Bayakoshi Yuukihime vs Satsukitane

Egy érzés egy fura dolog volt ami kiverte álmot szememből. Most félálomban mint egy holdkóros kóborlok, ki tudja hol. Nem is igazán érdekel, és nem is figyelem hol vagyok. Csak csoszogok szépen előre, lépésenként.

A mai napon, egy új feladattal bíztak meg. A megbízatásom szerint, van Kirigakuráben egy genin, akinek kíváncsiak a harci képességeire. Ezen okból kifolyólag, hogy az illetőnek ne tűnjön fel, hogy egy felmérésen van és a lehető legtöbbet hozza ki magából, küldenek engemet. Nekem, az lenne a dolgom, hogy harcot provokáljak, ilyen-olyan módon, amelyet Ők majd kegyeskednek végig nézni. Olyan rendesek voltak, még arról is biztosítottak, hogy nem hagyják, hogy komolyabb bajom essen, ugyanis ha úgy adódik, akkor közbe lépnek. Imádni valóak ezek az emberek, akik úgy dobálnak bennünket genineket, mint valami sakkfigurákat, akikkel játszani lehet. Ugyanakkor olyan fizetséget ajánlottak számomra, amelyet nem utasíthattam vissza. Így kénytelen kelletlen voltam, de végül belementem a dologba és elfogadtam a megbízatást. Még a helyet is megadták, hogy pontosan hol állították fel a rejtett megfigyelő állomást. Komolyan mondom, ezek nagyon jópofa emberek. Filmes stábot nem akarnak kihelyezni? Szóval, végül össze szedtem a holmimat, magamhoz vettem a Ninjatomat, három kunai kést és öt darab shurikent. Végtére is, nem megölnöm kell, csak kicsit ... menekülnöm előle, mert azt mondták, hogy nálam sokkalta jobb harcos, viszont attól tartanak, hogy kicsit elpuhult. A helyszín Kirigakure egy elhagyatottabb negyede, ahol most építkezés folyik. Hát, amikor megláttam, hogy hol kell vele megküzdenem, úgy éreztem, hogy menten lepetézek. Mindenhol állványok, téglarakások, volt egy aprócska kamra is, ahol egyéb szerszámokat tartottak. Egy vizes medence, amelybe az esőzés miatt, a már belemosott üledéktől, zöldes-barnás állott víz volt. Nagyjából combig érhet benne a löttyi. Engem már vártak, még egyszer megnyugtattak, hogy ne aggódjak és közölték, hogy a célpontomnak azt mondták, hogy ezen az építkezési területen kellene járőröznie, mert rablókat véltek felfedezni a környéken. Hát ez nagyon jó, nekem kellene a rablót játszani. Ez ugyan nem volt benne a szerződésemben, de legyen. Ennyi pénzért, leszek én rabló is. A szerszámos épület falához álltam és kézjeleket követően megjelent egy Bunshin, amelyet gondolatban arra utasítottam, hogy kezdje el az állványokat vizslatni, a csavarokat birizgálni. tehát a csúnya rabló "bunshin" az állványokat akarja ellopni. Merész vállalkozás, de remélhetőleg a "biztonsági őr" beveszi a dolgot. Én magam pedig a Kakuremino no Jutsu segítségével, az épület falának álcáztam magamat. tervem abból áll, hogy remélhetőleg a célpont megközelíti a Bunshint, esetleg valamilyen távolsági támadással letámadja, miközben én lesben állok. Így remélem, hogy kiszúrom hol tartózkodik ellenfelem és meglephetem. Halotti csöndben vártam ellenfelem felbukkanását s közben reménykedtem, hogy jól elbújtak a felmérést végzők és tényleg segítenek, ha ellenfelem túl nagy falatnak tűnik. Ettől függetlenül nem volt bennem félelme, csak egy kis feszültség. Éreztem magamat olyan jónak, hogy megbirkózzak a feladattal.

Nem, de még is talán igen. Még sem nem és nem az egész egy nagy.... Ahh Baka baka Satsu. Bolond vagy és az is maradsz egy ostoba hisztis, legfőképpen hisztis.
Önmagunk marcangolása, nem is veszekedés önmagunkkal. Mire is jó ez egyáltalán, na fogalmam sincsen a dologról. Minden esetre most itt kel bóklásznom a sötétben. Egy koszos építkezésen, vagy is a félhomályban. Mert azért világítás van egy kevés.
Mi na mi a csodás feladat, tolvajokat kergetni,végül is ezt is meg kel valakinek csinálnia.
Kezdetben rendesen járkáltam körbe és körbe, alaposan minden körnél végig mérve mindent. Aztán rájöttem ez felesleges, még is ki olyan lenne a faluban aki lopna. Nem az az érdeke minden itt lakónak fejlődjön a szeretett falu?
Egy közeli épület párkányán, a sötétben foglaltam el helyem. Hátam a falnak döntve néztem az eget és néha a kérdéses terepre pislantottam. Az nem is izgatott, ha valaki elsétált a közelben. Vagy épp leült egy padra az építkezés mellett. Egészen addig nem izgatott amíg olyan hangokat nem hallottam. Pontosan mit is jah igen hát elmondom én szívesen. Valaki nagyon halkan és óvatosan járkált az építkezésen. Fura, mindenki csak végig sétált és nem finomkodott ennyire. Aztán meg láttam egy alakot, aki az állványoknál babrált valamit.
- Hé te ott késő van már jobb ha haza mész. Ne nyúlkálj semmihez és ne akarj rosszalkodni.
Kiáltok az idegenek és a földre ugrok nos, akkor még is valaki próbálkozna?

Nem kell sokat várakoznom. Úgy tűnik, hogy a Bunshin trükköt mindenki beveszi messziről. Ugyanis egy kiáltást, majd azt hallom, ahogyan valaki a földre érkezik. Lehunyom a szemem és a Néma Gyilkolás Technikáját használva, a keletkezett hangokból bemérem ellenfelem tartózkodási helyét. Kiskoromtól kezdve ezt tanultam az akadémián, tehát nem nagy ördöngösség, hangok alapján megtalálni valakit. Az illető kiabált és huppant is alatta a talaj. Az építkezés emlékképébe, szinte milliméter pontossággal helyezem el ellenfelem tartózkodási helyét. A hang alapján nő, a huppanás hangjából kiszűröm a testsúlyt és a magasságot is megközelítőleg. Gondolatban kicsit állítok a Bunshinon. Így a célpontom azt láthatja, amint a Bunshin egy pillanatra megdermed, mintha megrémült volna, fülel, hallgatózik, majd tovább mímeli a babrálást. Igen makacs tolvajt sikerült fognia ellenfelemnek, legalábbis ezt tükrözi a Bunshin viselkedése. Egyelőre kivárok, hogy mikor közelíti meg ellenfelem a Bunshint. Ha megközelíti, akkor hagyom, hogy közelharci támadással végezzen a klónnal, s abban a pillanatban, hogy rátámad a klónra, két kunait dobok a lábai irányába. Igen nehéz lesz kitérnie a kunaik elől, hiszen egy támadás kellős közepén lesz, márpedig támadásból hirtelen védekezésbe átmenni, igen nagy gyakorlat szükséges. Pláne, hogy a fekete színű, matt, csillogó felületet hanyagoló kunaik, a félhomályban még jobban rejtőzködnek. Az se baj, ha kitér a kunaik elől, abból ugyanis két dolgot szűrhetek le. Mennyire gyors, valamint a további zaj keltés miatt, hogy merre mozog. Amíg nem jön rá, hogy ellenfele egy Ködrejteki ninja, aki szintén érti az áldozat hangok alapján való felkutatását, addig tudni fogom, hogy merre jár. Amennyiben távolsági támadással végez a klónnal, az is információ bő megmozdulás lesz. Kiderül belőle ugyanis, hogy milyen technikával rendelkezik, a felszabaduló chakra érzetéből, hogy nagyjából milyen erős, valamint az is, hogy mennyire pontosak a támadásai. Ebben az esetben, azonban megnehezítem kicsit a dolgát. Tehát távolsági támadások esetén, kézjeleket követően használatba veszem egyik kedvenc megtévesztő technikámat. 
- Ninpoh: Oboro Bunshin no Jutsu.
Suttogom, alig hallhatóan. Bizony ködklónokat hozok létre, amelyek ugyan nem támadhatnak, de nagy létszámuk és az a tulajdonságuk, hogy a támadások egyszerűen áthaladnak rajtuk, igen hasznos technikává teszik őket. A megjelenő ködklónok pedig remélhetőleg vagy fölösleges sakkozásra gerjesztik ellenfelemet, vagy megpróbálja a Ködklónok elpusztításával kiszűrni a valósat. Akár csak megzavarom, akár a klónok elleni támadásra sarkallom nekem előnyt generál. Remélhetőleg elkezdi kifárasztani magát.

- Hé nem hallod? Hát nem hallja?! ez tök süket, vagy... ah az nem lehet, badarság.
Motyogok magamnak és közben megközelítem a szöszmötölőt. Kezem felemelem és vállára helyezném, de ebben a pillanatban el is tűnik. Tehát egy bunshinal álltam szemben, nah kiabálhattam volna a vég ítéletig. Ahogyan a nagykönyvben megvan írva a klón pukkant és eltűnt. Na tessék most itt állok és valaki les rám a sötétből, én lennék a kisegér? Valami, hirtelen azt sugallja térjek ki, bújjak el. Ez persze már későn volt, hiszen a sötétből két kunai reppent ki és az egyik meg is vágta a jobb vádlim. Noha nem súlyos seb, csak bosszantó ilyen bolond voltam. Miközben körbe nézek keresve a támadóm magam szidom, ostobaságom miatt. Meg azért is ilyen lassú és béna voltam.
- Rendben, sikerült meg lepned. A kérdés bátor vagy és ki mersz állni valaki ellen szemtől szembe? Vagy csak a sötétben rejtőzve mersz néhány gyerek játékkal dobálni?
Nyakláncom meg fordítom most a fogak vannak elöl.
- Gyere elő te gyáva (minden félle sértő jelző ). Meg nyúzlak elevenen saját kunaiodal!
Hangoskodás, az ami most nem kellene. Hátha az ellenfelem az állványzaton van, kardot rántva elmetszem a tartó köteleket. Egy kis lökés, nagy port és zajt csapva minden. Ami az állványon volt a földre hull az állványzattal együtt.
Egy sima klón áll az ülepedő porban. Aki rá néz látja, hogy környezetét kémleli közben nagyon mérges. Hála viszont a sötétségnek, vagy is a félhomálynak és az ülepedő pornak. néhány árulkodó jel rejtve van miszerint ez csak egy álca. Az egész egy dologra jó, ha az ellenfelem távolról támad tudni fogom milyen irányban és magasságban lehet. Ha meg elő merészkedik rejtekéből, nos lecsapok rá.

A trükk úgy tűnik, hogy bevált. Ellenfelem szavaiból kiderül, hogy sikerült meglepnem és úgy tűnik, hogy fel is bosszantottam. Azt hiszi, hogy meszet ettem, vagy bolond vagyok? Hülye leszek elé tolni a képemet. A provokációjának sem ülök fel. Bátorságomat már azzal bizonyítottam, hogy rátámadtam. Nekem ennyi bőven elegendő. Amikor ellenfelem elkezdi leamortizálni a környezetet, elmosolyodom. Hajtsd csak az én malmomra a vizet. Mivel a drága hölgyike zabos, a ködklónokat addig kell bevetnem, amíg az állványzat összeomlik. 
- Ninpoh: Oboro Bunshin no Jutsu! 
Kézjelek elmutogatása után, meg is jelenik pár ködklón, szám szerint négy. A ködklónok harcra ugyan semmilyen módon nem alkalmasak, nem képesek támadni vagy védekezni, de arra tökéletesek, hogy megjelenésükkel megzavarják az ellenfelet. Így, amikor a por ülepedni kezd én ugyan kiszúrom ellenfelemet, de egyelőre hagyom, hogy a ködklónokkal játszadozzon. Egy újabb kunait veszek a kezembe, miközben figyelem, hogy melyik klónomat támadja le. Remélhetőleg közelharci támadással fog lecsapni s akkor azon túl, hogy keresztül zúg az egyik ködklónon, mint az ólajtó, utolsó kunaimnak tökéletes célpontot nyújthat. Tehát, ha fegyverrel vagy pusztakézzel rátámad az egyik ködklónra, akkor válaszképpen egy kunait dobok ellenfelem felé. Ha távolsági támadásokkal kezdi ritkítani a ködklónokat, akkor hagyom játszani, fáradjon csak nyugodtan,. Minél több chakrát használ el, annál nagyobb esélyem lesz, egy későbbi támadás sikeres kivitelezésére. Ha úgy dönt, hogy nem támadja meg egyetlen ködklónomat sem, kénytelen leszek kivárni. Remélve, hogy megunja magát és amikor azt hiszi, hogy nyugodtan távozhat, akkor támadom meg a kunaimmal. Már persze akkor, ha biztosra vehetem, hogy a célpontot látom s nem egy klónt. Amikor tehát megpillantom ellenfelemet morcosan nézelődni, ebből az okból kifolyólag nem támadok rá. Az állványzat lerombolása remek móka, de a port ahogyan én arra használtam, hogy észrevétlenül bevessem a ködklónokat, Ő ugyan úgy használhatta arra, hogy maga is néhány klónt használjon csalinak. Egyelőre tehát patt helyzet. Én ráérek, tehát az eddigi terveim alapján kivárásra játszok.

Szóval ez a helyzet, semmi változás és mozgás. Talán itt az ideje a komolyabb dolgoknak is.
Végig mérem a terepet, a négy egy forma alak csak áll és mozdulatlan, egyenlőre legalább is. Most az ellenfelem vagy túlzótan erős, és egyben óvatos. Vagy gyenge és csellel próbálkozik. Nos majd kiderül a dolog, bár ha nyerni akarok mindenképpen közelharcra kellene kényszerítenem.
Kirigakure no Jutsu

Lassan egyre kígyózó köd borítja a terepet. Lassú tempó fokozatosan gyorsul míg végül alig fél perc leforgása alatt az egész terepet sürü köd borította. Már az első fázis életbe is lépet. Senkinél sincsen végtelen számú kunai és senbon, valamint shuriken. A négy alakal nem törödtem, ha moccanak reagálnak a ködre egy bizonyos módon akkor cselekszek. Tudni fogom, hogy nem sima bunshinok akik agyatlanok és semmire sem jók. A ködbe bátran és némán lépekbe ezt talán még láthatja is, de a ködben immár semmit sem. Mi több lépteim zaját sem hallja. Vagy is halhatja mert egy vérbeli Kiri ninja képes némán hangtalanul közlekedni a ködben áldozatára lesve. A klónom megszűnik létezni majd a ködben egy botra kötözök keresztbe egy másik botot és egy ott felejtett felsőt adokrá. A köd peremére sétálok, majd óvatosan legkisebb zajt keltve lehetőleg álló helyzetbe hozom a művem. Végül úgy intézem, a köd ritkulni kezdjen némi kép. Csak annyit mutatva valaki áll ott, de teljes egészében ne látszódjék. Ha valamilyen támadás érné a dróttal ami rá van kötve és amivel a fákat egymáshoz erősítettem hanyatt rántom. Majd nyöszörgök jó nagyot színészkedve.

A ködklónokkal ugyan nem tudtam előcsalni és csapdába ejteni, de valamire azért mégis csak jó volt. Úgy tűnik, hogy ellenfelem elvesztette a türelmét, ugyanis leereszkedik a ködrejtekiek specialitása: a sűrű, átláthatatlan köd. Ködrejtekiként, egy valamivel tisztában vagyok. Remek kiegészítése eme technika a Néma Gyilkolás Művészetének, tehát ellenfelem közelharcba akar keveredni velem. Nyugodtan maradok eddigi helyemen és némán fülelek. Valami, rettenetesen halk szöszmötölés hallatszik a sötétben, amit pontosan nem tudok kivenni és forrás beazonosítására is kevés, de olyan fás hangja van. Hmm, ez alapján bármi lehet, akár sátrat is verhet. Azonban nem sokat kell várnom, a köd elkezd részben feloszlani. S megpillantok egy felsőrészt. A sötétben és az oszladozó ködben, azonban nem látom túl jól a célpontot. Lassan kezd totál besötétedni és előbb-utóbb az orrunkig sem fogunk látni. Nálam ugyan még van néhány shuriken, de a célpontot nem látom tisztán. Mivel nem akarom megölni, vaktában nem fogok fegyvert dobni az ellenfélre, hiszen olyan helyen is eltalálhatom, ahol nem szeretném. A feladatomat eddig tökéletesen hozom, ellenfelemet megsebeztem és kicsit felspanoltam, ő azonban még túl sok mindent nem mutatott. Nekem azonban semmi kedvem feladni az eddigi álláspontomat, miszerint, ha betudtam szívatni eleddig, néhány okos támadással, akkor nem fogok agyatlanul rárontani. Sokkalta jobb ötletem támad. A közelemben lévő, aprócska kavicsot felveszem a földről. Ezzel ugyan nem fogom tudni megölni, de tovább bosszanthatom, ha mellbe dobom egy kővel. Balomba kettő darab shurikent veszek, arra az esetre, ha a mellbe dobás után rohamozna, jobbomban fogott követ pedig a ködben alig látható ellenfelem mellkasának dobom. Az eredmény halk puffanás, majd ellenfelem eldől és nyögdécselni kezd. Egy kőtől, ekkora sebet nem szenvedhetett. Egy pillanatra lehunyom a szemem és fülelek, igyekszem hallásomat, a nyögés forrására fókuszálni. Valami nem stimmel, mintha ... ehh nem tudom kivenni, de az is lehet, hogy ellenfelem komolyan megsérült. A nyögő hangokból egyetlen dolgot tudok megállapítani, az ellenfél pontos helyét. Valami még mindig nem stimmel a hangokkal és az esettel. Egy kavicstól nem sérülhetett ekkora sebet, ha mégis, akkor gyengébb, mint képzeltem. A balomban tartott shurikeneket az övembe fűzöm, ismételten a Busnhinhoz nyúlok, mint technikához. Gondolati úton azt a feladatot kapja, hogy a tereptárgyakat kikerülve és lopakodva közelítse meg az ellenfelem helyzetét, nyögései alapján. Amikor az imént látott helyre ér, ahol elvágódott az ellenfelem, a Bunshinomat hangos megszólalásra utasítom gondolatban. 
- Jól vagy pancser vagy már bele is haltál a vérveszteségbe?
A Bunshin a kérdés után tovább halad, a lehető legóvatosabban lépkedve. Eközben én egy shurikent vettem jobbomba és egyet balomba, lehunyom a szememet és a hallásomat arra használom, hogy amennyiben ellenfelem megint benyalja a Bunshint, akár azzal, hogy szól neki hangosabban, mint a nyögés, akár azzal, hogy rátámad, a hangforrás irányába dobom mindkét kézi pengét. A fekete shurikenek, a sötétben és az oszladozó ködben észrevétlenek. Ha ellenfelem ezt is benyalja, akkor bizony komoly bajba keveredhet. Ha ugyanis két újabb dobófegyverem is eltalálja, akkor már három szúrt sebbel rendelkezik. Mivel én hülye leszek előmászni, vagy végig trappolni az éjszakában, ellenfelem, a találatot követően vagy feladja, vagy kénytelen lesz megkockáztatni a súlyos vérveszteséget. Már persze, ha eltalálom. Mivel az aprócska pengéken kívül más távolsági technikával nem rendelkezem, így amennyiben nem találom el, arra fogok várni, hogy ellenfelem vagy megunja a tolvajkergetést vagy hibát vét. Egy biztos, én egy jó darabig, még elleszek az építkezésen, de jó szerencsével, ő már az első találatomat követően vérzik. Az pedig idővel bosszantó is tud lenni, ezenkívül fájdalmas.

Tehát most már biztos, a dolog. Valószínűleg gyengébb ellenfél a taktikája kiváló. Az valaki gyengébb nem jelenti azt legyőzhető, főleg ha jól játssza ki a lapjait.
Nos egy másik biztos dolog is van, még pedig az szereti a távolsági harcot. Ebben az esetben közel kellene kerülnöm hozzá, de még mindig rejtőzik. Vagy mégsem, a bábut amit kreáltam csak egy bizonyos irányból láthatta. A klón is egy bizonyos irányból érkezett. Ez szép és jó, de koránt sem elég. Azt tudom nagyjából hol lehet, de nekem a pontos helyzete kellene. Valahogy ki kell ugratnom azt a bizonyos nyulat a bokorból. Fel veszek a földről három követ, vagy ha az nincs tégladarabot. Teljesen mindegy úgy is más célom van velük mint egyszerű dobálás. Kész mázli, hogy a köd elrejt amit kreáltam, a klónja meg had dumáljon másra úgysem jó. És előkerül három robbanó jegyzet is amivel most a köveket becsomagolom. Így már van súly eltudjam hajítani a papírkákat. Viszont egy dolog még hátra van kell egy csali, egy hang.
Hát végre újra a kezemben vagy. Mosolyodom el és kezembe fogom a Nuibarit, hűséges társam. Egyenesen el hajítom az fa vagy kő az amihez érni fog lényegtelen. Csak szemem sarkából érzékelve dobom a terep tárgy felé. Meg a köd előtti elmémbe véset képek alapján. Ha sikerül súrlódás hangja hallatszik. Mintha béna lennék egy sima tárgy mellett sem tudnék elmenni. Ha nem sikerülne a precíz mozdulat biztos valamin hangosat fog koppanni.
Számítok arra ellenfelem a hangra reagálva újabb távolsági támadást intéz. Én ugyan ekkor eldobom a három jegyzetel burkolt követ három irányba ahonnan legvalószínűbb a támadás ki induló pontja. Sötétben igen látni valami kiszakad a ködből és repül, de van még számomra egy előnye ennek a dolognak. Ha nem is tudnám kiugratni rejtekéből a robbanás bevilágítja az epicentrum környékét. Így talán ha teljes egészében nem is de körvonalait meglátom nekem már az elég.

Abban az esetben ha megpillantanám ellenfelem, vagy más módon tudomásra jutok helyzetéről:
Nuibarit a kezembe vissza rántva kilépek a ködből Rai Mai (Villámtánc)-t használva. Sebességem így sokkal nagyobb mint amilyen alaphelyzetben lenne. A gyors mozgásnak hála amint elég közel kerülök a Nuibari röppen, hogy áldozatát felnyársalja és minden mást ami az útjába kerül.

Tervemre, nem azt a választ kapom, amelyre számítottam. A fémes pendülés, amit hallok, semmi jóval nem kecsegtet. S bár tervemet félbe kell szakítanom, de kénytelen vagyok helyzetet változtatni. Az épület falához simulok és elkezdek a fal mentén lopakodni. Tervem az, hogy megkerülöm csendben az épületet és a másik oldalról próbálom felderíteni ellenfelem hollétét. Úgy tűnik, hogy jó döntést hoztam, ugyanis alig néhány pillanattal később, három robbanás rázza meg az építkezés területét ott, ahol korábban én tartózkodtam. A robbanás zajában, kicsit meggyorsítom lépteimet, hogy mielőbb ellenfelem mögé kerülhessek. Ellenfelem biztosan fel van spannolva és korábban hallott ígérete alapján, nem túl kedves hangulatban van. Ilyen baromságot, hogy gyávasággal vádolni egy shinobit. Nem azért bujkálok mert gyáva vagyok, hanem azért, hogy kicselezzem és a megfigyelők felmérhessék képességeit és tudását. A ház mögül kikémlelve, meg is pillantom ellenfelemet. Nincs túl messze, így kénytelen leszek, nagyon közel kerülni hozzá. Gyors kézjeleket követően, kettő darab Bunshin jelenik meg és a gondolatban küldött parancs egyszerű: Támadás! Remélem sikerül annyira meglepnem ellenfelemet, hogy az épület mögül bukkantunk elő, hogy nem fogja levágni, hogy a három ellenfél közül melyik is az igazi. Mindhárman, ugyan olyan kéztartásban és ugyan olyan sebességgel közlekedünk. Ujjaink begörbítve, tigris mancsot utánozva vetjük rá magunkat. Pontosabban vetem. Amikor ugyanis nagyjából három méterre megközelítettük, én egy elnyújtott tigrisbukfenccel igyekszem, minél előbb közel kerülni hozzá. A bukfencet nagyjából ellenfelem bal oldalán tervezem befejezni és amint gugolásba kerülök és egy gyors lábsöpréssel próbálom földre vinni ellenfelemet. Ha sikerült ellenfelemet földre juttatni, két csapást igyekszem mérni a hozzám közelebb eső lábára. A combját próbálom felhasítani. A Tora Cume Kata segítségével erre minden esélyem meg van, a kérdés már csak az: hogy sikerrel járok-e?

Az épület, és léptek zaja. Meg fordulok és három alak közelit felém. A három egy ember, a három közül egy igazi a többi csak klón. Ki lehet az igazi? Ki az kinek a vére fog folyni?
Cseles, hisz a sötétben árnyak alapján nem tudom megkülönböztetni a három alakot, sem lábnyomok alapján. Hopp, de itt a remény a klónok ugrani nem tudnak. Kész szerencse, hogy van egy technika amivel a bukfenc kivédhető. Igazából nem védem ki csak elkerülöm, Rai Mai (Villámtánc) felgyorsítja a mozdulataim annyira kissé eltudjak hátrálni. Ekkor a köd már eloszlót, hisz a koncentrációmban megzavartak. Majd rögtön, ahogy ellenfelem földet érne Kumo-Ryū Omotegiri- siker esetén akár le is fejezhetem. Nem ez a célom, nekem az is elég ha harcképtelené teszem. Egy kis kínzás után a gyilkolás jobban esik.
A tervem végtére is egyszerű, és csak válasz a támadásra. Valami oknál fogva kikerülné a csapásom a penge mi kezemben van előre röppen. Nincs az a fém, vagy bármi más mit ne szúrna át.

Az utolsó ugrásban talán valamit elszámoltam. nem is tudom, hogy mi lehet az utolsó megmozdulásban a probléma, mert ellenségemnek csak hűlt helyét találom el a lábsöpréssel. Amint a lábsöprés végére érek, azonnal perdülök tovább, hogy elkerüljem az ellentámadásokat. Azonban lassúnak tűnök ellenfelemhez képest, ugyanis valami eltalál és messzire repít. Nagyot csattanok valami kemény felületen. Első átgondolásra, úgy tűnik, hogy mindenem megvan, ami jó jele annak, hogy élek és megvan mindenem. A hátamban és a lábaimban azonban olyan fájdalom uralkodik el, amit már nem tudok elviselni s lassan elsötétül előttem a világ. Elmém szép lassan az eszméletlenség sötét és ködös birodalmába merül, hogy testemet átadja az érzéketlenség árnyainak egy utolsó táncra. Csak abban reménykedem, utolsó logikus gondolataimmal, hogy a megbízók leállítják most már az eseményeket és szólnak ennek a felpörgött csajnak, hogy most már nyugodtan befejezheti. Remélem elégedettek lesznek a munkámmal, ugyanis én mindent megpróbáltam. Eszméletlenül, azonban többet már nem tudok tenni az ügy érdekében.