A Raikage Palotája

Hát ez tarkón vágott a .............................. életbe! Mit hisz ez magáról? Nem azért mondom, de ha nem lett volna ekkora önuralmam biztos, hogy bosszút álltam volna. Nah mindegy. Visszafogottan csak annyit mondtam: - Okés, hogy ilyen harcos csaj vagy meg minden, ezt még bírom is, meg beismerem erősebb is vagy jelenleg, de ha még egyszer tarkón vágsz vagyok akkora paraszt, hogy álmodban azt csináljam veled, amit drága édesanyukámmal csináltam még kiskoromban... De ne menjünk ilyen végletekbe, csak fogd vissza magad egy kicsit, különben biztos h meggyalázlak és megszívatlak egy gyenge pillanatotban. És most tényleg jobb ha nem kezdesz el keményedni, mert megölni nyílván nem fogsz és mivel én egy beteg állat vagyok, ezért jól nem jöhetsz ki a dologból. - Nah de hagyjuk is ezt, mert elviselhető a csaj, ami elég ritka számomra, szóval inkább haverkodjunk, de ezt a természetvédős baromságot jobb ha vissza veszi, különben nehéz lesz az együttlét számára. Meg ha fent akad ilyeneken, hogy pukkantok, akkor mi lesz később... Nah de hagyjuk, ez az ő baja. Ez a tahó Zenko meg itt pislog, mint egy fába szorult féreg, szánalmas nyomorék papucs gyerek. És ez lesz az én csapatom... Előre sírok.

- Ja ja tudom. Szerencséd, hogy még időben érkeztél.
Mondhatni jelenlegi urad és parancsolod íratok közt keresgélt valamit. Végül az asztalon heverő méretes és nehéz súlyzó alatt találta meg amit keresett.
- Általában ezzel genineket bízunk meg. Egy nemesi család egyik tagját kell konohába kísérni majd ott dolga végeztével haza kísérni. Egyszerű rutin munka, de a védendő személy rangja miatt nem küldhetek genineket. Olyan kell aki már tapasztaltabb egyed.
Halk surógás halatszik hirtelen majd nagy tompa koppanás.
- Juuniji jöhettél volna az ajtón is. Már elmagyaráztam ezt párszor.
Raikage rádnéz és megvonja a vállát.
- Az úton Kurono nem leszel egyedül. Juuniji fog elkísérni és felügyelni rád.

Melletted hirtelen jelent meg a nő és a külseje elég meglepő. Finoman fogalmazva....


Juuniji


A nő féltérden áll miközben egy kaszát tart jobb kezében. Annak vége adta a hangot amikor a padlóhoz ért. A nőn fekete köpeny a köpeny belseje piros. Ezt onnan látod, hogy féltérdes pozícióban kicsit belátni. Csak a lába amire egy erős fém lapp simul. A hosszú és ápolt fehér tincsek illetve a neve az utalás, nemi hova tartozására.
- Hivatott Raikage sama.
- Tegnap beszéltem neked egy feladatról. A melletted álló Kuronot kell majd kísérned és felügyelned.
- Értettem, egyéb információ?
- Minden más le van írva erre a lapra.
A nő felállt és hátra tolta a csukját. Most vált csak láthatóvá. Az arca az hó fehér ajkai vérpirosak. A szemei pedig szintén vérszínben pompáznak. Igen nem csalás egy albínó kunoichi. Arca viszont ami kecses szép vonásokkal rendelkezik rideg és érzelem mentes. Akár egy darab acél. Szemeiben pedig néha fel lelhető a pusztítás utáni a vágy, a harc heves lángja. tipikusan az az ember aki előbb megöl és aztán kérdez. Át veszi a papírt és hümmögve végig olvassa. Majd vissza teszi azt az asztalra majd feléd fordul.
- Holnap reggel nyolckor a kapunál. Ne merj egyetlen percet sem késni.
Következő pillanatban fehér füst és pukkanás a konuichi sehol sincs.

Miután elkészültem gyorsan a Raikage palotája felé vettem az irányt.Szép napos reggel volt,de ez engem nem érdekelt különösebben,mert a gondolataim már megint csak a küldetésen jártak meg az új csapaton. Ugyan már találkoztam velük,de abból a rövid találkozóból nem ismertem meg őket.Őszintén szólva még a nevükre sem emlékeztem,csak annyi rémlett,hogy a lánynak van egy hat éves testvére.Mindegy is gondoltam,lesz még időm jobban megismerni őket.
A palota felé vezető úton nem történt semmi eget rengető,az utcák szinte üresek voltak,csak egy két munkába igyekvő embert láttam.

Hét óra körül értem a palotába ,szóval volt még egy kis időm mielőtt a többiek megérkeztek.


/Bocs,a rövidségért./

Kivételesen kipihenten ébredtem reggel, hamarabb is mint kéne. Összepakoltam és elkészültem. Indulás előtt benéztem a szüleim szobájába, mivel még javában aludtak, ezért hagytam egy üzenetet nekik a konyhaasztalon. Leírtam, hogy küldetésre mentem és, nem tudom mikor érek haza. Már majdnem elindultam, mire eszembe jutott valami. A kardot elfelejtetem hozni. Visszarohantam és ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam e. Minden benne volt de úgy találtam, hogy a Fuuma shurikent nem kéne hoznom, megtartom inkább komolyabb küldetésekre. A Katana-t a hátamra erősítettem. Kiléptem az ajtón és néhány másodpercre hagytam, hogy elvesszek a látványban. Éppen felkelt a nap és ez egészen szép időt ígért estig. "Nahát eddig tökéletes a reggel." Miközben haladtam a rakage palotájához csak is a küldetés járt az eszemben. Számtalan lehetőség megfordult a fejemben a küldetéssel kapcsolatban.

Amikor oda értem rádöbbentem, hogy még sosem jártam itt. Mivel nem láttam még itt senkit, ezért bementem az épületbe ahol észrevettem a társam. Amint oda értem, köszöntöttem, majd közöltem vele egy viszonylag fontos dolgot.
- Amúgy vigyáz miket gondolsz. Kuron gondolatolvasó.- Majd ezután csendben vártam tovább a senseire. Nem szerettem volna mindent a társam nyakába zúdítani, hisz még csak nemrég találkoztunk.

Kuron sensei időben megérkezett. Egyre közelebb értünk az ajtóhoz, ami mögött életem első küldetésével fognak szembesíteni. Minden egyes porcikámban éreztem a türelmetlen várakozást és izgalmat. Szívem minden dobbanása, csak fokozta a feszültséget bennem. Utoljára a Genin vizsgán volt ilyen érzésem mikor feltöröltem a padlót a riválisommal. Én tudtam, hogy az én izgatottságom, ami átjárja az egész testemet. A sensei csendesen kopogott, majd kinyitotta az ajtót. Számomra lassan nyílt és nem tudtam milyen látványra számítsak. Amikor kinyílt az ajtó alig vártam, hogy megnézhessem milyen a Raikage irodája. De nem olyan volt mint amire számítódtam. Televolt polcokkal, amin mindenféle csecsebecsék sorakoztak. Az asztal pedig szinte láthatatlan volt a sok papír miatt. Egy kissé használt szőnyeg tekergett a padlón. A függönyök szórakozottan lógtak az ablak két oldalán. A szoba sarkában egy kis asztalon, reggeliről otthagyott teáscsésze árválkodott üresen. Tekintetem cikázva siklott át a szoba minden pontján. Ekkor nagyot csalódtam. Majd szeme a vezetőt kereste, aki az ablak előtt a távolt szemlélve merengett kifelé. Egy szót sem szolt hosszú másodpercekig. Váratlanul megszólalt, elkezdte ecsetelni a küldetésünket. "Szóval a hó országába megyünk? Nem számítottam ilyen nagyszabású küldetésre, de egyből testőrök leszünk ez csodálatos!" Ez kárpótolt minden csalódottságomért. A tájékoztatás után elküldött minket a tanítónk. Két óra múlva kellett a kapunál lennünk, indulásra készen.

"Hóra nem készültem, lehet át kellene néznem a csomagomat." De még mindig nem tudtam, mit csináljak a fennmaradó fölösleges időmmel. Különösebb tippem nem volt, elmehettem volna edzeni, de akkor nem érnék vissza. Majd hirtelen oldalra pillantottam:
- Nosaru, te mit fogsz csinálni?- Kérdezem érdeklődve.

Nyolc órakor én már egy órányi várakozást és semmittevést tudhattam, magam mögött. Ezért persze nem hibáztattattam senkit,legfeljebb magamat,amiért ilyen korán elindultam. Bezzeg Kurotsuki képes volt időben jönni.
Amikor megérkezett köszönt nekem,aztán mondott egy igen furcsa dolgot. Vigyázzak mit gondolok mert Kuron gondolatolvasó.

-Tudtam,hogy a jounin-ok képzett shinobik,de ,hogy még egy ilyen dolgot is tud , lenyűgöző.Persze valószínűbb,hogy csak viccelt,vagy ilyesmi.

Néhány perccel a társam után,megérkezett a sensei is.Köszöntött minket,aztán indultunk is a Raikage szobájába. Miután beléptünk pár pillanatig nem történt semmi. Senki sem mozdult vagy szólalt meg.
Aztán persze a kage törte meg a csendet ,azt mondta a Hó országába kell mennünk a hercegnőre vigyázni,valami ünnepélyen.
Miután ezt elmondta,rögtön el is hagytuk a szobát és a sensei azt mondta két óra múlva találkozzunk a falu kapujában.
Egy kis szabadidő sosem árt,pláne egy ilyen fontos feladat ellőtt.Amúgy is fel kell még készülnöm az útra.
Már épp indultam volna,de Kurotsuki még megállított egy gyors kérdéssel,mégpedig,hogy mit fogok csinálni.

- Valószínűleg ez két óra nálam a készülődéssel fog eltelni,még az is lehet,hogy nem lesz elég időm.

Meg kellett volna ragadnom az alkalmat egy kis csapatépítő szórakozásra Emi-vel,de akkor tényleg nem készültem volna el.

/Yakushi Kabuto/

~Ahh... ismét egy átlagos nap...~ Erre gondoltam, miután egy enyhe nyár eleji reggel felébredtem, de azután, mikor már jobban magamnál voltam, rájöttem, hogy ez nem is igaz. ~Ma jön haza a nővérem ! Igen, biztos vagyok benne, hogy Hatsuna azt mondta, hogy ma fog hazatérni a küldetéséről, ami miatt már egy hete távol van.~ Miután erre rájöttem, rögvest lerohantam a házunk földszintjére. A konyhában anyukám már elkezdte készíteni a reggelit. Csak a kettőnk számára, mert épp apám sem volt otthon.
- Áh, Hitomi, lányom, csak hogy felkeltél végre !- vetett rám egy pillantást anyám, amint észrevette, hogy az ajtó mellett állok.- De miért vagy még mindig pizsamában ? És mi van a hajaddal ? Egek, Hitomi, még mindig úgy áll a hajad, mint a szénakazal !
- Ez most egyáltalán nem fontos, hiszen ma jön haza Hatsuna !
- Igen, igen, ezt én is tudom ! De attól még fel kell öltöznöd, és nekem is dolgozni kell mennem. Odatettem a reggelid az asztlra, majd este jövök, légy jó !- mondta anyám és elment.
- Rendben, szia.- válaszoltam neki unott hangon.
Ezután felvittem a reggelinek szánt tükörtojást a szobámba, közben rohanva közlekedtem a házban. Felöltöztem és megettem az ételt. Ezután kiültem a szobám erkélyére hogy minnél előbb meglássam, mikor ér már haza Hatsuna. Nem kellett sok idő, nagyjából fél óra múlva megpillantottam a nővéremet a reggeli tömegben. Integettem neki. Ő is észrevett. Majd lefutottam a földszintre ajtót nyitni neki.
- Szia, nővérkém !- köszöntöttem.- Végre hazaértél ! Már úgy vártalak ! Mi történt veled ? Nem sérültél meg ? Ugye mostmár hosszabb időre otthon maradhatsz ?
- Én is örülök, hogy látlak !- mondta a nővérem, majd gyorsan megölelt.- Nem igazán esett bajom, csak épp egy kicsit megsérült a lábam.- mutatta Hatsuna a kötéseket, amik kilátszódtak a jobb szandálja alól.- A Raikage-sama azt mondta, hogy mostmár kapok egy jó néhány napos pihenőt. A küldetésünk egyébként sikerrel zárult. Ja, majd' elfelejtettem megemlíteni, a Raikage-sama azt mondta, szóljak neked, hogy ma reggel jelenj meg nála, te is kapsz egy küldetést !
- Ah, pont most ! Igaz, hogy már vagy egy hete itthon vagyok, de a Raikage-sama is pont akkor ad küldetést, amikor épp hazaértél !
- Ó, azért ne légy olyan szomorú ! A Raikage-sama biztosan nem akarta, hogy elkerüljük egymást, és ezért velem tudatta veled a parancsot. De ne aggód, majd ha hazaértél, bepótoljuk az elveszett időt !
- Rendben, így már mindjárt jobban hangzik ! Akkor én mentem, összekészítem a szükséges holmikat !
- Vigyázz magadra !
- Oké, te pedig légy otthon, mire hazaérek !- mondtam, vagy felmentem a szobámba és összeszedtem a ninja felszerelésemet az övtáskámba téve. Azt felcsatoltam magamra, majd a katanámat is. Miután eldöntöttem, hogy minden, ami szükséges, nálam van, elindultam, Az úton sietve kerülgettem az embereket. Mikor a Raikage palotájába értem, bekopogtam az irodájába, hogy jelezzem, megérkeztem.

Kopogásodra egy női "szabad" a válasz. Amikor belépsz az irodába, megpillanthatod a Raikage-t és az asszisztensét. A nő alaposan szemügyre vesz téged, majd az egyik szekrényhez siet és elővesz onnan egy aktát.
- Üdv! Mindjárt kapod a küldetésedet! Az asszisztensem félre rakta neked, meg kell keresnie. - üdvözöl a Raikage.
[- Mesélj, mi a helyzet veled?


//Bocsi, még nem döntöttem el mit meséljek neked xD Az egyik ötletem az kevésbé harcos, de azért elég nehéz, a másik meg eléggé unalmas. Mire megérkezik a válasz reag, eldöntöm //

/Yakushi Kabuto/

- Szabad !- felelt egy női hang a kopogásomra. Én pedig beléptem az irodába, ahol a Raikage-samát és az asszisztensét találtam.
- Öhm... jó reggelt !- köszöntöttem őket.
- Mesélj, mi a helyzet veled?- kérdezte tőlem a Raikage. A kérdésére egy kissé meg illetődtem. ~Nem gondoltam volna, hogy a Raikage-sama ilyen kedves és udvarias a beosztottjaihoz.~
- Hát... köszönöm szépen, jól vagyok.- adtam egy formális választ, de aztán eszembe jutott a mai reggel.- Igazából, teljesen jól vagyok, mert a nővérem a reggel végre hazajött a küldetéséről, és én pedig találkozhattam vele. Szóval, most abszolút feldobott hangulatba kerültem !- feleltem végül egy halvány mosollyal a mondandóm zárásaként. ~Oopsz...a végére egész sokat beszéltem, remélem, ezután nem egy "fecsegő liba"-ként fog rám emlékezni.~ Ezután ránéztem az asszisztensnőre, hogy megtudjam, előkereste-e már a küldetésem papírjait. ~Kiváncsi vagyok, ezúttal vajon milyen küldetést fog rám bízni...?~

A Raikage csendben hallgatja a kis beszámolódat, miközben az asszisztense kutat. Szerencsére nem tart sokáig, így nemsokára egy aktát rak le az asztalra. A Kage átveszi azt és kinyitja.
- Egy igazán egyszerű küldetést kapsz. Egy kereskedő születésnapján kell részt venned. Természetesen nem egyedül, veled lesz egy jounin is. Egyszerű rutin feladat. A kereskedő lánya itt van a faluban, őt kell majd elkísérned Kanasabi-ba. Ott pedig részt kell vennetek az édesapja születésnapján. Ti lesztek a tanúi a végrendeletének kihirdetésében. A 70. életévét tölti majd be. Az indulás holnap reggel 8 órakor lesz. Tehát addig mindenképpen legyél kész! A társad és vezetőd pedig egy Mizore nevű kunoichi lesz. A hölgy pedig akit kísérsz így néz ki. (kép) A neve Shina, egy hintóval fog rátok várni a kapu előtt. Ha nincs más kérdésed, akkor most elmehetsz, de holnap mindenképp jelenj meg a kapunál!

//A következő post mehet a kapuhoz, ha tényleg nincs kérdésed //

//Tsunade//

Kumogakure no Sato szíve az az épület, ahova Hikuro éppen betette a lábát. Az óriási palotában élt ugyanis a Raikage, faluja legerősebb shinobija, és egyben vezetője. A ninják falu szerte mind ide jönnek küldetésért, és Hikuro is ezért jött. A jounint a Raikage hívatta, hogy feladattal bízza meg. ~Jól jön ez most, kell a pénz is, és emellett jobb, mint otthon ülni egész nap. Bár, mondjuk a tegnap szép volt azzal az aranyos lánnyal. Lehet mégiscsak visszamondom a megbízást, és megyek Nami-chan karjaiba. Áh, miket beszélek. Mintha kapnék esélyt arra, hogy visszamondjam, meg aztán, ha meg is teszem, hogy nézek újra a shinobik szemébe. Egy jounin, aki lazsál. "Szép" történetek lennének belőle az biztos.~ Inkább hagyta is az elmélkedést, mielőtt gyorsan az egész lejátszódna a fejében, és holnap elveszett ninjaként érné őt, vagy nem is élné meg. Inkább szépen lassan elkezdett felsétálni a lépcsőn. Hiperaktív ninják rohangáltak mellette, legalábbis Hikuro hiperaktívnak hívott mindenkit, aki akkor is rohangál, ha nem muszály, ha siet valahova, vagy ha csak futni látja. Lassú léptekkel közelítette meg a Raikage irodáját, és mikor épp készült bekopogni észrevett valami furcsaságot. ~Miért kék az ajtó? Eddig én barnára emlékeztem. Várjunk, még két emelet van hátra. Ahj, megint benéztem.~ Elég égő lett volna más ninjának, hogy minden ott lévő előtt kopogásra emeli a kezét, egy ajtó előtt, majd hirtelen tovább áll, de nem Hikuronak, hiszen a többi ember a faluban már megszokta, hogy ez a jounin ilyen. Nevettek egy kicsit, de Gawakatsu velük mosolygott.
- Már megint eltévesztettem. - simogatta nevetve a tarkóját.
- Ne már Hikuro, már nem vagy Genin. Inkább siess, úgy hallottam, a Raikage már 10 perce vár rád. - mondta egy Kumogakurei bajtársa.
- Ahj, még ő is ordítani fog velem a késésért. Már megint. Lehet inkább hazamegyek. - majd mosolyogva indult tovább a lépcsőn, és amint egyre följebb ért, úgy tűnt el a mosoly az arcáról. Majd bekopogot, nyílt az ajtó és Hikuro belépett rajta.
- Jó napot Raikage-sama! Hallottam hívatott, elnézést a késésért, de feltartottak. - kezdte az érkező jounin, mentve magát a hirtelen kitalált hazugsággal.

//Tsunade-sama//

~Konoha felé~

A technikája sikeresen kivégezte a bokorban tanyázó ellenséget, de úgy tűnt, hogy még egyáltalán nem fogyatkozott meg kellően a támadók létszáma. Bár Juunji eleget látott ebből a csőcselékből, hiszen egy rendkívül erős szél jutsuval párosította az én tüzemet, és egy forgó tűztornádóban kivégezte a maradék semmirekellőt. Úgy tűnik ez volt az egyetlen ellenállás, amibe ütközniük kellett ebben a küldetésben, ugyanis Konháig már nem történt semmi gubanc. Amint a faluba értek, Juunji elment kérdezősködni a B küldetés személye után, de az is lehet, hogy csak nem akarta a formalitásokat, az unalmas részeket, és elment lazítani a hosszú út után. Hikuro felment a piros kupolás épületbe, és egy idősebb nővel találta magát szemben, a Godaime Hokage-val, persze neki nem merte volna megemlíteni ezt az észrevételt, miszerint megjelentek az első ráncok.
- Konichiwa Hokage-sama! Raikage-sama küldött, hogy haladéktalanul adjam át ezt a tekercset! - mondta, és letette az asztalra. Ezzel a küldetés sikeresnek volt titulálva, és már csak haza kellett mennie. A nő elfogadta, megköszönte a gyors akciót, aztán útjára engedte a felhő shinobit. Hikuro, a kapunál várt a leányzóra, aki 30 perc késéssel meg is jelent egy pohár valamit szürcsölgetve. ~Milyen kegyetlen, és erős ez a lány, mégis, ha most ránézek, csak egy törékeny genint látok benne. Ez a megtévesztés, és ha valaki kimondja is ezt, akkor gyorsan megszabadul a fejétől.~ Kirázta a hideg a mosolygásától, de aztán még is csak úgy érezte, hogy vonzódik felé. A lány elmondta, hogy mit tudott meg, ami nem ondható túl soknak, hiszen még nem is találkozott vele, de merte volna ezt bárki kitalálni egy ilyen ördögnek? Aztán úgy döntött, hogy marad még egy kicsit, de lehet, hogy a Raikage neki is kiosztott valami 'B' feladatot, amit nem kötött a jounin orrára, nem lehet tudni. Viszont így az utazás sokkal könnyebb lesz, tekintve, hogy Shortogual nem nagyon tűr meg mást a hátán, csak barátját, Hikurot. A jounin miután elhatárolódott a rejtett falutól, megharapta az ujját, és, amint kiserkent a vér, gyors kézjelekbe kezdett.
- Kuchiyose no Jutsu! - a technika nevének kimondása után óriási füst keletkezett, aminek eltűntével egy fekete sárkányt lehet kivenni a fák között. - Üdvözöllek barátom, a segítségedet kérném egy gyors hazaút erejéig! - mondta mosolyogva, formálisan, hol ott tudta, hogy egy régi bajtárs úgysem fogja cserbenhagyni. Bólintott is a teremtmény, és amint felugrott a jounin a hátára, máris a felhőket szelve rohamozták meg a hazájukat.

~Kumo felé~

Az út sokkal gyorsabban telt, egy egész napi repülés után a kimerült sárkány a falu közelében tette le barátját, és az megköszönvén a segítséget, visszaengedte saját hazájába. Miután átment a kapun, a Raikage palotáját vette célba, hogy minél hamarabb vége legyen ennek a küldetésnek, és visszatérhessen a mindennapi henyéléshez. Mikor belépett az iroda ajtaján köszöntötte faluja vezetőjét, és elkezdte a jelentést.
- Konichiwa Raikage-sama! Küldetés elvégezve, senki nem nyúlt a tekercshez, és a Hokage kezében landolt. Természetesen akadtak próbálkozók határaink után, a Fagy országában, de Juunji-sannal könnyen likvidáltuk őket. Vagyis inkább ő, még csak megszólalni sem tudtam, alig segítettem valamit. Veszélyes egy nő. - mondta mosolyogva, bár biztos benne, hogy a falu vezetője tisztában van ezzel a ténnyel. - A második küldetés kicsit nehezebben ment. Bár Konohagakureban tartózkodik, nem találtam meg a keresett személyt. Az előtt a Hó országában látták nyilvános helyen. Annyit tudtam meg róla, hogy szert tett ismeretségre a Tűz országának rejtett falujában, mind civilek, mind shinobik között. Sajnálom! - mondta, de nem említette, hogy igazából ezzel nem is foglalkozott igazán, csak elküldte a társát, információt gyűjteni. Ezután, ha megkapta az engedélyt, akkor lelépett, és az első útja házába vezetett, ahol meleg ételt tudott enni végre, és egy igazán kellemeset szunyókált.

A fürdőből lassan, de biztosan távozom. Az öltözködéssel eltelik némi idő, majd kilépve az épületből Rinnt keresem. A farkas amint meglát, hozzám rohan. Aggódó szemekkel néz végig, mielőtt megindulnánk. Otthon hozzá is látok az előkészületeknek. A tanácsokat megjegyeztem és amit tudok, elvégzek. A többi más napra marad, mivel vennem kell ezt-azt.
Reggel korán kelek. Izgatott vagyok. Ez lesz az első küldetésem. A készülődés után gyorsan bekapok néhány falatot, majd a fehér farkas társaságában megindulok vásárolni. A lista nálam van. Még éjszaka összeírtam, hogy mire lehet még szükségem. Az is biztos, hogy jelenlegi keretem futná, kérdés, hogy mit kapok és mit nem. Az utcán sétálva szétnézek. Csupa ismerős, mégis idegen arc mindenhol. Egyik embert sem ismerem. Talán az eladókat, akiknél vásárolok néha. Több embert nem. Ja és a tanáraimat. Látásból a genineket is felismerem. Azokat, akikkel együtt végeztem.
- Jó reggelt! - köszönök félénken, mikor a boltba érek.
Azt hiszem jó helyen járok. Rinn odakint megvár, ahogyan máskor is szokta. Mostanság állandóan mellettem van. Nincs olyan, hogy a napját az erdőben tölti. Velem kel, edz és fekszik. Ezt nagyra értékelem. Mindig ott van, ha kell és kész bármikor a védelmemre kelni. Még akkor is, ha teljesen felesleges. Mégis, neki hála, olykor elkerülnek a kelletlen összetűzések. Az övtáskámba nyúlok. A listát abban helyeztem el. Az eladónak odaadom a papírt, miközben gondolkozok, hogy mindent felvéstem-e ékes írásommal a papírra. Igen, mondhatni szépen írok, ami olykor nagy előny. Például az, hogy olvasható. Ez megkönnyíti a listás vásárlásokat. Nem kell azt hallgatnom, hogy éppen mit próbál kisilabizálni az eladó az írásomból. A papíron emlékeim szerint az alábbi lista áll:

Ez, ha jól számoltam, akkor 1700 Ryu lesz. Persze csak akkor, ha mindent megkapok. A kifizetett holmival hazamegyek. Amit még szükségesnek vélek, elpakolok és megindulok ismét.
Utam ezúttal a Raikage palotájába vezet. Rinn ide is velem jön. Az épületben még követ egy darabig, majd mikor megállok, ő is így tesz. Az ajtó ott van előttem, már csak be kellene mennem. Nagyot nyelek. Igen, most már kezdek kicsit félni. De hát nincs mitől tartanom, nemde? Azumi is megmondta... Fogok ismerős arccal találkozni. Remélem nem csak a Raikagere gondolt. A farkast az ajtó mellé ültetem. Ő csendben engedelmeskedik, én pedig kopogok.
- Csak nyugalom... - suttogom magamnak.
Amint jelét kapom, hogy bemehetek, így teszek. Odabent szétnézek. A már bent lévőket alaposan megfigyelem. A férfi idegen számomra. Valamikor már biztosan láttam. Bár nem vagyok benne túlzottan biztos.
- Jó napot, Raikage-sama. És... Önnek is - köszönök illedelmesen.
- Juurin Kyrena vagyok. Küldetésre jelentkezem - jelentem ki hivatalosan.
Remélem jól csinálom. Még soha nem kellett ilyesmit tennem. Kissé feszült is vagyok emiatt. Nem akarok elszúrni semmit.

//Adatlapra a vásárolt felszerelés mesélői jóváhagyással kerül fel.//