A Raikage Palotája

Mostanában elég piti kis kalandokban vehettem részt és már kezdett is idegesíteni, hogy itthon semmi értelmeset nem kaptam. Így aztán egész közepes érdeklődéssel fogadtam a hirtelen mozgolódást a faluban. Egy kis utána kérdezés után neki is fogtam utamnak a Kage irodája felé.

Épp eltaposom a cigimet és beesett szemekkel nézek a bejáratra, majd kifújom az orromon az utolsó slukkból maradt füstöt, megigazítom az ingem gallérját és szép könnyedben fellépdelek az irodáig. Kicsit ráhajolok az ajtóra és bekopogok, várok három másodpercet, ha nem történik semmi, egyszerűen benyitok és pár lépésre a Kage asztalától megállok. Ha nem szól semmit akkor meghajlok.
- Üdvözlöm Raikage úr… Úgy halottam volna itt egy küldetés… és a felől érdeklődnék önnél. – A végén újra kiegyenesedek és még egy kósza mosolyt is megengedek magamnak egy pillanatra, majd várok.

//Shizune, Koichi//
//Fórumkaland//

Miután elértünk az Akadémiára, és körbenéztünk, a senseit sehol sem találtuk. Viszont amikor ki akartunk lépni az akadémia területéről, észrevettem, hogy az egyik fába feltűnően, benne áll egy kunai. Ez azért volt "feltűnő", mert az a fa nem tartozik a kiképzőterephez, és a bejárat/kijárat mellett nem igazán szoktak dobógyakorlatokat végrehajtani. Közelebb mentem a fához és észrevettem, hogy egy papírcetli is látható azon a kunaion. 'Pont mint az előbbin.' - gondoltam - 'Biztos Jogumi-sensei hagyta itt!' Igazam is lett, mert a papíron a következőket lehetett olvasni:


- Akkor irány a Raikage palota. - mondtam Koichinek, majd el is indultunk.
Nem sok idő kellett, hogy odaérjünk, bár az igazat megvallva szándékosan gyorsan haladtunk. A palota előtt nagy volt a sürgés-forgás, amit még nem értettem, hogy mi is okozhatott, de ez most nem is számított. Bementünk és körbenéztünk. Kerestünk a senseit. Mivel az első emeleten nem találtuk, ezért feljebb mentünk, és ott kezdtük el keresgélni.

//Fórumkaland//

- Itt vagyunk hát! A Raikage palotája. - mondtam, majd ezek után beléptünk a kapuin. ,,Vajon miért akarja Jogumi-sensei, hogy ide jöjjünk? Talán valami különleges hely ez számára? Vagy esetleg azonnal valami küldetésre mennénk?" - gondoltam magamban, kicsit el is mosolyodtam - ,,Hisz az előző nap még csalódottan távozik most meg egy küldetésre invitál minket. Ez azért akárhogy is nézzük haladás."
Körbenéztünk, de első pillantásra nem találtuk a senseit. A percek csak teltek, és miután végignéztük az első emeleten, felmentünk a második szintre, és ott folytattuk tovább a kutatásunkat. Járkáltunk shinobiról-shinobira, és kérdeztük őket, de egyik sem tudott választ adni a kérdésünkre, többnyire csak húzogatták a vállukat, és értetlenül néztek.
- Hát ilyen nincs! - mondtam Hiragának. - Elrángat ide minket, és most meg sehol sincs. Remélem legalább ő keres minket...

Még mielőtt beérhettem volna beviharzott valami sárga…igen határozottan fura helyzet. Épp kopogásra emelem a kezem és eltűnik alóla az ajtó. Egy pillanatra meglepődésemben tágra nyitom a szemem, majd újra összeszűkül és egy váll rántás után unott fejjel belépdelek. Egy rövid ordítozás után három genin kerül szóba. Mikor meglátom magam mögött a két kölyköt, és kizárom, hogy a harmadik a Kage öccse legyen, kicsit értetlenül nézek magam elé. De valahogy most nem tud foglalkoztatni a dolog, a küldetés ismertetése után egy lány hangját hallom az ajtó felöl. Amire direktbe hátra hajolok, közben kezem a zsebemben és immár fejjel lefelé láthatom is az új jövevényt. A mondandójára elégedetten elmosolyodom, szinte a fülemig ér mikor összekombinálom a dolgokat. Egy pár másodpercig még szugerálom a felsőjét. Majd lassan lehunyom a szemem és visszahajolok előre, majd kinyitom a szemem.
- Mikor indulunk? – Kérdezem hadarva, de rettentő érdeklődően a Kagétól és utána még mindig marad a mosoly.

//Melesleg Tenshi Chuunin és abból se olyan nagyon kezdő//

Ilyen sürgés-forgást még nem láttam, kicsit féltem is és gátlásos is voltam, viszont az ajtó mellett álló egyén elég lazán vette a dolgokat, s tetszett is a magabiztossága.
Kicsit elgondolkodtam valóban nem lesz e semmi harc az utunk alatt. Hisz még friss genin vagyok, ahogy Natsu is. Még is ilyen felelősségteljes küldetésben vehetünk részt.
Kicsit megigazítottam a hajam és a fejpántom, majd leengedett kezemmel megfogtam a csuklóm, kicsit feszengtem, majd hogy teljen az idő szememmel átfutottam a jelenlévőkön, de én is azt vártam, hogy megkapjuk a parancsot az indulásra.

//Fórumkaland//

Miután Koichi is elmondta a véleményét, és még mindig nem találtuk a senseit, úgy döntöttünk, hogy még feljebb megyünk. Amikor a Raikage irodája előtt voltunk, észrevettem, hogy már valaki vár itt, és talán kopogtatni akart, de ekkor egy negyedik személy bukkant fel, aki elsőnek megkérdezte tőlünk, hogy "Hát ti?" - erre nem is akartam válaszolni, de nem is nagyon tudtam volna, mert kis gondolkodási idő után egyenesen berúgta az ajtót. 'Ez meg mit képzel?' - gondoltam, majd miután megszólalt, egyértelművé vált, hogy ő a Raikage öccse. Ezek után néhány szót váltottak egymással, nem hétköznapi hangnemben, majd a falu vezetője behívott minket. Mi persze azonnal bementünk, ahogy azt parancsba kaptuk, majd hamar kiderült, hogy ez a hirtelen indulatú fickó lesz a csapatvezetőnk, tehát én, Koichi és ez a harmadik shinobi - mint kiderült a neve Tenshi - egy csapatban leszünk, és tényleg küldetésre megyünk. 'De ezt miért nem tudta nekünk elmondani Jogumi-sensei? Mostmár mindegy, a lényeg, hogy egy küldetésre megyünk.' - mondtam magamban. Mielőtt még bármit is kérdezhettem volna, mint például, hogy kire kell majd vigyáznunk, egy csinos lány lépett be az "ajtó helyén". Gyorsan közölte a fontosabb dolgokat, amiből kiderült, hogy őt kell majd megvédenünk. Pár másodperces csend következett, mert a lány hirtelen jötte, vagy inkább maga a megjelenése, igen-igen figyelemfelkeltő volt. Tenshi a hatásszünet után azonnal egy lényegre törő kérdéssel állt elő: "Mikor indulunk?" Mivel nem láttam értelmét, más kérdés feltevésének vártam a Raikage válaszát.

//Sai//

- Milyen ügyben? - kérdezte tőlem a recepciónál üldögélő hölgy, miután becsuktam magam mögött az ajtót és odasétáltam hozzá.
- Nireiko Kai vagyok, egy követ értesített, hogy a Raikage látni kíván.
A nő végignézett egy igencsak terjedelmes paksamétán, ami előtte feküdt az asztalon.
- Igen, stimmel. Tovább mehetsz, gondolom megtalálod az irodát.
- Hai!
Elfordultam a recepciótól, majd miután megközelítettem az előtérből felfelé vezető lépcsőt, elindultam felfelé. Átlagos napnak indult ez a mai. Átlagos kelés, átlagos reggeli, átlagos reggeli edzés. Igen, eddig stimmelt. De amikor nagy pihegve bementem a nappaliba, hogy pihenjek egy kicsit, kopogtak az ajtón. Egyedül voltam otthon, szóval én nyitottam ajtót. Egy fekete ruhás fickó volt az, aki közölte velem, hogy jelenjek meg a Raikagénél, amint lehet. Így hát gyorsan rendbe szedtem magam, hagytam egy cetlit, hogy hova mentem, és már indultam is. Közepes iramban végigsétáltam az utcán, néha odaintettem egy-egy ismerősnek, elmentem egy ötfős társaság mellett, akik éppen akkor hagyták el a Raikage palotát... eddig semmi extra. Na de majd most. Megigazítottam az időközben kissé szétálló frizurámat, majd kopogtam a Raikage irodájának ajtaján.
Hallottam az invitálást, így hát bementem.
- Hivatott, Raikage-sama? - sétáltam oda a falu vezetőjének asztalához és köszöntöttem, fejemet megdöntve előre.

A Raikage parancsára csak egy gyors bólintás és egy meghajlás keretében sarkon fordulok, majd besorolok a követ mögé egy szolid követési távolsággal és mire leérünk a palota elé a szemeim tökéletesen ráhangolódnak a követ hátulról felfedezhető alakzatainak ritmusára. A napszemcsi előnyei közé tartozik ilyenkor a tekintetem szolid takarása. De azért amikor elkezd megfordulni felkapom a tekintetem és többnyire a szemébe nézek amíg tart a mondandója. Néha elindul lassan a tekintetem lefelé, de általában félúton felkapom és kicsit lassan, de lelkesen bólogatok, mindenre amit mond. A mosolygás után, majdnem nagy hibát követek el. Épp megindul a kezem, hogy egy s.ggre pacsival jelezzem: én készen állok az indulásra. De hamar megáll, mikor felvillan az jeges hang és vissza gondolva még riasztóbb, így csak hátra teszem gyorsan a kezem és egy kedélyes mosollyal végignézek a mi kis bandánkon.

Miután Yoshi bemutatkozott, a Raikage kezdett bele a mondandójába. Elmondta, hogy már azonnal induljunk is el, majd a lányhoz fordult, akit óvatosságra intett. Mivel a Raikage kiparancsolt minket követtük az utasítását, és elkezdtünk lefelé menni a lépcsőkön. Útközben Koichihez szóltam néhány szót:
- Te, szerinted ez így jó? A sensei nem is szól előre nekünk, most meg nélküle kell elmennünk valami küldetésre két idegen falubeli shinobival, és egy kisebb természeti csodával megáldott lánnyal. - a lánnyal kapcsolatos dolgokat még halkabban mondtam, mint az előzőeket, nehogy Kurumu véletlenül meghallja. Megvárom Koichi válaszát, majd a többiekkel együtt lemegyek a lépcsőkön.
Mikor kiértünk Kurumu-chan gyorsan ismertette az ő "kis szabályait", elvárásait. 'Ezt figyelembe véve próbálom meg teljesíteni az első küldetésemet.' - gondoltam. Észrevettem, hogy Tenshi elkezdett fürkészni minket a tekintetével, de ezt most nem tartottam fontosnak, mert más dolgot akartam cselekedni. Azaz még mielőtt bárki is kérdezhetett volna, én tettem fel az első kérdést a lánynak:
- Pontosan miféle tárgyalásról van szó? Mit fogunk mi csinálni Takumi no Sato-ban?
Miután megválaszolta a kérdéseimet én is végigmérem a "kis csapatunkat".

//Sai//

Ha Kurogane még visszanézne, már nem látna a Raikage palota ajtajában. Ugyanis amint elfordult tőlem, már útnak is indultam hazafelé. Valószínűleg rekordot dönthettem gyorsulás terén, mert mire felocsúdtam, már ott voltam a házunk ajtaja előtt. Szinte berontottam az épületbe, és a jelek szerint senki se volt itthon, mert nem hallottam motoszkálást. Bár ez most egyáltalán nem érdekelt. Felrohantam a szobámba, majd kinyitottam a szekrényemet. Kirántottam helyéről a táskámat, melyben már alapjáraton benne volt két tekercs, bennük váltóruhákkal és elsősegély felszereléssel. Másra nem is volt szükség. Innen utam a konyhába vezetett. Feltéptem a hűtő ajtaját, majd kirántottam belőle két koncentrált élelmet tartalmazó tárolót. Hát igen, anyám előrelátó volt, és mindig tartott készenlétbe némi élelmet, ha gyorsan el kell hagynunk a falut küldetés miatt. A tárolók a táskában végezték, végül pedig friss vizet töltöttem a kulacsomba. Ezt már menet közben raktam bele a táskámba, mivel hogy siettem. Hamarosan már megint a háztetőkön közlekedtem, ezúttal a főkapu felé. Nem mertem rá mérget venni, de szerintem jó részidőt futottam... aztán majd kiderül, hány tockost kapok újdonsült társamtól...

Lassan kikerültem zavaró szendeségemből, majd ahogy a parancs is szólt 15 perc van egy egy hetes felszerelés összerakására és a kapuhoz érésre összesen, nem valami sok idő... Ráadásul reggel még nem is ettem, mert kicsit ideges voltam, aztán folyamatosan értek minket Natsuval a váratlan dolgok. Egyik pillanatban még a gyakorló terepen vártuk a mestert most meg egy fontos küldetésre megyünk, méghozzá a Raikage parancsára. Ez több mint előrelépés, én legalábbis örültem neki és gyorsan hazafelé vettem az irányt. Annyira nem siettem, hiszen nem laktam messze a palotától így hamar oda is értem. Gyorsan elpakoltam némi élelmet meg pár számomra fontos, vagy éppen hasznos dolgot, ami belefért abba a 6 perbe amit erre szántam, de sietségemben biztosan ki is felejtettem valamit, csak hát már szorított az idő és még így is épphogy kiértem időben a kijelölt találkozási ponthoz.

//Shino, hogy érted azt, hogy eggyel lejjebb kellett volna kopogtatnom ?//

-Köszönöm szépen, elfogadom.- Hát a félelmem teljesen alaptalan volt ! A Raikage bá' nem is harapós, ha nem idegesítik fel ! Sose gondoltam volna, hogy még teával is megkínál. De ki a csuda az az Asurai, akit említett ? De a Raikage erre még nem adott választ, ehelyett elkezdett mesélni a munkájáról. Fogalmam sincs, hogy miért pont nekem mondja ezeket, de azért megpróbálok odafigyelni a szavaira. Azt mondta, olyan akar lenni, mint én. Micsoda ? Ez kicsit furcsa, de azért jól esik. A Raikagétól ilyet hallani... De várjunk csak miről maradtam le ? Azt mondta, hogy valami Asura van itt, de én hiába forgatom a fejem, nem látok senkit. Majd néhány perccel később megérkezik azt, akiről a Raikage beszélt. Nézzük meg alaposabban ! Egy 20-as csávó, szőke szénakazal hajjal, öltönyt meg inget visel, de elég slamposan, és a karján van valami tetoválás...de miért nem szólal már meg ? Csak bámulja a földet már mióta...
"-Ugyan már Asurai, ne viselkedj így, Hitomi, bemutatom mesteredet, Asurai Kuromei-t."-Na, a Raikage végre megszólalt, és ezzel világos lett minden. Szóval ő az az Asurai nevű fickó, akiről korábban beszélt ! És egyben a mesterem is ?! Na, úgy látszik kivételesen teljesült a kívánságom ! Kaptam egy senseit, aki biztos nem szól bele sokat a dolgaimba, ha ilyen hallgatag...
"-Nahát, szóval te volnál a jövendőbeli tanítványom ?"-és a sensei máris megszólalt."-Hitomi-chan, én akartam hogy hozzám kerülj, figyeltem akadémiás kori tevékenységeidet, és szerintem jól megleszünk. Társakat még nem igen választottam hozzád, szeretném ha rögtön belevágnánk. Raikage, akkor megvan még a dosszié amit kértem ?"- Mi van ? Figyelt engem az akadémián ? Ezt azért mégse hagyhatom szó nélkül !
-Már megbocsásson, de megtudhatom, hogy mi okból figyelt engem ?-Talán ez a hangnem elég jó ahhoz, hogy ne sértődjön meg a kérdésemen. De még valamire nagyon kíváncsi vagyok !-Miért akart pont engem ? Ismerjük egymást ?
Még azt is el tudom képzelni, hogy ő az apám tanítványa, vagy az anyám egyik állandó vendége, esetleg a nővérem barátja. Várjunk csak, azt mondta, hogy a csapattársaim még nincsenek kiválasztva ? Akkor elvileg még bárki lehet. Akár még Orimi-chan is...áh, de nincs nekem akkora szerencsém, hogy pont a legjobb barátnőmet osszák be mellém. Mindenesetre megvárom, hogy mi lesz ebből az egészből.

//Ja, értem már, bocsánat, ezt nem tudtam.//

Hasonlítok rá ? Na de kire ? Kuromei-sensei már majdnem kimondta, mikor egy pillanat múlva mégis visszafogta magát. Na, most már biztos, hogy köze van valamelyik ismerősömhöz. Vagy rokonomhoz, ki tudja. De ezzel csak még kíváncsibbá tett. Itt a Raikage előtt nem, de az úton majd az első adandó alkalommal meg fogom kérdezni, hogy kire hasonlítok ennyire.
Ekkor a mély gondolkodásomat megzavarta valami. Valami, mégpedig egy kis tárgy, ami a Raikage felől indult, elsüvített az orrom előtt, végül a sensei fején ért célba. Na ne, a Raikage most tényleg fejen dobta volna Kuromei-senseit ? Sose hitte volna, hogy valaha is megérem, hogy így lássam a jó öreg kagénket... Jól van Hitomi, ne nevess...kibírom nevetés nélkül...de nehéz, hajtsd le a fejed Hitomi, így talán nem látják meg a mosolyodat...ne nevess...ne...
"- Csend, te balga, Hitomi, én is örülök hogy ti ketten egy csapatba kerültetek."-Óh, kösz Raikage-sama, hogy megszólaltál, így sikerült elterelned a figyelmem erről a röhejes helyzetről.- "Ha más nem, de te biztos feldobod, mert már engem is aggaszt."
-Öhmm..., hát...-Na, hát erre most mit mondjak ? Asszem ez az a helyzet, amikor az embernek jobb inkább csöndben maradnia, mert még olyan választ adok, amitől tök hülyének néznek. Mi van, már megint fejbe dobta ? Na nee, már megint kezdik...
"-Ehhh...Hitomi-chan, indulhatunk ?"
-Őő, persze !
"-Hogy miért figyeltelek ?"-Na végre, válaszol a kérdésemre !-"Mert mondjuk felügyeltem az akadémiát, még 1-2 éve, de ez hosszú történet. Én pedig nem érek rá....."
Ez nem válasz. Jó, felügyelte az akadémiát, de akkor is, mért pont engem figyelt, hisz rengeteg gyerek van és volt az akadémián ! Még egy dolog, amire majd rá kell kérdeznem.
"-Induljunk hát, hosszú út vár ránk, remélem nem vagy tengeri beteg, mert csónakázni fogunk, jó nagy hajóval! Raikage-sama, további szép napot! Majd jelentkezünk!"
Jó, ha most nem is érsz rá, majd azon a hajóúton biztos rá fogsz érni ! Ott aztán majd egy alkalmas pillanatban elkaplak, kifaggatlak, és te minden kérdésemre választ kell, hogy adj, Kuromei-sensei ! Mert már nagyon tudni szeretném, hogy mi a fenéről fecsegtetek ti ketten a Raikagével !
-Viszontlátásra, Raikage-sama !
Jó, indulhatunk !