Daizo Tensei

Suiton: Suitenhoufutsu
Ez a technika, a többi víz jutsutól eltérően a talajvízből és a levegő páratartalmából táplálkozik. A segítségével a használó képes a környezetében lévő vizet irányítani, nagyjából úgy, mint Gaara a homokot. Olyan magas fokú irányítás viszont csak rengeteg chakra felhasználásával használható. A technika segítségével akár vízgömböket is létrehozhatunk, amelyekbe megidézhetünk vízi élőlényeket.
Magyar név: Víz elem: Ég és víz konvergencia
Típus: Kiegészítő
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 240

- Mizukage-sama. Hívatott. – hajolt meg mélyen a fiú még az ajtóban. Mei az ablakban állt, kezeit háta mögött fogta össze, tekintete a távolba meredt. Egy férfi állt az asztala mellett. A Mizukage sóhajtott, majd megfordult.
- Gyere közelebb. AZ úr itt Hoyatsu. Felkértem, hogy segítse kiképezni a shinobikat a háborúra, ami már az ajtón kopogtat. – Hoyatsu meghajolt, viszonoztam. – Ő az egyik legjobb kiképzőmesterünk, nem akarok kudarcot hallani tőle. – Daizo hirtelen jobb karjára nézett, és ennyi elég is volt, hogy megértse, mivel járhat egy esetleges kudarc.
- Nem fog csalódni bennem, Mizukage-sama. – hajolt meg ismét, majd Hoyatsu-val kisétált az irodából. A kiképzőterepre vitte a férfi. Egy lapot vett elő kimonoja belsejéből, majd hümmögve végigszemlélte.
- Ha jól veszem ki, igazán jeleskedsz a Suiton terén. – kezdett bele a férfi. – Azonban, mint minden vízhasználó, te is beleeshetsz abba a csapdába, hogy képtelen vagy használni a technikáid nagy részét, mikor nem vagy víz közelében. – nézett rá. Daizo bólintott. – Most pedig, támadj rám – szólt, miután eltette a lapot. A fiút nem kellett sokáig győzködni, csuklóira tette két  kezét, majd két kunait hajított felé. Ám a férfi nem tért ki, hanem kezével egy vonalat húzott a levegőben, mikor a semmiből egy kis méretű víztömeg jelent meg, elsöpörve a két kunait. Ez meg miféle technika? A semmiből hozta létre a vizet.
Ez az a technika, amire minden komolyabban képzett shinobinak szüksége van. Ezzel képes vagy a talajvízből, és a páratartalomból annyi vizet nyerni, hogy szabadon mozgathasd, ne keljen technikákkal elegendő vizet létrehozz, amikor az mindenhol megtalálható.

Egy kis tóhoz sétáltak, melyre a fiú besétált, majd a közepén állva kezdett neki a gyakorlásnak. Bár tudta, a lényeg a víz nélküli környezet, mégis az alapokat itt, a víz felszínén kell elsajátítania. Két lábát megvetette, chakraja kékesre színezte cipőjének talpát, melynek segítségével fenn tudott maradni a víz felszínén. *Szimpla manipuláció. Akár a klónnál.* gondolta, majd talpán keresztül chakrat irányított a vízbe. A vízből hamarosan ki is nőtt egy vékony sugár. Kezeivel játszva, akár a karmester, úgy próbálta emelni a víz magasságát. Lassú, szinte már kecses mozdulatokkal utánozta a víz mozgását. A vékony sugár egy idő után megvastagodott, egy egyre jobban megnőtt. Aztán még egy sugár nőtt ki a felszínből. Így már kettőt mozgatott a fiú, mindvégig higgadt, nyugodt kézmozgással. Ezzel talán ha fél órán keresztül játszhatott. Lassan a két vízsugarat spirálisan teste köré tekerte. A két sugár átlósan elindult, majd keresztezték egymást, és továbbhaladtak egymáson. A fiú háta mögött ismét találkoztak, majd ismét továbbhaladtak egymáson. Ez igen lassan haladt, de nem akadt meg sehol. Bőven volt honnan pótolni az elvesztegetett vizet. Mikor a fiú két kezét a magasba tartva két tenyerét összecsapta, a spirális egyszerűen összeesett, és a tóba hullott. A fiú kinyitotta a szemét. Elégedett volt. Ahogy Hoyatsu is. Tapsolt. Ám tudták mind a ketten, ez egy olyan szint volt, amit el is vártak tőle. A neheze még csak most következett. Ugyanezt kellett létrehozni. A szárazföldön. A fiú kisétált a vízből, majd a füves talajon megvetette lábait. Érezte, ahogy chakraja ismét végigjárja lábait, és kiáramlik a talajba. Azonban itt megszakadt, nem érzett semmit. Mindig is nehezére esett olyan dolgot létrehozni, amit nem lát. Egyszerű fiú volt, világhoz ragadt, nem élt a képzeleteinek világában. Mivel talajvízzel nem volt még dolga korábban, így gondjai akadtak. Hiába irányította a talajba a chakraját, nem látta, pontosabban mibe irányítja, így nem tudta irányítani azt, amit nem látott. Legalábbis most. Ám mivel képzett vízhasználó volt, képes volt vízchakrajának tulajdonságára. Megtanulta már, hogy a víz elemű chakra a higgadtság, és a nyugodtság chakraja. Nem olyan chakra, amit siettetve és dühből létre lehet hozni. Érezni kell a vizet, eggyé kell vele válni. Időközben a fiú mély meditálásba esett, állva. Szemeit becsukta, karjai ellazultan lógtak teste mellett. Hoyatsu csupán nézte őt, jegyzetelt, de nem szólt semmit.
A víz higgadtság. Nem siettetheti el a fiú, hisz akkor nem fog sikerülni. éreznie kell a vizet. érezne kell a mozgását. Hisz a víz körülveszi őt, legyen bárhol is. A földben, a növényekben, a levegőben. Mindenhol. Mély lélegzeteket vett, mellkasa kitüremkedett, majd visszasüllyedt. Talpával mindvégig kapcsolatot hozott létre a talajjal. A víz megnyugtat, sodródni kell a vízzel együtt, érezni kell a hullámzását. Mellkasának mozgására apró pocsolya jelent meg közvetlenül mellette. A tócsa, habár apró volt, mégis jelentett valamit. A fiú a meditálása alatt, mely lassan két órája tartott már, eredményhez vezetett. A fiú valószínűleg észre sem vette a tócsát, amely kezdett szélesedni. A fiú fejében egy teljesen más kép jelent meg. Habár nem látta magát, furán érezte kissé, mozgása egészen gyenge volt, mintha teste egyszerűen vízzé vált volna. A szél fújta őt, ő pedig hullámzott, haladt az árral. Talán mégis csak van képzelőereje, csupán mély transzba kell esnie ahhoz, hogy képes legyen ilyesfajta álmokhoz? Egy fiú, kinek teste hullámokból áll, együtt mozog a vízzel a szélben. Nem akármilyen képzelőerő ez. Vagy talán nem is a képzeletének ereje? Talán elemi chakrajának nyugodt természete hozta ki belőle.
Habár még most is csukott szemekkel állt, kezei megmozdultak. 4 órája, hogy becsukta szemét. A tócsa már a háromszorosára nőtt, és elkezdett a talajból kinőni, ugyanúgy, mint délelőtt a tó közepén. habár lassan haladt, mégis csak előhozta. Sikerült neki. Hoyatsu csak felnézett. Egy sziklán ült egy fa árnyékában. Felnézett lapjai fölött, majd írt valamit.
A fiú még mindig transzban volt, a hullámokkal egyre magasabbra és magasabbra tört, teste egyre jobban szétterjedt, ám a vad hullámzás megszűnt, most már ő maga volt a víz, mely egyre jobban tört fel a mélységből. Az egész teste egyetlen egy csóva volt, mely haladt felfelé, a magasba.
Időközben a fiú kezeit emelni kezdte, és ismerős mozdulatokat kezdett utánozni. Ugyanazt a mozgást végezte, mint a tócsán. Érezte a vizet, érezte a mozgását, és most ő volt az, aki mozgatta. A kifinomult mozgása valóban hasonlított egy karmesterre, nem csupán ujjait mozgatta, hanem egész karját, hullámoztatta, sodorta, mintha azok is vízből lettek volna. A tócsából összegyűlt víz pedig egyre magasabbra szökött, egyre szélesebbé vált, egyre több teret nyert magának. Majd másik oldalán is megjelent egy tócsa, melyből a víz lassan, de biztosan, körkörös mozgással kezdett felfelé törni. A két vízsugár a derekáig ért, mikor kezeit teste előtt kezdte körbe-körbe mozgatni. A két sugár spirálisan kezdett mozogni oldalra és felfelé. A két víztömeg lassan összeütközött egymással, de nem állt meg. Áthaladtak egymáson, majd folytatták útjukat, mígnem ismét összeütköztek. Majd mikor feje fölött összezárt a két spirál, karjait leengedte, a víztömeg pedig lehullott. Fejére folyt a víz, eláztatva ruházatát is, majd a földön szétterült. A fiú a hirtelen arcába folyó vízre kinyitotta szemeit. Elsőként azt vette észre, hogy sötétedett, pontosabban sötét volt. Este 8 óra körül járhatott. Mikor arcához tette kezét, látta, hogy csurom víz. majd a földre nézett, ahol meglátta a tócsát, melyben állt. Hoyatsu lépett elé. Mosolygott, tapsolt.
- Szép munka volt, fiú. Most menj, aludd ki magad, holnap délelőtt találkozunk ugyanitt. Már nagyon közel jársz a sikerhez. – tapsolt tovább. A fiú hazafele megértette, mi is történt. Habár lábai fáradtak voltak, elvégre egész nap egy helyben állt, nem vette észre.

Másnap reggel korán kelt, majd egy kiadós reggeli után kisétált a kiképzőterepre. Bár Hoyatsu még nem ért oda, ő máris elkezdte az edzést. Kabátját egy sziklára tette, hogy ne ázzon ismét el. Majd folytatta azt, amit tegnap, ám most nyitott szemmel. Látni akarta azt, amire tegnap képes volt. És képes is volt rá. habár a tócsa lassan jött létre, mégis sikerült neki felemelnie. Most csak egy sugarat hozott fel a felszínre, elég is volt. Időközben megérkezett Hoyatsu is, aki a kabát mellé ült, és szemlélt.
A fiú kezével irányította a vizet. Egy hosszabb vízsugarat két keze közé fogott, akárcsak egy kötelet, majd lassan mozgatni kezdte egyik kezéből a másikba. Lassú mozgását követte a víz.
A talajvízzel képes volt már a technikára. Azért kezdett ezzel, mivel a levegőből már képes volt kinyerni a vizet, ehhez segítségül szolgált a Kirigakure no jutsu technikája. Most a kettőt elkezdhette összekombinálni. Először a levegőben húzta végig kezét. Chakraját testén kívül irányítva a levegőben levő párából a vízcseppeket apró, mikroszkopikus chakratűkkel fogta össze, ezzel létrehozva egy karnyi hosszúságú víztömeget. Arca előtt végigvezette a víztömeget, majd másik kezét indította oldalasan. Most következhetett a talajvíz.
Délután volt már, túl voltak egy közös kis ebéden, melyben néhány, otthonról hozott ételt tartalmazott. A délutáni edzésbe a mester is beszállt. Szembe állt a fiúval, majd mind a ketten hasonló mozdulatokkal kezdtek a levegőben kezükkel hullámozni, karjukat mozgatták, lábukkal pedig oldalasan léptek. Mindkét személy előtt ott volt egy-egy karnyi hosszúságú víztömeg, melyet szabadon mozgattak, lassan, de magabiztosan és ügyesen. A fiú tehetsége lenyűgözte a férfit, aki eltervezte, hogy sötétedésig fog gyakorolni a fiúval. Hol a földből, hol a levegőből nyerték ki mind a ketten a szükséges vizet, mozgatva azt, átadva a másiknak,
A fiú valahol az egekben járhatott, szemei csillogtak attól, amit ott a kiképzőterepen véghezvitt. Ám a gyakorlás lassú volt, mégis csodálatosan érezte magát.

Másnap ismét találkozott a két férfi, majd folytatták az edzést. Az edzés délelőtt megállás nélkül folyt. Mikor leültek ebédelni, Daizo felvette kabátját. A férfi egy utolsó mondatot írt a papírjának aljára, majd eltette.
- Ebéd után elmegyünk a Mizukage palotájába, jelentést kell adnom a tanulásodról. A fiú bólintott. Valóban, ebéd után elindultak, miután mind a ketten megszárítkoztak a nap sugaraiban. A palotába belépve Hoyatsu kopogott az ajtón.
- Gyere be – szólt bentről Mei-sama hangja. Hyatsu-úr belépett, majd fejét meghajtva belépett. Követtem őt, meghajoltam, majd becsuktam az ajtót, és megálltam. Hoyatsu az asztalhoz sétált, majd letette papírjait az asztalra. A Mizukage felvette, nézegette, hümmögött, majd letette.
- Szép kis munka, elégedett vagyok vele. – mosolygott. Hoyatsu meghajolt ismét. A fiú is elmosolyodott, majd hirtelen elakadt a szava, amikor a Mizukage felé nézett.
- És mi a helyzet a mi kis palántánkkal?  - mosolygott.
- Igen tehetséges, hamar belejött a gyakorlatba, ha így folytatja, nagy jövő állhat előtte. – mosolygott.
- Értem. Köszönök mindent, elmehetnek. – köszönt el a Mizukage. Mind a két férfi meghajolt, majd kilépett az ajtón.
- Nem a tanulást vezette a papírra? – kérdezte a fiú, miközben a lépcsőn lefelé haladtak.
- Nem – mosolygott – A Mizukage megkért, tervezzem meg a Palotai tervrajzot. Azért küldött engem, hogy tanítsalak, mert így volt időm megírni  - nevetett. A fiú is elmosolyodott. Mindvégig azt hitte, a férfi minden egyes botlását papírra vetette, melyet Mei-sama elolvas és száműzi Kirigakureból. Ám, ahogy megtudta, mind Hoyatsu, mind Mei-sama elégedett a fejlődésével.