Bayakoshi Yuukihime

**Bayakoshi Yuukihime** Csüt. Szept. 05 2013, 11:44

Időben elhelyezés: A drótcsévélő technika tanulása után, 2 nappal.

Kimura-sensei megsétáltatása

Az asztal körül, három férfi ült. Mindhárman, Kirigakura akadémiájának neves mesterei voltak. Mizurou Kimura, Kawashita Buro és Damatsu-sensei, mindannyijuk kezében, ugyan az az akta volt. Bayakoshi Yuukihime aktája. Egy darabig csendben tanulmányozták, majd végül, a szótlanságot Damatsu-sensei törte meg. Hangja nyugodtan pendült a csendbe, mintha egy íj megfeszített idegét engedték volna el, hogy halálos pontosságú lövést adjanak le vele.

- Gyorsan tanul, ez biztos. Meg sem látszik rajta, hogy két évig nyomta az ágyat. A Vörös Lázba, sokan belehalnak. Ennyi idősen túlélni, jó jel. Én azt mondom, hogy teszteljük le.

Buro-sensei lassan bólintott, miközben maga is felvázolta a helyzetet. Miközben beszélt, előhalászott egy fésűt és megigazította kifogástalan frizuráját. Hármuk közül, ő volt a legfiatalabb, a másik kettő mégis egyenrangú félként kezelte.

- Damatsunak igaza van. Szorgalma kétségtelen. Ezen kívül háború van. Szükségünk van minden Geninre, még akkor is, ha két évet kihagyott. De éppen a háború miatt, nem érünk rá hosszú tesztsorozatokra. A jelentések folyamatosan érkeznek, mint minden háború, ez is megköveteli a tehetséges újoncok tömegeit. Kimura-sensei, mit tanácsolsz? Mi legyen a teszt? Nem egy ostoba libáról van szó, ha közöljük vele, hogy tesztet készítünk, arra alaposan felkészül. A felkészülés azonban nem szimulálja egy esetleges váratlan bevetés körülményeit. Ötlet?

Az akadémia, második legnevesebb Ninjutsu oktatója, megvakarta forradásos állát. Ép, bal szemével végig pillantott a másik két Shinobin, majd lábait felcsapta a mellette álló, üresen tátongó székre és lehúzta a csészéjében található szakét. Jól eső borzongás járta végig, ahogyan a szaké édes íze szétterjedt szájában. Amikor a csésze halkan koppant az asztalon, megszólalt. Hangjától minden akadémiai hallgató borzongott. Rekedtes hangja, akár a károgás, úgy recsegett.

- Van ötletem. Ismerhettek, hogy egy ilyen feladat nem fog ki rajtam. A Kage is kifejtette álláspontját, miszerint minden újoncra szükségünk van. Mindhárman ismerjük az ifjú hölgy képességeit. Tehetséges, szorgalmas és van benne győzni akarás. A Genin vizsgáján, mindnyájunkat meglepett leleményessége. Pedig szemernyi esélye se lett volna az ellenfele ellen. nehezítésképpen is a barátnőjét tettük be ellene. Sokan vannak, akik egy ilyen faladat előtt állva, egyszerűen leblokkolnak, mert nem tudják rávenni magukat a támadásra. Ő mégis simán átlépett a probléma fölött és profi módon megoldotta. Érdemes rehabilitálni, frissítsük fel benne a küzdő szellemet. Az egészet álcázhatnánk, egy unalmas, D szintű küldetésnek…

A három sensei, még két órát ült a küldetés részleteinek pontos megtervezése fölött. A tervezett küldetés összeállítása után, mindhárman távoztak további teendőjük ellátására. Nem hagytak maguk mögött mást, csak a félhomályba borult szobácskát és az aktát. A küldetés és a teszt készen állt, már csak ki kellett adni feladatba.

Nagyon boldog voltam, amikor végre behívtak az akadémiai aulába. Boru-sensei volt olyan rendes, hogy elintézett nekem egy küldetést. Milyen kedves tőle. legalább visszazökkenhetek a régi kerékvágásba. Kíváncsi voltam, hogy mégis milyen küldetést találtak számomra. Elvégre két évet kihagytam. Biztosan valami egyszerű lesz. A Mizukage kutyájának megsétáltatása, például abszolút testhezálló lenne számomra. Imádom a kutyákat és szívesen sétálok a parkban. Persze, bármi más küldetést is szívesen elvállalok. Mivel közölték velem, hogy a falut nem kell elhagynom, így túl sok mindent nem hoztam magammal. Volt nálam egy darab Kunai és öt darab Senbon. Ennyi pont elegendőnek kell, hogy legyen, hiszen nem egy másik országba megyek és a falut se kell elhagynom. Öltözékem a szokásos, kedvenc összeállításom volt. Fekete, ujjatlan felső, rövidnadrággal, fejpánt nélkül. Szandálomat nagyon szerettem, kényelmes volt benne a járás és nem törte fel a sarkamat. Kedveltem ezt a viseletet, jót tett a lábamnak. Én legalábbis így éreztem. Otthon még volt időm gyorsan megreggelizni, így ugyan nem sokat, de ettem, mielőtt elindultam volna. Arra gondoltam, hogy végre kapok küldetést. Két évig ábrándoztam erről, hogy végre tehessek valamit, amivel bizonyíthatom, hogy méltó vagyok a genin rangra. Amikor beléptem az aulába, egy asztal mögött Buro-senseit pillantottam meg. A szívem nyomban hevesen kezdett kalapálni, annyira jó képű. Miközben igyekeztem elpirulásomat elfedni, egy zavart mosollyal, szemeim további két alakon akadt meg. Az egyik egy hajlott hátú, vénségesen vén öregasszony volt. Ennyire öreg boszorkányt még az életbe nem láttam, tutira vettem, hogy a rossz genineket, élve felfalja. A szeme se állt jól. Mellette egy furcsán ocsmány kutya ücsörgött méla nyugalommal. A kutya ábrázata ismerős volt. Mintha láttam volna már valahol.

- Hé! Ennek a kutyának tök olyan a képe, mint Kimura-senseinek.

Kiáltottam fel meglepetten, amikor a felismerés szöget ütött a fejembe. Egy alig látható izzadság csepp csordult végig az öregasszony halántékán, majd rozzant hangján tiltakozni kezdett.

- Miket beszélsz, édes lányom? Az én Butcherem abszolút egyedi.

Micsoda név egy kutyának? Még hogy Butcher. Ez a kutya minden, csak nem mészáros. Buro-sensei türelmetlen pillantását elkapva, végül nem érdekelt tovább az öregasszony és a kutyája. A mesterre figyeltem. Milyen jó, ő adja ki a küldetésemet. Majdhogynem csillogó szemekkel hallgattam végig a küldetés ismertetését. D szintű küldetés és semmi más dolgom nincs, mint a parkon végig sétáltatni Butchert, majd hazavinni Motoko néninek. Hát, ebbe nem fog beletörni a körmöm, de mi a buktató.

- Mi a probléma?

Kérdeztem bele a dologba, hiszen itt valami nem stimmelt. Butcher nem tűnik egy izgága jószágnak, akit ne tudna végig sétáltatni egy öregasszony a parkon. Buro-sensei tiltakozott, miszerint nincs buktató. Ez egy szokványos D szintű küldetés. Motoko néni nem ér rá sétáltatni, mert kiújult a csúza. Itt lestem egy nagyot. Hát ezért áll ilyen borzalmasan meggörnyedve, mert csúzban szenved szegény néni. Lassan bólintottam. Elviszem én ezt a Butchert sétálni. Elvégre nem tűnik egy olyan fenevadnak, amit ne lehetne végig vinni a parkban. Mondjuk, valahányszor ránéztem, Kimura-sensei borzalmas képe jutott eszembe. Átvettem a pórázát és elindultam vele a városi parkba. Meglepően engedékeny kutyus volt, ez a hírhedt Butcher. Legalább könnyebb dolgom lesz, mintha húzni-vonni kellene és rimánkodni minden második fánál. A sétáltatás könnyedén ment. Komolyan mondom, ilyen szófogadó kutyusról nem is álmodhattam. Nem kellett rángatni, egyszerűen csak nyugodtan jött mellettem. Ez mondjuk egy nagyon könnyű küldetés, valószínűleg nem fogok sok pénzt kapni érte. De mégis mire számíthattam volna? Nem küldhettek egyből banditák ellen. Alig hogy erre gondoltam, egy fiú állt elém és rám mutatott jobb kezének ujjaival, majd fennhangon rikácsolni kezdett.

- Aljas tolvaj, megtaláltalak! Ha ide adod a kutyát, akkor megengedem, hogy távozhass. A nevem, Mizuko Hiratoshi, az idei év legkitűnőbb geninje vagyok. Szóval ajánlom, hogy tedd, amit mondok és szólok az érdekedben pár jó szót, hogy ne csukjanak le.

Ez a krapek, komolyan odatett a napomnak. Mégis, honnan szalajtották ezt az idiótát? Fekete haja, jellegtelen arcvonásai és barna szemei nem arról árulkodtak, hogy valami menő csávó lehet. A fejpántját azonban, a homlokára rögzítve viselte. Igen büszke arra, hogy genin, ha ilyen jól látható helyen viseli. Fejecskémmel, könnyedén nemet intettem, majd Butchert elkerülő manőverre húztam és kikerültem a srácot. Nyugodtan tovább mentem. Engem ilyen idióták nem fognak korlátozni abban, hogy oda menjek a küldetésemen, ahová akarok. Olybá tűnik, hogy a srác egy kicsit megdöbbent, ugyanis az első kunai nagyjából öt méter megtétele után repült el a fejem mellett. haha, elhibázta. Gondoltam én, végül a srác hangja ütötte meg ismét a fülemet.

- Ezt figyelmeztetésnek szántam! Ha nem akarod, hogy a következő a hátadba menjen, ajánlom, hogy vegyél komolyan.

Balommal az övembe rejtett három Senbonért nyúltam, miközben Butchernek érthető parancsot adtam, amit a jól nevelt kutyus azonnal teljesített.

- Butcher, ül!

A következő pillanatban, gyilkolásra készen perdültem meg, hogy a három Senbont útjára indítsam, egyenesen a nagyszájú majom szívének irányítva a tűket. sajnos csalódnom kellett, valamit tényleg tudhatott a srác, ugyanis a Senbon tűk, hangosan koppantak a kövezett úton. Hiratoshi pedig, Butcher mellett termett és nyúlt volna pórázért, hogy elrabolja. Micsoda egy aljas dög, el akarja lopni tőlem a kutyát. Szegény Motoko néni, biztosan roppant csalódott lenne, ha egyetlen kedvencét elcsórnák, miközben rám volt bízva. Az azonban még felháborítóbb, hogy engem nevez tolvajnak, miközben ő akarja elvinni az én küldetésem tárgyát. Meg áll az ész, hogy micsoda őrültek vannak az utcán. Ki engedte ezt ki? Egy spiccből indított rúgással próbáltam, a kezét, eltávolítani a póráz közeléből. Ne fogdossa, ez nem gyerekjáték. Könnyedén szökkent hátrébb, majd jobbjában egy Kunai jelent meg. Gyors az tény és való, alig láttam, hogy mikor húzta elő a tőrt.

- Kazemai no Jutsu!

Kiáltotta hangosan és a következő pillanatban a kunai pörögni kezdett az ujjai körül. Saját technikával rendelkezik? Ötlött fel bennem a kérdés, hiszen ilyesmiről még nem hallottam. Egy dolog azonban biztos, ez a genin nem viccel. Azonban sok időm nem volt, az ujjai körül pörgő Kunait a képembe akarta nyomni. ha sikerül neki, alaposan elintézi a csinos kis pofimat, de talán még be is krepálok. Ezt a hapekot komolyan kell vennem, különben bedobom a bakancsot. A franc egye meg, hogy ilyenkor nincs nálam a drótkészletem. Még azzal a három méterrel is előnyre tehetnék szert. Derékból hátradőltem, kezemmel megtámaszkodtam a földön, majd a lábaimat erőteljesen meglendítettem. Ilyen távolságból, csodálatos fejrúgást lehetett volna produkálni, ehelyett azonban kézfejét találtam el. Ez se rossz eredmény, de nem így akartam kivitelezni. A tőr kirepült a kezéből és egy közeli fába állt. Ennek a fele sem tréfa, villant át ismételten az agyamon. Hiratoshi komolyan gondolja, hogy kinyír, ha nem adom át a kutyát. Én azonban nem hozhatok szégyent a magam és anyám fejére azzal, hogy az első küldetésemet feladom. Kézen állásba még távolabb lépkedtem kezeimen, majd visszatornásztam magamat normális állásba. Ellenfelem még a kezét fogta. Úgy tűnik csúnyán eltaláltam. Elérkezettnek találtam az időt, hogy ellentámadást indítsak és én is mutassak valamit. Fájós keze irányából támadtam rá, egy viszonylag egyszerű köríves rúgással. A rúgás kivitelezése közben, jobbommal a kunaimért nyúltam. Feltett szándékom volt, hogy ha betalál a rúgásom, a torkának szegezem a tőrt és kivallatom. Valaki el akarja rabolni Butchert, de névtelenségét megőrzendő, egy genint bérelt fel a munkára. Tudnom kell, hogy ki akarja megkaparintani ezt a rusnya kutyát. Ellenfelem azonban alaposan átvert, a keze annyira nem is fájt, mint mutatta. Könnyedén védte ki a rúgásomat, én azonban alkalmazásba vettem a kunaimat is. Miután ismételten két lábon álltam a földön, kihasználtam ellenfelem egy pillanatnyi habozását és a kunaival előredöftem. Halk puffanás jelezte, amint a kunai belemélyedt ellenfelem vállába, amit hangos kiáltás követett. Ez nem megjátszott üvöltés volt. Átjárta a fájdalom. Ellenfelem a vállához kapott, újabb hibát vétett, amit ki kellett használnom. Nem hagyhattam, hogy a pillanatnyi sokkhatást kiheverje. Gyorsan leguggoltam és gyorsan megpördültem a tengelyem körül, miközben jobb lábammal megpróbáltam kisöpörni a lábait. Próbálkozásom sikerrel járt és ellenfelem a földre zuhant, egy gyors bukfencet követően, a mellkasán temetem és egy Senbont szegeztem a nyakához.

- Ki küldött pocak? Jobb, ha kibököd, mielőtt én bököm ki a torkodat! Nem viccelek, hullajelölt!

Mondtam olyan meggyőzően, ahogyan csak tudtam. A következő pillanatban azonban úgy meglepődtem, hogy ijedtemben majdnem leugrottam áldozatom mellkasáról.

- Én!

Szólalt meg mellettem Butcher, Kimura-sensei hangján. Amikor az elunt blökire pillantottam, az egy halk pukkanás kíséretében visszaváltozott eredeti alakjába. Erre sose vágytam, hogy ilyen közelről láthassam Kimura-sensei képét. Sosem kedveltem, a hangjától a hideg futkosott a hátamon. Pislogtam rá, mint hal a szatyorban, majd meglepettségemben még hülyét is csináltam magamból.

- Magának, minek Butcher?! Vagyis. Mi van?

Kérdeztem bután, mint, akit fejbe vertek egy durunggal. Nem értettem a helyzetet, így kicsit feszélyezetten éreztem magam. Lassan leesett, hogy itt valami átverés szagú dolog bűzlik a levegőben.

- Ez a krapek ki akart nyírni, aztán maga megjelenik Butcher helyén. Elmagyarázná valaki?

Ebben a pillanatban megjelent Buro-sensei, valamint Motoko néni, akiről egy újabb pukkanás után, kiderült, hogy valójában Damatsu-sensei. Újabb pislogás keretében lemásztam áldozatom mellkasáról és néztem a három senseire.

- Hé! Ez valami átveréssel kombinált teszt volt, vagy micsoda?

Törtem meg a hallgatás frissen ránk borult csendjét. Végül Kimura-sensei szólalt meg, hogy megmagyarázza a történteket.

- Helyes a meglátás, kicsi lány. Kétévnyi kihagyásod után, le akartunk tesztelni, hogy nem –e rozsdásodtál be. Végig figyeltünk, hogyan küzdesz meg, a nem várt problémával. Vannak hibáid, de megfeleltél a teszten. Csiszolni kell még a tudásodat, de látunk benned fantáziát. Gyakorolj, hamarosan újabb feladatot kapsz. Ki tudja, lehet az már nem egy ilyen könnyű teszt lesz.

Jól esett a dicséret, amibe azután, pirultam bele, hogy Buro-sensei megsimogatta a buksimat, dicséretképpen. Mielőtt távoztak volna a Jouninok és magukkal vitték volna a sérült genint is, Buro-sensei egy borítékot adott át. A borítékon a következő állt: Jutalom. A borítékban némi pénz mellett, egy kisebb borítékot is találtam, amelyre piros betűkkel, a következőt írták: Értesítésig, felbontani tilos.

Megkönnyebbülten, hogy Kimura-sensei eltűnt a közelből és hevesen dobogó szívvel, hogy Buro-sensei megsimogatta fejemet, indultam haza. Anyu biztosan büszke lesz rám, hogy sikerrel teljesítettem első küldetésemet.

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Szept. 07 2013, 12:29

Nyííííha, nem tudom, egyszerűen nem tudom. A helyesírás, leírás, történetszálak, összerakás, dialógusok minden kifogsátalan, viszont a történet maga megtörténhetetlen, és akárhogyis vicces, szörnyű. Ez már nem a Vér köd, így nem tudom elképzelni, hogy életre halálra vívott harcra kényszerítenek egy Geninnel, illetve, te komollyan annyira beteg vagy, és annyira furcsa a jellemed, hogy saját falud geninjét ilyen formán támadd, mindössze egy idióta kutya miatt. Ez nagyon nem tetszett, talán abba is bele lehetne kötni, hogy mindezt három tanár eszelte ki, de ezt most hagyom. A követelményeknek megfelelő, a történet nekem nem tetszik ezek miatt, így a jutalmad +5 ch.

Bayakoshi Yuukihime

Bayakoshi Yuukihime

Re: Bayakoshi Yuukihime