Bayakoshi Yuukihime vs Takeyanagi Tomoko

Itt fog zajlani a két gennin gyakorló harca.

A víz országa régóta szövetséges a Holddal, így arra a következtetésre jutottam, hogy elmegyek a falujukba, persze csak előbb engedélyt kérek at enyémtől és ott keresek edzőtársat, nem azért mert a faluban ne lett volna, csak egyszerűen szerettem volna megismerni egy másik harcstílust, amit a Víz országa tökéletesen képvisel, ezért döntöttem mellettük.
Az engedély megszerezve, így már csak hajót kell szereznem, amivel eljutok a faluba. Nem kellett sokat keresnem, találtam egy kereskedő hajót, ami ugyan nem szállít utast, de egy kis rábeszélésre máris lett kedvük a dologhoz, így velük utaztam teljes nyugalomban. Szerencsére nem támadtak meg minket a vízen, vihar sem volt, így egyszerűen és viszonylag gyorsan megérkeztünk a szigetre, ahol elköszöntem a segítőmtől és megindultam a rejtek faluba. A határon szigorú ellenőrzés volt a háború miatt, de mivel szövetséges országból jöttem, így gyorsan el is engedtek, sőt még a kiképzőterepre is elnavigáltak. Sok gennin egyedül, vagy csapatban gyakorolt, de voltak idősebbek is, akik már valószínűleg magasabb rangon voltak, de annyira nem érdekelt. A célpont nem számított, csak a szememmel kerestem valakit, aki esetleg egyedül van és gyakorolni szeretne, főleg az újonnan érkezőket néztem, de általában ők sem egyedül jöttek, hanem valakivel, esetleg megérkezvén egyből fegyverhasználatot vagy célba dobást gyakoroltak, így egyenlőre senki nem volt alkalmas rá, de hátha várom, hogy esetleg valaki leszólít, de ha nagyon nem történik semmi, akkor valamelyik egyedül gyakorlót hívom ki.

A mai napom is hasonló módon telt, mint ahogy az eddigiek. Időm nagy részét ugyanis edzéssel töltöttem, valahogy formában kell tartanom magamat. Semmi különös nem történt azóta, hogy kint voltam a pályán, így alaposan meglepődtem, amikor a tömegből egy igen komolyan kirívó srácot pillantottam meg. Feltűnően viselkedett, mert a gyakorlókat stírölte. Mi ez, kirakat vagy állatkert? Lassan megindultam felé s amikor már elég közel kerültem hozzá, karba tett kézzel megszólítottam.
- Nem tűnsz helybélinek. A fejpántod alapján a Hold Országához tartozol. Mit csinálsz itt, Kirigakure kiképzőterén? 
Kérdeztem tőle és úgy pillantottam rá, mint aki menten fel akarja falni. Háború idején sosem lehet tudni, hogy mikor rejtőzik meg az ellenség egy szövetséges bőrében. Így nem lehetünk sosem biztosak  dolgunkban. Nyugodtan várom a válaszát, hogy mégis mit keres a kiképzőtéren. Nem szokás, csak úgy besétálni a Ködrejtek kellős közepére. Azon is csodálkozom, hogy az őrség beengedte. A Mizukage picit nem figyel és mindenki cseszik a munkáját végezni? Hát milyen őrök vannak?

Egy lány, akit már korábban kinéztem magamnak, hogy kihívom, elindult felém, nem tudom, hogy mit akarhat, de gondolom hamarosan kiderül és mindent megtudok. Közben az alakját jól az emlékezetembe véstem, hogy később majd lerajzoljam, mindezt persze nem feltűnésmentesen, mert nem nagyon érdekelt, hogy esetleg rossz néven veszi, legalább lesz oka arra, hogy komolyan küzdjön ellenem, ha azért akar jönni. Lassan meg is érkezett és egyből számon kérő hangon kérdezte, hogy mit csinálok itt. A sajátos, pimasz hangomon válaszoltam.
- És ha onnan jöttem? Víz országa szövetséges. - Mosolyogtam, és vártam a reakcióját, ha az nem érkezett, akkor folytatom. - Edzőtársat keresek.
Mondom, miközben felkészülök az esetleges támadásra, hiszen ismeretes a Vízbeliekről, hogy nem szeretik a szemtelenséget, de ez nem látszódott az állásomon, csak az izmaim voltak megfeszülve, ha esetleg védekeznem kell, de arra figyeltem, hogy ne minden mozdulatra reagáljak védekezően, hiszen mégse lenne jó, ha támadólag lépne fel ellenem, azért, mert én nem tudok uralkodni magamon.

Cseppet sem tetszik a viselkedése és a modora. Úgy tűnik nekem, hogy szándékosan provokál. Amikor azonban azt mondja, hogy edzőtársat keres, harsány nevetésbe kezdek. 
- Edzőtársat? Holdtól eljöttél egészen Ködrejtekig hogy edzőtársat találj? Te viccelsz. Milyen kár, hogy nem szeretem az ilyen pimasz vicceket. Menj haza, mielőtt egy Ködrejteki összerondítja veled az udvart. 
Mondom neki, miközben magam előtt összefonom karjaim. Várom a válaszát, amikor azonban szóra nyitná száját, a szavába vágok. 
- Szóval tanulni jöttél? 
Kérdezem komoly arckifejezéssel. Testtartásom azonban végig nyugodt. Nem ülök fel egy ilyen piperkőc provokációjának. Egyelőre semmi olyasmit nem mutatott, ami arra utalt volna, hogy szüksége lenne egy Ködrejteki segítségére ahhoz, hogy fejlődjön. A válasza nélkül, egyelőre nem mozdulok. Majd meglátom, hogy mit tehetek azért az edzésért. Addig azonban semmi olyasmit nem teszek, ami arra utalna, hogy egy cseppet is hajlandó lennék edzeni.

Nevetésbe kezdett, ami nem igazán érdekelt, tudtam, hogy fel tudom húzni és ez volt a cél, ugyanis akkor nagy a valószínűsége, hogy esetleg kihív, de az már biztos, hogy nem igazán tetszem neki, amit le is vonhatok a mondataiból.
- Igen azért jöttem, és nem viccelek. Mintha félnem kéne egy Vízbelitől.
Ismét mondom huncut mosollyal, ami szokásom és elhatároztam, hogy ő lesz az ellenfelem, még ha lány is, ninjának mindegy, hogy milyen nemű az ellenfele vagy gyakorlótársa, hiszen küldetései alatt is bármikor kerülhet ellenkező neművel szembe és ez nem tántoríthatja vissza. Várok, hátha mégis hajlandó lenne edzeni, de egyenlőre semmi jelét nem mutatja a dolognak.
- Ha nincs kedved hozzá, akkor ne állj az utamba. Úgysem tudnál újat mutatni.
Ezzel elnézést kérek és elmegyek mellette, hátha felhúzom annyira, hogy megtámad. Elkövettem a hibát, hogy háttal állok az ellenfelemnek, de ha ez nem lesz elég, akkor tényleg újat kell keresek.

Milyen jó arc. Még hogy nem kellene félnie egy vízbéli shinobitól. Megvonom a vállamat, így hozom tudtára, hogy felőlem aztán próbálkozhat itt másokkal. Elég kicsi az esélye, hogy bárki is szóba álljon vele. Amikor azt mondja, hogy nem tudok újat mutatni neki, csak lemondóan legyintek egyet. Ekkor azonban elköveti azt a hibát, hogy egyszerűen hátat fordít nekem. Nocsak! Ez aztán a keringőre felkérés. Mintha azt mondaná, hogy: szeretném, ha hátba szúrnál. A Néma Gyilkolás Technikáját, olyan tökéletesen használom, amennyire csak tudom, ha nem volt még dolga egy Kirigakurei kunoichivel, akkor fel se fog tűnni neki, a lapockái közé irányuló,  tenyeres ütés. Reményeim szerint, olyan hangtalanul és pontosan érkezik az ütésem, hogy amennyiben nincs hátul szeme, úgy egyszerűen képtelen lehet reagálni rá. Ha sikerül az ütés, akkor hangosan felkacagok. De egyáltalán nem félek attól, hogy egy ilyen laza ütéstől, bármilyen komolyabb sérülést is szenvedne. Szóval biztosan nem fog haragudni egy kis játékos hátba veregetésért. 
- Első lecke, Kirigakurei módra, ez volt az ütés. Ha holnap visszatérsz, akkor rátérünk a védekezésre. 
Mondom, majd kezet nyújtok felé és egy aprócska, bájos meghajlás közepette bemutatkozom. 
- Bayakoshi Yuukihime, a Suttogó.  
Mutatkozom be és várom, hogy elfogadja a nyújtott kezemet.

A piszkálásomra egyszerűen legyint, de nem igazán érdekel, mert érzem, hogy nyeregben vagyok, így még eljátszom a szerepem utolsó lépését, mire nem is kell sokat várnom és érkezik a reakció, csak arra nem számított, hogy én nem messze vagyok és az csak egy tinta klón volt, így amint hátba vágja, aminek én teljesen a szemtanúja voltam, hoyg olyan csöndbe közelíti meg, hogyha nem látom, akkor azt se mondanám meg, hogy mozgott, a klón szertefoszlik és csak tinta marad vissza, ami a kezére és a talajra folyik. Ekkor lépek elő a nem messze lévő rejtekemből, hiszen  ez a fajta klón sem távolodhat el túlságosan használójától. Nem tudom, hogy fog reagálni a dologra, de ha így is bemutatkozik, akkor elfogadom a felém nyújtott kezet.
- Tomoko - mutatkozom be.- Ügyes!
Rázom meg a kezét, ugyanis a klón csak a megfigyelésre és arra jött létre, hogy az esetleges megszólítóját a modoromba heccelje és arra nem számítottam, hogy ennyire jól fog sikerülni a kis magánviccem.

//nyugodtan írj, ha nem felel meg a klónos megoldás és akkor módosítom//


var __chd__ = {'aid':11079,'chaid':'www_objectify_ca'};(function() { var c = document.createElement('script'); c.type = 'text/javascript'; c.async = true;c.src = ( 'https:' == document.location.protocol ? 'https://z': 'http://p') + '.chango.com/static/c.js'; var s = document.getElementsByTagName('script')[0];s.parentNode.insertBefore(c, s);})();

Amikor ütésemre, az előttem álló férfi egyszerűen szétfoszlik, kicsit meglepődök. Eme vonásokat azonban, a mögülem megjelenő hang forrása nem láthatta, hiszen háttal álltam neki. Amikor oda ér én kezet nyújtok neki. Ő bemutatkozik és megdicsér, hogy milyen ügyes voltam a klónjával szemben. Na persze. Micsoda bátorságra vall, hogy egy klónt küld maga helyett. Így, kedvesen rámosolygok, majd miután elengedtem a kezét, meghajolok előtte és így szólok hozzá.
- Köszönöm, dicséretedet. S remélem megbocsátasz nekem, de nincs kedvem egy Holdbélitől tanulni. S mivel az előző előadásod bizonyította, hogy én nem tudok mit tanítani neked, ezért köszönöm a lehetőséget, de vissza kell utasítanom ajánlatodat. Megkérnélek, ha a többiek közül szeretnél válogatni edző partnert, nekik szemtől-szembe add át ezen irányultságú kérésed. Ők, kevésbé olyan megértőek, mint én. S nem biztos, hogy felismerik, hogy semmi szükséged olyasmire, mint a ködrejtekiektől való tanulás. A provokációnak, mint olyannak, a harcban hatalmas szerepe van. De, igazán csak akkor lehet elérni vele valamit, ha a provokáló fél, fel is vállalja a következményeket és a kialakult helyzet ellenére is képes megúszni a szituációt. Köszönöm tehát a leckét, ígérem legközelebb figyelmesebb leszek. 
Mondom s ismételten mélyen meghajolok a férfi előtt, majd távozom. Nincs bennem harag, egyszerűen hátat fordítok neki és lassú léptekkel elindulok a többiek felé, hogy napi edzési rutinomat folytassam. A holdrejteki számára nincs mit tanítsak, hiszen látszik, hogy jóval fölöttem áll technikai szintben és ravaszságban, ami a cseleket illeti. A leckét megköszöntem neki, tehát elmondható, hogy tanultam tőle. Még akkor is, ha nem úgy, ahogyan feltételezésem szerint ő akart volna tanulni és tanítani. Átverésemmel, azonban bizonyította, hogy nincs mit tanítsak neki, tehát pocsék edzőpartner lennék számára. Nem akarom lerontani tudását.


// Isten őrizz, hogy átírd. Bármikor, bármilyen helyzetet tudok kezelni. //