Belső szentély

Akasuna no Sasori Hétf. Szept. 17 2012, 11:15

A sziget közepén található szentély, ahol a képzés végén a hét sikeres tanonc megkapja a hírhedt Kardforgató fegyvereket.
Belső szentély Malik_shah__s_sanctuary_by_raphael_lacoste

Belső szentély Malik_shah__s_sanctuary_by_raphael_lacoste

Akasuna no Sasori Pént. Dec. 21 2012, 21:57

Maga a szentély egy kisebb hegy lábánál kapott helyet, amely előtt egy tisztás van, körülötte pedig fák. Az egész hely közepén egy hatalmas szikla "asztal" van, amire hét darab fegyvert helyeztek el. Mei és kísérete mögötte helyezkedik el, veletek szemben. Ahogy körbe nézel, láthatod, hogy van egy nálad is fiatalabb srác, aki szintén bejutott a kardforgatók közé, illetve van aki hasonló korú, mint te. A Mizukage egy rövidebb beszédet tart, majd egyesével szólít titeket és megkapjátok a fegyvereiteket. Te pedig Nuibari-t a Varrótűt kapod.
- Satsukitane! - szólít meg téged Mei. - Hatalmas erő rejlik benned és szeretnénk ezt előhozni belőled úgy, hogy képessé válj irányítani azt. Ehhez a kardhoz meg kell tanulnod a drótok irányítását, amelyekkel akár távolról is elintézheted az ellenfeledet. Bízunk benned, mindent megadunk, amire szükséged van! Csak szólj és a megfelelő embereket adom melléd, hogy tanulj. Bár erre a többi Kardforgató is tökéletes.
Ezután egy rituálét hajtanak végre, ami valójában egy Fuinjutsu, azaz Pecséttechnika. Egy pecsétet helyeznek el rajtatok, amivel a faluhoz akarnak kötni titeket. Amint feloldják a pecsétet, az szétrobban a testeteken, ezáltal elpusztít titeket. Ezzel szeretnék megakadályozni, hogy újabb árulás történjen.

Napnyugtára végeztek az egész ceremóniával. Egy végső búcsút vesztek a helytől, ahol töltöttétek a képzést, majd felszálltok a hajókra és hazautaztok...

**Satsukitane** Hétf. Dec. 24 2012, 23:25

Mit hogy mi? Volt a kérdésem ahogy sikerült feleszmélnem. Rá jöttem, hogy majdnem meg sültem de csak majd nem mert közbe lépet valaki.
Na mi a fene ilyen hamar vége lenne. Ennyi lett volna a nagy meg mérettetés? Végül is nem célja a falunak, hogy a vizsgán résztvevők meghaljanak.
Fa kardokat földre tettem és felmértem a terepet már ahogy képes voltam erre.
Csak némán bólintok és el kullogok a szentély felé. Hát nem sikerült, de mi a fenének hívnak akkor ide? Vagy is a szentélyez pontosabban.
Lényegtelen az utolsó fordulóban voltam ahova sokan nem jutottak be. Még az utolsó pillanatokban is itt lehetek. Ez valahogy egy új érzéssel tölt el.

Itt áll előttem mindenki aki a falunak vezetőségébe tartozik. És most hallgatom, ahogy mindenki elmondja a véleményét. Észre vételeit a vizsgázokal kapcsolatban. Felsorolnak mindenkit név szerint és rögtön közlik is vele melyik kardot kapja. Aztán az utolsó névnél szemeim elkerekednek. Hogy mi van most? Hirtelen köpni sőt még nyelni sem tudok. Itt nedves minden ráadásul egy szigeten vagyunk. Szóval vízben nincs hiány és még is totál száraz vagyok.
- Mindent meg teszek ami csak tőlem telik.
Simán egyszerűen csak ennyit közlök majd hagyom, hogy elvégezzék azt a furcsa rituálét is miután át vettem a kardot. Nem bánom, hogy így meg pecsételtek. Mei sama tudja mi lakozik bennem ami ért más honnan elüldöznének vagy megölnének. Eddig úgy bántak velem amit én meg sem érdemelnék. Halálomig hűséges leszek a faluhoz.

Minden végeztével felszállt mindenki a hajókra és elindultunk haza felé.

Hidan Kedd Márc. 22 2016, 07:33

//Ago Byakugan látótávod:

Random number (85,100) : 94

Ago miután sikeresen visszanyerte lélekjelenlétét, s feltakarította a társai professzionálisnak csak erős jóindulattal mondható munkájának árulkodó jeleit, elindul végre hogy feltérképezze a rajtaütés tervezett helyszínét. Persze annak is meglennének a maga előnyei, ha egyesével vadászná le a bandavezéreket, ez esetben túlságosan is sok ismeretlen tényezővel kellene szembenéznie, arról nem is beszélve, hogy minden láb alól eltett célponttal éberebb lesz a következő. Bár a találkozó idején minden bizonnyal sokkal jobban ki lesznek biztosítva minden szempontból, mint máskor, ha az orvgyilkosnak sikerülne rést találni a védelmükön, akkor kilenc legyet üthetne egy csapásra. Gyorsabb, mint becserkészni őket és nem maradnak elvarratlan szálak...
A kikötőtől nagyjából fertályórás erőltetett menet után tűnnek fel az ősi szentély körvonalai... Már ami maradt belőlük. Az idő vasfoga mohón falta a nagy kiterjedésű épületegyüttes "húsát", csak a csontokat hagyva hátra. A beavatási helyet körülölelő buja dzsungel kérlelhetetlenül kezdte visszavenni magának a tőle lopott területet. A valaha minden bizonnyal fenséges látványt nyújtó sziklaóriás ablakai már emberöltőkkel ezelőtt betörtek, a melléképületek mennyezete beomlott, s a falak nagy része is megadta már magát, ahogy a karnyi vastag liánok szétfeszítették az építőkockákat az illesztéseknél fogva. Egyedül a belső udvart határoló, téglalap alakú folyosó oszlopfolyosó maradt meg többé-kevésbé eredeti formájában. Az öles, gránitból faragott, négyzetalapú tartóelemek nem adták meg magukat a trópusi időjárás pusztító erejének. Az öt méter magas oszlopokat gondosan kialakított boltívek kötik össze. Tulajdonképpen ez képezi a szentély falát, de rendeltetése sokkal inkább dekoratív, mint praktikus: a három méterenként elhelyezkedő oszlopok között könnyedén besétálhatna akárki, hacsak nem állna mindegyiknél egy-két őr.
A belső udvart észak-kelet felé roppant, felhőket nyaldosó hegygerinc határolja. A sziklaóriás lábánál tájidegen tünemény látható: a legnagyobb épület - feltehetően a belső szentély - frissen van tatarozva. Bár távol van attól, hogy épnek lehessen mondani, a mennyezet alkotó lapos kupolát csaknem teljesen helyrehozták a fából tákolt állványokon és ingatag függesztéseken egyensúlyozó építőmunkások. Csigákkal tartott köteleken lógva kennek maltert a nagy lyukak felszínére, hogy hordónyi kőtéglákkal foltozzák be őket.
Az oltalomház egyenesen a hegy eleven sziklájába fogadzik, mintha csak abból faragták volna ki annak idején. Az építéséből ítélve a fullasztó klíma ellenére is hósipkát viselő bérc napvilágtól elzárt gyomrába vezet.

**Ago** Szer. Ápr. 06 2016, 20:48

Ago lassan biztos léptekkel mászott felfelé a szentély irányába. Lába körül az aljnövényzet semmiféle zajt nem adott ki, hiszen a technikájának köszönhetően, légüres térbe helyezte a lábait. Legalább ezzel nem kellett foglalkoznia, noha mint minden Jutsu ez is chakrát követel, és Ago nem akart még kifogyni belőle. Ha még a végén valami balul ütne ki, jobb az, ha egyből tud cselekedni, és képes használni a képességeit, mintsem, hogy csak a puszta kezére hagyatkozzon. Noha azzal sem lenne baj, de nagyszámú ellenfelekkel szemben sokkal effektívebb egy-egy ügyesen alkalmazott klón, vagy esetleg egy a semmiből hátba fúródó kés.
Ago gondolatai lassan elkezdtek cikázni a végtelenségben ahol véresre szaggatott holttestek között lépdelt, miközben kezén érezte a vér melegét. Sikolyok szöktek az égbe és édesgették a gyilkos fülét. A sötét tájat bearanyozta Ago karmainak aranyos csillogása, miközben lehajolt egy vért köhögő felnyitott mellkasú kisgyermekhez.
- Fáj?
Kérdezte Ago bábszája mintha csak igazi volna úgy húzódott gúnyos mosolyra. A fiú nem szólt semmit szemében a páni rémület tükröződött. Ago megemelte jobbját, a karmok az égbe meredtek, és lecsapott. A kisfiú arcába mártotta körmeit, szemeit kikaparta, és lehántotta a csontról a húst. Ago visszataszító módon vigyorgott közben. Élvezte a gyilkolást, élvezte, hogy az ő kezei alatt életek tűnnek el… és hogy miért? Ago túlélt már mindent. Zárkát, és gyerekfuttatókat. Orgyilkosokat, és küldetéseket. Mindent. Több napot étel és víz nélkül, fájdalmakat, és egy hatalmas robbanást is. És ezt nem állatok tették vele, hanem emberek. Olyan lények, mint ő maga. Belekényszerítették abba, hogy öljön, ha életben akar maradni. És Ago túl akar élni. És túl is fog élni. Megtalálta magát, rájött, hogy ölni nem nehéz, másokat terrorban tartani sem. Így hatalmat nyehet felettük, és azt, akinek hatalma van, nem lehet megölni. Azt, akitől félnek nem lehet eluszítani. Ago félelemmé akart válni, hiszen a félelem örökéletű.
Ago lassan visszatért a valóságba. Előtte már körvonalazódni kezdtek a szentély romjai. Ősi épületek megmaradt csontváza volt ez az rom. A természet, lassan de biztosan foglalta ismét vissza jogos területét, és kezdte el áldomásos pusztító munkáját. Persze ez csak az eleje volt a hatalmas palotának, és ahogy Ago egyre beljebb merészkedett úgy kezdett a természet visszább húzódni, hiszen itt az épületek szinte még mindig úgy álltak, mint hajdanán. Legalábbis Ago úgy gondolta, ilyenek voltak akkor is amikor még nem kezdődött el a háborúja az épületnek a környezettel. Ago lassított a léptein, és összehúzta magát amennyire csak lehetett. Eléggé magas volt, és bár szinte folytonosan görnyedten járt, még így se a leg kifizetődőbb dolog benne. A magasak nehezebben bújnak el az aljnövényzetben. Ettől függetlenül Ago leguggolt, és így osonva folytatta útját előre. A kabátja színvilága pont illett is az erdő színeihez, így tehát ennyivel könnyebben tud elrejtőzni a kíváncsi szemek elől. Ismét egyel kevesebb dolog, ami miatt aggódnia kell. Ahogy hallótávolságra megközelíti az boltíveket, megpihen egy vaskosabb fa mögött, és az azt övező aljnövényzet takarásában. Egy-két percig óvatosan fülel, hátha hall valami érdekességet, majd utána szépen óvatosan elmutogat néhány kézjelet, hogy a ruháját a természet színével egyezővé alakítsa. Hiába a kamuflázs, az ember nem lehet eléggé biztos soha sem magában.
Agoo szemügyre vette az oszlopok között strázsáló embereket. Ahogy közelebb ért a megbeszélés helyszínéhez úgy nőtt a védelem intenzitása. Nem lesz egyszerű elmenni köztük, de mindenféleképp meg kell néznie a szentélyt belülről is.
Ago visszafordult a fa takarásába, és halkan leült. Agya sebesen kattogni kezdett. Az amit innen látott nem volt éppen szívderítő, de emellett még kevés is volt. Munkások, és őrök. Talán utóbbiakkal van a legtöbb gond, de ki tudja, hátha a malterozók közt is megbújik egy-két beépített őrszem. Ago nagyot sóhajtott, noha ez csak egy nagyobb levegővételnek tűnhetett mégis csak erre volt képes. Óvatosan, hogy ne csapjon zajt ültében megfordult, úgy hogy a fával nézzen farkasszemet.
~ Ha az előbb sikerült most miért ne menne? ~
Gondolta magában Ago, majd óvatosan Chakrát kezdett vezetni a tejfehér szemébe. Ahogy az szokott lenni, a szem körüli erek megduzzadtak, és kitüremkedtek a szemgödör körül. És ez fájt. Ago ha tudott volna most felüvöltött volna a hirtelen érkező fájdalomtól, ami a bőrének megnyúlása, az erek kidagadása, meg úgy a szemének használata okozott. Remlélni merte csak, hogy ismét megkapja a látomásszerű képet, az áttűnő fehérsége, azt, ami előnye ennek a fájdalmas golyóbisnak van. Hiszen csak így könnyebben lehet felmérni a terepet és tervet kiötölni.

Ha sikerül a körültekintés, de nem vesz észre semmi lényeges vagy meghatározó dolgot, azokon kívül, mint amit szabad szemmel is láthatott, akkor lassan ismét guggolásba tornássza magát, és kicsit előbbre dől. Mint a futók, akik a rajthoz álltak fel. Ago összeilleszti a kezeit ezzel megalkotva a kígyó kézpecsétjét, majd az épp szemével elkezd kutatni egy közepes méretű kő után.(Fuuton: Suiran Reppu) Hiába készül most valami klisére, mégis ez az egyik legjobb taktika. Hiszen akármennyire lejárt lemez, még működik. Legalábbis reméljük működni fog. A kő melyet Ago kinézett magának lassan emelkedni kezd, óvatosan remegve emelkedik a levegőbe. Ago folyamatosan koncentrálva mozgatja az aljnövényzet szintjén a kavicsot, ügyelvén, hogy indokolatlanul ne csapja hozzá semmihez. Majd amint kellő távolságra ért vele erősen meglöki, próbálván ágakat törni vele. Persze nem sokat, hiszen az sem lenne célravezető, ha egyből végicsörtetne az erdőn a kis trükkel, hisz az meg már gyanús. Csak egy két apró roppanás kell, egy kis sistergés. Mint amikor valaki bénán kémkedik. És amint az őrök elindulnak, hogy megkeressék a hang forrását, az egyikük fejére ejti a követ. Ez egy darabig leköti őket, és a keletkezett résen shunshinnal be is tud rohanni, egyenesen a barlang bejáratáig, oda ahol már remélhetőleg nem látják. Ekkor ismét a Kakuremino jutsuhoz folyamodik, hogy elvesszen végleg a félhomályban. Innen már csak egy irány lehetséges, és az az előre. Szóval óvatosan ügyelve minden lépésre megindul befelé a hegy belsejébe. Hogy hogyan is fog kijönni? Nos, ezzel majd akkor foglalkozik, ha már bent körbenézett.

**Hyuuga Oyoki** Kedd Május 03 2016, 00:49

//Nos akkor vissza a kezdetekhez. Örülök, hogy újra én mesélhetek neked. Vissza olvastam az eddigi játékos és nagyon hiteles a karid kijátszása habár nem mernék egy életbiztosítást kötni rá... azért drukkolok neki.//

Újfent a byakuganhoz nyúltál volna, hogy ismét többet láthass, mint a legtöbbek ám már első alkalommal sem ment ez olyan könnyen így most sem volt problémamentes. A fájdalom mellet jelentkezett egy újabb tünet is most. Mikor ismételten elkezdtél átlátni a dolgokon, hatalmas szédülés, és hányinger kapott el. Majdnem elájultál ami nem túl meglepő hisz az agyad még nem szokott hozzá, hogy egyszerre ennyi információt dolgozzon fel. Csak képek maradtak meg a fejedben, de egy dologban bizonyos lehettél. Nem csak a bejáratnál vannak emberek de az épület belsejében is van pár lény. Azt már nem tudtad megállapítani, hogy harcosok vagy civilek-e, de nagyjából tízen lehettek.

Rajtad állt miként cselekszel, ám ha a bejutós tervednél maradtál akkor az-az alábbi képen sült el.

Hamar találsz egy megfelelő méretű követ és rutinosan tudod rajta alkalmazni a technikát is. A zajra felfigyelnek a kapunál lévő őrök és a vezetőjük egy intéssel a hang forrása felé is küldi az egyiket. A civileket, meg útjukra bocsátja, hogy folytassák a helyszín felkészítését. Összesen 3-an maradtak kint, akikből egy épp a hang forrását kutatja. Mikor a köved a fején landol és hangosan feljajdul a vezetőjük a másikat is utána küldi így ő egyedül marad figyelni a bejáratra. A két emberre se lehet túl messze amennyire megtudod ítélni maximum 300 méterrel sétálhattak arrébb. A bejutás így nem lesz annyira problémamentes, így hát fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy megéri e mégis belopózni.

Állapotod: 99% Kis fáradság a kevés alvástól, és a fejed is fáj egy picit a byakugan miatt. A többi tünet azonban már elmúlt.
Chakra: Kavicsos trükkel 91% nélküle 94% (2x byakugan, 1x klón, 1x a hangtalan lépéseid, 1x a természetbe olvadás.)

**Ago** Pént. Május 20 2016, 14:55

// Bocsánat a késésért ^^ Agoval többször is át kell gondolnom mit teszek, mert nem nagyon szeretném ha az első kalandján elpatkolna Very Happy

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet megfingatni Very Happy

Emellett a poszt miatt is elnézést, mivel tervezési fázis van, kicsit gyengére sikerült ^^ //

Ago szeme majd felrobbant. Igaz hogy számított rá, de nem ennyire. Mintha tüzes vassal nyúltak volna át a szemén egész az agyáig, és égették volna át a húsát. Marta, égette, csípte, lüktetett, és ki akart robbanni a helyéről. És ez csak a szem. A képek, amiket az agyának kellett feldolgoznia egyszerűen a lehetetlen kategóriába estek. A villanásszerű tejfehér áttetsző kép. Emberek és a testükben keringő folyadék. Mindezt Ago agya nem tudta teljesen felfogni, így a részletek mind elvesztek csak a lényeg maradt meg.
Ago némán üvöltött. Szemét összeszorította kezei ökölbe szorultak. Válla sajogni kezdett. Nem volt éppen olcsó ár azért, hogy bepillantást nyerjen a szikla bejáratához. Több ember is volt odabent. Zömében munkások, de ki tudja pontosan mifélék. És eléggé sokan vannak. Új terv kell, hiszen így nem lehet ajtóstul rontani a házba. Két lehetőséget látott reálisnak.
Az első, hogy megpróbálja minél nagyobb körben körbejárni a szentélyt. Ahogy csak lehet, kikerülvén az őröket, felderítve a részleteket, a hibákat, esetleges bejáratokat. Persze mindezt úgy, hogy ne vegyék észre. Abból csak baj lehet. Emiatt is kell fenntartania a technikáját ameddig csak, lehet. Rizikósabb részeknél pedig a Kakureminot. Sajnos mások alakját nem veheti fel. És hogy miért is nem? Mert egyet sem látott közülük, egyet sem fogott el az emberek közül, és nem tud beszélni. Ez mindent visz. Ha nem képes valaki a verbális kommunikációra, akkor az ilyen álcák egyenesen életveszélyesek. Szóval amilyen óvatosan csak lehet, felfedezi a környező területet. Ahol lehet, beljebb merészkedik.
A másik terv egy fokkal egyszerűbb, és az előzőre épül. Ha nem talál semmi érdekeset, semmi fogódzkodót, akkor hátrébb megy a főbejárattól, és megmássza a fákat, majd azokon előrébb tör. Egy olyan helyet keres, ahonnan könnyedén megfigyelheti a bejáratot, az őrök mozgását, de őt magát nehéz lesz észrevenni. Persze számolnia kell csapdákkal, esetleges őrszemekkel, szóval, mint mindig itt is biztonsági játékot kell alkalmazni. Egy orgyilkosnak alap, hogy mindenütt veszélyt sejt. Elvégre, akire ráuszítják, lehet agyafúrtabb, mint elsőre gondolná az ember. És egy ilyen volumenű találkozóra, nem biztos, hogy felkészületlenül érkeznének.

Ha Ago sikeresen elhelyezkedik a megfigyelő állomáson, akkor marad. Ameddig lényegesnek érzi. Ez lehet másnap reggelig is, de nem biztos, hogy az jó ötlet lenne. De azért, hogy lássa a fogva tartóját a vérében fuldokolni, miközben társai hullájával verik őt. Minden fáradalma megér.

**Hyuuga Oyoki** Szomb. Jún. 04 2016, 15:09

Óvatosan körbe jártad a terepet, és senki nem fülelt le ám túl sok új információval sem gazdagodtál. A terület körülbelül 200 négyzetmétert foglalhatott magában és az építmény nagyjából 20 méter magas a tetején kupolával. A falai bár öregek, de első ránézésre igen stabilak, akár egy rohamot is egész tűrhetően kibírhatnának. Bejáratból látszólag csak az-az egy van ahol az őrök is álltak ám van pár ablak 5-10-15 méter magasságban. Az épület zöme megfigyelés alatt áll. Óránkét sétáljak körbe az egészet, és néha random ablakokban is megjelenik egy-egy fej. A körbejárás után egy biztonságosnak tűnő fán pihentél meg és figyelted tovább a helyszínt. Két őrségváltást láttál, az egyik négy óra fele volt a másik éjfélkor, és minden alkalommal 20-20 új ember jött és ment. Ezekből arra következtethettél, hogy összesen 60 fegyveres ember van a szigeten akit őrségbe raktak és 8 óránként váltják egymást a munkában. Szóval hiába csak 20 személy van egyszerre a helyszínen, de ha akció közben hangzavart csaptok vagy valaki meglóg akkor egy igen tetemes csapattal kell szembe néznetek. Az éjféli őrségváltás után újra döntened kellet mit teszel. Figyelsz tovább? Vissza mész pihenni hisz szinte semmit nem aludtál, vagy követed a menni készülő őröket?

**Ago** Vas. Okt. 23 2016, 21:31

// Jééé O.O élek Very Happy

//

Ago körbejárta az egész szentélyt és közben morfondírozott. Agyában képek tömkelege játszódott le, akár egy régi mozigép szalagján. Mindegyik egy-egy lehetséges tervnek a magjai voltak, amelyek lassan kezdtek kicsírázni az ifjú fejében. Noha még ő maga sem volt biztos abban, hogy mégis mit, és hogyan is kéne, hogy tegyenek. A sziget tele van ellenségekkel, és nekik négyen kell, hogy likvidáljanak ebben a tömegben egyszerre több embert, teljesen észrevétlenül. És a felkészülésre alig maradt idejük, és csak hogy tetőzzék a dolog, csak úgy sem állíthatnak be, vagy tehetnek előkészületeket könnyedén, hiszen ők talán az egyetlenek, akiket nem ismernek a martalócok, és így drasztikusan csökkent annak a lehetősége, hogy nappal dolgozzanak.
Ago körbeért a templom körül, és dühösen tapasztalta, hogy itt csak egy bejárat van, és azt sem hagyták őrizetlenül. A fára felmászva pedig csak megbizonyosodott róla, hogy ez a vállalkozás egyre nehezebb, és nehezebb.
Lassan kezdett ráesteledni, és még az ő mindent próbált szervezete is kívánni kezdte az ételt, az italt, és a természetes szükségleteket. Ficergett, hogy enyhíthessen a zavaró érzésen, de a hólyagja egyre jobban duzzadt, és félő volt, hogy ha nem cselekszik idejében akkor bizony itt aranyeső fog aláhullani.
Óvatosan lemászott a fáról ügyelve hogy ne keltsen semmi zajt, majd pedig kicsit odébb ásott egy apró gödröt, ami felé odahajolva képes volt kevés zajjal könnyíteni magán. Majd ezt a gödröt beásta, és elegyengette rajta az avart.
A tarkója felől ismerős nyomást érzett, és érzések özönlötték el az elméjét. Büszkeség, izgatottság, felsőbbrendűség, magabiztosság. Úgy tűnik a lény ezt a kis akciót terület megjelölésként fogta fel, és most úszott a mámorban. Ago belül felröhögött, mire a lény megfeszült, és rámordult a test tulajdonosára, és haragot sugárzott az elméjébe. Ago elhessegette a teremtményt, mire az sértődötten visszavonult zugába, ezzel megszűntetve a nyomást az ifjú tarkójában.
A kis közjáték után Ago ismét képes volt a feladatra koncentrálni. Bár lehet ezzel sok időt vesztegetett el, de itt nem tud többet tenni, kénytelen visszatérni a bázisra, hogy információt cserélhessen a csürhével. Bár itt ő az egyetlen, aki semmivel sem gazdagodott…
~ Hmmm…~
Gondolkodott el magában az ifjú. Noha nem biztos a dolgában, de ez itt egy jó lehetőséget kínált egy újdonsült „barát” bevetésére. Bár igaz ez a korábban emlegetett „barát” nem biztos, hogy a legmegfelelőbb választás, de Ago úgy gondolta jelenleg ő a leghasznosabb.
Bal kezének egyik ujját a fegyverei közé nyomta, majd mikor éles felületet ért vele, erősen megrántotta a kezét, hogy a tárgy megvérezze az ujját. A fajdalom mámorítóan hatott a fiúra, és szinte ismét elkezdett dagadni a nadrágjában valami. De ezzel most nem foglalkozott, hiszen a vérszagra sokan jönnek. És ezek közt van a Lény is, aki ismét előmászott a zugából, hogy körülszimatolhasson. Előretört az elméjében úgy fúrta át az akadályokat, mint vakond a földet, hogy kiszimatolhassa a vér forrását, és az esetleges harcokat. De Ago most teljesen mással volt elfoglalva, így a Lény félúton meg kellett hogy álljon, és onnan bámult kifelé csalódottan az elme falán túlról. Ago elvigyorodott amennyire a műszája ezt hagyta neki, majd tenyerét a földre téve chakrát irányított a kezébe. Ott ahol a tenyere a földre ért, apró pecsétvonalak kúsztak kifelé majd álltak össze egy egésszé, és egy apró pukkanás és egy kis füst után, nyolc fényes szempár világított rá a sötétből.
Üdv kullancs…
- Anyád a kullancs te ivadéktáp!
Sipította a fekete özvegy. Nos, igen Ago „barátja” a pókok hatalmas nemzedékének kis Fekete Özvegye, Shamoria. A nagyjából tenyér méretű nőstény szemében megvetéssel vegyült tisztelet tükröződött Ago irányába, aki valami hasonlót érzett az állattal szemben. Elvégre Shamoria egy eléggé értelmes teremtés volt, és a mérge, amit használ perceken belül képes eltenni Ago-t láb alól. Ezt mind a ketten tudták, de azt is, hogy ha ez bekövetkezne, a pók sem élné túl, hiszen az ifjút sem ejtették a fejére. Így alakult ki egyfajta kölcsönös tisztelet a másikkal szemben, és bár talán a legérdekesebb, az hogy hogyan is sikerült Agonak egy ilyen lénnyel szövetségre lépnie, ennek a történetét máskor mesélem el.
Ago csendre intette a pókot, aki szerencsére értette, hogy mit is mutogat a néma gyilkos.
- Miért hívtál? Talán megint megerőszakoltál valakit és dicsekedni akarsz?
Ennyire alávalónak nézel? Majd sort kerítek arra is de jelenleg van egy sokkal édesebb méz ami arra vár hogy kinyaljam a csuprából…
Ago szája enyhén kinyílt ahogyan nyelvével körbenyalta a fáslit az arcán, miközben nyála átáztatta a pólyát.
- Még mindig undorító egy szarkupac vagy.
Lehet, de ez így van jól… nos Shamoria… be kéne menni abba a szentélybe éjszakára, és végezni egy kis felderítést. Mi is van ott, hogy is néz ki belül, hányan és hol állomásoznak, esznek, isznak szarnak… mindent tudni akarok!
- És mi hasznom lenne nekem ebből?
Mit tartasz te haszonnak egyáltalán?
- Cöhh... ennyit se tudsz?
Érződött a megvetés az Özvegy hangján
- Tudást, alkímiai tudást. Növénytan, biológia minden érdekel, aminek köze van akár a gyógyításhoz akár a mérgekhez.
Nos, jelenleg egy alvilági rohadékot kell aprólékosan felboncolnom. Szóval, ha ez is megteszi, akkor az asztal két nap múlva terítve lesz.
- Ez is valami…
A pók lassan elkezdett mászni a sötétben majd halkan hátraszólt:
- Reggel napnyugtakor idézz meg… akkor majd elmondom mit is találtam.
Ago bólintott, majd a pók eltűnt a teljes sötétben. Ő maga pedig visszaindult a táborba. Elővigyázatosságból ismét egy klónt, küldött maga elé (Kawarimi a súly miatt ^^) hogy ha netán csapda lenne elhelyezve valahol akkor a farönk és ne az ő gerince roppanjon ketté.

// Ha bármi probléma lenne a reaggal miszerint akár Shamoria irányítása esetleg megidézése nem történhet meg mesélői beleegyezés nélkül akkor természetesen a posztot javítom ^^ //

**Ago** Hétf. Feb. 12 2018, 21:47

Ago nem tudta mi idegesíti jobban: Hogy egy hordóban van összezárva a világ talán legidegesítőbb egyedével, vagy az, hogy ennek az előbb említett szardarabnak még sikerült behugyoznia is mellette. És mint azt jól tudjuk, Ago nem az a türelmes fajta aki képes bármit is elviselni. Ahogyan, a meleg sárga lé, elkezdte átáztatni a ruháját, a bérgyilkos egy kissé megingott, és lépett is volna hátra, már ha lett volna mögötte hely. De egy ilyen szűk helyen ahol amúgy állni sem tudott, erre nem igazán volt lehetősége. A pumpa szépen lassan kúszott felfelé az agyában, mint a húgy a ruhájának a szövetén. Égető maró, savas szag kezdte belengeni a hordó belsejét, és csoda, hogy a tartalma nem okádta el magát. Halk bocsánatkérő hangot hallott maga elől, és tudta, hogy bár sikerült megtörnie már egyszer ezt a gyereket, de úgy érezte nem eléggé. Talán nem is megtörnie kellene, hanem eltörnie? Minden egyes csontocskáját a gerincecskéjében? Agonak elege lett. Elege volt abból, hogy ebben a bagázsban mindenki hülye! Mindenki csak arra képes, hogy rinyáljon, hisztizzen, értetlenkedjen, és baromkodjon. Ez a „csapat” vagy hogyan is kellene nevezni, semmit sem jelentett Agonak, csak és kizárólag fejfájást.
~ Meg fogjuk ölni… ugye tudod?
Vér, Kéjvágy, Ölés, Öröm,
~ Hmpf... gondoltam
A hordó lassan utazott az épületen belül, és bár Ago az elején próbálta követni, hogy pontosan milyen útvonalon is haladnak, gyorsan feladta ezt, hiszen a fordulatokat nem érezte olyan jól, mintha látta is volna a kanyarok helyét. Így tehát néma beletörődéssel utazott kellemetlen szagú ruhájában, kellemetlen utitársával.
Aztán megálltak. A hordó feneke hatalmasat koppant amint letették őket. Hiyomén látszott, hogy nem sokáig bírja már a bezártságot, főleg nem egy olyannak, akinek a fejében éppen az játszódik le, hogyan is fogja megölni őt. De Ago csendre intette a törpeszart, egy erősebb mozdulattal, amit nem lehetett nem figyelmen kívül hagyni. Szinte már-már barátságosan az egyik kezét Hiyome fejére rakta és gyengén tolta lefelé, ezzel is jelezve, hogy maradjon ott. Igen a gyanakvás elaltatására vannak jobb módok is. De mikor a legédesebb az ölés? Ha az, akit kiszemeltél, nem lesz képes eldönteni, hogy a prédád, vagy a társad. És Ago pontosan ezt akarta elérni, hogy ebben a teremtményben felgyúljon a remény apró naív szikrája, hogy talán ő mégsem annyira rossz, mint amilyennek tűnik, hogy talán mégis csak őket védte, hogy talán mégis… de mégsem. Ago nem az a fajta, aki egy varázsütésre másképp cselekszik. Akiről kiderül félúton, hogy nem az, aminek látszik. Ő az ami, és ez a legfélelmetesebb.

Egy fél óra néme csend után óvatosan kimásznak a hordóból. Ago pedig ha van, rá módja Az egyik Kunai segítségével levágja a ruhájának azon részeit melyek tocsognak a húgyban. A cipőjét nem veszi le. Ha futni kényszerül egy erős lábbeli mindig jobb mintha nem lenne rajta semmi. Amint végzett átadja a kést Hiyoménak és jelzi, hogy tegyen ő is így. Ha a kiscsaj ellenkezik, Ago maga tépi le róla a ruhát puszta kézzel, és gyömöszöli bele egy krumpliszsák ruhába. Bár az is lehet, nem kell krumpliszsák. Körbetekint az ételraktárban, és valami olyat keres, amivel el tudja tűntetni a lábának a szagát. Ha szerencséje van, akkor talál egy kis tejet, és citromot. A tej semlegesíti a húgysav maró szagát, míg a citrom, egy kellemesebb kevésbé problémás illatot kölcsönöz neki, ami noha lehet feltűnő, de mégsem ad annyi gyanúra okot, mint az erős húgyszag. A hordót lezárja a göncökkel együtt, és egy kevés tejet locsol bele, majd elrejti a többi között. Ezek után pedig megkezdődhet az akció. Ago jelzi Hiyoménak, hogy induljanak, és ezzel egyidőben két technikát is aktivál. A sajátját amitől a léptei nem hallatszódnak, és beidézi a régi „barátját” a hangoskodó Shamoriát. A pókkal előremennek, és megpróbálnak minden lehetséges veszélyforrást felderíteni, úgy hogy a lánynak ne kelljen a falakon ugrálva közlekednie, és emiatt esetleg lesérülni, zajt csapnia, hátráltatnia őt stb. A cél a tárgyalóterem. És hogy pontosan mit is tennének ott? Nos Ago elfoglalná a lehető legmagasabb pontot, ahol is, a ruháját chakrával átitatva olyanná tenné, mint a környezete, ezzel is szinte láthatatlanná válva. A Törpeszar elhelyezne az ajtók fölé olyan szerkezeteket, amik a belső nyitástól aktiválódnának, onnantól kezdve hogy a tárgyalás kezdetét veszi. Ha több ajtó van, akkor Ago megpróbál robbanó jegyzeteket helyezni oda, hogy bármikor elvághassa a menekülés útvonalát azoktól, akik a célpontjai. Egyetlen ajtót hagyna csak meg amin ő menekülne. Ehhez pedig a legjobb útvonal a csatornákon át vezet. Shamoriával való egyeztetést követően úgy döntött, hogy az a legbiztonságosabb, hiszen valószínűsíthető, hogy a tengerbe vezet. Arra az esetre, ha valami balul sülne el, és lent ragadna levegő nélkül, Ago megkérte Shamoriát, hogy használjon fordított idézést, rajta már ha lehetséges. Bár sok dolgot kellene még elintéznie, mielőtt menekülni kényszerül. És abban az esetben, ha minden a helyén van, minden csapda élesítve van, és minden az ő felügyelete alá került… Elvágja a kis szar torkát, és hullájának színpadias leejtésével kezdi meg az akciót.

Hidan Csüt. Márc. 29 2018, 08:07

Mialatt Ago nekiáll tejjel és citrommal receptklubot játszani extravagáns, hálószerűre szabott nadrágjában, addig Hijome meglepően egyszerű végén ragadja meg ugyanazt a problémát…

- A-ago-sama, erre igazán semmi szük…

Az orvgyilkossal ellentétben, s annak kifejezett utasítása ellenére is, a lány egészen egyszerűen belemártózik a csónakszállítmányok fogadására kialakított, vízzel feltöltött csatornába, ami a helyiséget kettészeli. Na persze, az sem éppen rózsavíz illatú, de határozottan közelebb áll az elhagyatott templomkomplexum alsóbb szintjeinek rothadt algára emlékeztető, dohos levegőjéhez. Talán azért is praktikusabb ez így, mert a kölyök alsóruházatából egy tenyérnyi sem maradt szárazon, míg a vizeletben ültek csaknem egy órát. A vizes, ámde sötét színű nadrág pedig még mindig jobb rejtőszínt biztosít egy gyéren világított épületben, mint Ago fekete ruhafoszlányai alól kivilágló, sápadt virgácsai. Technikailag annyira szétszabta az öltözetét, hogy sötétben azt hinné az avatatlan szempár, hogy egy torzó nélküli lőccsel áll szemben, ami lábakat növesztett magának.

Habár a szagproblémát ki-ki a maga módján sikeresen elhárította a küldetésvégzés útjából, az idegesítő kis nőszemély még mindig sántít, ami komoly problémákat gördíthet eléjük a feltűnésmentes továbbjutásban. A füstfalusi újfent megidézi Shamoriát, akivel egy időre hátrahagyják a bicebócácska, gügyögő picsát, amíg az továbbra is az éléskamrában meghúzódva nekilát előkészíteni a merénylethez szánt csapdákat. A fekete özvegy már szerencsére ismeri a járást, azonban így sem olyan egyszerű a helyzet, mint az Ago elsőre elképzelte.

Az előzetes felderítés alapján a következőkre sikerül rájönni: a pincétől a ceremóniateremig vezető, nagy belmagasságú folyosók egymáshoz képesti elrendezése nagyjából egy szögletes nyolcasra emlékeztet, melynek pontosan a közepén van a pincébe vezető lépcső, melyen keresztül a páros felkaptatott a templomba. Ennek a nyolcasnak az északi folyosójáról nyílik három mellékjárat, amik a szentélybe vezetnek. A legkisebb távot a középsőig kell megtenni, azonban ez van a leginkább szem előtt az összes közül. A templom ezen részén, mely a valahai szolgaszállás lehetett négy pár zsoldos járőrözik. Útvonaluk kezdőállomása a szögletes nyolcas egy-egy sarka, és mindegyik kétfős csapat a velük átellenes oldallal ellentétes irányban masírozik. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a pincebejárónál nagyjából háromperces időközönként fordul meg négy katona, akik aztán ismét kétfelé válnak. Emellett rendszertelen időközönként fegyvertelen szolgálók is meg-meg fordulnak errefelé, akik az esti vacsora előkészületeiben segédkeznek.

A pók ninjuu ennél tovább is képes eljutni, de tapasztalatai csak a tegnapi nap során elmondottakat erősítik meg: a központi szentély minden bejáratát ketten őrzik, ezeken felül csak a szellőzőkön keresztül közelíthető meg, amiknek bejárata le van rácsozva, és csak egy gyermek lenne képes beférni rajtuk. A ceremóniateremben egy egész szolgahad serénykedik, egy tizenkét főre megterített asztalhoz tálalnak és készítik a díszítéseket. A szindikátus egyik tagja sem érkezett korábban, de talán ha jött volna sem ismerné fel egyikük sem. A rajtaütés helyszínét egybefüggő, dómszerű mennyezet borítja, amin nem igazán kínálkozik magaslati pozíció, leszámítva talán a szellőzőaknák szervizeléséhez épített körgalériát, mely három méterrel a talajszint felett húzódik.

//A következő körben egy megoldási tervezetet szeretnék látni tőled, amiben leírod, hogyan jutna keresztül a karaktered az általam említett nehézségeken. Amennyiben nem vétesz hibát, a történetet onnan folytatjuk, ahol eredetileg is abbahagytad, viszont ha valami balul sül el, akkor onnan vesszük fel a történetfonalat. Hijomét innentől használhatod NJK-ként ha szeretnéd, és reális keretek között azt is rádbízom, hogy milyen felszerelés van nála, és milyen csapdát szeretnél állítani a főteremben, már amennyiben sikerül ezt a tucatnyi szolga által észrevétlenül kivitelezni. Mivel még sem egészen értem, amit leírtam, ezért készítettem egy kis illusztrációt, noha talán a magyarázásnál kevésbé csak a rajzoláshoz értek Very Happy

//

**Ago** Pént. Jan. 10 2020, 09:21

// 2 év? Szép Very Happy

Ha van lehetőség arra, hogy amit Hidan ígért nekem két Rosé fröccs között, és be tudja fejezni ezt a csoda kalandot, akkor élnék vele Very Happy

Ha nem mert ez idő alatt megutált, akkor remélem lesz olyan szadista egyén, aki szívesen kínozna tovább ^^//

Ago legnagyobb meglepetésére, a Törpeszar szerű képződmény, okosabbnak bizonyult, mint azt a gyilkos gondolta. A pöcegödör szag, valóban jobbnak bizonyult, az ő ötleténél, még ha ezt nem is akarta sem bevallani, sem elfogadni. Mindenesetre, nem volt ideje arra, hogy ezen rágódjon. Óvatosan, hogy semmiféle zajt ne csapjon, feloson a pince lépcsőjén, négykézláb csúszva. Így képes elosztani a súlyát nagyobb felületen, ezért nehezebben botlik meg, vagy csap véletlenül zajt. Ahogy felér kitekint a gyéren megvilágított folyosóra, felméri a terepet. Shamoria elmondása alapján, négyszer két őr figyeli a terepet, és járőrözik folyamatosan. A hivatalos kézjel amit ezek egymásnak mutogatnak, valahogy bárgyú gondolatnak tűnt most. Ők nem fognak egymásnak mutogatni semmit. De ha jön a váltás azok igen. Ago agya zakatolni kezdett. A Murénában töltött évek alatt, sokszor kellett beosonnia, olyan helyekre, amelyek erős őrizet alatt álltak. Noha Agonak sosem volt az erőssége a besurranás, ő inkább amolyan... gyakorlatias ember volt. Ha mindenki halott, akkor nincs szemtanú. Ilyen egyszerű.

Az elméje mélyén a Bestia, ravasz tekintettel szemlélte Ago agyában az ötletelést. Látszott rajta, hogy tudja nem érdemes most beleavatkoznia a helyzetbe, mert abból egyiküknek sem származna előnye. Persze sosem lehet tudni, hogy az az álnok Lény mégis mire gondolhat. Lassan sugárzott Ago irányába egyfajta nemtörődömség érzés. És ettől Agonak még jobban felállt a hátán a szőr, mert tudta, hogy tervez valamit, még ha nem is adja jelét ennek.

Gyorsan számba vette a lehetőségeket. Visszaosont a pincébe a Lányhoz, és a porba / koszba felrajzolta az alaprajzot. Kezdetleges volt, de a célnak megfelel. Ezen próbálta ábrázolni a terveit. Megtehetné, hogy álcázza mindkettejüket, és a pincében található élelmiszereket használva, egy szolgálópárnak adatja ki magukat, és így oson be a terembe. Csak ehhez kell ismerni a jelszót, kézjelet, bármit. Plusz, ha hozzászólnak, akkor ez az abortusszökevény, vagy összehugyozza magát, vagy sírni kezd, és ezzel elárulja őket. Ago meg a szótlanságával. Bár az még annyira nem gyanús. Sőt mi több, talán még jól is jön. Egy néma szolgáló kisebb gyanút kelt, mint az amelyik beszél. Elvégre hogyan kotyogja ki a titkokat? Jó persze vannak módszerek, de ezek itt aligha gondolnának ilyen módszerekre. Ago még azon is csodálkozna, ha tudnának írni olvasni.

Ehhez a tervhez, viszont sok előkészületre van szükség, és nem kicsi szerencsére. Hiszen kell egy szolgáló, akit elkaphat, kivallathat, és felveheti az alakját. Bár akkor azzal is számolnia kell, hogy az illető neadjisten beszélt az őrökkel, és a hirtelen némaság gyanús. Ezért ha sikerül is elkapnia, akkor egy teljesen hétköznapi illetőnek kellene álcáznia magát. Ha sikerül, akkor képes lehet elvegyülni a szolgálók között. Hiyomét berakja egy hordóba, egy tisztába, vagy bármilyen olyan tárolóba, amit be lehet vinni a szentélybe, és nem kelt feltűnést, onnan pedig a lán képes lesz az asztalok alatt kóborolni. Már ha ezek a faszfejek vannak annyira igényesek, hogy alkalmaznak terítőket, és asztalszoknyát az asztalokra. Egyébként baszhatjuk.

A második lehetőség, egyfajta besurranás. A Törpefost az ölébe veszi, és felszalad a plafonra, akkor amikor az őrök elhaladnak egymás mellett, így teret hagyva neki a szabad cselekedetre. Felmászik, mit egy pók a plfonra, és alkalmazza a Kakuremino no Jutsut. Ezzel a félhomályos teremben könnyen el lehet vegyülni. A problémát az okozza, hogy hogyan is bírja a lány a mászást, és hogyan képes tartani magát Agon. Ha izeg mozog, azzal kibillentheti az egyensúlyából, és a legrosszabb esetben fedheti fel magukat. Azt pedig nem szeretné. Viszont így óvatosan haladva képes lenne eljutni a legrövidebb úton a szentélybe. Ha szerencséje van, akkor, még egy szellőzőjáratba is képes lenne beszuszakolni a lányt. Akinek pedig onnan sokkal több lehetősége van cselekedni. Ő pedig felmászhatna ugyanígy a kupola tetejére, és kivárhatná az időt. Persze rohadt fárasztó dolog lenne, és azt nem engedheti meg magának, hogy idő előtt kifogyjon a chakrából.

Ezeket a lehetőségeket vázolta fel a vele szemben álló lánynak. Hogy az mennyit is fogott fel mindebből, azt csak a jóisten tudja. Ha képes valamivel előrukkolni azt Ago meghallgatja, és számításba veszi, de ha nem tud okosat mondani, akkor a következőképpen cselekszik:

Vegyíti a két ötletet, és úgy próbálkozik a megoldással. Először is a B tervben lévő bejutási módszert alkalmazza. Elrejti magukat, és a plafonon közlekedve próbál meg bejutni a középső járaton. Ügyesen figyelve arra, hogy lehetőség szerint az őrjáratok éppen akkor kerüljenek, amikor ő mozog. A félhomály a segítségére kell, hogy legyen. Ha véletlenül meglátnák, vagy gyanút fognának Shunsint akamaz, és gyorsan helyet változtat. Amint az egyik elszigetelt szellőzőhöz ér, Hiyome kinyitja azt, és bemászik. Akár akar, akár nem. Ő ott felkészülhet a kis...„csapdácsoskocskáival” vagy mikkel. Ago pedig beosonhat a terembe. Attól függően, hogy mennyien vannak, két lehetőség közül választ:

Ha sokan vannak a szolgálók, akkor felvesz egy átlag emberi alakot a Henge no Jutsuval, és beáll a munkálatokba. Ha valaki kérdezi, csak mutogat. Kicsi az esélye, hogy valaki értse a jelbeszédet, úgyhogy nyugodtan elküldhet mindenkit a picsába. Legalább egy darabig le tudja vezetni a frusztrcióját.
Ha kevesen vannak, akkor nem oldja fel a Jutsut, és elrejtőzik az asztalok alatt, valahol a sarokba, és meglapul. Ez a kockázatosabb. Elvégre a tétlenséget, sem Ago sem a Lény nem szereti. És nincs kedve konstans elmepárbajt vívnia a Rókával.

Ago óvatosan megvérezteti az ujját, és a saját tenyerén, hogy ne hagyjon bármilyen nyomot, megidézi a kis Kullancsát, aki remélhetőleg, amint hívja, nem fog sipítva kiabálni vele ahogy szokott. Kell egy hátvéd, illetve valaki aki előre tud menni és jelez neki, hogy tiszta-e a terep.

Hidan Hétf. Márc. 23 2020, 21:08

//Nos, örülök hogy újra én mesélhetek neked, sajnálom hogy ennyit kellett várnod, mire összekaparom a meséléshez való ihletet Smile

A kalandot újraolvasva kicsit revizionáltam a nem chakrajellegű jutalmakat, amennyiben a Staff is jóváhagyja a döntésem. A küldetés nehézségét és a célpontok státuszát figyelembe véve a küldetésért járó pénzjutalom 150000 ryou. Viszont minden egyes meghalt csapattag után 40000 ryout fog levonni Kip a sápodból, tehát ha egyedül Ago éli túl, 30000 lesz a maximális jutalmad. A Kalapos fejének leszállítása esetén 20000 prémium jár. Ezenfelül a késésért szeretném 20 chakra vagy egy szintednek megfelelő, választható technika jóváhagyását javasolni az ellenőrző Staffnak. Most már a végjátékban vagyunk, minőségi és kreatív játékot várok tőled! Smile

//

Miután Ago felrajzolta a padlót borító mocsokba a Shamoria által szerzett információkat, valamint a templomfolyosók vázlatos alaprajzát, ideje az elképzeléseket végre gyakorlatba ültetni. A törpeszar kivételesen hamar megérti a rémszerzet egyszerű mutogatásokkal közölt szándékait. Ahogy a görnyedt, madárijesztőre hajazó szerzet lehajol, hogy a kis dögöt a nyakába vegye, a gyermek hátrál két lépést tőle. Órák, ha nem napok óta először ül ki mosoly taposnivaló, alábástrom babaarcára.

- Én is tudok ám chakrácskát használni!

Mondja olyan átszellemült büszkeséggel, mintha valami kivételes, párját ritkító képességről lenne szó, nem pedig kibaszott alapkompetenciáról a ninjaszakmában. A kölyök egy könnyed mozdulattal elrugaszkodik a nyirkos kőcsempékről, majd miután tenyerei a plafonra tapadtak, enyhe lendületet véve úgy pozicionálja testét, hogy hasa a mennyezetet súrolja. A következő pillanatban ruházata elkezdi felvenni a környező színeket, csaknem teljesen észrevehetetlenné téve a nyafka kis csótányt a gyanútlan tekintetetek számára. Méghogy nem lehet a szarba szöget verni... Ez határozottan megkönnyíti a füstfalusi bérpenge dolgát.

A mennyezeten való közlekedés valamint a Kakuremino együttes használatával a merénylőpáros könnyedén eljut a szellőzőnyílásokig anélkül, hogy a folyosókon járőröző katonáknak ez szeme szúrna. Hijome - az eddig látottak alapján tőle meglepő profizmussal -, miután térdelő testhelyzetet vett fel, egy csavarhúzót kap elő az egyik lábára szíjazott erszényből, majd a szerszámot a fedőrács alsó csavarjaihoz illeszti és szemmel csaknem követhetetlen gyorsasággal kezdi kitekerni azokat a menetükből. A legérdekesebb az egészben az, a keze nem is mozog közben, csupán a tenyerében szorongatott csavarhúzó nyele forog a saját tengelye körül nagy sebességgel.

A szellezőaknán keresztül egy rikácsoló férfihang foszlányaira lehetnek figyelmesek, ahogy az épületen átsüvítő huzat feléjük sodorja őket:

- Olyan baromi nagy kérés lenne, hogy a személyzetem legalább a saját ujján tudjon számolni?! KILENC! NEM TIZENKETTŐ! Kilenc főre kellett volna terítenetek, ti kibaszott agyalágyultak! Szedjétek le a felesleges tányérokat és vigyétek ki a székeket, mielőtt a hátatokon fogom eltörni őket, érthető voltam?!

A tejesszájú korcs értetlen tekintettel mered a mellette gubbasztó Agora, de egyéb jelét nem adja meglepettségének. A fekete özvegynek azonban igaza volt a szellőzőkkel kapcsolatban: ezeken a szűk járatokon még Hijome és csak éppen hogy átfér, a néma gyilkosnak más utat kell találnia a ceremóniaterembe.

- Bent talcsikah!

Suttogja a fossalbélelt, affektáló szörnyike, miközben hátizsákját válláról lekapva előbb a csapdásztáskát gyömöszöli be a szellőzőbe, majd ő maga is eltűnik benne. Kérészéltű, áldott magány. Végre.

Az orvgyilkos szakmabeliekhez méltó, hidegvérű türelemmel várja, amíg az őrjáratok elvonulnak a továbbjutást jelentő mellékfolyosók környékéről. Amikor szabad a terep, vákuummal körbevett, csizmás lábai hangtalanul koppannak az ősi szentély durva sziklából álló padlózatán. Gyorsan és teketóriázás nélkül iramodik az alacsonyabb belmagasságú, fénytelen alagúton keresztül a központi terem irányába, miközben külsejét a Henge no Jutsuval változtatja valami kevésbé gyanút keltőbbé.

Serény munka halk neszei, valamint a korábban hallott főpincér parancsoláshoz szokott, pattogó hangja tudatja a néma szörnyeteggel, hogy közel jár a célhoz. A folyosó végén egy valamiképp ismerős ábrázatú őr strázsál, aki azonnal észreveszi a felé tartó 'szolgálót'. Hosszú pillanatokon keresztül bámulja őt, egy szót sem szólva. Tekintete mintha valósággal lyukat égetne Agón.

Csigavér torzszülött. Már vártunk téged.

Hallja Zoi hűvös, megvetéstől csöpögő tónusát koponyájában visszhangozni, anélkül, hogy a vele szemközt álló, falnak lazán támaszkodó férfi ajkai egyáltalán megmozdulnának. Jobban megnézve a vonásait... Ez volt az egyik őr, akit Kontruiko és a hamuszőke lány eltettek láb alól egy nappal ezelőtt. Hát innen volt ismerős.

A közönséges baka alakját felöltő kunoichi int Agonak, hogy kövesse őt, majd hátat fordítva a ceremóniaterem felé veszi az irányt. Bent egész siserehadnyi szolgáló készülődik serényen a Szindikátus főméltóságai számára felszolgált vacsora tálalásához. Mintha csak egy hangyaboly közepében lennének. A kör alakú helyiség négy átellenes pontján egy-egy hasonló uniformist viselő zsoldos áll őrt. Elnyújtott ásításaikból ítélve jobb elfoglaltságot is el tudnának képzelni magukat, minthogy abroszokkal és levesestálakkal rohangáló pincéreket pesztráljanak.

Remélem készen álltok, mert nem tudom sokáig fenntartani ezt a technikát...

Hallja ismét legáhítottabb prédája hangját a fejében. Mielőtt azonban bármit is tehetne, a mellette álló nő gyors kézjelsorozatba kezd, majd a végén egy tapssal aktiválja lélegzetelállító képességét.

- Gyouzen no Jutsu!

Suttogja, majd ahogy kesztyűs tenyerei egymásnak csapódnak, az idő mintha... Megállt volna körülöttük. Az összes szolgáló és őr sóbálvánnyá merevedik körülöttük, egész egyszerűen megfagyva abban a testhelyzetben, amiben a taps előtti pillanatban voltak. Nem reagálnak semmire és senkire, mindannyian üres tekintettel merednek maguk elé, akármit is csináljanak körülöttük. Egyedül a főkomornyikra nem hat valamiért a paralizáló technika.

- Gyerünk Ago, lássunk hozzá! nincs vesztegetni való időnk.

Szól hozzá a férfi, a stratéga hangján.

- Akkor én hozzá is látok a csapdácskákhoz!

Kiáltja kitörő lelkesedéssel a törpeszar, ahogy egy elegáns mozdulattal leugrik a pár méter magasan körbevezetett galériáról.

//Ezúttal megkönnyítettem kicsit a dolgod, ez mostantól nem sűrűn fog előfordulni Very Happy

Zoi kb 20 percig képes fenntartani ezt a technikát, minden cselekvés és előkészület, amit írsz, bele kell hogy férjen ebbe az időkorlátba. Szabadon használhatod Hijomét, Kontruikot és persze Shamoriát, mint NJK-t, reális keretek között használva a képességeiket persze. A szőkét túlságosan lefoglalja a genjutsu fenntartása. Szeretném, ha Te döntenéd el, a törpeszar milyen csapdákat helyez el, hova, stb. Csak ügyesen, nem szeretném kinyírni a karidat! Még. //

Ajánlott tartalom

Belső szentély

Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély

Re: Belső szentély