Satsukitane vs Ohija Uritou

Reggel, amikor felkeltetek, nem is sejthettétek, hogy a mai napon még vizsgázni is fogtok. Satsu meglepetésére Genin rangja ellenére bekerült a "döntőbe", így most egy nála néhány évvel idősebb sráccal kell megküzdenie. A küzdelmet Chojuro vezeti le. Küzdőtérnek a tengerpartot kapjátok, aminek vizét felhasználhatjátok a harc során. Fegyvernek szabadon választhattok a fa kardok közül, amikkel edzettetek.
- Szépségem, inkább add fel és ünnepeljük meg a győzelmemet egy vacsival. - fogja meg Satsu kezét a fiú, amikor fegyvert kell választani.
Ha esetleg elutasítod az ajánlatát, akkor ő elveszi az egyik párt a Kiba másolatokból. Majd távolabb helyezkedik el, hogy felkészüljön a harcra.
- Ha készen álltok, akkor kezdődjék a harc! Küzdjetek a Köd Kardforgatóihoz méltóan! - mondja Chojuro amolyan lelkesítő beszédnek.


//A postolásra újra a 3 napos időkorlát érvényes. Reagáld le az eddig történeteket, melyik fegyver másolatát választod, illetve, hogy milyen támadást tervezel kezdésként.//

Nem voltam szomorú, vagy ilyesmi. Tudtam ne is inkább sejtettem, hogy ez csak egy próba egy képzés számomra. Nem bíztam abban, hogy eljutok idáig és mégis. Most itt állunk mindannyian igaz kicsit remény vesztetten hisz csak egy embernek sikerült, de neki legalább összejött.
Mikor nevem halom fel kapom a fejem. Sokan gyűltek össze olyanok is akiket még életemben nem láttam. Nem más mint maga mizukage közölt velem a hírt. Még is sikerült volna nekem is? Nem nem eröl van szó valami más van dolog mögött. Kíváncsiak arra mit tudok kihozni magamból?
Tehát tudja ha más nem is de Mei sama tudja, hogy mi vagy is ki vagyok és még is lehetőséget ad. Egész idáig hetek hónapok alatt alig beszéltem.
- Köszönöm a belém vetet bizalmat. Ígérem mindent megteszek ami csak tőlem telik.
Hangom tisztán csenget a benne hordozót reménytől és büszkeségtől. Ha el is buknék az utolsó próbán nem kell megszégyenülve vissza térnem. Hisz olyan dolgokon mentem keresztül amin hétköznapi ember nem bírna ki. Mi több esélyt kaptam, hogy legendás kard forgatok nyomdokába léphessek. Az ünnepség vagyis inkább ceremonia után rögtön piheni tértem, de az agyam megállás nélkül zakatolt tele gondolatokkal és kérdésekkel. Talán éjfél járhatott az idő mikor az álom elnyomott.

Más nap reggel még mindig hihetetlen volt számomra, hogy bekerültem. Csak egy genin vagyok a sok közül és még is itt vagyok.
Utam reggeli tennivalók után rögtön a partra vezetett ahol kezdetét is vette talán az utolsó megmérettetés. Egy nálam idősebb fiúval álltam szemben. Idősebb és minden bizonnyal erősebb valamint tapasztaltabb is. Milyen is volna az, hogy ha nem kellene megharcolnom? Egy nálam gyengébb ellenféllel állnék szemben. Az nem volna igazi győzelem, a siker keserű lenne. Hátra lököm a csuklyám és köpenyt is ledobom magamról, és felfedem a külsőm a világ előtt. Vállig érő fekete hajamba lágyan belekap a tenger parti szellő. Sima egyszerü fekete ruha van rajtam, tökéletes egy harchoz. Tekintetem ahogy a fit figyelem hátborzongató, de még is van benne valami csalogató láng. Talán rejtet vad buja vágyak vagy talán kihívás gyere és próbálj hódítani.
- Talán egyszer, ha kiérdemled és megmutatod, hogy érdemes vagy arra veled töltsem az időm.
Kiba másolatait veszem kézbe és támadó alap állást veszek fel. Még előtte leveszem nyakláncom. Első sorban, hogy ne tegyem tönkre másod sorban, hogy teljes valóm testem és elmém szabad legyen. Ha bár a lánc nem egy pecsét, de még is számomra némi vissza tartó erővel bír. Mind ez után egyszerű támadással indítok. Bal kezemben a fa másolat vége könyököm felé mutat míg másik rendesen ahogy szokás fogni egy kardot.

A fiú arcáról eltűnik a mosoly a válaszod hallatán. Bólint egyet feléd, majd eltávolodik. Hamarosan különös aura lengi körbe. Nem látsz semmi szokatlan körülötte, de érzed, hogy megváltozott. Miután felveszed az alapállást, villámgyorsan megindul feléd. Amikor már a közeledben van felugrik a levegőbe és mindkét fegyverével lecsap rád. Mivel hatalmas lendülettel érkezik feléd, nincs sok esélyed arra, hogy hárítsd, vagy megakaszd a támadását. Viszont ebben a helyzetben nagyon is védtelennek tűnik. Egy esetleges támadástól nem tud elugrani. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdesz egy ilyen előnyös helyzetben.

Ha már lúd legyen kövér. Meg nyalom ajkaim és arcom gonosz mosoly miatt torzul el. Kifejezésem cseppet sem kedves és lányos inkább démoni. Azonnal fel ismerem az ellenfelem lenéz azt hiszi lány vagyok. Nem férfi vagyok és csak egy genin akkor egyből egyetlen csapás és végez is velem. Viszont ezt az örömöt nem adom meg. Ha veszítenem is kell emelt fővel fogok veszíteni tudva azt én mindent meg tettem amit csak csenevész testemtől telik.
Egy nemrégiben elsajátított technikát idézek fel magamban. Nagyon jó rohamozó ellenfelek ellen. Kiri Sasu (Köd Döfés) Egy mással szemben állva én adom az esetlen genin szerepét aki maga biztosnak tünteti fel magát. Bár valójában fele annyira sem erős mint az el akarja hitetni. Más szóval élek a megtévesztés fegyverével addig amíg csak lehet. Amikor már alig volt köztünk távolság használtam a technikát egyik kardal előre döftem lehető leggyorsabban. Majd vissza húztam kezem és másik kardal felkészültem, hogy ha védekeznem kellene. Igen ám de nem maradtam egy helyben. Egyszerű technikát használtam amit direkt az ilyen helyzetekre találtak ki. A fürge test ahogy hívni szoktam. Test rendkívüli sebességre tesz szert, de a szem nem tudja követni. A technikát alkalmazva oldalra ugrottam és távolodtam el ellen felemtől, s ez után védekeztem balomba tartott kardal míg másikat támadásra készen magam mellett tartottam. Gyors volt az első össze csapás és már most tudtam, hogy ellenfelemet nem vehetem fél vállról. Persze volt egy kis előnyöm talán már ha az nevezhető annak.

Higgadtan várod az ellenfeled, majd amikor az feléd ugrik, egyszerűen elindítod a döfésedet. Azonban a férfi számolt valami ilyesmire, ugyanis könnyedén hárítja támadásodat. Az viszont meglepi, hogy ezután villámgyorsan kitérsz oldalra. Elégedetten elvigyorodik, miután földet ér. Azonban nincs túl sok időd, ugyanis egy pillanat alatt előtted terem, még egy szívdobbanásnyi idő sem telt bele. Támadásai azonban nem olyan gyorsak, könnyedén képes vagy hárítani őket. A legnagyobb probléma viszont az, hogy még nem támadtál vissza. Ő vidáman játszadozik veled, ez érezhető. Ha nem találsz ki egy megfelelő támadást, akkor nagyon sokáig játszhat veled

Egyetlen apró hiba elég volt, hogy meg pecsételődjön minden. Hiba pedig abban volt, hogy a védekezésben hiba volt. A támadásra koncentráltam talán túlzottan is. Még is az egész macska egér játékvolt ahol én voltam az egérke. Az egyik csapást éppen csak, hogy elkerülöm. Ami azt jelenti nem ütött ki de bőröm súrolta és az ütés még így is hatással volt rám. Ajkam fel repedt és vér szivárgót belőle, ahogy elkaptam a fejem az ütés miatt hátra bicsaklót. Mikor újra a fiúra néztem vagy is már lassan férfire a tekintetem. Szemeim eszelős volt cseppet sem a kedves lányé aki az előbb volt jelen.
Pillanat alatt formálom meg egyetlen jutsu kézjeleit még hozzá hátam mögött. Mi közben fejem és tekintetem a férfira téved. Eközben elmosolyodom, amiben nincs semmi kedves. Csak valami hátborzongató mély jelentést hordoz magában.
Mivel nincs meg kötve, hogy fejem főlőt és hátam mögött nem formálhatok kézjelet ez nekem igazi mázli. Igaz azt kockáztatom, hogy be szedek pár pofont, de ezzel jár. Kirigakure no Jutsu létre jött, de jött még egy pofon is. A köd egy jutsu, és a jutsu ugye bár addig marad fent míg nem ki nem merül a használó, vagy le nem jár az ideje. Vagy ha hirtelen zavar áll be a chakra keringésben. Zavar lehet, egy idegen chakra behatása kívülről a testbe, vagy magából a testből ki indulva. A zavar oka, hogy az elmém különleges. Skizofrén elme él a testben mi az enyém. Satsu aki gonosznak nevezhető és harciasnak, míg Kitane aki kedves és vissza húzódó, talán kicsit félénk is. Kitane az eredeti személyiség Satsu az elmém védelme miatt született csak meg akitől pedig védenie kell az Warui.
A köd fel támadt, de pár másod perc múlva oszlott is Aki most ott állt még mindig én voltam, de arcomon és tekintetemen látszót, hogy valami nincs rendjén. Mintha két arc két lélek viaskodna egy testen. Míg jobb szemem kedvesnek tűnt bár könny cseppek gördültek vég nélkül lefelé. Addig a bal vad volt puszta gonoszság sütött belőle valami iszonyatos vérvágy ami nem e világi. Most még mozgásom is más volt kicsit darabos mintha nem uralnám testem teljes mértékben. Mintha a belső jelenléttel viaskodnék, majd megállok és ki tisztul minden, de csak részben.
- Az enyém vagy!
Jelentem ki reszelős túlvilági hangon. Két másolattal egyenesen az ellen felemnek támadtam.

Ellenfeled folyamatos támadásaiból sikerül valahogy kikecmeregned, majd megalkotod a köd technikát. Azonban a hirtelen zavar miatt nem tudod tovább fenntartani. Ennek ellenére a köd csak nagyon lassan kezd oszladozni, ugyanis nagyon csekély légáramlatok mozognak a környéken. Ezután a másolataidat is szabadjára engeded. A fickó könnyedén lecsapja az egyik másolatot, majd sebesen körbe pördülve levágja a másikat is, viszont úgy tűnik, meglepi, hogy egyik sem te vagy. Miután átnyúlt a második klónodon is, egyszerűen belenéz a kardod vágásába. Hatalmasat csattan az arcán a fadarab, azonnal hátra tántorodik és az orrát kezdi markolászni.
- Ebből elég volt! - szólalt meg dühösen. - Most elintézlek ezért az arcátlanságért!
Az ellenfeled ekkor nagyon gyorsan rád ront, de elcsúszik valamiben és végig csúszik előtted a földön. Itt az esély, hogy végezz vele!

Egy meglehetősen ostoba támadást próbáltam ki vitelezni, de néha legegyszerűbb és buta mozdulatok a hatásosak. Mikor az ellenfél valami másra számít. Akkor az egyszerűség meglepetés ként is érheti. Talán túlzás, talán nem szép dolog nem én magam nyerem meg a csatás. Nem én magam álok ki az ellenfelem ellen. Érzelmek mik mélyen bennem tombolnak néha felszínre lökik a belső gonosz szelemet, ki csak az adott alkalomra vár. Egy pillanatnyi gyengeség, egy tétova másod perc és a világot felperzseli az őrület ami belőle vagy is belőlem árad. Még le csapok az előttem meg csúszó és egyensúlyát vesztő ellenfelemre. Egyik fa kardal hímtagját célozva míg másikkal gyors fordulat után a tarkóját veszem célba. Fogalmam sincs, hogy mekkora erővel csapok le. Fa utánzatok lévén rosszabb esetben is elájul vagy komoly agyrázkódást kaphat ha sikerül minden.

**
Mégsem sikerülne s az egész csak egy csel volna sincsen gond. Hiszen ez ahogy látom hasznomra fordíthatom. Rai Mai (Villámtánc) segítségével lehető leggyorsabban utána mozdulok, hogy aztán egy olyan ponton támadjam ami garantáltan térdre kényszeríti. Akkor is ha nem találom telibe és csak súrolom a fájdalom elég nagy lesz számításaim szerint, hogy hatalmas hibát kövesen el. Ez pedig egy hím legnemesebb kincse a hím tag.

**
Ha sikerülne a támadás és koccannak a golyók:

Amint ellenfelem térdre rogy lába közét szorongatva vállát meg rúgva kényszerítem teljesen a földre. Majd föléje állva diadal ittasan tokára lépek. Persze nem erősen, csak épp érezze a lábam és azt most egyetlen erős nyomással véget vethetek életének. Bal kezem hirtelen fejemhez szorítom. Bal szemem remeg szemgödrében s lassacskán, de a rend helyre áll. Ez utal nem tört elő a rém, csak egy pici rémecske. Tekintetem kissé zavart hisz egyik pillanatban még valóságot észlelve tudatom egy köztes helyen volt. láttam és éreztem mi történik kint. Míg én bent meg vívtam harcom belső démonommal.

Ellenfeled előtted bukik a homokba, te pedig azonnal lesújtasz rá. Azonban ő ekkor könnyedén félre gurul a csapásod elől, majd hárítja a következőt. Végül talpra áll. Továbbra is folytatod a támadást, így ő védekezésre szorul. Újra mosoly jelenik meg az arcán, egyetlen csapásod sem éri el. Majd egyszerűen csak kitáncol előled.
- Igazán szerencsés vagy! Ha rendes fegyverek lennének nálunk, akkor már rég a földön feküdnél! - mondja.
Ezután távolabb ugrik tőled, majd megérzed a benne rejlő erőt. Satsu azonnal meghátrál, viszont a lelked mélyén rejlő Exlaw éledezni kezd. A férfit villámaura borítja, sajnos nem ismered ezt a technikát, de nagyon erőteljesnek tűnik. Uritou kezében elporladnak a fa fegyverek, úgy néz ki már nem kívánja őket használni.
- Ennyi volt, a küzdelemnek vége! - érkezik meg a felügyelőtök a pályára.
Nem tudni, hogy eddig honnan figyelte a meccset, de most közbe avatkozik. Úgy néz ki, ismeri a technikát, amit az ellenfeled használ.
- Gratulálok Satsukitane és Ohija Uritou, mindketten megkapjátok a címet! Azonban Satsukitane te még nem leszel teljes értékű tag, további képzések előtt állsz, hogy tényleg felnőhess ehhez a címhez. Ma már csak egyetlen dolgotok lesz! Este a Belső Szentélybe fognak titeket kísérni, ahol a hét szerencsés megkapja a saját fegyverét! Most elmehettek!

//Megpróbálom még mai nap a Belső Szentélybe megírni a zárást!//