Kiképzőtér

Az elöző feladat eléggé leizasztott, így levetkőztem, de mivel úgy éreztem, hogy ez nem méltó hozzám, hogy megmutassam ki vagyok, így ahogy vége is a feladatnak, vissza is veszem a ruháimat. Tsugahara miközben mi ezt a feladatot csináltuk körbejárt és mindenkinél megállt hosszabb rövidebb időre. Nálam csak kevés időt tartózkodott, összesen egy jó tanáccsal látott, majd ment is tovább. Miután mindenkinél járt megállított minket, adott egy fél perc pihenőt, majd kiadta a következő feladatot. Először két 10-es csapatra osztottak minket, nem tudom mi alapján, de legalább nem kell ugrálnom. A másik csapatnak ugyanis azt a feladatot adták, hogy felugorva csapjon le, míg nekünk a fegyverünkbe kellett chakrát vezetnünk. ~Vajon chakra érzékenyek? Bár ha jól tudom, akkor ha valami élő volt, akkor képes a chakra tárolására.~ Ezzel a gondolattal kezdtem neki a gyakorlásnak. Nem tudtam, hogy kezdjem el, így először csak gondolkodtam, hogy van-e hasonló technika, ami ez alapján működik. Először nem jutott eszembe A láthatatlanság köpenye technika, de aztán hirtelen beugrott. Megfogtam a fegyveremet, majd elkezdtem beleáramoltatni a chakrát. Két módszer is eszembe ötlött az egyik, hogy kisebb dózisokba engedem a fegyverbe az energiámat, míg a másik, hogy folyamatosan, mint amikor sorba állsz valahova és csak egyesével engedik be az embereket. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyik lenne az ideális megoldás, így megpróbálkoztam mindkettővel és amelyik bejön azzal folytatom tovább az edzést. Ha ezzel kész vagyok, akkor jöjjön tovább a korábban megkezdett edzés, hiszen az is feladat volt. Ez az előbb is kifárasztott, de most, hogy a chakrát is használni kell, még inkább fárasztó és izzasztó volt a feladat. Először két kézzel hajtottam végre a feladat, alapállás, félkörív és lecsap, aztán egyik, majd a másik kézzel, de mivel a samehade két kezes fegyver volt egyenként nagyon lefárasztotta a kezeket, de tudtam, hogy ez idővel javulni fog, úgyhogy nem keseredtem el, bár amúgy se illene hozzám.

//Nem tudom milyen lett, de az előző posztom eltűnt hála a gépemnek//

Végül is nekem nem mondta meg senki melyik sorra álljak. Végül, hogy ki legyen a csapat meg vontam a vállam mindegy alapon az első csoporttal tartottam. Végül is a végeredmény szempontjából, hogy milyen gyakorlatot végzünk az teljesen mindegy volt. Itt és most csak a cél számított. Csak most újra olyan érzés kerített hatalmába ami hetekkel ezelőtt. Jobb ha távolabb leszek a többiektől egy kicsit.....
Így amikor elértük a kérdéses új edző helyszínt Pár méterrel a többiek háta mögött voltam. Nem épp biztonságos távol de legalább meg teszi.
A másikat nem tudtam kezelni, ha ő újra meg jelene az katasztrófa lenne. Még mindig szó nélkül teljesítettem a parancsokat, vagy is az edzést. Hála az égnek, hogy semmi olyan tevékenység nem volt ahol akár egyetlen csepp vér is meg jelenhetne. A szigeten is Kitane teljesen el vesztette a fejét és h nincs.....
Koncentrálj a jelenre te buta az már elmúlt. Meg fogom a kardokat kezemben meg forgatom és először csak lesújtok vele. Majd felugrom, de csapás nélkül. Végül harmadik alkalommal kettőt egyszerre. Negyedik alkalommal már a helyzet más volt. Kardoknak és karjaimnak adtam egy minimális chakra töltést. A mozdulatok és csapás ön maga energiát generál. Amit csak felerősíteni és támogatni akartam, vagy épp csak önmagam sanyargatni amiért hagytam annyi mindent megtörténni, mikor tehetem volna ellene. észre se vettem, de valahogy gyakorlás közben annyira befelé fordultak gondolataim, hogy testem már csak az elöbbi mozdulatokat automatikusan végezte. Mintha a tudatom teljesen kikapcsolt volna. Eközben miért is ne alapon, hiszen gyakoroltunk. A chakra ösztönösen is áramlott bennünk. Sőt ha erre még valaki rá is segít akkor ott jóval erősebb a hatás. Minimálisan kezdetben csak, de chakrám hideg semleges jelemét kezdte fel váltani valami. Lassan megtelt vér szomjjal, és más kisebb gonosznak vagy sötétnek mondható érzelmi jellemzőkel. Hirtelen eszmélek rá az egészre és kezeimet mellkasomra szorítom. Nyugalom... nyugi nyugi nyugi.....
Körbenézek, remélve, hogy nem vette senki észre a dolgot. Majd gyorsan mintha semmi sem történt volna folytatom a megkezdett feladatott. Vajon miért akarna most galibát okozni, hiszen ő is akarta ezt az egészet. Mi több szerintem inkább ő akart ide jönni és nem én. nekem meg felelt az otthoni élet, de Kitane vágyót erre. Meg éreztem újra a vér vágyát és annak izét a számban. tudtam csak a testem az érzékeim tréfálkozna velem. Nyugalom eljön majd annak is az ideje.... mormogom magamban és gyakorlom tovább az ugrást és lecsapást.

Az előző gyakorlatatot nagyon jól sikerült kivitelezni. A mozdulat eléggé belémedződött. Tsugahara azonnal felvidított az így is magashangulatú kedvem mellett. Nem betanult harcstílusokat fogunk tanulni, hanem sajátokat fogunk kialakítani. Erre persze rengeteg ötletem támadt, amiket szívesen kipróbáltam volna, de még most más volt a feladatunk. Tsugahara megállt előttünk és kiválasztott tíz embert. Ebbe a tízbe én is beleestem. Összeterelt bennünket és bevitt az erdőbe, majd kiosztotta a feladtunkat. Ez egy egyszerűnek mondható gyakorlat volt. Annyit kellett csinálnunk hogy felugrunk, utána lefele lecsapunk a kardunkal. Reméltem, hogy kicsit nehezebb feladatot kapunk, de most a kiképzőnkre voltunk bízva szóval meg kellett csinálnunk azt amit mondott. Először elmentem a töbiektől, hogy ne zavarjam őket, majd elkezdtem megvalósítani a gyakorlatot. Felugrottam jó magasra. Közben az járt a fejemben, hogy ez hogyan kapcsolódik a kiképzéshez ez az egész. A felugrás és lecsapás egy olyan mozdulat, amit nagyjából bárki képes megcsinálni. De ha egyszer ez volt a feladatunk akkor nem volt mit tenni meg kellett csinálni. Ezért a gyakorlatot elég sokszor megismételtem. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elzsibbadt a karom. Túlságosan hevesen csináltam a feladatot ezért inkább leálltam és megálltam a földön. Letámasztottam a kardomat a földre és nekidöltem annak. Vártam hogy Tsugahara visszatérjen és kiossza a feladatot. Addig ott álltam és néztem ahogy a többiek mutatványoznak.

// Bocsi, a gyenge posztért, és a késésért, csak ma zh-ztam és nem vagyok a toppon //

//Shinko-val nem írok, nem folytatom vele a képzést.//

Tsugahara elégedetten figyeli a gyakorlatozásotokat, közben ahol kell ott segít nektek. Percekig végzitek ezt a gyakorlatot, majd újabb mozdulatokat sajátíthattok el. Szerencsétekre nem kell a nap végéig várnotok, így pár mozdulat után befejezitek az edzést.
- Mivel még csak most érkeztetek meg a hajóval, nem fárasztalak benneteket tovább! Mára elmehettek, de holnaptól keményen belekezdünk a képzésbe.
Ezután mindannyian elmehettek pihenni. Esetleg társaloghattok is egymással.

//Na emberek, most pedig felpörgetem az eseményeket. Mindannyian kaptatok 15 chakrát pluszba! Mindenkitől minimum 2 oldalas reagot várok ide(a 4 oldalt ne haladja meg!), amiben 2 hónap eseményét írjátok le! A reag tartalmazza 4-5 kenjutsu technika elsajátítását, különböző harci mozdulatokat stb. A határidő a születésnapom lesz, azaz november 23! Úgy írjátok meg a reagot, hogy ez fogja eldönteni, mehettek-e vizsgázni. Ráadásul én fogom eldönteni hogy a leírt 4-5 technikát valóban elsajátítottátok-e! Bárkinek kérdése van, az írjon pm-et nyugodtan. //

//A következő generáció! - A köd hét kardforgatója by Jinpachi/Kabuto//

Elég sokat gyakoroltunk, de ahogy láttam a többieknek is ment a dolog, hogy a chakrájukat a fegyverbe vezessék. Tudtam, hogy jó esélyem van az egyik helyre a köd hét kardforgatója között, bár még csak a képzés elején voltam és még elég sok mindent kell megtanulnom. Amikor úgy tűnt mindenki végzett a kiképzőtisztünk megköszönte a mai edzést, majd mivel ma érkeztünk meg egyhetes útról a nap további részére pihenőt adott. Nem tudtam, hogy a fegyveremmel mi legyen, így a hátamra teszem és elindulok vissza a bázisra. Ha rám szólnak, hogy hagyjam itt, akkor visszamegyek letenni. Még nem sötétedett, így miutá6n eltettem Samehadét, egy kicsit lepihenek. Miután úgy érzem, hogy újra erőben vagyok, felkapva a nunchakuim és a barakk mögé megyek gyakorolni. Sötétedésig vagy amíg nem szól valaki, gyakorlok. Kezdésnek csak felfrissítetten a technikákat, amit tanultam, váltott kézzel, majd elkezdtem a két kezes látványgyakorlatomat. Először elég gyengén ment, hiszen elég rég csináltam már, így bele kellett jönnöm. A gyakorlás adta az ötletet egy esetleges technikára, így visszamentem a samehade másolatáért és megpróbáltam véghez vinni az ötletemet. Nem igazán jött össze többszöri próbálkozás után se, így letettem inkább róla. Ha addig nem szólt senki, akkor sötétedéskor társulok a többiekhez, majd vacsora és egyéb esti teendők után lefekszem aludni. Másnap korán keltünk majd egy gyors reggeli után indultunk a kiképzőterepre, ahol közölték a feladatunkat: az ott lévő kenjutsu technikás tekercsekből válasszunk ki 4-5 technikát, amit szeretnénk elsajátítani a következő két hónapba a vizsgára. Először csak végig olvastam az összes technikát, majd kiválasztottam 5 technikát, amit közölni kellett Tsugaharával, aki felírta a technikák nevét mindenki alá és ezek alapján elosztott minket, hogy ki melyik technikát akarja megtanulni. Mivel sorrendet is fel kellett állítanunk, így be tudott osztani mindket 4*5-ös csoportokba, hogy egyszerre melyik csapat melyik technikát tanulja. Az általam választott technikák a Hikage//napfény, Mikazuki no mai//Növekvő hold tánca, Kiri Kyokkumen//Köd állás, Kiri Sasu// Köd döfés, Senpü// forgószél voltak. Engem elsőkörben a Hikage//napfény technika megtanulásához osztottak be. Miután a csapatok meglettek, Tsuga, ahogy mostantól rövidítettem magamba, körbejárt és minden csapatnak elmondta az elméletet. Hamarosan hozzánk is elért.
- Figyeljetek! A technika lényege az időzítésben van, nem elég, hogy az energiát, mit chakrának hívunk, kiengeded fény formájában, de ezt pontosan akkor kell megtenni, amikor a fegyvereitek összeér. Három lépésben kell megtanulni ezt a technikát. Első, amit tegnap már gyakoroltunk, hogy feltöltöd a fegyveredet chakrával, a második lépés, hogy kiengeded a chakrádat, de úgy, hogy ez fényjelenséggel társuljon, majd a harmadik lépés, hogy pontosan időben tedd ezt meg, akár egy fán is próbálkozhattok vele, de ha gondoljátok, akkor egymáson is. Rajta.
Ezzel ott hagyott minket, hogy kezdjünk bele a feladat végrehajtásába. Tudtam, hogy az első lépés már ment, de azért nem árt felfrissíteni a tudást, így azzal kezdtem. Megfogtam a faeszközöm, majd egy kis koncentrálás után belekezdtem a feladatba. Nem volt meglepő, hogy elsőre sikerült, hiszen egyszer már megtanultam. A második lépés jóval nehezebbnek bizonyult,ugyanis ilyet még nem hogy nem csináltam, de még látni se nagyon láttam. Először az elméletre próbálok rájönni, hogy mégis hogyan kéne. Talán, ha először csak a chakrát engedném ki a fán keresztül, ami nem sokkal másabb, mint amikor a tanketsu pontjain keresztül engedem ki és utána foglalkoznék a fénnyé alakítással, az időzítés meg még majd jóval utána. Mivel a chakrám közben eltünt a fegyverből, így újra feltöltöm, majd megpróbálom kiengedni. Délig próbálkozok, sikertelenül, bár már volt egy pillanat, amikor közel jártam hozzá. Ebédre kaptjunk pár szendvicset, majd folytattuk az edzést. Sötétedésre sikerült rájönnöm a technikára, viszont már nem láttam semmit és a tanárunk is pihenni küldte a csapatot, így kénytelen voltam én is elmenni. Ismét egy gyors vacsi és zuhanyzás után aludni tértünk. A következő napom is azzal telt, hogy technika nyitjára rájöjjek, de a végrehajtás csak harmadnap dél körül sikerült először. Most, hogy ezzel meg vagyok jöhetett a fénnyé alakítás. ~Mi vagyok? Állólámpa?~ Próbáltam elviccelni magamban a feladatot, de a humorom soha nem volt tökéletes, sőt mondhatni csapnivaló. Igazából nem volt ötletem, így az első napom uzsonnáig azzal ment el, hogy megpróbáltam rájönni a dologra. Amikor már épp feladtam volna a gondolkodást, mesterünk jött oda hozzám.
- Kawachi, elárulom neked a titkot. A chakra is energia, a fény pedig az energia egy formája.
Ennyit mondott, majd tovább ment. Ez több ötletet is felmerített bennem, de a gyakorlatba akartam kipróbálni őket, így neki is álltam. Fogtam a samehada fából készült változatát és elkezdtem az energiámat beleáramoltatni, majd ki, de csak a chakrám fogyott. Ezt sötétedésig folytattam, de az eredmény néhány véletlen felvillanáson kívül, ami a célom volt, nem nagyon sikerült más. Körülbelül gy hétig próbálkoztam a technikával mire sikerült ezt a lépést sikerrel végrehajtani. Mivel a négy technikára összesen 8 hét van, így kiszámoltam, hogy körülbelül egy technikára 11 nap jut, ebből erre 10 nap már elment, de tudtam, hogy van, amit pár nap alatt sikerülhet abszolválni, így nem nagyon aggódtam az idő miatt. Az időzítés lehet talán a legegyszerűbb, hiszen csak egy pontos pillanatba kell „kiengedni” a fényt. Ehhez kiválasztottam egy fát és azt kezdtem el ütni, hogy megtaláljam a megfelelő pillanatot. A saját határidőmhöz képest 2 nappal később végeztem, vagyis a technikára szánt 11 napból 13-at használtam fel, esetleg a hónap végén nyert napokat, akár gyakorlásra is használhatnám. Miután mindenki végzett, vagy már volt egy két ember, akinek sikerült elsajátítani a technikákat, az rátérhetett a következőre. Mivel itt jóval több anyag volt, mint ember, így egyénileg is gyakorolhattunk. A következő technika, amit el akarok sajátítani a mikazuki no mai//növekvő hold tánca. Nem egy túl bonyolult technika, igazából itt csak az időzítést kell gyakorolni. Kiválasztottam a korábbi fát, majd létrehoztam két klónt, azzal a paranccsal a fejükbe, hogy rohamozzák meg a fát két oldalról. Ezzel nem volt semmi gond hiszen ilyesfajta próbálkozásom már volt a múltban. A technikát igazából nem nagyon kellett megtanulnom, hiszen nem volt túl bonyolult, inkább a pontosításra kellett figyelnem, hogy a klónok mikor támadjanak és én mikor csapjak le. Mivel nem akartam a fegyveremet szétdarabolni, így a fát nem bántottam, hanem, mindig mellé csaptam.Ezzel két nap ment el, de végül sikerült. Oersze Tsuga néha- néha oda jött hozzám ,hogy kiigazítsa az állásom, vagy megmutassa, hogy fogjam meg rendesen a fegyvert, de mivel gyorsan tanultam kevés volt az ilyen alkalom.
Ez után jöhetett a Kiri Kyokkumen//Köd állás, ami vójában csak egy beállás, amely során chakrát áramoltatunk szét a testen keresztül. Nem nagyon értettem, hogy ez mért számítana technikának, de hát ezt kell szeretni. Felvettem a tekercsben leírt helyzetet, majd elkezdtem a chakrámat áramoltatni a testembe. Mivel mind a vízen járás, mind a fára mászást már fiatalon megtanultam, így a chakrakontrolom tűrhetőnek volt mondható, tehát a feladat nem volt túl nehéz, de hát mit vár az ember egy volt istentől.
- A súlypontodat egy kicsit helyezd át a másik csípődre, a fegyvert fogd lazábban a könyököd túl merev és mindig az ellenfél szemébe nézz. -Ilyen és ehhez hasonló utasításokkal látott el a tanár, ahogy mindenki mást is. Próbáltam betartani, amit mond, de nem mindig sikerült, viszont tudtam, hogy amit mond az fontos, mert így elsajátíthatom a technikát és én is majdani kardforgatóvá válhatok. Mivel rengeteg időm volt a 60 napból, ami a rendelkezésemre állt még csak 15 ment el, vagyis 16, mert ezt ennek a gyakorlásával és az előzőek felfrissítésével töltöttem, ráértem. Másnapot is az első két technikával töltöttem, hiszen az alapállás nem volt túl bonyolult. Ez után jött a következő, Kiri Sasu// Köd döfés. Ez se volt egy komoly technika, hiszen csak annyi volt a dolgom, hogy a megfelelő pillanatba szúrjak egyet előre. Ehhez klónokat használtam, hiszen ha kárt nem is tehetnek bennem az időzítés gyakorlására tökéletesen megfelelnek. A technikát három napig gyakoroltam, mert igaz, hogy megtaláltam a tökéletes ritmust, de úgy gondoltam, hogy a gyakorlásból sosem elég. Mivel 19 napja vagyok itt, vagyis még van 41 nap hátra az edzésből, ezért úgy döntöttem, hogy a következő egy hetet az eddig tanultak mélyítésével és pontosításával fogom tölteni. Ezt pontosan így is tettem. Először a fényt próbáltam minél pontosabban használni, már majdnem 1 másodperc volt az eltérés a csapás és kibocsátás között, de tudtam, hogy ez még fejlődni fog, elmélyítettem annyira, hogy már látatlanba is eltudtam lőni a technikát, vagyis a lecsapás pillanatába, véletlenszerű megállításra is fényt tudtam kibocsátani a kardomból. Aztán két napot a hold tánccal töltöttem el, ahol a klónok létrehozásának sebességét, a két támadás között eltelt időt és az időzítés pontosságát próbáltam fejleszteni. Mivel úgy éreztem, hogy túl jól haladok, így este korábban mentem el, amit senki nem tett szóvá és inkább naplót kezdtem írni, bár inkább csak unaloműzésből. Itt egy kis részlet:

Kedves naplóm!
A szigeten már 26 napja vagyok. Az ellátás pocsék, a szállás szörnyű, de a tudat, hogy a legendák, vagyis a köd volt hét kardforgatója is ilyen kiképzésen ment át megkönnyíti a mindennapi edzést. A komoly fizikai munka miatt igazából nem nagyon tudok foglalkozni vele, hogy milyenek az ágyak, a kiszolgálás és mennyi szabadidőnk van, ugyanis a nap végére teljesen lefáradok és az egyetlen vágyam, hogy a meleg vacsora és egy hűsítő zuhany után az ágyba döljek. Társaim is közel hasonlóan haladnak, mint én. Néha figyelem, hogy a többiek miről beszélgetnek, ha egyáltalán szó esik valamiről is, vagy én is beszéllok, ha olyan dologról folyik a beszélgetés, ami engem is érdekel. Nem szeretek túl sokat beszélni, inkább a megfigyelő státuszt vettem magamra. Több embert is el tudnék magam mellé képzelni társnak, például Tanot, Fenget, az ismeretlen, ördögi leányzót, Umit, Midorikot esetleg Rabitot. Emelett talán Shinkot is, de neki haza kellett mennie, így nem vesz már részt a képzésen.

Utolsó technika, amit megtaláltam magamnak a Senpü// forgószél névre hallgat. Először rá kellett jönnöm, hogy a technikát álló helyzetből képtelenség kivitelezni, ami az első próbálkozás után leesett.
- Álló helyzetből nehéz lendületbe kerülni. - Kommentálta Tsuga a bénázásom.
Így létrehoztam egy körülbelül 5 klónból álló „sereget”, akik szemből támadtak félkörben, én pedig elhelyezkedtem tőlük pár méterre és ahogy elindultak én is futni kezdtem feléjük. A távolság, amit én 5 méterre tippeltem elsőre nem volt elég, hogy lendületet vegyek, így elkezdtem növelni a távolságot. Körülbelül 13- 15 méter volt az ideális távolság, ami jó volt erre, de rá kellett jönnöm, hogy a harcban ez túl nagy távolság, így a következő 4 napot, majd a további 3-at is, azzal töltöttem, hogy minél inkább lecsökkentsem a távolságot és megtanuljak rövid távon is lendületet venni. Ez négy napomba telt, viszont további 3-ba, hogy az eddigi technikákat gyakorolva ezt is fejlesszem.
- Kawa, ha nem abból az állásból indulsz, hanem a tanultból, akkor rövid távon is fel tudsz gyorsulni. - Segített ismét Tsuga.
Igaz a 2 hónap felén túl vagyok, de már a technikákat ismerem, sőt használni is tudom, így a képzés maradék idejében megpróbáltam mesteri szintre emelni a technikáim használatát, hogy a vizsgán ne kelljen szégyent vallanom. Nem tudtam, hogy milyen vizsga feladat lesz, így arra is fordítottam figyelmet, ha esetleg harcolni kell, hogy minél pontosabban tudjam bevetni a technikákat, itt a szépség annyira nem számít, és minél kisebb helyen, míg arra is kellett figyelnem, hogy az esetleg bemutatásra szánnák a dolgot, akkor a szépséget és a mozdulatokban rejlő szándékot is kifejlesszem magamban. Tudtam, hogy a maradék idő ehhez már kevés lett, de ehhez az is kevés lenne, ha eleve úgy jöttem volna ide két hónapra edzeni, hogy már ismerem a technikákat, tehát inkább, hogy azzal foglalkoztam volna, hogy nem tudom tökéletesre megtanulni a technikákat, inkább a feladattal foglalkoztam.

//Remélem erre gondoltál és elég lesz. Nem tudtam, h mikor lesz rá időm, így inkább megírtam most (nem tudom, h wordben mennyi lenne, mert nincs a gépemen, helyette open officet használtam)//

//Ez a postom csak közlemény jellegű. Elolvastam az írásokat és a következőt kapjátok: +10 chakra; Kawachi: Mikazuki no Mai, Kiri Kyoukkumen, Kiri Sasu technikák(a magasabb rangúak elsajátítását jobban is leírhattad volna); Shun: Kiri Kyoukkumen, Rai Mai, Hirameki, Kumo-Ryū Omotegiri(nagyon szépen leírtad a technikák elsajátítását). Kawachi, a te postod eléggé gyengén sikerült, ez alapján nem engedlek vizsgázni. Shun, a te reagod nagyon szép volt, azonban a chakrád jelenlegi mennyisége miatt nem igazán vehetsz részt te sem a vizsgán. Azonban, ha igényt tartotok rá, akkor mindketten megpróbálkozhattok a vizsgával, azonban ez csak amolyan próba lenne(természetesen újabb jutalom jár érte). Majd ha mindenki írt, lesz egy összefoglaló post tőlem, pmben küldjétek el, ha szeretnétek kipróbálni magatokat a vizsgán!//

//Elkészült és belefértem a négy oldalba. A Ceremónia technikát kicsit egyedivé tettem magam számára, remélem nem probléma.//

Köd Hét Kardforgatója képzés. Egy Dokujaku két hónapja

Hideg volt. Az ősz már a végéhez közeledett, s bőszen jelezte mindenki számára, hogy érkezik a tél fehér bundájában. Az izzadság is, mi úgy folyt le arcomról, mintha patakból öntenék, másodpercek alatt jéghideggé vált. A szél rideg érintése is kellemetlen volt számomra, ahogy szétzilált hajamat dobálta megfáradt arcomba. Nagyot nyelve néztem fel az előttem földbe szúrt pengére, mi elválaszthatatlan társam lett a hónapok alatt. A fából készült fegyvert az idő vasfoga és bánásmódom már kikészítette, látszik, hogy megfeszített munka által keletkezett sérülések díszítik, akár csak engem. Jelenleg utolsó technikámon próbálok úrrá lenni, mit Tsugahara sensei bízott rám, de elfáradtam, pihennem és regenerálódnom kell. Szinte élettelen rongydarabként terülök szét a füvön, s nézek fel a beborult égboltra. Az eltelt idő jár a fejemben, a kemény edzés és bánásmód, a gyakorolt technikák, és mindaz mit a szigeten tanultunk. Úgy érzem sokat erősödtem, nem hittem volna, hogy az itteni edzés felveheti a versenyt klánom edzésterveivel, de a sok gyakorlat, a kardokkal való különböző stílusok gyakorlása, vágásformák és az állandó chakraáramoltatás kikészíti az izmokat. Furcsa, hogy íjamat ennyi időn át hanyagoltam, bár megmondtam jelenlegi mesteremnek, olyan technikákat akarok tanulni, mely ötvözi a két harcmodort. Ő ezt elfogadta, s eszerint választotta ki a számomra megfelelő technikákat…

2 Hónappal ezelőtt

- Dokujaku Tano! Méltónak érzi magát a Köd Hét kardforgatójának címére? – Kérdezte Tsugahara szúrós tekintetét le sem véve rólam. Nem éreztem kellemetlenül magam, csak szikrázott belőlem a magabiztosság és az eltökéltség, büszkén álltam tekintetét, s húztam ki magam.
- Megesküszöm az életemre, hogy az itt tanultak szerint tudásom legjavát fogom nyújtani, nem hozok szégyent a címre, a kardomra, sem a Mizukage-ra, fegyveremmel pedig Kirigakure-t szolgálom, ameddig élek. – Kiáltottam bele a messzeségbe végig emelt fővel, hangom pedig olyan határozott volt, még a mester is meglepődött.
- Tehát megesküszik az életére? – Kérdezte sokat sejtetően, majd belenyúlt mellényének belső zsebébe, s egy díszes kést halászott elő onnan. A hüvely mely eme gyönyörű pengét rejtette, már magában kivételes volt, a rajzolatok, s minták melyek Kirigakure jellegzetességeit voltak hivatottak bemutatni, teljesen magával ragadtak. A tőrön is látszott, hogy szépen megmunkált, edzett acél volt, markolata pedig a hüvely mintájára készült. Meglepettségemre ezt a fegyvert felém nyújtotta, s amennyire csak lehet, szigorú tekintettel várta, hogy elvegyem tőle.
- Itt és most megesküszik arra, hogy nem hoz szégyent fegyverére? – Kérdezte miután látta arcomon a bizonytalanság félreérthetetlen jeleit.
- Igen! – Válaszoltam felocsúdva, majd elvettem a tőrt, s tenyeremre illesztettem azt, miközben továbbra is csodáltam szépségét.
- Véremmel esküszöm, megígérem, hogy méltó leszek a Hét köd kardforgatójának címére. – Kiáltottam, majd egy vágást ejtettem a tenyeremen, s nem is figyelve, ahogy a vér végigfolyik az ázott anyaföldön, megérintettem a fakard markolatát.
- Akkor az első technikája ezennel a Gitou. Kezdjük a ceremónia tanulását. – Mondta, majd megragadta vértől ázott karomat, melyben a kardot szorongattam, s a föld felé irányítva leszúratta velem a fegyvert. A tőrt visszavette magához, s miután letörölte róla a véremet, ismét szóra emelte száját.
- Ez a technika akkor fog tökéletesen működni, ha komolyan gondolja az esküt. Szívvel, lélekkel akarja védelmezni fegyverével hazáját, és törekvései is tiszták legyenek afelé, hogy hatalmas kardforgatóvá válik. Mindeközben pedig chakrát fog áramoltatni a pengébe, s ha megtalálja a megfelelő egyensúlyt a két pont között, megszületik a kapocs, mi elválaszthatatlanná teszi fegyverétől. – Magyarázta, majd miután eltette díszes tőrét, mutatta, hogy kezdjek neki a gyakorlatnak. Én behunytam szemeimet, s koncentrálni kezdtem. Éreztem, ahogy a chakra végigszaladt a testemen, egyenesen kipréselve magát vérző tenyeremből egyenesen a kard markolatába, mely olyannak tűnt most, mint egy villámhárító, ami tökéletesen lett földelve. Eközben olyan erősen gondoltam arra, hogy mesteri kardforgató leszek, amennyire csak lehetett. Minden áron meg fogom védeni a Mizukage-t és a hazámat…

Két héttel később.

- Mutassa meg még egyszer a Kiri Kyokumen-t Tano, s miután elvégezte a Gitout is, megtanítom a Hikage-t. Egyszerű technika, a lényege, hogy vívás közben, a kardok összecsapásánál keletkező fényt kihasználva a fegyverben áramló chakra segítségével egy kisebb napfénytörést generálunk, mely rövid időre meggyengíti az ellenfél látását. Tökéletes kombinációja lehet az íjász tudományának, már, ha megfelelően elsajátítja. Először azonban lássuk eddig mit tanult. – Mondta, majd kezével maga elé mutatott, célozva arra, hogy kezdjem meg az általa kért gyakorlat bemutatását. Sóhajtottam egy mélyet, mely nem azt jelezte, hogy ideges lennék, vagy feszült, inkább ezzel távolítottam el fejemből a zavaró gondolatokat. Koncentrálnom kellett, s most még a külvilágot is el kellett különítenem ahhoz, hogy a technikákat tökéletesen véghezvigyem. A fakardom leszúrtam a földbe, azzal a karommal, hol már hegesedett a két héttel ezelőtt megvágott seb, majd koncentrálni kezdtem. A tökéletes chakraáramoltatást követően szóra nyitottam volna a számat, mikor egy ütést éreztem a hátamon. Nem volt fájdalmas, de a koncentrációmat megakasztotta. Tsugahara-sensei volt egy bottal a kezében.
- A harctéren nem lesz idő elmélkedni, és ily hosszú ideig koncentrálni. – Mondta, s igaza volt, rájöttem mire akar kilyukadni.
- Gitou! A becsületért! – Kiáltottam, majd olyan hírtelen húztam ki a földből a kardot, hogy Tsugahara sem számított rá, persze könnyedén védte a fentről keresztbe indított vágásomat, de sebességem meglepte őt. Bizony, nem voltak rajtam a korlátozó karpántjaim, melyek egyenként tíz kilót nyomtak, így kezeim gyorsaságát, még ha nem is sokkal, de megsokszoroztam. //A lényege ugyanaz, mint Rock Lee-nél, csak neki a lábain voltak súlyok, meg egy „kicsivel” nagyobbak. Na meg gyorsabb is volt, mint amilyen most Tano//
Csapásom után hátraszökkentem, hogy felvehessem a Kiri Kyokumen Köd állását, s úgy várjam Tsugahara klónjának válaszcsapását. Lábaimat megrogyasztottam, hogy bármely irányba, a csapástól függően ki tudjak térni, bal lábam hátrébb csúsztattam, s a sarkamat pedig megemeltem. A fakardot jobb kezemben tartva felé emeltem kicsit visszább húzva, míg bal karomat kitartottam felé. Miközben vártam a támadást, folyamatosan áramoltattam a chakrát, mire Tsugahara elmosolyodott.
- Nem is rossz. – Mondta végül, majd intett, hogy elég lesz a küzdelemből. Neki kezdhettünk az új technika elsajátításának. Odalépkedett hozzám, majd támadásra emelte botját. Egyszerű csapás volt, oldalról irányította, szinte már reflexből tartottam ki saját pengémet az ellenkező irányba, ezzel megakasztva a támadását, de ekkor a kardjaink között erős fény csapott fel, mely egy pillanatra bántotta szemeimet, s el is vakított. Hátra ugrottam, s érzékeimre hagyatkozva tartottam magam előtt a fából készült fegyvert, míg nem tisztult meg látásom.
- Pihenjen Tano, nem támadom meg. Ez volt a Hikage, a napfény, ezt fogja elsajátítani. Tökéletes választás a Dokujaku harcmodorhoz, és nem sokkal bonyolultabb az eddigi technikáinál. A lényege, hogy az eddiginél több chakrát enged a kardba, s akkor engedi ki egyszerre, mikor a kardok összecsapnak. A jó időzítésen múlik minden, kérem, kövessen. – Mondta, majd kezével intett is a közelben lévő fa felé. A fán már el volt készítve egy kisebb korsó, mely rögzítve volt az egyik ágon, szájjal lefelé. Tsugahara fellépkedett a terebélyes ágra, majd vágott egy lukat a korsó száját tartó dugón, melyből le is csöppent egy csepp víz, pontosan elém.
- A cél egyszerű. Próbáljon meg akkor csapni, mikor a csepp a karddal való találkozás szögében van. Nem kell chakrát engedni bele, csak találja el, minél többször. Ezt kell gyakorolni holnapig, reggel ugyanitt találkozunk. – Mondta, majd kérdést sem várva úgy durrant ki, mint egy léggömb, kisebb füstöt hagyva maga után. Rendben. Felvettem a Köd állást, de most chakraáramoltatás nélkül, majd vártam a vízcseppeket. Direkt nem kezdtem el számolni a csepegések közti időt, hiszen érzékeimet felhasználva kell lecsapnom, de azért kezdetben segítettem magamnak azzal, hogy felnéztem. Nem volt egyszerű feladat, de a cél lebegett a szemem előtt…

Két héttel később

- Rendben Tano, egy hónap alatt elsajátított három igen könnyű technikát, persze nem száz százalékosan, de nem rossz eredmény egy Genintől. – Magyarázta Tsugahara klónja előttem állva, s figyelve, ahogyan tökéletes időzítésekkel, chakrát használva csapok le a lepotyogó vízcseppekre.
- Befejezheti, ismét új technikát fogok mutatni. – Mondta, majd elővett táskájából egy dobot.
- Megtanulja járni a saját ritmusát, azt a táncot, mely a vívás során segíteni fogja koordinációt és megfelelő chakraáramoltatást követően a sebességen is javítani fog. Ez a Villámtánc. – Mondta, majd letett egy plédet maga elé a fűre, és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Ölébe vette a hangszert, majd ismét rám tekintett. Arcomról értetlenség sugárzott, meg is mosolyogta ez a Tsugahara mestert, bár érezte, hogy ez fog történni.
- Bizony, tánc, mielőtt a technikai részt vennénk át, megmutatja nekem a Dokujaku virtust. Úgy fog mozogni, mint a nyers villám, ha jobban tetszik az elnevezés, mérgező villám. Tudom, hogy a Dokujaku-k büszke nép. – Mosolygott a férfi, majd ütemre kezdte verni a tam-tamot, meg sem kérdezve engem, hogy készen állok-e.
- Nosza rajta. – Sürgetett, mire én még mindig zavartan felvettem a Köd állást. Kezdetben úgy mozogtam, mint egy jégen csúszkáló öregember, próbáltam fegyverrel a kézben úgy riszálni, hogy védve érezzem magam, de látszott Tsugahara arc kifejezésén, hogy nem jól csinálom.
- Várjon, megmutatom. – Mondta, majd félretette a dobot, és felkelt a földről. A nedves talajba húzott egy kétszer két méteres kört, s egy számomra ismeretlen harci beállással kezdve elkezdett mozogni. Kecses volt, mégis rejtélyes, egyre jobban felgyorsultak lépései, miközben nem hagyta el a maga által húzott vonalat.
- Támadjon. – Mondta, mire nem voltam rest, megvártam, hogy szabadon hagyva vakfoltját, s lecsaptam. Könnyen védte a csapást, és meg is tartotta a ritmust, sőt egyre gyorsabb lett, alig bírtam kivédeni három válaszcsapását, az utolsót követően pedig seggre is ültem.
- A karddal való küzdelmet nem szabad feszített testtel végezni, meg kell találni azt a ritmust, mi alapján könnyebbé válik a mozgás. Görcsös, legyen laza, és koncentráljon. A kézzel történő harc közben sem áll egy helyben és csak üt, üt…Próbálja meg még egyszer. - Mondta, majd ismét leült, hogy zenével segítse a Villámtánc elsajátítását.

A jelen

Most belegondolva talán kellemetlenebb volt az edzés, mint megerőltető, habár sokszor kellett harcba szálljak a mesterrel és az állóképességemet is folyton javítani akarta. Volt, hogy egy héten keresztül nehezebb tuskóval gyakoroltam, vagy mikor egy nagyobb szikladarabbal a hátamra kötve kellett félreugorjak a csapásai elől. A csoportos edzések nem voltak olyan megerőltetőek, alap vágás és védelmi gyakorlatokat tanított, vagy éppen elméleti oktatást folytatott. A legnehezebb technikám a Hirameki volt. Még most is azt gyakoroltam, hiszen a mester szerint még mindig nem tökéletes, itt sima klón segítségével gyakoroltam.
Ismét idéztem egy klónt, majd hátra sétáltam tőle körülbelül tíz métert. Vártam, hogy támadjon a megfelelő pillanatban.:
- Hirameki! – Üvöltöttem, majd a klón felé csaptam körülbelül két méter távolságból elrugaszkodva a talajtól. A chakra, amit a fegyverem gombjába gyűjtöttem, elegendő lett volna a technikai kivitelezéshez és még a klónt is eltaláltam félig, de ez még mindig nem volt elég.

Fegyverem már szinte hozzám nőtt, karom meghosszabbítása lett, nálam volt, ha edzettem, s akkor is ha nem, de ahogy elnéztem, mindenki szépen haladt gyakorlataival. Sok időm nem volt nézelődni, inkább a csoportos foglalkozások alkalmával figyeltem a többiek mozdulatait, látszott rajtuk is a fáradtság, a hideg érzete, de csinálták becsülettel. Muszáj volt.
Ma telt le a két hónap. Ma tudjuk meg, hogy kik lesznek azon kiválasztottak, kik a Hét köd kardforgatói közé léphetnek. Hazudnék, ha azt mondanám, nem izgulok, de én egy Dokujaku vagyok, soha nem bocsátanám meg magamnak, ha kudarccal a szívemben kellene hazatérnem a klánházba.
Ahogy kezdtem volna bele ismét a Hirameki gyakorlatába, megláttam a távolban Tsugahara-t, miközben egy borítékot szorongatott kezében. Eljött hát az idő…

A múlt a jelen és a jövő az, hogy mit hoz a jövő csak sejtésem van. A jelen az a biztos és semmi más. Csak az számit, hogy ma mit csinálok. Megtörtént az a rém eset, hogy nem estem ki rögtön az első pár napon.

Egy skizofrén jujetsu gondolatai. Avagy hogyan képezünk ki es meghasadt elmét:

Nem vagyok, túl szociális típus igazából kicsit félek s a többiektől. Mind olyan erősnek tűnnek én meg gyengének. Énem-tudatom egyik fele sírva menekülne, de addig a másik kacarászva élvezkedne a kiképzés alatt, főleg ha van vér is bőséggel. Mindenkinek saját egyéniségéhez kellett igazítani a képzést. Mint jutsuk tanulása terén, mint a testünk és lelkünk megacélozása során. Rögtön az első héten ezért el is különítetek minket egymástól. Ennek én valahol örültem is. Féltem, hogy a múlt eseményei újfent megismétlődnek. Ha kiderülne, ez a dolog lehet ki közösítenének sőt talán elüldöznének a faluból is.
Az elkülönített hely tökéletes volt számomra. Nyugtató környezet rengeteg növénnyel a közelben valahol egy kis patakkal.

Ceremónia (Gitou)

Az a kenjutsu amit egy kardforgatónak legelsők közt elkel sajátítani általában. Választásom ezért is eset első sorban rá. Szeretném megalapozni az egész jutsu táram. Mert ha rendszertelenül tanuló meg őket később ebből hátrányom is származhat. Az alapok szerint chakrám kardomba esetemben kardokba kel vezetni. Alapvető chakra kontrolt célozzák meg itt. Elméletileg a belevezetet chakra növeli a penge ellenáloságát sőt talán bizonyos mértékben súlyosabb sebeket lehet vele ejteni. A földbe szúrom két kardot és letérdelek.
-Esküszöm életemre, s véremre, hogy csatában nem hátrálok meg. Elenségnek nem kegyelmezek.
Chakrám rövid eskütétel alatt karomba-tenyerembe áramoltattam. Először csak keveset, hogy fel tudjam mérni a következményeket. Apró lépésekkel szándékoztam kitapasztalni a jutsu hatásait. Majd az első tapasztalatok után egyre több chakrát bevetve. Feladatom jócskán nehezítette, hogy előtte hasonlót még nem csináltan. Tenyerem szinte löktetett a felgyülemlett energiáktól. Éreztem, hogy bőröm és sejtjeim pulzálnak. Ami csak felerősödött, amikor kezeim kardok markolatát szorította. Testem és lelkem energiája a fém pengékbe áramoltak. Csak kis mennyiségben, de még is elég volt ahhoz, hogy egy új érzés kerítsen a hatalmába.
Pár nappal később még mindig az alapoknál tartottam. Valami mintha vissza fogna, abban elmerüljek a jutsu adta érzésekben. Talán félek egy kicsit mi lesz, ha kiteljesedem. Ahogy fejlődtem és egyre jobban magamévá tettem ezt a technikát egyre jobban úgy éreztem a két kard mintha a testem része lenne. A karom meg hoszabitása a husim a csontom. Kardokat meg forgattam és alap álasokat gyakoroltam. A kardok forgatása is teljesen más volt. Súlya és fogása meg egyezet, de még is valami megváltozott az egészben. Egy kicsit, mintha élne a chakrám által. Gyakorló bábukat pedig könyörtelenül sémisítette meg. Talán elértem valamit talán kardok erősebbek lettek. Annak ellenére, hogy ezek csak utánzatok még is úgy éreztem talán elértem valami eredményt.
Az első jutsum tehát kitette első pár hetem javát. természetesen megkaptam a kellő oktatást hozzá, de segítség az vajmi kevés volt. Saját erőmre és eddigi tapasztalatomra kellett támaszkodnom. Valahogy valamiért talán pont lelkem sötétbugyraiban élő tudat, ami néha azokat a furcsa megérzéseket sugallja. Mintha egy kis tehetséget mutatnák miatta a kenjutsuk irányába.
Nem pihenhettem egy pillanatra sem. Nem volt megengedve egyszerűen nem tűrhetem el magammal szemben, hogy lazsáljak. Valahogy egyre jobban belelovaltam magam a gyakorlásra. Rég nem érzet lelkesedés lett rajtam úrrá. Ez tetszet mindenkinek kicsi bomlót elmémben.

Kiri Sasu (Köd Döfés)

Egy egyszerűbb jutsu választottam másodiknak. Lehet, egyszerűnek tűnik, de mégis jól kivitelezve kellő sebességgel bevetve egy csatát is eldönthet. A rohamozó ellenfélen van a hangsúly, de hol találjak én itt most egy rohamozó ellenfelet, aki kész a halálra kezem által?
Az most mindegy, hogy vért ontok vagy a mozdulat sort, sorokat gyakorlom. Arra viszont már most rá ébredtem ez a technika számomra előnyös. Míg az egyik kardal előre döfök, a másikat készenlétben tarthatom. Így ha a támadás sikertelen még mindig tudok védekezni, vagy a sikertelenségem előnyömre fordítani. Feltéve, ha szerencsém van, és elég gyors vagyok a mozdulatsorhoz. Nem csak a kardba, de az egész karomba chakrát összpontosítok. Ezzel növelve izmaim tűrőképességét illetve sebességét. Izmaim gyorsabban hunodnak össze szinte már görcsösen. Csak egy probléma van, szemeim nem képesek követni majd lehet a felgyorsult mozgást. Így ténylegesen az utolsó pillanatig kell tartogatni a támadást. Elképzeltem, hogy egy képzeletbeli ellenfél rohan velem szembe az utolsó pillanatban, amikor már csak kar és kard távolságban volt előre döftem. Mivel ez egy kivédhető mozdulat, ha túl korán vagy lassan hajtom, végre nagy veszélybe kerülhetek. Leguggolok, hogy felső testem és nyakam felé irányult csapásokat elkerüljem. Majd tartalékolt kardal előre szurok felfelé ágyék irányba. Így ha ügyes és gyors vagyok, nyerhetek annyi időt, hogy összeszedjem magam és felálljak, majd támadni tudjak vagy védekezni. Persze egy képzeletbeli ellenfél ellen gyakorolni nem túl élvezetes és eredményes. Persze volt egy tervem arra, hogyan is gyakorolhatnék élő ellenfél ellen. Azt nem akartam addig használni, míg nem úgy érzem, hogy kész vagyok élesben is tesztelni magam.
Pontosan nem tudtam menyi időm van vagy időnk van, de meg próbáltam nem elkapkodni a jutsu elsajátítását.
Két-három napig folyamatosan csak egyetlen mozdulat sort gyakoroltam. A chakra megfelelő mentisége a karban és kézfejemben. Ami biztosítja számomra karom megfelelő gyorsaságát. Majd előre szúrtam gyorsan kegyetlenül különféle célpontokat célozva a képzeletbeli testen.
Talán egy hét is eltelt vagy több, amikor kipróbáltam a pótmegoldást, avagy élesben a jutsut. Erre tökéletesen meg felelt egy klón.
Mizu Bunshin no Jutsu kézjelei elmutatása előtt meg kerestem a közeli kis patakot. Kellett a bőséges nyersanyag, hogy a jutsu tökéletes legyen. Víz klón létre jötte után meg is adtam neki a megfelelő instrukciókat. Rontson nekem teljes sebességgel, ami csak lábaitól kitelik. Az első ilyen próbálkozás kudarc volt a klón teljes sebességével nekem csapódott és én nagy víztócsa közepén feküdtem hanyatt a földön. Lehet a szúrással vártam az utolsó pillanatig, de az iránya nem volt megfelelő. Az is lehet, hogy túl sokáig vártam előbb kelet volna szúrnom.
Újra megformáltam a szükséges kézjeleket majd támadó állásba helyezkedet a klón és én is. Nagy kiáltás után előre szúrtam. A karom hirtelen és gyors mozdulat hatására halkan roppant. Ez váll ízület feljajdulása volt mit egy leheletnyi nyilalló fájdalom is ki sért. Mikor klónomra néztem láttam mosolyát és azt, ahogy újra víz lesz belőle. Nem az első próbálkozásom volt azt se tudom hányadik, de alaposan kimerültem. Vállam sajgót és éreztem chakrám java elpárolgót. Kénytelen voltam hát egy kis pihenőt beiktatni az edzés tervezetbe.

Az egynapos szabadnap, avagy pihenj édes skizomazo.

Egy nap nem túl sok. Részben a délelőttöt alvással töltöttem. Pontosabban már reggel korán kipattant a szememből minden álom. Csak a lustaság, ami nem engedte, hogy felkeljek. Jól meglapultam a sarokban ahol senki sem zavart. Vagy nem mertek hozzám szólni vagy ennyire nem érdekeltem senkit sem. Miután felkeltem és hosszasan tisztálkodtam a forró zuhogó víz alatt körbe jártam a tábort és a környéket. Kerestem valamit egy csendes sötét zugot ahol nyugodtan elehetek egy magam. Ahol senki sem talál meg. Szinte a nap hátralévő részét egy árnyékos sötét helyen töltöttem el gondolataimba mélyedve.

Napfény (Hikage)

Ehhez a jutsuhoz kaptam némi segítséget. Pontosabban azon kívül, hogy elmagyarázta Tsugahara meg is mutatta a jutsu működését. Azt hittem, hogy megvakulok, de szemeim néhány másodperc múlva hozzászokót a megváltozót fényviszonyhoz. Egyszerű, de rendkívül hasznos jutsu ami szintén jól időzítve eldöntheti egy harc végső kimenetelét. Ahogy elmémmel próbáltam megfejteni a kardban és chakrámon volt minden hangsúly. A lényeg talán az volt, hogy a kellő mennyiségű chakra a kardok érintkezése kor úgymond kisül. Pontosabban néha előfordul, hogy két kard ütközésekor szikrák keletkeznek. Illetve verőfényes napsütésben a fény megcsillan a fényes pengéken. Ezt pedig chakrámal befolyásolhatom, milyen erős legyen. Így elvakíthatom az ellenfelem. Természetesen ez csak az elmélet része, már ha helyesek a gondolataim. Minden más a gyakorláson van a kellő chakra kard egy bizonyos pontjába koncentrálása vagy ott a hirtelen történő felhalmozása már nm elmélet kérdése. Erre a célra egy bábut szemeltem ki. Egy bábu kardal a kezében ideális célpont volt csak kardot kelet megemelnem vagy is az eredeti kardok utánzatát. Külön küllőn is, de egyszerre is végre hajthattam a villanást. A bemutató és az elmélet szerint engem, nem vakit el, de a villanást mi ellenfelemre irányul érzékelem. A bal kezemben szorongatott gyakorló kardot készenlétben tartva jobbommal lecsaptam a bábu kardját célozva. Majd meg sem várva, hogy eredményes voltam vagy sem leguggoltam és szúrtam előre. Az elvakított ellenfél hirtelen kaszáló mozdulatot is tehet kardjával. Így nemhogy elkerülöm, de meg is sebezhetem vagy le is szúrhatom akár.
Újra és újra megállás nélkül gyakoroltam. Esztelen vagdalkozásnak tűnhet vagy tűnhetett, amit csináltam. Most nem is az a lényeg, hogy a kard milyen ügyesen és cselesen fordul a kezemben. A villanáson van a lényeg, hogy sikerül vagy sem.
Napok követék egymást felváltva és én rendületlenül gyakoroltam, míg nem sikerült összehozni valami eredményt.


Rai Mai (Villámtánc)

A jutsuhoz megfelelő mennyiségű chakra kellett és a testem megfelelő uralma. Az elmémnek uralnia kellett a testemet lehető legnagyobb mértékben. Szükséges, hogy ha sikeresen akarom alkalmazni a jutsut és nem pedig csak egy pár pillanatnyi sikert akarok bezsebelni. A chakrám egész testemben szét kelet áramoltatni és lehetőleg egyaránt elosztani. Ehhez pedig az kellett, hogy sejtjeimben rejlő energiákat felszabadítsam és mindezt egyszerre egyenlő arányban. Erről szolt az elméleti része.
Megint csak a testem és chakrám helyes kontrolján volt a hangsúly. Sikerül végre hajtani akkor mozgásom felgyorsul persze nem olyan mértékben, hogy szemeim ne tudják követni a környezet változását. Jó kor aktiválva előnyre tehetek szert rövid időre.
A jutsu elsajátítása nem volt valami nagy feladat illetve nehézségű. Csak egy az akadémián tanított jutsut kellett alapul vennem. Fürge test, amikor annyira felgyorsulok, hogy környezet változását szinte lehetetlen vagy is képtelenség szemel követni. Vagyis mint ott itt is hasonló az alkalmazás, csak más a chakra mennyisége és sűrűssége.
Egy sivár terepet választottam gyakorlásul, ha félre is sülne, a próbálkozásom ne csapódjak bele semmibe vagy senkibe. Természetesen csak a saját épségem tartottam szem előtt. Ha egy társamba rohanok így véletlen az legkevésbé sem érdekel.

Egyszerűnek tűnt a gyakorlás és a megoldás, annál nehezebb volt megtalálni a megfelelő chakra mennyiségét. Eltelt vagy két hét is mire rájöttem, hogy eddig ott lebeget a megoldás szemeim előtt, de én teljesen vak voltam.

Szinte pillanatok alatt eltelt két hónap. Szinte minden nap folyamatosan gyakoroltam és jutsukat tanultam. Az időm javát kitette ez az önsanyargatás, de ez később még hasznomra válik.

Egy végeláthatatlan kihívás elé ált a fialttal genin. Sok minden történt vele mióta elvégezte az akadémián, Michishio előtt hasonló kihívás ált, mint az akadémia, ám ez jóval nehezebb, és izgalmasabb volt, de nem csak az utóbbi dolgok voltak igazak, hanem az is, hogy a most következő dolgok veszélyesebbek, is, mint bármi, ami idáig történt vele. Nem telt el sok idő ám a fiatal genin még is úgy érezte, hogy végtelennyi idő telt el azóta, hogy elhagyta az otthona melegét. Egy fárasztó hajóút után sem tört a lelkesedése, talán még jobban elszánttá vált. A meginduló képzés alapos volt, és mindenkit szinte kezdő ként kezeltek, utóbbit Michishio nem bánta egyáltalán, hiszen talán ő volt a legképzetlenebb az összegyűltek között. A fiatal genin élezte a képzést, és úgy érezte egyre inkább jobb lesz. Egyik nap azonban nagy fordulat következetve Tsugahara sensei összehívta az embereket, és kijelentette, hogy egy kettő hónapos képzés következik, amely egyénre szabott lesz, ettől Michishio egy kicsit megijed. Tsugahara kicsivel később maghoz hívatta. A beszélgetés során Tsugahara kiemelte, hogy mi lesz az egésznek a lényege az, hogy mindenki a lehető legtöbbet fejlődjön az elkövetkezendő idő alatt, Michishio számára összeállított edzés lényege a kenjutsu alapjainak elsajátításai, és olyan technikák megismerése, amelyet kombinálhat egymással, illetve idáig megszerzett technikáival. A képzése nem lesz bonyolult ám kitartását még is le fogja tesztelni, és továbbá totálisan meg fogja határozni az elkövetkezendőket, nem csak a mostani képzésen, hanem még továbbiakban is. Tsugahara sensei ridegsége és kemény szavai egyértelműsítettek a fiú számára, hogy ez nem vicc, és azt is, hogy kemény dolog lesz. Tsugahara megjelenése és stílusa is tiszteletet vívott ki, valami furcsa, és megmagyarázhatatlan módon Michishio megnyugodott egy kicsit, sőt elővette szokásos makacsságát, és rá jött arra, hogy ha bizonyítási akarásával talán el fogja érni a célját. Miután mindent elmagyaráztak neki elküldték, hogy pihenjen.

Kiri Kyokumen



Rai Mai


Mikazuki no Mai


Hirameki


// Mivel D szintű technikákat tanúltam ezért nem azoknak a leírására mentem rá, hanem inkább az összefüggésekre, és arra, hogy karakterem hogyan lesz kenjutsu használó. A helyesírási hibákért bocsi!!! //

Sok volt még hátra a mai napból, több, mint amennyit Midoriko sejtett. Az előbbi mozdulat után még jó pár következett, mire a kiképzőjük azt mondta, hogy mára elég. Mikor ez megtörtént Midoriko is jelentősen fáradt volt már, így a lány egyenesen a szállásra ment lepihenni. ~Nem volt könnyű a mai nap, és Tsugahara-sensei szavai szerint a továbbiakban még többet fogunk gyakorlatozni...~ gondolta a lány ~... azt hiszem, a legjobb az lesz, hogyha felkészítem magam a holnapra, és a mai nap már csak pihenek.~ A továbbiakban -a kötelező vacsora és mosdás mellett- a nap hátralévő részét Midoriko pihenéssel, majd alvással töltötte.
A követező nap valóban kezdetét vette az igazi edzés. Az egész nap gyakorlatozással telt, tényleges pihenésre csak akkor volt alkalmuk, amikor étkeztek vagy épp aludni tértek. Midorikot az első napokban nagyon elfárasztotta az edzés, de aztán a teste fokozatosan kezdett hozzászokni a folymatos terheléshez. Azonban ezek a napok nem teltek el hiába. A lány egyre több kardmozulatot sajátított el: a kiképzőjük, Tsugahara megmutatta neki, hogy kell eredményesen védekezni a karddal, vagy épp hogy kell helyesen tartani azt, valamint jó pár speciális szúró és vágó mozdulatot is tanult a lány. Mindezeket pedig nem magától kellett megértenie, Tsugahara sokszor odajött hozzájuk, és külön-külön megmutatta nekik a feladat helyes elvégzési módját. Sok-sok nap vagy talán néhány hét is eltelt, mikor a képzés új irányt vett. Az egyik reggelen Tsugahara eléjük állt, és elmondta nekik, hogy a hátralévő időben jutsukat fognak tanulni, méghozzá kenjutsukat ! Midoriko szíve izgatottsággal telt meg azt hallván, nem is csoda hisz ez egy nagyon ritka jutsu-ágazat volt, a lány pedig mindig is szeretett volna beletanulni. Valamint, mivel a jelenlévők különböző képzettségi szinten állnak, ezért mindenki más-más kenjutsukat fog elsajátítani. Ezek után Tsugahara csinált néhány klónt, akik odamentek az egyes tanítványokhoz, és külön-külön félrehívták őket. Rövid időn belül Midoriko elé is odajárult Tsugahara egyik másolata.
- Midoriko no Minovara ! - szólította meg a lányt a kiképző. - Az utóbbi hetekben kiválasztottunk a számodra néhány olyan technikát, amit a képességeidhez mérten minden bizonnyal el fogsz sajátítani. Az első ilyen technika pedig a //Kiri Kyokumen /Köd Állás// ! Most pedig gyere velem, keresek egy nyugodt helyet, ahol majd elmagyarázom neked a jutsut ! - utasította a lányt, és egy közeli erdei tisztásra vezette őt. Ezután megállt, és ismét belefogott a mondandójába. - Tehát: a Kiri Kyokumen egy alapállás. Ebből az alapállásból indíthatod a támadásaidat, de alkalmas védekezésre is, mert pontosabban tudsz vele mozogni. Maga technika pusztán annyiból áll, hogy kisebb mennyiségű chakrát áramoltatsz a testeden keresztül folyamatosan. A továbbiakban ezt próbáld meg kivitelezni, amíg vissza nem térek. - mondta Tsugahara és egy pukkanás kíséretében eltűnt.
Így hát Midoriko magára maradt. ~Ah, hogyan is fogjak hozzá... ez a technika viszonylag egyszerű. Mindössze egyetlen egy lépésből áll: a chakra folyamatos áramoltatásából. Akkor először is, koncentrálnom kell a chakrámat. De ez nem elég, el kell érnem, hogy az különböző helyekre áramoljon is, mint egy csatornahálózat, vagy egy folyó. Azt hiszen így jó lesz.~ Gondolta a lány, és elkezdte koncentrálni a charkáját. Ennek eredményeképp Midoriko érezte, hogy a teste közepén összegyűlik a chakra, de itt még nem állt meg: elképzelte, ahogyan a chakrája szétárad a testében, majd a végtagjaiban, akárcsak egy szerteágazó folyó. Persze ez nem ment elsőre, a Nap már magasan járt, mire Midoriko kitapasztalta, hogy hogyan áramoltassa egyenletesen és folyamatosan a chakráját a testében. Ezután megjelent Tsugahara.
- Nos, Midoriko, sikerült elsajátítanod a technikát ? Mutasd meg, mire jutottál ! - adta ki az utasítást a kiképző.
- Igen. - válaszolt a lány. Ezek után koncentrált, és megcsinálta azt, amit idáig gyakorolt, bár elképzelése sem volt, hogy Tsugahara honnan fogja tudni, hogy ez sikerült-e neki.
- Nem így ! Ne csukd be szemed ! Éles harcban nem engedheted meg magadnak, hogy akár egy pillanatig is ne láss ! - javította ki Tsugahara. - Igaz, ez most nem éles harc, de ne szokd meg a helytelen módszert ! Most pedig kipróbáljuk, hogy hogyan tudod harc közben használni a technikát. - mondta, és a magával hozott két fakard közül az egyiket -Midoriko, hosszú, tű alakú kardját- átnyújtott a lánynak. - És most: támadj !

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~9 nappal később~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az eltelt napokban Midoriko a Kiri Kyokumen nevű jutsut gyakorolta, miközben Tsugahara egy klónjával kardozott. A végén Midoriko már úgy érezte, szinte bármikor használni tudná a technikát. A tízedik reggelen már csak egy kardot hozott, és még valamit: a saját klónját.
- Midoriko, mostanra már eleget gyakoroltad a jutsut, úgy vélem, elsajátítottad a technikát. - szólt a kiképző. - Ebből kifolyólag most egy újba fogunk bele ! Ez pedig a //Hirameki /Villanás//. Ez a technika a Kiri Kyokumenre alapul. A jutsu maga két részből áll: először is felveszed az előbb említett Kiri Kyokument alapállásként. Ha ez megvan, akkor megvárod, míg az ellenfeled megfelelő távolságra ér, s akkor előreugrassz és arcon csapod őt a kardod markolatával. Röviden ennyi lenne, hogy ezt miképp vitelezed ki, arra majd neked kell rájönnöd tapasztalat útján. Először is, alkalmazd a Kiri Kyokument ! - mondta, miközben átnyújtotta a lánynak a kezében tartott kardot.
- Igen. - bólintott Midoriko, és felvette az említett alapállást.
- Most pedig: a jutsu elsajátítása alatt a klónom lesz az ellenfeled, őt kell majd eltalálnod a technika segítségével. A klón egy adott távolságból elkezd majd sétálni feléd. Amikor úgy gondolod, megfelelő távolságba ért, próbáld meg arcon csapni őt a kardod markolatával. Oh, és még valami: a kardod helyezd magad mellé, az oldaladhoz, mintha az épp a hüvelyben lenne. Rajta ! - parancsolta kiképző és pár lépést hátrált.
Közben a másolat már körülbelül tizenöt lépésre helyezkedett el Midorikotól, onnan közeledett felé. ~Ez egy rövid hatótávolságú technika,~ gondolkodott a lány ~előrelépek egyet, és kinyújtom a karom: ez körülbelül másfél lépést. Ha már csak másfél lépés távolság van köztünk, akkor támadok.~ döntötte el Midoriko. És pár másodperc múlva meg is tette. A klón egy pukkanással eltűnt.
- Túl kevés volt a távolság. - szólalt meg Tsugahara. - Csak a karoddal találtad el őt, nem a markolattal ! Így pedig, mondanom sem kell, nem olyan erős az ütés. Ugyanakkor arra is vigyáznod kell, hogy a másik végletnél köss ki: ha túl nagy a távolság, akkor el sem éred az ellenfeled. - mondta Tsugahara, és közben kézjeleket formált egy másik klón létrehozása végett.
~Igaza van. Talán tudom, hogy körülbelül másfél lépésnyire van tőlem, de ezt a távolságot elég nehéz szemmel megállapítani.~ Valóban az volt. Öt nap telt el gyakorlással, mire Midoriko nagyjából kitapasztalta, hogy milyen távolságból kell indítania a támadásait. Közben persze olyan apró részletekre is figyelnie kellett, hogy üsse meg a saját karját, miközben épp előrántja a fakardot, és mindezt úgy, hogy a Kiri Kyokumen nevű technika se szakadjon meg közben. A hatodik reggelen viszont Tsugahara úgy látta, ideje magasabb fokozatra váltani. Elmondta Midorikonak, hogy a klónja ezentúl nem sétálni,hanem szaladni fog felé. Ezt pedig egyre növekvő sebességgel teszi majd. Így hát Midorikonak mind-mind kevesebb ideje maradt arra, hogy megállapítsa, pontosan mikor indítsa el a kardcsapást. Végül, nyolc nap múlva a lány legtöbb támadása sikerrel járt, így Tsugahara kijelentette, hogy alapszinten a jutsut megtanulta.
- Midoriko, - szólt a lányhoz Tsugahara. - most, hogy elsajátítottad a Hiramekit, evidens, hogy egy új jutsu kerül terítékre. Ez pedig a //Mikazuki no Mai//. Ez a technika abból áll, hogy elkezdessz rohanni az ellenfeled felé, miközben létrehozol három Bunshint. Ezek az ellenfél vakfoltját támadják, aki valószínűleg azokkal lesz elfoglalva, így te közben felugorhatsz a levegőbe, és onnan sújthatsz le rá. Elég hasznos egy jutsu ez. Az elsajátításához pedig ismételten az egyik klónomat fogod használni. Az lesz a feladatod, hogy létre hozz három klónt, akiknek gondolatban parancsokat adsz, hogy pontosan hogyan támadják meg az ellenfelet, aztán pedig határozd meg a távolságot, ahonnan majd felugrassz. Mindezt úgy, hogy közben rohansz az ellenfél irányába. Akkor... rajta !
Midoriko és a klón között elég nagy távolság volt, de a lány már így is rájött, hogy ez egy távolsági jutsu. ~Ki kell mérmem a megfelelő távolságot, hogy addig legyen időm létrehozni a Klón jutsut. Ha túl rövid a távolság, akkor nem lesz időm létrehozni a technikát.~ Gondolkozott Midoriko, majd nekirohant az ellenfelének, miközben kézjeleket formált. Mikor aztán körülbelül két lépésnyire távolságba került tőle, felugrott, és lesújtott rá a fakardjával. Azonban nem találta el: a klón kivédte a csapást. A lány másolatai nem értek elég közel hozzá, így nem tudták megzavarni őt.
- Gondolom már észrevetted, - szólalt meg Tsugahara - hogy ennél a jutsunál szükséged van arra, hogy legyen egy bizonyos távolság közted és az ellenfeled között. Azonban, egyszersmind arra is figyelned kell, hogy ne fuss túl nagy sebességgel, hiszen akkor ugyanott vagy, mintha kevesebb távolságról indulnál. De ez még nem elég, vigyáznod kell arra is, hogy nehogy átess a ló másik oldalára: ha túl nagy a távolság, és nem érsz oda időben, akkor az ellenfél elintézi a klónjaidat, és már felkészülten fogja várni a csapásodat. Szóval: újra !
Midoriko pedig ismét megpróbálta a feladatot. Futás közben igyekezett a sebességre és a távolságra is figyelni. Azonban most nem találta el a klónt: az kitért a kardcsapás elöl úgy, hogy egyet hátralépett.
- Túl messziről ugrottál fel. - hallatta a kiképző - Ez egy elég összetett jutsu, sokmindenre figyelned kell az elsajátítása közben.
Ez pedig -már ami az elsajátítást illeti- Midorikonak nyolc napba telt. Ekkor már sikeresen végre tudta hajtani a technikát. A kilencedik reggelen pedig Tsugahara így szólt a lányhoz:
- Midoriko, az elmúlt hetekben három kenjutsut sajátítottál el. A mostani, a negyedik, egyben az utolsó is lesz. Ez pedig //Kumo-Ryū: Uragiri// nevű technika. Ez a jutsu abból áll, hogy hirtelen erőteljesen körbepördülsz, és levágod azokat, akik mögötted álltak. E a technika nem csak a mögötted állók likvidálására jó, hanem arra is, hogy megzavard vele az előtted lévő ellenfelet. Ez a technika egyszerűbb lesz, mint az előbbiek, itt kevesebb dologra kell majd figyelned. Tehát, a feladat: a klónom majd mögötted fog állni, te pedig próbáld meg levágni őt egy egy erőteljes hátrafordulással. Tehát: kezdheted !
Midoriko hátranézett: a klón egy lépésre állt tőle. Ezután hátraperdült, és megpróbálta levágni, de az kitért előle.
- Ennél gyorsabban ! - utasította a kiképző - Gyorsabban kell megfordulnod, hogy az ellenfelet váratlanul érje a támadás, és ne tudjon kitérni ! Rugaszkodj el erősebben a lábaddal ! És próbáld meg a másik oldalra is !
Hogy a megfelelő sebességet elérje, jó pár napjába telt Midorikonak, de ezek után várt rá még más is: Tsugahara egyre távolabb s távolabb állította a klónjait. Így a lánynak mindig messzebbről kellett eltalálnia a másolatot. Ez nem volt könnyű feladat, de Midoriko öt nappal később elmondhatta magáról, hogy elsajátította a technikát. Végül eljött a reggel, amikor Tsugahara utoljára állt elé.
- Midoriko. - kezdett bele a kiképző. - Tegnap elsajátítottad az utolsó jutsut, a Kumo-Ryū: Uragiri-t is. Ezzel a rád kiszabott elvárásokat teljesítetted. A fennmaradt időben te döntöd el mit csinálsz: pihenhetsz, de én azt javaslom gyakorolj is ! Valószínűleg még látjuk egymást. - mondta Tsugahara, és ahogy szokott, egy pukkanás kíséretében eltűnt.
A hátralévő napokban Midoriko az elsajátított technikákat és a kardforgatást gyakorolta. Eközben a szívét a jólvégzett munka utáni kellemes melegség töltötte el.
~Milyen rég éreztem már ezt...~

2 hónap kemény edzésén vagytok túl. Az utolsó napon lefeküdtök pihenni, közben ott motoszkál bennetek az izgalom, hogy vajon hányan mehettek vizsgázni. Másnap reggel hatalmas meglepetésetekre egy egész küldöttség foglal helyet a szigeten, amelynek élén maga a Mizukage áll. Tsugahara megkér titeket, hogy a szállásotok előtt álljatok sorba. Amint ezzel megvagytok, elővesz egy aktát és megáll veletek szemben.
- Üdvözöllek benneteket! Egy igen hosszú és fárasztó kiképzésen estetek át, azonban a vizsgán nem vehettek mindannyian rajta részt. Sajnos nem mindannyian éritek el azt a mércét, amit mi megkövetelünk. Ugyanis a vizsgán egymás ellen kellene harcolnotok és a genininek ezt nem igazán élnék túl, hiába fa fegyvereket kaptok. Ennek ellenére mindannyian kaptok egy átlagos chakra Ninjato-t, ami annak a jelképe, hogy végig vittétek ezt a képzést! Most pedig felsorolom a neveket, akik részt vehetnek a vizsgán!
Tsugahara ezután 13 nevet sorol fel, de csak Feng hallja a sajátját, aki a vizsgára mehet. A kiképző ezek után átadja a helyét Mei samának.
- Lenne még egy ember, akit a vizsgára küldünk! Satsukitane, szeretném letesztelni a képességeidet, ezért te is bizonyíthatsz a vizsgán! Nagyon nehéz dolgod lesz, de ha sikerül elő csalnod a belső erődet és irányítás alá vonni, akkor te is beléphetsz a Kardforgatók közé! - mondja a Kage
Ezután pedig mindannyian megkapjátok a kardot, amit ajándékba szánnak nektek. A sikeres tovább jutókat külön elvezetik, egy erre a célra kialakított helyre, a többiek pedig majd végig nézhetik a harcokat.

//Nos ennyi lenne maga a képzés. Az újonnan megkezdett játékaitokban már használhatjátok az itt megszerzett tudást. A jutalmatok egy chakra Ninjato, ami a közönséges chakrára reagál. Ezen kívül akik még nem kaptak technikát: Tano, válassz ki kettőt az általad leírt technikák közül. Nagyon szép volt amit írtál, de nem a tanulást írtad le, hanem már magát a végeredményt. A többiek megkapnak minden leírt technikát. Satsu és Feng: ti hamarosan kaptok 1-1 vizsgahelyszínt. Erről pmben értesíteni foglak titeket. Sajnos vissza kell vonnom egy korábbi ígéretemet. Akik nem jutottak a vizsgára, azok nem próbálhatják ki magukat. Sajnos nincs úgy időm, így csak elhúznám ezt az egész vizsga dolgot. A két vizsgázó kösse fel az alsóját, mivel kemény párviadalra számíthattok!//