Hinorima rezidencia

«Daizo»

A két őrt megkaptad, s az előtted lévő nő igazán kezdi érezni a méltánytalan helyzetet, amibe került, vagyis amibe sodorta magát. És persze mindenkit meg lehet törni, csak a megfelelő szituációba kell hozni vagy alattomos, de annál ravaszabb manipulációval, vagy pedig erőszakkal és egyértelműen képviselve célt – úgy tűnik, hogy Te ezt választottad, s az idő hiányában, valamint a nő alapvető alattomosságából kiindulva helyesen.
Elvégre is ő nem kunoichi, semmilyen kiképzést se kapott, így aztán nem is tudja a nő, hogy miként lehet és érdemes viselkedni ilyen helyzetben – annak ellenére, hogy teljesen tisztában van vele: az idő a kulcs mindenhez.
– A... az ég világon semmit sem tud maga... – a rideg szemekben végre érzelem csillan: rettegés, düh és elkeseredettség. – Az a férfi... az a szörnyeteg meg sem érdemli azt a védelmet, amit kap! Sem pedig azt, hogy a magafajta nemes shinobik az ügyét képviseljék! Az a mocskos gazember a magáévá tett, aztán pedig az alagsorba zárt, ahol meg kellett innom azt... azt a förtelmes szert, ami aztán a gyermekem, az én kicsi, még meg sem született kincsem életét szegte! Nem is volt esélye... csak mert egy ostoba férfi istent akart játszani, csak mert mindenki mást alantasabbnak tartott... Aztán még volt képe pénzt is adni! Azt hitte, hogy a hibáját és a gyermekem életét megválthatja pénzzel! És nem... óóó, nem, nem. Nem én voltam az egyetlen. Így hát összefogtunk, terveltünk és vártunk; kivártuk azt a pillanatot, amikor a leggyengébb, amikor a legtöbbet veszíthet. Így hát elragadtuk tőle azt, amit a legjobban szeretett, valami olyasmit, ami egyenértékű volt a mi veszteségünkkel! – A nő szemeiben őrültség szikrái pattognak, de már nem is téged néz, hanem mintha egy távoli igazságot, mintha a leplen túlra tekintene. – Hát elvettük a lányát... és oda vittük, ahol senki sem keresné, de ahol azt akarjuk, hogy megtalálja maga, Shinobi-sama. A mocsoknak a lánya végig ott volt a szörnyeteg lába alatt. Ott, ahová mindenkit letiport. Csakhogy ő tényleg ott van... az alagsorban... de már késő, oly' késő... – a monológja közben kifakadó könnyek feláztatták a vastagon felvitt sminkjét, s most mintegy olcsó mázként olvad le az arcról, amin már látszanak a fekete karikák, a mély ráncok; egy meggyötört arc vonásai. De a könnyek közé egy vicsorszerű, ördögi vigyor is vegyül, ami mégis olyan keserű, hogy talán még te sem láttál hasonlót. – A szörnyeteg ugyanazt veszíti el, amit elvett tőlünk... hát nem ironikus, Shinobi-sama?

«Daizo»

Ahogyan az alagsorhoz érsz könnyen észlelheted, hogy a levegő párás és nyomott, az ázott falak jellegzetes szaga lengi körbe – elvégre is a közvetlen szomszédságban található a tavacska, ami úgy tűnik, hogy igencsak ostromolja a védfalakat. Egyre mélyebbre haladva, egyenesen a főépület alatt már igencsak kellemetlen a szag – ami alapjában véve zavarja a szaglásodat –, de az egyre gyakrabban előforduló tócsák, valamint a falak és a plafon mentén futó csövek – amelyek közül értelemszerűen némelyik víz, de maximum szag alapján állapíthatod meg, hogy vajon melyik nem az.
A tócsás, kevésbé kövezett, inkább döngölt földpadlón pedig a sárban lábnyomokat találsz – három pár inkább apró, jellegzetes fapapucsos, női behatású mintával, egy pár pedig szinte egyértelműen férfi méretű.
Aztán elérsz a rozsdás, valószínűleg nyikorgó ajtóhoz, amiről első látásra azt lehet feltételezni, hogy bizony igencsak régen nyitották ki – aztán az orrodat megcsapja az olaj jellegzetes szaga; magyarán az ajtót nemrégiben olajozhatták be, hogy a nyikorgást elkerüljék, tehát használatbavételi céllal.

Magyarán jó helyen jársz.

Bentről viszont nem sokat hallasz – koncentráció során megállapíthatod, hogy két különböző dobogó ritmus van jelen. Nem lábdobogás, ahhoz túlságosan egyértelmű a ritmusa és túl halk: sokkal inkább szívverésről van szó – két személy tartózkodik a helyiségben, ebből valószínűleg az egyik maga a lány, avagy a túsz, a másik viszont valószínűleg az ellenfeled. Az egyik szívverés gyorsabb, vagy legalábbis az átlagosnál is szaporább, a másik pedig abnormálisan lassú, de arányos ütemtávú, szóval valószínűleg nem haldoklik, hanem szedatív anyag hatása alatt van.

Belököd az ajtót, s a felerősített hallásod előbb érzékeli, mint a látásod, hogy az ellenfeled felfigyelt rád, s máris mozgásban van – így aztán nagyon helyesen előveszed és bevágod a terem közepébe a villanógránátot, ami igencsak nagyot villan – s még így takarásban is érzed, hogy égeti a retinádat, de ez a sokkhatás felerősíti a villanás előtti emlékkép precizitását: a helyszín képe beleég az emlékezetedbe:

Nagy terem, körülbelül 15 méter széles, nagyjából 3 méter magas, de a hosszát nem nagyon tudod megállapítani, mert a teremben keresztállásban szekrények, vitrinek, tartók és állványok vannak szétszórva elhelyezve, mindennemű rendezési elv nélkül (falak mentén, de a terem közepén is rengeteg található). A vitrinek üvegesek, törékenyek magyarán és át lehet őket hatolni könnyen. Az ajtótól balra található átázott fal tövében található a megkötözött (csukló hátul, bokák elől, rongydarab a szájban és szem körül) lány, aki a földön kuporodik, háttal a falnak, a feje előrebukik. A terem másik oldaláról (tehát az ajtónak és neked is jobbról) mozdul a férfi, aki veled egyetemben kardot ránt és a nyíló ajtó felé indul, aminek te eleinte a takarásában vagy, de az ajtó lendületéből következtette az ellenfeled, hogy nem békés szándékkal érkeztél, így nagyjából egy, maximum két másodperc előnye van veled szemben – egészen a villanásig.

Több lehetőség áll előtted. Az egyik alapján mozgásban maradsz, nehogy az ellenfeled is ugyanúgy emlékezzen, mint ahogy te, s így emlékezetből meg tudja határozni, hogy hol helyezkedsz el. Választhatsz, hogy először az ellenfeledet iktatod ki, vagy pedig a lány kijuttatására koncentrálsz.

Az ismereteid és a többi érzékszerved viszont a következőt mondják: a villanás ideje nagyjából három másodperc volt, a látás visszanyerése még legalább hat másodpercbe fog telni, plusz-minusz 1-2 másodperc. Ez az idő bőven elég ahhoz, hogy a fogolyhoz érj, de a látásod korlátozottsága miatt (mivel takarás közben is hatott rád a sokk, mint ahogyan a csukott szemhéjat is könnyedén áthatolja az erejével) nem biztos, hogy ki tudod szabadítani.
Ez idő alatt viszont az ellenfeled is odaér hozzád, hozzátok – az eredeti sebességgel, még akkor is, ha másodperctöredéknyit meg is torpant –, márpedig akkor háttal leszel az ellenfelednek, ami taktikai hátrány.
Vagy pedig egyelőre hagyatkozhatsz a hallásodra és a szaglásodra, ami fel van erősítve, így aztán ezek stratégiai előnyhöz juttatnak téged, s ezeket kihasználva támadhatsz az ellenfeledre. A hallásoddal a lépteire figyelve igencsak pontosan meghatározhatod, hogy a tócsás placcsanások milyen távolról hangzanak és milyen gyorsasággal, magyarán a haladási sebességét belőheted.
Mivel azonban szemtől szemben némi problémád akadhat, hiszen nem tudod pontosan, hogy neked mikor áll teljesen helyre a látásod, valamint neki, így aztán támadhatsz felülről vagy alulról, esetleg oldalról (abban reménykedve, hogy nem csapódsz bele az egyik állványba), vagy pedig használhatsz jutsut, hiszen a döngölt földpadló szinte teljesen le van áztatva, amolyan hatalmas és egybefüggő tócsa, magyarán az alapvető elemed jelen van.

Emlékeid, valamint a két felerősített érzékszerved alapján az ellenfeled egyenes vonalban halad, feléd tart, s ha egy helyben maradsz, akkor körülbelül 3,5 másodperc alatt ér el téged az ajtó előtt, s a kezében tartott katana emelésének suhintása végtelenül jellegzetes; valószínűleg a nyakadat akarja szegni vele.

«Daizo»

A chakrakontrollod eredményeként a férfit igencsak telibe kapja a víztechnikád; a hirtelen lendülettel és becsapódó ütésszerű nyomástól sokkhatásszerű izomrándulás miatt a talán fenyegetést jelentő fém eszköz kihullik a markából, s hiába is kapna utána, mert bizony közel sem elég gyors és ügyes, de főleg nem összeszedett ahhoz, hogy í kísérlete sikerrel járjon.
Telibe kapod és a technika egyenesen a levegőbe röpíti, de az eredeti célod – a delikvens falnak szegezése – nem éppen úgy sikerül, ahogyan azt te szeretnéd, hiszen az alagsori terem belső elrendezése ezt aligha teszi lehetővé. Az viszont már sokkal inkább megtörténik, hogy a férfi átzuhan megannyi tartón, egy üvegvitrines szekrényen nagy csörömpöléssel, majd pedig neki a fal mentén található újabb állványos szekrénynek, miközben a sebességéből nem veszít, inkább ellenkezőleg.
Az igencsak kalandos és talán „némileg” fájdalmas kalandtúrán könnyen kihallhatod a csontok törésének jellegzetes reccsenő hangját, s mikor a férfi az utolsó szekrényt is közelebbről leltárba veszi már a fejéből ömlik a vér, s a technika markában már nem több egy ártalmatlan rongybabánál.

A terembe ekkor ront be két további őr – akikkel már találkoztál –, valamint rögtön a nyomukban a ház ura. A gyönyörű hármas menet a lányhoz siet, megragadva őt és azonnal el is hagyva a helyiséget.



Egy szolgálólány visszakísért az eredeti helyiségbe, ahol a nap elején fogadtak téged, immáron viszont teljesen üres – legalábbis rajtad és a fiatal szolgálón kívül.
Az asztalon viszont egy láda, rajta egy cetlin – ami kísértetiesen hasonlít a titokzatosra –: Gaisuke Daizo.
A jutalmadat rejti – a szolgálatod díját, amit az úr nem ad át neked személyesen. Talán az elfogott szolgálónőnek igaza volt; ez az ember mindenkit lenéz. Mert bár te vagy az erősebb, mégis ő a hatalmasabb.
De ez talán lehet egy tanulság a számodra, ahogyan az elfogott szolgálónő szavai is.

//Jutalom: +15 ch, Pénzbeli juttatás (amit a láda tartalmaz): +5000. Köszönöm a játékot és bocsi a sutaságért. //