A Tsuchikage palotája

Alegnagyobb és legerősebb épület mind között, az eleven sziklából faragott hatalmas épület ad otthont a Tsuchikagénak és a várost irányító tanácsainak.

Az ősöreg Kage a rá oly jellemző morcos, bigott arckifejezéssel fogadja érkezésed. Bár az évek árja rendesen eljárt a töppedt vénember deres feje felett, s ma már csak kopottas árnyéka régi önmagának, még így is roppant erővel taglóz le erejének kisugárzása. A gondolat, hogy ez az ember már akkor is ebben a székben ült, amikor a nagyapád még csak pelyhes állú tacskó volt... Egyszerűen félelmetes. És bár ha fizikumán csorbított is a háta mögött álló majdnem egy évszázad, tapasztalatait harcban, vezetésben csak gyarapította, így méltán sorolható a Shinobi Világ nagyjai közé. Bozontos szemöldökei borús ráncba szaladnak, ahogy elé járulsz, és közvetlen válasz helyett, kérdésre újabb kérdéssel válaszol Iwagakure vénséges vezetője:
- Emlékszel még Nagato Tensei-re ugye? Hiába tért meg a porhoz, amiből mind vétettünk... Kezdem úgy érezni, ez a név örökké kísérteni fogja falunk népét. Yurashi... A fivére. Őt kell elkapnod. Felbátorodva a háború miatt kialakult felfordulás miatt, ismét feltűnt. Közvetlen szemtanú nem tudta azonosítani... De a jutsuk amiket használ, egyértelműen az idősebb Tensei fiúra mutatnak. Az országhatár környékén portyázik mit sem törődve a törvényeinkkel, mindet felrúgva, mintha csak övé lenne ez a világ! Puszta kedvtelésből halottak tucatjait hagyta maga után. Ez egy szörnyeteg. És neked kell végezned vele. De!
Hangja és ábrázata, ha lehet még a korábbinál is komorabb árnyalatot ölt. Vajon mi lehet képes így feldúlni azt az embert, aki látta felemelkedni és hanyatlani a Sziklák Közt Rejtőző Falut és népét?
- Vigyáznod kell vele. Legalább olyan hatalommal bír, mint elkárhozott öccse. Ha nem nagyobb erőt képvisel. Három elemet irányít és egy elem fúzió is a birtokában van, amiről keveset tudunk, azt leszámítva, hogy olyan pusztító erő, amivel kevesek képesek szembeszállni. De nem a ninjutsui a legnagyobb erőssége. Hanem a kiszámíthatatlansága és ravaszsága. Légy résen. Erre a feladatra csak egy képzett ANBU lehet alkalmas. Lehetőleg kerüld a frontális harcot. Talán még Téged is könnyűszerrel legyőzne. De bízok a leleményességedben. Ez egy orvgyilkos küldetés. Mindent neked kell kiderítened róla: a hollétét, a szokásait, és az erejét is neked kell feltérképezned, mielőtt szembeszállnál vele. A holttestét el kell hoznod. Nem engedhetjük, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön egy ilyen félelmetes shinobi teteme. Ha elhozni nem tudod, hát semmisítsd meg, az utolsó porcikájáig. Kérdés van?
Dörgi a hajlott hátú apóka. Bajszán bosszúsan pödör egyet, s nagyon jól tudod, ez egy visszautasíthatatlan kérés volt...

Kemény vonású, ráncos arc nehéz sóhajjal hajol közelebb az asztalán át.
- Baljóslatú mendemondák ezek fiam... És sosem lehet tudni, mi igaz, s mi nem belőlük. Ha a fiatalabb Tensei valóban él, akkor az csak tovább bonyolítja a helyzetet. De a segítségedre is lehet. Ez még mind a jövő zenéje, s attól tartok, az én szememet már sűrű homály lepi. A világ napról napra bolondabb, egy magamfajta őskövületnek már túlzottan is idegen. Ez a feladat nagyon nagy súllyal bír falunk jövőbeni megítéléséhez. Ha ezt nem tudod végrehajtani, olyan csorba esik a nevünkön, ami könnyen olaj lehet a háború lángjain... És mi leszünk, akik égni fognak ebben a máglyában, ne feledd Shagon. Ha Konoha és a kutyái szagot fognak, érzik a gyengeségünk, akkor a történelem ismétli majd önmagát és mi jövünk ki vesztesen ebből a háborúból. Talán ezúttal utoljára. Szóval nagyon figyelj oda. Nem kell válogatnod az eszközökben, minden felhatalmazást megadok a feladat végrehajtásához. Szerelkezz fel jól, élelemmel és ivóvízzel, mert az út hosszú és száraz a határokig. És az ínségen kívül sok más veszély is leselkedhet rád a sivatagban. Igen, jól hallottad. A kietlen földeken keresztül kell megközelítened Yurashi-t. Az utadon megszállhatsz a helyi szegény falvacskákban, csak pár ilyen található, ezek is a patakok közelében. Azok pedig ritkán szelik a Föld Országának sziklás végtelenjét. Kérdezz ki alaposan mindenkit, aki az utadba kerül. És... Ne vallj kudarcot kérlek. Kár lenne egy ilyen shinobiért, és túl sok múlik ezen. Kedvelem azt, ki valóra váltja a lehetetlent. Ez lehet csak a kulcsa nemzetünk fennmaradásának. Mihamarabb indulj...
A feladat egyértelmű, a részletei viszont annál kevésbé. Sajnos ez egy olyan feladat lesz, ahol minden súly a Te válladra fog nehezedni. Csak abban tudsz reménykedni, hogy nem törsz meg alattuk...

//Írhatsz a Sziklasivatagokba. Ezen keresztül kell eljutnod majd az országhatárhoz //

//Shizune!//

Hát nem hazudok azzal, hogyha kijelentem azt, hogy Shirou észre sem vette addig a ninját, ameddig meg nem szólalt. Bár ő nem is az a fajta, aki megijed a hasonlóktól. Fejét oldalra fordítva mosollyal az arcán intett a férfinak, ahogyan eme tettek közben tökéletesen végig is mérte a férfit. ~Jól fel van szerelkezve, az biztos! De semmi olyan megjelölést nem látok rajta, amit felismernék egyből! Talán az a maszk! Az ANBU és egyéb speciális osztagok hordanak ilyent, de ez más! Sokkalta sötétebb! Mégis mi folyik itt?~ ült fel az ágyon, ahogyan a férfi nem zavartatva magát beljebb lépett a szobába és Shirou elé tette a táskát és ráparancsolt, hogy öltözzön.
~Ez vicces! Mégis mi folyik itt? A legtöbb ilyen alakulat feladatta, vagy információk szerzése, vagy veszélyes elemek likvidálása. És mivel én egyikbe sem tartozok, nem értem... nem értem...mi a lényege , mi az értelme ennek!~ gondolta végig a helyzetet, ahogyan felvette a maszkot is, majd olyanban volt része, melyet eddig még nem nagyon élt állt.

Alig tudta megvetni a lábát a cserepeken, ahogyan végre valahára megállt és körülnézett. Tudta hol van, bár nem hitt első pillanatban a saját szemének. ~ Egy pillanat alatt? ~ nézett a házukra, ahogyan ilyen távolból a körvonalait a sötétség ellenére is, kilehetett venni!~ És ahogyan körbenézett másodszorra, csak akkor vette észre az öt körülálló új alakokat. Shirou egy pillanatra sem gondolta azt, hogy veszélyben van, most már nem! Abban a pillanatban, hogy itt a háztetőn találkozott ezekkel, tudta, hogy nem ő a célpont, vagyis inkább nem történek az életére. Ezt már a szobájában, vagy éppen abban a pillanatban, hogy ide érkeztek, bár akkor halott lett volna, egy ilyen szinten álló shinobik nem hagytak volna reakció időt neki. Na de a következő pillanatban már úton is voltak, ahogyan Shirou bár tudta tartani velük a lépéstt, ehhez azért nem teljes mértékben volt hozzászokva, főleg egy ilyen nap után.

[Tsuchikage palota]

Követte a férfiakat, ahogyan okosan nem őt hagyták utoljára, így hátulról valaki mindig figyelhette a mozdulatait. Azonban erre nem is volt igazából szükség. Mivel Shirou szeme nem volt bekötve, tökéletesen tudta hol is van és merre tart, annak ellenére is, hogy eddigi életében még sohasem volt itt.
Azonban a viszonylag tudatlansága, vagy éppen mert olyan kedve volt ,ki tudja, ő nem hajolt meg az ismeretlen férfi ellőt, ahogyan annak szavai és persze a látottak alapján a fiatal chuunin egyből felismerte a helyzetet. ~A korban sokkal idősebb nálam, sőt megmerném kockáztatni, hogy majdnem a Tsuchikage korosztálya! Ennek fényében könnyedén lelehet szűkíteni a falúban élők számát...~ vette le a maszkját és foglalt helyett ~... de a helyszínes ez a biztonság is azt jelzi, hogy ez az alak nemcsak a szervezett irányítója, hanem egy nagyon óvatos ember is!~ mosolygott a férfira, ahogyan válaszolt annak kérdésére.
- Semmi baj! - mosolygott továbbra is a férfira barátságosan ~Szóval figyeltek egész nap és még Anya sem vette észre őket!~ - Úgyis untam az otthoni semmittevést! - közölte viccesen a férfival.

//Ui.: Anno a genin csapattól azért váltam el, mert a történet szerint Shirou-t beválasztották egy olyan szervezet tagjai közé, akiket már gyerekorúk óta képeznek (Hasonlít a GYÖKÉR-hez)! Ugyan nem történt előre lépés ebben az ügyben, de ők atták ama „B” szintű küldetést a kétnapos geninek! Szóval ha nem gond, mit szolnál ha ők lennének azok akik anno ezt tették, hogy felmérjék a lehetőségeket! PM-ben Karinnal egyeztes, ha tetszik az ötlet! //

//Bocsi szakmai ártalom! És mindig is egy előre, általam megírt történetet követek! //

Shirou a férfi, immáron rideg szavai miatt körülnézett a teremben, de ezt nem is leplezte. Oldalra hajolt, ahogyan kicsit sem szégyellve magát nyíltan végigmérte a helyzetet, ahogyan minden irányban hasonlóan tett, miközben is az öreg férfi közölte kéréseit vele. ~Egy...kettő... három... négy! A hely, a sötét szoba, a férfiak elhelyezkedése! Nem nagyon szeretnék, hogy meglógjak!~ Ahogyan pedig végzett a felsorolással, az iwagakure chuunin széles mosollyal az arcán, végre rá nézett és láthatólag vele foglalkozott.
- Ajaj... akkor ez egy kihallgatás? -kérdezte a férfitól, stílusából még mindig nem vesztve semmit, sőt rájátszva, a kezével legyezett egyet magának, jelezvén, hogy forró a kialakult helyzet- Igen az... és ezek a kérdések egy katonai támadás kivitelezése lenne az én szemszögemből?!- kérdezte tőle- Nem becsülik túl a képességeimet uraim? Én csak egy fiatal chuunin vagyok! Nem értek az ilyen dolgokhoz! - közölte nagyon is átlátszóan az öreggel, ahogyan ezzel nem megtagadni akarta a parancsát, hanem egyedül arra kíváncsi, hogy a férfinak mennyire fontosak ezek az információk.

Shirou egy pillanatra sem vette le a szemét a férfiról, ahogyan minden egyes mozdulatát, a legkisebbet is szemmel akarta tartani, ha nem így tenne, a végén még azon kaphatná magát, hogy meghalt, azt pedig nem akarta. Bár az öreg szavai és tette nem erre a tényre hajaztak, de sohase, lehetett tudni, mit hoz a holnap, vagy jelen pillanatban a következő perc. De amit a férfi mondott, arról, hogy idehozatja a pótmamát, nos az igazán zavarni kezdte a fiút. Bár arcára nem ült ki semmi, ugyanolyan volt mind eddig és bizony egyáltalán nem volt ideges se feszült sem, egyszerűen az amit a férfi mondott, nem tetszett neki.
~Ha idehozza, akkor valószínűleg fel is akarja használni! Ahhoz pedig még nem jött el az idő!~- nézte a férfit, ahogyan felsóhajtott, lágyan és erőtlenül, ahogyan az egyik kezébe temette egy pillanatra az arcát, mintha nagyon nagy döntést kellene meghozni, de ezzel egyetemben az is benne volt, hogy a férfit nem tartotta arra a kis időre szemmel, de kockáztatott. ~Nincs mit tennem! Már a legelejétől tudtam, hogy elmondom nekik amit kérnek, egyszerűen ha ilyen messzire elmennek, ha képesek elmenni, az azt jelenti, hogy azok az információk nagyon is fontosak!~ emelte fel a fejét, ahogyan a férfira nézett ismét, és az arcán még mindig ugyanaz a mosoly ült ki.
- Hát úgy látszik nincs más választáson nemde? -kérdezte a férfitól- Elmondom, amit tudni akarnak, feltétel nélkül! -közölte velük- Végül is egy falú lakói vagyunk! Semmi okom arra, hogy kételkedjek önökben! Nemigaz? -fordult az egyik őr felé.

Ami pedig ezután következett, az igazán hosszú és aprólékos volt. Shirou felsorolta az össze helyszínt ahol járt, térképet kért a területről, ahol alaposan elmagyarázott minden fontos információkat. Olyan dolgokat, melyeket a térkép alapján elmondani kellett. Részletes terepviszonyok, olyan helyek mely stratégiailag fontosak lehetnek, magaslatok, vagy éppen kulcsfontosságú veszélyes helyek. Épületek elhelyezkedését, jól járható útvonalakat, sőt olyan részletekbe is belement, amibe lehet hogy nem kellett. Az isteni menedék, illetve az isteni kihívás nevű épületek részletes leírását, máskülönben olyan információkat, hogy az öröknek milyen felszerelésük van, hányasával járnak, illetve az átjárt területeken milyen gyakorisággal találkozott velük. Vagyis mindenre próbált válaszolni, amit a férfi akart.

// Naruto --> Amirei és Zento //

*Megadva a végső nyugalmat a volt senseiüknek, végülis visszaindultak a faluba. Jelentést tenni a küldetésről. Talán egy kis tétova, hisz most először tesznek jelentést a falu vezetőjénél… Vagy legalábbis ő maguk egyedül, a legelső alkalomnál Yuutaro is ott volt. Akkor lettek geninek… Mindketten mennek, s persze Amirei kicsit sokkos állapotban, valahogy a szenvedés a faluban már rossz volt.. illetve, hogy Yuutaro is meghalt. A lány számára ez egy picit sok…
Mind ketten elindultak a kage irodája felé, fel a lépcsőkön majd egy illedelmes kopogás után remélhetőleg behívatják őket… Amirei meghajol, majd ránéz a kagéra.*
- A küldetésben feltehetőleg a célpont meghalt, Yuutaro senseivel együtt. A küzdelem addig tartott, míg mind ketten meg nem haltak…
*Szorította ökölbe kezét a lány, s lesújtottan egy erőset hazudott, de remélhetőleg a komorságától ez már nem látszódik… Jelenleg nem tud semmit sem felhozni. Eléggé lesokkolta a történtek kint a Nagare faluban…*

[Még Aznap]

*A Kage elfogadta az esetet. Ő is visszaemlékezett rá, s majd haza küldte a genineket. Ez szabadságot viszont nem jelent. Adott egy kis pihenőt persze, használják, ki a nap maradékát majd másnap menjenek vissza… Bár Amirei-t nem sújtotta le ez a hír. Nem a munkával törődött… Intett Zentonak majd szép lassan haza ballagott. Ahogy benyitott az ajtón feleszmélt, hogy senki nincs itthon, övé a ház. A dadus ilyenkor mindig elmegy vásárolni.*
- eh.
*Törli meg még mindig nedves kis szemecskéjét. S leül az asztalhoz.*
- Miért kell mindenkinek meghalnia?
*Töpreng pár dolgon… Sok minden történt vele. Yuutaro volt az első senseije, talán ő kötötte Amirei-t ehhez a faluhoz. Viszont látván, hogy mit tett, már nem nagyon kívánja se őt látni, se a falut...*
- Nem hiszem el…
*Alig pár órás gondolkodás után még evett valami gyümölcsöt majd engedett egy kád vizet. Lassan levetkezett és beleült a meleg vízbe.*
- Tényleg ez a Shinobi élete?
*Talán elérkezett az az időpont amikor Amirei már Yuutaro felett érzi magát…*
- Te bolond…
*Szidalmazza senseiét. S közben egy kicsit kezeit mozgatva felkavarja az enyhén habos vizet.*
~ Az a fehér fény, amit használt Zenga… az… Ugyan olyan volt, mint az álmomban az anyukám… Ő is eltűnt utána. De Yuutaro a fény után meghalt… akkor…~
*Csap Amirei bele a vízbe.*
- Nem… Ne gondolj ilyenekre…
- Ami’ drágám jól vagy?
*Kérdi a dadus hisz nemrég haza is ért, és halotta, hogy magában beszél.*
- Hihi igen Dadus, csak játszottam…
- Ó értem, vettem neked japán édes kenyeret.
- Köszönöm, de ma nem eszem meg.
- Hogy hogy, tudom, hogy szereted!
- Nem nagyon vagyok éhes…
*Ekkor a dadus benyit s szép lassan a kádhoz sétál…*
- Mi a baj kincsem?
*Persze Amirei rögtön elbőgte magát s a dadusa nyakába borult.*
- A küldetésen… annyi sok ember… annyira rossz volt…
*Néha a Dadus kételkedett, hogy pont egy katonai erőnek kellene elmennie a lánynak… De hát ő ezt szerette volna, s bár mostanában érzékeny… Ez nem jelenti azt, hogy máskor is az lesz… Megsimogatja óvatosan a hátát, majd kicsit eltolja magától…*
- Nyugodj meg… sss….
*Simogatja meg Amirei buksiját, aki próbál valami mosolyt kicsikarni magából és megtörölni szemét, persze ez a szappanos vízzel nem volt jó. A lány picit fintorog a csípő víztől.*
- Na… Kikészítem azt az édes kenyeret.
*Amirei bólint, egyet majd kimászik a kádból. Szép lassan megtörli magát szárazra, aztán felvesz egy háló inget, amit már kikészített tegnap. A vizet leengedi, majd kimegy a nappaliba, s szól a dadusának.*
- Mégsem kérnék enni… Inkább reggelire vinném el. Viszont köszönöm.
*Mosolyog a dadusára, majd befekszik az ágyába. Bár picit gyötörve őt a haláleset, pár óra múlva sikeresen elalszik…*

[Másnap]

*Csörög a vekker, s Amirei rögtön pattan ki az ágyból. Ismét egy trauma, így ismét egy rossz álom… Ezúttal Yuutarórol álmodott. Szinte meg elevenedett előtte. Amirei talán akkor tudta átérezni azt, amit Yuutaro érzett… Bár lehet csak egy töredéke volt. Yuutaro olyan arcot vágott mikor szembesült azzal, hogy nem önmaga, és ténylegesen a gyerekek se kívánják az ő életét…*
~aj..~
*Könnyes szemmel ébred, picit. Meg is törli a szemét majd lassan pár nyújtózkodás után kikel az ágyából, s megmossa, arcát. Majd hálóingjét levetve, át is öltözött. Felvette fehérneműjét, majd arra a szokásos öltözékét. Majd ki is indult a házból.*
~ Jaj… merre is lakik Zento? ~
*Kérdi magától*
~ Ha jól emlékszem haladtam már el előttük. ~
*Pár perces bóklászás után oda is ment ahhoz a házhoz, ahol a fiú lakott… Be is csönget, amilyen hamar tud, illetve ha kopogni kell, akkor kopog. Ha más nyitja az ajtót persze beköszön és szól, hogy Zentot keresi, mert együtt kell menni. Remélhetőleg Zento már nem alszik. Még ha a lány olyan korán is kelt… Majd ha ő is elkészült együtt indulnak el a kagéhoz... Az épületben szokásosan kopog, és meghajol, majd várja a fejleményeket!*

A Tsuchikage mellett egy magas, rövid szürke hajú férfi volt. Sötétlila utazóköpenye alatt volt a Jounin mellénye. Vörös szemei nem keltettek jó benyomást, ahogy marcona tekintete sem. Nem nézett ki többnek Yuutarónál, mégis valahogy sokkal öregebbnek tűnt ha az ember a szemébe nézett. A Tsuchikage bemutatta a Jounint.
-Ő itt Sarumizu Ken, ő lesz a jövendőbeli mesteretek.
-Üdv. - mondta kedvtelenül a Jounin fiatalos hangján. -Már megkaptam a jelentéseteket az elődömről. Hogy őszinte legyek, egy csöppet sem sajnálom. Aki van olyan ostoba hogy egy Zenga szintű shinobi ellen megy úgy, hogy ismeri a saját esélyeit... az magára vessen. - a hangjából ki lehetett érezni egy bizonyos szintű megvetést. - Nálam minden esetre tanulni is fogtok dolgokat, és nem csak látni. - a Tsuchikage megvakarta kopasz fejét. Tekintetéből lehetett látni hogy ezt sugallja a két Geninnek: "Részvétem. Bocsánat, nem találtunk mást aki taníthatna."

http://browse.deviantart.com/?q=Iwagakure&order=9&offset=240#/d1hpi0m

*Igaz Zento érdekes késlekedett, hisz Amirei jött hamarabb. Ráértek volna menni, kilenc, tízre is, de Amirei nem bírt már aludni. Ő is szokásosan vissza köszönt Zentonak majd elindultak a Kage felé.*
~Vajon mi fog történni… Egy új küldetés, vagy valami díj?... Talán egy új sensei?~
*Érdeklődve, mégis még mindig gyászosan ballagott a kagéhoz. Pici lábait a lépcsőre téve halk kis vízhangos koppanásokat keltettek. A kopogásszokásosan gyengéd volt, s a belépés után mindketten meghajoltak. A Tsuchikage el is mondta, miért is kellett ismét ide jönniük. Háború van, sajnos gyászra nincs idő. Egy Sarumizu Ken nevű új sensei-t kaptak maguk mellé, külsőre elég ronda, volt belsőre olyan, mint Yuutaro de még arrogánsabb. Bár ez csak akkor volt látható, mikor látta, hogy belépett pár genin… Szinte minden gyanús kis mozdulatából ki lehetett olvasni, hogy nem nagyon akar egy csapatot. Talán a legfelháborítóbb dolog az, hogy nem tiszteli az embereket. Ismét egy idióta kegyetlen embert kaptak, aki bár többet tud Yuutaronál, de lelkileg is arrogánsabb, mint Yuutaro… és Yuutaro legalább a bemutatkozásnál nem beszélt úgy a gyerekekkel, mint egy tárgyal. No, hát igen… ~ Ilyen a vérbeli gyenge shinobi ~ … Gondolja magában Amirei.
Ken megkapta a jelentést az elődjéről, hiszen tudja saját gyakorlásra voltunk ítélve, mert az előző sensei, alig tanított valamit. Mondván szinte semmit, talán a perverzióit, amiben a még boldogabb napjait töltötte… Viszont Ken is eljátszotta a mai esélyét a lány előtt.*
- Maga és a Kage is tudja, hogy Yuutaro azért ment Zengához, hogy tisztázzon valamit. Legalább ha már meghalt ne beszéljen így róla.
*Ordít rá az új mesterére… S persze a köszönést is elfelejtette, ha esetleg az új mester megpróbál valami új fenyítést alkalmazni, hisz ez már más ember, akkor Shushinal kicsit hátrálva, megpróbálja kikerülni a fenyítést (^^”)… Ken hangjában lévő megvetés szinte úgy futkosott végig Amirei hátán mint a félelem, a probléma az volt, hogy ez nem eltántorította, hanem legszívesebben már őt is a pokolba küldené… Nem érti miért kell mindenkinek ilyen arrogánsnak lennie. Amirei már lassan azon van, hogy tényleg letámadja Ken-t, úgy ahogy Yuutaro tette Zengát, meggondolatlanul. Sajnos a cél az más. Talán Amirei-t a kage mentette meg azzal a fejvakarással, amikor sajnálkozóan nézett a két gyermekre, hogy nem tudtak más beosztani erre a feladatra… Amirei ellazítja öklét, s kicsit összehúzott szemöldökkel, mogorva nézéssel lehajtja fejét.*
~Egyszer még visszavonod.~
*Végül is Amirei kénytelen lesz elfogadni a sorsot. Bár még küszködik azokkal a flegma, arrogáns szavakkal.*

// We miss you Yuutaro... // - - - // Zentooo, tudtommal nem vagy skizofrém O_o Tudtommal nem fog irányítani téged az a Chakra:) //

Az első rémálom, nem is, inkább az első este, mikor Shirou nem volt képes nyugodtan aludni. Már maga az elalvás közben forgolódott, úgy érezte, hogy valami fölött átsiklott, hogy valamit nem vett figyelme, érezte maga körül, hogy az aznapi kérdések során valamikor elszólta magát, vagy a szavaival vagy pedig a tetteivel, hogy nem volt elég ügyes színész ahhoz, hogy azt a férfit is megtévessze. És miután elaludt, újra nem volt képes szabadulni ettől a pillanattól, nem is, inkább attól, ami a mostanában kísértete őt. Nem fél tőle, nem riadt meg, nem zavarta, csupán nem értette, hogyan lehetséges ez, miért lehetséges és főleg miért történik.

Átélte újra azt az éjszakát, ahogyan a szülei az ágyukban fekszenek, ahogyan az alvó édesapja torkát elvágja és a kifröccsenő vér beborítja az szerető anyját is. Tisztán látta maga ellőt a remegő kezeit, a testét, az ijedt arckifejezését, látta a szemében hogy tudná mit kell tennie, de mégsem teszi meg. A kezében lévő kés markolatának érzése még akkor is átjárta a kezét, amikor megmártotta az anyja testében. Semmilyen érzés, még csak keserűség sincs abban, amit érzett. És mégis ahogyan az ajtót felé nézet, látta, látta őt. Ott volt, látta hogy mit csinált, de miért is csak ennyi év után vette őt észre, vagy éppen nem, akkor is tudta, hogy Megumi végignézte az egészet, de akkor miért? Miért engedte azt a kamrában, megvolt rá lehetősége, hogy bosszút álljon, miért nem tette meg! Miért nem ölte meg akkor Shirout, mert szerette, vagy éppen akkor már csak arra vágyott, hogy végre mindennek vége lehessen, hogy a szüleivel tarthasson? Nem értette a dolgokat. Ahogyan újra átélte azt is, hogy megöli a saját nővérét, az akkor érzett üresség láttán, most valahogyan megnyugvást érzett a nővérkéből.

És Shirou felébredt, nem verte ki a víz, csupán felriadt, felriadt, mielőtt az a látvány és érzés újra elvenné az eszét, vagy éppen ellenkezőleg mielőtt valamit is érezne, igen, talán az nem tetszett neki, hogy valami, szíve legmélyén érzett, de miért érezne akármit is, hiszen többször megvizsgálta az emberi szívet és nem talált benne olyant, ami nyomhatná, vagy éppen felkavarhatná azt, a véráramlást. A kezei le voltak kötve a székhez és a hely ismerős volt, semmi, még a felállás sem változott és kérdésre is válaszolt, ezúttal színjáték nélkül.
- Mert rossz voltam?- kérdezte fapofával, ahogyan körbenézett, majd arcára kiült a szokásos mosoly- Le vagyok kötözve ezért igen, de vajon miért is? Talán féltek tőlem... nem miért félnétek tőlem, egyikőtök sem olyan ember, aki megriadna egy kisfiútól... akkor a látszat kedvéért? Igen ez már elfogadható válasz, de akkor még valakinek jelen kéne lennie ahhoz, hogy megkeljen játszanotok magatokat... - dőlt hátra a székben- … de akármilyen indok is van erre, értelmetlen. Nem fogok megszökni és nem fogok ellenetek fordulni... tőbb hasznom van abból, ha csendben és nyugodtan nézem a történéseket, mind egy áldozatára váró kígyó. -elégedett arcot vágott közben, ami idegesíthette a jelenlévőket.

Shirou csendben nézte végig a filmkockákat és hallgatta végig az öreg férfi szavait. A képek és szavak azonban mintha semmilyen hatással nem lettek volna rá. Arcán ugyanaz a fapofa ült ki egyfolytában, ahogyan a képeken lévő arcokat nézte. Valószínűleg ah nem ő nézi, akkor valamilyen érzelem vagy fájdalom kiült volna az arcára egykori társai emléke miatt, de ez Shirou-nál teljesen haszontalan volt. És ez bizony még jobban alátámasztotta azt, amit a férfi mondott. És ahogyan befejezte és a teremre néma csend telepedett, ahogyan érezni lehetett a sötét, maró gúnnyal teli várakozást a férfi arcán.
- Ezt nevezem! -mondta nyugodt hangnemben- Ha tudnék akkor még tapsolnák is...- nézett a kezeire, ahogyan nem mosolyodott el- … azt hittem, hogy eddig tökéletes álcám van, hogy sohase senki nem veheti észre mit is rejt ez a test, ha én magam nem hagyok magam után nyomot, de...- arcára a szokásos mosol ült ki, és a férfiak tudták, hogy ez újra csak játék a fiú számára ez a helyzet- … csodálkozok azon hogy ennyi mindenre képesek voltak rájönni. Alábecsülten Iwagakure no sato lakosait... nem inkább a jounin-jait. A szavaikból ítélve az igazi megfigyelésem csak akkor kezdődött, mikor kiválasztottak? - kérdezte- De kíváncsi vagyok, hogy miért? Azt mondta, hogy „Egészen a közelmúltig a teljesítményed komolyan alulmaradt a speciális elvárásokhoz képest!” akkor mégis miért lettem érdekes az önök szemében? Nem a kíváncsiság hajtotta magukat előre, hanem egyfajta megérzés, nem igaz? Tudták, mikor rám néztek, hogy veszélyt jelentek, de kellő bizonyíték és megfigyelés nélkül lelkiismeret fordulások lett volna a valódi bűnöséggém nem igazolodik be! Ezért egy teljes évig figyeltek valóban? -kérdezte meglepett arcot vágva- És most már tudják, hogy mi is rejt ez az álarc?- kérdezte a férfitól, ahogyan lassan chakrát engedett ki, halványan alig érezhetően. A kezeit és a lábait kötő kötelekbe vezette, hogy meglazítsa a csomókat a Nawanuke no jutsu // Szabaduló technika segítségével. - Ez annyira ironikus! Azt hiszik, hogy rájöttek az igazságra, de vajon ez nem csak a maguk igazsága? -kérdezte, ahogyan elpróbálta terelni a figyelmüket, hogy őrá és a szavaira figyeljenek- Honnan tudják, hogy ami maguk szerint igazság, az mások szerint is az!? Az emberek olyan könnyedén dobálóznak a szavakkal. Tökéletes fegyver emberi alapanyaggal nem létezik? Ez a maguk igazsága, de vajon az enyém is? Nem éreztem sohase semmit, de ha most éreznék, akkor valószinüleg csak szánalmat és nem kevesebbet. Tökéletes fegyver ugyanis létezik és itt van maguk ellőt!

Shirou ismét csendben hallgatta végig a férfi szavait, ahogyan egyfolytában őt nézte. A dolgok nagyon jól alakultak, a férfi igazából nagyon is sokat beszélt, ami chuunin dolgát nagyban megkönnyítette. Na nem csak arra gondolok, hogy megakart szabadulni a kötelektől, hanem másra is. Olyanokra, mely eddig nem igazából volt lényeges, de hamarosan azok lettek. Bár ahogyan a férfi egyre csak csűrte és csavarta a szavait és a mondandóját, ami valljuk be, jobban csinált mind a Shirou, egyre jobban és jobban unalmasabbá váltak a chuunin fiú számára. Egyáltalán nem keltették fel az érdeklődését, pontosítva már nem keltették fel, talán éppen ezért ásított egyet amikor a férfi befejezte a szavait.
- Nem érdemes erre szót vesztegetni! -közölte nyíltan a férfival- Eddig érdekes volt ez a beszélgetés, de úgy gondolom, hogy egy olyan ember mind te, egyáltalán nem képes felfogni azt ami történik, vagy amit mondok. - jelentette ki- Ha téged kellene idéznem, a te jellemed is kifejletlen és gyerekes! -idegesíthette a férfit, ahogyan elmosolyodott- Játszottál az emberi életekkel, miközben minden tettedet azzal palástolod, hogy a falút védelmezted. Kísérleteztél és játszottal mindenkivel mind egy nagy gyerek! Megfigyeltél, kíváncsi voltál mi is vagyok, ahogyan amikor valamit sejteni kezdtél, nem rájöttél, akkor óvatosan közelebb engedtél mindenhez, vártad, hogy hibázzak és mikor megtudtál mindent amit akartál, a céljaid és a tetteid egy helyre kerültek. Szerintem ez az igazságod és a racionális felfogásod félredobása az önös céljaidnak a megjelenése! - idézte a férfi elemzését - De tévedtél még néhány dologban! - ha sikerrel járt, a kötelek lehullanak róla, ahogyan felemelve a kezeit kérdően néz a férfira- Engem irányítana valaki? Nem! Ha figyeltél volna akkor már elmondtam! Én egy kígyó vagyok, aki a földön csúszik, nincsenek érzelmeim, nem érdekel semmi más, csak a préda és elnyelem azt amit megkívánok! -mosolya szélesebb lett és gúnyosabb- De ezen kívül még néhány hibába estél! Azt hitted, hogy nem veszem észre mit mondok, pedig igen! Mindenre rájöttem! Azért vagyok itt! Megszökhettem volna a kórházból, de nem tettem, mert kíváncsi voltam valamire és most már mindenre tudom a választ! Ki ajánlott be fiatalon egy speciális képzésbe, miért küldtek olyan veszélyes küldetésekre mely meghaladta a tudásomat, miért nem vette észre senki nyíltan hogy meghalnak a társaim! Megtudtam ezen kívül ,hogy a falú mit gondol rólam, megfigyelnek-e és ha igen, kik teszik, ki a vezetőjük, hol vannak és mi a céljaik felém! Mindenre tudom már a választ és ezt neked köszönhettem! Azt mondtad, hogy az egész azért történt, hogy megtudj mindent rólam, szerintem mindez fordítva van. Azért történt, hogy én megtudjak minden rólatok!