Re: A Raikage Palotája

**Kira** Kedd Nov. 12 2013, 20:46

Megunva a várakozást elindult a Hatalmas Épület felé, amit előzőleg kiszúrt magának. Talán ott lehet az öreg is? Ki tudja, de a hely elég érdekesnek tünt, ő meg teljesen kiváncsi.
- Alig 4 napja jöttem el "otthonról" és még semmit se gyűjtöttem, az öregek nagyon dühösek lesznek , de edzettem is. Összvisz összefutottam egy fiúval és egy jó balhéba csöppentem és 2 edzésen mentem keresztül! Kiváncsian várom, mit állit még elém. Ma egész nap a napot fogom lopni? Ehez nem vagyok hozzászokva! Asszem keritek a faluba egy kis ramazulit! - körültekintően ment be az épületbe és figyelt össze vissza, nehogy észrevegyék. Sietve rohant fel a 3. szintre és szemeit ide oda forgatva nézelődött, megszokásból feltérképezte a terepet.
- Ejha. Jó nagy hely! Poénból lekéne dönteni. Mekkorát szólna már!? - közben ridegen meredt maga elé, majd megált és az ajtóra pillantott. Hangokat hallott, igy hallgatta.

**Gawakatsu Hikuro** Kedd Nov. 12 2013, 22:10

Talán nem lenne a legjobb döntés ramazurit csinálni egy ilyen faluban, a képességeid nézve, hiszen még Hikurot is megállítanák a Kunogakure-i ninják tömkelege, nem hogy téged, már így is kiszúrt a kis figyelő csapat, amikor a falon ugráltál fel-alá, nem teljesen szokványos viselkedés, így mikor megálltál az ajtó előtt hallgatózni, két shinobi jelent meg mögötted, akik közül az egyik azonnal lefogott téged, és már tesékkeltek is be az irodába, mozdulni nem tudtál. Amint beértek, Hikurot látod, amint egy fekete bőrű, szőke hajú férfivel beszélget, ám nem viseli a Raikage különleges hacukáját, tehát valószínűleg nem ő az.
- Darui-sama, ezt a fiút a hármas és a hatos védelmi állásnál véltük felfedezni, nem tűnt veszélyesnek, de követtük, és az iroda felé indult, céltudatosan. Mi legyen vele? - kérdezte az, amelyik nem lefogott, de mire megszólaltál, vagy szitkozódtál volna, Hikuro átvette a szót.
- Ahj, Kira nem gondoltam, hogy a falakon fogsz ugrálni, amikor azt mondom nézz körbe. Bár, én is ezt tettem volna. - nevetett. - Nincs baj srácok, velem van. - ám még nem engedtek a szorításból.
- Ő az akiről beszéltél? - kérdezte a férfi.
- Igen, ő lenne, akkor vigyem le?
- Engedjétek el. - szólt az őröknek. Úgy tűnik ebben a faluban vannak szabályok, amiket be kell tartani, így nem járkálhatsz úgy, ahogy szeretnél. Hikuro melléd lép, majd köszönés és meghajlás után megindul veled az ajtón kifelé.
- Nos, csatlakozhatsz a faluhoz, de vannak dolgok, amiket teljesítened kell, hiszen háború van. Összefoglalva két döntési lehetőséged van, az egyik a tömlőc, mivel lehet, hogy kém vagy, és ha a szertartást nem fogadod el, akkor kiadhatod a titkainkat, így jobb nem kockáztatni. Már az is soknak számít, ha tudod, hogy hol állomásoznak őrők, és az erdőben is kiszúrhattad őket, és folytathatnám...A másik, hogy a falu shinobija leszel, ekkor megkapod a Genin rangot, egy fejpántot, innen mehetsz küldetésre, és én leszek a felügyelőd, senseied, egy bizonyos ideig,a míg a hűségedről nem mutatsz tanúbizonyságod. Addig egy pecsétet helyeznek el a nyelveden, így nem leszel senkinek sem képes beszélni Kumogakure no Sato-ról, és annak titkairól, sem magáról a pecsétről. Nos, hogy döntesz? - kérdezi Hikuro, miközben mentek lefelé a lépcsőn.

**Kira** Kedd Nov. 12 2013, 22:24

Miközben a fiú hallgatolózott, 2 shinobi jelent meg mögötte, az egyikük pedig lefogta. Egy kissé meglepte a dolog, de nem mutatta ki érzéseit. Majd bevitték az irodába, lassan körülnézett, észrevett egy fekete bőrű fiút, akit kissé ridegen kezdett figyelni, majd Hikurot is észrevette. Igy teljessen lehiggadt. Pár szó után se engedte el az illető, de aztán mégis. Hikuro a fiú mellé lépett, meghajolt, igy Kira követte a példáját, majd kimentek és a lépcsőn sétálltak lefelé.
- A falu shinobija akarok lenni. Ezért jöttem veled és ez a döntésem! A pecsét, vagy mi a szösz is jöhet. Amugy azt hittem, csak a sensei-m akarsz lenni, erre még felügyelned is kell rám? Hát ez gáz. Öreg, ez ugye, nem a Raikage volt? Nem azzal kellett volna megbeszélni a dolgokat? - felelte, miközben zsebrevágott kézzel követte a fiút, tekintetét ide oda forgatva figyelte a falakat, ablakokat, embereket, majd Hikurora terelődött a figyelme.

**Gawakatsu Hikuro** Kedd Nov. 12 2013, 22:54

- Örömmel hallom, ugyanis megérkeztünk, és elő is van készítve a hely. - mondta, mikor beléptek egy szobába, ahol egy ágy van középen, és két shinobi rajtad és Hikuron kívül. Lefekszel az ágyra, majd egy altató készülékkel álomba zúdítanak, esetleg írhatsz arról, hogy mit álmodsz, ha van kedved, ám egyszer csak felébredsz, és érzed, hogy bizsereg a nyelved, nehezen tudzs beszélni, kicsit pöszén.
- Az altatás csak amiatt szolgál, hogy te magad se tudd, miként rakják fel a pecsétet, hiszen attól még, hogy nem beszélhetsz róla, ha te magad tudnád, könnyedén megtörhetnéd, ha a tudsz mit kezdeni a tudással, így viszont ezt a lehetőséget is kiküszöböltük. Nos, egyetlen mellékhatása van, ha a faluról bárkinek beszélsz, akár nekem, akkor sajnos meghalsz. Hát igen, semmit nem mondhatsz róla, pontosabban annak struktúrális elhelyezkedéséről, és a katonai dolgokról, arról, hogy miként érzed itt magad, azt nyugodtan, meg ezt is, hogy azon belül hová szeretnél menni, szerintem érted mire gondolok. Nos, vegyél ki egy szobát, és rendezkedj be, holnap reggel találkozunk a kiképző terülteken. Megkezdjük a normális edzéseket, és készülök neked valami bónusszal. Férfit faragok belőled, ha addig élj is. - mosolygott, majd elváltak az útjaitok.

// Adatlapora írd fel a pecsétet, hogy ez rajtad van, illetve a post-od a kiképzőterületekre írd, ne ide, ott reagáld le az itt történteket, és írd le az estéd. //

**Hiraga Natsu** Hétf. Nov. 18 2013, 16:42

//Uchiha Madara//

- Huhh, huhhh... - kapkodtam szaporán a levegőt - huhhhhh. Még mindig nem az igazi. Franc! - szitkozódtam, majd hullafáradtan rogytam a földre. Edzeni voltam kint az egyik kiképzőterepen. Amióta felébredtem a kómából, nem érzem magam valahogy a réginek. Pedig mindennek már fél éve, teljesen elvégeztem a rehabilitációs kezelést, de még mindig nem vagyok a régi önmagam. Bár lehet, hogy ha úgy hozza a helyzet, akkor képes lennék rá, elvégre vészhelyzetben, az adrenalintól felpumpálva szinte emberfeletti dolgokat is lehet művelni. De most vissza az edzéshez. Újabb 10 kört futottam, majd ismét kis pihenő., és újra. Későre járt már, így hát az egyik ilyen futás után úgy döntöttem, hogy elég lesz mára ennyi. Lassan haza bandukoltam, majd egy kiadós vacsora és fürdés után huppantam volna le az ágyamra, de valamin meg akadt a szemem. Egy levél volt az, melyet gondosan az ágyam közepére helyeztek, úgy hogy én biztosan észrevegyem. Biztos apa tette ide - gondoltam. Kibontottam, elolvastam a tartalmát, majd... Nem is tudom, hogy mit éreztem pontosan. Az üzenetben az állt, hogy holnap reggel jelenjek meg a Raikage előtt, küldetésre megyek. Egyszerre éreztem bizonyítási- és kalandvágyat, azonban valami félelem szerűség is belopódzott az elmémbe. Voltaképp... Az a bizonyos balesetem is így kezdődött. Egy küldetésre mentem, és nem lett jó vége. Talán kicsit féltem, hogy megint valami hasonló történhet velem. Eddig sem voltam a magabiztosság mintaképe, de talán most mégannyira hiányzott belőlem ez a tulajdonság. A levelet félretettem, majd ledőltem az ágyra és mély álomba merültem. Éjszaka rémálmok gyötörtek, talán emlékképek a múltamból. Az égő falu, a sikoltozó emberek, mondhatni a szokásos történet. Reggel verejtékezve keltem fel, elég korán. Reggeli teendőim után elpakoltam a dolgaimat, amit úgy éreztem, hogy kellenek az útra, majd elindultam a megbeszélt helyre. Remélem nem jöttem túl korán. - futott át az agyamon miután bekopogtam a Raikage irodájának vastag ajtaján, és vártam, hogy beszólítsanak. Ha ez megtörtént belépek, illedelmesen meghajlok, majd enyhe vigyorral a következőket mondom:
- Hiraga Natsu szolgálatra jelentkezik Uram!

Uchiha Madara Vas. Nov. 24 2013, 11:14

- Épp időben, fiam - szól egy éles hang az asztal mögül. Ha jobban körbenézel, láthatsz az asztal mögött egy Raikage-hoz hasonló nagy és izmos férfit, ám korántsem olyan ijesztő, mint ő maga. Mivel háború van, a vezetők helyett más személyek irányítják az országok belügyeit. A teremben még két másik személy állt, egyikük egy fiatal, veled egykorú genin, a másikuk egy idősebb személy volt, talán chunnin lehet.
- Most, hogy itt van mindenki, meg is kezdem a küldetés részleteit. - vett elő egy kis térképet, ami a várostól kissé távolabbi hegységrendszert ábrázolta, benne egy erdővel és egy később belerajzolt körrel.
- A Monara-völgy erdejében ismeretlen személyek vertek tábort. Kémeink szerint hétköznapi tolvajokról van szó, értesüléseink szerint a közeli falvakat fosztogatják, és ide halmozzák fel a zsákmányt. A feladat egyszerű, behatolni a lehető leghalkabban az erődbe, és elfogni a vezetőt élve vagy halva. Háború van, nincs időnk a bíróságra.
A férfi felállt asztalától, majd néhány lépés után ismét a térképre mutatott.
- Az erődjük fából készült fallal van körbevédve, egy régi, elhagyatott vadászfalu. Összesen 1 központi és 4 melléképületből áll. A bejárattól nézve indul egy főút, ennek a két oldalán áll 2-2 épület, keresztutakat alkotva, majd a főút végén található a központi épület. - mutatta egy másik rajzon. - majd odaadta a rangidős férfinak, aki a csapat vezetője lesz.
- Egy új csapatot hoztunk létre, a mai naptól fogva ti hárman fogjátok alkotni az 5-ös csapatot. Most pedig, indulás.

Kiérve a házból a vezetőtök előre lépett.
- Nem ismerjük még egymást, így az lesz a legjobb ha bemutatkozunk. A nevem Kano, én leszek a csapat vezetője. A villám elem az én szakterületem. Egyenlőre ennyit rólam - fejezte is be, majd fordult a köztetek álló másik ifjúra.
- Én Shu vagyok, de a barátaim csak Bo-nak* hívnak, mert a genin vizsgán egy bottal győztem le ellenfelem, azóta is fegyverekkel harcolok. És te ki vagy? - nézett rád a fiú.

A postan mutatkozz be, majd megírhatod az indulást. A Völgy a várostól fél napnyi járásra található. A Völgyben egy hatalmas erdő található, az erdőig írhatod ide.

A Raikage Palotája - Page 5 Hebishi_of_kumogakure___naruto_oc_by_barniolas-d5whaw1

A Raikage Palotája - Page 5 Hebishi_of_kumogakure___naruto_oc_by_barniolas-d5whaw1

A Raikage Palotája - Page 5 Tenchi_kokoi_outfit_2_by_ducie-d4bhkvc

Kano *Shu, Bo /jelentése: bot/

**Kira** Szer. Dec. 04 2013, 16:37

///Deidara, Hikuro///

Az edzés után a fiú meglett dicsérve, Hikuro hazaküldte a fiút, aki útközben megállt a rámenesnél, evett 3 tál ráment, fizetett és távozott.
Majd nyugovóra tért szállásán, leszedte a súllyokat és levetkőzött, de elötte lemosakodott, majd egy gatyába lefeküdt aludni.
Reggel koppogás zökkentette fel álmából, bár már egy jó ideje kopogtatott az illető, hiszen egyre hangosabban jöttek a zajok, igy felkellt és ajtót nyitott. Hikuro volt, egy C szintű küldetés miatt jött, majd távozott egy pukkanás kiséretében. Kira egy ideig még állt az ajtóban, megdörzsölte a szemét, majd becsukta az ajtót és felöltözött, végül gúnyosan elmosolyodott.
- Végre! Valami izgalom az edzések mellett! De mért kell ilyeneket halogatni? Elöbb is kaphattam volna. Mifféle probléma lenne? Ugyan már! - felkapta a tatyóját, benne a fegyókkal, majd elhagyta a szállását, gyors bekapott 2 adag ráment útközben, fizetett, ismét zsebre vágta kezét és a Raikage Palotájához battyogott, ahol talán már Hikuro is várja.
- Milyen fajta küldetés lesz? Azon a nyomott disznón kivül, ölhetek végre embert is? Vagy megint valami szánalom a köbön lesz? De mi is ez a C szint? Minek kell ide az öreg? - gondolkodott, miközben maga elé nézett, miközben a Palota folyósón sétállt.

**Gawakatsu Hikuro** Szer. Dec. 04 2013, 17:40

// Deidara, Kira //

Vajon nem hoztam hamar olyan döntést, amit megbánok, elég érett lesz Kira, hogy megbírkózzon egy ilyen kaliberű küldetéssel, még épp csak elkezdtem a kiképzését, az alapokat tudja, de...nem nincs de..nem lesz baj, ügyes srác, és mellette leszek, ha segítség kell neki, ez egy sensei dolga, magyarázni, tanítani, figyelni és hagyni kibontakozni, de ha kell az életem árán is megvédem. Ilyen gondolatokkal sietett a palota felé, tudta, hogy a genin még el lesz egy darabig, de ő már hamarabb oda akrt érni, nem tudja miért, hiszen mindig mindenhonnan késett, lazult, nem törődött semmivel, de úgy tűnik megváltoztatta az, hogy van egy tanítványa, és pozítiv hatással van rá, talán segíti az álma elérésében, hogy ő legyen a Raikage. Félreértés ne essék, semmi baja a vezetéssel, de szeretne ő is ilyen magaslatokba jutni, mint Hamacho Raiki-sama, és megmutatni, hogy nem csak két erős klán van ebben a faluban, mindent a családért tesz, a halott rokonaiért. Különösen a nagyapjáért. Mikor a palotához érkezik a földszinten megvárja kis gézengúz tanítványát.
- Áh, Kira! Siethetnél is egy kicsit, azt hittem szeretnéd ezt a küldetést. - mosolygott, majd együtt felsétáltak az irodához. Valószínáleg még nem tért vissza Raiki-sama, és más fogja fogadni őket az irodában, de ez nem számított, ha már azt mondták küldetésre mennek, akkor nem számít ki adja oda a dokumentumot.
- Áh, szép jó reggelt! Küldetésre jelentkezik a Hikuro csapat. - nyújtotta ki a jobb kezét az asztal mögött ülő felé, és emelte fel mutató és középső újját, tenyérrel előre felé, ábrázolva a "béke és a szeretet" szimbólumát, úgy döntött, ez lesz a saját kis sensei-es belépője, hiszen minden jóravaló jouninnak volt ilyen.

Deidara Szer. Dec. 04 2013, 20:29

//Hikuro, Kira

Ahogy várható volt, nem a Raikage fogadott titeket, hanem asszisztense, Mabui. A nő szemrebbenés nélkül figyelte Hikuro bemutatkozó mozdulatát, melyet nem állt szándékában viszonozni. Helyette inkább még egyszer végigmérte őt, majd Kirát is, talán azon gondolkodva, milyen küldetést is adjon nekik, már ha volt egyáltalán ilyen választási lehetőség. Akár meghatározott feladat volt, akár csak most döntött, ezt nem lehetett arcáról leolvasni. Egy tekercset vett elő, és megmutatta a két shinobinak.

- A feladatotok az lesz, hogy a Selyem utat használva elhagyjátok a falut, és az északon található menedékekbe szállítsatok felszerelést. Néhányan veletek fognak tartani, őket itt, a Palota előtt várjátok be. Egy ilyen papirost fognak mutatni nektek, mint ez. Remélem, nem kell részleteznem, hogy milyen fontos a háború ideje alatt naprakészen tartani ezeket a menedékhelyeket. Továbbá, figyeljetek arra is, nem-e követnek-e benneteket.

Hikuronak úgy tűnt, ez a szokásos C küldetéseknél azért veszélyesebb, de végülis háború van, és mások is jönnek velük, szóval azért nem kell aggódni. A nő kitalálhatta gondolatait, és így folytatta a feladat ismertetését.

- Egy kisebb szállítmányról van csak szó, küldetésetekről pedig szinte senki sem tud, így nem hiszem, hogy bármi miatt aggódnotok kellene. Az oda-vissza út viszont fel fog ölelni néhány napot, így jobb, ha mindent összeszedtek most, amire szükségetek lehet. Amint visszaértek, jelentsetek. Sok sikert.

//köv poszt még ide, innen indultok majd

**Kira** Szer. Dec. 04 2013, 21:31

Mikor beléptek az irodába, Hikuro hozta a formáját, béke jelet mutatott a nőnek, aki az asztal mögött ült és szemrebbenés nélkül nézte végig a jelenetet. A fiatal törpe nem mutatott semmi iránt érdeklődést, zsebre vágott kézzel gyors körbesasolta a helyet szokásához hiven és visszaszugerált az asztalnál ücsörgő személyhez. A nő végigmérte a 2 fiút kissé elgondolkozva, majd egy tekercset vett elő és elmagyarázta a küldetést és annak lényegét. Kira úgy tett mintha értené a feladatot, de ez nem igy volt. Annyit értett csak, vagyis annyit vont le az egészből, hogy ugyanolyan "disznós" küldetése lesz, csak most épp szállitani kell.
- Azt hittem, ennél nagyobb kihivás lesz ez a C szintű dolog. Mifféle feladat ez? De ha ez, az öreget feltüzeli, nincs mit tenni! Tanitványaként mennem kell vele és nem vallhatok kudarcot. Semmiképp! Nem akarok olyan fejmosást kapni, mint a tegnapi! Kis hiján megölt! De, ez csak a kettőnk küldetése, vagyis az enyém, akkor minek kellenek még ide néhányan? Hogy az utunkban legyenek? Legszivesebben egyedül mennék. De a szabályok kötöttek, ez egy remek falu, remek shinobikkal. - kicsit ridegebbre váltott, megszoritotta a fejpántját zsebében, majd kissé illetlenűl egy chh-t szűrt ki fogai közt és elforditotta a fejét és kissé testét is. Nem épp ilyenre számitott, hanem kissé nagyobb feladatra, de a háború miatt bármi megtörténhet, valószinű hogy egy - két csatába is beleeshetnek és megkell küzdeniük az ellenféllel és éppségben eljutni a célig. Ki tudja, lehet értelmes lesz ez a C szintű feladat is, ha épp elég akció lesz, vagy bármi amit akciónak nevezhetünk.
Kira ismét átfutatta a feladatot a fejében, talán mégis jó "móka" lesz ez az egész és talán senki se lesz az útjában. Bár az is lehet, hogy épp ő lesz útban, bármi megeshet ezen a küldetésen. Vagy nem. Lassan Hikurora pillantott, amolyan mennyünk már szemeket vetett rá, de mégis kegyetlen módon, hiszen már indulhatnéka volt, Legyen hamar vége, hogy egy újabb küldetésben részt vehessen. De elötte mutatnia kell valamit az "erejéből", valamit, amit lerakhat az asztalra, hogy megbizzanak benne.

**Gawakatsu Hikuro** Csüt. Dec. 05 2013, 20:26

Szomorúan veszi, hogy Mabui semmilyen reagálást nem nyújt új pozíciója iránt, de gyorsan túltette magát rajta, és figyelt a küldetésre. Áh, az úton hallgathatom Kira megjegyzéseit ezzel kapcsolatban, látszik rajta, hogy duzzof, hogy nem magasabb szintű küldetést kap. Ilyen voltam én is fiatalon, majd meglátja, ez sem könnyebb, mint hiszi, és talán sokkal fontosabb, mint bejutni egy épületb,e és megölni, aki az utunkba áll. Tanulja meg, hogy amilyen feladatot kap, azt kell elvégezni. Mosolyogva odasétál a tekercsért, majd mikor ráteszi a kezét, mélyen Mabui szemébe néz, próbálva valamilyen észrevehetetlen jellel közölni háláját, hogy nem kapott könnyű, sem életveszélyes feladatot a tanítványa. Kirára nézve látta, hogy már indulna, ám neki még volt pár kérdése.
- Értem, nos néhány kérdést feltennék, mielőtt indulnánk. Első és legfontosabb, kísérőink ninják, vagy kereskedők, esetleg egyszerű testőrök, és ha ninják, milyen rangúak? Van-e határidő az odaérésünknek, vagy igyekezzünk, de nem számít mikor érkezünk meg? Megkérdezném, hogy az ide érkezett jelentések alapján van-e valami hír a határról, hogy számítsunk-e támadásra, bármiféle furcsaság a határvidékeken, illetve valamiféle belső viszályról az országban, háború ellenességről, megmozdulásokról? És utolsó kérdésem, hány szekérrel fogunk útnak indulni, vagy nem is kell ilyen nagyban gondolkodnom? - mosolygott a jounin, sok kérdése volt, de már lefelé szeretett volna valami kis tervetkitalálni, hogy miként indulnak útnak, bár az is közrejátszott, hogy megmutassa Kirának, hogy csak úgy nem lehet elsétálni, fontosak a részletek, és hátha a válaszokból ő is tud valamire következtetni. Miután megválaszolták neki a kérdéseket, ő is megindul a genin után, a palota elé, bevárni a társakat, felszerelése már nála van, amit a küldetésre visz.

Deidara Pént. Dec. 06 2013, 11:22

- Kettő kocsiról beszélünk, és három további shinobiról, egy jouninról, valamint két genin tanítványáról. Mivel a küldetés titkos, így a kocsisok szerepét is nektek kell majd elvállalni, nem bérelhetünk fel civileket. A Raikage nem igazán foglalkozott határidőkkel. Valószínűsítem, mihamarabb odaértek, annál jobb. Továbbá minél hamarabb visszaértek, annál hamarabb tudjuk, hogy a szállítmány sikeresen célba ért. De loholni nem kell, csak biztonságosan, ez itt a kulcsszó. Ami az országhatárt illeti, nem baj, ha nem mentek hozzá közel. A pontos útvonalat nektek kell megbecsülni, miközben haladtok a szekerekkel. A híresztelések vegyesek, semmi biztosat nem állíthatok ilyen vészterhes időkben. Most pedig induljatok, a palota előtt pedig várjátok be a három csatlakozó shinobit.

Ezzel a két ninja el is hagyhatta a rezidenciát, hacsak nem volt több kérdésük, majd nem túl messze a bejárattól várakozhattak, megbeszélve egymással a hallottakat, esetleg haza szaladva némi felszerelésért, ami egy hosszabb úthoz szükséges lehet. A szekerek már elő voltak készítve, egy shinobi figyelt rájuk, ki a papiros látta után engedte őket csak közelebb, így ha akarták, azt is megvizsgálhatták, mit fognak szállítani.

**Kira** Pént. Dec. 06 2013, 20:33

Hikuro kérdéseket tett fel a nőnek, Kira már az első kérdése után lehunyta szemét és háttal állt a kérdés zuhatagnak, amikre a nő válaszolt is, majd távozhattak. A 2 fiú a megadott helyszinre indult, Kira a Jounin mellett haladt, bár 1-2 lépéssel mindig hátra maradt, majd felpillantott Hikurora.
- Amugy ha ez a mi, vagyis az én küldetésem, akkor minek kell ide még egy öreg és 2 taknyos? Hülye kérdés, de ugyis tudom a választ, de te minek is jössz velem? Nem vagyok kölyök, egyedül is végig tudok csinálni egy ilyen akármicsodás küldetést. Vagy csak egyszerűen nem bizol bennem? - végül ridegsége enyhébb lett, vörös szemei megcsillantak és gondolataiba mélyedt, miközben az utat figyelte.
- De, igazából az zavar a legjobban, hogy a legelső akcióm se úgy sült el, ahogy szerettem volna. Nem engedhetem, hogy ő védjen meg, ha baj lesz, mint mikor a fickó ellen használta azt az időkorlátos technikát, amiben leis fáradt. És felesleges volt, letudtam volna győzni, de mégis. Megmutatom, ha eljön az ideje, hogy igenis tudok egy két meglepetést okozni. Te meg csak dőlj hátra és láss csodát. De mit fogok csinálni egy olyan ellenfél ellen, aki erősebb mint az öreg? És egy teljes sorozat Jutsu arzenállal fog ránk rontani?! Nem fogok az öreg mögött elbújni. Nem számithatok folyton rá. Mindegy! Megvagyok lőve, ha gondolkodásról van szó! Csinálom azt, amit tanitottak és amihez értek. Nincs para, de mért is agyalok én most ilyeneken? Hikuro megtanitott arra, hogy néha gondolkodni is kell, nem csak nekiesni fejjel a falnak! - végül döbbenten megtorpant és lehunyta szemét.
- Gonoszság fészkel szivemben, de sújts le az igazságtalan gonosz fattyakra, hogy többé fel ne emelkedjenek. Az Úr tudja az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész. Legyen áldott az Úr neve! - végül gyors keresztett vetett és Hikuro után sietett, semmitmondó ábrázattal. Nem kellett visszasietnie a szállására se, hiszen mindene nála volt, néhány kunai a táskában és 1 a zsebében is meglapult a fejpánttal.
Majd megálltak két kocsi közelében,amik hajtó nélkül álltak. Hikuronál volt a tekercs, amit felkellett mutatnia majd valakinek. Ha megnézhetik a szállitmányt, akkor átnézi figyelmessen, hogy útközben elne tűnjön valami, egy esetleges támadás esetén.

**Gawakatsu Hikuro** Kedd Dec. 10 2013, 11:40

- Ez a te küldetésed, n azért vagyok itt, hogy figyeljek, hogy haladsz vele, majd pont a beszámolódnak hinnék, mi? - nevetett a jounin, ebben talán volt valami, de ez még mindig nem magyarázta a másik csapatot. Azon ő is elgondolkodott, bár arra jutott, hogy ez nem biztos, hogy egy C-szintű feladat lesz, lehet kicsit nagyobb fát adtak nekik, hogy abba vágdossák a kunai-ukat, de öt ember könnyen megoldhat bármilyen helyzetet. Mivel még nem ismerte új tárai képességét, így nem tudott formálódni fejében semmilyen ötlet, hogy miként is ragadja meg a helyzetet, ki melyik kocsin legyen, és így tovább. Amint leértek, találkoztak is egy shinobival, Hikuro felmutatta akapott jogosítványt, hogy mutassa, ők azok akik a kocsikat fogják vezetni, majd körül is nézett, hogy mi van benne, hátha többet tud a szállítmány után, esetleg olyan dolog, amire fájhat, az ellen foga, vagy semmi hasonló, csak ruhák, és kötszerek. Még indulás előtt odalépett a tásakhoz bemutatkozni, amit egy meghajlással kezdett, tisztelettudóan, majd ha Kira erre nem volt képes, nála is "rásegített" picit.
- Konichi wa! Nevem Gawakatsu Hikuro, ez a kis törpe a tantványom Kira, mi leszünk az útitársaitok, és igen jounin vagyok, akármilyen fiatalnak is látszom. - fényezte magát egy picit a végén. - Nos, indulhatunk? - kérdezte, miután ők is bemutatkoztak.

Deidara Kedd Dec. 10 2013, 20:41

Mindkét shinobi úgy vélte, jobb, ha tudják, mit is szállítanak, így rögvest át is nézték a kocsik tartalmát. Sok minden össze volt zsúfolva, annyi bizonyos. Voltak fegyverek, főként shurikenek, mellények és kunaiok, továbbá gyógyszerek is szép számmal. Olyan dolgok, melyekért nem szoktak seregeket mozdítani, viszont érték tekintetében meg kell vallani, nem keveset ért a szállítmány. Elvégre egyetlen doboz shuriken is ezer ryo fölött volt, a szekereken pedig több sornyi doboz volt egymásra pakolva. Csak egy igen elvetemült alak nézte volna át az összeset, de úgy tűnt, nagyjából mindegyik ládában ugyanazok a dolgok voltak.

Néhány percet kellett csak várniuk, hogy megérkezzen három társuk. A melléjük rendelt Jounin Gawakatsuhoz hasonlóan igen fiatal volt, bizonyosan szándékosan rakták őket össze, hátha jobban dolgoznak együtt. Ez persze nem jelentette, hogy az illetővel könnyű lesz a közös munka. Olyan shinobinak tűnt, ki már bizonyította remek harci képességeit, csapatvezetés ügyében viszont még bizonyosan volt hova fejlődnie, valószínűleg nem olyan rég nevezhették ki. Két tanonca lemaradozva caplatott mögötte, láthatóan nem tudták tartani tempóját.

- Üdv, Takumi vagyok, ennek a két lurkónak a senseie. Natsumi és Kaito. - mutatott a két lihegve érkező alakra. Natsumi alacsony, stabil lábakon álló leányzó volt, méretes idomokkal és hosszú hajjal, melyet két varkocsba fogatva hordott. Mindkét keze be volt fáslizva, vagy azért mert olyan könnyen felsérült a bőre, vagy azért, mert olyan sokat edzett. Kaito lezserebb ruhákat hordott, haja sötét és csapzott volt, arca elszánt. Amolyan "a suli vagánya" benyomást keltett, de lekezelt mindenkivel, aki hagyta.

- Induljunk is, már éppen eleget késlekedtünk. - közölte tömör tervét Takumi, majd miután eldöntötték, ki melyik kocsira ül és kik vezetik az állatokat, útra is kelhettek.

//a Selyem útra írjatok

**Sasaki Haru** Csüt. Május 01 2014, 23:37

//Danzou//

Valakit utánam küldtek, hogy a Raikage hivat. Annyit tudok csak én is, hogy el kell intéznem egy küldetést vagy hasonló, de ezen belül semmi olyat, ami több információval szolgálna. Már az is nagy szó, ha annyit tudok, hogy küldetés. Nem voltam messze a palotától, és fontos dolgot sem végeztem, mert ugyan miért lenne fontos a természet lágy ölén való elmélkedés az élet nagy dolgain, így elindultam. Nem is vettem sietősre a dolgot, éppen csak kicsivel gyorsabban sétáltam a kelleténél. Közben azon gondolkodtam, hogy miféle küldetés lehet, amire nekem kell elmennem, de nem tudtam rájönni, mert egyrészt izgatott is voltam, másrészt ebben a pillanatban agytekervényeim el voltak rozsdásodva, így számítottam a spontanitásra.
A palotához érve beléptem, itt már teljes nyugodtsággal sétáltam a Raikage irodájához, ahol csendesen benyitottam.
- Hívatott, Raikage-sama - nyitom is a szám, mutatva, hogy készen állok, bármiről is legyen szó. Azt nem kérdezem meg, hogy mi most a szándéka, úgyis elmondja. Ez afféle "itt vagyok, megkapom a küldetésem és már megyek is" jelzés.

Shimura Danzou Szomb. Május 03 2014, 14:51

// Haru //

A Raikage hívatott s Te kötelességtudóan meg is érkeztél, ezáltal teljesítve a kiszabott parancsot, vagy kérést - ki hogy nevezi az ilyesmit. Kopogás nélkül lépsz be, ami talán nem a legokosabb dolog, ám szerencsédre nem is lett belőle semmi baj, így mondhatni megspóroltál egy fölösleges kört, amivel nem csak Te, hanem a Raikage is értékes másodperceket veszített volna. Noha az mégis udvariasabb dolog,ha kopog az ember, de háború van, nemdebár? Az ember akit már sokszor láttál, Kumogakure no satou legerősebb harcosa az iróasztalánál ül és éppen jegyzetel valamit, amikor felpillant és meglát téged. Balra tekint és egy általad nem látott személy felé intézi a következő szavakat:
- Ossan, itt az embere!
Ekkor az ajtó mögül kilép egy öreg férfi - hetven éves is lehet akár - busa fehér szemöldöke nagyon is szembeszökő látvány. Kora ellenére kondíciója megfelelőnek mondható, járása és tartása egyenes. Teste izmos, noha a kor már erősen meglátszódik rajta. Kék selyemkimonót visel, az oldalára kopott katana van kötve. Meghajlással üdvözöl, eközben észreveszed, hogy a Raikage nem is figyel rátok újra a papírjaival van elfoglalva. Az idős férfi egy a folyosón lévő padra mutat, majd illedelmesen hellyel kinál, amint odaértek. Ha leülsz, akkor Ő maga is leül. Ha Te nem, akkor Ő sem. Hamarosan belekezd egy hosszabb monológba:
- A nevem Izumi - hangja mély és barátságos, beszéd közben tekintetével téged vizsgál - A nemesember, akit szolgálok a megbízója. Szeretném ha eljönne velem Kotetsu-sama kastélyába, ahol meg kell oldania egy rejtélyt. Erről részleteket nem tudok mondani, hiszen az úr nem osztott meg velem ilyenírányú titkokat, de egy rejtélyes ember eltűnésére kellene magyarázatot találnia. Illetve ehhez kapcsolodó kisebb problémákat megoldania. Lent vár egy szerényebb hintó, amivel jöttem, s ami visszavisz minket Kotetsu-sama birtokára. Ha nem lenne ellenére, akár el is indulhatnánk, s út közben válaszolok minden felmerülő kérdésére. Természetesen csak akkor, ha tudok rá válaszolni.
Ha elindultok, akkor egy szerény hintó felé mentek, amit két ló húz. A kocsis barátságos, kedély figura. Rajtad áll mit és hogyan kérdezel.

// Nos ez a kaland egy olyan játéknak az átültetése, amit még az egyik M.A.G.U.S.-os partyval játszottam. Alapvetően hosszú és jó, bár a két világ közötti különbség miatt változtatásokat kellett eszközölnöm rajta. A kérdésem, hogy bevállalod-e a teljes verziót, amely tőled függ hogy mennyi ideig tart, vagy egyszerűsítsem le rövidebbre? //

**Sasaki Haru** Szer. Május 07 2014, 13:13

//Mivel szeretem a fantasy témát, ezért maradjunk abban, hogy szívesen végigjátszom, de nem haragszom a rövidítésért sem. Very Happy

//

Amikor beléptem, olyan volt a Raikage, mintha a figyelemre sem méltatna, de tudom, hogy ő ebben a faluban a legelfoglaltabb ember, ezért ez egyáltalán nem zavar. A férfira nézek, amint kilép az ajtó mögül, s elmosolyodom. Mindezt azért, mert a nagypapi jutott eszembe, s hogy mennyire is szeretek én az öregeken segíteni. Az biztos, hogy az öregek általában kellemes társaság, már ha persze egy átlagos öregemberről van szó és nem akar felnyársalni. Kellőképpen üdvözlöm én is, pontosan úgy, ahogy ő, hiszen ha jól tudom, ez így illedelmes.
Leülök, s várom a feladatom, hogy a továbbiakban mit kell majd tennem. Amint kiderült, hogy egy rejtélyes ember eltűnésére kell magyarázatot adnom, megvillant az a bizonyos gömb a fejem fölött: rejtély. Remek! Mindig is szerettem a rejtélyeket, bár a nagypapi csak kisebb rejtélyeket adott fel, amin csak töprengnem kellett, és nem kellett hozzá sok idő, hogy megfejtsem. Ez minden bizonnyal nehezebb lesz, vagy a végén lehet azt mondom majd, hogy könnyebb volt, mint amire számítottam.
Nos, magamat nézve mindig a legnehezebbre számítok, hiszen magamhoz mérve inkább alábecsülöm magam, mint túl. Mások ezt épp fordítva teszik, s a túlzott egótól nem veszik észre, hogy mennyire elszúrják a nekik szánt feladatot.
-Természetesen indulhatunk. Nagy szerencse, hogy szeretem a rejtélyeket; nem unalmasak... vagyis kilencven százalékban nem unalmasak - amíg a hintóhoz sétáltunk, nem jutott eszembe kérdés, de amikor pont előtte megálltunk, az elmémbe hasított a gondolat...
- És miért pont én? - sokaknak megfordulhat a fejében a kérdés, hogy miért ő, honnan is tudják, hogy egyáltalán alkalmas a feladatra, másrészről miért egyedül. Biztosan egyszemélyes melódia. Mielőtt még persze azon kapnám magam, hogy egy szadista kastélyába kerülök és mentőötlet nélkül belehuppanok egy csapdába, amit a megbízó ásott ki nekem, meg kell bizonyosodnom arról, hogy hová is megyünk pontosan.
- Mesélne nekem Kotetsu-samáról? - jobb, ha most tudok meg mindent, miközben szép tempóban haladunk a lovaskocsiban a célunk felé.

Shimura Danzou Pént. Május 09 2014, 20:25

// Ez egy elég diplomatikus válasz volt. Amolyan igen is meg nem is Smile

//

Izumi jámboran elmosolyodik reakciódra és kijelentésedre, miszerint szereted a rejtélyeket. Az újabb két kérdésedre is hasonló mosoly a válasz, de a tekintetében és mozdulataiban - melyekkel illedelmesen a hintóba invitál - látod, hogy mielőtt válaszolna szeretné ha kényelmesen elhelyezkednétek.
- Haru-san. Bevallom a feladat még akár veszélyes is lehet. Éppen ezért olyan shinobit szerettem volna, aki Chunnin szintű és éles eszű. Ám a háború miatt ez sajnos jelenleg nem lehetséges... illetve Raikage-sama személyesen tanácsolta, hogy megbízhatok az Ön képességeiben. Viszont nem lesz egyedül. Mármint ez a küldetés egyedül az öné, de felbérelünk egy tapasztalt szamurájt, aki az ön testőre lesz. A Raikage-sama csak így egyezett bele ebbe és mivel biztosítottak róla, hogy az ön kvalitásai alkalmassá teszik erre a feladatra, de talán a harci tapasztalatai nem a legnagyobbak - viszont ez kiküszöbölhető - ezért rábólintottam eme megoldásra. Természetesen ez Ön elé nem gördít majd akadályokat. S a testőr aki az Ön segítségére lesz egy nagyon kedves ember.
Megmutatta neked a lapjait és őszíntén válaszolt a kérdéseidre. Vagy legalábbis hangja és tekintete alapján nem vélsz hazugságot felfedezni mindabban, amit mondott. Persze tévedhetsz. De miért hazudna neked? Nem volna logikus, legalábbis a Te ismereteid alapján semmiképpen. De persze az ember bonyolult és nem feltétlenül logikus döntéseket hoz. természetesen ez csak egy rövidebb eszmefuttatás, mely benned is megfordulhat, sőt talán már meg is történt.
- Kotetsu-sama egy ősi család sarja. Már jócskán benne jár a korban. Kissé házsártos néha és az egészsége sem mindig kitünő már. De mindezek mellett egy becsületes és jóravaló ember. Régen remek kardforgató volt, tudománya mára már sajnos megkopott, de a szelleme erős.
A kocsi gördül tovább. Néha megrázkodik egy-egy bukkanó után. Izumi téged néz és várja az esetleges újabb kérdéseidet.
- Én vagyok Kotetsu-sama első embere, ezért ha bármire szüksége volna csak szóljon nekem. Illetve van még valami amire kíváncsi?

**Sasaki Haru** Szer. Május 14 2014, 12:44

//Csak néha vagyok kétértelmű. Very Happy

Egyébként rövidesen nem kellene majd egy másik helyre írni? >.>//

Elhelyezkedem a hintóban, ugyanis ezt kérték tőlem. És sokkal biztosabb így a válaszadás is, és annak a felfogása. A válasza első felében kicsit elbizonytalanodtam, mintha azt mondaná, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég éles eszű; amit bevallok, néha így van, de csak a pillanat hevében vesztem el a tudatomat, akkor is csak úgy, ha eléggé ijedt vagyok, vagy valami a háttérben közrejátszik. A Raikage-sama hála az égnek van olyan jószívű, hogy eme kételyeimet elhessegesse, s talán segít abban is, hogy az önmagamba vetett hitem visszanyerjem. Ha jól hallom, kapok egy szamurájt is magam mellé. Remek. Mindig is odavoltam a katanás harcosokért, főleg ha azt mondják róluk, hogy kedvesek is. Izumi kicsit kételyeket ébreszt bennem, még mindig a képességeimmel kapcsolatban, ezért összeráncolom a homlokom, erről nem tehetek. Még elég fiatal vagyok, nem lehetek máris világmegváltó. De ez szerintem egyértelmű. A világ sem egy nap alatt épült fel, én sem egy nap alatt leszek kőgólem. Nem is szeretnék olyan erős lenni, hogy mindenkit legyűrjek. Jó példa akarok lenni a fiatalabbak szemében, vigyázni a gyengébbekre, és segíteni a rászorultakon úgy, ahogy tudok. Leginkább ésszel, jó lelkiismerettel, és jó szellemmel. Minden, amim van.
Mesél Kotetsu-samáról. Biztosan elég öreg lehet már, ha arról mesél, hogy a tudása már kicsit megkopott a kardforgatás terén. Vajon egy kardforgató meddig nevezhető kardforgatónak? Biztosan meg kell élnie egy bizonyos kort, amikor már megcsappan a tudása, már lassabban mozog és a reflexei is tompulnak. Ez járt az eszemben egy pillanat erejéig, amikor Izumi úr várta a további kérdéseimet.
- Azt hiszem, egyelőre nincs több kérdésem. Talán még annyi, hogy lesz valami útmutatóm, amiről elindulhatok? Úgy értem, kapok bővebb információt a küldetésemről? És ha igen, kitől? - csak nem indulhatok a nulláról. Legalább a rejtélyes emberről tudnék meg valamit.

Shimura Danzou Hétf. Május 19 2014, 15:11

// A posztom hamarosan érkezik a Hangawara-Birtokra. Ott folytatjuk //

**Kira** Szomb. Május 31 2014, 22:16

/// Rikudou Sennin ///
Kira az edzését követően, másnap, felső nélkül otthon intézte dolgait, megélezte kunaiait, megfényezte Shukketsut, a vaslegyezőt, eléggé belepte a por, mivel nem használja sűrűn, sőt, idáig még nem is volt alkalma használni.
- Kíváncsi lennék, mikor fog történni valami.Valahogy olyan gáz egyedül itthon ücsörögni. Még Hikuro sem hívott meg szakézni. Mi lelt abba is? - morgolódásából kopogás zökkentette ki az ajtó felől, ami egyre csak erősödött, így kénytelen volt felállni, hogy kinyissa azt, ki is zargatja ilyenkor. Ajtó kinyílt, a képébe egy tekercs mászott, amit hamar ki is kapott egy jounin kezéből, vagy valaki más lenne ő? Kézbesítő. Kira ridegen figyelte az illetőt, majd kinyitotta a tekercset és felolvasta a benne lévő írást.
- " Azonnal jelenj meg az irodában! Mabui." - Kira lassan felpillantott a küldöttre, aki láthatóan távozni készült.
- Mit akarnak tőlem? - talán felesleges kérdés volt...
- Honnan tudjam? Én csak egy kézbesítő vagyok. - .. és az is volt, a küldött távozott, Kira becsukta az ajtót és újra felolvasta a levelet.
- Azonnal...
Visszavette a pólóját, a vékony barnásszürkés kabátját, majd a felszereléseit is összepakolta, hiszen nem tudni mi van készülőben. Visszapecsételte Shukketsut a tekercsébe, amit a táskájába tett. Felszereléseit is elrakta, mindent eltett, hiszen kétszer is átnézett mindent, hátha valami lemaradt. Lemaradt a rókamaszk, ami az ágyán hevert, amit aztán bele is dobott a táskába.
- Azonnal, mi? - ezzel a szóval húzta fel hosszú szárú fekete lábbelijét, aztán távozott a lakásból és megindult a Palotához. Nem sietett el semmit, hiszen nem tudja mit akarnak tőle, lehet, hogy egy lécseszés veszi kezdetét, azért meg megéri késni, de lehet, hogy valami más van e mögött, igy kicsit tempót váltott és megelőzött mindenkit. Belépett a palotába, körülnézett a többieken és indult fel a lépcsőn, a harmadik emeletig, ahol az Iroda is van. A kilincsért nyúl és benyitott. Kira már csak Kira, nem kopogott.
- Üdv. Megjöttem. Ahogy azt kérted. Milyen fontos dolog miatt hívattál be? - kérdezte, miközben becsukta maga mögött az ajtót és az asztal elé sétált, ami mögött a nő, Mabui ült. Várta a dorgálást, vagy bármi mást. Az asztalon rengeteg papír hevert és várakoztak kijelölt feladatukra. Egy ideig azt figyelte, majd a nőre pillantott, aki a megszokott nyugis állapotban volt. Ebből pedig nem sok mindent szűrhetett le a Kumoi törpe, így csak várt.

Jiraiya Kedd Jún. 03 2014, 14:45

Mabui békésnek és kiegyensúlyozott volt mindig is. A Raikage munkáit örömmel végezte, ahogy minden mást is ami éppen a dolga volt. Így amikor az udvariatlan Genin belépett kopogás nélkül, akkor is csak mosolygott, majd egy mappát letéve az asztalra felállt.
- Végre megérkeztél.
Jelentette ki ezt az egyértelmű tényt. Szavaiban nem volt semmi, csak a puszta üresség, vagyis valóban csak egy megállapítás volt részéről ez a két szavas mondat.
- Mivel az Országunk háborúban áll, így ember hiánnyal küszködünk. Az ilyen típusú feladatokra összeszokott csapatokat szoktunk küldeni, de most csak téged egyedül. De nem is kertelek, rögtön a tárgyra térek: Egy Gazda arra panaszkodik, hogy a földjét kiskorú tolvajok lopkodják és járják be hajnalban és késő éjszakánként. A feladatod, hogy keresd fel a Gazdát és bizonyosodj meg arról, hogy igazat mond. Ha igaz, akkor fogd el a kölyköket és szállítsd őket Kumogakure Nevelő Intézetébe. Remélem minden világos volt. A megbízónk neve Murashi Gato. Ezzel a tekercsel megtalálod.
Mondta, majd Kira felé dobott egy tekercset, amit ha kinyit, akkor egy térképet talál benne a környékről, ahol meg van rajta jelölve a megbízó háza. Kira tudja a dolgát, ideje cselekedni és munkához látni.

// Következő Post: Észak Falvak --> http://narutohun.niceboard.org/t821-eszaki-falvak //

Deidara Hétf. Szept. 22 2014, 10:24

//Sasaki Haru

Főhősnőnket kivételesen a Raikage palotában találjuk, épp küldetésért érkezett. Nem tudta pontosan, mire is számítson. Háború dúlt, bár az messzinek tűnt, ráadásul az ő szintjén bizonyosan még nem küldenék a frontra. Probléma mindig akadt a közelben is, a nem túl hétköznapi feladatokat pedig kifejezetten kedvelte. Már amikor.
A Raikagéval nem találkozott, talán nem is bánta, hisz helyette a lényegesen kedvesebb Mabui fogadta. A nő szokásos szürke öltözetét viselte, és egy halovány mosollyal jutalmazta az érkezőt.
- Haru, örülök, hogy itt vagy. Akadt némi tevékenykedni való a környéken. - Mellette kisebb tekercskupac pihent, melyekből levette a felsőt, és kibontotta. Azon hosszú, kacskaringós sorok futottak. - Talán hallottál róla, egy karaván utazik a környéken. Bűvészek, színészek, ilyesfajta bagázs. Már igen rég jártak erre. A lényeg, hogy gyakorta kérik segítségünk. Egy shinobi képességei sokat dobhatnak a fellépések trükkjein, és persze sosem árt plusz egy ember a pakoláshoz és más, kevésbé élvezetes munkákhoz. Tessék, itt egy kép a bérlőről, őt kell megkeresned és segítened neki, amiben kéri. Igen szabad feladatról van szó, nem kell majd megszakadnod, bőven lesz szabadidőd is. A küldetésed három napot ölel fel, utána továbbáll a karaván. Valamint...
Ezzel felállt a székéből és az asztal elé lépett, közel Haurhoz. A lány furcsállta ezt, így kíváncsian várta a folytatást.
- Néhány különös szóbeszédet is hallottunk. A karavánnal mindenféle alak utazik. Ilyen időkben csak csoportban célszerű járni a világot. Előfordulhatnak kémek vagy üldözött shinobik is a szekérrengetegben. Tartsd nyitva a füled, hátha valami érdekesre bukkansz. De semmiképp se keveredj bajba. A küldetésed az, hogy Ayane, a megbízó utasításait kövesd.
Visszatért asztalához, és egy üres papírt vett elő, nekikezdve következő feladatának. Még egyszer felnézett, sok sikert kívánt a shinobi hölgynek, majd útjára bocsátotta hősnőnk.

Helyszín (nem kötelező rögtön indulni) Kép (a megbízóról)

**Miuri Hitomi** Szomb. Dec. 24 2016, 18:51

Tegnap egy nem várt üzenetet kaptam. Egy shinobi társam szállította, majd sietve tovább állt. Az levélben mindössze annyi állt, hogy ma jelenjek meg a Raikage előtt. Nem igazán értettem, hogy mi oka lehet a Raikagénak engem hívatni, de ha tippelnem kéne, akkor valószínűleg valami küldetés miatt. Igazából örülnék is neki, mivel már egy jó ideje nem volt semmi dolgom. Kicsit unalmas, de legalább el tudtam tölteni egy kis időt gyakorlással, edzéssel. A levélben reggel kilenc volt megjelölve időpontként, így már olyan nyolc körül indulásra készen álltam. Összepakoltam a szükségesnek ítélt felszereléseket, hogy ha ténylegesen küldetésre küld, akkor ne kelljen már visszajönnöm, ha meg nem, akkor felesleges volt, azonban jobban szeretek felkészült lenni. Már indulni is készültem, mikor apám megállított.
- Ne felejts el kopogni!
Mindössze ezt az egy mondatot közölte velem. Ennek azonban jó oka volt. Legutóbb, mikor arra jártam, akkor szinte feltéptem az ajtót, aminek a Raikage annyira nem örült és kaptam egy kisebb szidást. Persze a falu vezetéséből legtöbben tudnak a helyzetemről, így nem veszik annyira szigorúan az ilyen baklövéseket, de azért igyekeznek belém verni a szabályokat.
Kicsit morcos ábrázattal bólintottam apám felé, majd kiléptem az ajtón. A kellemesen meleg otthonomból a hideg téli levegőre léptem ki. Nem szeretem a telet. Hideg van és bár viszonylag jól bírom, még nekem is kicsit jobban fel kell öltöznöm. Sajnos én nem rendelkezek olyan szép, meleg bundával, mint a négylábú barátaim az erdőben. Még bőven volt időm, így nem siettem túlzottan. Közbe a mindig nyüzsgő falut figyeltem. Ennyi év után is valahogy nehéz megszokni ezt. Persze már nem érzek semmiféle félelmet, mikor a falusiak tömege mellett sétálok, azonban még mindig nem mondhatnám, hogy szeretem. Nehéz kerülgetni az embereket, főleg az idős néniket és bácsikat, akik a kis maguk után húzható kocsit maguk mellett húzzák, így legalább két embernyi helyet elfoglalnak az amúgy is szűkös utcán. Néha legszívesebben megfognám őket és arrébb tenném, azonban még én is tudom, hogy ilyet nem illik tenni. Egy idő után meguntam és inkább a házak tetején ugrálva mozogtam a faluba. Lényegesen kellemesebb volt, mint lent a fullasztó tömegbe.
Hamarosan meg is érkeztem az említett helyre. Reflexszerűen ragadtam meg a kilincset, mikor eszembe jutott az előző alkalom, így inkább a kopogás mellett döntöttem. Rögtön jött is a válasz az ajtó túloldaláról, majd benyitottam.
-Hívatott Raikage-sama? - tettem fel a kérdést, majd kicsit beljebb léptem.

Ajánlott tartalom