Szálloda

Ez a hotel a Rimyu klán birtokában van, az egyik legnagyobb vállalat központi szállodája. Ez természetesen azt jelenti, hogy ha valaki kényelemre vágyik, akkor itt megtalálhatja, természetesen jó pénzért, és bizony itt magas árak uralkodnak, tekintve, hogy az egész épületre jellemző a luxus. Egy fedett részen még egy medencét is találhatunk, hol ott a sivatagban ez elég ritka.

//Suigetsu//

Asuka politikai képessége és érdeklődése sosem tartozott az erősségei közé, így nem kívánt mélyebben belefolyni a témába. A Kazekage elmondta, hogy miért olyan fontos ez a házasság, tehát tényleg számíthattak nagyobb volumenű támadásra az út alatt.
- Köszönöm a részletes ismertetést, most már fel tudok készülni - válaszolta a chuunin, aztán el is indult a férfival, hiszen sietniük kellett. A falu szélére vezetett az útjuk, egy szép épület elé.
A kunoichi hallott már erről a drágább szállodáról, de egyértelműen nem az ő pénztárcájához szabták az árakat. Azért a medencére kíváncsi lett volna, már csak a móka kedvéért is. Húga biztos élvezte volna az ott töltött napot. Alaposan végigmérte kívülről a szállodát, és már a külseje alapján is feltűnt, hogy milyen luxust kínál a pihenni vágyóknak. Tekintete egy érdekes szállító járművön akadt meg, ami elé be volt fogva egy teve. Korábban látott már ilyen állatot, ám ennyire közelről nem volt még alkalma megcsodálni.
*Érdekes egy teremtmény. Hallottam, hogy jó sokáig bírja víz nélkül, ezért alkalmazzák sivatagi szállítóeszközként.* Töprengett el magában Asuka. Nem sok ideje maradt a gondolkodásra, mert a csendet egy gyerek hangja törte meg. Amint belépett az ajtón, meglátta a szolgát. Tehát ez tényleg egy apró karaván lesz, már ha négyüket lehet annak nevezni.
- Konni... - próbált volna köszönni a hirtelen előbukkanó embernek, ám belefojtották a szót. Szíve picit gyorsabban kezdett el verni, amint meghallotta, hogy bemutatják a fiúnak. Nem tudta, hogyan is viszonyuljon majd a gyermekhez. Beléptek a szobába, s Asuka azonnal illedelmesen meghajolt egy picit.
- Konnichi wa, Ichizo-sama! - végül a hivatalos megszólítás mellett döntött. A fiú neve után rakhatta volna a -kun utótagot, hiszen korban alatta állt. Viszont elég gazdag családból származott, ezért jobbnak látta az udvariasabb formát használni. - A nevem Asuka - egyelőre többet nem mondott.

Tolvaj volt, semmi kétség felőle, és így meg sem állt a kiáltásod hallatán, de szerencsédre gyorsan akcióba lendültél. Még mielőtt eltűnhetett volna a sikátorokban, a saját klónjaid körbevették, és kizökkentették annyi időre, hogy te el tudd kapni a drótjaiddal, és megkötözd.
- Hagyj! - mondta, de többet nem tudod kierőszakolni a száján. Ekkor a csomagért nyúlhatsz, ha akarsz, de hamarosan feltűnnek szállodában maradtak, és nagy szemekkel nézik a kinti helyzetet, majd megakad a szemük a földön lévő csomagon.
- Ki ejtette azt le? - a dühe a fiúnak hirtelen bújt elő, és már hibáztatta is volna a szolgát, de ő ujjal mutogatott feléd, és a megkötözött férfi felé. - Te voltál lány? Akkor meg kell, hogy büntesselek. - mondta, és már ki is adta volna a parancsot, de ekkor Hanshiro közbelépett.
- Ichizo-sama, úgy vélem Asuka-sama csak elkapta a tettest, azért áll mellette az a férfi drótokba tekerve. Újfent köszönetet kéne neki mondania, nem pedig folyton elítélnie. - mondta a komornyik.
- Kioktatsz engem Hanshiro? Ne feledd, hogy én vagyok az urad, most meg menj, és vágd le a tolvaj kezét. - rendelkezett a fiú. Elég furcsa volt ezt hallani, ekkora befolyása nem lehet a családnak, hogy a Kazekage tudta nélkül megcsonkítják a falu lakóit, de valamiért úgy tűnt, hogy a lakáj most nem ellenkezik, de a védencedből már kezdhetett eleged lenni. Beképzelt, felfuvalkodott gyerkőc, aki csak úgy játszik az emberekkel.
- Rendben, máris megyek! - mondta Hanshiro, és elindult feléd, tekintetét lesütve.

A fiú egyáltalán nem figyel rád, csak beül a kocsiba, és várja a fejleményeket, de úgy tűnt, Hanshiro szívét megérintette a monológod súlya. A kezedbe nyomta a táskát.
- Ne aggódjon Asuka-sama, én nem ítélkezhetek egy ember felett, és egy gyerek sem teheti meg. Bűncselekményt követett el, az igaz, és meg is kapja majd érte a jussát, de én nem nyomorítom meg. Nem is akartam. - ellenkezik az ura parancsával? Mégis milyen komornyik az ilyen? - Ichizo-sama, a sikátorban végezném el a műveletet, nem akarhatjuk, hogy a föld a főúton véres legyen. Lehet, elriasztaná a vendégeket. - mondta a a férfi, és be is vitte a tolvajt a sikátorba, majd minden féle sikítás nélkül ki is jött onnan a komornyik. A tervetekről senki más nem tudott, hiszen halkan közölte veled a fejleményeket, aztán már mehettetek is utatokra. Felszálltok a kocsira, táska újra a helyén, amikor a fiú újra megszólal.
- Hanshiro, miért nem hallottam a kézlevágással járó sikolyt? Nem végezted el a műveletet? - ennyi, kész, le is buktatok, de ekkor a komornyik magához vette a szót.
- Ez az egyik új technikám Ichizo-sama. Nem akartam, hogy a állatias sikolya megzavarja a nyugalmat körülötted, így egy külön térbe zártam, miközben a műveletet végrehajtottam. De, hogy a táskád még megvan, az Asuka-samának köszönhető. - terelte rád a szót, de ami még furcsább volt, hogy nem csak ellenszegült a parancsnak, még hazudott is a fiúnak. De a gazdag úrfi mit sem vett észre ebből, és tekintetét rád emelte.
- Köszönöm, vagy mi. - duzzogott, de nem lehet tudni min. - És,............As-uja? Ugye, ez a neved? Vagy Usaka? - kezdte el a következő gondolatmenetét. - Te miben lehetsz a hasznomra? Shinobi vagy, mint Hanshiro, vagy csak a kedvemet dobod fel. Mesélj egy keveset magadról. - úgy tűnik, érdekelted a fiút, de nehezére esett kinyögni.

//Következő a Határvidékre menjen.//