Kuritsuki Emi

// A pályázatom célja az az hogy a csapat társam aki abba hagyta a játékot kaptam engedélyt, hogy eltüntethetem. Szóval Gawa-t eltüntetni magam mellöl csak nem akartam megöletni szóval elraboltattam. //

Mi után a sensei eltűnt Gawa-tol bocsánatot kértem, hogy félreismertem. Ezután megbeszéltük, hogy nem egyenesen haza megyünk hanem beszélgetünk egy kicsit, tehát egy jóval hosszabb úton indultunk el. Még a kapun is alig léptünk ki és a társam megtorpant.

- Te, Emi amúgy én sose láttam, hogy így vélekednél rólam... Ezzel alaposan meg leptél.- Mondta meglepetten
- Hát mivel téged minden lány szeret engem meg már amúgy is kiközösítetek, ezért nem akartam még nagyobb bajba kerülni.- Mondtam miközben elindultam majd hátra nézek amint befejeztem.
- Te még csak ott jársz? Így sose érünk haza.- Fejeztem ki gúnyosan.
Gawa csak rejtegette, de látszódott hogy elmosolyodott és utánam indult. Megvártam míg utolér és indultunk tovább. Majd eszembe jutott valami sok lány odáig volt érte szinte mind az osztályban és a környéken. "Mi lenne ha meg kérdezném?" Kicsit vonakodva és tartva a választól, meg kérdeztem ami a lelkem nyomta már nagyon-nagyon régóta.
- Mond valaha éreztél szerelmet bármelyik hódolod iránt? Mert...- Befejezni sem tudtam a mondani valóm mert egyből válaszolt.
- Tulajdon képen nem. Kezdetekben zavartak, hogy nem tudom lekaparni őket. Azonban egy idő után hozzá szoktam és figyelmen kívül hagytam őket.- Mondta tarkóra tett kézzel és az égre meredt tekintetével. Úgy nézet ki mint aki vár valakire. "Gondoltam hogy áltatta azokat a lányokat. Kár értük, csak Moegi ért nem."
- De ugye tudod hogy csúnya dolog volt ez tőled?- Jegyeztem meg Gawa-nak. Aki csak némán hallgatott. Nem is erőltetem tovább ezt a témát. Ahogy haladtunk és beszélgetünk úgy telet az idő is. Már vagy ketö - három óra telt el és még mindig úton voltunk. Egy kis elhagyott helyhez érkeztünk.
Az út baloldalán, volt egy pár fa és bokor. A jobboldalon pedig egy kis tisztás, amit egy szakadék határolt. Melynek szélén egy pad állt, kilátás vagy pihenés céljából. Amikor közelebb értünk, feltűnt egy rozoga kerítés a szakadék és a pad között. Taka, Gawa válláról egyből a padra szált.
- Nahát, Taka csak nem ismered a helyet?- Kérdeztem meg a madártól és leültem mellé.
- Meglepne ha ismerné, mivel én még nem jártam itt vele. De örülök hogy minden kis zugot fel ismer.- fejezte be, mosolyogva.
Majd oda sétáltunk a padhoz és leültem a padra Taka mellé. Majd rá néztem a madárra.
- Tényleg, amúgy kitől kaptad ezt a kis csöppséget?- Mondtam miközben megsimogattam.
- Hát nem tudom, hogy kié volt. Egy nap rá szállt a vállamra és nem ment el soha többé. Na és neked, ki volt az első barátod?- Tette fel a kérdést barátságosan.
- Hát, tulajdokképpen elköltöztünk a régi lakóhelyünkről és az itteni lányok kiközösítetek. Egy nap azonban, Souske felbukkant és bevitt a társaságába. Szóval szerintem Souske a legelső barátom. Ennyi röviden, tömören.- Válaszoltam a csapat társamnak. Mivel jó kedvemben voltam, ezért fojtattam és elmeséltem neki minden kis részletet. Majd a nagy sztorizgatás után csend következet. A nap pedig lebukott a hegyek mögött.
- Gawa...(mondtam megszakítva a beállt csendet) el beszéltük az idöt!- De annyira elmerült gondolataiban, hogy a hangom hallatán összerándult.
- Nem én tehetek róla.- Válaszolta elfordulva. Ezután a rozoga kerítéshez sétált és kereset valamit.
- Nézd csak Emi, nem lakunk messze innen azt a fát felismerem.- Majd lenézet a szakadékon.
- Komolyan egy fát felismersz ilyen távolságból?- Mondtam kételkedve mint aki nem hisz benne, de választ nem kaptam Gawa-tol mert, valami látszólag érdekes dolgot vett észre a szakadék falán vagy a mélyén. Nem bámulta nagyon sokáig.
- Na távozunk innen, különben otthon mind a ketten kapunk, mert későn érünk haza.-
Nem volt kedvem mondani neki, hogy anyuék későn érnek ma haza. Szóval inkább felálltam indulásra készen. Még el se távolodtunk a padtól, de máris egy ijesztő hang terítette be a környéket. Mintha valaki a Katanáján egy követ húzna végig. A fák közül egy személy lépett elénk, aki a kardját élesítette. A ruházata nem volt mindennapi. Egy szalmakalap volta fején, az arca előtt pedig egy fekete kendő volt. A ruházata fekete volt, a falujának a jelét nem véltem felfedezni rajta. Ettől megijedtem és Gawa-n is látszódót, hogy ö is kutat a lehetőségek között, hogy mit is tehetnénk. Amikor abba hagyta a kard élezést a fák közül fel bukkant néhány hasonló ruhájú illető.
- Héj, Emi szerintem lepjünk le innen.- Suttogta a csapat társam.
- Gyerekek nem kell annyira megijedni. Csak az egyikőtök kell nekünk.- Befejezés ként egy gonosz kacajt hallatott.
- Melyikünk kell?- Kérdeztem mivel már nem féltem sokkal inkább fűtőt a harci szelem.
- Minek akarod tudni? Hiszen így is úgyis életveszélyben vagytok.-
- Lassan hátrálj a kerítés felé. Van egy tervem.- Mondta Gawa halkan ismét.
Én beleegyeztem és elkezdtem hátrálni. Amint a kerítéshez értünk a vezető kiadta a parancsot a ninjáknak, hogy támadás. Egy pillanaton belül megállt számomra minden. Majd Gawa elém áll.
- Emi nagyon jó fej lány vagy kár, hogy nem beszélgetünk hamarabb. Viszlát...-
Nem tudtam, hogy mit higgyek, összezavarodtam. Majd amint vissza tért a bizalom belém Gawa lelökőt a szakadékba. A zuhanás közben elájultam.
Amikor felébredtem a szakadék száján néztem ki, elégé közel volt a nyílás. Azonban sötét volt. Amikor feltápászkodtam, akkor vettem észre hogy egy gallyon vagyok, és ezt úgy sikerült megállapítanom, hogy majdnem le estem róla. Majd meg láttam Taka-t amint felém száll és eszembe jutott minden, ami az esésem előtt volt. "De hát Taka nem szokott Gawa-tól el szakadni." Ekkor Taka rá szált a vállamra és reszketett. Ettől én is nagyon megijedtem. Elhatároztam hogy felmászok. "Lassan óvatosan..." Próbáltam valami stabil kapaszkodót találni. Szépen, lassan haladtam felfelé és folyton csak azt ismételtem, hogy nem nézek le. Már a szakadék szélében kapaszkodtam, egyszer csak a kezem alatt megindult a talaj. Szerencsémre akkor omlott le, mikor már a másik kezemmel megfogtam a kerítést. Amikor felértem körbenéztem, minden ugyanúgy nézet ki. Elkezdtem futni a falu felé. "Remélem megtalálom Kuron senseit." Az utcákon is futottam de a következő sarkon belerohantam egy Joninba.
- Elnézést kérek nem tudja megmondani hogy hol találom meg Musashi Kuron-t? Nagyon fontos lenne.-
Ekkor egy reszelős hang megszólalt a közeli étteremből.
- Mondjad Emi mit szeretnél?-
- Gawa-t elrabolták!- ezután egy kis csend következet és közben az idegtől elkezdtem sírni.
- Emi gyere mond el négyszemi közt hátha úgy könnyebb lesz.- Mondta komoly arccal és hanggal.

Hát véltem felfedezni benne néhány helyesírási, nyelvtani hibát. Ezekre figyelj. ^^
Őhhm izzéé.... Mi is volt a pályázat célja? XD
Kérlek ezt tüntesd fel mindig. Izgalmas a történet, ezt nem vitatom, de kérlek írd le nekem, hogy akkor most mit pályáztál. Köszi.

Nah így már más. Persze az nem gáz.
Rajtad kívül vannak még itt egy páran, de neveket nem mondok ^^ Ez nem hátrány.

Kicsit komoly egy JK-t eltüntetni de mivel nem volt fent egy jó ideje, így okés. De ha vissza akar jönni akkor bármikor. A madarat, amit hátrahagyott, azt megtarthatod ha akarod ^^

Értem ^^ köszönöm szépen