A meteor szentélye

Tenten Szer. Márc. 31 2010, 21:47

A fiatal ninják itt vesznek részt egy különleges edzésen, amely közben meditálnak is. A meteort nagyon jól őrzik a múltbéli lopások miatt.

Terumi Mei Szomb. Jan. 30 2016, 14:10

//Amori Shuu//

Híre ment annak, hogy Hoshigakure falvában él egy különleges gyermek, név szerint Amori Shuu, aki betegsége miatt nem hagyhatja el a falut, azonban ez neki korántsem előny, hiszen szíve mindinkább vágyakozik az ismeretlen világ felé. Annyi minden van odakint, amiről ő nem tudhat, amit szeme világa még soha az életben nem látott, s talán már nem is fog, ha szüntelen idebent, a falakon belül, jól őrzött területen kell maradnia. Betegsége nagy teher, elvégre fizikailag aligha erősítheti meg testét, azonban elméje tisztább és fogékonyabb, mint bárki másé.
A hír egy szerzetes által jutott ki, ennek hatására egy újabb érkezett - legalábbis szerzetesnek tűnő figura. Egy felettébb különös ember, aki bár külsőleg nem látszik kevélynek, szemei mégis arról árulkodnak, hogy valamit mélyen rejteget, amit nem szeretne, hogy kitudódjon, s annak oka sem ismert, hogy miért akarta felkeresni ezt a fiút.
Szokásodhoz híven ma is a meteor közelében meditáltál, amikor ez a férfi szinte észrevétlenül jelent meg a szentélyben, pontosabban a közeledben, téged figyelve. Nem akarta megzavarni a meditálásodat, inkább megvárta, míg befejezed azt, ami talán órákba is telhet, de ő türelmesen vár és vár.

**Amori Shuu** Vas. Jan. 31 2016, 21:03

Köhögésére kelt a fiú kora reggel. Már harmadik hete, hogy nem képes többet aludni néhány óránál anélkül, hogy fuldokló köhögése ne zavarná őt fel álmaiból. Ám a fiú ebbe született bele, így rutinosan fordult az ágya mellett lévő vizes palack felé, majd nagyot kortyolt bele. Ágya szélére ült, majd kinyújtóztatta végtagjait. Felöltötte köntösét, majd elvégezte reggeli teendőit. Könnyű ruhát húzott magára, majd ráöltötte köntösét ismét, és elhagyta a házat. Az udvar melletti szentély fele sétált. Reggelije ott pihent egy apró kosárban, melyet bal kezében tartott.

Megtört és vékony teste mégis erőt, magabiztosságot sugárzott. Csupán a néhol feltörő, hörgő köhögése törte meg sétájának egyenletes mozgását.

A szentély közepén lévő, ragyogó kődarab, mely az égből hullott alá, s ami Shuunak az életet jelenti, ma is oly fényesen csillogott, mint minden nap.

Shuu leült a földre, hogy megkezdje a reggeli meditációját.

Egy órán át ült mozdulatlanul, meditációja alatt köhögése is megszűnt ideiglenesen, így nem zavarta őt meg semmi. A pávatollak halványan ugyan, de látszódni kezdtek háta mögött, egymásra tornyosulva. S hogy miről álmodott a fiú?

Szabadságról. Tudásról. Meg akarja ismerni a világot, s meg akarja tudni a világ titkait. Erősödni akar a tudás által.

Reggelijén túl volt már, mikor ismét órás álomba merült. S ekkor, valaki, a háttérben őt figyelte. Nem tudta, ki az, talán mestere, de nem volt benne biztos. Felismerné lépteit. Shuu azonban nem mélyült el a személy kilétében, hanem folytatta meditációját. Majd miután végzett a megmaradt idővel, kihúzta magát

- Parancsoljon. - mondta, miközben lassan kinyitotta szemeit. Shuu csupán ezután fordult az ismeretlen felé. Szerzetes volt, azonban...nem ismerte fel a fiú egyből.

- Amori Shuu, Hoshigakure shinobija. Miben segíthetek? - kérdezte ismételten, ekkorra már felkelt, s leporolta köpenyét. Az amúgy magas fiú oly törékenynek tűnt, azonban a páva tollak sziluettjei még mindig ott rajzolódtak ki a háta mögött, mely talán kétszeri átgondolásra bír bárkit, aki illetéktelenként merészel belépni a szentély területére, az ő otthonába. Shuu rendkívül féltette a követ, visszaemlékszik minden egyes napon arra az időre, mikor oly beteg lett. Amikor ellopták a csillagot az otthonából.

Amennyiben a férfi békés szándékkal érkezett, Shuu feloldja végleg a páva stílusát szimbolizáló tollakat, majd segít az idegenen.

Terumi Mei Vas. Jan. 31 2016, 22:03

A meditálásod végeztével a férfi megcsodálja a pávatollakat, s csak elismerően bólint. Közelebb lép hozzád, ahogy megszólítod.
- A kitartásod lenyűgöző, fiú - kezdi ezzel, szinte be sem mutatkozva. Tanúja volt annak, hogy a meditálás során mégis milyen csodát vittél véghez magadtól, még ha annak jelenlétéről te nem is tudsz.
- A nevem Kagemori - mutatkozik be végül, s egyenes tartásban bólint egyet. - Hallottam rólad. Bár te nem kerülhetsz a falakon kívülre, de a neved már az egekbe szárnyalva eljutott szinte minden faluba - hogy igazat mond e, nem tudnád pontosan megmondani, de érzel benne valami furcsát. Az a furcsa pedig azt engedi sejteni, hogy a férfi nem ide való, ahogy az már kiderült a mondatából is, a "falakon kívüli". Már csak az a kérdés, hogy miért jött el a hír hallatára, hogy megtaláljon téged, egyáltalán mi dolga lehet veled.
Észreveszed azt is, hogy nem egyszerű szerzetesről van szó, alkata kimagaslik a többi közt, idomai még a szürke holmik mögött is meglátszanak. Elgondolkodtat, hogyha te eddig nem láttad még Hoshigakurében, akkor mégis mikor fordulhatott meg itt? Elvégre nem engednek be csak úgy akárkit az őrök, és a falusiak, valamint a többi szerzetes is úgy néz ki, egész jól ismerhetik őt.
Azonban a férfi nehéz titkokat rejt a ruhája és a teste mögött, ezeket a titkokat azonban jobb szerette volna előtted elrejteni.
Semmilyen rossz szándékot nem észlelsz rajta, ugyanis rád mosolyog kedvesen.
- Mesélnél nekem arról, hogy miért vagy bezárva a saját faludba? - érdeklődik afelől is, hogy miért nem adtak neked még olyan küldetést, ami fizikai, vagy aminek következtében edzhetnéd a tested, de erre már komolyabban és konkrétabban nem kérdez rá, csupán átölelően.

**Amori Shuu** Kedd Feb. 02 2016, 00:22

A fiú csupán nézte a férfit, gyenge teste ellenére, valami különleges, megmagyarázhatatlan jelenség áradt a fiúból. Szemeiből egyaránt a kíváncsiság és az elszánt, mégis reményeket kereső tekintetei a férfira meredtek. Végigmérte őt, különös érzete áradt a férfival kapcsolatban. A szerzetesek nem szoktak ekkora kidobóember méretűre nőni, akkor mégis ki lehet ez az ember?
- Üdvözlöm, Kagemori. Nem idevalósi, ugye? - kérdezte a fiú, majd közelebb sétált a férfi felé, majd kezével a szentélyből kifele vezető út felé mutat kezével.
- Teát? - tette fel a kérdést, majd megvárta míg a férfi elhagyta a szentélyt, Shuu pedig csupán utána lépett ki. Nem ismerte a férfit, így nem látta jó ötletnek az éltető csillag közelébe engedni az idegeneket, legyen is szó bárkiről. Egyszer majdnem megjárta. Ha elveszik a csillag, az ő életének is vége szakad.
Forró teával kínálta a férfit, Shuu naponta összesen négyszer teázik legalább. Mindig friss tealevelet és friss vizet használ, a meleg tea gyógyítja némiképp köhögését, azonban, ahogy egyre távolabb kerül a csillagtól, köhögéses betegsége egyre jobban tőr a felszínre.
- Túlságosan is kitűnik a szerzetesek között. Honnan érkezett? - teszi fel Shuu kérdését, mielőtt még a férfi bármibe is kezdhetne, reméli, választ kap, mielőtt még ő válaszolna. Majd mikor a férfi betegségével kapcsolatosan tesz fel egy kérdést, Shuu leteszi teáját, némiképp mintha gondolkodóba esne, szemei az asztalt szemlélik, majd félig a férfira pillantanak, később az asztal mellett heverő tantora. Különös gondolat fut át agyán, majd hagyja elrepülni azt.
- Ha ismer engem, ismeri itt maradásom okát. - köhög hirtelen egy nagyot, esélyt sem adva betegségének jeleinek elnyomására. - A kórokozó, mely belülről emészt fel, nem enged távol ettől a földtől. De, ahogy mondtam, ha ismeri a nevem, tudja miért vagyok itt. - mondja a fiú, arcát elfordítva az ablak felé tekint. Szemeiben ekkor ismét a reménykedő csillogás ismét felvirul világos szemeiben. Távolra vágyott, ám, ami még fontosabb. Gyűlölt betegségéről beszélni, egyáltalán a benne lévő kórról tudni, ám az állandó köhögése és gyenge teste minden egyes nap emlékeztette őt erre. Ha Kagemori körbetekintett, egyetlen tükröt sem látott a házban. Shuu sohasem beszélt betegségéről, ölni tudott volna, ha valakinek beszélnie kellett a benne szunnyadó rémtől.
- Hogy miért vagyok rabja saját országomnak. Talán ezért is születtem ide. Ez az én hazám. - szavai ugyan mélyet mondóak voltak, mégsem voltak teljesen igazak. nem tudta teljes őszinteséggel kiejteni a haza szavát. Ekkor szemei visszakalandoztak a szobába, ahol a polcokon megannyi ügyes kezek által alkotott kisebb figurák sorakoztak fel, legtöbbjük fából, valamint egy-egy különös alakú eszköz lógott a falon. Shuu végigszemlélt rajtuk, majd visszafordult a férfi felé.

Terumi Mei Szomb. Feb. 06 2016, 23:26

- Nagyon jól látod - feleli feltételezésedre. Valóban nem ide valósi, de többet már nem mond el magáról, úgy tűnik, nagyon szűkszavú. Vagy pedig egyszerűen keresi a megoldást a fejében, hogy mit is mesélhetne magáról, mi az, amit megoszthat, és mit kell titokban tartania.
- Köszönöm - bólint, hogy igen, kér, ha már ilyen szépen ajánlottad, nem fogja elutasítani. Elhagyja a szentélyt, bár sejti, hogy mi célod van ezzel, neki persze esze ágában sincs azt ellopni, más gondolatok hajtják előre. Többek között olyanok, amiért téged is hajlandó volt felkeresni. Éppen belekortyolna a frissen és forrón kiöntött teájába, amikor felteszel neki egy meglepő kérdést. Jó, valljuk be, annyira nem meglepő, mert bárkinek feltűnt volna, hogy nem ide valósi, és nem is úgy néz ki, mint egy hagyományos szerzetes.
- Ahonnan érkezem, a szerzetesek nem csak a lelki erőt, de a fizikai kondíciót is megkövetelik. A Vas országa. Számos olyan helyzetet kell uralnunk, ahol akár közelharcra is sor kerülhet, ezért muszáj a mindennapos edzés a meditáció mellett - számol be róla. Azt persze még mindig nem tudod eldönteni, hogy igazat mond e, vagy sem, mégis ezek alapján megbízol benne, legalábbis a bizalom felé húz a mérce - ilyen gyorsan még ő sem tud hazudni.
Beleiszik a teába, de csak lassan kortyol belőle attól félve, hogy megégetheti a nyelvét és a forróság miatt nem fogja úgy érzékelni az ízét.
- Teljesen tisztában vagyok vele, miért vagy még mindig itt és miért nem hagyhatod el a falud. Szimplán érdeklődtem, hogy te vajon tudod e - azért már most lecsöng a hangjában, hogy valóban nem egy egyszerű és ide valósi szerzetesről van szó, a szándékai viszont ismeretlenek és egy darabig azok is maradnak. Észreveheted rajta, hogy jelenléted nem okoz benne zavart, s még csak nem is jár az agytekervénye, hogy mit is tudna veled tenni, s nem is fogja egyhamar felfedni előtted.
- És ez így is van rendjén. Ahova születsz, az a hazád. De nem biztos, hogy a hazád is úgy gondolja, hogy te ide születtél. Gondold meg jól, a betegséged tart itt, s csak akkor enyhül a köhögés, ha a csillag közelében vagy. Gondoltál már arra, mi közöd lehet hozzá? - felvonja az egyik szemöldökét kérdően, hátha választ tud belőled kisajtolni. A szerzetes nem rossz szándékkal van itt. Ennek lehetősége még lehet, hogy nem fogant meg benned és úgy hiszed, ez az ember valami rosszat akar tőled, de idővel rájössz majd, hogy csakis a te érdekedben van itt, csakis azért, hogy segítsen neked továbbjutni ebből a bezárt életből. Lehet, hogy azt erővel fogja megmutatni és csakis még több fájdalom árán, de majd a jó irányba terel.
- Meg kell mutatnom neked később valamit - jelenti be, miután felhörpintette a tea tartalmát.

**Amori Shuu** Vas. Feb. 07 2016, 19:00

Shuu csendben hallgatja végig a férfi, miközben meleg teáját megfújva lassan kortyolgatni kezdi. Nem vág a férfi szavaiba, csupán egy-egy mosollyal, vagy merengő tekintettel, melyet mindig az ablak felé szegez, nyugtázza, hogy megérti amiről a férfi beszél. Shuu tkeintete egyre többet időzött a távolban, s hamar gondolataiban is távolra vágyott. Így is nehéz volt számára elfogadni gyengeségét, s álmainak tovaszállását, egy idegen hirtelen felzaklatja benne az elmúlt évek gondolatait.
Vékony ujjai egyre jobban nyomódnak a faasztal burkolatának, mintha szét akarná tépni azt.
~Mégis ki ez az ember? Idejön és felhánytorgatja a múltam? Mégis mit akar, mit tegyek? Nem mehetek el innen, mégis a távoli világról mesél nekem. Olyan helyekről, melyekre én sohasem juthatok el~ majd mély levegő szív magában, s lenyugszik, újabb, szürcsölő korttyal tartva benn egyre feszültebb gondolatait.
Az ifjú chunnin végighallgatja a férfit, majd felkel az asztaltól.
- Nézze, nem tudom, honnan jött, vagy mit akar, de a múltam és a jövőm sajnos előre megíratott. Ez az én hazám, s ha a szívem távolra is vinne, a testem nem engedi. Ott a haza, ahova a legfontosabb dolgok kötnek. S engem az életem köt a városhoz. Nem ismerem sajnos a Higorinmashuu és a csillag közös múltját, csupán azt tudom, a csillag nélkül én sem élnék.
A vékony fiú lassú léptekkel közelít a bejárati ajtó felé. A férfi látogatásának talán vége, és folytatja a fiú napi rutinjának következő fázisát, vagy netalán a férfi valami olyan információval rendelkezik, mely nagy hatással lehet a fiúra? Nem tudni.
- Ha később meg akar mutatni valamit, tegye meg majd, azonban ha nincs ellenvetése...folytatnám a meditációmat, vagy netalán... - ekkor a fiú a férfira nézett. Szemeiben közömbösség és a vágy együttesen hathatott. Nem érdekelte a férfi jelenléte, mégis érdekelte, mi célból jöhetett hozzá. - Van valami, amit elmondana? Miért jött?

Terumi Mei Vas. Feb. 07 2016, 23:22

A férfi arcán nem látszott, de önmagában igenis izzott az a széles vigyor, mint egy jóllakott macska tejes szája, amikor látta, hogy kezd megtörni a nyugodtságod. Tudta nagyon jól, hogy felkelti az érdeklődésed, épp ezért mesél neked olyan dolgokról, amikről életedben sem gondoltál volna, a kinti világról, amit nem láthatsz, mert egyszerű patkány vagy a lyukban, s ezt a lyukat ráadásul egyre több és több gaz lepi be, hogy eltakarja előtted azt, amit látnod kell.
- És mit tennél, ha azt mondanám, tudok egy megoldást az állapotodra? Tudom, hogyan élj anélkül, hogy a csillag mellett kelljen letöltened az életed hátralévő részét, bezárva egy kis ketrecbe, aminek rácsain nem láthatsz át - széles mosolyra húzódik a szája. Tudja nagyon jól, hogy el akarod őt küldeni, de mégis látja a szemedben a csillogást, az érdeklődést, amit lehet, ezek a szavak váltottak ki.
- Csillagpor - jelenti ki egyszerű nemességgel. Minden titok ebben a kis szócskában rejlik, már sejtheted, hogy ezt akarja neked megmutatni.
- Nem kell elhagynod érte a falud. A területet sem - talán egy kicsikét. Az persze nem jelenti azt, hogy nagyon távol vinne tőled a csillagtól, s ha persze sikerül a terve, akkor elcsalhat arra a helyre, ami miatt mindvégig jelen volt. Nem történik semmi baj belőle, nem fogsz meghalni, ugyanis ha ez lenne a célja, már rég megtette volna.
- Segítek neked. Pontban éjfélkor légy a kijelölt helyen - a ruhája alá nyúl, s előhúz egy tekercset, amin egy rajzot láthatsz. A rajz egy térképet ábrázol, egy egészen szövevényes rendszert az egész faluról. De leginkább a csillaghoz közelebb eső területekről, nem is olyan messze egy piros X jelzi a találkozásotok helyét. Ránézésre nem olyan nehéz eljutni ide, tekintve, hogy közel van a csillaghoz, s a rajzból már rájöhettél, hogy egy titkos helyről van szó, aminek a bejárata a föld felett van, de a többi része a föld alatt helyezkedik el.
- Ne késs - fejezi be mondatát, aztán egy intéssel távozik.
A te döntésed, hogy megfogadod e a tanácsát, és követed e, hogy aztán világot láthass a segítségével, vagy hagyod magad örökre elzárni a világ hatalmasságától, hogy tovább szenvedj a végtelen sötétségben, nyomasztó betegségeddel.

**Amori Shuu** Vas. Feb. 14 2016, 19:21

A férfi egyre inkább volt rejtélyes és különös az ifjú számára, ki sajnálatos módon...nem igazán bízott az emberekben. Nem azért, mert sok barátja hátraszúrta volna őt, hiszen barátai is alig akadnak. Csupán mert nem. Legfőképp nem egy idegenben, ki a csillagról kezd el ötletelni...
- Csillagpor? Ugye...ugye nem?! - teszi fel kérdését, az eddig megszokottnál kissé komorabb hangon.
- Mit akar tenni a Csillaggal? Tudtam! - csapott az asztalra - El akarja lopni! Tárgyként használni és pénzt keresni vele...Ezt én nem fogom hagyni. Ha csak egy ujjal is hozzáér a csillaghoz én...én...én...levágom a kezét! - feszült meg kissé a chunnin, majd kunait ragadt. Ám a férfin nem látszott az idegen és rossz akarás, mely némiképp lehűtötte Shuu fejét is.
Túl régóta a Csillag fogja. De nem tehet mást...
- A csillag az én otthonom. Nem az ország, hanem az ott - mutat a kezében tartott kunaial az ablakon át a szentélyig. - Nincs más választásom. Ha lenne gyógymód a betegségemre, maga szerint mások nem próbálkoztam meg vele? Egyszerűen nem tudok mit tenni.
Shuu még mindig a férfit méregette, ám fejében kissé megnyugodott. Ha a férfi a csillagért jött volna, ő sem élne már talán.
- Nem tudom még mindig, hogy kicsoda is maga, de értse meg a helyzetem.Számomra a külső világ idegen hely. S az is marad. Örökké - hangja azonban a látszólag elhatározott hangzása helyett azonban néhol kétségbeejtően érződött.
- Nem én vagyok az, akit keres, Kagemori-sama, sajnálom. S ha megbocsát, folytatnom kell a meditálásom.

Shuu kikísérte a férfit, majd visszatért a szentélyéhez, s miután megbizonyosodott egyedüllétének megkérdőjelezhetetlenségéről, ismét mély álomba merült, s körbevette magát azzal a különös, lilás aurával, mint délelőtt.

Terumi Mei Szomb. Feb. 20 2016, 16:42

A férfi még hallja, amit utána mondasz, de ügyet sem vet rá. Egyszerűen hallod, ahogy az éjszakában egy hátborzongató kacaj visszhangzik, ami a férfi száját hagyja el. Fogalmad sincs róla, mit akar, de az biztos, hogy nem a csillagot akarja ellopni, azonban ezt már nem volt ideje elmondani.
A meditálásod nyugalmasan telik, szinte mintha itt sem lett volna a férfi, de mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy miért is volt itt pontosan, mit akar veled tenni, vagy egyáltalán a csillaggal mit akar tenni. Végig azon jár az eszed, hogy mit jelenthet a "csillagpor" kifejezés a férfi szájából, vagy egyáltalán mi köze van hozzád és ez hogy gyógyítana meg téged. Sokra azonban nem jutottál vele, s az éjszaka leple alatt, meditációd befejezése után hamar el is nyomott az álom.
Ahhoz persze nem aludhattál elég mélyen, hogy ne vennéd észre hamarosan, hogy alattad kemény és hideg a talaj, mintha nem az otthonodban lennél, hanem egy másik, sötét helyen, de szerencsédre a betegséged ugyanolyan gyengeségű itt, mint a csillag mellett. Arra enged ez következtetni, hogy valóban nem vagy olyan távol tőle.
Amint kinyitod a szemed, egy nyirkos helyen találod magad, csak pár gyertya világít a falakon, hogy egyáltalán fogalmad legyen róla, hol vagy: barlang talán? Nem, annak túl nagy. Hiszen ahogy mindkét irányba nézel, folyosók szelik át a vájatot, hosszú, kacskaringós labirintus... majd megakad a szemed a férfin.
- Mondtam, hogy pontban éjfélkor legyél itt. De nem jöttél - széles vigyorra húzódik a szája. Mostanra már rájöhettél, hogy amint meggyőződött arról, hogy mélyen alszol, egyedül (vagy az is lehet, hogy segítséggel) sikerült elrabolnia, s lehoznia ide. Ha a kezedre nézel, láthatod, hogy semmit sem tehetsz, mert meg vannak láncolva. A lánc igencsak nehéz, de még elegendő erőd van arra, hogy megemelhesd tőle a karodat. A lánc vége a szerzetes kezében van, így eszedbe jut, hogy el tudnál rohanni, de amint ezt megtennéd, a szerzetes máris ránt egyet a láncon, hogy újra a földön köss ki. Amint sikerül lábra állnod, máris visz magával előrébb, egyre bentebb és bentebb a sötétség sűrűjében, ahol csörömpöléseket hallasz, majd néhány elgyengült embert, ahogy láncra vannak verve, s a láncok a falakban végződnek. Te is így jársz: az imént látott lánc, mely a szerzetes kezében lógott, már a falban ékeskedik, s akárhogy próbálod kihúzni, nem enged. Mintha nem egyszerű láncokról lenne szó. A szerzetes leguggol eléd.
- Azt már biztosan mondhatom neked, nem áll szándékomban ellopni a csillagot. Ha így lenne, a betegséged rosszabb lenne most. De nem lett, ugye? Tehát nem mentünk sehova a közeléből és én se vittem magammal - összeborzolja a hajad, mintha azt fejezné ki, hogy valójában törődik veled, csak eléggé sajátos módon teszi azt.
- A segítségem ajánlottam fel. És most is azt teszem: segítek. Az már másik kérdés, hogy te hogyan fogod fel ezt - feláll, majd elővesz egy csáklyát, amit a kezedbe ad. Minden másik ember kezében egy ugyanilyet látsz, ahogy minduntalan, megállás nélkül csépelik a falakat, valami után kutatva.
- Dolgozz, különben soha nem kerülsz ki innen - ha nem teszed, amit mond, évekig is idelent tarthat, s azt te nem akarod, ugye? Valóban nem tudod, hogy ezzel mit segíthet rajtad, hiszen csak tönkreteszi az eddig alkotott képet. De úgy tűnik, nincs más választásod, idelent senki sem hall.

**Amori Shuu** Vas. Márc. 06 2016, 03:00

Shuu csendesen ült a szentély padlózatán, törökülésben helyezkedve, mély levegők szívásától mozgó testét lassan újra elnyomja az álom. Érezte szellemének teljes egyesülését a világgal ilyenkor, érezte, a lüktető és életető csillag chakrat mélyen, magában. Azonban egyszer csak megszűnt ez a súlytalan világ, s egyre különösebb, húzó erőt kezdett érezni.
A chunnin lassan nyitotta ki szemeit, mikor észrevette, hogy fáklyákkal világított, pontosan nem is tudja hol kelt fel.
- Ez nem az én szobám... - tekint körbe lassan a vájat üregén. Sötét volt, azonban a fiúnak volt ennél nagyobb gondja is. Ugyan a szürkeség ellenére is tisztán kivette a férfi alakját, ki nap közben látogatta meg őt. Hát igaz lenne? Shuu mély haragot érzett magában, mely ki akar törni testéből.
- Mégis mit jelentsen ez?! - vonja kérdőre a férfit, ám mikor kezeit akarja emelni, hogy egy felkelés után egy puszta ütést mérhessen a férfira, hirtelen megérezte a kezeire kötött láncokat. Vékony kezeit alig tudja mozgatni ezekben a tonnásnak érződő tömeg alatt. A férfi megragadva a láncot ránt egyet, mely ismét padlóra teríti az ifjú chunnint. Felköhög, mikor mellkasával a földre esik. Ám Shuu kezeit a földnek feszíti, majd eltolja magát a talajtól, nagy nehezen felkelve ismét. Ekkor a férfit egy terembe rángatja őt, hol félreismerhetetlen hang szól. Bányásznak a teremben.
- Mit akar hát? A föld alatt dolgoztat inkább, minthogy hagyná, hogy a csillag mellett meditálhatnék? - teszi fel kérdését.
A magas férfi végül csákányt ad Shuunak, és a fal lebontására küldi őt. A chunnin kezeibe ragadja a csákányt, ujjai szinte véresre feszülnek az eszközön. Dühe egyre jobban elárasztja elméjét, ám egyetlen dolgot be kell látnia. A betegsége egyelőre nem kísérti őt, így bárhol is legyen, nem lehet messze a szentélytől. Talán egy föld alatti járat, közvetlen a meditációs központ alatt?
- Árulja el, hol vagyok -teszi fel kérdését, miközben mély levegőket szívva, a kezében tartott eszközt egyre lejjebb ereszti. Egy fél perce még talána férfi hátába szúrta volna, ám...valami különös mód, Shuu dühe mellett rendkívül kíváncsi is lett, a helyzet ellenére is. Reméli, hogy nem kell egész életét a fáklyák fényében leélnie, s ha már tudja, hogy merre is lehetnek, talán könnyebb lesz egy esetleges szökési tervet is készítenie, ha netalán a csáklya nem találná hátba. Az biztos, hogy nem fog sokat itt időzni a chunnin, ám egyelőre be kell érnie az esetleges válaszokkal.

Terumi Mei Szomb. Márc. 26 2016, 12:43

/ Hopsz, ez már megvolt majdnem három hét, ami azt jelenti, hogy az én pontatlanságom és a megvárakoztatás fejében +3 Ch, hogy kibéküljünk Very Happy

/

- Persze, hogy nem a te szobád. Nem jelentél meg az adott időpontban az adott helyen, pedig kikötöttem, hogy akkor találkozzunk - a hangjában nem volt gonoszság és szigor sem, egyszerűen válaszolt, barátias hangnemben. Mellesleg még rád is mosolygott, hogy kifejezze ezzel, valóban nem akar rosszat, a belső indíttatásai azonban még most sem pontosak, s számodra ez a mosoly lehet hogy ördöginek hat, mintsem jóakarónak.
- Hülye kölyök! - megbök a homlokodon. - Életed hátralévő részét egy csillag mellett akarod letölteni, szétnyomorogva a hátsód, mindezt úgy, hogy közben semmit sem éltél? Hogy semmit sem tudsz arról, hogy mi folyik odakint? Azt se tudod, milyen emberek vannak odakint, valószínű, hogy a sajátjaidat sem ismered, mert nem úgy néznek rád, mint egy élőre, hanem mint egy halottra. Nézz magadra, életképtelen vagy, saját magadtól semmit se tudsz, ha nincs a csillag. Meg kell tanulnod, hogyan boldogulj a csillag nélkül! Ezért vagy itt - próbál ráébreszteni a miértekre, arra, hogy attól, hogy ennyire elnyűtt vagy és defektes, még nem jelenti azt, hogy a hátralévő életed itt kell letöltened egy darab kő mellett.
- Azt akarom, hogy ébredj fel! Hogy tudd, hogyan menj tovább - mindezt persze a csillag nélkül. Amikor meghallotta, hogy egy ilyen gyerek él a Medvék országában, azonnal kutakodni kezdett utánad, beépült, majd felkeresett, hogy segítsen rajtad. Még ő maga sem tudta, hogy hogyan, de azt igen, hogy minél hamarabb cselekednie kell. Nem akarja, hogy egy meglehetősen erős shinobit elveszítsen ez a világ, hiszen hiány van az ilyenekből, mint te.
- Erős vagy, kölyök. Csak akaratod nincs hozzá - feléd nyúl, majd mókásan összeborzolja a hajad. Azzal, hogy idehozott, csak azt akarja elérni, hogy kiötletelj valamit, ami továbbsegít majd az úton. Hogy még erősebb légy. Amíg nem vagy a csillag közvetlen közelében, addig is sikerül valami másra gondolnod, elvonatkoztatni tőle, magadra gondolni és nem a csillagra.
- A közelében vagyunk, legyen ennyi elég. De semmiképp sem hagyom, hogy összeess és meghalj itt nekem - arra már magadtól is rájöhettél, hogyha a csillag közelében vagytok és bányásznak az emberek, akkor egy vájatról van szó, amiről eddig senki sem beszélt neked. Vajon miért hallgatták el, hogy a falu alatt rejtőzik egy alagútrendszer?
A férfi végül úgy dönt, hogy nem hagy magadra, de szemében láthatod a parancsot tükröződni: "Dolgozz!"

**Amori Shuu** Vas. Márc. 27 2016, 19:37

Különleges érzések kezdtek kavarogni a fiatal hoshigakurei fejében. A férfi minden egyes szava igaz volt, azonban Shuunak csalódnia kellett némiképp.
- Nem hagyhatom el a falut. S ez nem azért van, mert így tartja kedvem, hanem mert az a kő rabként tart életben. S most maga idejön és láncra verve akar dolgoztatni? Rabként éltem eddig is. Szabadságról beszél, miközben láncokkal a kezeimen dolgoztat?
Shuu körül egyre inkább erősödött a lilás aura, s kezdtek kirajzolódni a pávatollak a hátán. Valóban a csillag közelében vannak, valahol a szentély alatt lehet egy titkos járatban. Hogy kerülhetnek ide, s miért nem mondták el Shuunak? A lilás aura egyre erősödött, ahogy a chunninban egyre több düh és harag kavargott, kezeiben a csákány igen csak szorult. Majd mérgében felemelte, s nagy erővel csapott a talajba vele. Érezte, ahogy az eszközt alig tudja kihúzni a földből, még a telhetetlen dühe sem képes erőt adni. Mindig is szégyellte testét mutatni mások előtt, betegségének egyik nagy hátránya, a folyamatosa kiszáradás érzet mellett a fizikális gyengesége. Lehetetlenségnek érezte a csáklya újbóli felemelését, így megpróbálta a pávatollakat segítségül hívni, majd a kard formájú nyúlványokkal újabb lyukat vágott a kőzetbe. A csápok ostromolni kezdték a falat.
- A testem csupán egy börtöne átkozott lelkemnek. Egy igen törékeny börtöne. Fizikálisan képtelen vagyok elhagyni a falut, annak ellenére, hogy szívem nap, mint nap más helyekre húz. Az idegen világba. Meg akarom ismerni a külvilágot, a falakon túli életet. De nem tehetem. - dühe egyre jobban mutatkozik ki a testét körülvevő lilás aurában, mely karjai köré fonódtak, s együttes erővel emelték a csákányt ismételten feje fölé, majd újabb vágást indított a kőfalba. nehezére esett ugyan, de harmadszorra is megemelte az eszközt, dühét pedig csapásában engedte szabadjára. Fogai vacogtak minden egyes csapásánál, az emelésnél pedig akár két harcos, úgy feszültek egymásnak. Nyakán és homlokán erek és izzadáscseppek jelentek meg, lélegzete akadozóvá vált.
- Az én testem erre nem képes. Kérem. Ne tartson maga is rabként fogva. nem akarok fogolyként élni. Nem akarok így meghalni, ha már élhetek betegségem mellett.
Shuu a földre vágta a csákányt, majd térdein támaszkodva lihegett.
- Csil...lag...por. -köhögte- Mégis...mire gondolt? - tette fel kérdését, miután kapott levegőt. Teste szinte teljesen elgyengült, lábai remegtek, míg végül a földre esett. - Ha tud valamit, amivel csak egyszer kijuthatok a falakon...csak egyszer hadd láthassam a határon túli életet. - hangjában a könyörgés hallatszott, miközben remegő teste elterült a földön. Arcát a földnek támasztotta, reménytelen szemei pedig a férfit nézték. Még sohasem érezte magát ily megtörve a chunnin. Bárki is ez a férfi, egy biztos...képes hatni az emberekre. S eszközei nem igen válogatnak. Shuu teljesen reményvesztett, szinte sokkos állapotban, a földön feküdt, némileg összekuporodva, bal keze a talajt kaparták, miközben az előtte álló férfit figyelte. S nem tudta...a mai napon vesztette el végleg minden hitét vagy épp a reményt érezte a férfitól. Köhögése ismét előtört, ám nem tudott mozdulni.

Terumi Mei Vas. Márc. 27 2016, 20:55

Kifakadásodra a férfi nem szól semmit, hanem zsebébe nyúl, s egy fogpiszkálót húz elő, amit a szájába tesz, majd leül a kőre megtámaszkodva a falon, s onnan tekint rád. Azt is végignézi, ahogy a dühöd fokozódik, s amikor megjelennek a tollak, szélesen elmosolyodik. Talán mindvégig ez volt a célja, hogy ráébresszen a határaidra, hogy semmire sem vagy képes, ki akart fárasztani, de nem akart halálközeli állapotba süllyeszteni. Tetszett neki, amit látott, már csak arra várt, hogy átlépd azt a határt, amikor könyörögni fogsz azért, hogy tegyen végre valamit, hogy ne légy rabja saját testednek, a saját falvadnak, s neki. Hogy könyörögj azért, intézze el, hogy láthasd a világot, megismerd más falvak kultúráját, erősödj, ne csak lélekben, hanem testben is, légy boldog, mert hidd el, nem olyan nagy boldogság az neki, hogy így lát téged megrökönyödve.
Elismerte, hogy annak ellenére, hogy tudatában vagy tested gyengeségeivel, mégis dolgozol, csakmert a belőled kitóduló düh nem engedné, hogy inkább rajta használd azt a csákányt, ahhoz a dühhöz ő talán kevés lenne, hogy elszenvedje. "Helyes" - gondolja magában a férfi, mikor a külvilágról beszélsz és annak megismeréséről, végre megértetted, amit mondani akar. De ezért tenni is kell.
Ülő helyzetében teljesen feléd fordul, miután befejezted mondandód. Mindent a csillagporról, mindent a kérésedről.
- Nem emlékezhetsz rám. De amikor gyerek voltál, egészen apró, mindig ott voltam melletted és a szüleid mellett, hogy tartsam bennük a lelket. Próbáltam Naonak, az édesapádnak többször segíteni az anyagiakkal, de én sem voltam jobb helyzetben. Amikor már úgy tűnt, hogy stabilabb lett az állapotod, elindultam világot látni, s beálltam a szerzetesek közé, ahol nélkülözhettem a pénzt és egyéb szükségleteimet. Két éves voltál, amikor utoljára láttalak, az összegyűjtött pénzem a szüleidnek adtam az orvosi praktikák miatt. Mondhatni, a nagybátyád vagyok, bár semmilyen rokoni szál nem fűz a családodhoz, de édesapáddal szinte testvérek voltunk - meséli. Mivel nem voltak akkor még emlékeid, nem is nagyon emlékezhetsz rá, ahogy mondja, s az is lehet, hogy nem bízol benne, de ahogy mondja, minden egyes szava igaznak bizonyul. Nagy szünetet tart, mert még neki is nehéz feldolgoznia, hogy elvesztetted az édesanyádat. Az édesapáddal való helyzete most bizonytalan, tekintve, hogy mióta megérkezett, azóta nem is találkozott vele, mellesleg úgy hiszi, 18 év után nehezen ismerné fel, s lehet, nem is fogadná szívesen.
- Az emberek nem hiába dolgoznak itt. Amikor a meteor idekerült, úgy hitték, a darabjai elszóródhattak valahol a közelében, azóta arra adták a fejüket és az életüket, hogy addig keresnek, míg nem találnak legalább egy kis darabot. Ez lehet a reményed - közelhajol hozzád, majd elveszi a közeledből a csákányt, s a láncot is leveszi rólad, hogy aztán megfordítson és felvegyen az ölébe. Így sétál ki veled a férfi, teljesen addig, míg vissza nem értek a házba, ahol lefektet, s egy nagy pohár vizet hoz neked.
- Mondtam, kölyök. Addig nem nyugszom, míg nem mutattam meg neked a világot. Legalább csak egy kis részét - végül is, kiderült róla, hogy nem is az a kegyetlen fajta, s mindvégig csak az volt a célja, hogy meglássa benned a reményt.

**Amori Shuu** Csüt. Ápr. 07 2016, 23:52

A férfi eddigi arcán változtatva egy olyan oldalát mutatta meg, melyre Shuu álmaiban sem gondolt volna.
- Hogy...maga...a nagybátyám? - emlékei ugyan voltak egy férfiól, ám csupán oly halovány, szinte teljes feledésbe merült. Shuu mélyen elgondolkodott. Még mindig a földön feküdt, ujjaival egyre mélyebb vonalakat vájt a földbe.
- Ki...akarok innen...jutni. Ki...kell...jutnom! - mondta halkan, szenvedő hangon. Szeme világa elveszett a talaj kőzetén, szinte alig érezte a külvilágot, teljesen kimerült. A chunnin bármennyire is próbált mozdulni, a földhöz volt szögezve. teste nem engedte, hogy elhagyhassa azt. Amilyen gyengén teljesített fizikális tudása ismételtne, most épp oly nagy erővel taszítja a földbe Shuut.
Ezután a férfi ittlétüknek, és a bányának a létezésének magyarázatába kezdett. Különös elgondolás, de ha a legenda igaz, akkor talán a csillag sokkalta nagyobb méretű is lehet. Melyet ha a határ mentén kihelyeznének, talán Shuunak is lehetősége lehetne megismerni a szomszédos földeket.
~Vagy talán...~ gondolkodott el egy pillanatra, azonban ezt igen csak hamar elvetette. A fejét venné annak, aki a csillagot akarná ellopni, még maga sem érti, hogy juthatott eszébe ily szörnyű gondolat. Shuu megmozdult, némileg feltámasztotta remegő karjával a derekát, majd a hátára fordult.
- Ha igaz lenne, hogy hogy nem talált senki sem az elmúlt kétszáz év alatt semmit? Lehetetlent kér. A fizikai testem alkalmatlan erre. - ismét megtört a fiú, mikor nyugtázta magában fizikális gyengeségét. Csont sovány teste ismét remegni kezdett. Szemei lassan felültek szemhéja alá, s csupán a véreres fehér része látszódott, mikor a fiú elájult.
- Ki...akarok...jutni... - nyögte valamilyen hihetetlen elhalt hangon. Szinte némán. Mikor a férfi felkapta a fiút, Shuu vállának dőlve vitette magát vissza a házba, végül saját ágyában tért vissza a teljes tudatához. Nagyot kortyolva a vízbe, az ablak felé tekintett. Szemei ismét elvesztek a távolban, azonban megmaradt ép elméje.
- Segítsen nekem. Ki akarok jutni innen. Ki akarok szabadulni ebből a...világból.

/Szégyellem ezt a postot, de írni kellett/

Terumi Mei Szomb. Ápr. 09 2016, 14:39

/Ne szégyelld, én élvezem Very Happy

//

Azt mondják, hogy azok az emberek, akiknek egyszer volt valami szerepük az életünkben és eltávoztak, csak nagyon későn jönnek vissza és csakis olyan alkalommal, amikor már nagyon szorít az idő. Ki tudja, a férfi meddig halogatta volna, hogy elmondja a kis titkot, amit őriz, vagy hogy beszámoljon neked arról, amit tud a csillagról. Hosszas munkába került ugyan, hogy eljusson eddig és legalább ennyit is megtudjon róla, az is biztos, hogy még az édesapád sem tudja, hogy milyen munkákat végeznek a csillag környékén. Ami kérdés, hogy miért nem vette észre eddig senki? Még csak a falu tervrajzaiban sem szerepel egy ilyen hely, a lakók pedig nem kotyognak róla egy fikarcnyi szót sem.
- Talán rossz helyen keresgélnek, vagy nem ásnak elég mélyre - azt mondani sem akarja, hogyha túl sokat ásnak, előbb-utóbb minden eltűnik a csillag alól, pedig ahhoz képest szép méteres lyukak vannak már alatta, egy egész alagútrendszer, ki tudja, milyen mélyen a felszínhez mérve.
- Az is lehet, hogy nem a csillag környékén kell keresni, hanem távolabb. Mi történhetett aközben, míg a csillag eljutott eddig? Hiszen egy becsapódás mértéke irtó nagy - nem teszi hozzá, de arra gondol, mi lehet akkor, ha a csillag a zuhanás közben is szétszóródott, mondjuk a falun kívülre? És ha ez így lenne, akkor mindeddig rossz helyen keresgéltek. Talán elhallgatták azt is, hogy a csillagdarabokat már megtalálták, feldolgozták és felhasználták valamilyen célból, ezért nem találnak semmit sem.
A férfi az ablak felé néz, majd rád és bólint. Nem tudja elképzelni, milyen lehet végig szinte bezárva élni, de azt tudja jól, hogy nem egy leányálom. A falakon túli élet egyenlő a szabadsággal. Főképp, ha rólad beszélünk.
- Még nem tudom, hogyan indulhatnánk neki. De minden tőlem telhetőt megteszek. Addig lehetőleg maradj épségben - otthagy melletted egy kancsó vizet, majd feláll, hogy elsétáljon az ajtóig.
- A közelben leszek mindig - jelzi, hogy nem távozik egy ideig a faluból, így bármikor a segítségedre lehet, ha keresed őt. Igyekszik majd mindent elkövetni azért, hogy ki tudjon rángatni téged a szürke világból.
Kisétál, majd bezárja maga mögött az ajtót.

//Nos, akkor itt zártuk le az első körünket. Very Happy

Nagyon tetszik Shuu jelleme, és élvezem, hogy a betegsége ellenére is nyúzhatom egy kicsit. Végre van egy karakter, aki nem mindig az erősségeivel jön, hanem teljesen ki van szolgáltatva a mesélőnek - jelen esetben nekem -, és ez az, ami egy egésszé teszi a karaktert, mellesleg nagyon kis édes. *-*
Túlömlengtem... zárásképp +14 ch-val jutalmazlak, ha van kedved, még írhatsz rá, de nem muszáj. ^^ //

**Amori Shuu** Szomb. Ápr. 09 2016, 15:13

- Ki...akarok...szabadulni - makogja, immáron szinte teljesen némán, remegő ajkakkal. A fiú az ágyra kuporodott, és egyre jobban húzta magát össze, ahogy szemei egyre inkább csukódtak le. Takarója egyre nagyobb felületét fedte be vézna és elesett testének, mígnem szinte a füléig húzta, miközben ezt az egy mondatot ismételte.
A férfi eközben a meteor rejtélyének megoldását boncolgatása után magára hagyta a fiút. Ugyan Shuu már az álomvilágban volt, valahol mélyen az elméje hallotta még utolsó szavait.
- A közeledben leszek mindig. - majd végül Shuut teljesen elnyomta az álom.

A nap már a magasban járt, mikor a chunnin kinyitotta szemeit. karjai zsibbadtak, fejét különös emlékek kezdték ostromolni. Felült, majd tenyereit arca felé fordította. Tiszta kosz és por volt. Tehát nem álmodott. Kiszállt az ágyból, majd felöltözött. Szokásához híven a reggeli előtt a szentélybe sétált át, majd meditált. Fél órát szokott igénybe venni a reggeli transzállapota. Valami különös érzete támadt. Nem volt képes oly mély állapotba esni, mint ahogy az elmúlt évek alatt sikerült, s ez zavarta őt. Ugyan megfogalmazni nem tudta, érezte, de a haraghoz tudta volna leginkább mérni. Dühöt érzett magában, mely nem engedte lelkét a tökéletes állapotába juttatni. Morogva, és határozottan állt fel, majd indult vissza a házba. Nem volt étvágya, a hasa mégis jelzett. Mi lehet vele? Az ebédlő helyett egy kisebb szoba elé sétált, majd odébb húzva a bambuszajtót, feltárva ezzel műhelyének kis zugát. Néhány eszköz és különböző anyagok, fa és fémek leginkább, egynéhány kisebb szobrocska, melyeknek felületét díszes karcolatok, mintázatok ékesítik. Valamint egy kopott, mégis nagy méretű faszék egy hatalmas, tölgyfaasztal előtt. Shuu helyet foglalt, majd egy tenyérnyi fadarabot fogott kezébe, míg a másikkal egy kés felé nyúlt. Ugyan nem volt elképzelése, csupán faragni kezdett. Ez volt az egyik legjobb elfoglaltsága.
- A francba már...! - mondja, mikor keze megremegett, a késsel túl mélyen vágott a fa csücskébe, levágva azt és belevágva a tenyerébe. Az asztalra dobta a kezében lévőeszközöket, majd vérző tenyere felé nyúlt. Egy kenőért nyúlt, majd rászorította a sebre. Mélyen vágott bele. Felkelt a székről, majd kisétált, nyitva hagyva az ajtót. Egyenesen az udvarra ment, majd egy újabb szitkozódás után feltekintett az égbe. Szemei válaszokat kerestek kérdésére, melyre nem tud kelése óta választ adni, majd elkeseredett tekintete a földre szegeződött.
Könnycsepp hullott a földre, mikor egy apró hang ütötte meg a fülét. Könnyes szemei az ég felé tekintettek ismét. Néhány madár szállt az égen, kelet felé. Majd ekkor nedves szemei tágra nyíltak.
- Szabadság. Szabadok...Én...Én is ki...akarok...szabadulni...

//Köszönöm ^^//

Terumi Mei Csüt. Ápr. 21 2016, 20:22

/Mindig elfelejtem a nevét a krapeknak, szóval most feljegyzem ide magamnak nagy betűvel: KAGEMORI Very Happy

/

Most valamiért nem úgy ment a meditáció, mint ahogy szokott. Kellemetlen érzés fogott el, amikor lehunytad a szemed, de mélyen magadban tudtad, hogy mindez azért van, mert valami olyat hallhattál, amit talán te magad sem akartál, de mégis megtudtad. Nem hagyott nyugodtan az, amit Kagemori mondott. Csillagpor... csillagpor. Eszedbe jut néha, de aztán gyorsan elhessegeted, mert nem akarsz csalódást okozni, legfőképp magadnak nem, hiszen erre tetted fel az egész életed. És mégis miért? Azért, hogy fiatal éveidet, amiben élned kellett volna, itt töltsd egy ketrecbe zárva? Értelmetlen volt minden tett.
Ahogy ott álltál könnyes szemeiddel a szabad ég alatt, hirtelen megjelent mögötted Kagemori is.
- Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi - vág gondolataid közé. Persze látja rajtad, hogy a te esetedben ez másképp van. Te vágysz arra, hogy szabad légy, így annak is kell lenned, nem számít az ára. De egyszer annyira fel fog emészteni ennek a gondolata, hogy bármit meg fogsz tenni azért, hogy kirepülhess a börtönödből, mint ahogy a madár teszi ezt.
- Hoztam neked valakit - megvárja, míg felé fordulsz, s egy fiatal nőt láthatsz mellette.
- A neve Hikaru. Azért hoztam ide, mert az én technikáim végesek, s ő megtaníthat téged sok mindenre. Megkértem rá, hogy felügyeljen téged - bár ahogy a lányra nézel, alig lehet idősebb tőled, így felmerül az a kérdés is, hogy mégis hogy taníthat meg sok mindenre. Aztán eszedbe jutna, hogy persze, amíg te megelégszel a pávatollakkal, addig mások keményen edzették magukat, ezért lehet az, hogy ez a lány többre taníthat meg, mint maga Kagemori.
- Megbízhatsz benne - Kagemori nem mindig volt a szavak embere, mint ahogy most sem. Hiába vette észre, hogy valami bánt téged, úgy gondolta, jobb lesz, ha ezt már inkább Hikarura bízza. Jelzett, hogy ennek ellenére mindig a közelben lesz, ha valamire szükséged lenne, azzal le is lépett, rábízva téged erre a lányra.
Nagy volt a csend, mígnem Hikaru közelebb lépett hozzád, majd felemelte a megvágott kezed. Már egy ideje nézegette a távolból, így nem tudta megállni, hogy tétlenül álljon tovább. A tenyered és a keze közt egy zöldes chakrát vélsz felfedezni, ami kellemesen érint téged.
- Kagemori nagyra becsül téged. Azt mondta, még sokra viheted. Mesélt a betegségedről és tudja jól, hogy ez talán ellenedre is lehet, de arra kért, hogy ennek ellenére ne legyek túl könnyed veled - kezd bele a beszélgetésbe, majd rádmosolyog. Hamar észreveszed, hogy a mélyen ejtett sebed kezd helyreállni, s már alig látszik valami.

**Amori Shuu** Pént. Ápr. 22 2016, 23:52

A férfi szavai ismét megérintették a fiút. lelke újra és újra tört össze és erősödött sziklává minden egyes mondata után. Nem értette a helyzetet, csak tudta, valami nincs rendben. Nem jó helyen van. Valahogy azonban nem érzi, hogy Hoshigakure elhagyása nem változtatná meg érzéseit. valami más van emögött a különös érzés mögött. valahonnan mélyebbről táplálkozik ez az idegen érzet. Nem tudja épp, mi bántja, csak azt, hogy ez az érzés belülről, lassan fel fogja emészteni. Mint a fertő, mely szétmarja a testet, belülről öl, láthatatlanul, s csupán akkor mutatkozik meg, mikor a folyamat már visszafordíthatatlan.
talán a tegnap este ismét bebizonyosodott, hogy fizikálisan nem képes sem másnak, legfőképp magának megfelelni, vagy talán a lehetőség, pontosabban egy teória, mely szerint Shuunak nem kell rabként élnie saját birtokainak határain belül. Nem tudta, csak azt, hogy nem érezte magát jól. Megszédült.
A férfi ezután egy új tagját mutatta be a frissen kialakult kompániának. A férfi később levált a csapattól és Shuu a lánnyal maradt.
- Miből gondolja bárki is, hogy az én életem ennyire fontos? Egy senki vagyok. Egy két lábon járó halott. Egy született hulla. Senki sem vagyok a világnak.
Shuu elfordult, mert szégyellte, hogy egy idegen előtt ily módon sikerült megnyílnia, habár nagyon rühellte ezt. ne szerette kimutatni érzéseit, ugyanis szinte száz százalékában csak a saját bánatai gyötörték a fiút. Nem tudta elfogadni önmagát, s bár érzete, faluja és közeli ismerősei próbálták támogatni, idegennek érzi magát ebben a légkörben. nem itt van a helye. nem tudta, mit keresett. Pontosabban, hogy mire. Válaszokat akart kapni olyanra, melyet még maga sem tudott volna feltenni kérdésként.

Terumi Mei Csüt. Ápr. 28 2016, 21:13

A lány meghallgatott és megértette minden egyes szavad. Nem tudta átérezni, ugyanis neki sosem voltak ilyen problémái, nem volt rabja saját testének, soha sem volt börtöne, és mindig úgy járt-kelt, ahogy kedve tartotta.
- Mindannyian okkal születünk oda, ahol most vagyunk. Mindannyiunknak van valami feladata ebben az életben, az már csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk e vagy sem. A te életed is épp ugyanolyan értékes, mint mindenki másé - rád mosolyog, amikor végül elengedi a kezed. Nem tudhatod, hogy miért mondja pont neked ezt, rajtad áll, hogy ettől jobban érzed e majd magad, vagy sem.
- Ha egy senki lennél, Kagemori sem törődne veled és én sem - egy lépést távolodik tőled, mert úgy hiszi, meg kell adnia a tiszteletet azzal, hogy nem lép bele a magánszférádba.
- Mennyire hallottál a Drótcsévélő technikáról (Ayatsuito no Jutsu)? - teszi fel a kérdést, de választ se várva folytatja tovább. - A segítségével bárhol megkapaszkodhatsz és lefoghatod az áldozatod. Egész könnyű megtanulni, ha tudod már a chakrád testen kívül irányítani és azzal mozgatni tárgyakat - számol be róla.
- Nem vagyok tisztában azzal, hogy mi mindenre vagy képes. Úgy érzed, menni fog ez?

/Még nem megyek bele mélyebben o.o /

**Amori Shuu** Szomb. Ápr. 30 2016, 00:04

A fiú valahol mélyen megértette a lány szavait, mégsem tudott hinni nekik. Habár egyetlen érvre sem volt képes rácáfolni, mégsem gondolta igaznak. A jelenlegi helyzetét felmérve semmiképp sem. Elesett testével, köntösbe burkolva állt a lány előtt, s elgondolkodott. Talán mégis lenne célja az életének, s nem csupán annyi, hogy kínkeserves évei után úgy haljon meg, hogy senki se emlékezzen nevére? Hogy csupán volt egy fiú, ki tagja volt azoknak, akik ebben a halálos betegségben születtek? Egy szám csupán?
- Nem! - mondta ki hangosan, és határozottan gondolatmenetének végét. Homlokán összerándult a bőre, majd mikor arca ismét letisztult, ismét a lány felé nézett.
- Nem hallottam még erről a technikáról. A képzésem a geninvizsga óta a csillag és annak koncentrálását, valamint a testemen kívüli formázást képezte, nem igazán tanultam mást eme szentély falai között. - Shuu ismét elgondolkodott. Valójában semmit sem sajátított még el a szentélyen kívül. Akadémiai évei alatt is sokat időzött a csillag közelében, mert gyenge teste nehezen tudta elviselni a nélkülözést. S csupán egyetlen egyszer jutott el a határokig. A hatalmas árok elé. Akkor kapta meg a chunnin rangot. Azonban még utána sem képezte magát sohasem másra, csak a csillag chakra irányítására és annak különböző formázási lehetőségeire.
- Kinn akarok gyakorolni. Kinn, valahol, a kráteren és a házon kívül. Segítsen nekem - kérlelte a fiú a szemben álló lányt. - Tanulni akarok...és erősebbé válni. Szabad akarok lenni. - Shuu kihúzta magát, majd ha a lány beleegyezik, rábízza magát, ugyanis...nem igazán ismeri saját házának szomszédságát sem igazán. Ugyan testét nehéz tartania, így, kihúzva, mégis, megpróbálja, legalább saját magával elhitetni...van benne valamiféle erő, tartás.

Terumi Mei Vas. Május 08 2016, 17:17

A lány szintén összeráncolta homlokát, amikor arról beszéltél, hogy kint szeretnél valahol edzeni. Körbenézett, hátha van a közelben valaki, de nem látott senkit. Láthatóan maga is elgondolkodott a lehetőségen, azonban nem tudta, hogy mihez is kezdhetne.
- Nem tudom, mennyire tudunk előrébb haladni, de mindenben segítek neked - mosolyog újra. Furcsa lehet neked Hikaru közvetlensége, de ha Kagemori rá bízta a tanításodat és elmondott neki mindent, akkor nyilván nagyon bízhat benne és bizalmas információkkal is szolgálhat.
- Erősebb leszel - azt persze nem teszi hozzá, hogy ehhez az is kell, hogy a fizikumod egy magasabb szintre lépjen és nagyon nem állsz azon a szinten jelenlegi helyzetedben.
Elindul, és bólint feléd, hogy kövesd. Egy kicsivel távolabb vezet a megszokott helytől, ahol a közelben fák is vannak, amiken gyakorolhattok. Kicsit aggódik, de reméli, hogy nem lesz semmi baj. Megáll egy helyben, bár kicsit távolabb tőled.
- A lényege, hogy a chakrádat testen kívül egy tárgyba helyezed. Ebben a helyzetben ugyebár a drótba. Olyan lesz a drót a kezeid alatt, mintha csak egy ostort fognál, de nem tudod olyan kötetlenül mozgatni, csak terelni - előveszi a drótokat, majd ahogy megdobja egy lendületből előre, láthatod rajta a kékes színt, miközben a chakráját áramoltatja bele. Végül egy fát ölelnek át a drótok.
- A chakrád segítségével mozgatod, változtatod az irányát - itt rád tekint, hogy mennyire vagy képes ezt megérteni. Persze tudja jól, hogy fejben nagyon okos vagy, az elméleti részekkel nincs gondod. Hikaru visszahúzza a drótokat a fáról, majd megközelít téged.
- A karodat egy kicsit meg kell rá edzeni. Próbáld meg - bátorít.

**Amori Shuu** Vas. Május 08 2016, 19:31

Lassú léptekkel próbál távolodni az ifjú chunnin szentélyének kerítésétől, azonban észre kell vennie, hogy alig haladt talán tizenöt lépést, légzése nehezedik, s lábain a súly egyre erősebben hat immáron rá. Shuu azonban elhatározta magát, hogy nem fog a kő tövében ülni élete végéig. A férfinak igaza van. Túl kell lépnie saját korlátain, és legyőzni azt, amit eddig lehetetlenség volt.
Az idegen lány kezeit kinyújtotta, majd vékony, kéken vibráló drótszálakat kezdett indítani egy közeli fa felé. Mindeközben a prezentált technika háttér információit és létrehozásának folyamatait boncolgatta. Hoshigakure törékeny chunninja minden egyes szót visszaismételt elméjében, ezzel is jegyezve fel a menetet. Ugyan nem tűnik bonyolultnak, elvégre a testén kívülre juttatás és irányítás, hála a Páva metódusnak, nem ismeretlen a számára, azonban itt most konkrét fizikális tárgyat kell a chakrajaval megmozdítania.
Shuu lassú sétába kezdett, fel s alá, miközben chakraját megpróbálta összpontosítani. Lassú mozdulatokkal húzta elő táskájából a nála lévő drótkötelet, majd rámarkolva baljával, jobb kezével pecsétet alkotva folytatta az áramoltatást. A páva metódus igen csak fejleszti a chakrakoncentrációt, azonban az összegyűjtött chakraját a drótba kellett vezetnie, majd azt mozgatni.
Azonban a drót meg sem mozdult. A chunnin felemelte a drótot tartó kezét, s még erősebben próbált koncentrálni.
- Gyerünk már - mondta kissé dühödt hangon, miközben elkeseredett szemei a kötelet figyelték. - Erősebbé kell válnom, ha ki akarok jutni. Azonban a testem...a testem nem engedi. Túlságosan is gyenge. - Shuu a földre ült. Némiképp elkeseredett tekintete ismét az eget pásztázza, majd mély levegőt szívott.
- Sikerülnie kell. Muszáj sikerülnie. Muszáj lesz kijutom. Ez...ez a börtön...Megöl...
Shuu erős koncentrációba kezdett a földön, ujjait széttárva termelte chakraját és irányította jobb kezéhez, melyben a drót hevert. Háta mögött megjelentek a tollak, melyek a páva metódus jeleire utaltak. Úgy tűnt, hogy Shuu az eddig bevált módszerrel akarja elérni sikerét, méghozzá maga a csillagchakra manipulálását feleleveníteni a mozdulatokat. Leginkább a Zan technikához hasonlította magában a chunnin, ugyanis az ott létrejött csáp szintúgy mozgatható. Annyi a különbség, hogy most nem kell chakraját a testén kívül formáznia, csupán a drótba vezetve mozgatni, akárcsak a csápokat. Amennyiben nem sikerül megmozdítania a drótot, újra átgondolja és még több koncentrációval ugrik neki ismételten.
Ha viszont sikerül megmozdítania a drótot, lassú igen csak lassú, egyenletes kúsztatásba kezd. A drót azonban nem egy közeli fát, vagy bábut célozna meg. Hanem Shuu karját.
- Erősödnöm kell. Azonban ha ezzel képes lehetek oly súlyokat is megemelni, melyekről még csak álmodni sem mertem, talán felgyorsíthatom az erőnléti edzéseket. - gondolja, miközben a drótot lassan kúsztatja fel karján.

Terumi Mei Vas. Május 15 2016, 20:38

/Még mindig emlékeztető nekem: Hikaru és Kagemori XD Aztán meg a többi NJK, egyszer... o.o /

Bár nem kerültetek olyan messzire a határtól és a csillagtól, Hikaru látta rajtad, hogy nehezebben viseled itt a körülményeket, mint odabent, de küzdesz ellene. Ez egy mosolyt csalt az arcára.
Megmutatta, hogyan használd a drótot, de azt, hogy hogyan kivitelezed ennek megtanulását, már neked kell rájönnöd. Ő csak szimplán megállt a háttérben, s figyelte a mozdulataidat, ügyelve arra, hogy nehogy valami rosszat tegyél. Az első próbálkozások mindig kudarcba fulladnak, szóval tudta jól, hogy nem jársz majd sikerrel, de Kagemori elmondása alapján arra is rájött, hogy nagyon eszes vagy és feltalálod magad.
Bár megesett rajtad a szíve, hallgatott Kagemorira, miszerint nem szabad bedőlnie és pátyolgatnia, mert saját magadtól kell talpra állnod, helyrejönnöd, erősödnöd, és nem szabad közbeszólnia, akármi is történjen. Kagemori ezt akarta mindenképp, hogy a saját utad járd, de az utad ne a börtönöd legyen.
- Menni fog, Shuu! Én bízom benned! - bátorít azzal a kedves mosollyal az arcán. Vannak még ilyen emberek, akik törődnek egy beteg kölyökkel? Akinek talán nem is lenne értelme már tovább? Kagemori és Hikaru bíztak benned, ők tudják, hogy még nagy célokat fogsz véghezvinni.

**Amori Shuu** Vas. Május 15 2016, 21:34

A drót lassan kúszott fel az alkaron, végét a markában tartva, másik kezével pedig pecsétet alkotva, koncentrálta a chakrat a drótba, s a Zan pengéjének mozdulatainak lemásolásával, mozgatni. A prédája felé lassan siklott felkarjára a kígyó, körbetekerve azt. A chunnin érezte karján a hideg drót fémét, ahogy hozzátapad testéhez. S erősen szorítani kezdi azt.
Megannyi kört kúszott, mire elérte vállát, majd ráakaszkodva, hónalja alatt kúszva kerítette körbe, egészen a lapockáig. Majd végül tenyerében megakadt a drót, megfeszült, ahogy elérte a végét. Shuu nehezen nyújtotta ki a bekötözött kezét. pontosabban, a chakraja nélkül nem is lett volna rá képes. Különösmód nem is karját mozgatta meg, hanem a chakraval átitatott drótot. Ez meglátszott a hirtelen mozdulaton is, melytükrözte a hirtelen előre csapó kézmozdulatot. Azonban mikor teljesen kinyújtotta maga elé, különös érzet fogta el. Akadozó, szinte robotikus mozdulattal nyúlt a derekáról kinyúló ninjato markolatára, majd egy könnyed, mégis gyors mozdulattal rántotta elő, s előre szegezve.
- Még sohasem éreztem ily könnyűnek ezt a kardot. Nem is igazán használtam, inkább csak barkácsoláshoz. Azonban...tetszik ez az érzés. Mintha...némi erő költözött volna a jobb karomba.
Shuu a pengével néhány suhintás után képes volt egyszerre mozgatni karját, s a chakraval átitatott drótot is, s megpróbált kifinomultabb mozdulatokra. Ugyan a csillag chakra ismereteivel képes különösebb mozgatásokra, karját nem igazán használta nagyobb támadásokhoz. Talán épp ezért volt most elégedett. Érezte, hogy jobb karjában megvan az a valami, mely oly rég óta marcangolja őt belülről. Az erő érzetének hiánya, testének haszna nélküli létének legnagyobb fájdalma. Tudta magáról, hogy gyenge, s ebbe beletörődve, csupán most kezd megvilágosulni, igenis van valami célja ebben az életben.
Köhögni kezdett. Reflexszerűen nyúlt jobb karjával arca elé a második, fuldokló zihálás után, azonban nem volt képes megfelelően mozgatni kezét, s a dróttal körbefont kezével arcon vágta magát. Feje hátrarándul az érkező ütéstől, majd miután biztonságot távolságba húzta el arcát, kezét visszahelyezte maga mellé, majd átváltott bal kezére, s tompította a fuldokló köhögésekből előtörő váladékok kicsapódását. A földre ült végül, majd mély levegőt szívott. Nyugtatta testét, s próbálta csillapítani zihálását.
- Még korántsem tökéletes. De...talán jobb lenne visszatérni a szentély közelébe. Sok időt töltöttem már távol a csillagtól.

Shuu lassan, mégis magabiztosan hajlítja jobb tenyerét a földre, majd egyszerűen feltolja magát. Maga elé fordítja a dróttal körbefont kezét. Némiképp megforgatja jobbra és balra, miközben megszemléli. Elmosolyodik.
- Be kell szereznem még némi drótot, úgy érzem. - mondja, majd elteszi kardját, végül megindul, vissza a ház felé. Nem hiszi, hogy a lány nemet mondana, elvégre tudja, hogy a chunnin számára fontos a csillag közelsége. S látván az előtörő betegséget, talán nem akadályozza meg benne.
Amennyiben Hikaru csatlakozik mellé, Shuu kérdést tesz fel, miközben a drótot még mindig a karján hordta, s elméjével együttesen mozgatva húst és fémet, némi magabiztos sétálásba kezdett.
- Hikaru...te hiszel abban, hogy a Csillag nagyobb, mint ami a szentélyben pihen? - kérdezi - Mármint...ne értsd félre...csak...csupán - hangja egyre kíváncsibbá vált, hallatszott rajta, ahogyan próbálja megfogalmazni azt, ami talán örökre megmenthetné őt. A remény hangja szólt belőle - Hogy vannak más részei is, melyek a becsapódása előtt szóródhatott szét? - miután befejezte, Shuu tovább sétál, szemét a lányon és annak reakcióira figyelve hagyta.

Ajánlott tartalom

A meteor szentélye

A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye

Re: A meteor szentélye