Ichinoze Himiko

Név: Ichinoze Himiko
Ország: Nincs
Rang: Elveszett ninja
Kor: 16
Nem: Nő
Vércsoport: AB+
Elem: víz

Felszerelés: 3+4m-es dróthuzal, 1 katana, 15 kunai, 20 shuriken, 6 füstbomba, 2 villanóbomba, elsősegély készlet, 4 energiatabletta, 7 plazmatabletta, 3 kisebb, 2 nagyobb tekercs, 20 robbanójegyzet, 1 széles övtáska, 1 nagyobb hátizsák, 1 pár ujjatlan ninja kesztyű, szürke-sötétkék ninja ruházat, 1 pár ninja szandál, 1 pár precíziós kesztyű, fekete bőr hatású taktikai mellény, 1 fekete-fehér kimono, 1 halvány rózsaszín virágokkal díszített yukata, 1 pár geta szandál, + egy érdekes útitárs


Jellem: Feledékeny, rendetlen, nehezen ingerelhető. Ezek ellenére, ha teszek egy ígéretet, addig nem nyugszok, amíg be nem tartom. Általában egykedvű vagyok, de ha rámjön az 5 perc, akármit csinálhatsz, de nem tudsz leállítani. Szeretem az állatokat, és a zenét. Nem szeretek harcolni, de ha már megtámadtak, előjön a vérszomjas énem. Egyébként elég "kedves" tudok lenni a magam furcsa módján. ( ja, és rémesen édesszájú is lennék. )

Kinézet: kb. 160 cm magas, általános testalkatú. Korom ellenére már derékig érő, egyenes, ősz hajam van. Szinte mindig kibontva hordom, de néha, ha a hejzet úgy követeli felkötöm. A tengerkék szemeim és a fehér bőröm miatt az emberek törékenynek néznek. A bal szemem alatt kb. 1 cm-re van egy kisebb anyajegyem.

Előtörténet:
A szüleim arcára nem emlékszem, de még csak a hangjukra sem, csak egy dologra: " Soha ne állj meg, ne fordulj vissza, nézz mindig előre, és menny arra, amerre a szíved húz. Hallgass mindig a szívedre! ". Ez az egy dolog visszhangzik folyton a fejemben. A bátyám nevelt fel, Ichinoze Yuu, kb. 16 évvel volt idősebb nálam. Mindig mosolygott, soha nem szomorkodott, legalább is előttem nem. Még emlékszem, hogy egyszer, mikor a szüleinkről kérdeztem, nem válaszolt, és elküldött aludni, viszont, mint általában a kisgyerekek, én sem fogadtam szót, kikeltem az ágyamból, és a bátyám szobájába menet meghallottam, hogy zokog. A meglepettségtől ott álltam az ajtaja előtt hosszú perceket, kezemben a plüssnyuszimmal, ám az ajtó kinyílódott, és a mindig nevető és mosolygó bátyám, most nem volt vidám. A szemei vörösek, és dagadtak lettek a sírástól, ám mikor meglátott, újra mosolyt erőltetett az arcára, és elkísért aludni. Soha többé nem kérdeztem a szüleimről, és ugyanakkor, soha többet nem láttam sírni...
Mondhatnánk azt is, hogy ez a néhány dolog az amik a múlthoz kötnek, a mottóm, az emlékem, és egy gyűrű. A gyűrűt a bátyámtól kaptam halála előtt...
... Minden egy kora tavaszi napon kezdődött. Alig voltam még 6 éves. Yuu-val a kis "viskónk" előtt labdáztunk ( nem lehetett máshogy hívni, hiszen elég rozoga kis építmény volt ). Egyszer csak megjelent kettő maszkos férfi pénzt követelve. Majd mikor átkutatták a házat és nem találtak semmit, oda jöttek hozzánk, és azt mondták: Yuu, ha nincs pénz, akkor mindent elviszünk. A kölyköt is!
Amint ezeket a szavakat kiejtették a szájukon, Yuu megvadult. Úgy viselkedett, mint aki vérre szomjazik. Az amúgy kedves bátyám megvadult, majd olyan erő kezdett áramolni belőle, amilyet még soha nem éreztem. A levegő szinte megfojtott. A légszomjam megnőtt, majd elájultam. Semmire nem emlékeztem ezután, hogy akkor mi is történhetett...
Mikor kinyitottam a szemem, a ruhámon szakadás nyomok voltak, mindenütt vérszag, a kezem, a ruhám tiszta vér. Mindenem fájt. Elvesztem a sötét világban. Ki vagyok? Hol vagyok? Miért vagyok én itt?? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Most minden fényes. Valaki közeledik. Ki lehet az? El kéne futnom? Ha el is kéne nem tudnék. A fejem majd széthasad. Mindenem fáj. Nem tudok mozogni.
Ezek voltak az utolsó gondolataim, majd a szemhéjam elnehezedett, és újra eszméletemet vesztettem.
Mikor újra kinyitottam a szemeim nem tudtam, hol vagyok, nem tudtam, hogy mi történt, de örültem, hogy túléltem. Jobban körülnéztem a szobában. Egy fa kunyhóban lehettem, de nem emlékeztem, hogy jártam itt egyszer is. Ekkor vettem észre, hogy a sebeim el voltak látva, a fájdalom is elviselhető lett. Kinyílt az ajtó, egy 25-26 évesnek kinéző férfi lépett be rajta, kezében egy pohár folyadékkal. Hirtelen felültem az ágyon, és sikítani akartam, de addigra letette a poharat egy kis asztalra, és befogta a számat. Ám ekkor felszakadt az egyik sebem és a fájdalomtól elordítottam magam, vagyis elordítottam volna, de a keze még mindig a számon volt. A kezének az illata kellemes, és megnyugtató volt. Mikor észrevette, hogy megnyugodtam (hát amennyire meg lehet nyugodni attól, hogy egy idegen helyen találod magad, egy idegen emberrel) megpróbált óvatosan visszatuszkolni az ágyba, majd leült mellém.
- Ki maga? Mit akar tőlem? - Egyedül erre a két kérdésre volt erőm, mert a fáradtságtól és a fájdalomtól elcsuklott a hangom.
- A nevem Raidon, és mielőtt rákérdeznél, igen, a nevem jelentése Villámisten, de nem szeretem ezt a nevet, mert a falumhoz köt. Hogy mi a szándékom veled? Fogalmazzunk csak úgy, hogy a bátyád régi barátom volt, és halála előtt megígértem neki, hogy fölnevellek, és megtanítalak megvédeni magad, megtanítalak arra, hogyan tartsd kordában a benned rejlő óriási erőt...
- A bátyám meg... meg-halt?? - kérdeztem már-már szánalmas hangon.
- Szóval nem emlékszel? Az a két ninja végzett vele. Sajnos nem tudom milyen faluból jöttek, mert nem volt rajtuk fejpánt.... - itt elhallgatott, mintha azon töprengene, hogy a többit elmondja-e- Mikor a ninják megtámadtak titeket, megsebeztek mindkettőtöket, és ennek hatására... Hogy is mondjam... Hát, szóval, elborult az agyad, ész nélkül nekik támadtál, a szemeid szinte szikrákat szórtak, és vérszomjat árasztottál magadból, látni, hogy egy 6 éves kislánynak ennyi bátorsága van, a szavam is elakadt. Ezután nagyjából az történt, hogy egy pillanat alatt olyan erősen a földhöz vágtak, hogy elájultál. Aztán megjelentem Én!! - gúnyos mosollyal az arcán és fennköltői hanglejtéssel 'tájékoztatott'- simán levertem a ninjákat, de elfutottak. Amikor elájultál, odamentem Yuu-hoz, és az utolsó kívánsága az volt, hogy vigyázzak rád, tanítsalak ki, majd odaadta a gyűrűjét és azt mondta, ha magadhoz tértél, adjam oda.
A fejemhez dobta a gyűrűt majd hátat fordított. A hosszú tűzvörös tincsei, mintha táncot lejtettek volna a levegőben, majd hátrafordult, és a méregzöld szemeivel a szemeimbe nézett és utoljára ezt mondta: Nem tudom mi a neved, ezért elneveztelek Himiko-nak, mert mikor alszol, olyan vagy, akár egy hercegnő... Pihend ki magad, Himiko, mert amint meggyógyultál, egy perc nyugtod se lesz.. Ezzel hátat fordított, majd magamra hagyott.
Igaza volt. Amint a sebeim annyira beforrtak, hogy nagyobb erő hatására sem szakadtak fel, kezdetét vette az edzés. Figyelembe se véve, hogy még gyerek voltam, úgy támadott rám, mintha meg akarna ölni. Elméletet nem nagyon tanított, mert bevallása szerint: Úgysem jegyeznéd meg, ha egymás után százszor, sőt ezerszer mondanám el, még akkor sem, ha az életed múlna rajta. Az első években csak taijutsut tanított. Ez még nem lett volna olyan rémes, csakhogy, "vizsgaanyagnak" azt találta ki, hogy mikor elmentünk az egyik faluba, elkiáltotta magát a kocsma előtt, hogy: EZ A KÖLYÖK AZT ÁLLÍTJA, HOGY MINDENKINÉL ERŐSEBB A VILÁGON!!! Ezek után nyilván világos, hogy mi következett...
Hát igen, fogalmazhatunk úgy, hogy kissé érdekes alak. Sosem szólt hozzám, és ha kérdeztem, akkor is csak néha, de bezzeg, ha valamit elrontottam ömlöttek belőle a szavak... És háát, ha túl sokat beszéltem, néha le kevert egy pofont... 8 éves koromra megtanultam hallgatni. Kissé furcsa látvány lehetett egy felnőtt férfi és egy kislány a nagy semmi közepén. A férfi elől ment, a kislány, akinek hófehér haja van, pedig mögötte baktat, csöndben, lehorgasztott fejjel, könnyeket hullajtva... Ezt a képet alkották rólunk, de Raidon sokszor hátrafordult, és megnézte, hogy tudom-e tartani az iramot. Viszont, mindig, mikor meglátta a könnyeim, szorosan magához ölelt, habár, néhány másodperc múlva, mire megnyugodtam, ellökött magától, és elkezdett kiabálni, mert a semmiért sírok.
A ninjutsu nem is volt olyan nehéz, mivel ezt gyorsabban lehet tanulni. De Raidon nem is volt olyan kőszívű, hiszen, egyszer találtam egy kóbor kiskutyát, és megengedte, hogy befogadjam. Habár, ebből is csak bonyodalom lett, mivel Rocky-t is ki akarta tanítani. " Aki nem dolgozik, ne is egyék" mottóval. Az idézőjutsut pedig úgy akarta tanítani, hogy amelyik állatcsoport engem választ. Nem volt szerződésem egy állatfajjal sem, és így azt mondta, hogy fordított idézést vigyek véghez, és amelyik állatfajnál lyukadok ki, azzal kössek szerződést. Szerencsére egész jól sült el az egész, mivel, kutyák között találtam magam, és megérezték rajtam Rocky, és Raidon szagát (Raidon ugyanis szintén kutyákkal kötött szerződést). Igazából, egy hatttalmaas kutya előtt landoltam, kissé szerencsétlenül, de nem bántott, mert "kutyaszagom van". Elvezetett egy még nagyobb (!!) kutya elé, vagyis "Most velem jössz" mondattal. Az az óriási kutya, bevallom, akkor még eléggé félelmetesnek tűnt, viszont nagyon kedves hanggal szólt felém : " Mit keresel itt gyermekem?". A földet nézve, hátratett kézzel, tűzvörös fejjel (nekem kissé furcsa volt, hogy a kutyák tudnak beszélni, hiszen Rocky sem beszélt, hiába képeztük ninja-kutyának) elmondtam, hogy Raidon mondta azt, hoy csináljak fordított idézést. Erre persze az összes kutya nevetésben tört ki és a legtöbb helyről ezeket hallottam: "Ez csak is Raidon-ra vall!!" "Csak neki jutnak eszébe ilyen képtelen ötletek". Én pedig egyre vörösödő fejjel bámultam a talajt. Majd (végre) a 'nagykutya' csendre intett mindenkit és igy szólt: " Tetszik az alázatosságod, kölyök. De jobban örülnék, ha végre fölemelnéd a fejedet. Raidon ráadásul azt se tudta hol fogsz kikötni. Örülhetsz, hogy ennyivel megúsztad... Viszont akkor tegyünk eleget a kérésének. Ha elég erős leszel, majd visszajöhetsz,és TALÁN de csak TALÁN kötünk veled szerződést " . Mikor a 'nagykutya' elhallgatott, elmondták, hogyan juthatok vissza...Azt a mosolyt, amit Raidon arcán lehetett látni, miután kiderült, hogy a kutyáknál kötöttem ki... Habár, mikor, megtudta, hogy mit mondott a kutyafőnök, lelohadt a mosoly az arcáról. " Micsoda egy csökönyös szamár... Na várjon csak, majd én megmutatom neki, úgy kikupállak, hogy simán levered!! ". Ezek után kezdtem megbánni, hogy elmondtam neki m történt... Szerintem, még Rocky is erre gondolt... Az már nem volt olyan nehéz, hogy Rocky-t 'átváltoztassuk' emberré, hiszen azt a jutsut már kívülről fújtam... De aztán itt ugrott a majom a vízbe. Egyikünk sem volt olyan csapatjátékos, szóval mindig egymásba ütköztünk, esetleg sérülést is okoztunk egymásnak - és az sem segített, hogy Raidon a háttérből mindiiiig elnevette magát - még az sem segített, hogy Raidon azt mondta, hogy akkor támadjuk őt. a végeredmény ugyanaz lett. Mindig. Aztán, kitalálta, hogy nem kell feltétlenül együtt támadni, támadjuk egymást, érdekes módon ez segített. Habár, ki tudja miért? Fordított pszihológia?? Végül mondjuk azt, hogy sikerült úgy megtámadni közösen valaki mást, hogy nem okoztunk egymásnak sérüléseket. Rocky és én ezt sikernek könyveltük el, habár Raidon...
A genjutsu nehezebb volt, mint vártam. Kiszabadulni is már szinte művészet volt, de genjutsut alkalmazni lehhetetleen (mármint számomra). Vizsgafeladatként azt kaptam, hogy próbáljam legyőzni Raidon-t, de a fenébe is (!!), ez szinte lehetetlen feladat volt, mivel elfelejtett róla szólni, hogy ő genjutsut fog rajtam gyakorolni. Azt a rengeteg fajta genjutsut, amiket kipróbált, amíg én (tehetetlenül) próbálkoztam, annyi chakrát igénybe vett, hogy kijussak mindből, hogy elfeküdtem a földön, és nem voltam hajlandó semmit sem csinálni. Raidon odajött hozzám ordibálva: " Mivan?? ennyitől bedobod a törölköződ??", de annyira le volt foglalva az ordibálással, észre sem vette, hogy az csak az egyik klónom. Ezek után, nem tudom, milyen csoda folytán, de valahogyan sikerült tőrbe csalnom, és mire feleszmélt, ott ültem a hasán, torkának egy kunai-t szegezve, és kislányos mosollyal néztem rá...

Mikor végre, a bevallása szerint elég erős lettem, kedvesebb lett, mintha csak az apám lenne. Együtt jártunk faluról falura. Egyik születésnapomra kaptam tőle egy yukatát (lásd. felszerelés), bevallása szerint: " Nehogy azt merd hinni, hogy ajándék, csak azért kaptad, mert egy kis időre ( ami nála 2-3 napnak számít ) letelepedünk. Én pedig nem akarom, hogy felfigyeljenek ránk." Együtt teljesítettünk küldetéseket jó sok pénzért. Mikor taijutsut tanultam általában a földeken dolgoztunk, és 'elzavartuk' a betörőket, vandálokat, ahogyan erősödtem, annál nehezebb, megterhelőbb, munkákat kaptunk. Azt viszont máig sem értem, hogy Raidon miért megy el néhány nmapig havonta, és érdekes módon, 'véletlenül' mindig megtámadnak. jah, persze, véletlenül. Lassan mindkettőnk neve ott volt a Bingó-könyvekbe. Mikor legutóbb kaptunk egy Bingó-könyvet elnevettük magunkat. Már Rocky is benne volt. Ott néztek vissza ránk azok a kék szemek, az a fekete orrocska, és a koromfekete bunda. Mára már egy igen érdekes kis csapatot alkottunk. Méghozzá a lehető legfurcsábbat. Egy flegma. indulatos, piás (vénember), "Vörös Démon", a mostanra már kissé érzelemhiányos, édesszájú, "Fehér Bakfis" (bakfis=csitri), valamint, a mindig jókedvű, nyalakodó "Vérkopó". Bevallom, ezeken a gúnyneveken sírva röhögtünk, amint meghallottuk, de mit tegyen a ninja, ha ráragadnak bizonyos becenevek ??


Ninjutsuk:
( alapvető ninjutsuk. pl: alakváltó jutsu)
Juujin Bunshin // Vadállat Ember Klón

Köszönöm a kritikát, remélem így megfelel.
Beleírtam, hogy a kutyákkal hogyan kötöttem szerződést. Remélem elfogadható lett. És ha szabad, kérnék rá engedélyt. :$
A származásról azért nem írtam, mert a karakterem nem emlékszik.
A tanulást picit részletesebben leírtam.
Kitaláltam egy másik nevet a sensei-emnek, és utaltam rá, hogy milyen faluból jött, csak azért nem japán nevet írtam először, mert megszoktam, hogy Alexet írok, mert a könyvemben is ő lesz a mesterem.
Az szél elemet kitöröltem. Akkor talán később, ha már rutinosabb leszek ebben, engedélyt kérek a feloldására.
Írtam egy kicsit a karakter jellemfejlődéséről is. (Nem tudom, elég lesz-e ennyi).

ömm.. Azt írtam, hogy hirtelen chakrakibocsátás hatására fehéredett ki a hajam, nem tudom, ez jó-e, de nemtudom, valahol azt hallottam, hogy lehetséges, mármint, hogy ha egy nem ninjából előtör valamennyi chakra, amit ugyebár nem tud kontrollálni.
A fordított idézéses dologban annyit változtattam, hogy a kutyafőnök szerint nem vagyok hozzá elég erős, és leírtam, hogyan tanultuk meg Rocky-val a Vadállat Ember Klónt.
A genjutsus történetet, pedig annyival, hogy valahogyan le kell gyűrnöm, és mivel nem vagyok jó genjutsuban, ezért állandóan azt zúdított rám.
Remélem megteszi :$

Ömm én hallottam, habár, lehet, hogy valahol máshol.. na mindegy, a lényeg az, hogy így érdekesebb lesz előre is köszönöm )