azonban szerencsére Karou ennél jobban bírta a strapát, és már fel is vetette, miért ne mennének be és néznének utána mesterüknek. Persze látszólag választ nem várt, hisz társa nélkül indult el, ám mivel hősünknek jobb dolga amúgy sem volt, csendben követte az élen haladó genint.

Sai Pént. Ápr. 13 2012, 11:09

Nem tudni, Toua a maga részéről mennyire zavartatta volna magát senseietek távolléte miatt, Karou azonban elérte határait, és bár látszólag adott választási lehetőséget, tökre nem érdekelte, társának mi a véleménye, ő betrappolt az épületbe. Kérdés, mennyi ideig tartott határozottsága, mindenesetre senki nem tartóztatta fel, egyedül az ajtó, amin illik bekopogni.
Amint ez megtörtént, bebocsáttatást nyertetek mindketten, és - ki hogy reagálja le, rajta múlik és vérmésékletén - Furi sensei már ott állt, jobban mondva ült, fetrengett... szóval látszólag jó ideje várt az ablakpárkányra tehénkedve. Nem lehettek róla száz százalékig meggyőződve, de mivel itt és így ülhet, bizonyára jól elbeszélgethetett a falu vezetőjével, de az is lehet, hogy nemcsak érdektelen témákról eshetett szó. Mindenesetre az nyilvánvaló volt, hogy múlatta az időt.
- Végre hogy megérkeztetek, azt hittem, ma már össze sem szeditek magatokat, és kinn öregedek meg! - pattan le az ablakpárkányról, kezében már egy tekercs, amit bizonyára áttanulmányozott már. A mondata elárulja, ennyire talán már ismeritek, igazából megint csak a maga módján tesztelte, hogyan reagáltok bizonyos helyzetekre.
A falu vezetője szélesen elvigyorodik, majd átveszi a szót.
- A falu közeli dohányföldekről érkezett a hír, hogy egy vadon kószáló párduc garázdálkodik a földeken, rettegésben tartva a földműveseket - igen, mindenki érezheti, hogy ez annyira nem mindennapi, hiszen errefelé minden, csak nem őshonos a párduc úgy ala nature. - Szeretném, ha utánanéznétek, és ha lehet, be is fognátok az állatot.

//Ha van kérdés, hajrá, ha nincs, akkor érkezzetek meg a Dohányföldekre ^^//

Kabuto Yakushi Szomb. Júl. 25 2015, 16:53

// Howabi Kimiroku kaland kezdő reagálása//

Csak egy üzenetet kaptál, melyen a hely volt és az időpont. A falu vezetősége úgy látszik látni akar, megkapod első feladatodat mióta visszatértél. Az épület impozáns, a falak, és a hatalmas kapu egy komolyabb seregnek is ellen tudna állni. A kapuban őrök várnak, csak pár pillantást vetnek rád, és már át is engednek. A falak melyek között elhaladsz jó két ember magasak, belül megannyi épületet látsz, mind magának a város vezetőjének és pereputtyának kiszolgálására hivatott. Sok szolga lézeng körülötted, és senki sem vesz tudomást rólad. Ebben a világban mindenki jobban teszi ha a saját dolgával foglalkozik. Ki kevesebbet tud tovább él.

Barakkok, "irodák", mosoda, konyha, raktárak, és lakóhelyek mellett vezet az utad. Az irányt sem tudnád elvéteni, a kis közösség legpompásabb épülete a célod. Hatalmas négy emelet magas monstrum. Kecses és égre törő, kevés ilyet láthattál még életedben, ám az oldalán található megannyi sötét nyílás vészjósló. Az őrök itt már megadják a tiszteletet neked, azonban mintha a kintiek nem lettek volna fontosak átkutatnak, és csak miután szemügyre vették minden fegyveredet engednek tovább. Míg elhaladsz az ellenőrző ponton, majd tucatnyi felfegyverzett őr nézésének kereszttüzében haladsz el.

A harmadik emeletig a vége az utazásnak, és talán megilletődöttségedre nem vagy egyedül az ajtó előtt. Az ajtó előtt mit a láthatatlan város vezetőjét rejti. Kit csak kevesen láttak, és még annál is kevesebben beszélnek róla. Hatalmas füstként vetül az Kemigakura no sato felé, és uralkodik rajta elfújhatlanul.

A csapat tizenhárom főből áll, látszólag hatan vagytok veled együtt kik shinobik, és a többiek jól felfegyverzett katonák. Mind marcona, cserzett állú, izmos, szálkás legényke, kik ránézésre is többet töltöttek csatamezőn mint otthon kényelmes melegében. Az ajtó nem várat sokat magára, mielőtt még megmelegedhetnél helyeden, máris tárva nyitva áll. Szó nélkül bemegy a társaság. Hatalmas terembe értek, mindenhol selyemnek kinéző függönyök, és kivehetetlen arcú szolgák állnak, egy-egy égő méccsel. Nem néznek rátok, csak az aprócska lángot figyelik. A terem közepén ülőszőnyegek vannak, legtöbben le is telepednek rá, talán ők már ismerik ezt a műsort. Szemközti függönyök mögül fény szűrődik át, a vászonra egy emberi alakot varázsolva. Tartása egyenes, magasnak nem mondható, ám alakja egy öregembert juttathat az eszedbe.

- Ti mindannyian kik itt vagytok. Új megbízásom van a számotokra. A kikötőben horgonyozik egy hajó, az "Ezüstös fénysugár", mai nap ki fog futni ezen ti rajta lesztek. A Víz országába tart, az út veszélyes lesz, de a rakományt el kell juttatni a végcélig bármi áron. Akármi is kerül elétek, bármi is akadályoz meg kell hogy oldjátok. - A fény az alak mögül eltűnik, és már csak ti maradtok a kissé kellemetlen csendben. A feladatotok megvan, egy hajó, egy rakomány, és egy cél. Egyszerű mint egy faék, már ha nem jön közbe semmi váratlan.

**Howabi Kimiroku** Vas. Júl. 26 2015, 13:20

Monumentális kreáció, az építészet csodája a falu vezetőjének palotája, mely akár egy sereget képes feltartani falaival. Kimiroku most látja először ezt az épületegyüttest, melyet szigorúan őrök védenek. A belső területeket legalábbis eléggé őrzik. Ahogy a nemtörődöm szolgák tömkelegén, és talán enyhén unatkozó őrökön keresztül Kimi végre beverekedte magát céljáig, a hatalmas toronyig, melynek cirádás díszítése még a Howabi-kastély szépségével szemben is megállta a helyét, a fiú kezdett fokozatosan elbizonytalanodni. Nem is olyan rég jött ki cellájából, és máris kapott egy megbízást. Ez azonban nem érdekelte annyira abban a pillanatban, bár élete első küldetése volt ez, amire emlékezett. Félénk fiú volt ő, aki eddig megszólalni sem mert, most pedig hatalmas távot kellett megtennie az őrök tekintetének kereszttüzében. A palotához közelebb érve az ott állomásozó őrökből álló csapat pár tagja átkutatta felszerelését, fegyverzetét, bár a fiú ezt fölöslegesnek tartotta.

~ Kint már volt egy csapat őr, akik átengedtek engem a kapun. Feltehetőleg nem tartottak gyanús személynek, ezért vagyok most itt. De még ha nekik csak az álldogálás is a feladatuk, a fegyverzetem nézegetni amúgy sem célravezető. Ha elég jól bánok a nálam lévő eszközökkel, odabent könnyedén lemészárlok mindenkit, mielőtt segítséget hívhatnának. Ha elvenném a fegyvereim, a vezető talán nagyobb biztonságban lenne. De végül is ez teljesen mindegy.

Így gondolkodott a befelé igyekvő fiú. Bár félénkségét általában megviseltnek tűnő arckifejezéssel, fáradtnak ható mozgással, és némi komorsággal leplezte, hallgatag maradt a felszerelésének átvizsgálása közben is. Pedig a cellából kilépve megfogadta, hogy mostantól beszélni is fog az emberekkel. Nagy hiba volt korábban a hallgatagsága, ami miatt Mimikot is elveszítette, hiszen talán ha akkor bocsánatot kér, esetleg a házban maradhatott volna, a lány közelében. De ez már a múlt. Befelé menet a többi őt vizslató őr tekintete alapján most még talán jól is tette, hogy csöndben maradt. A harmadik emeletre kellett mennie, ahol már várt rá egy kisebb csapat.

- Konnichiwa - köszöntötte mély, reszelős hangján a jelenlevőket. Az üdvözlés halk volt, gyenge valójú szellemként röppent a többiek - pár shinobi és fegyveres katona - fülébe. Kimi hangján még mindig hallatszott, mennyire elszokott a beszédtől. Nem kellett sok idő, hogy az ajtó kinyíljon, és a csapat elinduljon befelé. Kimi utolsó előttiként ment be, egy sötétségbe burkolózó arcú szolgákkal és szőnyegekkel berendezett helyiségbe, melynek közepén a vezető sátorszerű fülkéje állt. Az áttetsző szöveteken fény szűrődött át, egy merev tartású, középmagasnak mondható férfi alakját vetítve Kimi elé. A férfi elkezdte ismertetni a küldetés részleteit. Egy hajó kísérése volt a feladat, melynek szállítmányát senki sem részletezte. A cél a szövetséges Víz országa volt.

~ A célul kijelölt kikötőt figyelembe véve szó lehet hadi utánpótlásról, többek közt fegyverekről is. Nem érintenek annyira az ilyen háborús ügyek, nem is sokat tudok a jelenlegi helyzetről. Sajnos ez most nem motivál.

A férfi árnyéka a beszéd végeztével eltűnt, és csak a kellemetlen csend maradt utána, melyet végül meglepő módon Kimi tört meg. Az összeütődő chakramok csilingelése, a kard rázkódásából adódó csörgés, és a lándzsa nyelének súrlódásából fakadó zaj kíséretében a fiú felállt a szőnyegről, ahová korábban ült néhány társának példáját követve.

- Induljunk! - suttogta, és az ajtó felé lépett. Ha csak nem tartja vissza valaki vagy valami, kilöki a bejárat szárnyait, és lassan, hogy a többiek utolérjék, elindul.

Kabuto Yakushi Kedd Júl. 28 2015, 16:31

A többiek is köszöntenek, kissé furcsállják a dolgot, hogy ilyen fura hangon beszélsz, de a shinobik világa tele van veszéllyel, bármi megtörténhet. A feladatot mindenki csendben hallgatja végig, és nem szólnak az utolsó pillanatig. Innen onnan beleegyező mormogás, míg a harcosoktól nyílt tisztelet és hangos "genuram" a válasz. A látszat úgy látszik csal, a chakra irányítás nélküli szedett-vedett bagázs elég jól képzettnek néz ki, és az összhangjuk is kiválónak néz ki.

Míg a többiek téged is belevéve magánzoláshoz szokott, egyedül, magányos farkasként oldják meg a dolgot. Amint kitárod az ajtó a csapat megfordul és már mennek is útjukra. A feladat nem tűnik kicsinek, főleg ebben a világhelyzetben. A hajó rakománya fontosnak, és értékes lehet, ha már egy egész nagy létszámú csapatot küldenek a megvédésére. A harcosok haladnak legelöl, rendezett kettes sorban, majd a shinobik, kik nem sokat törődnek egymással, csak sunyi pillantásokkal méregetik egymást. Kivéve egy párost, aki látványosan barátkozik, veregeti egymás vállát, és beszélget, mindenféle csacskaságról. Talán már eddig is ismerték egymást, végül egy maradt egy páncélba öltözött alak, ki hátul baktat melletted. Amikor jobban megnézed teljes testpáncélban van, arcát maszk fedi, lélegeztető van rákötve, és két kifejezetten tetszetős kard fityeg az oldalán.

Lassan egymás mellé értek, és igaz az ábrázata nem mutatja, mely elég marcona, és kissé visszás érzelmeket keltő addig a hangja kedves, barátságos, és bármennyire is viccesnek tűnik olyan magas mint egy mutálás előtt lévő tinédzseré. Tiszteletteljesen kezdi a beszélgetést, ám az első szavaira mindenki hátrasandít rátok. Ki is törte meg ezt a nem éppen kellemes csendnek is alig nevezhető légkört.

- Üdvözletem. Örülök, hogy egy harc edzett shinobival küzdhetek együtt a jövőben. A nevem Noburu Arata. Remélem biztonságos út, nyugodt tenger, és csendes szél kísér minket. - Kissé meghajol, mennyire a gyaloglás, és az út enged. Mintha csak igazát akarná utazó társadnak, feltámad a szél. A kellemes meleg fuvallat érezteti veled a tenger közelségét. Sós víz illata cirógatja végig a szaglószervedet. Talán már voltál a tengeren, talán még nem, de belül kellemes bizsergés fog el. A végtelen tenger, messzi földek varázsa, soha nem látott vidékek csalogatása. Még csak sejted de kellemes utatok lesz nem is vitás.

A hosszú utcán végigsétálva egyenesen a kikötőhöz értek, végeláthatatlan víz kékes zöldje beteríti a látóteret. Szinte a horizonton összeér az éggel. A hajótok az "Ezüstös Fénysugár" amennyire meg tudod állapítani kecses kétárbocos, raktere nem hatalmas de elég rakomány fér el benne, hogy megérje az utat, abban biztos lehetsz. A kajütök, és megannyi helyiségekben még ti és a legénység is kényelmesen el tud férni. Akik ha húsz embert kitesznek. Húsz edzett, tengeri rém, kik egész életüket a vizeken töltötték, és úgy ismerik a hajót, na meg a vizeket, mint saját tenyerüket. A kapitány a pallón végén vár titeket, és néz le az új utasaira....

**Howabi Kimiroku** Kedd Júl. 28 2015, 17:17

// Ez a szín már talán jó lesz Very Happy

//

Ahogy a fiú kinyitotta az ajtót, a magányos farkasként dolgozó harcosok - mind a shinobik, mind a közönséges katonák - útjukra indultak. Csak ketten voltak, akik igazi barátokként, egymást ölelve cseverésztek. A chakrahasználatra nem képes katonák elöl ballagtak, kettes sorba rendeződve. Rájuk nézve a külső szemlélő azt is mondhatná, ők szervezettebbek, mint a külön kullogó shinobik.

~ Talán nekem is szemügyre kéne vennem a többieket, akikkel együtt fogok dolgozni. Csapatként egymásra kell majd támaszkodnunk...vagy valami. ~ gondolta a fiú, miközben elkezdte szeme sarkából vizslatni a többieket. Tekintete hamar megakadt egy különös viseletben sétáló férfin. Kimi nem volt benne biztos, ninja vagy sima katona-e az illető, de az oldalán fityegő kardok elnyerték a fiú tetszését. Szerette a különleges fegyvereket, és ez látszott is az ő felszerelésén: két chakram, a ninja világ ritka fegyverei, a kereszt alakú lándzsa, és a kosaras kard, melyhez hasonló valószínűleg az egész ninja világban nem létezik sehol sem. A szürke kezeslábas felett sötétszürke, sunagakurei stílusú chuunin mellényt viselő fiú egyenruhája is egyedülálló. Egyáltalán nem gyakori erre. De a testpáncél még ritkább madár a shinobik körében. Viselője föld elemű lehet, már ha ninja, vagy csak szimplán erő központú. Akár egy igazi tank. Arcát lélegeztetős maszk takarta, mely mögül a fiú felé címzett szavai mulatságos hangszínben törtek elő, cérnavékony hangon.

- Üdvözletem. Örülök, hogy egy harc edzett shinobival küzdhetek együtt a jövőben. A nevem Noburu Arata. Remélem biztonságos út, nyugodt tenger, és csendes szél kísér minket. - mondta a fiúnak.

- Howabi Kimiroku a nevem, bár a Howabiban nem vagyok biztos, - suttogta rekedt hangján a fiú - és remélem hogy nyugodt utunk lesz. Bár egy igazán mozgalmas küldetést nem tudok harc nélkül elképzelni. - a csendben a fiú hangja idegennek hathat, mintha durva csiszolópapír suhanna végig könnyedén egy acél gerendán, társítva a sebesen pörgő köszörűkövön súrlódó, rozsdás kardpenge dallamával. Ez volt a fiú első szociális kapcsolat létesítésére irányuló kísérlete, mióta füst-ninja lett. Rövid sétát követően a levegő mintha megváltozott volna. Enyhe sós aromát kapott a dús légtömeg, amely a fiú orrát csiklandozva tódult a csapat felé. A tenger mással össze nem téveszthető illata volt ez, melyhez foghatót a fiú még sohasem érzett. És maga a kéklő tenger látványa sem volt semmi. Homokrejtek shinobija még életében egyszer sem látott ekkora nagy víztömeget - legalábbis nem emlékezett rá. És a kikötőben ott állt a hajójuk is, amelyet kísérniük kell majd: az Ezüstös Fénysugár. A palló végén a kapitány vizslatta az utasokat.

Kabuto Yakushi Vas. Aug. 02 2015, 23:17

A harcosok nem álltak meg a palló végén, szó nélkül döngtek fel, és csak a kapitány méretes teste tudta megállítani őket. Méretes férfivel van dolgotok. Jóval mázsa felett van csak így ránézésre is, szőrzet nem található a fején, egyetlen egy hosszú vékony szakállcsíkot az arca baloldalából indulva. Ebben a pillanatban is azt pödörgeti, miközben a szedett-vedett csapatot figyeli.

- Hát kik vagytok ti szárazföldi patkányok, hogy szó nélkül akartok felsettenkedni a hajómra. Mit gondoltok hol vagytok, tán egy kupiban, ahol a madamot akarjátok átejteni. Abból ti nem esztek ti anyaszomorítók. - Nem szokványos kardot ránt elő, méretes pengéje, akár egy bárd, kettőt suhint vele a levegőben, és csak úgy hasítja a nem létező ellenséget. Füled magas sivítást fogad, ahogy végül megállapodik a katonák vezetőjének mellkasa előtt.

Csak egy szívdobbanásnyi ideig habozik, míg nyel egy hatalmasat, mibe az ádámcsutkája is majd eltörik. A katonák parancsnoka elhadarja kik vagytok, és mit akartok. A feszült hangulat a néhány szótól máris oldódik kicsit, de még ha félre is áll a kapitány, és ordít az első tiszt felé, a lefitymáló nézése végigkísér titeket.

- Ez is egy érdekes útnak ígérkezik - mondja a beszélgető partnered, és utolsó előttiként hág fel a pallón. Az első tiszt már szívélyesebb, legalábbis egy mocskos szájú vízi rémhez képest. Megmutatja szállásotokat, a kajüt szép tágas elsőre, de második pillantásra már nem is olyan kedélyes. A tatban foglal helyet, majd a legmagasabban, ám a méretes helyiség mind a tucatotoknak van fenntartva, ami így már kissé szűkösnek hathat. A priccsetek függőágy, a komfort érzetet pár lógó mécs változtatja tökéletessé. És ha még nem lenne elég a dologból, a kapitány dobbant mögöttetek. És szólásra nyitja foghíjas száját.

- Na ti anyaszomorítók, most aztán nem akarok egyetlen lusta suttyót sem látni. Ha enni akartok dolgozni fogtok mint mindenki más, ez nem luxushajó. Mi kereskedők vagyunk, megfizetünk mindenért. Ha enni akartok, akkor megdolgoztok érte, ha aludni akartok megdolgoztok érte, ha pihenni akartok azért duplán megdolgoztok... Értve vagyok? - A modor nem változik, a hangnem azonban igen. Míg eddig csak idegenek voltatok, most már a legénység része. A legénység felett pedig a kapitány áll, hát csak tétova nézéseket kapsz. Mit lehet itt tenni, húzogatják a vállukat társaid. A küldetés nem tartalmazott más fajta munkát is, csak a hajó, és a rakomány védelmét. Igaz még nem indultatok el, de nem lenne jó már az elején bajt keverni, ámbár a parancs az parancs, és ha letolt gatyával, padlót súrolva támadnak meg titeket, akkor az a ti felelősségetek lesz. A kapitány szélesre húzza száját a tanácstalan hümmögések hallatán.

**Howabi Kimiroku** Kedd Aug. 18 2015, 18:49

~ Kehh..barom ~ véleményezte magában Kimi az újdonsült kapitáyukat, aki bár méretes kardot forgatott, az chuunin nem volt meggyőződve róla, hogy bánni is tud vele. Ha meg kell védeni a hajót, a fiú meg volt róla győződve, hogy a sok civil csak a ninják útjában lesz. Úgy meg pláne nehéz lesz a szállítmányt védeni, ha annak védelmezői kezében az oda illő éles, csillogó fegyver helyett kefe és vödör van.

- Ja. Megszívtuk. - hűen nem túl kommunikatív önmagához, Kimi ismét csak tömören válaszolt. Szavai hallatán a kapitány most még boldogabb lehet, hiszen látszott rajta, hogy a faragatlan tengeri suttyóhoz illő viselkedés keltette zavarodottság boldoggá, talán büszkévé is tette.

A kapitányhoz képest kevésbé elviselhetetlen első tiszt megmutatta a szállást. Egy tágasnak tűnő kajüt, melybe mindannyiuknak be kéne férniük. A Howabi-ház kényelmes lakosztálya után már a faluban nekiadott apró lakás sem volt hibátlan, de a luxushoz szokott Füst-ninja számára ez az út maga lesz a pokol.

~ Én itt aztán nem alszom...és nem, köszönöm, a fedélzetpucolásból sem kérek.

- Első tiszt! - szólt a férfinak - Megmondaná a kapitány-kamisamának, hogy a szállítmány őrzését jelentős mértékben megnehezíti a felkészületlen legénység? Hogy a magafajta egyszerűbb emberek is megértsék, kérem dugja fel magának a felmosó nyelét. - beszéd közben kezei észrevétlenül az egyik chakramjához illetve kardjához közeledtek, hogy ha valakinek a véleménye erősen eltérnek az övétől, azt lenyugtathassa. Nincs is jobb idegkezelés, mint a hasba szúrt penge.

Kabuto Yakushi Hétf. Aug. 24 2015, 20:03

//Grat senki nem mondta hogy engedelmeskedni is kell Very Happy

//

A kapitány először kimutatja foghíjas mosolyát, majd mint aki már nyeregben, vagyis inkább hullámon érzi magát, menne a dolgára, ám a válaszod nem csak őt de az egész matrózsereget megdermeszti. Ha jutsu ilyen hatást tudna kelteni, igazán halálos lenne. Fogcsikorgatva fordul feléd, méretes kardjával feléd suhint, mint valami kihívás, és matrózai máris mögé állnak. Ki-ki milyen "fegyvert" tudott magának megkaparintani, seprű, bot, kampó, lánc, és máris készülnek az összecsapásra.

A szavaid hallatán sinobi társaid is hangot adnak nemtetszésüknek. A fegyverek előkerülnek, és csak a néma gongra vártok hogy egymásnak essetek. Egyedül a "harcosok" kik nindzsa tudással nem rendelkeznek állnak tétlenül. Nem tudják merre is forduljanak, őket nem zavarta volna a munka, őket nem zavarja a harc sem, de hogy saját fajtájukkal küzdjenek azt nem tudja felfogni csekélyke értelmük.

- Na ti pondrók, most dugjátok vissza vékonyka kis bökőiteket, különben a vízbe hajítom az egész bagázst. Mit képzeltek ti, hol vagytok? Ki parancsol itt szerintetek? He?! - Válaszodtól függ, hogy mi lesz. A fejével talán bármennyire szakétól bűzlik talán még lehet beszélni, de lehet hogy egy két kellemesen nagy pofon segítene helyrerakni az értetlen fejét. Egyetlen személy van ki küldetést adhat nektek, és bármennyire is úr a szemétdombját a kapitány, akkor is csak egy nagy rakás szemét a hajó.

**Howabi Kimiroku** Szomb. Aug. 29 2015, 19:38

A csürhe különféle - a hatékonyságnak még csak látszatát sem keltő - fegyvert ragadott, miközben tanácstalanul összegyűlt a kapitány mögött, kinek fogatlan mosolya mintha lehervadt volna arcáról Kimi szavai nyomán. A fiú lassan előhúzta a ninjáknál ritka, egyedi módon díszes, idegennek ható stílusú kardját hüvelyéből. Az acél penge és a bőr tok hosszan elnyúló, nyekergő hangot hatott, melyet csak direkt lehet produkálni egy a füst ninja birtokában lévő ehhez hasonló mesterművel.

- A küldetésünk nem terjed ki padlópucolásra. Két embertől fogadok el parancsot, de maga sajnos nincs a listán. - mondta kicsi halkabban az előző szavainál, miközben nyílegyenesen a kapitány szemébe nézett. Tekintete üres volt, de érződött testtartásán, hogy bármelyik pillanatban változhat mentalitása, és a képzetlennek látszó matrózokra vetheti magát.

~ Na nézzük, mi lesz ebből.. Sajnálom, hogy ellent kell mondanom a kapitány úrnak, de amíg a Kage-samától nem kapunk egyértelmű parancsot a kapitány utasításainak a teljesítésére, addig kisujjamat sem mozdítom a hajó tisztasága vagy más egyéb érdekében. A feladatom a szállítmány felügyelése, amit igyekszem is teljesíteni.

A többi shinobi reakciója csak bátorította Kimirokut, aki elemelte bal kezét a chakramról, amin eddig kézfeje pihent. Mérlegelve a helyzetet nem tartotta valószínűnek, hogy hasznát tudná venni a dobófegyvernek ekkora területen ennyi ember ellen. Továbbá nem nagyon akarta komolyabban megsebesíteni a matrózokat, mert akkor az út során azok nem tudnák teljesíteni feladataikat, így ez szintén a jelenlévő katonákra maradna, tehát a puska visszafelé sülne el.

Kabuto Yakushi Pént. Szept. 11 2015, 23:02

A kapitány még csikorgatja kicsit a fogait, már majdnem kiadja a parancsot, legalábbis szerinted úgy néz ki. A kardjával suhint egyet a levegőbe, mintha csak éberségeteket akarná próbára tenni. Végül a hajópadlóba állítja a pengét. Hangosan elkezd röhögni, és a matrózok is vele tartanak.

- Ezt már szeretem, nem azon a puhapöcsök kiket eddig furikáztunk. Na végre férfiakat adtak mellénk és nem anyámasszonykatonákat. Keblemre öcsém, kemény legény vagy te. Gyertek megmutatom hol lesz a szállásotok. Nem a legjobb, de jobb mintha a fedélzeten aludnátok. Naponta kétszer kaptok kaját, és ha szerencsétek van foghattok magatoknak vacsorára valót is. Na gyertek. - Úgy látszik csak próbálgattak titeket. Ilyen ez a hajós népség, meg akarja tudni kivel is utazik. Ettől kezdve a legénység, és a kapitány is barátságosan bánik veletek. A hajó megindul semmi feladatotok nincs, a védelmen kívül. Még ki is szolgálnak titeket egy kicsit.

A vitorlákba belekap a szél, a hajót messzire repíti. A dagályt még elkapjátok, úgy süvítetek a tengeren mintha maga a szél szelleme is veletek lenne. Az út eseménytelenül telik, napokig csak szelitek a habokat, néha kereskedő hajókkal futtok össze. A kereskedelmi útvonalak már csak ilyenek. A csapatból csak hárman lettek tengeri betegek. Van kinek a gyomra nem a folyamatos hullámzáshoz szokott.

Napokig nincs más dolgotok mint lógatni a lábatokat, míg végül olyan ellenféllel találjátok szembe magatokat, mi ellen küzdeni sem tudtok. Az ég egyik percről a másikra beborul. A szél megerősödik, majd letépi a vitorlákat. A kapitány parancsokat ordít bele a viharba, és mindenki teszi a dolgát. Láthatod az égi háború a nyakatokon van, a legénység nem fog tudni elég hamar felkészülni rá. Olyan mintha csak valami vihar előtti csend lett volna az eddig eltelt idő. A matrózok megfeszített erővel küzdenek az elemek ellen, de mire az első villám belecsap a tengerbe (nem közel hozzátok) már öt méter maga hullámok hintáztatják a hajót.

A harcosok fegyvereiket lent hagyva vetik bele magukat a munkába, és a kapitány egy szívdobbanásnyi időre el is érzékenyül. Ez a pillant el is múlik hamar, és már fogja is be az új öszvéreket az igába. A csapat többi tagja próbálja túlélni a veszélyt. Ki lement a fedélzetről, hogy még csak az útjába se legyen a matrózoknak, na meg hát védve is legyen mindentől. A többiek veled együtt a fedélzeten tébláboltok. Ki élvezi az égi háborút, ki csak próbálja a maradék ebédjét is a tengerbe juttatni.

**Howabi Kimiroku** Vas. Szept. 27 2015, 21:33

A kapitány mintha csak tesztelte volna a kis csapatot, jóízűen felröhögött, majd hangnemet váltott.

~ Így már mindjárt más ~ gondolta magában Kimiroku, majd halványan elmosolyodott.

- Meggyőzően alakított, kapitány. - nevetett fel, majd a többiekkel tartott a kabin felé. Út közben belegondolt, milyen kutya életük lehetett volna a fedélzeten. Eleve, minek azt takarítani? Majd lemossa valami kisebb vihar, vagy az olykor a fedélzetre is felcsapó hullámok apró cseppjei. Hát még ha főzni is nekik kellett volna...

Az első néhány nap eseménytelenül telt. Hősünk hol a fedélzeten téblábolt, olykor nekitámaszkodva a korlátnak a vizet nézte, hol erősített a raktérben. Fegyvereit sem hanyagolta el, gondoskodott róla, hogy mind lándzsája, kardja, mind chakramjainak pengéje a megszokott mattezüst fényben, borotvaélesen csillogjon. Nem ismerte annyira a világot, hogy tudjon a ninják és samuraiok fegyverekkel kapcsolatos gondolkodásmódja közti különbségről, de tudtán kívül valójában sokkal inkább hasonlított a samuraiokra. Mindennél fontosabbnak tartotta fegyverét. A leghasznosabb eszköznek, és ugyanakkor társnak. Ezért figyelt oda azok állapotára, és ápolta őket rendszeresen, és gondosan.

A néhány csendes nap után vihar jelei mutatkoztak meg az égen. Hamar feltámadt a szél, és villámok is feltünedeztek, a hajóhoz rémisztően közel. A matrózok sürögtek-forogtak, felkészíették a hajót, hogy átvészelje az öt méteres hullámokat. Kimiroku nem értett hozzá, így számos társával együtt csak nézni tudta a eseményeket.

Kabuto Yakushi Vas. Okt. 25 2015, 17:47

///Hinnye nem sok kifogásom lehet, de nem láttam hogy írtál volna, pedig már többször is megnéztem ezt a topicot, de valahogy a vakfoltomba kerültél. Még egyszer elnézést nem fog előfordulni még egyszer.//

Lélekvesztőként dobálta a hajót a vihar. Megannyi harcedzett férfi csak nézni tudta tehetetlenül az égi háborút. Megannyi istenükhöz, és szellemükhöz imádkoztak az életben maradáshoz. Egyedül a kapitány áll rendületlenül a taton. Szemét a sötét horizontba fúrja, és látod rajta az idegességet. Nem a vihar miatt azzal nincs baja, vén tengeri róka ki megannyi vizes poklot látott már. Egyetlen köpéssel adja mindenki tudtára, ezt az égzengést nem tartja sokra. Azonban a gyakorlott szem kiszúrja a zápor mögötti veszedelmet.
- Na szárazföldi patkányok, meglesz végre a beavatásotok. Ha azt hittétek ez a vihar csak játék, nézzetek észak felé. Lesz egy kis szórakozás, olyan kalózos módra. - Kezét a mondott irányba nyújtja, és jó pár percnek el kell telnie, mire ti is meglátjátok. Egy féktelenül közeledő hajó. Három vitorlája csak úgy dagadozik a szélben. Míg ti szembe kapjátok azt, őket a lehető legjobb szögben találja el. Talán nem is véletlenül. A hullámokat úgy szeli, mintha nem is érné a vizet a hajótest, még kell pár perc mire megpillanthatjátok a fedélzeten nyüzsgő sokaságot.
A matrózok már parancs nélkül is teszik a dolgukat, mindent kikötöznek, amit csak tudnak, és állítják be a hajó fegyverzetét. A katonák, és nindzsák felkészülnek a harcra. A csata gyors és véres lesz, ezt már tudjátok. Aki ebben a forgatagban csak egy pillanatra nem koncentrál, örökre hullámsírban fog feküdni. A készülődés hamar befejeződik, ki ki a maga módján. Kinek távolsági fegyvere van azt készíti elő, mert hát ezek fogják ontani az első vért.

**Nashimaru Momo** Hétf. Márc. 02 2020, 20:15

A fekete szőrű, sárga szemű macskám élvezte a kint létet és azt, hogy figyelmemért nem kell a többiekkel megküzdenie, hanem egyedüli élvezője ődrágasága. Istenem, egyszer a sírba visznek ezek, komolyan mondom. Igaz, el tudom képzelni magam hetven évesen, karosszékben pipázva a teraszon, macskát simogatva. Mi lett volna, ha nem eme őrült klánba születek, hanem egy átlagos család gyermeke leszek? Akkor is vonzana a halál, a vér, a gyilkolás és a kínzás? Vagy nem? Soha nem fog ez kiderülni, úgy érzem. Hiszen, ez az élet rendje, kislányból nagy ninja, élni a klánban és hírnevét gyarapítani, olyan hobbit találni mely kikapcsol és segít, hogy jobb legyek. Jobb, okosabb, erősebb.
Szeretem a falumat. Nyugodtan lehetek macska, és senki se néz rám annyira furán, ha macskamentás dohányt csinálok. Ha valaki megkérdezné, hogy feláldoznám-e az életemet a falumért, nagy eséllyel gondolkodás nélkül mondanék igent, hiszen nem csak a gyilkolási lehetőségek miatt mentem nindzsának. Oké, elismerem, azért is mert ez a macska nasi, meg a vér s eléggé vonz, amit soha az életemben nem tagadtam még le, bár igaz, az nem annyira vonz hogy ott van a havibaj, mellyel számolnom kell lányként. Könyörgöm, a fiúk előnyben indulnak! Viszont, az is igaz, hogy még senki nem akarta szétszedni a tampont, hogy mi van benne, így el lehet benne apró meglepetéseket rejteni. Mármint, nem, egyszer sem fordult meg ez a fejemben, főleg nem ahogy élvezem a hideg időt és nyugalmat. Hát na, nem csak a vérszívásra jó eme női segédeszköz.
Oldalra döntött fejjel nézem a sebhelyes srácot, ki rossz pletykák szerint herélve vagyon. Nyeh, kéne egy jó kis ecet meg egy éles kés és nekiállni lefejteni a bőrét. Lassan, szépen, vigyázva erekre. Francba nem szabad, nem nem nem nem, helyette követnem kell ősebhelyességét. Komolyan mondom, nem értem mi a baja velem, hiszen még egyszer sem került annak a gyönyörnek a közelébe sem, hogy a próba babám legyen. Nashimaru vagyok, és szerintem megint előítélesség van itt, hogy aki nasi az őrült is egyben, pedig szégyen, nem szégyen, a legjobb családokban is előfordul hogy nem örökli, avagy rosszul.
Nem vagyok a chanod, nem engedtem meg hogy így hívj - nézek rá egyből durcásan és megteszem, nem vagyok én fiú. hogy ülve is képes vagyok rá. Miért pont engem? Nem tettem rossz fát a tűzre, nem csináltam bajt, cuki kislányként viselkedtem eddig, valami gondot okoznék a légzésemmel? Lehet, nem rögtön pánikolni kellene, meg azon gondolkozni, hogy milyen szépen élesíthetné a karmait Nono a ficsúr arcán.
-Hé! Kikérem magamnak, attól még hogy Nashimaru vagyok, nem vagyok egy őrült futóbolond, szóval jó lenne, ha esetleg egyszer az életben kedvesebb lennél velem -szusszanok fel. Hát nem igaz hogy megzavar a sziesztázásomban, és pihenni akarok meg merengeni, nem pedig mást csinálni.

Engedelmes ninjaként, haha, rohanok máris palotába, gondolva azt, hogy nagy eséllyel küldetést kapok. Mégis, mi lehet az amiért pont én kellek? Valami mérges? Vagy meg kell keresnem egy macskát esetleg? Végülis, abban lassan profi vagyok, nem igaz? Nashimaru Momo, őrültsége tárgya : macska. Ha van valahol rólam egy akta, biztosan szerepel benne. Végül megérkezek és érdeklődve nézek körbe, macskám a vállamon, mi a szöszt akarnak tőlünk.

Ajánlott tartalom

A Falu Vezető Palotája

A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája

Re: A Falu Vezető Palotája