Bayakoshi Yuukihime vs Gonsa Sasano - Ninja a Samurai ellen

Helyszín: Egy tavaszi zöldbe öltözött, pofás kis erdő, örökzöld és lombhullató fákkal egyaránt. Egy erdei föld út, amelytől nagyjából 30 méterre egy folyó csordogál. A nap magasan jár, néhány boldog bárányfelhő kúszik át az égen, jelezvén, hogy a viharfellegek a mai napon nem fognak előmászni. A fák és a cserjék zöldellnek, tavaszodik. A levegő hőmérséklete, nagyjából 18-20 Celsius-fok lehet. A madarak csicseregnek, megbeszélik az éjjel történteket. Az erdei út kissé sáros, a nem régen elolvadt hóból keletkezett víz eláztatta. 

Szamurájunk egy finom ebéd után kijött az étteremből és folytatta vándorútját, a kellemes napsütéses időben. A falut elhagyván egy kis erdei ösvényen sétált tovább, ugyan volt egy kis sár, de ez őt egy csöppet sem zavarta. Gyaloglás közben hősünk jókedvűen fütyörészett, mint aki jól végezte a dolgát.
~ Milyen kellemes és szép nap a mai, kellene egy jót szakézni! Hehe…~ gondolta magában, majd úgy jó öt perces gyaloglás után, hirtelen a semmiből feltűnt előtte egy feketébe öltözött alak, aki női hangon elkezdte őt fenyegetni. Gonza nem ijedt meg, vándorlása során nem egyszer került szembe shinobikkal, tudta mit kell tennie.
~ Na, ennyit a szakézésről….~ elégedetlenkedett magában, majd hirtelen lehasalt, miközben földet ért, hallotta, majd látta, ahogyan a mellette levő fába beleállt egy senbon. Ezt követően felállt és így szólt az előtte lévő alakhoz:
- Te vagy egy klón vagy, és az eredeti nindzsa a bokor mögül dobálózik a fogpiszkálóival, vagy Te vagy, az eredeti, de van még egy másik társad is. Miért is akarsz amúgy megölni? Mindegy is… nem kell rá válaszolnod, úgyis azt mondanád, hogy nem tudod és csak a küldetést, teljesíted. Rendben van! De ne gondold, hogy könnyű menet lesz! – mondta a ronin nyugodt hangnemben és határozottan, ám az utolsó mondatot kemény hangnemben, majdnem üvöltve mondta ki. Mondandója befejezése után azonnal kilőtte magát és kardjával a klónra támadt, ami füstté is vált.
- Ahogy sejtettem, egy klón. – mondta, majd felvett egy védekező beállást és tekintetével a fákat és bokrokat figyelte, mert sejtette, hogy a shinobi valahol a sűrűben lapul.



// Egy apró kis észrevétel. A karakterem neve nem Gonsa, hanem Gonza. De sebaj!  //

A klónom ugyan bekrepált, de nem is vártam mást. Egy Bunshin képtelen komolyabb kárt okozni, viszont egy dolog kiderült. Képtelen a shinobikhoz hasonlóan, megkülönböztetni egy élő ninját, egy Bunshintól. Akkor ugyanis nem támadt volna dühödten a klónra. A Senbon elől, könnyedén kitért, ugyanakkor meglátásom szerint, eléggé életveszélyes stílusban közelítette meg a védekezés eme egyszerű formáját. Hiszen fogalma sem volt, hogy az előtte álló nem-e egy élő shinobi, aki arra vár, hogy ugrándozzon. Ez a manőver, ugyan megmentette az életét, de legközelebb a csatának itt vége is szakadt volna. Nem is értem, hogy miért nem dobok még egy Senbont bele a képébe, abban a pillanatban, amikor üvöltve rátámad a klónomra. Lényegtelen, aprócska kihágás, amely nem számít pár perccel hagytam csak tovább élni. A fa lombkoronájában rejtőzve, úgy tűnik, hogy egyelőre képtelen megtalálni, ami nagyon is jó pont. Az a tény, hogy védekező állást vesz fel, arra enged következtetnem, hogy egyelőre nem tudja, hogy mi tévő legyen. nos nekem számtalan ötletem támadt, hogy mit is kellene csinálnia. Elsőre az jut eszembe, hogy nyugodtan a kardjába dőlhetne. Nekem azonban van egy hatalmas meglepetésem a számára. Mivel több lehetséges fa is van az erdőbe, amelyen elbújhattam, nem aggódom amiatt, hogy tíz méterről, esetleg meghallja a hangomat. Először azonban néma csendben, négy darab Senbont csúsztatok overallom bal ujjának szövetébe, hogy bármikor előhúzhassam. Egyszerűen beletűzöm a ruhába. Miután ezzel készen vagyok, már pedig nem tart túl sokáig eme mozzanat, ellenfelem az előbb csengő női hangot hallhat, miközben én kézjeleket mutatok rejtekemben. Mivel nem ordítok, csak suttogok, kicsi az esélye, hogy kiszúrja, hogy pontosan hol vagyok. Ha mégis hallja, akkor a következőket fogja hallani.
- Kirigakure no jutsu!
A kézjelek elmutogatása után, az erdőre sűrű köd kezd leereszkedni. Amennyiben használták már ellene ezt a technikát, hát lehet elképzelése, hogy mi fog történni. Amennyiben nem, úgy igen komoly problémákba ütközhet a csata további részében. Az tény és való, hogy amennyiben valamit mocorgok, a köd elkezd felszállni, de addig még nagyon sok tű repülhet a ködben. Amint a köd eléggé leszállt ahhoz, hogy látását megzavarja s még kevésbé tudja eldönteni, hogy merre lehetek, egy Senbont küldök ellenfelem felé. A ködben nem láthatja, a Senbont, a lába alatt cuppogó sárból, a levelek és ágak recsegéséből, viszont megtudom állapítani, hogy merre mozog. Már amennyiben ki tud térni, a ködben szálló közel láthatatlan és hangtalan tű elől. Ez elől a támadás elől, nagyon nehéz kitérni. S ugyan az eldobott tű miatt a köd lassan elkezd felszállni, amíg nem tisztul ki az erdő a ködtől én mindaddig lesben rejtőző vadász vagyok. Ha eltalálom a tűvel ellenfelemet, a következő dobásaimmal várok. Akkor is, ha esetleg elvéteném, hiszen mozdulnia kell valamerre.

Alig száll le a köd, kard suhogást vélek hallani. Hm, ezek szerint máris használatba vette a kardját. A senbont ennek ellenére eldobom és meghallom, a fémes csengést. Tehát kivédte a támadásomat. Ezt jó tudni, hogy ilyen kis ügyes a szentem, de ettől ez még nagyon kevés lesz ellenem. Vannak még meglepetések a tarsolyomban. Nem kell sokat várnom, hogy léptei hangját meghalljam. A cuppanások sebességéből, pedig arra következtetek, hogy fut. Tehát kiszúrt. A kézjeleket elmutogatom és használatba veszem a Ninpou: Oboro Bunshin no Jutsut. A ködklón technika, ugyan képtelen a támadásra, de van egy nagyon jó kis meglepetése. Az ellenfél, könnyedén átesik rajta. A klón nem tud támadni és harcolni sem, de arra tökéletes, hogy tartózkodásomat elfedje, ellentámadóm elől. Így, amíg a klónom a helyemen tartózkodik, addig én hátrafelé leugrok a fáról. Fárassza csak magát azzal, hogy a klónomon átnyúlva, kardjának markolatával a fa törzsét csépeli. S mivel, ő fent van a fán, két senbont dobok felé, alulról. A lábait célzom, ezáltal nem képes a kardsuhogtatós technikát használni. Amíg azonban azzal foglalkozik, hogy a senbonokat kivédje vagy éppen kihúzgálja magából, újabb kézjeleket követően, kettő darab Bunshin jelenik meg. A fától, alig húsz méter távolságra állunk, egymástól öt méterre. Gyakorlatilag egy egyenlő oldalú háromszöget alkotva. 
- Leszel szíves lemászni a fáról és végre meghalni? 
Kérdezi az egyik Bunshinom, miközben kezébe veszi a Ninjatot. Persze, ő is csak egy klón, így veszélytelen. De ellenfelemnek ki kellett védenie három senbont, jó eséllyel most sem fogja tudni, hogy melyikünk az igazi és némi időt most is nyerek. Előbb utóbb ki fog fáradni. Én nem használtam túlzottan fárasztó technikákat s van egy energiatablettám is. Ráadásul, még számtalan fegyverrel rendelkezem, amit bevethetek ellene. Három senbont eldobtam, van még hat. S még rengeteg ügyes ötlet vár arra, hogy hidegre tegyem a krapekot. Kezdjük is mindjárt az elején. A tőlem bal oldalt álló Bunshin, megtörli a homlokát, mintha izzadna. A Jobb oldali Bunshin erősebben markolja a Nijatot s alig láthatóan, lassan támadásra készül. S én mit teszek? Úgy teszek, mintha egy használaton kívüli Bunshin lennék, amely semmi különös feladatot nem kapott és csak úgy létezik. Ellenfelemnek 33% esélye van arra, hogy hármunk közül megtalálja az igazit. Nehéz feladat s nem olyan könnyű a jó megoldást kitalálni. Lassan várok, fel kell mérnem, hogy ellenfelem mennyire van a csatatéren fejben és nem csak testben, meg ahogy ezek a marhák hiszik, lélekben.

Nagyon gyenge sértésén, még csak el se vörösödök. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy férfi állom és nem zavar. Ez persze nem jelenti azt, hogy amint lehetőségem adódik, nem fogom letépni a tökeit, ennek a marhának. lassan elindul felénk, mármint felém és a három klón felé és elkezdi a klónokat ledobálni. Ez az, dobáld csak el a fegyvereidet, legalább most kimutatod a fogad fehérét. Egyre közelebb ér hozzám, én azonban folyamatosan készülök. Lassan és csendben, egy olyan mozdulattal, amely meg fogja lepni. Az előkészületek akkor kerülnek tetőpontra, amikor előveszi lándzsáját és felém szúr. Az előkészületekből semmit sem láthat, hiszen nem mozdulatokról van szó, hanem a chakra izmaimba való koncentrálásáról. A Shushin no Jutsu kiskorunktól az egyik legfőbb védekező technikánk. S bár a terep egyáltalán nem kedvező, én mindössze olyan rövid ideig kívánom használni, amíg a szúrás fő irányából, egyszerűen kilépek. De nem métereket teszek, mindössze húsz centit mozdulok el a dárda szúrásának irányából, majd jobbommal ráfogok az éppen mellettem elhaladó fegyverre. Azt talán nem is látja, hogy ruhám ujjából a ninja drót, egy kígyó sebességével tekeredik fel a lándzsájára. A drótot, egészen a karjáig szeretném feltekerni, ha sikerül a karját is fogságba ejtenem, akkor patt helyzetbe kerül. Pontosabban úgy néz ki a helyzet, hogy a drótom végigkúszik a lándzsán, majd megpróbál rátekeredni ellenfelem bal csuklójára, hiszen az van elől, elvégre ellenfelem jobb kezes. Siker esetén, szabad balommal, azonnal belenyúlok övtáskámba és két shurikent dobok a lekötözött Samurai felé. Így már sokkalta nehezebb dolga lesz kitérni egy ilyen támadás elől, hiszen bal keze az "enyém." A Shurikenekkel a mellkasát célzom, hiszen ez a legnagyobb felület, amelyet ilyen közelről el lehet találni. Ha a shurikenekkel is sikerül eltalálnom, a drót azonnal kiold és visszatekeredik jobb karomra, majd jobb lábamat tengelyként használva, előre lendülök, hogy balommal is megfoghassam a lándzsát s egy csavarással megpróbáljam kitekerni ellenfelem kezéből, hiszen feltehetően a mellkasába állt shurikenekkel lesz elfoglalva. S amennyiben a fegyvert is sikerült tőle elszednem, azt gyorsan megfordítom, hogy hegye legyen ellenfelem felé. Saját fegyverével fenyegetni egy samurait, na az ám a siker. Amennyiben a drótos csel nem sikerül és nem tudom a csuklójára feltekerni a drótot, akkor shurikenekkel sem támadom meg ilyen közelről. Viszont nem jelenti azt, hogy nem próbálom elszedni tőle a Yarit. A megszerzési kísérlet ugyan az, azzal a különbséggel, hogy amennyiben megszerzem a fegyverét, azzal egy gyors lábsöprést próbálok végrehajtani ellenfelem ellen. Bármelyik támadásommal is járok sikerrel, búgó, szerelmetes hangon szólalok meg. 
- Idáig süllyedtek a Samuraiok? Sértéseket köpnek, miközben nem többek a vágómarháknál. Arra se lenne elég bátorságod, hogy sepukut hajts végre! Halj meg üvöltések közepette, vagy vess véget életednek csendben! 
Mondom, majd a megszerzett fegyverrel, gyors és nem éppen túl erős szúrásokat indítok. Ezzel célom, sokkal inkább a több, kisebb sérülés okozása és ellenfelem kifárasztása.