Tengu Szentély

Jiraiya Csüt. Ápr. 28 2016, 18:01

Egy Szentély az Erdő Istenének. Ilyen és ehhez hasonló szentélyek az Ország minden területén fellelhetőek, központi szakrális helyeik viszont a Tűz Templomában vannak.

**Kenta Koizumo** Vas. Május 29 2016, 20:47

// Én írok ide először :3 //

Mugo-sensei mintha csak a fiú fejébe látott volna, úgy folytatta a beszédet. ~ Jól is teszik, figyelni kell. Árgus szemekkel. ~ sétált tovább a sensei mellett Koizumo. Kifejezetten jól esett neki, hogy a sensei tehetségesnek gondolja. Szóval van remény? Persze ez eddig sem volt kérdés, de végül is mi az a szint, amit Koizumo el szeretne érni? Séta közben elkezdett ezen gondolkodni. Hova szeretne ő eljutni voltaképpen? A Gőz országában megismert technológiák is vonzották, talán azokkal kezd el foglalkozni, de erős is szeretett volna lenni, erősebb, mint mondjuk... A Hokage? Álmodhat ő ekkorát, hogy még a falu első számú shinobijánál is erősebb legyen? Végül is miért ne? A tűz elem pusztító hatása, a kardok technikáinak végtelen pontossága, mindehhez egyéb ismeretei kiegészítésképp..halálos felállás, akárhogy is nézzük. De amit közben a sensei mond, felkeltette Koizumo figyelmét.

- Használj túlerőt! - hangzott. ~ Ez az! Ez lesz a megoldás!

Szélvihar tört ki hirtelen velük szemből, ami a senseit is megállásra késztette erejével. Koizumo megvetette lábait, oldalt helyezkedett a viharral, hogy minél kisebb felületen hasson rá, és hajába vezette a chakráját, mire az elképesztő sebességgel növekedni kezdett. Hari Jizou. Koizumo még szabadidejében tanulta Konohában, rengeteg munka árán. Igen bonyolult chakrairányítási művelet a szintjéhez képest, de sokat gyakorolta.

- Én magam leszek a túlerő. - dacolt a viharral Koizumo. Fellengzős volt kissé, és a mosoly az arcán a szél által letépett maszkja fölött még inkább azzá tette, de a fiú pontosan tudta, hogy valóban rájött. Erőt szeretne. Az mindegy, hogy mennyit, egy kitétel van: a lehető legtöbbwt. Rengeteg erős jutsut akart, amikkel győzelemre viheti önmagát, a csapatát, mindenkit, akit csak szeretne, akár egymaga is. Határozott volt. Valóban elhitte, hogy ő maga egyedül is lehet túlerő, akár egy csapattal szemben is. Kiállta a vihart, és visszahúzta haját, miközben Erisa felé indult. Látta korábban, hogy a sensei füstfelhőben eltűnik. ~ Végig csak egy klón volt? Elképzelhető.

Még vállig ért a haja, amikor odaért a többiekhez. Az utolsó pár centi visszahúzódását látták csak. A sensei gyorsan kiosztotta a feladatokat, ismertette az útirányt meg minden.

- Viszem Erisát szívesen, ha nem megy neki. - pillantott aggódva csapattársa felé az ifjú ninja. Ötlete sem volt, mennyire lehet komoly csapattársa sérülése, de nem riadt vissza a cipekedéstől sem.

Két nappal később:

A 14-es csapat Tengu szentélyénél állt meg, ahogy azt a sensei mondta korábban. Itt fognak találkozni Shinku-sensei-jel, valamint Yuuval és Sayurival. A csapattagok már napok óta nem látták egymást, jól fog esni az újra egyesülés. Az, hogy közösen mennek a frontra, megnyugtatta Koizumot. Lesz támogatása, ki tudják segíteni egymást. Vajon ők is tanultak valamit, amíg külön voltak? Biztos erősebbek lettek valamivel.

Az út során Koizumo még egyszer átfutotta terveit. Nem ingott meg a hite abban, hogy mérhetetlen erőt tud felhalmozni, csak ki kellett aknáznia a tehetséget, amivel a sensei szerint meg volt áldva. Hogy őszinték legyünk, ki is talált egy új technikát, pontosabban egy kis kiegészítést régi technikáihoz. Még az egyik kémiai kísérletéhez kapcsolódott, amit a Shiroi Renge bázisán végzett. Vörösréz port égetett tűzben, ami zöldre színezte a lángot, és gyenge maró hatást kölcsönzött neki. Tanítója akkor azt mondta neki, nagy mennyiségben egy nagy lángban ez még erősebb lehetne, de vajon meg tudja oldani a por bekeverését? Ha ez sikerülne.. á, biztos, hogy ez egyelőre túlmutat rajta, de ha eleget edz.. ezzel nagyon erős lehetne. A technika kidolgozása egyelőre a visszatérés utánra marad - már ha vissza tudnak jönni a frontról.

**Kenshiro Erisa** Hétf. Május 30 2016, 16:53

A teljes siker volt, szinte hihetetlen, tekintve hogy még igazából nem is tökéletesítettem teljesen. Alig volt időm kigyakorolni így is otthon, mindenféle segítség nélkül. De talán most ezzel elismeri a képességeimet a sensei. Szemeimmel fürkészem arcát, keresve a meglepődést tükröző gesztusokat, mimikákat. Szinte magam is meglepődtem milyen hatalmas ereje volt a szélnek.. Hihetetlen, hogy már képes vagyok ilyesmikre... Elképesztő... Úgy érzem, mintha a kezembe lenne a világ, mintha én uralkodnék.. Még csak 15 éves vagyok, mégis ilyen hatalmas dolgot tudtam véghezvinni? Szinte kicsavartam a fákat a helyükről! Mégis milyen erős lehet a Hokage, hogy még ilyen ütemben sem tudom utolérni? Badarság, utol fogom érni... De mégis mi az ez érzés? Úgy érzem, mintha.. mintha kellene még több. Úgy érzem, hogy ha több lesz, jobban elismernek, hogy ha minél több erőm lesz, annál könnyebben lépek ki az árnyékból.
- Az előtti estén tanultam meg három óra alatt, hogy elindultunk volna a küldetésre. - mondtam az igazságot. - Mindezt teljesen egyedül, a maga segítsége nélkül. - Toldottam hozzá. Igazából a második kijelentés igazán feleslegesnek volt mondható, de úgy gondoltam fontos éreztetnem Mugoval, hogy komolyan gondoltam azt, hogy felérek a Hokage szintjéhez. De talán, igaza van abban, hogy Koizumoval össze kell tartanunk, segíteni egymást. Fogalmam sincs miért, de mikor ránéztem Koizumora, ahogy jött felénk, biztos voltam benne, hogy egyszer együtt fogunk kiállni a Hokage ellen, hogy együtt fogunk harcolni, és bár talán elég erősek leszünk hogy egyedül is végbevigyünk mindent, mégis ki fogunk tartani egymás mellett, mert nem csak csapattársak vagyunk hanem partnerek, társak. S abban a pillanatban, hogy felajánlotta hogy visz a hátán, egyből helyeseltem is.
- Rendben! Mit szólnál hozzá, ha egész végig hoznál? Remek edzés potenciálnak tűnik... Persze csak ha elbírsz... - Mondtam mosolyogva, miközben sétáltam a közeli bokrokhoz, hogy annyi levelet tépjek le róluk, amennyi csak belefér az övtáskámba, mivel úgy tervezem, hogy a következő napokban végig fejleszteni fogom a chakrakontrollomat...

Két nap múlva:
Végül sikeresen elértünk a szentélyhez. A két nap alatt megállás nélkül lyukasztgattam a leveleket, nem számoltam de szerintem több százat sikerült kilyukasztanom. Nem hagytam magamnak pihenőidőt, muszáj volt fejlődnöm. Ha más nem, legalább ezzel több esélyt adok magamnak a fronton. A végén már szinte ahogy a kezembe vettem a leveleket, szinte abban a pillanatban ki is tudtam lyukasztani őket. Éreztem a fejlődésem rohamát, de nem igazán így képzeltem el. Mivel végig a hátukon vittek a fiúk, sokkal könnyebben tudtam koncentrálni az edzésre, mintha magam ugráltam volna az ágakon. De még így is, úgy vélem, rengeteg fejlődést értem el. Alig várom, hogy a fejlesztett chakrakontrolommal próbáljam ki a szél elemű technikáimat! Illetve most, hogy a leveleken túl vagyok, ideje komolyabbra venni a dolgot, és továbblépni a következő szintre, amit már el is terveztem magamnak...

Jiraiya Szer. Jún. 01 2016, 16:04

// 14-es csapat //

A Sensei leplezetlen döbbenettel nézett végig a két Geninen, majd elmosolyodott. Nem mondott semmit, ám a szeméből elismerés tükröződött vissza rájuk...

Két nap múlva, elérték tehát a szentélyt. Ez idő alatt helyre jött Erisa lába is, így a csapat már zavartalanul tudta folytatni az útját. A főúton és az erdőben egyaránt haladtak, váltogatva a helyszínt, mivel nem akartak belebotlani senkibe. Mugo többször is figyelmeztette a csapatot, hogy ezen a környéken már ellenséges ninjákba is botolhatnak, ami nem lenen túl szerencsés, bár a határokat védők a közelben vannak, így valószínűleg Ők előbb keverednének harcba velük.

A Szentély aprócska volt. Ahogy már megszokhatták az emberek, egy magasított faházikó volt, amihez egy nagyjából tíz fokos lépcsősor vezetett fel. Egy kis boltív alatt kellett átmenni, ami voltaképpen egy torii volt. Odabent egy oltár helyezkedett el a faépületben ami körül ételek és gyertyák voltak.

- Nos, itt fogunk várakozni. Shinku-sensei egy nap múlva ér ide és valószínűleg őt egy újabb Genin követi a csapatunkba.

Mondta Mugo, majd leült a lépcsőkre.

- Nos Erisa? Hajlandó vagy megtanulni az első Genjutsu technikád?

Kérdi egy huncut mosollyal az arcán.

**Kenshiro Erisa** Szer. Jún. 01 2016, 16:42

Úgy érzem ez alatt a két nap alatt is rengeteget fejlődött a chakra kontrollom. Kezdtem tényleg úgy érezni, hogy elemem kezd hozzám nőni, hogy kezd a testem részévé válni, hogy úgy irányítom, mint a végtagjaimat; Koncentráció nélkül. Elképesztő örömöt leltem ebben. Olyan volt, mintha egy teljesen úgy világ nyílt volna meg előttem, egy új és szabad világ, amiből eddig kitaszítottként éltem. Úgy éreztem magam, mint a fióka aki épp most tanult meg repülni, és bár szárnyalása még nem tökéletes, mégis könnyedén szeli a levegőt.
Úgy éreztem nincs előttem határ, hogy addig repülhetek ameddig akarok, olyan erős lehetek amilyen csak akarok lenni.

Fel sem tűnt, hogy a lábamból időközben elszállt a fájdalom, hogy akár újra rá is léphetnék ha akarnák. Persze ha fel is tűnt volna, akkor sem szálltam volna le Koizumorol. Nem azért mert lusta vagyok, csak mert látom Koizumon hogy ő is fejlődni akar, hogy ez a kis edzés neki remekül jön, és örül neki. Úgy gondolom, remek csapatot tudunk alkotni, ha mindketten gondolunk a másik igényeire is, és teszünk is érte.
Miután elértünk a szentélyhez, szinte ösztönösen elkezdtem keresni csapattársainkat, Yuu-t és Sayurit. Persze miután nem találtam sehol őket, a sensei egyből el is igazított minket, hogy jöttükre még várnunk el, azonban ez remek idő arra, hogy bepótoljam a genjutsu tanulást. Ez a senseinek is eszébe jutott, szinte vártam hogy mondja, és természetesen nincs ellenemre a dolog.
- Természetesen, sensei. - Mondtam, majd leültem vele szembe törökülésbe, és izgatottan vártam az instrukciókat. Mindeközben megfogalmazódott bennem egy újabb gondolat a genjutsuval kapcsolatban, amiről már egy ideje tanulok... Incepció.

Jiraiya Csüt. Jún. 02 2016, 16:41

// Neked addig majd kitalálunk valamit XD Koi neked van egy technika amit még szeretnél a háború előtt megtanulni? //

Tehát Erisa leült Mugo-sensei elé, majd várta a Sensei instrukcióit. Igen... Most valahogy sokkalta kezelhetőbbnek tűnt a lány és sokkalta jobban szót tudott érteni vele Mugo. Legalábbis most így elsőre úgy tűnik, aztán majd körvonalazódik a helyzet.

- Emlékszel még azokra a dolgokra, amiket nem rég mondtam neked remélem. Egy egyszerűnek mondható Genjutsu technikát fogok neked megtanítani, ami ugyan a Genjutsuk között egyszerű, de valójában nem az, ahogyan egy Genjutsu sem. A technika neve, Genjutsu Shibari // Illúziótechnika Kötés. A Technika arra funkcionál, hogy megbéníts vele másokat. Igazából többféle Bénító technika létezik, de mind közül ez a leghatásosabb. Hogy miért? Mert léteznek olyan bénító technikák, melyek a testedre vannak hatással. A Chakra fogja közre és bénít meg téged. Egy ilyen technikába, már te is beleestél egyszer... Ott ha visszaemlékszel, nem működött a Genjutsu Kai. Azért, mert nem egy Genjutsuval bénítottam le a testedet. Ami viszont most következik, az egy Genjutsu technika.

Mugo ekkor kicsit szusszant, majd folytatta.

- A technikával az emberi érzékeket kell befolyásolnod, jelen esetben a legalapvetőbb ingerületközvetítő rendszert, az idegrendszert és annak vevőjét az agyat. Az agy több részből áll, minden rész más-más funkcióért felelős. Maga a mozgás kiváltója a Falcsonti Lebeny, ahol a mozgás ingerülete keletkezik. Az ingerület elektromos jelzésekkel jut el egy adott testterületre, ahol az ingerület közvetíti az izmoknak a mozgás folyamatát, így a test mozgásba lendül. A mozgáskoordinációért más agyterület felel. A feladatod, hogy a chakrád segítségével behatolj az ellenfeled chakrahálózatába, majd azon keresztül felismerd a testében futó ingerületeket. Két lehetőséged van: Az egyik, hogy az idegrendszerét blokkolod, azokat az idegpályákat, melyen a mozgást kiváltó ingerületek futnak. Ezt a chakráddal kell felismerned, mint mondtam. A másik lehetőség, hogy magát a Falcsonti Lebenyt, azaz az agynak azt a részét, ami kiváltja a mozgást. Ha blokkolod és nem engeded neki, hogy ingerületet hozzon létre, akkor a test megbénul. Ha pedig a pályákat blokkolod, akkor az ingerület nem lesz képes rajtuk haladni. Így nem hajtódik végre a mozgás.

Mugo felállt.

- Bonyolultan hangzik de a chakrád a hatodik érzéked. Képes vagy vele mind az öt érzékszerved hatásait kiváltani vagy pótolni. Látni, Tapintani, Hallani, Ízlelni és Szagolni is tudsz vele. A Chakra Hatodik érzékét és Elemzésnek hívnám. Képes vagy kielemezni bármit, amiről fogalmad sem lehet. Először természetesen fel kell ismerned azokat az ingerületeket amik a mozgást váltják ki de onnantól hogy ez megvan, lekövetve őket képes vagy már rutinból létrehozni a technikát. Mit gondolsz? Megpróbálod?

**Kenshiro Erisa** Csüt. Jún. 02 2016, 17:12

Gondosan figyeltem a senseit. Bár beleszólhatnék, és megint elkezdhetnék hisztizni, de már rájöttem hogy ezzel csak magam alatt vágnám a fát. Visszaút nincs, a front elkerülhetetlen, azonban minden perc amit nyavalygással töltök csökkenti az esélyét annak hogy többet tudok tanulni addig, amíg még van rá lehetőségem. Egyszerűen nincs más választásom, és tudom, hogy ahhoz hogy legyőzzem egyszer majd a Hokagét, biztosan rengeteg harci tapasztalatot kell majd szereznem. Ehhez pedig a front elkerülhetetlen. Bár nem kell félreérteni, egyáltalán nem megyek ki szívesen, egyszerűen érzem, hogy áldoznom kell, hogy tovább tudjak lépni. Mégpedig tovább fogok lépni.Lehet hogy egy olyan helyre fogok lépni, ami könnyű útra vezet, lehet hogy egyenesen lelépek egy szírt széléről. De az biztos hogy lépnem kell, mert ha egy helybe toporgok azzal csak elpazarlom az életem.
Elképesztő milyen bonyolult folyamat még egy ilyen szimpla genjutsut is létrehozni. Az elmélet, és a háttér ami az egész folyamatot körülveszi szinte lélegzetelállító. Kicsit elbizonytalanodok is, hisz még hasonlót sem csináltam soha, és bár sokat fejlődött a chakra kontrollom, nem hiszem hogy elértem erre a szintre. Vagy talán mégis? Bíznom kell magamban, el kell hinnem hogy menni fog. Természetesen a falcsonti lebenyt fogom megcélozni, azonban előtte az ingerületeket kell megcéloznom, illetve egyáltalán hozzászoknom a dologhoz... Chakra mint hatodik érzék? Kicsit furcsa ezt így magamban kimondani. Még sosem gondolkoztam el a chakrán magán, hogy mi is egész pontosan a testemben, hogy milyen része. Azonban sajnos erre sem most jött el az idő.
A lényeg, hogy a válaszom a sensei kérdésére egyértelmű, és igazából szinte egyből tudok is rá válaszolni.
- Természetesen megpróbálom. - Mondtam, magabiztosan, majd egy kényelmes kézjelet formáltam, a Madár kézjelét, és erősen elkezdtem koncentrálni. Először magát a hatodik érzékemet akartam felismerni magamban. Elcsöndesítettem a fejem, kizártam minden más gondolatot és csak és kizárólag magamra koncentráltam. Érezni akartam magamban, ahogy a chakra átjárja a testem, ahogy kering benne. Nem tudom meddig voltam mozdulatlan, bár számomra nem tűnt sok időnek, eléggé elmélyedtem magamban ahhoz, hogy az idő múlását ne vegyem észre. Viszont végül sikerült, éreztem, vagy legalábbis érezgettem magamban a chakrám. A következő lépés is adott volt. Ránéztem a senseire, és igyekeztem a saját chakrámmal körülvenni őt, érezni őt, érezni Mugo sensei chakráját. S ha ez sikerül, kitapogatni hogy honnan jönnek az ingerek a testébe...

//Azt hogy ez mennyire sikerül, rád bízom//

Jiraiya Csüt. Jún. 02 2016, 18:29

Érdekesen fogott hozzá a lány, azt is lehet mondani, hogy kissé alábecsülte magát. Amikor becsukta a szemét és koncentrálni kezdett, két dolgot érhetett el: Meditatív állapotot, vagy egy nyugalmi szintet, ahol még inkább érezheti chakrája áramlását. Ez utóbbi dolog következett be, így szinte azonnal érezhette, ahogyan a chakra a testében áramlik. Érezhette, hogy melyik irányba kering, csakúgy mint a vére. Nem tudta mihez fogni ezt az érzést, egyszerűen érezte a chakráját. Valami hasonlót érezhetnek a Szenzor ninják is?
A következő lépés is kicsit esetlenebb volt. Erisa kiterjesztette a chakráját, szinte úgy ment neki, mintha csak gyerekjáték lett volna... Azonban nem a testét kell körbefogni, hanem utat kell találni a testébe... Ezt hamarosan Ő is észrevette és érezte azokat a nyílásokat, amin keresztül a chakra ki és be áramolhat. Érezte a Tenketsukat... Megpróbált behatolni, ám abban a pillanatban ahogyan ez megtörtént volna, Mugo megformálta a fél Tigris kézpecsétet, mire Erisa teljesen kizökkent.

- Majdnem... - Nevet fel Mugo - túl durva voltál! Most figyelj megmutatom, hogy mit éreztem.

Mondta Mugo, majd nem telt el mindössze két másodperc, mire Erisa furcsa, bizsergető érzést kezdett érezni a karján egy kisebb pontban, ez az érzés pedig lassan átment kellemetlen fájdalomba, mire Mugo megállt.

- Érezted? Először a bizsergést, amit én is. Egy tapasztalt ninja odafigyel az ilyesmire és már ebből felismeri, hogy Genjutsu alá akarják vonni. Ha tovább folytatod akkor fájdalmat okozol az erőszakos chakra behatolással. Tehát mindenképpen óvatosan és finoman kell eljárnod, valamint KEVÉS chakrát kell felhasználnod. Keresd meg a tenketsu pontokat, majd hatolj be az ellenfeled chakrahálózatába. Ha ez megtörtént, folytatjuk tovább.

Mondta Mugo, majd leült lótuszülésbe.

// 25 Sort minimum kérek. Addig írd, hogy érzed Mugo chakrájának a mozgását //

**Kenshiro Erisa** Csüt. Jún. 02 2016, 19:14

Szinte hihetetlen, de könnyebben megy mint gondoltam. Fogalmam sincs miért, de olyan mintha egyszerűen ráéreznék a dolgokra, olyan jó érzés! Mintha végre valami sokkal könnyebben menne, mint az átlagos embereknek.. Mintha valamiben végre különleges lennék..
Most talán teljesen meg tudnám győzni a senseit, hogy komolyan gondoltam azt amit mondtam, és meg is tudom valósítani.. Hogy nem vagyok átlagos, hogy képes vagyok nagy dolgokat elérni. Hogy képes vagyok akár egyedül is megölni a Hokagét..
Miután kiterjesztettem a chakrám, úgy éreztem, felszabadul a belső énem. Szárnyaltam a levegőben, ott voltam mindenhol. Mily kellemes érzés volt! Persze nem sokáig élveztem ki a szabad pillanataimat. Körbevettem a sensei testét, s próbáltam utat találni. Szinte egyből éreztem furcsa pontokat a testén belül, amik szinte nyílt kapuként álltak ott, csak arra várva hogy belépjek rajtuk. Azonban ez már mintha nem úgy menne, mint ahogy azt elképzeltem. Olyan volt, mintha egy lyukba akarnék benyúlni a kezeimmel, de nem fér be a kezem rajta, s hiába nyomom erősebben, nem tudok bejutni rajta. Ekkor hirtelen megmozdult a sensei. Nem tudom egész pontosan mit csinált de elvesztettem az irányítást, újra kezdhettem előröl. Végül a sensei egy röpke eligazítást tartott mindenről, ami ismét meglepett. Majd miután ő is megcsinálta ugyanazt amit én, a gyakorlatban is szemléltette a problémát, az akadályt, amin keresztül kell majd lépnem. Figyelmesen hallgattam, amit mondd, és igyekeztem minden tanácsot megfogadni, azonban ismét elgondolkodtatott valami. Ezzel az eljárással fájdalmat is lehet okozni az embereknek? Tehát akkor ezt sokkal több úton is lehetne használni nem igaz? Gyakorlatilag konkrét fegyverként is nem? Ha csak simán "Rácsatlakozok" a senseire azzal nem nyűgözöm le, azzal nem fogom bebizonyítani hogy különleges vagyok. Okosabbnak kell lenne, találékonyabbnak... Bizonyára minden lépésemet érzi a sensei, hisz jóval képzettebb tapasztaltabb, tehát ha sikerül is, akkor is csak azért, mert engedte hogy sikerüljön. De mi lenne ha úgy sikerülne, hogy nem veszi észre? Hogy tudnám ezt kivitelezni?
- Máris sensei. - Mondtam, majd újra becsuktam a szemem. Biztos akartam lenni a sikerben, ezért nem akartam elsietni, újra a meditációval kezdem, azonban most más kézjelet használok, egy egyedi kézjelet amit még Isami használt az egyik technikájánál. Még sosem láttam ahhoz hasonlót, még sosem próbáltam ki, de most úgy érzem, ki kell próbálnom.
Felveszem azt a bizonyos kézjelet, s egyből, sokkal nyugodtabbnak, összeszedettebbnek érzem magam, és olyan mintha a chakrám is teljesen más mennyiségben sűrűsödne. Nem tudom igazán hogy működik ez, de sokkal erőteljesebbnek érzem most, mint ez előtt bármikor...

Lassan megkeresem a tenketsu pontokat, s kettőt nézek ki magamnak. Egyet a nemi szerv környékén, egyet pedig Mugo sensei hátán. A terv a következő: Hatalmas mennyiségű chakrával hirtelen mindenféle finomkodás nélkül megpróbálok behatolni a nemi szerv környékén, úgy hogy minél nagyon fájdalmat keltsen, akkorát amekkorát csak tudok, majd egy másik, finomabb és gyengédebb chakrával megpróbálok behatolni a hátánál. A hátán az embernek tudniillik sokkal kevesebb érzékelési receptorai vannak, így a tapintást és fájdalmat is nehezebben érzik meg. A lényeg tehát hogy egy nagy fájdalommal elterelem a figyelmét, majd a másik oldalt behatolok, és amennyire tudom, leblokkolom az agy azon részét, ami egyébként is a célpontom...

// a dolog sikerességét rádbízom Very Happy

//

Jiraiya Csüt. Jún. 02 2016, 19:33

Erisa tehát koncentrál, ám Mugo már megszokhatta, hogy a lány nagyon nem szereti azt csinálni, ami a dolga lenne. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy rossz amit csinál... Természetesen Mugo-sensei érzékei sokkal kifinomultabbak, mint Erisáé, így le tudta követni a lány chakrájának mozgását, valamint a saját testén is érezhette mindezt...

Bizsergető érzés fogta el az ágyékánál, mire szemei kikerekedtek és egy kicsit hátrahőkölt... Majd a következő pillanatban a hátán egy pontban is érezte ugyanezt, mire már egyre erősödő fájdalmat is érezni kezdett. Újra megformálta a fél Kos kézpecsétet és Erisa azonnal megint feleszmél, a chakrája felett pedig megint elveszíti a kontrollt.

- Nem jó! Mégis mit csinálsz? Miért két felől közeledsz?

Néz a lányra értetlenül. Valóban, nem érti, hogy mit tervez a lány.

**Kenshiro Erisa** Csüt. Jún. 02 2016, 19:55

Elég feltűnően húzom a szám, nem jött össze a dolog. Bár minden adott lett volna a sikerhez...
- Elnézést sensei, azt hiszem elvesztettem az irányítást a chakrám felett. - Nyögtem ki egy aprócska füllentést - Kérem sensei, had próbáljam újra.. - Mondtam, majd ha beleegyezik, újra törökülésbe ülök és elismétlem a már fentebb leírt procedúrát. Egyre könnyebbnek érzem a chakrám irányítását, sőt, már nyugalmi állapotba is sokkal könnyebben kerülök.
Ezúttal, azonban igyekszem rendesen csinálni a dolgokat. Ezúttal egy, az eddigieknél sokkal vékonyabb, amolyan kis chakrafonalat képzelek el magam előtt, és azt próbálom megformázni. Olyan kevés chakrát használok, hogy szinte nem is érzem magam sem, mondhatni vakon irányítom. És itt jön be a csavar. Mivel az előbbi kísérletem nem sikerült, vélhetően a sensei érez valamit a chakrámból, tehát nem hagyakozhatok arra, hogy majd lassan közelről finoman elkapom, mert már az előtt tudja ha közeledik a chakrám felé, minthogy én magam eldönteném hogy közeledni kezdek. Íme a terv, és amit teszek is. Egy kisebb chakratömeggel körülveszem a sensei testét, és kitapogatom hol vannak az egyes tenketsu pontjai, a másik, hajszál vékony chakraszálat pedig amilyen messzire tudom, elirányítom a senseitől. Miután megvan a tenketsu pont, amit kinéztem magamnak a sok közül, a hajszálnyi chakrát, mint egy hirtelen kilőtt gombostűt "belelövöm" a pontba, amit a sensei fején nézek ki, hogy minél rövidebb úton elérjek az agyáig és blokkolhassam... Bár elég kockázatos hogy mellé lövök, más ötletem nincs. Ha esetleg nem jönne be, akkor ez ugyancsak elég nagy fájdalmat generálna, talán nagyobbat is mint az előző. Ha ez bekövetkezik, abban a pillanatban újra megpróbálok behatolni a sensei testébe, a háta felől, pont mint az előbb.

**Kenta Koizumo** Vas. Jún. 05 2016, 22:13

A fiú fejében rengeteg ötlet kavargott, így szinte észre sem vette, amikor a sensei őt figyelmen kívül hagyva Erisával kezdett foglalkozni. Táskájának pántját a lehető legszorosabbra húzta, hogy ne lötyögjön, dróttal rögzítette a kardjait, és minden mást, ami mozoghatott rajta. Gyorsan végzett, gyakorlott volt már ebben, otthon minden reggel csinálta. A szentély falához sétált, és kézenállásba tornászta magát. Így háttal a falnak volt, és mivel a haján kívül mindent rögzített, anélkül használhatta a nála lévő tárgyak súlyát, hogy az akadályozta volna. Elindult a faltól apró lépésekben, úgymond hátrafelé, ezzel is nehezítve a gyakorlaton. Viszonyítási alapként Erisát és Mugo-senseit szemelte ki, őket kezdte nagy ívben körbejárni. Mindeközben persze hallotta az egész beszélgetésüket, így azért tanult is valamicskét.

~ Érdekes dolgokat tanul. Igaz, a genjutsu nekem bosszantóan fárasztó lenne, ezért inkább nem is érdekel. A ninjutsuhoz sokkal jobban értek. A teijutsu terén még lenne hova fejlődnöm... Talán ha megkérném a senseit, tanítana valamit. Elvégre a frontra megyünk, ahol nem pazarolhatom a chakrámat agyba-főbe. Fejlesztenem kell a közelharci képességeimet.

Több kört is leírt, majd ráunt a gyakorlatra, és inkább ott, ahol volt, leült meditálni. Törökülésbe helyezkedett, és a madár pecsétjét formázta meg. Odafigyelt chakraáramlására, annak irányára, minden mozzanatára. Igazából pontosan azt csinálta, amit Mugo-sensei mondott Erisának. Ugyanazzal próbálkozott, de nem akart arra a szintre jutni, amire a sensei csapattársát szánhatta. Nem volt célja a genjutsutanulás, de annál jobban érdekelte maga a fájdalomkeltés. Erre talán még ő is képes lehetett a maga kedvével. Nem volt bonyolult, de azt nem akarta, hogy a sensei tudja, hogy képes rá, így nem kísérletezhetett rajta. Erisa volt a tökéletes alany erre, ha megérezne valami bizsergést, vagy fájdalmat, amiről a sensei beszélt, könnyedén betudhatná vagy Mugo próbálkozásainak, vagy a folyamat velejárójának. Ha meg szóvá tenné, és a sensei gyanút fogna, akkor ő maga elkezdene egy kunaival játszani, vagy fütyörészgetni. Ott van benne a komikum, így nem lenne meglepő egyik sem. Azt hallotta, hogy Erisa túl durván próbálkozott. Nem tartotta kifejezetten nagyra önmagát, de valamivel jobbra becsülte saját chakrájának kontrollját, mint a lányét, bármennyire is reális ez a feltételezés. Nagyon finoman kezdett, még a finomnál is finomabban. Nem önmagára figyelt, hanem a térre, amit le kellett tapogatnia. Kereste Erisa tenketsuit, de nem próbált áthatolni rajtuk. Pusztán ismerni akarta azokat a helyeket, ahol egyszer majd fájdalmat tud okozni. A sensei azt mondta, a genjutsunál hiba, ha a behatolás túl intenzív, de ő nem is genjutsut akart, hanem fájdalmat. A chakra fegyver, inkább árt, mint segít, ő eddig legalábbis ezt tapasztalta. Ekkor még nem foglalkozott a tudománnyal oly behatóan, a chakrát használó eszközök közül csak pusztító gépezeteket látott. Még nem ismerte a chakra jó oldalát, csak a romboló, fájdalmat okozó technikáit. Nem ismerte fel a benne rejlő lehetőségeket, ez pedig egy orvoslásra váró hiba volt. A feladatot végezte, de nem fedte fel magát - legalábbis nem állt szándékában.

// Szóval ja. Sunyi kis Koizumo. Persze kiszúrhatják, akkor fütyül, vagy amit leírtam ^^ //

Jiraiya Csüt. Jún. 09 2016, 17:48

Koizumo unatkozott, viszont megpróbálta hasznosan elütni az időt... Mugo úgy tűnik, hogy Koizumot tehetségesebbnek tartja, legalábbis megdicsérte őt még nem is olyan régen. Valószínűleg Erisát akarja felhozni a csapattársa szintjére, ezért hagyja most figyelmen kívül a fiút. Ám idővel a Genin megunja a tétlenkedést és a chakrájával kezd el "játszani". Utánozni próbálja a lányt és pontosan azt akarja tenni, amit Mugo-sensei mondott. Lótuszülésben meditálni kezd, majd amint eléri ezt az állapotot elég nehezen, a chakráját próbálja meg kiterjeszteni. Azonban valami történik... A testén belül és a teste körül még érzi és tapasztalja a chakrát, valóban hatodik érzékként jelentkezik nála is, ám amint akárcsak egy méterre is kipróbálná terjeszteni, a chakra nehezen marad meg és szétfoszlik. Koizumo tudván, hogy a kézjelek fontos részét képezik a technikáknak, elvégre egyben tartják és utat mutatnak, aktivizálják a chakrát, így megformálta a számára legkedvesebb kézpecsétet. A segítségével több chakrát volt képes felhalmozni, ám kizökkent a meditatív állapotból, viszont még így is érezte chakrája mozgását. Amint viszont messzebbre távolodott a testétől, már nem érezte a környezetét, pedig már Mugo-senseig jutott. Nem érezte a Senseit sem pedig a chakráját, hanem csak azt tudta, hogy a térben hol helyezkedik el a saját chakrája... Nem is olyan egyszerű ez, mint ahogyan azt Ő gondolta...

Eközben Erisa egy újfajta vizualizációval próbálkozott. Bizony, az elképzelés a legfontosabb része a technikáknak, ám hogyha a lány bele gondol, a fonál és a gyorsaság nem fér össze. Egy másik fajta vizualizáció talán működött volna... Ám ezúttal Mugo nem érezte a bizsergést, hanem azonnal idegesítő fájdalmat. Teste megrezzent és felmordult, majd megformálta a fél Kost, mire nem történt semmi... Ugyanúgy érezte a fájdalmat. Erisa és Koizumo is látta Mugo-n hogy meglepődött, amiért nem tudta semlegesíteni a chakrát, így a Sensei kézjelek nélkül egy tűzgolyót hozott létre, ami inkább volt egy miniatűr lángcsóva, amit Erisa felé indított meg. Természetesen nem volt célja, hogy bántsa a lányt, így a tűz Erisa előtt két méterrel szétfoszlott a támadás illúziója pedig egy pillanat alatt kizökkentette Erisát a koncentrációból és így megszűnt Mugo fájdalma.

- NEM JÓ!

Kiállt fel.

- Ne akard se gyorsan, se durván! Mégis mit csinálsz?

Kérdi tőle, elvégre ilyennel még nem találkozott. Mintha a lány szöges ellentétét csinálná annak, mint amit kér tőle. Kissé felbosszantotta magát rajta, majd megformálta a Kage Bunshin kézjelét és újra létrehozott egy klónt, az igazi Mugo pedig intett Koizumonak, hogy jöjjön vele. A klón ott maradt Erisával.

Koizumo - Sorozás // Hajaifuri

A sensei bosszús tekintettel ment az erdő irányába, valódi testét Koizumonak szánva... Amint elég távol kerültek a szentélytől, megfordult. Tekintetében még mindig indulat látszott, valóban ennyire felbosszantotta volna a lány?

- Támadj meg!

Mondja a fiúnak, majd egy védelmi állást vesz fel.

- Csak Taijutsut használj! Mutasd meg, hogy mire vagy képes pusztán a nyers erőddel! Azt már megmutattad, hogy a Ninjutsukat jól használod, de ennyi nem elég ahhoz, hogy felvedd a versenyt Amaimonnal. Ő minden téren jeleskedik és a Ninjutsuval kevert Taijutsuja nagyon erős kombinációt alkot!

Jelenti ki az egyetlen kikötést, ami jelentősen lekorlátozza a lehetőségeket...

// Támadd őt meg, értelem szerű, hogy miért is lesz erre szükség ^^ Amint látható Koizumo Ch kontrollja nincs azon a szinten, mint Erisáé, azonban a testen belüli chakra használat, a kézjeles ch használat és a test felületi ch használat (Azaz a Ninjutsus ch használatok) sokkal jobban és gyorsabban megy mint Erisának //

Erisa

A valódi Sensei bosszúsan távozott az ott hagyott klón pedig szintén mérges tekintettel nézett a lányra.

- A technikám amit használok egy Bunshin // Klón technika. A legtökéletesebb másolat technika, mivel a létrehozott test képes chakrát termelni, önállóan gondolkodni, jutsukat végrehajtani és minden egyébre képes, amire a valódi test is. Ha a klón megsemmisül és nincs több kilométerre a használótól, akkor a megszerzett tapasztalat és a chakra is visszaáramlik a használóba. Az egyetlen hátránya a technikának, hogy a létrehozott klónok között egyenlően kell elosztani a chakrát, hogy tökéletes másolatok jöjjenek létre. Így ezzel a klónnal az én chakrám most megfeleződött.

Mire a mondandója végére ért, a klón már lenyugodott.

- A klón súlyos sérülés vagy nagyon erős fájdalom hatására oszlik szét. Ha ezúttal is hibázol akkor nem lesz kin gyakorolnod... Képzeld el a folyamatot és minden lassan, óvatosan és könnyedén csinálj! Én a kezdetekkor úgy képzeltem el a testbe áramló chakrát, mint egy könnyed, légies masszát, ami finoman hatol be a tenketsuba. Ha már ott vagy, akkor a testen belül bármire képes lehetsz. A Genjutsu ugyanis összezavarja az áldozat chakráját azáltal, hogy a chakrahálózatában utaztatod a saját chakrád. Ezért ha én megállítom a Chakraáramlást vagy megfordítom, akkor a Genjutsud hatástalan lesz ellenem. Minél erősebb a Genjutsu annál több chakrát használtak fel hozzá. Minél több chakrát használtak fel hozzá, annál erősebben képes a ninja és annál erőltetettebben létrehozni a hatást, aminél a Genjutsu Kai már nem segít! Az első és legfontosabb dolog, hogy juss be az áldozat chakrahálózatába úgy, hogy Ő ne vegye észre! Ha a testem megsemmisül, akkor elviselhetetlen fájdalmat okoztál... Ez esetben a következőt kell tenned: A szentélyen belül gyertyák égnek. Vegyél egyet magad elé és koncentrálj. A feladatod, hogy a chakrádat kiterjeszd a lángra. Ha megnézed a láng mozog akármennyire is nem érezhető légmozgás. Most viszont a chakráddal az lesz a feladatod, hogy te legyél képes jobbra és balra hajlítgatni a lángot. Ha erre képes leszel anélkül, hogy ne aludjon el, vagy ne csapongjon ki, akkor folytatjuk a tanulást!

Mondta a klón, majd felkészült Erisa próbálkozására.

// Erisa próbálkozásától függ a dolgok alakulása. Ha nem akar továbbra is fájdalmat okozni, akkor némi próbálkozással sikerül bejutnia a klón Ch hálózatába. Ha továbbra is fájdalmat akar okozni akkor az elsőnél még Mugo kibírja azt, majd a másodiknál már a klón szétfoszlik. Ez esetben kibírhatatlan fájdalmat okozott neki Erisa és tovább kell gyakorolnia. HA az előbbi történik, akkor a technika tanulás egy újabb szintjére léphet. //

**Kenta Koizumo** Hétf. Jún. 13 2016, 00:59

Koizumot nem kimondottan terhelte meg a kis testedzés, amit végzett. A taijutsuja még ha nem is volt kiemelkedő ninjutsus beállítottsága miatt, a maga nemében erős volt. Azonban a chakrájával való kísérletezés során bebizonyosodott, hogy a chakrakontrollja alulmúlja csapattársáét. Nem lehet pocséknak titulálni, mert más talán még addig sem jutott volna el a feladatban, mint ő, de a tény, hogy Erisa jobb nála ezen a téren erősen mellbe vágta. Addig a pár percig, amíg nem próbálta chakrája kiterjesztésével felfedezni a lány keringését azt hitte, hogy ninjaként minden téren felülmúlja őt. Most azonban kiderült, hogy ezen, és talán az összes többi téren is túlértékelte magát úgy érezte, megrendül saját képességeibe vetett hite. Megmutatkozott rajta, mit is művel a háború nyomása a katonával. Igaz, még a front közelében sem volt, de már napok óta tudta, hogy hova igyekeznek. Mit vesz el a háború, és mit ad neki cserébe? Adhat bizonytalanságot, hagyhat űrt maga után, tönkreteheti a megmaradt életeket, ellenértékként mindössze harci tapasztalattal tud rendelkezni. Reális ez a mérleg? A tapasztalat valóban ennyit nyom a latban? Erisa tapasztalatlannak tűnik, bizonytalan is, így ő máris ellentmondásba került ezzel az állítással. De mégis... Minden olyan... Bizonytalan?

Koizumo abbahagyta a próbálkozást, chakrája lassan visszatért a testébe, és titkon egy kunait húzott elő.
~ Most ezt az egész rémálmot megszüntethetném. ~ egyensúlyozta a pengét mutatóujján. ~ Számomra és nekik is. De vajon megérné? Mi mit hagynánk magunk után? Űrt? Bizonytalanságot? A halál önmagában egy háború. A természetes küzd benne a természetellenessel, az anyagi valóság legyőzi a lelket, és a test az enyészeté lesz. De ez a háború egyoldalú. A halál mindig nyer vagy előbb, vagy utóbb. Persze ezt túl is lehetne gondolni, de az egyszerű, nyers tényeken ez semmit nem változtatna. ~ futtatta gondolatmenetét. ~ De miért jutnak nekem eszembe ilyenek? Nem fogok megőrülni. Nem hagyom, hogy ez megtörténjen. Tiszta fejjel kell gondolkodnom, különben vagy a háború emészt fel, vagy a gondolataim. Fárasztó...

A sensei arcán fájdalmak tükröződtek. A Kos pecsétet formálta, de nem látszott változás, majd a sensei szájából tűzgolyó repült Erisa felé, amely valamivel előtte feloszlott. A látvány azonban épp elegendő volt ahhoz, hogy kizökkentse a lányt a koncentrációból. Mugo-sensei arckifejezése megenyhült, de feldúltnak tűnt. Indulatosan dörrent rá a kudarcot vallott tanítványára, hangjától még Koizumo is megijedt. Kioktatta a lányt, klónozta magát, elmondta a feladatot, majd Koizumonak jelzett, kövesse őt. Az árnyékklónt követő füstfelhő eloszlása után sem keverte össze a fiú az eredetit, és képét, így, és az ismertetett új feladat tükrében Koizumo tudta, hogy az igazi sensei tart vele. Az erdő felé tartottak.
-Támadj meg! - mondta a sensei a geninnek. - Csak taijutsut használj! Amaimon erős ninjutsu és taijutsu kombinációját nehéz legyőzni. - nagyjából ez volt mondandója lényege.
~ Tehát figyel arra, amit mondok. Nem hagyja figyelmen kívül a céljaimat, segít elérésükben. Még soha nem volt ilyen tanítóm, elvégre egyikük sem a célom ismeretében képzett. Mindenki csak a képességeim kiélezésére törekedett, és elképzelésük sem volt róla, hova terveznek eljutni. Most azonban Mugo-sensei célzottan képez, így még több esélyt látok a fejlődésre. Jobbat nem is kívánhatnék.
Csak taijutsu. Koizumo teste edzett volt, a viszontagságok és a vándorlás megkeményítette, és az útonállók, mérges civilek, és vándor vagy elveszett ninják elleni párbajok kiélesítették tudása pengéjét. Azonban világos volt számára, hogy egy jounint - pláne egy olyan valakit, akit megfelelőnek találtak egy különleges ANBU csapat kiképzésére - nem tud legyőzni közelharcban. Viszont a lehető legjobbat kellett nyújtania, hogy a sensei tisztában legyen képességeivel, és azoknak tudatában képezhesse. Alapállást vett hát fel, és eltette az imént elővett kunait. Hogy is mondta a sensei? Ha erősebb ellenféllel állsz szemben, használj túlerőt? És mégis honnan szerezzen túlerőt a semmi közepén ninjutsu nélkül? Szóval alapállás. A fiú mérlegelt. Sebességre próbáljon támaszkodni, vagy erőre? Ha mindkettőre egyszerre koncentrálna, nem tudná mindkét téren a maximumot hozni, viszont.. Igazából nincs megfelelő taktika egy olyan valaki ellen, aki pillanatnyilag Koizumonál mindenből jobb. Szóval támadás.

Koizumo a senseinek rontott. Igyekezett úgy eladni ezt a támadást, mintha teljesen összeszedetlen lenne, és terv nélkül indulna. Pedig valójában volt némi stratégiája. Jobb kezével nagy lendületet vett, mintha a sensei arcát célozva egy frontális támadással nyitna, de még bőven a sensei előtt a földre suhintva mindkét kezével a fűre támaszkodott , és egy kézenállásból előrelendülve jobb lábával a sensei feje búbját vette célkeresztbe. Számított rá, hogy Mugo-sensei elkapja a lábát, ebben az esetben a valamivel hátrébb lévő bal lábával még nagyobb lendülettel rúgna oda, és ha azt is elkapja a sensei, akkor egyik kezével gyorsan előrelépne, és lábait visszafelé lendítené, ezzel jó esetben elragadva a senseit, vagy kitépve magát szorításából, és így leérkezve előrelendülve ballal hasba vágná a senseit. Ha azonban Mugo-sensei továbbra is fogja, kezével is ellökné magát a földtől, és oldalról célozná a térdeit, összetörve azokat. Nem biztos, hogy a küldetés szempontjából ez előnyös lenne, de már a támadás nyitása is teljesen meggondolatlan volt, és kiszolgáltatott helyzetbe került vele. Ha sikerül kiszabadulnia, akkor egy rúgással kezdené laposan, a föld mentén, ezzel elkaszálva a sensei lábait, majd rúgó jobb lábát a földre támasztva egy lórúgással folytatná a sensei mellkasa felé. Bármily kilátástalan is ez a harc, szeretné legalább elmozdítani mesterét a helyéről. Még ha nem is a becsülete, vagy hasonló kaliberű dolog forgott kockán, ez volt a minimum.

**Kenshiro Erisa** Szer. Jún. 15 2016, 17:15

Szinte megállt bennem a vér, mikor Mugo felemelte a hangját. Moccanni sem mertem, azt hiszem a testem ösztönösen megdermedt a félelemtől. Soha nem láttam még így Mugot, úgy érzem mintha kicsit csalódott is volna bennem.. Bár ez teljesen érthető. Egyáltalán nem azt csinálom, mint amit kért. De ha azt is csinálnám sem lennék megelégedve magammal. Rájöttem hogy ha mindent úgy csinálsz ahogy mondanak, mindent úgy tanulsz, ahogy azt tanítják, lehetsz jó, lehetsz elképesztően erős, de sosem leszel a legerősebb, sosem leszel különleges. Bele akarom vinni a saját egyéniségem mindabba amit elérek. Nem akarok egy lenni a tömegben, azt akarom, hogy felfigyeljenek rá, hogy olyat csináltam, amit eddig előttem még senki. Újat akarok alkotni. Nem értem Mugo miért nem érti meg ezt. Nem mondtam neki egy szóval se hogy ezt tervezem ez tény, de ő is tudhatná.. Kitalálhatná.. Hisz ez olyan evidens. Meg egyébként is, miért kell kiabálnia? Mi baj van akkor, ha nem úgy tanulok, mint más? Miért akar egyszerűsíteni?
Fél percig tartott csupán a félelmem, majd szépen lassan kisebb-nagyobb okok miatt elkezdtem Mugora haragudni. Ez persze nem volt olyan feltűnő, igencsak sok mindent el tudok rejteni a fapofám mögött, de ezek után biztos voltam benne, hogy nem fogom úgy csinálni ahogy azt ő akarja, már csak azért sem, mert ez azt jelentené hogy ő nyert, mert én feladtam tehát gyengébb vagyok. Én pedig nem fogom többet behódolni más nagyhatalmaknak, legyen az Mugo, vagy a Hokage. Azonban mikor csinált egy tökéletes klónt magáról, és ott hagyott a francba, elszakadt a cérna. Az eddigi arcomon láthatóvá kezdtek válni a düh kisebb jelei. Szembenéztem a klónnal és eszembe jutott amit Mugo mondott erről a technikáról. Minden tapasztalat átadódik az eredeti testbe. Ördögi vigyorra húzódik a szám. Nagyon remélem hogy elég erős fájdalmat fogok okozni ennek a klónnak, hogy aztán az eredeti is megérezze.
- Értettem sensei, akkor had kezdjem is el, nem akarom húzni az időt. - mondtam szarkasztikusan. Hangomból megszólalt egy sértődött nő szava, amit vélhetően a klón is hamar észrevett, de már nem sok mindent mondhatott mivel ekkorra már rég kiterjesztettem a chakrámat, s újra megformáltam képzeletembe a gyors, vékony fonalakat, azonban most sokat, és sokkal hosszabbakat. Körbetekertem velük Mugo testét a tenketsu pontokon keresztül, s mikor már szinte kezdtem sajnálni a klónt, hogy mekkora fájdalma lesz, ahány ponton csak tudtam, nagy erővel próbáltam behatolni. Látszott az ál Mugon, hogy nem tetszik neki a dolog, azonban ez nem volt elég ahhoz hogy el is tűnjön. Azonban ekkorra már meg volt a következő tervem. Mivel ez a szorítós dolog nem igazán vált be, visszatértem az eredetihez. Távolról mintha átszúrnám rajta a fonalat nagy sebességgel. Ebből a gondolatból indultam ki, azonban éreztem hogy ez kevés lesz. Ahogyan azt is hogy mi teszi majd teljessé. A fonalak végén szúrós gombostűk lesznek, amik utat nyitnak majd a fonálnak Mugo testébe... Igen..
Ebben a pillanatban nagy erővel nekieresztettem a fonalakat Mugo tenketsu pontjaiba, amiket eközben már kitapogattam, s a klón, pillanatok alatt szertefoszlott. Újabb vigyor lesz látható az arcomon. Rettenetes a kísértés, hogy meglessem Mugot hogy mekkora fájdalom jött át ebből, de nem teszem. Most hogy megvolt a bosszú, ideje ténylegesen a tanulásra koncentrálni... Még ha ez nem is esik a legkedveltebb dolgaim közé.. Úgy tűnik, hogy mégis az eredeti módon kell majd megtanulnom... Vagy mégsem?...
Magam elé veszek egy gyertyát, és figyelem, ahogy az észrevehetetlen szellő ide-oda dobálja a lángcsóvát. Mugo szerint át kellene vennem a szél dolgát.. De mi lenne ha a szél dolgát nehezíteném meg?..
Lótuszülésbe ülök, és felveszek egy kényelmes kézjelet. Kiterjesztem a chakrám a láng köré, azonban ahelyett, hogy mozgatnám, pórbálom megállítani, hogy tökéletesen mozdulatlan legyen, és ha ez megvan, egyre csak vékonyítani a lángot, és keskenyíteni, hogy a végén szinte csak egy kis oszlop legyen.. Persze nem biztos hogy képes vagyok rá, nem tudom mennyivel nehezebb vagy könnyebb ez az eredeti feladatomnál, de már eldöntöttem hogy biztos nem úgy fogom csinálni ahogy azt a sensei mondja...

//Azt hogy ez mennyire sikerül Erisának, ismét rád bízom Jira Very Happy

//

Jiraiya Csüt. Jún. 16 2016, 14:47

Koizumo

Ebben a világban veszélyes az, aki mélyebb gondolatokba veti bele magát és az élet nagy dolgain filozofál. Elvégre háború dúl, emberek halnak meg és a társadalom is hatalmas megpróbáltatásokon megy keresztül. Minden falu és ország társadalma, azt is mondhatnánk, hogy maga az emberiség... Így aki okokat, miérteket és igazságot keres, válaszokra vár, az nagyon mélyre vetheti magát a sötétségben...

Koizumo tehát követte a senseit, egy "nyugodtabb" területre érkeztek, ahol kiadta az utasításokat, majd megkezdődött a kettejük közötti harc. Koizumo jól mérte fel a helyzetet, bár kicsit alábecsüli magát. Tény, hogy a Sensei egy képzett Jounin és valószínűleg minden területen felette áll, de az Ő eszén is túl lehet járni, ha valaki ügyes. Így Koizumo meg is indította a támadássorozatot, amit a meglepetésre és a hirtelen történő támadásokra épített fel. Mugo-sensei csak várt, felvéve a védekező állását, amit a maga előtt tartott, nyitott tenyér és a megfeszített izmok jellemeztek, majd várta Koizumo támadását.

Természetesen átlátott a terven, pontosabban az utolsó pillanatokra hagyta a reagálást, így amikor a fiú lendületből megpróbálta kézenállásból fejbe sarkallni, Ő még mindig nyitott tenyérrel, a két csuklóját összeérintve, egy X-et formálva védte ki a támadást, így Koizumo lába az X-et formáló kezek közé került, majd a következő támadással, a bal lába is. Mugo-sensei cinikus mosolyt engedett meg magának.

- Nem rossz...

Mondja, majd amikor Koizumo már kezdett volna bele a következő manőverbe, az X szétvált és vasmarokkal szorította meg Koizumo két lábát és egy erős lendületvétellel megpördítette, vagyis körbeforgott a fiúval, majd elengedte. Koizumo a centrifugális erő hatására, nem volt képes számottevően mozogni, csak miután a Sensei elengedte és iszonyatos gyorsasággal repülni kezdett egy fának, azonban nem volt ideje reagálni. Arccal előre fejelte le a hatalmas fa törzsét, majd esett a talajra.

- De nem elég jó!

Kiabálja oda a földön fekvő Geninnek.

Állapot: 80% - Sajgó fej, horzsolás a homlokon, szédülés (Képes vagy felállni, bár fél percig még szédülsz a fájdalom pedig nem múlik)

Chakramennyiség: 100%

Erisa // Írd meg a saját technikát és küld el nekem, ha jóváhagyom tedd be a Játékosok Jutsuihoz //

Erisa tehát úgy gondolja, hogy a saját útját kell járnia és hiába kérnek tőle valamit, Ő nem azt fogja tenni, elvégre csak abból tanulhat. Nos van benne valami, még így sarkított leírásban is, azonban lehetséges, hogy a lányban van némi dac is? Elvégre egyáltalán nem azt csinálja, amit Mugo kér tőle, ami viszont nem feltétlenül rossz, hogyha azt nézzük, hogy képessé vált arra, hogy pusztán chakrával fájdalmat okozzon másoknak.

Mugo klónja egyre ingerültebbé vált, de nem szólt semmit. Eldöntötte, hogy bármit is csináljon a lány, nem fog beleszólni, hiszen rajta áll, vagy bukik a dolog. Vélhetően Mugo nem azért volt ingerült, mert nem sikerül Erisának elsajátítania a technikát, hanem szöges ellentétét csinálja annak, mint amit mondott neki. Ebben egészen biztos volt.

Erisa sikerrel járt, mármint ami a próbálkozásait illeti, viszont így nekiállhat a lángos feladatnak. Természetesen már megint nem azt csinálja, amit a Sensei kér tőle, így viszont teljesen másfajta chakrairányítási metódusra edz... Persze ő ezt nem tudja, így viszont nem fog előbbre jutni a technikával... Amit pedig el akar érni, nos nem kis dolog... A mozgatás és a mozdulatlanná tevés között óriási a különbség, Mugo nem véletlenül a könnyebbik feladatot bízta rá. Így percek telnek el, már lassan egy órája próbálkozik, de semmi. A gyertya vagy néha-néha megmozdult, vagy teljesen elaludt. A legnagyobb dolog amit a lány el tudott érni, az az, hogy a gyertya lángja "ugrálni" kezdett... Semmi több.

// +5 Ch a gyakorlásokra //

**Kenta Koizumo** Csüt. Jún. 16 2016, 17:28

A fiú elkövetett egy hibát: hátat fordított ellenfelének. Amikor kézenállásba lökte magát megkezdve a támadást egy pillanatra nem látta Mugo-senseit. Ez remek támadási lehetőség lett volna ellenfelének, de a sensei a védekezést választotta. Az utolsó pillanatban kapta csak el a felé érkező lábakat, mintha meg sem érezte volna a Koizumo által kifejtett terhelést. Ekkor jött azonban a meglepetés. Mint az pillanatokon belül kiderült, a sensei nem finomkodott tanítványával. Megragadta lábait, és egy fordulat lendületével elhajította. Az a fa vészesen közelített. Csak nem akarta abbahagyni az araszolást.
~ Mi lesz már? Gyere! ~ készült fel Koizumo a sokadik típusú találkozásra. Kezeit tétován maga elé próbálta emelni, de késő volt. Túl nagy volt a lendülete, és túl kevés az ideje, a repülés mégis olyan hosszúnak tűnt. ~ A francba.. Repülni és szárnyalni.. Nem mindegy. Határozottan nem.
Nem volt nagy ütközés, persze csak ha a megfelelő jelenségekhez hasonlítjuk. Egy hangya botlásához képest óriási is lehetett volna. De azért ha a fiúnak kevésbé lett volna kemény a feje, most alaposan megjárta volna. Azonban még elég fiatalon benőtt a feje lágya, így csupán felületi sérülésektől kellett tartania. A kérgek lehorzsolták a homlokát, és az agyának sem tett kifejezetten jó a hirtelen mozgásállapot-változás, így csöppent nekikoccant a fiú homlokcsontjának, melynek eredménye szédülés lett.
~ Ez a fájdalom semmi. Semmi ahhoz képest, amit Konoháért kiálltam. Mert a faluért tettem mindent, amit az utam alatt kiálltam. Nem akartam gyengén idekerülni, ezért szántszándékkal belefutottam mindenbe, amit csak egy kicsit is veszélyesnek gondoltak mások. Így edzettem. És a fenébe is, nem hagyom, hogy ezek után ilyen könnyen legyőzhessenek! ~ körmeit a fa megmaradt kérgébe vágta, és kissé nehézkesen felhúzta magát. Laza, majd széthulló végtagokkal fordult meg, karjai és feje holmi foszló szövethez hasonlóan mozogtak törzse után.
~ De mi az, amivel legyőzhetném? Miből vagyok a legjobb? A sebességem talán kissé alábecsülöm.. Elvégre kiemelkedő a Shunshinom, és ott van az Iaigiri is. Ninjutsut nem használhatok, de ha ugyanúgy gyorsítom fel magam, mint az Iaigiri esetében, az csak egy egyszerű chakragyakorlat, amit a taijutsukhoz is felhasználnak. Ha jól sejtem, ez adja a taijutsuk magját. A test gyakorlott használata megegyezik a közelharc fogalmával, a chakra pedig a test része. Tehát csak szét kell áramoltatnom a chakrámat a testemben, ahogy Gonza-san tanította. ~ tervezett a fiú. Mindent a sebességére szeretett volna építeni. Azonban számolnia kellett a ténnyel, hogy egyelőre kutya módon szédül. Kissé megütögette fejét, de nem segített. Megnézte, nem vérzik-e túlságosan, de megnyugodhatott, szimpla karcolás. Valóban semmi jelentős. Húznia kellett az időt, amíg legalább nem mérséklődik a szédülése, mert amíg másfél Mugot lát, eltalálnia is nehezebb lesz. Ha pedig egyenesen beleszalad véletlenül a férfiba, az ugyan mindkettejük számára kellemetlen lesz, de ő járja meg jobban. Szóval elkezdett a sensei körül körben sétálni, készen ugyan a védekezésre, de nem remélte, hogy a sensei rátámad. Valami olyasmit várt tőle, mint az imént, amikor csak az utolsó pillanatban védte ki a felé érkező támadást. Koizumo igyekezett kihasználni a körülöttük lévő fákat, a körök közben el-eltünedezett mögöttük, és váltogatta a mozgása ütemét, hogy a sensei nehezebben tudja behatárolni őt - igaz, ez nála már szinte ösztönből jött. Fél percen belül nagyjából elmúlt képzavara, de a feje még mindig fájt.
~ Rendben, kezdhetjük. ~ lendült neki a támadásnak. Normál sebességgel kezdett el futni még mindig Mugo körül, de spirálisan befelé haladva. Félúton azonban alkalmazta az Iaigirinél is használt módszert, lábába chakrát vezetett, és elrugaszkodott. Attól függően, hogy áll Mugo, azt az oldalát támadta, amelyik kevésbé tűnt védettnek, és amire kisebb volt a rálátás. Senseie gyomorszáját vette célba, de keze nem volt ökölbe szorítva. Tenyerével ki akarta billenteni egyensúlyából ellenfelét, majd esés közben egy jó nagyot belerúgni. Ez nem cicaharc, és egyiküket sem kell félteni. Koizumo jelenlegi szintjén valószínűleg úgysem tudja, Mugo-sensei pedig minden bizonnyal nem fogja megölni a másikat. Azonban bőven benne volt a pakliban, hogy Mugo-sensei vagy elkapja a fiú kezét, vagy szimplán megállítja, esetleg arrébb megy. Ha nem menekül túl messzire, hanem pár méteren belül marad, támadható távolságban, akkor Koizumo felveszi vele a harcot, és gyors mozdulatokkal, a kéz, láb, könyök együttes használatával, támad. Hanyagolja a forgásos, akrobatikus elemeket, mert ezek az ő dolgát nehezítenék meg, mint az imént. Azonban ha a sensei messzebbre megy, akkor nem ered a nyomába, hanem keres egy helyet, ahonnan rálát környezetére, és megvárja a támadást.

**Kenshiro Erisa** Szer. Jún. 22 2016, 23:05

Na most mi legyen? Már egy csomó idő eltelt de még mindig semmi... Nem jutok előre a feladattal, amit kitűztem magam elé... Változtassak rajta? Csináljam azt amit a sensei mondd? Nem, azzal elismerném a saját vereségem... Vagy ezt kell folytatnom, vagy újat kell kitalálnom. De mi van akkor, ha kitalálok véletlenül egy ennél is nehezebbet? Mikor nekikezdtem azt hittem nem olyan nehéz ez a feladat, talán kicsit nehezebb mint amit Mugo nekem szánt, de úgy fest tévedtem. Kizárt dolog hogy ezzel akármire is előrébb jutnék, bár már érzem hogy fejlődik szépen lassan a chakrakontrollom. De ez nem jó, úgy érzem nem haladok sehova, csak vesztegetem az időm. Hiába fejlődik a Chakrakontrollom, ha nem elég gyorsan, nem érek vele semmit.
Nyilván azért nehezebb ez a művelet, mert a chakrámat folyamatosan egyengetni kell, a szélnek megfelelően hogy tökéletesen álljon a gyertya lángja. Tehát itt a nehézség a chakramozgás dinamikájában van. Úgy tűnik a szintem még nem képes dinamikusan változtatni a chakra nyomását ilyen módon. Kicsit hasonlít a vízen járáshoz, de itt a chakra testen kívül mozog, ami eléggé megnehezíti a dolgokat. Lehet vissza kellene vennem a szintből... Elég sokat, de nem annyit, mint amit Mugo szeretne.

A következő edzéstervem: Ahogy a gyertya ég, a chakrámmal kettéválasztom középen a lángot, mintha egy láthatatlan késsel belevágnék, s igyekszem egészen a legaljáig hasítani a csóvát, de nem eloltani vele a gyertyát. Mivel a gyertya lángja kissé mozog, ez valamilyen szinten dinamikus chakrakontrollt követel, azonban kisebb elmozdulások még nem fogják feltétlenül eloltani a gyertyát. Véleményem szerint, minél mélyebben választom el a lángot, annál jobban kell figyelnem az esetleges kimozdulásokra, így ez az edzés remek lesz számomra, mert változatos skálán tud nehezedni a számomra, mindig a szintemnek megfelelően.. Legalábbis ez a terv, az hogy ebből mennyit tudok megvalósítani.. Hát az majd kiderül.. Mindenesetre Koizumoék eléggé elvannak a távolban, már egy jó ideje nem láttam őket, kissé kíváncsivá tesz, mivel is üthetik el az időt... De ez most nem a kíváncsiság helye. Fejlődni akarok.

Jiraiya Csüt. Jún. 23 2016, 15:04

Koizumo

Kissé szédül, de elég időt adott magának ahhoz, hogy összeszedje magát, bár a nyaka és a feje még mindig fáj. Ám nem lazsálhat, ez a fájdalom egyenlőre semmi egy ninjának, aki arra koncentrál, hogy legyőzze az ellenfelét! Koizumo ezt jól tudja és bár nem is kell tudnia, egyszerűen így tesz! Minden figyelme Mugora szegeződik, aki csak áll az előbbi helyén és nézi Koizumot.

Amikor a fiú elkezdett körözni, egy darabig még a Sensei vele együtt forgott a tengelye körül, ám amikor a Genin felgyorsult, már nem követte őt, elvégre felesleges és csak elszédülne. Helyette az ismert védelmi állását vette fel: A kezeit nyitott tenyérrel és behajlított ujpercekkel egy X formájában helyezte az arca elé, miközben a könyökei hajlítottak voltak. Lábaival kissé berogyasztott és csak szemmel követte Koizumot, aki fel-fel tünedezett. Mugo nem mozdult, az ember arra számítana ilyen esetben, hogy a támadás hátulról fog jönni, elvégre ott van a vakfoltja és hiába bír kiélesedett érzékekkel, akkor sem látja a támadót!

Ám nem így történt, Koizumo Mugo balján támadva használta az Iagirit, csupán kard nélkül. nem is baj, hiszen a gyors és kirobbanó sebesség a lényege, amivel átvághatjuk az ellenfelet. Itt viszont a pengéje a saját keze és annak ereje volt! Hatalmas gyorsasággal csapott Mugo-sensei gyomrába, akit meglepett a támadás. Először is azért, mert valószínűleg hátulról számított rá, nem pedig szemből, valamint nem volt felkészülve a fiú ilyen fokú gyorsaságára.

Ahogyan Koizumo tenyere elkapta Mugot Ő kissé előredőlt, szájából kevés nyál távozott, majd egy Jounin szintű, gyors hátraugrással elkerülte a rúgást, azonban amikor az ugrásból földet ért, féltérdre ereszkedett egy másodpercig, majd megemberelve magát, felállt, bár a testtartása görnyedt volt. Valószínűleg úgy érzi, hogy nem kap rendesen levegőt, így a légzését szabályozza éppen.

- Gyors voltál!

Mondja kissé elfojtott hangon, mint aki be van rekedve.

- Szép volt.

Mondta, majd kihúzta magát és egy nagy levegőt vett.

- De most már szemtől szemben kell küzdened.

A hangja itt már normális volt, mély és rekedtes, ahogyan megszokhattuk már tőle. Nem hezitált, gyors mozdulatokkal Koizumo felé rontott és elkezdte őt sorozni. A fiú képes volt az első néhány ütés elől kitérni, elhajolni, ellépni, de visszaütni már nem volt ideje.

- Fokozzuk!

Mondta, majd Koizumo érezhette, hogy az ütései erőssége és gyorsasága erősebbé és nagyobbá vált. Most már minden harmadik rúgás és ütés betalált, amit a Sensei indított, de csak kicsit megzavarta Koizumot, semmi több.

- És most: Hajaifuri!

Mondta ki a Taijutsu Technika nevét, mire Koizumo már nem látta a Jounin ütését, csak hogy mozdul a keze, majd szorító fájdalmat érzett szétáradni az egész testében a gyomrából kiindulva és összeesett. Mérhetetlen légszomja támadt, de akárhogy próbált levegőt venni, nem jutott hozzá. Fuldokolni kezdett, a tüdeje szorított...

- Lassan. Szabályozd a légzésed.

Gugolt le mellé Mugo, mire Koizumo próbálta azt tenni amit mondott, nagyjából egy perces vergődés után már újra kapott rendesen levegőt.

______________

Állapot: 70% - Sajgó fej, fájó nyak, émelygés és légszomj, szédülés, a gyomrod és a mellkasod környéke is sajog

Chakramennyiség: 98% - Iagiri, a Taijutsu is használ el egy kevés chakrát

Erisa

Úgy tűnik, hogy Erisa nem boldogul a saját maga által felállított chakrakontrol fejlesztő gyakorlattal, ami nem is csoda, hiszen az amit el akar érni, voltaképpen egy chakrapajzs lenne, ami nem kis szintű dolog. Nagyon kevés Shinobi képes ilyesmit létrehozni és használni. Ami viszont a következő gyakorlatot illeti, nos az már megoldhatóbb, de még mindig nem a legjobb művelet. Rengeteg tényezőt kell figyelembe venni és egy gyertya nem éppen a legjobb erre a gyakorlatra. Viszont, itt már képes volt eredményt elérni, de persze semmi nem ilyen egyszerű. Az ilyesmi elsajátítása napokat vehet igénybe, így Erisa a próbálkozásaival vagy nem ért el egyáltalán semmit, vagy egy-egy kisebb plazmarészt volt képes leválasztani a lángból egy pillanatra, vagy pedig - ez volt az általánosabb eset - eloltotta a gyertyát... Talán ha levelekkel próbálná? Eddig a kezei közé fogta őket és úgy vágta ketté, most viszont mi lenne, hogyha csak simán a chakra kiterjesztésével próbálná meg? Menne neki?

Jiraiya Csüt. Jún. 23 2016, 15:45

Határidő: 2016.07.03

**Kenta Koizumo** Csüt. Jún. 23 2016, 16:12

Ahogy felgyorsított a fiú, átvillant agyán a gondolat, hogy talán hátulról kellett volna... Mármint támadnia. De végül betalált ütése. Talán azért, mert a sensei egyáltalán nem erre számított. A frontális támadás meglepő lett volna, de védhető, egy hátbatámadásra bizonyára fel volt készülve, így a gyenge oldal megszorítása ideális stratégiának tűnt. Főleg hogy bevált. A megtántorodó Mugo felé még egy rúgást is indított, de ő jouninhoz méltóan reflexeit és erejét használva kitért. Ha az a rúgás eltalálja, talán még az akkorinál is rosszabb állapotban lett volna. Hogy mennyire nem tetszett szervezetének a váratlan külső hatás, azt a légzése és hangja is jelezte. Mindenesetre elismerte Koizumo sebességét.

- De most már szemtől szemben kell küzdened. - figyelmeztette a fiút. Koizumo éppen csak fölvette az alapállását, máris záporozni kezdtek felé az ütések. Egy darabig bírta a sarat, jól kiépítette a védelmét, de közel volt a korlátaihoz. A védelme stabil volt, de kevés ahhoz, hogy akár egy pillanatra is időt nyerjen a visszatámadásra. Amikor pedig Mugo-sensei felgyorsított, egészen meglepődött.

~ Még van hová gyorsítania? Kellemetlen.. De fejben dől el minden - kivéve ha megütöm a senseit, mert akkor ő az erdőben dől el.. ~ készült fel az újabb sorozatra. Az első két ütés mintha ugyanolyan lett volna, de a harmadik már áttörte a védelmét. Jobban koncentrálnia kellett. Nem volt ekkora sebességhez szokva, de igyekezett a legjobbat nyújtani. Kivédett két újabb támadást, de két irányba kellett védekeznie, és ez lyukat hagyott a mellkasa felé. Bekapott még egyet, de járhatott volna rosszabbul is. Nem kifejezetten tetszett neki a hátrány.

~ Már kezdek hozzászokni. Van egy ritmusa - minden harmadik ütést úgy tudja kivitelezni, hogy az előtte levő kettővel lerombolja a védelmemet.. Ha azonban megtöröm ezt a ritmust, akkor sikerülhet. Kicsit kockázatos, mert kevés a védelmem a tiszta védekezéshez, úgyhogy a másodikat kell beengednem, a harmadik elől oldalra kitérnem, és elkaszálnom a lábait. Az is működhet, ha védelem gyanánt nekiugrok, és térddel jól gyomorszájon rúgom. ~ tervezgetett, de szorította az idő.

- És most: Hajaifuri! - mondta a sensei az újabb ütése előtt.

~ Fenébe, pont ezt akartam beengedni. Ez egy taijutsu technika, és nincs időm kivédeni. Különben is, mégis milyen gyors ez a támadás? ~

a fiú megpróbálta odarántani a kezét, de még csak nem is látta, hova fog érkezni... A védekezés helyett Koizumo a hasát markolta. Mintha nem is csak egy ütés találta volna el. Összeroskadt, és levegőért kapkodott, de mintha egy csepp éltető oxigén sem jutott volna tüdejébe.
- Lassan. Szabályozd a légzésed. - segített neki a sensei.

A légszomja csaknem egy percig kitartott, ez idő alatt alig jutott be annyi oxigén a vérébe, hogy létminimumon működni tudjon szervezete. A sensei eléggé rossz helyzetbe hozta azzal a bizonyos támadással.

~ Ha ez egy komoly harc lett volna, már nem élnék. Ez a technika nagyon erős. Kell nekem! ~ gondolta a fiú, amint végzett ideiglenes haldoklásával. Felnézett Mugo-senseire, és megkérdezte:

- Sensei, ez a technika.. Mi volt ez? Szeretném megtanulni.

**Kenshiro Erisa** Szomb. Jún. 25 2016, 17:42

Néha úgy érzem a sors direkt szívózik velem. Igyekszek nem gondolni a múltra, a dolgokra amik eddig történtek velem, igyekszek a jelenre és a jövőre fókuszálni. Tény, hogy nem ismertem a szüleimet, tény hogy a nevelés amiben részesültem nem mondható szeretetteljesnek. De az is tény, hogy nem gondolom hogy emiatt bármi hátrányom lenne másokkal szemben, hogy ez akadályozna meg abban, hogy teljes életet éljek.. Így van, bármit el tudok érni. Csak elszántság kérdése. De hogy lehet akkor az, hogy nem sikerül? Kezdek közelebb kerülni a sikerhez, de olyan lassan, hogy nincs türelmem kivárni. De miért nincs? Mikor lettem ennyire türelmetlen? De hisz a türelmetlenségemnek is meg van a jogossága.. Hisz nemsoká a fronton leszünk.. Minden jogom meg van rá, hogy türelmetlen, feszült legyek. Vagy nem? Azt tanították nekünk hogy egy ninjának nem szabad félnie. Akkor nem vagyok jó ninja? Miért teszek fel ennyi kérdést magamnak, miért tépem magam ezzel, hisz csak az időt fecsérlem, amiből már így is kevés van..

Talán ha a régi énem lennék most roskadnék magamba, hogy akkor mikor Mugo itt volt, és mondta mit csináljak, akkor kellett volna rá hallgatnom. Talán ha a régi énem lennék most, a döntésemet, hogy magam útján tanulom ki ezt, egy hibának könyvelném el. De most más a helyzet. Teljesen más. Az nem egy hiba volt, hanem a döntésem. Úgy érzem, mintha teljesen más lenne a világ működése mint ahogy elképzeltem. Mindig is azt hittem, hogy az ember hibákat követ el, és a szerint szenved élete során, de tévedtem. Az ember döntéseket hoz, és ezeket a döntéseket soha sem lehet besorolni jó oldalra vagy rosszra. Minden döntésem vezet valahova, nem olyan mint egy hiba ami csak úgy van vagy volt az életemben, egy olyan dolog amire vissza tudok emlékezni. A döntés folyamatos, egyszer meghozzuk utána pedig életünkön át érezzük a hatását. Nincs mire visszaemlékezni, talán csak a döntés pillanatára, de arra felesleges...
Minden egyes döntésünkkel jót teszünk miközben kárt okozunk. Ez a világ a szememben.

A nagy, csodálatos dolgok eléréséhez két dolog szükséges: Egy terv, és az idő hiánya.

Újabb edzéstervem ismét kudarcba fulladt. Nem értem el sok mindent abból amit kitűztem magam elé, szinte semmit, mégis úgy érzem tanultam valamit. Fogalmam sincs mit, de ez az érzés, a feszültség, a türelmetlenség, az önmarcangolás, minden vegyes érzelem mely most bennem kavarog hozzátesz az életemhez. Ha egy bizonyos szemszögből nézzük, akkor ezek az órák, amiket erre öltem teljesen feleslegesek voltak, teljes kudarcnak foghatóak fel. De minden szép, csak a megfelelő nézőpontot kell felvenni ahhoz, hogy lássuk benne a gyönyörűséget.
Abbahagyom a koncentrációt. Megállok. Hallgatom a lélegzetemet, hallgatom a szívverésem. Érzem ahogy belülről próbálnak széttépni az érzelmek, a kételyek. Becsukom a szemem, lelassítom a lélegzetvételeimet. Érzem hogy szívem lassabban dobban, hogy átveszi a lélegzetem ütemét szépen lassan. Gondolkozok. Miért vagyok most itt? Hogy technikát tanuljak. Ez biztos?
Eltelik egy pár perc. Nem csinálok semmit, csak próbálok egyre mélyebben magamba szállni. Mit miért teszek, s amit eddig tettem milyen hatással voltak rám, a környezetemre. Végiggondolom a döntéseim sorozatát. Nem hibáztam. Nem hibáztam sehol sem. Minden döntésemmel több lettem valamivel. Most is.
S ekkor jövök rá, miért választottam más utat, mint amit a sensei javasolt. Az az út, amire én léptem egy teljesen más út, mint ami a genjutsu megtanulásához vezet. Az az út amit én választottam ennél sokkal fontosabb. Most megtanulom uralni az érzelmeimet. Most megtudom milyen érzés, mikor szorít az idő, mikor az életed múlhat minden másodpercen amit nem edzéssel töltesz el. Most megtanulom, mi az a dolog, amivel egy teljesen új szintre tudok lépni. Önfegyelem. Nyugalom. Türelem. Hidegvérűség. Meggondoltság. Ezek azok a fegyverek, amikkel rendelkeznem kell mielőtt elindulok a frontra. Akármennyi jutsut megtanulhatok, ezek nélkül nem fogok érni semmit.

Adok magamnak fél órát hogy meditáljak magamban, rendezzem a gondolataimat. Fél óra alatt meg fogom szerezni azokat a fegyvereket, amikkel háborút lehet nyerni. S mikor kinyitom a szemem végre megtisztulva érzem magam. Szemeim teljesen megváltoznak, nyugodtságot sugároznak, alig-alig láthatóak már a kislány nyomai, aki még néhány órája itt szenvedett. Úgy érzem, mintha újjászülettem volna, mintha teljesen megváltozott volna a természetem, a kisugárzásom. Lehet többet kellene meditálnom otthon.. Majd ha hazaértem a frontról, bevezetem a napi meditációt, a napi chakrakontroll fejlesztést.. Most viszont, ideje ráfókuszálni a feladatra a megmaradt időben. Lassan a tenyerembe helyezek egy levelet a közelből, mire egy aprócska kis gondolatra szinte egyből lyukassá válik. Hiszem, hogy be tudok jutni a sensei chakrarendszerébe ha nem akarok neki fájdalmat okozni, ha nyugodtan teszem azt és hidegvérrel. Biztos vagyok benne. Tehát amit most kell tennem az nem más, mint a chakrakontrollom fejlesztése.
Repedésekbe beleállítok 15 db falevelet magam köré, és középen törökülésbe ülök. Felveszek egy kényelmes kézjelet és addig nem állok fel, addig nem hagyom abba, addig nem adom fel, amíg mind a 15 levél lyukas nem lesz anélkül, hogy hozzájuk érnék. Kombinálom a levélvágást, a genjutsuval.
S addig csinálom, amíg sikerrel nem járok. Nincs több edzésváltoztatás. Amíg kész nem vagyok, vagy amíg Mugo és Koizumo be nem jön, folytatom.

Jiraiya Vas. Júl. 03 2016, 15:28

Koizumo - Amúgy látom a PVP-k meghozzák az eredményeket Very Happy

Lassan Koizumo feláll, majd érdeklődik a technika iránt. Mugo természetesen ezt várta, nem véletlenül kezdett bele az edzésbe. Tanítani akarja tanítványát, még pedig Taijutsura, hogy legyen esélye a Fronton, ha kézitusára kerülne a sor.

- Ez a technika egy viszonylag nehéz Taijutsu technika volt. A lényege a hihetetlen gyorsaság és az energia megmaradás. A lényege, hogy egy ütés ideje alatt, képessé válhatsz hármat is bevinni, persze megvan a trükkje.

Kezdett bele Mugo, majd kicsit odébb ment és felvette a Ló állást, majd kinyújtotta előre a két karját, ökölbe szorított kézzel.

- Mint tudod a Taijutsu a fizikai erőre és gyorsaságra épül. Látom tapasztalt vagy már benne. De azt is tudod, hogy hogyan vagy képes ilyesmire?

Teszi fel a költői kérdést, majd folytatja.

- A Taijutsu technikák mind olyan műveletek, melyekre alapjáraton nem lennél képes, mivel fizikai képtelenség ilyen erővel, hirtelen, gyorsasággal és módon kivitelezni egy-egy mozdulatsort. Ez SENKINEK nem megy elsőre, mivel a Taijutsu technikákat gyakorolni kell. Először csak lassan, be kell rögzíteni a mozdulatokat, majd egyre gyorsabban és gyorsabban, erősebben és többször kell egymás után elvégezni. A nyakatekert mozgásoknál valószínűleg sokat esel, meghúzod az izmod vagy hasonló. De ez benne a lényeg. Egészen addig edzed a tested, addig sanyargasd természetesen módjával, amíg idővel a testedben keringő Chakra magától nem kezd el működni és felerősíteni az adott mozdulatsort és az izmokat. Ugyanis a chakra a gazdatestet felerősíti és hatékonyabbá teszi, kitolja a határokat. Ezt jelenti a Taijutsu! Kitolni a test teljesítőképességének határait.

Ekkor Mugo-sensei hátrahúzta a kezét, majd így szólt:

- Figyelj!

Mondta, majd előretolta a kezét lassan és amint az majdnem teljesen kinyúlt, még éppen hajló könyökkel húzta vissza, majd tolta ki megint és húzta vissza megint. A visszahúzás nagyjából 1-2 centis visszahúzást jelentett.

- Egy ütésnél, különösképpen ennél, soha se nyújtsd ki teljesen a könyököd! Az sebehzhetővé és gyengévé teszi a kart, az ütés lendülete pedig elvész, nem leszel képes az ütközés pillanatában további nyomást kiváltani a tolóerőddel, mivel a karod nem nyúlik meg.

Ekkor folytatta, újra véghezvitte a mozdulatot, most mindkét kezével. Hajlott könyökkel kicsit kitolta, éppen, hogy nem nyúlt meg teljesen, majd kicsit visszahúzta a kezét és megint kitolta és újra vissza és megint kitolta. Ezt ismételte meg vagy tízszer, mire a mozdulat egyre gyorsabb és gyorsabb lett, végül pedig Mugo kezei olyan sebességgel mozgott, hogy az egész teste és tartása beleremegett. A szemei kikerekedtek, homloka gyöngyözött és a halántékán megfeszült az ár.

- Woáááhhh!

Kiállt fel, mire a sebesség tovább fokozódik, karjainak mozgása már nem látszik, voltaképpen olyan, mintha a kéz egy helyben állna és csak kissé homályos lenne. Végül lelassul, méghozzá fokozatosan és a légáramlat is eltűnik... Mugo karjai elnehezültek...

- Ez a technika egy magasabb szintű használata volt. Egy másodperc alatt, ami normál esetben egy ütést jelent, ötven ütést hajtottam végre.

Mondta lihegve.

- Nagyon megerőltető technika már a három ütés elérése is, így nem ajánlom, hogy sokszor használd egymás után. De a mozdulatomat láttad... Kitolod, majd amikor még éppen hajlítva van a kezed, visszahúzod egy centit, majd megint kitolod és megint vissza és megint kitolod. A lényeg a hihetetlen energia és gyorsaság elérése. Az első ütésed legyen a gyakorlásnál a leggyengébb, mivel annak az energiáját kell megakasztanod és visszahúznod a kezed, majd egy nagyjából két centis távolságon olyan erővel felgyorsítani az ütést, hogy az eredményes legyen. Később már amikor nem a levegőben gyakorolsz, hanem egy szilárd felületen, akkor az ütésed energiáját a szilárd felület akasztja majd meg, így könnyebb lesz a dolgod. Az edzéshez viszont elengedhetetlen az erősítés, így kezd is neki!

Mondta a férfi, majd leült egy fa tövébe. A karja még mindig maga mellett lógott...

// Az első üsté egy sima ütést a másik kettő pedig hasonló Bruce Lee 1 inc-hes ütéséhez. Kis távolságból erős és gyors ütés, olyan gyorsan, hogy az ellenfél ne essen el a sorozat ideje alatt, ezzel nagy fájdalmat okozol neki. Én a helyedben úgy kezdeném, hogy először a kis távolságból való, nagy energiájú ütést gyakorlom, majd ha az megy, akkor a sorozatot és a visszahúzást, majd a szilárd testeset.
80-100 Sort kérek, a 80 a Minimum. Lehetnek visszaemlékezések, gondolatok és részletes edzés. ~~1 napot vesz igénybe a technika tanulása,~~ 15 órát vesz igénybe a technika alapszintűre felhozott tanulása, Mugo menet közben eltűnik, a gyakorlás végén kidőlsz. Minél szebb az élmény annál több TJP és annál több Ch. //

Erisa - Wow. Ez elég tetszetős lett most

Erisa tehát elhatározta magát és valamiféle furcsa módon, de rájött arra, hogy miért is edz, miért is tanulja a fegyelemre és figyelemre ösztökélő Genjutsut, valamint, hogy Mugo mit is akart elérni az általa kreált Genjutsuval akkor. Még akkor is, hogyha lehetséges, hogy abból semmi nem volt igaz... Erisa rájött arra, hogy miben kell változnia, hogy mit kell tennie, hogy igazi Kunoichi legyen. És ebben nagyon úgy tűnik, hogy senki és semmi nem tántoríthatja el.

Telnek az órák, ebben az állapotban észre sem veszi mindezt. Eltökélt volt és ez az eltökéltség vezette őt a meditáció állapotába és azon is túl, a tudatalattija legmélyére, ahonnan visszatérve egy felsőbb tudatszintre, nekiállt a chakrájával játszani. A valóságban órákba telt, de számára egy óra egy percnek felelt meg. A levelek néhány óra alatt, tökéletesen kettéváltak, számára pedig mindez maximum fél órának érződött ebben az állapotban, ahol teljesen egyé vált a chakrájával... A Chakrakontroll majdhogynem legfelső szintjét érte el, amit a legnagyobb Shinobik is csak évek során tudnak használni... De ez nem meglepő ezúttal. Ebben az állapotban bárki képes ilyesmire, az állapot elérése viszont nem hétköznapi dolog, ilyen egyesülést és érzékenységet a Genjutsu használók és Orvosi Ninják tudnak elérni egy idő után. Akik pedig a történelem során, mindenféle meditáció nélkül elértek ilyesmit, nos őket egy napon említik Uchiha Madarával és Senju Hashiramával. A legismertebb ilyen személy, talán a Nidaime Hokage.

Ám az utolsó levél furcsa dolgot művelt. Amint Erisa elérte volna, az elporladt... Kővé vált, majd szét esett...

- Erisa-chan...

Szólal fel az ismerős hang, némi megvetéssel. Erisa ekkor nyitja ki a szemét, már sötétség szállt a vidékre. Órákig volt ebben az állapotban, viszont elméje teljesen kipihent, egyedül a dereka kezdett el fájni. Egy darabig még csodálkozva néz maga elé, de ekkor végre kiélesedik a kép: Yuu állt előtte. Csuklyát hordott és egy fekete szemkötő volt a bal szemén. A haja az arcába lógott, mosolya démoninak hatott... Régebben is ijesztő volt, akkor viszont volt benne empátia. Most azonban csak negatív energiákat áraszt magából... De van ott még valaki, a gyűlölet elfedte őt, ki érzések nélkül és bármiféle erősebb kisugárzás nélkül lép ki a fiú mögül, teljesen kifejezéstelen, érzéketlen arccal... Sayuri. Még mindig hordja a szemkötőjét, most azonban a jókedv nyoma sem látszik rajta... Nem köszön.

Határidő: 2016.07.12.

**Kenta Koizumo** Csüt. Júl. 07 2016, 19:02

Koizumo lassanként magához tért a sensei iménti támadásából. Amikor végre kis bizalmat vetett volna a gyorsaságába, az elárulta őt, és Mugo-sensei pont ugyanehhez az eszközhöz nyúlva vetett véget a harcnak. Ha ez nem edzés lett volna, hanem vérre menő küzdelem, a fiú feltehetőleg már nem élne. Nem csak a technika kivitelezését, a hárítását is meg kell tanulnia. Mély levegőt vett, és kifújta, szabályozta légzését, szívverését, majd szemhéjai felpattantak. Kicsattanó formában volt, vagy valami hasonló. Ekkor mondta:

- Sensei, ez a technika.. Mi volt ez? Szeretném megtanulni.
Mugo-senseinek is ez lehetett a célja, legalábbis feltehetőleg nem cél nélkül gyepálta el kicsivel a komolyabb harcok előtt tanítványát. Milyen ravaszul vezette rá Koizumot a tanulásra - és milyen fájdalmasan. De célját elérte, a genin figyelmét felkeltette, és kezdhette is a tőle megszokott részletes magyarázatot. Koizumo már korábban is megfigyelte: a sensei mintha élvezné, hogy hosszan beszél valamiről - kivéve Amaimonról, róla mindig épp eleget mond. Amaimonról szólva, Koizumo lassan kezdett egyre kevesebb figyelmet szentelni bosszújának. A sok tanulás, és a zsúfolt időbeosztás lassacskán háttérbe taszította a korábbi szégyenletes vereség gondolatát, és előtérbe került Koizumo mérhetetlen tudásvágya, és az az életöröme, amit vándor évei alatt megtartott és gyarapított.
- Ez a technika egy viszonylag nehéz Taijutsu technika volt. A lényege a hihetetlen gyorsaság és az energia megmaradás. A lényege, hogy egy ütés ideje alatt, képessé válhatsz hármat is bevinni, persze megvan a trükkje. - regélt Mugo. A fiúnak pedig felcsillant a szeme.
~ Képes vagyok ritka hosszú ideig használni a Shunshint, van kirobbanó sebességet kölcsönző kenjutsum, és most egy szinte megállíthatatlan sebességű taijutsu is. Erről eszembe jut az a srác Kemurigakure környékéről. Mintha ő is használta volna ezt ellenem. Kár, hogy csak a hűlt helyemet tudta eltalálni.... ~ Mugo közben folytatta a beszédet.
- Mint tudod a Taijutsu a fizikai erőre és gyorsaságra épül. Látom tapasztalt vagy már benne. De azt is tudod, hogy hogyan vagy képes ilyesmire? - A Taijutsu technikák mind olyan műveletek, melyekre alapjáraton nem lennél képes, mivel fizikai képtelenség ilyen erővel, hirtelen, gyorsasággal és módon kivitelezni egy-egy mozdulatsort. [...] Ezt jelenti a Taijutsu! Kitolni a test teljesítőképességének határait. - magyarázta. Miközben mondta, Koizumoban ismét felmerült a gondolat, milyen sokoldalú is a chakra. Egy szónál azonban megakadt figyelme. Lehet, hogy csak nyelvbotlás volt és a sensei nem így értette, de ellenkezője is lehetséges.
~ "Felerősíti a gazdatestet?" Mintha a chakra egy élősködő lenne. De a chakrát nem a sejtek termelik egy természetes folyamat során? Igaz, erre a termelésre nem mindenki képes, csak aki megtanulja, mert ninjának készül. Érdekes megközelítés. És ha hozzávesszük a legendát a chakra és az ember kapcsolatáról, miszerint ez az erő nem jogos tulajdonunk, még inkább alátámasztottnak tűnik az állítás. ~ spekulált a fiú. Eddig is nyílt titok volt, hogy kifejezetten érdeklik az ilyen kutatások - hála a Moriyama-klánnak, de most az amúgy is parázsló érdeklődése lánggá fokozódott. Ettől még inkább odafigyelt a senseire, miközben ő magyarázott. Mugo közben szóbeli magyarázatát a gyakorlatba ültette, és lassú mozdulatokkal reprezentálta, hogy is néz ki ez a technika. Ami egyedüli gondot okozhatott a bemutató alapján, az a gyorsaság volt. A sensei tovább mondta. Összefoglalt pár figyelmeztetés általánosságban, majd megint bemutató következett. És ami eddig fűtötte Koizumo fantáziáját...
- Ez a technika egy magasabb szintű használata volt. Egy másodperc alatt, ami normál esetben egy ütést jelent, ötven ütést hajtottam végre. - fejtette ki a sensei, és ahogy Koizumo visszagondolt az ütésekkel járó effektusra, el tudta hinni, milyen megerőltető lehet.
~ Ötven ütés egy másodperc alatt? Egyetlen ütéshez elég neki csupán 0,02 másodperc? Elképesztő! Ez azt jelenti, hogy ha nekem három ütést kell egyenként 0,33 s alatt elvégeznem, ahhoz képest a sensei 16,5-szer gyorsabb. Elképesztő! Csak ezt tudom mondani. Vajon menne nekem a tíz ütés? 0,1 másodperc ehhez képest jóformán semmi. Előbb legyen meg a három. Ha még az is olyan nehéz, majd többet gyakorlok.
- Nagyon megerőltető technika már a három ütés elérése is, így nem ajánlom, hogy sokszor használd egymás után. De a mozdulatomat láttad... Kitolod, majd amikor még éppen hajlítva van a kezed, visszahúzod egy centit, majd megint kitolod és megint vissza és megint kitolod. A lényeg a hihetetlen energia és gyorsaság elérése. Az első ütésed legyen a gyakorlásnál a leggyengébb, mivel annak az energiáját kell megakasztanod és visszahúznod a kezed, majd egy nagyjából két centis távolságon olyan erővel felgyorsítani az ütést, hogy az eredményes legyen. Később már amikor nem a levegőben gyakorolsz, hanem egy szilárd felületen, akkor az ütésed energiáját a szilárd felület akasztja majd meg, így könnyebb lesz a dolgod. Az edzéshez viszont elengedhetetlen az erősítés, így kezdj is neki! - fejezte be a sensei, majd magyarázata végeztével félrevonult, és hagyta tanítványát a tanulás terhe alatt kibontakozni.

Koizumo azt a metódust szándékozott követni, amit a sensei javasolt, ötvözve a jól megszokott kenjutsu edzéseivel. Mint mindig, amikor Gonzával edzett, most is erősítéssel kezdte, hogy végigdolgoztassa a szükséges izmokat. Dominánsan jobb kezes volt, de szükség esetén a bal kezét is használnia kell. Harcstílusának egyik hibája, hogy mindig a jobb oldalra helyezte a hangsúlyt, ezt kijavítandó most inkább a bal oldalra koncentrált. A kar erősítésére klasszikus fekvőtámaszt kezdte el - egy kézen. Bemelegítésképpen ballal 150, jobbal 100 darabot elégnek talált, majd egy rövid pihenő után rendes, kétkezes fekvőből végzett el ötszázat. Vannak fanatikus testépítők, akik még ennél is többet tesznek izomzatuk érdekében, de neki a könnyű tempójú, minden százas szett után pihenőt tartó edzés pont elég volt pillanatnyilag. Hogy mindenképp elkerülje a sérülést - ami háborúban végzetes lehet - intenzív nyújtással folytatta. A hátizmoktól kezdve a mellizmon át le egészen a csuklóig minden izomcsoportját megmozgatta, és a lehetőségekhez mérten lenyújtotta. Ezzel a kezdeti résszel jó másfél óra el is ment. A sensei addig riogatta a technika nehézségével, hogy korántsem akarta magát már a felkészüléssel kifárasztani. Úgy osztotta be az erejét, hogy 12 órán keresztül képes legyen gyakorolni, és csak a végére essen össze. Mivel ezúttal is chakrát kellett használnia, meditációval folytatta. Odafigyelt a testében áramló chakrára, érezte a mozgását, irányát, mennyiségét. Lábától fölfelé csoportosította át a benne fellelhető chakrát, mindig máshova koncentrálva, hogy tökéletes kapcsolatot alakíthasson ki a testével. Egy taijutsunál ez elengedhetetlen. Egy óra elteltével felállt a törökülésből. Gondterhelten elővette zsebóráját, felpattintotta fedelét, és bosszankodott egy sort. Két és fél órája már elment, de még így sem mondhatta, hogy szorítja az idő.
~ Ideje nekilátni a technikának, így nem jutok előrébb ~ Koizumo hátragurult, de még mielőtt átfordult volna, visszalendült és kilőtte magát, majd talpára érkezett. A meditálás alatt kicsit lehűlt az izomzata, pár karkörzéssel, vállkörzéssel, és hasonlókkal újra formába hozta magát, és nekilátott. A rövid ütésekkel kezdett, mert remélte, hogy egy sima ütést véghez tud vinni, ha már ninja. Felvette bal kezével azt a pozíciót, ahonnan öklét előre kell mozdítania, és lassan nekikezdett a kis ütögetéseknek. Szépen, ütemesen. Jobb kezével zsebóráját tartotta füle mellé, hogy a ketyegést használja metronómként. Először négy másodpercet használt fel egy kinyújtásra és visszahúzásra. Idegtépően lassúnak tűnt neki ez a mozgás, de úgy vélte, ha berögzül neki a kéztartás és a mozgás, később egyszerűbb lesz felgyorsítani. Saját türelmének határait feszegette, amikor tíz percen keresztül ezt a tempót követte. Ekkor váltott jobb kezére, és azzal folytatta. Egyáltalán nem volt olyan egyszerű ezt a tíz percet megállás nélkül végigcsinálni, mint ahogy az leírva hangzik. Olyan volt, mint amikor az ember azt a feladatot kapja, hogy tartsa ki maga mellett a két kezét, és körözzön velük aprókat egy percig, vagy tartson előre egy hosszú rudat. Csak ő ezt ninjaként valamivel tovább bírta, mire ugyanúgy elfáradt. Az emberben mindig van ilyenkor egy fal. A kérdés az, kinek mikor jön el az a pont, amikor nekiütközik, és végül: át tudja-e törni. Koizumo azonban egyelőre nem akart téglának ütközni. Nem hajszolta túl magát, mert nem tudhatta, mennyi időre van szüksége. Így is csupán fél napra osztotta be chakráját, és ugyan szándékosan nem használta, a taijutsuval is jár chakrahasználat. Ösztönösen élte fel chakrakészletét a feladat megkönnyítésére, ahogy az a taijutsu edzéseknél lenni szokott. Jobb kézzel is az előbbi ütemet követte. Újabb tíz perc után ez a keze is elfáradt, de már ez is nagy teljesítmény volt tőle. Kicsit ledőlt pihenni, lerázta, lelazította karjait, lenyomott pár közönséges fekvőtámaszt, majd kortyolt egy kis vizet.
~ Ideje volna egy kicsit felgyorsítani, ez nem sebesség. Így egy csiga is lenyomna. ~ érthető volt ezen gondolata, de éppen ő maga döntött úgy, hogy lassan kezdi, tehát számíthatott erre. Eközben már a harmadik óra is eltelt. Újra kezébe vette zsebóráját, pár másodpercig ráhangolódott az ütemre, majd folytatta a bal kezével. Egy oda-visszára két másodpercet szánt.
~ Ez de hülyén nézhet ki kívülről... Bár az előbbi még furcsább lehetett... ~ mosolyodott el, és elkezdte ütni a levegőt. Jónak bizonyult a zsebórája, és a következő szinthez kifejezetten jól jött, mert szerkezete miatt másodpercenként kettőt kattant, ahogy a másodpercmutatót hajtó racsnis fogaskerék váltogatta forgásirányát. Ezzel a szakasszal is végzett, áttérhetett ismét jobb kezére, és immár rutinosan le is zavarta a következő tíz percet. Ezúttal még jobban elfáradt, a mozgás is intenzívebb volt, és előzőleg is kicsit megterhelte magát. Pedig jóformán még nem is csinált semmit. Még a Vándor mondta neki régen, hogy minél gondosabban edz az ember, annál effektívebb lesz a hatás. Koizumo nem akarta beérni a három ütéssel, amit a sensei mondott. Még aznap meg akart tanulni ötöt.
Kevés vizet locsolt arcára, pihent egy kicsit, és fekvőzött, mint az előbbi ciklus után.
~ Ez egy fokkal nehezebb lesz. ~ utalt a következő feladatra, miszerint egy másodperc alatt fogja az eddigi gyakorlatot megcsinálni. Már három és fél óra eltelt. Ismét előkerült a zsebóra. Tik-tak-tik-tak-tik-tak-tik-tak. Tökéletes ütemet szolgáltatott a gyakorláshoz. Ha az eddigiek érdekesen néztek ki, akkor mi lehet erre a jó szó? Újból a bal kéz kezdett, és tíz percig töretlenül folytatta. Csak ez alatt a tíz perc alatt hatszáz ütést mutatott be, remekül bírta a tempót. Eljött az újabb hatszáz ütés ideje, ezúttal jobb kézzel. Ez jóval kimerítőbb volt, mint az eddigiek. Amint végzett, a kulacsáig alig tudott elsétálni, tíz egész percen keresztül egy fának támaszkodva fújtatott, és a vállát masszírozta. Négy óra telt el. Azonban a java még hátra volt. Ez még csak egy felvezető edzés volt, hogy megtalálja a legkényelmesebb kéztartást, és ne sérüljön meg. A maradék jó pár óra már pihenő nélküli, folyamatos ütögetés lesz. Ugyanezt a kis ütést kellett gyakorolnia, hogy minél több energiát tudjon belefektetni, aztán meg is tudja állítani. Nem akart nekikezdeni a szilárd testes edzésnek, így maradt a szótlan, és végtelen tűrőképességű edzőpartnere, a levegő. A megállítás nehéz volt, még egy átlagos ütés esetében is, hát még egy olyannál, amibe a lehető legtöbb erőt fektette. Ezt nem lehet pár perc alatt begyakorolni. Lóállást vett fel, két kezét előretolta, és felváltva végzett el rövid ütéseket egyre fokozódó energiával. Amikor már ereje maximumán volt, csökkenteni kezdte az impulzust, így egyfajta piramisedzést végrehajtva, periodikusan, monotonon, hosszú időn keresztül. Már hat óra telt el, és chakrájának majdnem háromnegyedét felélte.
~ Ez így nem lesz jó. Ki fogok merülni. Még egy kicsit kipréselek magamból, és aztán tartok egy nagyobb pihenőt. ~ határozta el, és rátért a következő fázisra. ~ Most már megy nagyobb impulzussal is, megpróbálhatnám a sorozatot.
Ugyanazt folytatta, mint amit eddig csinált, csak amíg azelőtt felváltva ütött két karjával, most párosával végezte el a csapásokat. Egy óra múlva fokozta ugyanezt három ütésre. ~ Egész jól haladok ~ gondolta fél óra múlva. A következő fél óra alatt pedig már a kész technika alsó határát karcolgatta. Amikor végzett, már a kilencedik órát taposta.
~ Jól van, még egyszer mind két kézzel, és pihenek egy nagyot. ~ gondolta, és ilyenkor szoktak történni a balesetek. Valóban.. Bal kézzel még ment, de a jobb kezének első mozdulatánál megsajdult izomzata.
~ Apró húzódás, semmi több ~ szorította össze fogait, és befejezte a mozdulatot. A fájdalom csak rátett egy lapáttal, alapból teljesen kifáradt, muszáj volt pihennie. Bal kezével a meghúzódott jobb vállát takargatva ledőlt egy a tövébe, és lassan elszundikált. Ha még mindig a vándorutakat rótta volna, nem mert volna ilyen nyugodtan aludni, de bízott abban, hogy Mugo-sensei figyeli a környéket, és megvédi őt álmában, ha valaki támadó szándékkal közeledne.

Tizennégy óra. Hajnalodott, és Koizumo riadtan ébredt fel.
~ Elaludtam! ~ hasított belé a tudat. ~ Miért nem keltett fel a sensei!? Most már mindegy, eszméletlen gyorsan meg kell tanulnom ezt a technikát. Már biztos megjött Yuu és Sayuri is. A frontra készülődünk, hamar oda kéne érnünk, már így is rengeteg időt elpazaroltunk. Talán vissza kéne mennem a szentélyhez... Nem, most már befejezem ezt a tanulást! ~ határozott, és gyorsan felpattant. Többé kevésbé regenerálódott már, így minden erejét az edzésbe tudta fektetni. Már csak az utolsó lépés volt hátra - a technika elvégzése egy szilárd testen. Keresett egy vékonyabb fát, amit kényelmesen át tudott ölelni. Gyorsan levetette trikóját és pólóját, puritán párnát rögzített a törzsre - mert azért mégsem akarta teljesen szétzúzni ökleit a harcok előtt -, és már készen is volt. Észrevette közben, hogy rendbe jött a korábbi sérülése. ~ Remek, csupa jó hír..
Felvette a lóállást, és újból felváltva csinálta a gyakorlatot. Nem tudta, mennyi ideje lehet még, amennyire csak tudott, sietnie kellett. A kész technikáig kellett eljutnia minél hamarabb. ~ Egy óra! Ha nem sikerül egy órán belül végeznem, nem tanulom meg ezt a technikát! ~ motiválta magát, hátha ettől jobban halad majd. Minden erejét ebbe az egy órába fektette. Az első fél órában tudatosan használta fel a chakráját, de onnantól kezdve már berögzült a metódus, és ösztönszerűen sikerült. Már csak a sebességen kellett csiszolnia.
~ Ketyeg az óra...

Végül sikerült. Újra felhasználta minden chakráját, gyorsabban, mint bármikor azelőtt, pedig pont taijutsut használt, ami alig fogyaszt chakrát. Az igyekezet és az akarata egy új szintre emelte, csak így vihette véghez.
- Megcsináltam!! - dőlt hátra megkönnyebbülve a fűbe, és újból el is aludt. Valaki majd felkelti, nem?

// A végére már én izgultam, hogy sikerül-e, innen a sok "szorít az időm", meg "sietni kell" szöveg, ugyanis nem valószínű, hogy öt napon belül még egyszer géphez jutok, a határidő pedig szent. ^^ Azért igyekeztem nem összecsapni, és kissé heroikus küzdelemnek beállítani, aztán a jutalmazás nem az én dolgom. //

**Kenshiro Erisa** Hétf. Júl. 11 2016, 22:05

Úgy érzem megtettem a szükséges lépéseket ahhoz, hogy végre arra az útra tudjak lépni ami az igazi Shinobik útja. Mindig is éreztem hogy hiányzik belőlem valami, amit sokáig az erőnek hittem. Mily naiv voltam. De talán, talán most végre megláttam az igazat, és sikerült elérnem valamit.
Telt az idő, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem elmémben, s minden kis pillanat perceknek felelhetett meg a valóságban. A vicces az, hogy szinte semmire sem emlékszem abból, amit ott éltem meg az elmém legmélyén, mégis, sokkal nyugodtabban éreztem magam mikor felkeltem. Mintha új emberré váltam volna. Minden feszültség és aggály, szinte eltűnt. Nem, ez nem pontos megfogalmazás, mert minden kételyem megmaradt, viszont úgy érzem, megtanultam együtt élni velük. Megtanultam, hogy ha egy ninját kételyek és aggályok is gyötrik, és fél a haláltól, neki akkor is ki kell állnia hidegvérrel, mert azokat védi meg, akiknek nincs meg az ereje ahhoz, hogy kiálljanak magukért. Így van.. Az emberekért megyek ki a frontra, nem pedig a Hokage parancsáért... Ha nem parancsolta volna meg, akkor is ki kellett volna mennem, mert ez a kötelességem.
A levelek szépen lassan, de teljesen biztosan hasadtak szét a puszta akaratomra. Hittem benne, hogy egyszer el fogom érni azt a szintet, mikor nem leveleket fogok hasogatni így, hanem élő emberi testeket. Bár ez morbidul és kegyetlenül hangzik, de mint már egyszer említettem, ez mind nézőpont kérdése. Azért fogok embert ölni, hogy megvédjem azokat akik mögöttem állnak. És most kell az eszembe vésni, hogy én, a saját népemet fogom védelmezni kint a fronton, s nem mutathatok könyörületet. Nem tehetem meg egyszerűen, nem élek abban a luxusban. Bárki is legyen az, a Tűz Országának védelme érdekében, végeznem kell vele...

Furcsa jelenség zavarta meg a gondolataimat, melyek már kicsit a túlzások határát súrolták. Elporladt a levél, azonban szinte időm sem volt rájönni mitől, ugyanis ismerős, ám megváltozott hangot hallottam meg a közelből. Lassan a hang forrása felé fordultam, és fél szemmel konstatáltam hogy a csapattársaim azok, Yuu és Sayuri. Viszont ami meglepett, s amin szinte kicsit talán el is borzongtam, hogy nem éreztem semmit a látványuktól, csak sötétséget. Mindig is tudtam, hogy Yuu sokkal rátermettebb ninja mint én, de Sayuri is? Talán ők már betekintést nyertek maguknak a sötétségbe, amibe mi még csak készülünk?
Ezeken a dolgokon felesleges gondolkodni. Ha a régi énem lennék, most ezer, meg ezer kérdést tennék fel a csapattársaimnak, hogy mi történt velük, mit csináltak eddig, stb. Azonban már értem mennyire felesleges ezeket a kérdéseket feltenni. Csapattársak vagyunk, de ugyanakkor félig már halottak vagyunk... Bár még nem állok azon a szinten hogy teljesen megértsem azt ami a Shinobi szó mögött áll, de már Yuu és Sayuri aurájából meg tudom állapítani hogy sokkal közelebb kerültek a szóhoz, mint mi Koizumoval. Viszont már nem keltem én sem azt a kislányos benyomást, mint régen. Arcomon egy halvány mosoly jelenik meg, ami erős kontrasztban van egy teljesen kifejezéstelen, nyugodt kék szempárral.
- Rég nem találkoztunk, Yuu-kun, Sayuri-chan. - Mondtam, nyugodt hanggal - A sensei kint gyakorol Koizumoval. - Csak ekkor esik le mennyire elszaladt az idő. Fel sem tűnt hogy már sötét van... - Shinku-sensei? - kérdeztem végül, majd elindultam ki a negyedik csapattársaimhoz, Koizumohoz, és persze Mugohoz, hogy velük is találkozzak.

Ajánlott tartalom

Tengu Szentély

Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély

Re: Tengu Szentély