Nyomornegyed

//Jiraiya//

Sei már két teljes hónapja tartózkodik egy nagyobb birtokon. A tulajdonos egy kisebb alvilági szervezet vezetője. Elméletben shinobi. Seinek mindőssze annyit sikerült kiderítenie róla, hogy sok emberrel végzett már és nem a leggyengébb fazon. De biztosan alacsonyabb rendű, mint az általunk még kevéssé ismert világuralomra született egyéniség alias Shikotou Sei.
Ez az egész egy kis piti szervezet, szinte már szánalmasnak tűnik sárga hajú istenségünkhöz képest, de Ő abban a jutalomban részesíti a csürhét, hogy náluk száll meg, sőt... néha még be is segít, az egyértelműen unalmas és gyönge szervezetnek. Mert Sei ugye nagylelkű....
A hatalmasságot egy emberi lénynek nevezett pénzimádó szolga értesítette, hogy a házigazdája könyörög, hogy jelenjen meg nála - Sei agyában így értelmeződött a parancs.
Hősünk felkapta magára egyszerű fekete kimonóját és magára akasztotta a katanáját. Amíg nem biztos a feladat nemfogja felvenni a kedvenc öltözékét.
Elment a főnök házához. Ott már két őr várta. A pofátlanok át merték kutatni és a katanáját elvették. Hogy merik???
A tolóajtó elhúzódott. Sei besétált és közben "véletlenül" rátaposott az egyik őr lábára. Csupán olyan erővel, ami még nem kelt feltünő mozdulatot... mert az istenség ugye nem ostoba.
Néhány kacagó leányka szaladt ki az ajtón. Elég fiatalok voltak.
Sei végigtekintett a lányokon, majd ránézett a házigazdára. A szobából nagy mennyiségű füst szállt ki. Yuudoku egy szivarral a kezében. Intett és az emberei ebek módjára eltüntek.
A főnöknek nevezett bohóc megszólalt:
- Shikotou Sei... Már három hónapja élsz a mi kis úgynevezett családunkkal... Itt az ideje, hogy keményebben is kivedd a részed a feladatokból. A minap megloptak... Egy zsák dohányt lopott el az a mocskos senkiházi! - kelt ki magából vörös fejjel - Nem mint ha érdekelne... De meg kell torolni ezeket az apróbb dolgokat is! Mer ha hagyom akkor egyre többen és többen lopnak! Ezt nem engedhetem! A feladatod, hogy elkapd a tolvajt, és ÖLD MEG! A dohány nem kell nekem csak a fiú holteste. Nagyjából veled egykorú. Ne tévesszen meg a látszat. A fiú is ninja. Ezért mert meglopni. Azt hiszi, hogy erősebb nálam! Itt egy részletes térkép a faluról és környékéről, valamint egy kép a célszemélyről. - odadobta neked a térképet és a képet - Legutoljára a Nyomornegyedben látták. Gondolom megpróbálja elpasszolni a cuccot. A neve Furyou Kojiki. Menny keresd meg és öld meg, és hozd el a holttestét. Ha sikerrel jársz, akkor megfizetlek. Ha viszont nem... akkor jobb ha vissza sem jössz!
Mégis mit képzel? Ilyen hangnemben beszél egy felsőbbrendű lénnyel...Cöh...
Sei arca meg sem rebbent. Elviselte a gyalog szövegelését, mert nem kell sok idő és könyörögni fog a bocsánatért... csupán a kegyeibe kel férkőzni és megmutatni neki a világ egyedüli "árjájának" hatalmasságát...
- Számomra a vereség nem létező fogalom...! - mondta Sei komoly hangon.
Hősünk megfordult és visszaszerezte a katanáját. Elment a szobájába és felvette kedvenc öltözékét, majd teljes harci "díszben" kilépett a kis szobából. A térképet és a célszemély fotóját vizsgálgatta.
Az árnyékokban végigosonva, sikátorokon keresztül észrevétlenül akart eljutni a nyomornegyedbe. Az út közben eszébe jutott, hogy majd be kell szereznie lőszert és mérget a fukiyaához. A küldetés miatt nem izgult, elvégre ez csak egy egyszerű munkának tűnik a szemében.
Amikor megérkezett a nyomornegyedbe, nem zavartatta magát és próbálva minél jobban észrevétlenebbnek maradni és úgy "járkálni" az utcákon, közben pedig az emberek arcát kutatta.
Az elején valójában a fiú kismértékű kutatása mellett, csak fel akarta deríteni a környéket, mert ez számára idegen terep és ez komoly kockázatokkal jár, még egy magafajta felsőbbrendű számára is. Kisebb üzleteket és a lehető leglepukkantabb házakat kereste. Majd egy fél óra felderítés után, ha nem találja a célszemélyt, akkor minden további nélkül bemászik egy ilyen színvonal nélküli lakás ablakán. Az esetlegesen bent lévő embereket, pedig reakciójuktól függően kezeli.


( Húú... Ezt a jellemet még gyakorolnom kell... Gondoltam ide írok a postodra reagálva, mert úgy voltam vele, hogy akkor csapjunk is bele a lecsóba. )

A főnököd figyelmesen hallgatta a szavaid. De most már Te is jól tudtad, hogy muszáj lesz elvégezned ezt a küldetést. Yuudoku-sama nagyon csalódott lesz, ha sikertelen lesz a küldetés. És ugye ezt senki nem akarja. Nem keltetted fel túlzottan senkinek a figyelmét. De most a főbb feladatod, hogy odafigyelj a gyanús jelekre. Hátha valaki elejt egy-két szót, vagy esetleg mondatot. Az egész utca ahol éppen tartózkodtál lepukkant volt. Mindent bejárt az a mocskos és büdös dohányszag. Elhaladtál egy barna bőrű nő mellett aki bájosan mosolygott rád. Barna és szakadt volt a ruhája. Nem takarta túl sok minden a testét. Ahogy mosolyra nyitotta száját, kivillantak azok a "gyönyörű" fogak. Szép kis látvány lehetett. Amint egy másik utcarészbe értél, ott is ugyan ez a szag és látvány fogadott. A lapos háztetőkön emberek laktak. Vászondarabokból és vastag gerendákból építették fel kunyhóikat. Az egész hely szomorú volt. Sok volt a magadfajta alak is... Mászkáltál még egy jó fél órát, amikor egy elviselhető helyre értél. Egy zsákutcába. De ez az utca, egy félkör alakot vett fel. Nem csoda, hiszen itt van a piacnak nevezett "izé"... Rohadt gyümölcsök mindenfele. Az árusok egymást akarták túllicitálni. A nagy tér közepén, egy lámpaoszlop állt. Az oszlop köré, furcsa jelek voltak rajzolva. Aki ismeri a napórát, az felismerhette. Igen csak érdekes megoldása volt ez az idő mérésének, de hát ha szegénység van, akkor nemárt egy kis kreativitás. Ahogy közeledsz a zsákutca közepéhez, megpillantasz valamit. Vagy inkább valakit. Egy pirso köpenyes fiú, próbál eladni valamit.
- Mennyi? 1000 ryo? Ez kevés!
- Mit gondolsz? Hányan jönnek nekem dohánnyal nap mint nap?! Ennyi és kész!
- Jól van jól van! Nesze itt van.
A fiú ledobta a földre a zsákot, amit eddig a kezében tartott. Éppen egy árussal ötletelt. A szák kiszakadt ahogy a földhöz vágta. Egy rakat friss dohány szóródott ki a földre. Az emberek sikongatva rohantak a zsákhoz, az árus nagy örömére. Alig bírta visszalökdösni a népet. A fiú a nagy zavargás alatt kiszúrt téged. Csak bámult nagy szemekkel és várta, hogy mit lépsz.



// Bírom ezt a karit nagyon És bocs h nem szóltam, hogy hova írj, de látom megoldottad. //

A fickó végignézte ahogy fenyegető tekintettel közeledsz hozzá. Nem futott el vagy ilyesmi, csak tartott tőled. Kicsit hátrált is, de az emberektől nem tudott szinte mozdulni sem. Sei közelsége nem sugárzott számára semmi jót. De nem félt. Csak nem bízott a fickóban.
- Hát többet nem igazán tudok szerezni. Ezt éppenséggel nem teljesen tisztességes úton szereztem. De gondolom ez nem lep meg. Itt mindenki tudja, hogy a feketepiacon farkastörvények uralkodnak. Vagy te szel, vagy téged esznek. És ahogy látom, Te most meg akarsz engem enni. De ezt nem hagyom!
A fiú már számított a jöttödre. Nem pontosan a tiédre, hanem egy olyan emberére, aki el akarja őt kapni. És a Te kinézeted és a félelmet sugárzó lényed pont kibillentette a nyugalmából. Szapora léptekkel próbált elfutni előled. Felugrott a fából összetákolt boltok tetejére, majd ott próbált egérutat nyerni. Nem szabad elfelejteni, hogy Ő is egy magadfajta ninja. Itt most övé a területi előny.




/ Most csak ennyi :S Teljesen leszívták az agyamat /

Miközben Ő, kit nevén nevezni is metiszteltetés közeledett a piros köpenyes fiú megpróbált hártálni. Amit Sei ajánlott azt hangosan tette, mert tudta itt ezzel nincsen semmi gáz. Itt az alvilág az úr. Nem kell csendben egy sötét helyre húzodni, ahhoz hogy egy jó üzletet meg lehessen kötni. Természetesen nem árt vigyázni, de nem elsősorban az ilyen dolgok miatt.
A fiú felháborító hangnemben közölte Seiiel, hogy nem tud több árut szerezni és ismeri az alvilág törvényeit. Hogy is fogalmazott? Valahogy így:"Vagy te eszel, vagy téged esznek."
Magasztos és kegyelmetlen urunk szemében ez a fiú, már most egy idegesítő szemétkupaccá vált. Tudniilik elkezdett menekülni, mégpedig a házak tetején ugrálva.
Sei pontosan tudta, hogy itt a srác sokkal jobban kiismeri magát, mint ő. Ezért elkiáltotta magát:
- Aki megöli azt a korcsot két zsák dohány jutalomban részesül! De siessetek, mert ha én hamarabb elkapom, mint ti, akkor nincs jutalom. A hullával legyetek itt három óra múlva!
Hősünk előrántotta katanáját és követte a pofátlan ellenfelet. Számított rá, hogy sokan semmibe veszik majd az ajánlatát, de abban viszont egyenesen biztos volt, hogy nagyon sokan viszont elfogadják azt... mert ugye két zsák dohány az itt hatalmas kincs!
Sei most már teljesen biztos volt az ellenség kilétében. A házak tetején ugrálva nem sietett csak éppen annyira gyorsan ment, hogy nem maradjon le és ha bír akkor egy keveset - folyamatosan - csökkenjen a távolság. Azért tett így, mert egy esetleges csapdát vagy ellentámadást, talán technikát, ilyen módon könnyebben észreveszi és nagyobb esélyel kerüli és/vagy védi ki...

/ Leszívták??? Te találkoztál agyzabáló zombivámpírokkal?? Hooool??? xD/

Hát gondolom, mondanom sem kell, hogy nem sokan indultak neki eredményesen az emberednek. Habár fellelkesedtek az ajánlatra, de nem azért mert, hogy olyan ritka lett volna az a dohány, sőt épp, hogy abból van a legtöbb. De az itt élő emberek számára, ez olyan volt mint a drog. Főleg azok, akik elég vacak életfeltételek mellett élnek itt a Nyomornegyedekben. Néhányan a célszemély után vetették magukat, még a többiek csak álltak és néztek. De akikben élt a vágy, hogy majd ők elkapják és övék lesz az általad felajánlott jutalom, azok még csak fel sem tudtak mászni a majdhogynem két méter magason lévő házak tetejére. Nah de térjünk csak vissza a tolvajodhoz. Sebesen ugrált házról házra. Most már kiértetek a nyomornegyedből, szóval jobb lesz vigyázni, hogy ne keltsetek feltűnést. De ez Őt nem érdekelte. Menekülés közben, folyamatosan becsmérelt és szidott.
- Nah mi van? Csak ennyi telik Yuudoku talpnyalójától?
Te sikeresen követted, habár elég furcsa volt, hogy nem nagyon húzott bele. De a "miértje", nemsokára világossá fog válni a számodra. Egészen pontosan most. Amikor már 4-5 méterre voltál tőle, megállt. Egy lapos, és fehér tetejű háztetőn voltatok. Olyan 8x8 méteres lehetett. Tehát volt hely bőven. A fickó megfordult.
- Engem nem tudsz legyőzni! Még azokat az idióta őröket is kijátszottam, akik őrizték a termést. Mit gondolsz? Megéri meghalnod?
Vágta hozzád a költői kérdést, majd előrántotta az egyik kését. Ugyan akkora volt mint egy kunai, csak annyiban különbözött, hogy más a markolata és nem kétélű. Kinyújtotta a kezét, majd intett, hogy támadj. Itt most rajtad áll minden.


/ Igen jöttek az UFO-k *.* /

Mielött Sei eltünt volna a házak felett, a szeme sarkából még észrevette, hogy jópáran utánaerednek a tolvajnak. Nem annyian mint remélte, de azok akik remélte. A tehetetlen csürhe... éppen ez volt a terve. Semmire sem jók, csupán arra, hogy kihasználják őket és Ő most pont ezt tette.
Abban viszont csak reménykedni tudott, hogy a csőcselék tovább megy és nem adja fel. Számított rá, hogy ellenfele ki jut a Nyomornegyedekből, így a közbiztonság őrei bajt okozhatnak. Habár az közismert, hogy ebben a faluban pocsék a közbiztonság, ám mégis egy igazi istenség számol velük még ebben a helyzetben is... és Sei ezt tette.. Abban reménykedett, hogy az utcákra kiözönlő csürhe eltereli néhány nemkivánatos személy figyelmét. Persze ez egyáltalán nem biztos, de kisebb lefedetségnek megfelel. Ez Sei számára egy minimális életbiztosítás, nem sok és nem is bonyolult, de talán egy vagy két százalélot javít az esélyein.
A tolvaj üldözése közben Seit ellenfele folyamatosan szidta és becsmérelte. Ez egyértelművé tette istenünk számára, hogy Ő valóban felsőbbrendű. Több okból is. Az ellenfél vagy nagyon ideges és így akarja levezetni a feszültséget - egyértelműen szánalmas módon - vagy pedig Seit akarja így felidegesíteni... sikertelenül...
Sei nem volt ostoba. Ismerte a határait. Egészen pontosan a porhüvelye határait. Igen, ez számára nem test, hanem csak porhüvely. Már régen rájött: az istenek - akik a szolgái voltak - fellázadtak ellene és egy ilyen alantas létformába zárták. Azért mert irigyelték a hatalmát... de Ő majd megmutatja nekik! Egy ilyen gyönge testben fogja elpusztítani őket és visszaszerezni az eredeti, világalktotó testét...
Egy fehér és lapos tetejű házon az ellenfél megfordult és azt hitte, hogy megengedheti magának a menőzést. Szövegelt egy kicsit arról, hogy őt nem lehet megölni.
- Cöh... Nem láttam még nálad szánalmasabb lényt! Azt hiszed egy magadfajta alsóbbrendű korcs legyőzheti az istenek urát? - Sei teljesen átlagos hangon mondta végig rövid beszédét, majd egy széles mosoly húzódott végig az arcán.
Az "istenek ura" kijelentéssel természetesen magára gondolt, de ezt az ellenfele nem biztos, hogy felfogja elvégre a házigazdáról papolt valamit...
Az ellenség egy kést rántott elő. Sei sem tétovázott. Feldobta a kardját, majd gyorsan néhány kézpecsétet formált és létrehozta a kirigakure no jutsut. Amint ezzel végez elkapja a kardját és a néma gyilkolás technikájával megpróbál végezni áldozatával. Jelen esetben minél gyorsabban.

Ha az ellenfél hamarabb rátámad, akkor a kardfeldobás után felugrik és aközben próbálja létrehozni a technikát, majd a kardját elkapva folytatja az elkezdett műveletet.

Esetleges harmadik esetben megpróbál a katanájával közelharcba bocsájtkozni.

( Az esetleges harmadik eset akkor jön létre, ha az első kettő valamilyen okból nem kivitelezhető)

A beszéd nem félemlített meg, hanem izé... semmi nem történt. Ahogy létre akartad hozni a Kirigakure no Jutsut, nem történt semmi. Eszedbe jutott, hogy csak víz közelében lehet létrehozni ezt a technikát. És sajnos itt, nem igazán van folyékony halmazállapotú víznek nevezett löttyi. Csont száraz minden. De a A Néma Gyilkolás Technikája, az bevált. Az ellenfeled tökéletesen látott téged, de az valamicskét megzavarta, hogy nem hallotta a lépteid kopogását, vagy akár csak súrlódását. Nem szólt semmit. Mikor elég közel értél hozzá, lesújtottál a kardoddal, amit Ő hárított a késével. De nem bírta sokáig megtartani, mivel a katana jóval erősebb és nagyobb fegyver. Egy kis késsel szinte lehetetlen megtartani egy ilyen kaliberű srácnak. Hátra ugrott, majd eldobta feléd a kését. A kés mint egy kunai úgy repült. Látszott az ellenfeleden, hogy Ő is megkapta, ha nem is ugyan azt a kiképzést mint Te, de kapott.
- Az Istenek engem pártolnak! Nem értem, hogy miért szolgálsz egy ilyen embert mint Yuudoku. Gyere velem! Legyünk barátok.
Hát nem minden nap ajánlja fel az ellenfeled, hogy legyetek puszipajtások nem igaz? Ez betudható holmi kis félelemnek, vagy csak hippi a gyerkőc. De az is lehet, hogy csak át akar verni. Jobb lesz oda figyelni.



// Figyelj, hogy milyen technikát alkalmazol //

Sei megformálta a kirigakure no jutsut, de nem történt semmi. Hibázott volna? Lehetséges, mert ugye még a tökéletes lények is hibázhatnak, ha a porhüvelyük visszatartja őket. Meg ugye a szokás hatalma... Kirigakuréban mindig működött a jutsu, mert ott elég sok a víz. De az alantas lények oly sok hibája mellett ez az apró ballépés teljes mértékben eltörpül...
A két fél összecsapott és az összecsapásból a mi kedvelt istenségünk került ki jobb helyzetben. Az ellenségének hátra kellett ugrania. A piros köpönyeges eldobta a kését, ami elől Sei megpróbál egy gyors és rövid oldalugrással kitérni.
- Az Istenek engem pártolnak! Nem értem, hogy miért szolgálsz egy ilyen embert mint Yuudoku. Gyere velem! Legyünk barátok. - mondta az alantas lény.
- Az istenek az ellenségeim, így nem csoda, hogy téged pártolnak... de tudod hozzám képest ők is alantas lények! Ezek a mondatok a félelmedet mutatják! De kiváncsivá tettél! Mondd mit ajánlasz és meggondolom, hogy megéri-e nekem továbbra is a házigazdámmal üzlettársi kapcsolatban maradnom...
Az ellensége válaszára várva Sei a jobb kezét - ebben van a katana - felkészítette a következő támadásra. A bal kezét pedig a csípőjére tette, ezzel próbálva meg kiváncsiságot színlelni, pedig valójában csak a pillanatra várt, hogy az ellenfele belemerüljön a szövegelésbe. Természetesen minden az ellenség válaszától függ. Habár valószínűleg az a válasz nem lesz elég jó, vagy pedig egyáltalán nem lesz semmilyen válasz. Lényegtelen! A fő az, hogy most sietnie kell, ezért, ha az ellenfele túlságosan elhúzza a beszédet, akkor Sei nem fog várni...


// Hát ez elég rövid lett. Meglepett a jutsus dolog! Elfelejtettem, hogy csak víz közelében lehet használni, szóval ez a "sokk" az oka a rövidségnek xD Na, jó nem. Viszont tényleg meglepett! //

A fiú nem látta a szavaidban rejlő igazságot. Nagyon is tudta, hogy ha veled megy, akkor nem lesz semmiféle öldöklés. Nem azért, mert átlátszó voltál, hanem azért mert tolvaj. Megtudja különböztetni azt, ha valaki igazat mond neki vagy csak hazudik. De nem volt mit tenni. Valószínűleg, ha most nem megy veled, akkor megölöd. És most egészen kiszolgáltatott helyzetben van.
- Hát jó. Nem tehetek se...
Hát fejbe rúgtad szegényt, és elájult. Szépen megkötözted a kezét. Jó szorosan, csak hogy érezze a törődést. Nem igazán jó érzés, amikor vékony fémdrótok átvágják a kezedet. De egy fogolynak, ilyen elbánásban kell részesülni. És valószínűleg úgy is meghal. Már nem volt semmi más hátra, csak hogy felpofozd a foglyot és elvidd a főnöködnek. De nem minden alakult a terveid szerint. A fiú nem kelt fel. Valószínűleg az ütés, túl nagy volt. Kénytelen leszel, így leküzdeni magatokat a háztetőről, át az utcákon, és végül a főnöködhöz, hogy átvegyed a jól megérdemelt jutalmat.


// A kövi post akkor a főnöködhöz. ^^ Ott megkapod a jutalmad és akkor belekezdhetünk a jutsutanulásba. Nem volt nagy harc, de gazdagodtál +5 ch-val. Írd fel az adatlapodra.

 

A férfi így néz ki: 

// Pein-sama //

Nem is tudom pontosan miért tévedtem a falunak erre a részére.Talán hogy kínozzam magam a tudattal:Ashige egyre inkább lesülyeszti a falut. Mert közbeléphetne az itt zajló kétes üzelmeknek, kiirthatná az itt megtelepedett gazembereket. De miért is tenné? Valószínűleg a nagyrészük öt szolgálja. A zsarnokot. Már nem önt el a harag, ha rá gondolok. Egszerűen csak mag akarom ölni. Még mindig gyűlölöm, de miért okoznék emiatt álmatlan éjszakákat magamnak. Nincs szükségem fölösleges dühre. Nem kedvelem a falu ezen részét. Igaz az itteni épületek jobb állapotban vannak mint amiben én lakom, de az erdő mellett béke van, itt nincs...
Nézelődök az árusok portékái között és azt találgatom magamban, hogy vajon eléri-e a kitett árúk tizedét az, ami tisztességes úton került ide. Nem mernék rá fogadni. Eszembe jut, hogy egy fillérem sincs. Pedig van itt olyan, amit szívesen megvennék. Ha másért nem is, hát azért hogy Katsumit mosolyogni lássam.
Egy fiatal férfi szólít meg. Azt mondja Yoshinonak hívják. A beszéde, a külleme azt mutatja, hogy nem idevalósi. Nem a nyomornegyedek szülötte. De mi vonz errefelé egy ilyen - feltehetőleg - nemesi származású ifjút?
- Nem tudom mivel bizonyítani azt, hogy erkölcseim nem romlottak. Talán elmondhatnám ezt magamról, de a szavak nem egyeznek a tettekkel. Ezért az erkölcseim milyenségét magának kell megállapítania én nem fogok semmit bizonygatni. Egyébként természetesen a segítségére lehetek. - ekkor előtűnő büszkeség jelenik meg hangomom - Nem is vagyok idevalósi, egszerűen csak erre hozott a lábam. Ezért tűnhetek másfélének mint akik itt, a nyomornegyedekben élnek.
Talán nem a legokosabb dolog nevén nevezni ezt a helyet, de bennem sosem élt az ilyesfajta félelem. Kényelmes tempóban elindulok a falu szebb részei felé, ezáltal teljesítve az ifjú kérését, miszerint kellemesebb helyen beszélgessünk.
- Miben állhatok rendelkezésére? - kérdezem a felhőket vizsgálva tekintetemmel.

Alig hagytátok el a Nyomornegyed romlott környezetét, mikor a felhőket fürkészve megkérdezted Yoshinótól, miben állhatsz a rendelkezésére. Mielőtt válaszolt volna, ő maga is a harsányan gomolygó felhőkre pillantott. Talán azért, mert errefelé már nem takarta semmi se az eget, és mintha tisztább is lett volna, mint néhány száz méterrel ezelőtt.
– Egy társamat keresem – vágott bele. – Valahol az országban ejthették foglyul pont ma egy hete. Már réges-rég vissza kellett volna térnem a falvamba, de egyszerűen nem tudom őt itt hagyni.
Mielőtt még rácsodálkozhattál volna a fiú valódi kilétére, az előhalászott az egyik zsebéből egy sólymot formázó ANBU-maszkot.
– Én is shinobi vagyok, a konohai ANBU tagja, a viseletem csak egyfajta álruha. De akármennyire is vagyok erős, itt most nem feltétlenül erőre, hanem leleményességre lenne szükség.
Yoshino pillanatnyi szünet után bele is vágott a körülmények pontos taglalásába:
– Mint már mondtam, két hete érkeztünk meg az országotokba egy közvetítő tárgyalás felügyelete érdekében. Valamiért azonban végül belőlünk lettek célpontok: a bambuszerdőben támadtak ránk, óriási túlerőben voltak. Fogalmam sincs, miért hurcolták el a társamat, Hitomit. Még csak fejpántot se láttam rajtuk. Ami azonban megmaradt belőlük – itt felcsillant a szeme és a zsebébe nyúlt – az ez a kis, félhold formájú nyaklánc. Talán neked ez többet mond, mint nekem.
Nem mondott sokat, de úgy tűnt, egyelőre nem tud több információval szolgálni. Mielőtt elköszönt volna, találkozót beszélt meg veled aznap estére a Kemuri teaházba. Elméletileg akkorra ő is több mindent fog tudni. Ha pedig úgy döntenél, hogy mégse segítesz neki, ott még közölheted vele.

//Ha még így is a segítségére leszel, a következő posztot oda várom, ahol a keresést megkezded! Hagyatkozz nyugodtan a fantáziádra, a faluismeretedre; légy leleményes, állj elő különböző ötletekkel!//

// Pein //

Szerencsére az alak szolgált újabb információkkal. Jó dolog tud lenni ha a társad egy meggyőző képességeit nézve profi ANBU. De ezzel itt véget is ér a mai napi történet és ennek örülök is. rám fér már a pihenés, illetve egy kis nyugalom. Hosszú és eseménydús egy nap volt ez a mai, ráadásul sokkal előrébb sem tartunk, mind egy nappal ezelőtt. Van egy újabb helyszín, újabb kérdésekkel. Továbbá még abban sem lehetünk biztosak, hogy a kapott információk teljesen helytállóak, elvégre mégsem jószívűségből beszélt az alak, hanem félelemből.
Elköszönök Yoshinotól és kerülő úton hazamegyek. Kemurigekure no Satoun kivüli otthonomba. Katsumi valószínűleg küldetésen van, mert otthon nincs. Így enyém a "jól" szellőző, roggyant kis házikó. Nem is vacakolok sokat, alszom egy jót, méghozzá nagyon jót.
Amint felébredek, reggel is van. Több dolgot is át kellene gondolnom. Például, a hogyan továbbot. Túl sok a név, akikkel egyelőre nem tudok mit kezdeni: Omo, Ashige. Bár a kettő alapvetően nem egy magas szám, jelen esetben már az egy is túl nagynak számít.
Az előre megbeszélt időpontra oda akarok érni a találkozóhelyre. A falun belül azonban, egy rejtett zugban létrehozom a Henge no jutsut és egy iszákos földműves alakját veszem fel, akivel még a múltkor találkoztam. Egyelőre várom Yoshino megérkezését, kiváncsi vagyok mi sül ki ebből az egészből. Van néhány ötletem, de sok minden függ az eseményektől.
Előkészületként kettő kunaiomra robbanójegyzetet csavartam, elvégre sosem lehet tudni, hogy mi következik. Ha meglátom Yoshinot, akkor jelzek neki, hogy én vagyok és amennyiben ezt észreveszi, akkor minden rendben. Kiváncsi vagyok, hogy Ő mit tervez, azután kiderül van-e szükség az én tervemre.

//Ha nem mész be, mindent rád bízok. Ha úgy döntesz, hogy bemerészkedsz a fogadóba, odabent csupán két iszákos csőcseléket találsz az egyik asztalnál, a pultnál senkit, és pincérek sincsenek sehol. A vadkanos ajtó aztán kitárul (e mögött zajlik feltételezhetően a gyűlés), és egy magas, chuunin egyenruhás férfi lép ki rajta, akinek az arcát valamifajta fátyol fedi. Nem mozdul onnan, őrzi a bejáratot.//

// Bocsi a késésért //

Az álcám egyelőre elégségesnek bizonyul, aminek mindenképpen örülök, noha nem kedvelem különösképpen ezt a kétszínűsködést, de azt még az én elveim mellett is képes vagyok felfogni, hogy vagy ez, vagy pedig nem jutok egyről a kettőre. Idegesít, hogy más "bőrében" díszelegve kell lapulnom, nehogy megtudják, ki is vagyok valójában. Ez nem kifejezetten tisztességes dolog és szinte már írtózom tőle. De mégis elviselem, mert Ashigét mégjobban gyűlölöm, mint azt a kétszínűsködést. És ezzel Ashigének is keresztbe tudok tenni. Ez az egyetlen ok, amiért nem vetem bele magam egyből a dolgokba, hanem megpróbálkozom ezzel a "tervezés" dologgal. Persze a tervekkel nincs bajom, csak az ilyen kevésbé becsületesekkel... Ráadásul a következő események alatt az sem fog segíteni, hogy nem vagyok valami príma színész. De hát ez van, nincs mit tenni.
Yoshino jelenlétének a hiánya két dolgot jelenthet: Baj érte, vagy már beolvadt és ott van a megbeszélésen. Fogalmam sincs melyik lehetőség fedi a valóságot, de előbb-utóbb úgy is kiderül.
Bemegyek a kocsma főhelyiségébe, ami meglepően üresnek bizonyul. Két fickó iszogat. Hamarosan az egyik ajtó elé egy taktikai mellényes shinobi áll be. Tehát, elméletileg, ott van a gyűlés. Na de a pincérek merre vannak?
- Héééé, Kocsmáros! Már várok egy idejeeee!!!
Keltem egy kicsit a feszültséget, na meg az is remek kérdés, hogy erre lép-e valamit a Shinobi. Akár igen, akár nem, abból is megtudhatok valamit.