A Daimyou palotája

A daimyou palotájában megforduló ninjákat kereső személyek általában soha nem találkoznak a falu vezetőjével, a pompás épületből hamarosan a falut valóban irányító szárnyakba vezetik, ahol a ninjaléthez valóban értő tanácsok látják el a ninjaközösség vezetését.

/bocsánat a késésért, sajnos mostanában elég sok dolgom volt/

A mai nap is ugyanúgy indult, mint a többi. Korán felkeltem és készülődni kezdtem a mai napi dolgokra. Pontban-délben ebédeltem, és utána meg a délutáni edzésre készültem fel. Miután ezzel megvoltam elindultam a város közeli erdőbe edzeni. Minden délután kimegyek az egyik fához kicsit edzeni. Egy hatalmas fát szoktam kaszabolni. Már legalább egy hete kezdtem ezt a gyakorlatot, és elhatároztam, hogy mindenképpen ki fogom dönteni a fát, ami magasságában nem olyan nagy, ám széltében egész széles. Az egy hét alatt is csak a fa feléig jutottam, mivel eléggé tömör. Ma is ezt akartam folytatni, ám csak kis ideig tudtam, mivel sajnálatos módon eleredt az eső, és elkezdett villámlani. Éppen egy új technikát akartam kifejleszteni magamnak, amikor is eleredt az eső. Ez engem ne mis zavart, amikor is egy hatalmas villám csapott le az égből, nem messze tőlem. Így sajnos be kellet élnem ennyivel. Szaladtam is hazafele, amit kijelöltek nekem. Mivel Djuka vagyok könnyen ki bejárkálhattam a városból, ám mivel nem voltam teljes jogú ninja ezért nem aludhattam a nijaknak kijelölt helyén, de mivel Djuka vér csörgedezett bennem így a szolgáknál sem tölthettem időmet. Kérésemre erdő közeli szállást kaptam, egy kis fakunyhót, ami a falu mellett van alig pár lépésnyire. Mikor megérkeztem az ajtó elé egy alakot vettem észre. Miután közelébe értem, már láthattam, hogy egy postásninja kopogtatott nálam, ám majdnem indult is. Biztos levelem érkezett, éppen ezért gyorsan odaszaladtam hozzá, nehogy lemaradjak róla. Mikor észrevett megállt, mivel már indult volna, és elővette táskájából a levelet. Mikor ez megvolt, már indult is a következő címzetthez. Mikor kibontottam a levelet észrevettem, hogy nagyon szépen, és nagy odafigyeléssel írták. Gyorsan átfutottam, ám annyira meglepődtem a benne olvasatokon, hogy még háromszor el kellett olvasnom, mivel nem hittem el, amit benne olvastam. Az üzenet arról szólt, hogy lehetőségem van megkapni a Ninja hivatást. Ennek a részleteiben a helyszínen fognak tájékoztatni. A helyszín pedig a Daimyou palota, és felhívták a figyelmemet, hogy a bejárat előtt várjak, míg szólítanak. A célterületen reggel nyolcra, már ott kellett lennem. Sajnos nem tudtam, hol van ez a palota, ám sajnos nem kereshettem meg, hisz nagyvihar van. Igazság szerint csodálkoztam is, hogy-hogy kézbesítenek, még ma is levelet, de hát ez most lényegtelen. Gyorsan bementem a házba, elkészülődtem, és már aludtam is, mivel holnap korán szeretnék kelni, hogy mindent elkészíthessek. Jól aludtam aznap, pedig tényleg elég rossz alvó vagyok. Korai lefekvésnek hála, már hat órakor felkeltem, és ki is másztam az ágyból. Fél hétre, már meg is reggeliztem, illetve felöltöztem. Kardomat övemre csatolva el is indultam a kijelölt palota felé, ám hamar eltévedtem, és kénytelen voltam útbaigazítást kérni. Az útbaigazítások miatt, már háromnegyed nyolcra a célpontnál voltam, és a bejárat előtt megálltam. Kissé idegesen megálltam, és vártam, hogy végre nyolcat üssön az óra. Már majdnem a kijelölt időpontnál járt az idő, éppen ezért még nagyobb idegességgel vártam tovább. Nem tudva mi is fog történni velem álltam, és néztem, hátha keres engem valaki.

//Kabuto//

Épp a szobámba ülök és a fegyvereimet élesítem, amikor valaki kopog az ajtón, majd Kanami felszól, hogy keresnek. Már megint küldetésre hivatt a daimyo. Mire leértem a srác már eltűnt és csak a lány adta tovább az információkat, amit a küldönc hozott. Összeszedtem a cuccaimat. Sporttáska és tartalma, a 2 kunaitartót, Keiko, wakizashi, Djuka maszk, zanbato, nagy méretű tekercs és a hátizsák. Miután mindennel kész voltam, elkezdtem a fegyvereimet, amik csak hátráltatnak, a tekercsbe pecsételni, az pedig a táskám aljához erősítve végezte. Miután mindennel kész voltam, a kunai tartók a lábamra, Keiko és a wakizashi az oldalra, maszk az arcomra, zanbato nem a nagy tekercsbe került, hanem egy kisebbe, hogy a harc közben elő tudjam venni, ha szükség lenne rá, de ha minden jól megy, akkor nem igen, mert lesz más fegyverem. Ha kész voltam a készülődéssel, akkor elköszönök Kanamitól, majd útnak eredek. A daimyo felé vezető úton beugrottam apához, hogy a fegyverkészletemet felfrissítsem.
- Szia Apa! Szeretnék venni fegyverekekt. Szükségem lenne 2 nunchakura, 5 shurikenre, 5 kunaira, 2 ninjatora és fukiyára dárdákkal.
Apa kihozta a dolgokat, amit kértem, majd egy rövid fejszámolás után közölte az árat.
- Ha jól számoltam ez 6625 ryo.
Kifizettem a közölt árat, majd megköszönve leléptem. A kunait, a shurikent, a fukiyát és a dárdákat eltettem a kunai tartómba, nunchakut az övembe hátulra Folytatva az utamat a daimyo palotájához, ahova lassan megérkeztem. Az őrök egyből kérdezték, hogy mi járatban vagyok itt én pedig közöltem, hogy elvileg feladatot akar adni nekem és 2 társamnak a földesúr. Erre persze megnéztek egy listát, majd miután megtalálták a nevem, majd beengedtek. Persze a cuccaimat le kellett adnom mielőtt találkoznék a vezetővel, de megértettem az óvatosságot.

//A fegyverek 6625 ryoba kerültek, mert van egy kuponom 10 shurikenre vagy kunaira, ezért úgy döntöttem, h 5-5 felosztásba veszem meg//

Nyugodtnak ígérkezett a nap, már amennyire nyugodt lehet, egy túlméretes, lelkes macska mellett. Munfurawa gyorsan kapta össze magát, hogy újra neki vághasson a Holdnak. Szokásává vált, hogy hajnali sétákat tegyen, mert így viszonylag szabadon mozoghatott. Azok a közemberek, akik ilyenkor már fenn voltak, nem ijedtek meg a macskától, de nagy tömegben nem szívesen ment volna végig vele. Könnyebb volt így barangolni, és megpróbálni felvenni a hely ritmusát. Minden szívélyes üdvözlés ellenére még nem érezte magát igazán itthon. A kapott szobát sem igazán érezte még magáénak. Valamivel később érkezett vissza a szállására, mint szokott, a macska olyan csodásan elpancsolt az egyik gyakorlótéren, hogy nem volt szíve megtörni a játékot. Most viszont ideje volt felkészülni a napra.
A macska már az ajtó előtt furcsán kezdett viselkedni. Enyhe feszültség látszott rajta, ahogy közeledtek. Az idegeneket jelezte így, s odabenn valóban az várta: egy küldönc, aki gyorsan továbbadta a rábízott információkat, és elsietett.
A lány szinte repült a szobájáig, és kapkodva felöltötte a küldetéses öltözékét, ami tulajdonának nem pénzbeli részét jelentette. Bekészítette a tekercseket is, melyek nem csupán a gyakorlás miatt íródtak, de csekély súlyukkal lehetővé tették a könnyű mozgást is számára, miközben magával vihette a szükséges kiegészítőket.
Nem akart késni. Innen nem lehetett. Büszkévé akarta tenni a "nagyapót", így elsőként kellett érkeznie. A macska mindeközben kényelmesen elhevert az ágyon, és nagy ásítással figyelte a sietséget aztán sima mozdulattal indult el a lány nyomában.
Munfurawa gyors tempót diktált. Izgatta a küldetés gondolata, az első küldetésé. Valahogy ünnepélyesnek és különlegesnek érezte. Úgy vélte, rekord idő alatt érkezett a daimyo palotájához, és bizakodó mosollyal lépett az őrök elé, hogy bebocsátást nyerjen, majd hasonló bizakodással lépett be, és hajtott fejet a szabályok előtt, lepakolva a cuccait.

Reggel hatalmas energiával repültem ki az ágyból a szekrényfelé, mert dolgom volt. Menni kellett vásárolni. Igen ám, de amikor száguldottam, megcsúsztam és dobtam egy hátast. Jó nagyot koppantam, de szerencsére semmi bajom sem volt. Felkeltem, kinyitottam a szekrényajtót és gyorsan felöltöztem. Derekamra kötöttem a Tantot, elraktam a pénzt amik kellett, majd kinindultam a szobából. Ki is értem, már köszöntem el anutól, de valaki kopogott az ajtón. Mentem és kinyitottam, és egy férfi állt ott. Köszönt, ezt én is ciszonoztam, majd átnyújtott egy levelet. Azt mondta sűrgős és utána el is viharzott. Valószínüleg postás volt. Kinyitottam a levelet, elolvastam utána annyit mondtam anyunak megyek küldetésre. Vissza rohantam a szobámba és elkezdtem felszerelkezni. Felraktam a két shurikenttartó, felkötöttem az övtáskát, felraktam a ninjatot és útnak indultam. Elköszöntem az otthoniaktól ás rohhani kezdtem. Időközben elővettem az övtáskából a Djuka maszkot és felvettem. Futottam a Daimyou palotája felé, de még megálltam a fegyverárusnál, vagyis Genki apjánál. Köszöntem, majd kértem 7 shurikent, amit oda is adott, én pedig odaadtam a pénzt. Elköszöntünk egymástól és én újra elindultam. A shurikeneket beraktam az övtáskámba, mert ott még volt hely. Gyorsan el is értem odáig. Az őröknek mondtam, hogy ki vagyok, leellenőriztek, elkérték a fegyvereimet, amiket én leadtam és felmentem a palotába. Ahogy beértem a szobába váratlan meglepetés ért. Két Getsugakurei shinobi. De ők Djukák is voltak egyben. Egyiküket már jól ismertem. Genki volt az. A másik egy lányt akiről még csak beszédeket hallottam.
- Jónapot Michiru-san! Sziasztok. Ha nem tévedek te vagy Djuka Ame? Örülök, hogy megismertelek. - kezdtem.- Én Djuka Hiashi vagyok a túlélő. Szia Tesó! - köszöntem Genkinek és nyújtottam a kezemet, hogy kezet rázzunk és izgatottan vártam hogy mi lesz a küldetés.

//Ha jól számolom 700 Ryo a 7 shurikent//

//Djuka csapat//

Genki:
Mindannyian megkapjátok a hívást, így ki-ki a maga módján elindul. Az ifjú Djuka lány és Hiashi minden nehézség nélkül érkezett a falu vezetőjéhez, míg Genkinek gondjai adódtak. Először is, ahogy sétált lefelé a lépcsőn, az nem bírta a megterhelést és leszakadt alatta. A bokája kissé megzúzódott, de komolyabb sérülés nem érte. Viszont még így is sántikál. Az apja pedig igazán mérgesen fogadta, amit a lépcsővel művelt. A kért fegyvereket átadta neki a megfelelő összegért cserébe, amiket a gyerek elrakott a megfelelő helyre. Végül sántikálva elindul a falu vezetőjéhez. Út közben minden rendben megy, bár mire eléri az épületet, igazán elfárad. Viszont az épületben is fa lépcsők vannak, amelyek sokkal magasabbra vezetnek, mint amilyen magasan az ő szobája van oda haza. Így hát most kell eldöntenie, megkockáztatja az esést és a rongálást, vagy haza megy és lepakol. Esetleg máshogy oldja meg a helyzetet.

Munfu és Hia:
Munfuwara ért elsőként az irodába, őt pedig egy hófehér hajú srác követte, szinte fél perces késéssel. Majd Hiashi is befut, végül egy nálatok idősebb kunoichi is érkezik. A falu vezetője kissé türelmetlen, ugyanis egy személy még mindig nem érkezett meg. Beszélgetésre nincs idő, főleg hogy a férfi eléggé morcos.
- Ajh, Genki késik... Na mindegy, elkezdem nélküle, majd átadjátok neki a feladatot. Négyen vesztek benne részt. Egy óra múlva legyetek a falu kapujánál, Kagami lesz a vezetőtök! - mutat a kunoichire. - A feladat, elkapni egy vadászgörényt, majd vissza hozni a gazdájához. Feltehetőleg az erdőben van valahol, ezért majd ott keressétek. Egy órát kaptok, hogy elkészüljetek, szerintem csak néhány fegyver legyen nálatok, nem számíthattok semmilyen támadásra. Ha nincs kérdésetek, akkor elmehettek! - mondja a férfi.
- Nekem lenne! - szólal meg a kunoichi. - Miért kell nekem ezekkel a gyerekekkel mennem? Én nem vagyok még Jounin, hogy gyerekcsőszt játszak.
- Kagami, gondolom te is tudod milyen helyzet állt elő. Ezért most egy Chunin-ra vár a feladat, hogy ellássa ezt a teendőt.
A kunoichi ekkor bólint egyet. Ha nincs kérdésetek, akkor mehettek készülődni.

//Genki, te majd még ide írsz. Kíváncsi vagyok hogy oldod meg a súlyfelesleget. Ráadásul annyi minden el sem fér egy shuriken tartóba, ami neked le van írva az adatlapodra. Erre figyelj oda, nem vagy te fémkereskedés. Ráadásul ha sok fegyver van nálad, akkor az nem csak nehéz, hanem zajt is csap. Neked meg az a jó, ha csendben el tudod végezni a munkádat. Ez később egy bérgyilkosos feladatnál lehet hátrány. Ha nagyon jó szívű a mesélő, akkor nem foglalkozik ilyesmivel, de szerintem jobb, ha egy ilyen ártalmatlan helyzetben tapasztalod meg a sok fegyver veszélyét, mintha élesben lett volna.

Ame és Hia, ti már írhattok a kapuhoz. Ha van kérdésetek, akkor is oda írjatok, majd ott kaptok rá választ A 4. genin pedig az én karim lesz NJK-ként, Takeyanagi Tomoko.

Ő pedig Kagami, a chunin: http://www.zerochan.net/1232732 / http://www.zerochan.net/1234881 //

//Gomen a késésért és a gyenge posztért holnap költözök a koliba//

Összepakoltam a cuccomat, csak aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így sok lesz, de nem tudtam mit hagyjak itthon, így mindent vittem. Még Kanami is utánam szólt, hogy nem lesz-e az sok, de én meg voltam győződve, hogy nem és én bírni fogom. Én bírtam is, de a lépcső, ami lefelé vezetett a házból nem igazán, de egyenlőre nem foglalkoztam vele, ahogy azzal sem, hogy a bokám megzúzódott és a lépcső sérülésével se, mert a küldetés jelenleg fontosabb volt. Igaz sikerült eljutnom a daimyo házáig, de ott még nagyobb lépcső volt, mint, ami otthon volt. AZ őrök furcsán néztek rám, hogy küldetésre úgy megyek, mintha nyaralni mennék. Most választás elé kerültem vagy felmegyek vagy vállalom az esetleges komolyabb sérülést, ha magasról esek. Nem sokat gondolkodtam, mert egyből eszembe jutott a sporttáskám és a rekeszei, így jött az ötlet, hogy a felesleget abba rakhatnám. Elő is kaptam a nagy tekercsből, majd elkezdtem bepakolni. Amit végül a táskába hagytam: a horgászbotok, fafegyverek, 3 felfújható ágy, 4 kunai, biológia könyv, ishibari jutsu tekercse, néhány jelenleg fölösleges tekercs, zanbato. Épp pakolok, amikor megjelenik Moon, ekkor jut eszembe, hogy őt meg otthon hagytam, de úgy látszik Kanami gondolt rám, a farkas pedig okos és megtalált. Közben elkezdtem elosztani a maradék eszközöket. A jobb oldali kunai tartóba került 3 kunai, 5 shuriken és a fukiya és a dárdák, a balba is 3 kunai, 5 shuriken, 10 senbon. A vadászkésem a tokjával felkötve az övemre, a bicskát pedig zsebre vágtam. Most jött a fegyverek elhelyezése. Persze csak elméletben, hiszen le kellett adnom mindent még az őröknél. Nem tudom, hogy a társaim meg várnak-e vagy sem, de remélem igen. Cuccok nélkül felmegyek, mindent a szertartások alapján véghezvittem, majd miután valakitől meg kaptam az infót, összeszedtem a fegyvereket, amit vinni akartam, majd lebeszélve az őrökkel, hogy itt hagynám a felszerelésem bizonyos részét ők pedig egyszerűen belementek, majd eltették egy szekrénybe, ahova a saját cuccaikat is szokták.

//A tárolás mondjuk egy 5 ryo/fő lenne, vagyis 10 - levontam a pénzemből//

Elég sokáig eltart, míg össze pakolod a cuccaidat. Majd az őrökre bízod a táskádat egy kis pénzzel. Miután elmész, ők a táskát kidobják az utcára, amit néhány suhanc azonnal el is visz. Az irodáig már nem jutsz el, ugyanis még előtte megállít egy Shinobi.
- Ne zavard a vezetőt, fontos dolgokat kell elintéznie! Olyan fél óra múlva, legyél a kapunál. Egy D rangú küldetésre mentek, egy házi állatot kell majd befognotok.
Mondja az illető, majd távozik. Amikor kimész az épület elé, az őrök vihogva néznek rád.
- Öcskös, legközelebb jól gondold meg kire bízod a cuccaidat. Nekünk nem az a feladatunk, hogy a te cuccaidra vigyázzunk!

//Most már te is írhatsz a kapuhoz. Mindent, amit a táskába pakoltál, a táskával együtt húzd ki az adatlapodról. Ráadásul a shuriken tartó még mindig tele van pakolva... Láttad már, hogy mekkora egy shuriken tartó?//

//Suigetsu//

Felkelek, reggel 6 óra van, világomról nem tudok általában reggel, de a mai nap valamiért más volt. Semmi álmosság, semmi fáradtság, levertség, olyan mintha egy isteni erőt kaptam volna a mai naphoz. Megreggeliztem majd ki mentem edzeni a közeli erdőkbe. Ma nagyon jól ment, mert 90százalékos dobási pontosságot zártam a ma reggeli gyakorlással, illetve nem fáradtam el a fekvőtámaszokban, felülésekben semmiben. Életemben nem volt ilyen jó napom, így úgy gondoltam, hogy ezt nem ronthatja el semmi és sétálok egyet a városban, nézelődők, majd megebédelek és kifekszem valahova szundítani. Tervem megvolt, csak sajnos nem tudtam végre hajtani, mert mikor hazaértem az edzésről, már vártak rám az ajtó előtt. Egy ninja volt, aki annyit mondott, hogy be kell mennem a Daimyou palotájába, mert lesz egy megbízatás, amit el kell végezni. Ennek nem tudtam, hogy most örüljek, vagy ne. Mivel olyan jó kis elképzelésem volt a mai napról, de ez most teljesen keresztbe tett nekem. De viszont örültem is neki, hogy végre kapok valami munkát, amivel tudom bizonyítani rátermettségemet. Miután a ninja átadta az üzenetet, elment. Bementem a szobámba összepakoltam összes kellékemet, fegyveremet, ami kellhet egy küldetéshez, majd készítettem magamnak egy kis hideg élelmet, hisz soha nem lehet tudni, hogy hova megyünk és mikor eszünk és én azért szeretek enni és mellette energiát ad, ami szerintem el fog majd kélni. Pakolásom végeztével megindultam a palota felé. Szeretem ilyenkor nézni a várost délben, ilyenkor mindenki készülődik ebédelni és az emberek lenyugszanak és nincs akkora nyüzsgés. Mikor elértem a palotát, bementem az őrök vizsgálata után, megkerestem a szobát, ahova mennem kellet. Bekopogtam, majd kinyitottam az ajtót és illedelmesen bemutatkoztam.
-Jó napot kívánok Djuka Mizuri vagyok, állok szolgálatukra!-

- Szerbusz Mizuri! - szólt a Damiyou megjötted után. - Bár egy kicsit késtél, most elnéző leszek veled szemben, mivel fontos ügyről van szó. Egy küldetéssel bízlak meg, melyet határidőn belül kell elvégezned. A Hold országán belül, található egy 'tábor' nevezetű feketepiac. Nem túl sokat tudunk a helyről, csak azt, hogy illegális emberkereskedelem folyik a környékén. Ide kéne elmenned, ugyanis elfogták az egyik nemest, és magas pénzért szeretnék továbbadni rabszolgának, esetleg hadifogolynak. Ezt nem hagyhatjuk, meg kell védenünk az embereinket. Minél hamarabb el kell jutnod erre a helyre, és ki kell szabadítanod Tahari Musato-t, a magas rangú férfit. Emellett megbízlak egy 'B' küldetéssel is, ami annyit takar, hogy minél többet megtudj a helyről, és annak környékéről, vezetéséről. Szeretném, ha megtudnád, hogy kié ez a förtelmes piac, és kit kell felelősségre vonnunk nemes emberünk elrablása miatt. - adta ki a feladatot a férfi. - Ez az ügy nem tűr halasztást, két heted van megtalálni a férfit, különben biztosan eladták. Bízok benned Mizuri. Kapsz egy társat is magad mellé a szükséghelyzet miatt. Ő itt Tahari Ayami, Musato húga. Shinobi, chuunin szinten áll, jó segítség leszel a számára. - fejezte be a mondandóját, majd várta az esetleges kérdéseket tőled.

~Tahari Ayami~

Megjöttem után Daimyou-sama kiadta az utasítást, hogy mit kell tennem. Kideríteni erről a tábor nevezetű dologról mindent amit csak lehet. Nem hittem a fülemnek, hogy nem riadnak vissza egy nagyobb ember elrablásától sem. Szóval van két hetem, hogy kiszabadítsam ezt a Tahari nevezetű embert, majd ki utána jöhet a java, kikutatni, hogy kié ez a feketepiac. Társul kaptam egy kis lányt, aki már feltűnt mikor a szobába beléptem, meg a fejpántja is a Hold ország bevésésével, de hogy chunin rang... Az azt jelenti, hogy ő dirigálhat nekem, és azokat elvileg mind teljesíteném kéne. Na mindegy, inkább haladjunk a küldetéssel, új partneremhez fordultam és egy pár kérdést tettem fel neki:
- Tudod nagyjából merre van ez a tábor? Egyébként örvendek a találkozásnak Ayami. Indulhatunk a küldetésre? Mert szeretnék a mindent beleadni ebbe a küldetésbe. -
Majd Daimyou felé fordultam meghajoltam és elköszöntem az úrtól. Utána rögtön Ayamihoz szóltam, hogy menjünk ki és a részleteket, majd elmondja út közben ki a palotából.

Én már indultam volna, de a lány elkezdett panaszkodni és szidni engem, hogy miért megyek vele. Ez rosszul esett, de aztán átgondolva a helyzetet, hogy a bátyát rabolták el szegény teremtésnek, amit én figyelmen kívül hagytam, mert annyira fel voltam tüzelve attól az érzéstől, hogy van egy küldetésem. Így most az ép eszem cserben hagyott és nem gondolkoztam, de viszont cselekedtem, persze rosszul, de saját hibáimból tanulok.
- Bocsána...- elnézést akartam kérni a lánytól, de ekkor már kiviharzott a teremből. Néztem ahogy elhagyja a helységet és ekkor eszembe jutott amit mondott, hogy egy elmebeteg irányítása alatt áll a bátya, ha jól vettem le a dolgokat. Próbáltam ezen gondolkodni, de ekkor Daimyou sama szólt hozzám, hogy előbb el kell hagynom ezt a helyet, hogy megtaláljam Ayami bátyát. 1 hetet kaptam rá, hogy ezt megoldjam. De bevallva az igazságot, fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek neki, hisz ez az első úgy mond komoly küldetésem.
- Van kérdésed? - fejezte be Daimyou monológját egy kérdéssel.
-Ööö, ami azt illeti van, hogy beszélhetek-e Ayamival, hogy tartson velem?! És majd én figyelek rá, de ha hatalmas probléma, akkor csak annyi a kérdésem merre kezdjem el?-fejeztem be, majd vártam egy gyors választ, hogy utána rohanhassak Ayami után, hogy elnézést kérjek tőle, mert furdal a lelkiismeret, illetve, hogy a segítségét kérjem.

- Miért akarod magaddal vinni Ayami-t. Tény, hogy nagy erejű lány, de csak képzeld magad a helyzetébe. A bátyát elrabolták, és egy Istentelen helyen van fogágban. Bármit tehetnek vele, és biztosan szörnyen fog festeni, amikor megtaláljátok. Ennek a látványnak akarod őt kitenni? És, mi van akkor, ha holtan találtok rá? Mi van, ha már nem menthető, mi van, ha már eladták, és szolga lett? Ezeknek akarod kitenni a kishúgát. Szerinted Musato szeretné, ha egyetlen testvére ilyen állapotban lássa? - tette fel neked a kérdések halmazát, bár teljesen feleslegesen, hiszen a döntésbe túl sok beleszólásod nincs. Neked kell menned, ha ő azt parancsolja, a szerencséd, hogy még nem keményített be. - És mi van akkor, ha Ayami ezen történések miatt veszélyezteti a küldetés sikerét, és akár a te életed? Ha megőrül, és ott helyben kinyírat titeket, képes lennél abban a tudatban élni, hogyha most nem mondtál volna nemet, akkor a lány még élne, de így nem? Miattad történne Mizuri. - fejezte be. Úgy tűnik azért a másik kérdésedre is odafigyelt, és a kezedbe nyomott egy tekercs halmazt, ami térképek sokaságából állt, a te dolgod, hogy kifürkészd belőle a helyet. Nem vagy kisfiú, hogy ez egyedül ne sikerüljön.
- Nos, hogy döntesz, vállalod? - tette fel az utolsó kérdést.

Daimyou nagyon szépen levezette nekem, hogy miért ne vigyem magamal Ayami és teljesen igaza volt, de akkor is sajnálom, hogy nem jöhet velem. Kellett volna a társaság, de akkor majd megismerkedek pár emberrel az útamon és lesz utazó társam.
-Természetesen elvállalom, szeretnék bizonyítani!- válaszoltam azonnal az öregnek.- Köszönöm szépen a bizalmat és a megbízást, akkor én most indulok is!- mondtam tovább, majd megfordultam és indultam kifele a teremből, mert nem akartam több időt itt tölreni, hisz sürget az idő egy hetem van. Fejemben több dolog is járt, hogy mi lesz velem, meg ilyenek. A tekercseket, egyelőre elraktam a hátizsákomba. Menetközben rájöttem, hogy a fejpántomat is leveszem, hisz nem jó, ha látják, hogy ninja vagyok, mert be kéne épülnöm a terv szerint. Lefele a lépcsőn elkezdtem levenni a fejpántom, az őrök kicsit furán néztek rám, de nem nagyon érdekeltek. Útam elindult egy közeli kis erdőben, ahol leültem egy fa árnyékába és ott kinyitottam a tekercseket, az összeset és egy szendvicset és miközben ettem felfedeztem a tekercs rejtelmeit...

Levetted a fejpántod, ami sok járókelőt kérdésekre kényszerített, a te dolgod volt, hogy figyelembe veszed-e őket, vagy válaszolsz-e egyáltalán rájuk.
- Mi az, a Daimyou-sama nem engedi, hogy Genin legyél, megbuktál valami teszten? - jött az egyik oldalról. - Na, végre megkapták a Djuka-k, megérdemli az összes. - hallhattad máshonnan, de arcok nem kötődtek a "beszólásokhoz". Megmondhatnád, hogy titkos küldetésre mész, de akkor az a bizonyos szó el is veszítené a jelentését. Mikor kilépsz, Ayamit láthatod az ajtó előtt, veled szemben. A lány meghökken, amikor észreveszi, hogy nincs a homlokodon a fejpántod.
- Nem is vagy genin? Csak egy egyszerű fiút akartak mellém helyezni egy ilyen fontos küldetésen. Az agyam eldobom, és még egy napot is várnom kell. Na, mindegy addig felmérem a képességeidet, elkísérsz a kiképzőterepekre? - mondta a lány, és ezzel meg is jelent az első akadály. Na, most hogyan fogsz felelni a kérésre, hogyan fogsz kibúvót találni, hogy azért megmaradjon a becsületedből is valami. De, közben időben el is kell indulnod, tekintve, hogy már most késésben vagy, de még nincs is nálad a szükséges felszerelés.

//Következőt az erdőségekbe, ahol lereagálod ezt, pluszban leírod a magaddal viendő felszerelést. Úgy írd le, hogy ami ott van, csak azt használhatod az egész küldetés során, semmi mást. (persze, ha veszel valamit, akkor az kibúvó)//

Nem sértődtem meg a sensei első szavain, ám a dicsérettől kicsit elszállt velem a ló, ám nem látszódott arcomon.
- Igenis sensei!
Kissé örömteli hangulatban indultam vissza a sensei-el a városba. Utunk egészen a Daimou palotáig vezetett, aminek aljába megtorpantam. Ez a pár óra napoknak tűnt, ám nem szabad megtorpannom pont most. Hát senseihez fordulok, és várom utasításait.

Egy jó fél órát vártam egyedül. Ez idő alatt az ég besötétedett, és csak néhány fáklya adta fényt. Nem nagyon zavart a sötét, hisz hozzászoktam ahhoz, hogy az éjszaka néha elfed dolgokat előlünk. Nem tudtam miért, de szeretek sötétben lenni, mivel nekem másokkal ellentétben a sötétség megnyugtató érzés volt, ám ez az érzés csak pár napja jelent meg bennem. Ekkor azonban kinyílt a kapu, és egy fáklyát tartó férfi jött hozzám csoszogva, majd átnyújtotta nekem egy iratot. miután megnéztem ledöbbentem. Az állt rajta, hogy hivatalosan is Getsugakuréba tartozom, mint hivatalos Shinobi. Miután nem volt más, örömmel indultam haza büszkén.

Szinte még el sem ült az előző kaland izgalma, újabb hírnök érkezik üzenetével. Munfurawa vigyorogva biccent neki, ahogy megkapja a hívást, és egy röpke, tiszteletteljes szavakkal búcsúzik.
-Köszönöm. Indulok.- ezzel visszafordul szobája felé és gyorsan összerakja a felszerelését. Nem hagy itthon semmit, hiszen nem tudhatja, miféle feladat vár rá, és lesz-e ideje előtte visszajönni a szükséges cuccokért. Ahogy a palota felé indul, szinte táncol. Könnyűek, vidámak a léptei. Alig várja már az újabb feladatot, a kihívást, és hogy ismét bizonyíthassa, hogy hasznos, ráadásként továbbra is vágyik arra, hogy büszkévé tehesse távol járó szüleit. Az pedig, hogy végre megbízatásokat kap, úgy érzi, azt jelenti, hogy valóban befogadták.
Yoru, a párduc egykedvűen lépked mellette. Ő semmi különlegeset nem lel az újabb sétában, ám viselkedése csakhamar megváltozik, ahogy egy ismerős szagába botlik. Farka vége felkunkorodik, fülét előre hegyezi, majd kirobbanó erővel iramodik meg a szag forrása felé, és lehet hogy vehemens üdvözlésével fel is borítja.
-Hiashi!-integet vidáman Ame, ahogy barátai Munfurawát becézik, mikor meglátja a srácot, és meggyorsítja lépteit. Nem nehéz rájönnie, hogy a srácot szapora léptei a palota felé, azonos cél felé vezetik: valamiféle küldetésre.
-Csatlakozhatok?- Egyedül is szívesen megtenné a maradék utat, de egy barát társaságában mégis felszabadítóbb. Hiashi úgyis ígért neki egy városnézést. Most habár kutyafuttában, de ezen ígéretét részben teljesítheti is.
Persze a lány akaratos sietőssége, melyet tökéletességre való törekvése táplál, nem ad esélyt valódi bámészkodásra, így amint csak lehetséges, megérkeznek, és Ame Yoruval az oldalán besiet a kapun, remélve hogy barátja sem késlekedik mögötte. Gyors, precíz mozdulatokkal teszi le a fegyvereit, eleget téve a szabályoknak, és csak ezt követően fújja ki kicsit magát, míg várakoznak.

Az utolsó küldetés után, amely nem is történt olyan régen, egy hírnök érkezett hozzám. Természetesen én gyorsan és kézségesen átvettem az üzenetet. Az üzenet egy újabb küldetésről szólt. Ennek nem örültem annyira, mert mára valamiféle laza gyakorló napot terveztem, valamelyik klántársammal vagy akadémiai barátommal. De ha a küldetést kiadták, akkor menni kellet. Otthon összepakoltam a cuccaimat. A ninjatot a hátamra, a tantot a derekamra. Felraktam még az övtáskát és a két shurikentartót, hogy minden bent legyen. Mivel még nem voltam annyira járatos a ninjutsukban, ezért még a fegyverharcban bíztam a legjobban. Még mielőtt elindultam volna, bekaptam pár falatot, hogy ne legyek éhes egy jó ideig. Amikor már az ajtóban voltam eszembe jutott, hogy elfelejtettem valami fontosat. Méghozzá ez a Djuka barna maszkom volt. Visszafutottam érte és utána elindultam a Daimyou palotája felé. Jó félúton lehettem, amikor egy hang az én nevemet kiáltotta. Hátrafordultam és aki szólított nem volt más, mint Ame. Lassan beért engem. Ahogy odaért mellém én megöleltem, mivel minden klántársamra úgy tekintek mintha a saját testvérem lenne. Lehet, hogy ez a lánynak fura volt, de nekem nagyon jól esett.
- Szia Ame! - köszöntem a lánynak. - Gyere nyugodtan. Gondolom te is a Daimyou palotájához tartasz. -
És a megrzésem nem csalt, mert ő is a palotához ment. Igaz a végén kicsit rágyorsított, de én sem maradtam le tőle, ezért én is rágyorsítottam. Egyszerre léptünk be a kapun, majd megálltunk az udvaron. Ame precízmódon lerakta a fegyvereit. Mivel ma lustálkodós napot szerettem volna, remélem valami laza küldetést kapok, mert még nem voltam bisztos benne, hogy Améval megyek.
- Ame neked mit mondtak miért kell idejönnöd? - kérdeztem meg a lánytól és vártam a válaszát. Amíg vártam leguggoltam Yoruhoz, hogy megsimogassam. Reméltem, hogy a cica nem fogja leharapni az újjaimat.

//Suigetsu - A TÁBOR//

A városban járkáltam, hiszen nem rég jöttem haza a Tea országából, ahol egy új technikát tanultam és új emberekkel ismerkedtem meg. Már túl voltam az ebéden, de még a fegyvervásárláson is, vagyis inkább eladtam egy shuriken tartót és minden cuccomat átraktam az egyik övtáskámba. (itt kijátszva) Mivel nem túlságosan használtam ki az övtáskákat eldöntöttem, hogy miután felvettem a küldetéseket, akkor egy kicsit bevásárolok fegyverek terén, mert most van pénzem. Egyből vettem két tekercset, amibe a katanám és a wakizashim került, így azokat el is raktam az egyik övtáskámba, majd elindultam a mizukage irodába. Nem tudtam, hogy Mei milyen állapotba lesz, de remélem nem gyilkol meg, mert küldetésért jöttem. Szerencsére jó passzban találtam, így nem kellett félnem.
- Jó napot Mei sama! A küldetésért jöttem a hold országába.
- Igen. Getsugakure fordult hozzánk, ugyanis megtudták, hogy az ország területén illegális emberkereskedelem folyik és szeretnék felszámolni a "Piac" néven elhíresült területet. Feladat élve vagy hallva elhozni a vezetőt. Kérdés?
- Annyi lenne, hogy hol kell lejelentkeznem Getsuban?
- A daymionál, ha nincs több kérdés, akkor leléphetsz.
Meghajoltam, majd egyből léptem is le, mert nem érdemes ezzel a nővel kötekedni. Tudtam, hogy a kikötővárosba kell indulnom, tehát el is indultam, az utam jó fél napot vett el. Megérkezvén a helyszínre egyből egy kereskedőt kerestem, aki fegyvereket árul.
- Jó napot! Szeretnék 14 kunait, 20 shurikent, egy kunai tartót és 3 hagyományos tantot, hozzá tokot, szeretném eladni a 10 méter drótot és a meglévő tantom.
-Rendben, az 5700 ryo lesz, mert a vásárlásból levontam a drótot.
Kifizettem a pénzt, majd elkezdtem a fegyvereimet rendezgetni. Még eladom a hagyományos ruházatomat és a tekercseket, amibe bele voltak pecsételve, de azokért már nem kapok pénzt. Mikor kész vagyok, már sötétedig, ezért úgy döntök, hogy inkább keresek valami szállást és ott töltöm az éjszakát. Másnap, mivel az uticélom messze volt egy gyors reggeli és zuhany után newkiálltam, hogy keressek valakit, aki elvinne a Hold országába. Több hajó is volt, de végül azt választottam, ami a legkényelmesebb volt, de a legolcsóbb is, ár- érték arányba, bár igazából egy nagyobb hajót is simán ki tudtam volna fizetni. Az út hosszú volt és unalmas, volt egy kisebb és egy nagyobb vihar is, de mindkettőt megoldotta a legénység, így nem kellett besegítenem, mint múltkor. Szerencsésen megérkeztünk a Hold országának kikötőjébe sötétedésre. Megkérdezvén a kapitányomat elmondta, hogy itt nem érdemes éjszaka átvágni, hiszen sok az embercsempész, aki a kislányokra hajt. Igaz nem voltam védtelen, de be kellett látnom, hogy én is azért vagyok itt, hogy egy ilyen csapatot felszámoljak, így kivettem egy újabb szobát, most már a Hold országában. Reggel gyorsan elkészültem és futottam is a faluba, hogy felvegyem a küldetésemet. Megérkezvén a kapuban egy gyors ellenőrzés után megmutatták, hogy merre kell menni és én el is indultam arrafelé. Az útmutatás és a magyarázat pontos voltm, így annak ellenére, hogy általában eltévedek idegen helyen, most mégis megtaláltam a helyszínt. Az őrök megkértek, hogy tegyem le a fegyvereimet és még meg is mutatták, hogy hova, majd beengedtek. Nem tudtam, hogy kit és hol kell keresnem, ígyújabb útbeigazítást kértem, ők pedig elmondták, hogy valószínűleg nem a vezetővel fogok találkozni, hanem egy megbízottjával.

//- 100 ryo 2 tekercsért, - 5700 ryo a bevásárlásért.
1 széles övtáska: 12 kunai, 15 shuriken, reszelő, 10 robbanó jegyzet, 3 tanto, chakra tinta, 2 chakra tekercs (katana és wakizashi), víz fiolákban, fenőkő, kés,
2 széles övtáska: 4 üveg méreg,12 kunai, 15 shuriken, 5 füstbomba, 25 senbon
shurikentartó: sminkkészlet
hátizsák: medikus készlet, rádió, tabletták (medikus készletben), 1 kulacs víz, 2 összehajtott Fuuma shriken
egyéb: 2 ninjato, alkarvédő (beépített penge és recés szél)
Pénz levonva és a fegyverek átrendezve az adatlapomon eszerint, ja és nem írtam, de Miya a vadászgörényem a hátizsákban van//
// Az utazás díját a mesélőre bízom//

//A Tábor!!!!!!!!//

Mindenki megérkezik idővel a palotába, így észre is veszitek, hogy nem egyedül mentek erre a feladatra. Mikor a megszokott kopogás megtörténik, és ti beléptek a Daymio irodájába. A férfi gondterheltnek tűnik, és egy levél áll kibontva az asztalán, a többi papír valamiért a földön hevert szétszórva.
- Áh, örülök, hogy jöttetek. - mondta a Hold genineknek. - És kérlek, majd juttasd el a jókívánságaimat a Mizukage-nak is, amiért ide küldött téged. - címezte Tenshinek. - Csapjunk a közepébe, hogy minél hamarabb elindulhassatok. Az országunkat megfertőzte a mocsok, egy Fekete Báró nevezetű elveszett ninja jóvoltából. A férfi Iwagakure-ból szökött meg, így már értesítettem is a Tsuchikage-t, hogy tegyen lépéseket a likvidálása érdekében, és ő azt állította, hogy már kiküldött két osztagot. Ez a betegség, amiben most a Hold szenved, az alvilágnak köszönhető, ugyanis a tengerparton létrejött egy hatalmas, elkerített piac, ahol csak a rosszakaratú személyek találják meg szívük vágyát. Illegális üzletek, rabszolga kereskedelem, bérgyilkos képzések, és bármi, amit el lehet képzelni, egy ember kezében. Már tettünk lépéseket az ügyben, így az erdőben felvertünk egy taktikai bázist, a tábor közelében, ami az első úti célotok lesz. A bázis vezetője Tahari Ayami(kép feljebb található róla), nála kell jelentkeznetek, hogy megérkeztetek, és ott kapjátok a további eligazítást. Amit még tudnotok kell, hogy már két Getsugakure-i shinobi is a helyszínen van, és félek, veszélyben. Névszerint Djuka Kodomo, és Djuka Mizuri. - az utolsó mondat közben a két geninre nézett, akik ugyanebből a klánból származtak. - Amit javaslok, kevés fegyvert vigyetek magatokkal, ugyanis a ti feladatotok a csendes munka lesz, nem a frontális támadás, és sok fegyver, zörgés, nő a lebukás esélye. Esetleg valami kérdés, indulás előtt? - fejezte be.

//Nem voltam megelégedve az első körrel, bár a két hold genintől nem kértem sokat, így nem is tudtak bizonyítani, de azt csak be lehetett volna tartani, hogy a párbeszéd MINDKETTŐTÖKNÉL ott legyen teljes valójában. Tenshi, elszomorodtam ettől a post-tól. Már az felidegesített, hogy "piacnak" hívod, miközben mindenhol a magyar neve "tábor" volt, és ezt mindenki megértette, így nem értem, te miért nem....Neked külön chakrát osztottam volna ki, ha jó a postod, de nem éltél a lehetőséggel, összecsaptad, és telepakoltad magad fegyverrel. Én inkább láttam volna különféle megoldásokat az említett viharra, és párbeszédeket ismeretlenekkel. TÖBBET várok mindenkitől a folytatásban. A minőségnek kell jobbnak lennie. Nincs senkinél jutalom.//

Tenshi útja: 450 ryo

//A TÁBOR - Suigetsu mesél//

Megérkezvén a palotába már 2 Hold falusi ninja ott volt, nem tudtam róluk megállapítani, hogy milyen rangúak lehetnek, bár taktikai mellényt nem viseltek.
- Sziasztok, nevem Tenshi. - Mutatkozok be, ha figyelnek rám. ~Bunkók! Nyugi.~ Belépve az irodába egy elég gondterhelt férfi ül az asztal mögött, előtte egy kibontott levél. Levettem a cipőmet, majd letérdelve közelebb másztam. Az asztalhoz érve meghajoltam és megköszöntem, hogy fogadott.
- Átadom a Hold országának kívánságait Mei samának! - Mondtam újabb meghajlás közepette. ~Jó lesz nekünk ott, pont odaillünk. Lehet, de most pont az a feladatunk, hogy feloszlassuk.~ Az ember, akiről nem lehetett tudni, hogy a daymio vagy csak egy megbízottja, elmondott minden részletet, összesen két kérdés maradt nyitottan, meg volt egy személyes jellegű, mivel úgy éreztem, hogy a fegyvereim egy kicsit sokan vannak.
- Nekem lenne. - Hajoltam meg. - Milyen kapcsolatban áll a két társam a már kinn lévő shinobikkal? Ki lesz a vezetőnk? Hiszen mégse mehet három gennin egyedül egy ilyen küldetésre. És hol találjuk Getsugakure bázisát? - Azért lenne fontos nekem, hogy tudjam, hogy van-e valami családi kötelék a kinn lévő tagok és e kettő között, mert az érzelmeik esetleg befolyásolhatják a küldetés menetét, amennyiben halál hírt vagy esetleg rosszabbat hallunk az illetőről. Nem tudtam, hogy a társaim milyen rangot viselnek, ezért és mivel nem volt rajtuk ruha, ami a rangot jelezze, azt kellett feltételeznem, hogy még nem léptek rangot. - És a harmadik, egy kicsit másféle, be kellett vásárolnom fegyverekből, de így viszont túl sok cucc van nálam, szeretném valahova biztonságba helyezni a fölösleget, de csak addig, amíg vissza nem jövök. Halálom esetén az összeset a falura hagyományozom.
Amennyiben engedélyezi, hogy valahova biztonságba letegyem, ahol meg is marad, akkor az 1. övtáskába maradna 5 robbanójegyzetes kunai , 5 shuriken, reszelő, fiola víz, fenőkő, kés, 10 senbon, 2. övtáskába 10 kunai, 5 shuriken, 5 füstbomba, 10 senbon. Amennyiben nem tudom hova tenni, akkor csak annyiban változna meg a dolog, hogy a sminkkészletemet, a 2 tekercset, amiben a katana és wakizashi van a hátizsákba átpakolom és a 3 tantot pedig az övemre teszem, a többit pedig ott hagyom, hogy csináljanak vele, amit akarnak.
Ha a társaimnak nincs kérdése, akkor meghajolok, majd megköszönöm a részleteket és a társaimat követve kimegyek az ajtón. Majd megpróbálom újra a bemutatkozást, ha elsőre nem sikerült
-Sziasztok, ahogy mondtam a nevem Tenshi, de a küldetés alatt Akemi. Mivel egy küldetésen leszünk jó lenne megismerni egymás képességeit. - Az álnevet azért mondtam, hogy ha el is kapnak a klánom ne derülhessen ki, bár amúgy se szokásom elmondani a származásom. ~Okos kislány fejlődő képes vagy. Köszönöm.~ Nem árulom el a társaimnak, de szerencsére nálam van a konohai fejpánt és az öregtől kapott medál is, ami át van húzva, így akár el is hitethetem, hogy valóban szökött ninja vagyok, majd így bejutathatom a társaimat a Báró házába, de ezt csak idővel fogom elmondani nekik, persze miután a kinn lévő tagok is megismertek, mert nem lenne szerencsés, ha véletlenül megölnének