A Raikage Palotája

A jounin elmosolyodott a szavaidon, miközben megveregette a válladat, miközben letérdelt melléd. Arca barátságos és nyugodt volt, melegséget sugárzott feléd, megnyugtatott és felmelegített a helyzet, miközben a férfi azon gondolkodott, mit is mondhatna most neked.
- Tudod, a kudarc és kudarc között is van különbség. - nézett rád mosolyogva- Kifutottunk az időből ez igaz, de ennél fontosabb, hogy senki sem sérült meg komolyabban és hogy egészségesen hazatértünk. Ha a küldetés elbukott azért, mert nem voltunk ott időben, mondják azt, de ne feled el, hogy számunkra az a tény, hogy újra láthatjuk a barátainkat, a szeretteinket, a falunkat, az sokkal többet jelent, mintha most egy társadat kellene siratnád! -állt fel, ahogyan kinézet az ablakon, majd egy pillanatra meglepődött, majd lágyan elmosolyodott, ahogyan az utolsó szavaidat is elmondat neki. - Hát ez ellen nincs orvosság! -nézett le rád- Nem lehet megtanulni, ha nem vagy elég erős ahhoz, hogy túllépj azon, ahol most vagy, akkor megreketsz és addig fogod magadat vádolni és emészteni, míg teljesen fel nem őrlődsz! -mutatott ki az ablakon. - Menj ki, néz körbe, beszélj emberekkel, látogasd meg azokat akiket ismersz és határozd el, hogy ha ilyen maradsz, minden elfeszíthetsz! - sétált el- De mind mondtam, ebben nem segíthetek!- integetett neked. Ahogyan felálltál és kinézve az ablakon, megláttál egy ismerős arcot, pont ott, ahova a jounin is nézett. A közeli kiképzőterepen egy genint.

//Megadtam a lehetőséget, hogy most találkozhatsz Kagerou-val, mivel őt látod az ablakon keresztül! Mivel egyévesek vagytok, ezért az akadémián is együtt tanultatok, ezért az ismeretség kölcsönös! Illetve kaptál ch szintet a kalandért, vagy csak a feléért? //

Az egész küldetésre kaptatok +20 ch szintet!

//Hazukage Arashi//

Miután napodat egy hatalmas reggelizéssel kezdted, ideje volt kezdeni magaddal valamit, nehogy megöljön az unalom. Így keveredtél a Raikage színe elé, hogy kérj egy nehéz küldetést, mert igencsak erősnek tartod magad. Nem habozott, adott is számodra egy dossziét ami a küldetésed adatait tartalmazza. Egy célszemélyt kell figyelemmel követned éjjel nappal és ki kell derítened miben sántikál ugyanis a a rejtett falu úgy véli, hogy kiszivárogtat információkat. Mielőtt még túl egyszerűre vennéd a dolgot a Raikage figyelmeztet, hogy a férfi egy tapasztalt ninja így légy óvatos, mert a legapróbb hiba is az életedbe kerülhet. A dosszié a kezedben és az utad kiadva. A dossziéban találsz egy rövid leírást, hogy milyen a jelleme és hol tölti általában az idejét. Az erdőben igen sokszor eltűnik így hát kezd a kémkedést a kapunál, hogy lásd mikor távozik. Ha bármi kérdésed akadna a Raikage vagy tanácsosa minden bizonnyal válaszol neked, vagy nem.

Mikor megkaptam a borítékot arra gondoltam, hogy végre valami izgalom a mai nap folyamán. Megköszöntem a küldetéssel járó megtiszteltetést és szép lassan nyugodtan elmentem a kapuhoz ahol elrejtőzve csöndben vártam az embert addig is néztem, hogy mi történik a környezetemben. Láttam egy nagyon buta gyereket aki kergette valami fémtárgyról visszaverődő fényt és sok papát galambot etetni. gondolkodtam azon, hogy mit csináljak amíg odaér de inkább a láthatatlanságommal foglalkoztam egy fa mögött.

~A fenébe... -torpantam meg hirtelen, ahogy az üldözőim közül ketten elém léptek.
Ketten meg hátulról kerítettek be... Már épp készültem volna az újabb csihi-puhi-ra, amikor az egyik mondott valamit, majd gyorsan el is tűnt. S jé, Jogumi-san is megérkezett. Nagy kő esett le a szívemről, úgy tűnik, így talán megúszom az újabb kórházi látogatást... Viszont... Gyorsan jött örömöm elég tiszavirág életűnek bizonyult, amikor meghallom a mesterem szavait.
-Hoppá... -motyogom halkan magam elé, amikor leesik, hogy mire is gondolt pontosan. Úgy tűnik, hogy sikerült megint elcsesznem az edzést...
Már épp szóra nyitnám a számat, amikor hirtelen felkap, és elindul velem. Hogy hova? Az bizony jó kérdés... Jó darabig csak a lakóházak között cipel, majd feltűnik néhány üzlet is. Csak nem a városközpontba megyünk?
-Hát... izé... az úgy volt, hogy... A nagyapám azt mondta, hogy egy orvos ninjának az az elsődleges feladata, hogy minél tovább sértetlen maradjon a csatatéren, hogy segíteni tudjon a társainak, de ne akadályozza őket... Viszont most nincsenek csapattársak, akiken segíteni kéne... Meg még úgy se ismerek egy orvosi jutsut se, szóval sok hasznomra se lennének... Fegyvereket, meg más technikát meg ugyebár nem lehetett használni, mert Jogumi-san megtiltotta... -magyaráztam, eleinte csak óvatosan, nehogy valami rosszat mondok, de a végére már egész lelkesen meséltem a "haditervemet", egészen addig, amíg a kis baklövésemig el nem érek- Szóval ezért is kezdtem el inkább menekülni, mert múltkor már kiderült, hogy így négyőjük ellen nem sok esélyem van, legalábbis ha egyszerre támadnak. Ezért gondoltam arra, hogy ha elkezdek futni, akkor valószínűleg nem mind ugyanolyan gyorsasággal futnak, és így egyesével elkaphatom őket. Vaaagy, hogy elrejtőzök a tömegben, mert akkor biztos szétszóródnak, és úgy kezdenek keresni engem. És akkor megint bevált volna a tervem, hogy egyesével talán van esélyem ellenük. De a nagy menekülésben az teljesen kiment a fejemből, hogy ha ez egy igazi harc lett volna, akkor így civileket is bajba sodortam volna...
Mire idáig jutottam a nagy magyarázkodásban, már a Raikage palotájánál jártunk. Ennyire belemerültem volna a mesélésbe, hogy fel se tűnt, hogy már itt vagyunk? Miután beléptünk az épületbe, szájtátva bámultam a berendezést... No igen, nem sűrűn jártam még itt, de valahogy mindig lenyűgözött a belseje. Kíváncsian sasoltam, hogy mi hogy néz ki itt bent, meg egyáltalán merre járunk, de úgy tűnik, már megint úgy elkalandoztam a gondolataimmal, hogy mire észbe kaptam, már milkalila gőzöm sem volt, hogy hol vagyunk pontosan. És a nagy kérdés, hogy mit keresek én itt?!
-Jogumi-san, miért kell a Raikage palotájába jönnünk?

Reggel izgatottan keltem, gyorsan megreggeliztem és rövid készülődés után a Raikage Palotája felé vettem az irányt, várva az eligazítást, melyre volt mesterem hívta fel a figyelmem. A korai időpont ellenére sütött a nap. Ezt jó előjelnek véltem. Útközben végig az új csapatomon járt az eszem. Vajon kik lesznek azok, hogy fogok kijönni velük? És milyen lesz az új sensei? Szigorú, barátságos, erős? A gondolataim ezen kérdések között mozgolódtak, mígnem elém tárult a hatalmas palota. Már voltam itt néhányszor, mégis mindig csodálattal tölt el ez a monumentális építmény. A terembe érve shinobik sokasága fogadott. Magam is meglepődtem, mert ennyi emberrel itt még sose találkoztam. Gyorsan fürkészni kezdtem a tömeget, hátha meglátok valaki ismerőst, de nem vettem észre senkit, ezért az egyik fal mellett álltam meg és vártam, hogy történjen valami. Ismerős híján újra a csapatomon kezdtem gondolkodni és kíváncsian fürkésztem az arcokat, azokra koncentrálva akik szintén egyedül voltak, ugyanis őket tartottam potenciális társjelöltnek. Kíváncsi voltam vajon csapatot fogok kapni vagy talán egyből küldetésre is mehetek. Ezek a gondolatok jártak a fejembe miközben az idő csak telt és telt.

Iszonyat fáradtan keltem, mert alig tudtam elaludni az éjszaka. Elvégeztem szokásos reggeli dolgomat a wc-n aztán útnak indultam a raikage palotája felé, hogy megnézzem, hogy alakulnak a dolgok. A terembe érkezve rengeteg shinobit láttam, össze is zavarodtam, hogy mi ez a nagy nyüzsgés itt, utálom a tömeget. Kiszúrtam pár volt osztálytársamat, de nem volt kedvem melléjük csapódni, mert gyűlöltem őket. Inkább kerestem magányos formákat, akik szintén várnak valamire. Kiszúrtam egy viszonylag szimpatikusabb gyereket, Watari Zenkot, mint bemutatkozás után kiderült. Így ketten egymás mellett várjuk a fejleményeket, de nem nagyon beszélgetünk, mert elővettem egy zacskó chipset és elkezdtem zabálni a reggelimet.

Miközben várakoztam egyre csak érkeztek az új és új ninják, de már nem nagyon törődtem velük. Egyre türelmetlenebbül vártam h legyen valami fejlemény. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy velem egykorú, nálam kicsit magasabb srác tart felém. Mindkét kezén tetoválás volt. Én is sokszor gondolkodtam rajta, hogy varratok magamra valamit, de még sose sikerült rászánnom magam. Nem tűnt valami barátkozó alkatnak, tekintete elég mogorva volt. Meg is lepődtem, mikor odadőlt mellém a falhoz és megszólított. Egy kicsit örültem is neki, mert már nagyon unatkoztam.
-Hali Watari Zenko vagyok! -viszonoztam a köszönést.
Nem úgy tűnt, mintha folytatni akarná a beszélgetést, mert minden további beszéd nélkül unottan elővett egy zacskó chipset és enni kezdte. Gondolkodtam, hogy folytassam-e a beszélgetést, de mivel már tényleg nagyon unatkoztam gondoltam bedobok valami témát. Látva a bal karján lévő tetoválást, gondoltam muszáj lesz megkérdeznem, hátha segít előremozdítani az ismerkedést.
-Miért utálod a rament?

Nagyon utálom mikor evés közben megzavarnak, pláne ilyen értelmetlen barátkozós kérdésekkel, de hát nincs mit tenni végülis én mentem oda haverkodni, gondoltam akkor udvarias leszek és válaszolok.
- Azért utálom, mert anyukám 5 éves koromban 1 héten keresztül ezt etette velem, ezért bosszúból levizeltem álmában.
Nem akartam folytatni a sztorit, épp elég ha ennyit tud rólam.
- Amúgy én arra várok, hogy beosszanak valami csapatba meg kapjak egy senseit. Te mit keresel itt? Toltál már küldetéseket, vagy te is totál kezdő vagy, mint én?
Gondoltam puhatolódzok kivel is van dolgom, hátha erősebb nálam és lehet mit tanulni tőle, vagy ha nem maximum jól elverem.

Levizelte az anyját??? Teljesen ledöbbentem. Én aki mindennél jobban szerettem anyámat nem tudom elképzelni mi viheti ilyen dolgokra az embert.. Ráadásul, mindezt el is meséli ilyen flegma stílusban?? Ezek szerint egyáltalán nem érdekli a családja. Nem tudom mi történhetett vele, de nem lehetett neki valami jó gyerekkora. De mindez akkor se mentség ilyen dolgokra. Legszívesebben azonnal megütném. Pedig fejpánt van rajta... Hogy sikerülhetett egy ilyennek a genin vizsga?? Türtőztetem magam, hiszen mégiscsak a raikage palotájában vagyunk. Nagy nehezen túlteszem magam a hirtelen haragomon és megpróbálok nyugodt hangnemben válaszolni. Nem akarok többet az előző témáról beszélni, mert a végén még nem tudnék uralkodni magamon.
- 1 éve vagyok genin, de feloszlatták a csapatom és most ide küldtek valami eligazításra. Gondolom új csapatba fognak osztani és végre folytathatom a küldetéseket és az edzést. - tudtam volna még mesélni neki, de csak az járt a fejemben, hogy ráüvöltsek, hogy mégis, hogy csinálhattál ilyet??

Úgy tűnik, végre abbamaradt a kószálás a különböző folyosók labirintusában, majd megállapodtunk egy teremben, én pedig újra két lábbal állhattam a földön. Kíváncsian néztem körbe, hogy mégis mi lehet ez a hely, amikor Jogumi-santól kaptam egy rövid kis magyarázatot. Ebből azonban leginkább egy apró szócskán ragadtam le.
-Határvédelem? -pislogtam csodálkozva a mesteremre, majd néhány pillanattal később visszatértem az előbbi elfoglaltságomhoz, azaz figyeltem, hogy kik érkeznek még rajtunk kívül.
Szóval valami küldetés lesz. Kiküldenek. Védeni a határt... Igaz, hogy eddig is akartam komolyabb küldetéseket kapni, viszont most egy pillanatra elbizonytalanodtam. Igaza van Jogumi-sannak, ideje átgondolnom, hogy mit is akarok én ott kint csinálni, ha már menni kell és a gyógyítani még nem tudok. Hát, akkor jó eséllyel maradnak az akadémián tanultak. Az a néhány jutsu amit az eddigi edzéseken nélkülöznöm kellett, mellé meg a shurikenek, kunai-ok meg a senbonok. Habár, majd ha ott leszek, majd kitalálom még, hogy hogy is legyen, hiszen így látatlanba nehéz előre tervezni. De úgy tűnik, lesznek csapattársaim, az pedig már pozitívum.

Nah végre beosztottak már egy csapatba, nagyon idegesít mikor az életképtelen béna ninják ilyen lassan döntenek dolgokról, mert nincsen semmi sütni valójuk. Úgy tűnt, mintha már hetek óta itt várnék... Ohh beosztottak emellé a szerencsétlen Zenko mellé, hát kiváncsi leszek mit tud de nem várok tőle sokat, egy 2 éves csecsemő többet tudhat nála. Mindegy, a semminél csak jobb lesz, bár lehet , hogy annyira fel fog idegesíteni, hogy a maradék chipsemet feldugom a popojába és megfűszerezem egy kis erős pistával. Tuti, ami tuti. Én csak a biztosra megyek. Az a Ruru gyerek viszont nem tűnik amatőrnek, abból még kisülhet valami.

A továbbiakban néma csendben várakoztam. Gondolataimat visszatereltem a leendő küldetés, a leendő csapatom felé. Ezen tűnődtem, míg valahonnan egy kiáltás hallatszott. Fürkészni kezdem a tájat, míg egy alakot vélek felfedezni a hatalmas országtérkép előterébe. Ha nem mozogna, talán észre se venném. Vajon mióta lehet ott? Valószínűleg már régebb óta figyelt minket.
- A régóta érlelődő idő eljött, a háború felütötte a fejét az idegen országokban, ami azt jelenti, hogy hamarosan ezt kihasználva más nemzetek ninjái lesznek a határainkon, vagy máris ott vannak. Akik itt megjelentek a határvédelem részét fogják képezni, mélységi és előretolt pozíciókban. Azok, akik csapat nélkül érkeztek háttérfeladatokra csoportosulnak fel, miután az előretolt csapatok elindultak! - megdöbbenve hallom a szavakat, amelyekre már oly régóta számítani lehetett. A háború elkezdődött és mi benne leszünk. Izgalmas, mégis ijesztő ez a gondolat. Ezek szerint valami háttérfeladatot fogunk kapni. De vajon ez mit takar. Valószínűleg a csapatok kiosztására is sor kerül. Miközben a felnőttek a térkép felosztásával foglalkoztak egy szigorú hangot hallottam: - Gyertek ide. Mind! - mivel csoportom nem volt és nem igazán tudtam, hogy mi is a dolgom követtem a parancsoló hangot. Az új csapatok beosztása megkezdődött. Egyre fogytak az emberek, míg végül a saját nevem is meghallottam. A csapat vezetője egy Jogumi nevű jounin lett. (kérdés: Jogumi férfi vagy nő, esetleg hol találni róla infót? előre is köszi:D) És a csapattársaim pedig egy Ruru nevű kunoichi. Nálam talán egy kicsit idősebb lehet és úgy tűnik ismeri Jogumi sensei-t is. Ezek szerint régebb óta lehet már genin. jajj nee, a másik pedig Hakuseki.. remélem hosszú távon sikerül megértenem a srácot, legalábbis az első beszélgetés után nem nyerte el a szimpátiámat, az ő arcán az eddig megszokott közöny ült. Miután kiosztották a csapatokat szinte mindenki eltűnt, ezért gondoltam ez a legjobb idő, hogy kicsit megismerkedjünk leendő csapattársaimmal. Ruruhoz fordulok, hátha tud majd mesélni valamit az új sensei-ünkről.
- Szia. Zenko vagyok. Úgy tűnik egy csapatba leszünk:D Te már régóta ismered Jogumi sensei-t?

Mielőtt még választ kaphattam volna a kérdésre ismét egy erőteljes hang szólalt fel a terembe. A pódium felé kaptam a tekintetem. A srác, aki megszólalt Darui lehetett. Sose láttam még, de sokat hallottam róla. Az előző raikagenek volt a jobb keze, így gondolom elég erős shinobi lehet. Az arcikefejezése elég unott volt, mintha az egésszel nem is akarna foglalkozni. Talán még Zenkon se láttam ilyen nemtörődömséget. Bármennyire is beszélgetnék Ruruval Jogumi senseiről, úgy gondolom érdemes odafigyelni a mondanivalóra. Kb 1 percig beszélhetett. Szóval ilyesmi lesz a feladatunk? A belső területek ellenőrzése? És úgy tűnik még egy kísérőt fogunk kapni. 4 fős lesz a csapatunk? Ezek szerint tényleg komolyodik a helyzet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán háborús feladatokkal kell szembesülnöm. Mondjuk ellenséggel nem hinném, hogy találkozni fogunk. Erősebb ninják vannak a faluba, mintsem, hogy egykönnyen áttörjék a védvonalainkat. Igaz mélyen legbelül talán reménykedek, hogy szétrúghassak pár segget, de azér ne legyenek túl erősek azok a seggek.. Területválasztás! - hallatszott Darui hangja, majd Jogumi sensei azonnal választott is egy pontot a térkép jobb alsó szélén. Arra Kirigakure van. Ezek szerint víz ország beli ninjákkal találkozhatunk, de mivel nem értek hozzá nem akarok elhamarkodottan levonni semmit.
- Asuko-san! -Jogumit hallom, amint valakinek kiabál. Egy lány közeledik hozzánk. - Ők lesznek a mi kis csibéink! - csibéink??? hívjon csibének akit akar, de engem remélem békén hagy ezzel... na mindegy első alkalommal csak nem borulok ki rajta.. És a lány pedig Tomoshika Asuko chunin, ráadásul orvosi ninja. Ez megnyugtat. Lesz orvosi ninja a csapatba, ezek szerint nagy baj nem lehet. Hosszú, vörös hajú lány, elég élénken öltözködik, biztos nagy szája van. Nálunk jó pár évvel idősebbnek tűnik, biztos fogunk tudni tanulni tőle. Amint vége az eligazításnak Jogumi sensei el is indított minket, talán már megyünk is felvenni a pozíciót? Kicsit elbambultam, ezért lemaradtam. Szaporáztam a lépteimet, hogy felzárkózzak, mikor is Asuko lépett oda hozzám és a nevek felől érdeklődött nevetgélve. Ezek szerint ő se sokkal informáltabb, mint én, de kicsit örültem is, hogy nem tűnik olyan komolynak, mint Jogumi sensei.
- Hát sok mindent én se tudok. Ő ott elől Jogumi sensei, mellette pedig Ruru. Kicsit mögöttük, ő Hakuseki, én pedig Zenko vagyok. Én is kb most ismertem meg mindenkit, úgyhogy sok hasznos infóval nem nagyon tudok szolgálni. Te tudsz valamit bővebben erről a küldetésről vagy neked sincs halvány lila gőzöd se, hogy mit fogunk csinálni?

Nah végre történt valami, egy flegma idióta hangját kezdem el hallani a távolból, akinek egy fogpiszkáló vagy egy cici lóg ki a szájából, ilyen messziről nem látom pontosan, hogy mi is, de igazából nem is érdekel. Tetszik a fazon stílusa, úgy tűnik eléggé leszarja a dolgokat, rögtön szimpatikus. Magyaráz itt össze vissza a háborúról meg miegymásról, de nem nagyon figyelek rá, engem csak az érdekel, hogy végre menjünk valamerre és erősödhessek a harcokban. Végre van valami mozgolódás, követem azt a pár embert akit eddig megismertem. Csatlakozott egy új tag is, aki elkezdett Zenkóval beszélgetni arról, hogy ki kicsoda meg, hogy ki tud bármit is arról, hogy mi lesz a dolgunk, gondoltam szépen meghúzódok mögöttük és követem a beszélgetésüket, hátha kisül belőle valami értelmes, meg hát én se tudom még a neveket. Aztán ha úgy adódik közbeszólok én is, bár most még nagyon nincs kedvem beszélgetni, ez a hosszú várakozás eléggé felhúzta az agyamat...

//nem igazán tudom, hogy szokás itt helyszínt váltani, ezért itt folytatom, de gondolom lassan kiérünk a palotából:D//

Na ez a csaj aztán szeret beszélni. Próbálom kiszűrni a lényeget, de ezek szerint most nem nagyon leszek okosabb. Jo-san? Gondolom a senseire utalt, pedig nem hiszem, hogy ilyen jóba lennének, mivel még a nevét se tudta.. Hát nincs valami jó névmemóriája, kíváncsi vagyok vajon a mienkre emlékszike még. Hát nem tűnik valami vezető alkatnak, viszont elég kedves, jófejnek látszik. Szerintem ki fogunk jönni. Na meg attól függetlenül, hogy nem rutinos vezető még biztosan remek medika. Közben követjük Jogumi senseiéket és tovább beszélgetünk.
- Én már egy éve genin vagyok, de eddig még izgalmas küldetésem nem volt. Csak a kezdeti macskakergetés, kerti munka, meg chakra kontrolláló edzések. Sajnos a régi csapatom feloszlott, mivel a senseiünket elküldték valami hosszútávú küldetésre. Ezért új még nekem is ez a csapat. - mosolygok, még ha kicsit sajnálom is a régi csapatot. Mire kezdtünk volna összeszokni teljesen szétesett. Viszont még mindig optimista vagyok. Szeretem a változást, na meg persze az új ismerősöket. Talán még Hakuseki-ről is kiderül, hogy nem akkora tapló, mint az az első pillanatban tűnt.
- Na és, hogy sikerült ez a senbon-os eset? Elég viccesen hangzik, bár nem lehetett valami kellemes:D

egész jól telik az idő ebben a csapatban nem is gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom és nem unom magam halálra. Asuko is egész jó fejnek tűnik és ez a gyökér Zenko sem valami rossz arc. Végre befejeztem a chipsemet és azzal a lendülettel el is dobtam a zacskót, remélem ezen nem akadnak fent, mert nincs kedvem egy idióta szövegelést meghallgatni a környezetszennyezésről. Így, hogy már nincs mit zabálni gondoltam én is bedobok egy kérdést, amúgy is kíváncsi vagyok, hogy tud e valami érdekes teknikát Zenko, mert eléggé idegesítene, ha sokkal erősebb lenne nálam. - Zenkogyerek, egész jó arcnak tűnsz, bár még simán kiderülhet, hogy egy kretén barom vagy, de kíváncsi vagyok, hogy tudsz e valami menő teknikát, vagy van e valami vérvonalképességed vagy bármi extra? A kérdésem közepén egy jókorát sikerült finganom, biztos a chips munkálkodott, azt hittem pedig, hogy csak lapos fing lesz. De nem. Asuko arcáról nem tudtam leolvasni, hogy mit gondol erről, így csak annyit tudtam hozzáfűzni, hogy -Jobb kint, mint bent. És böfögtem egyet.